Darth Revan9

Emlékeim szerint Bomarr nem ezt írta. Sőt, ha jól emlékszem, akkor vagy Angliát, vagy Németországot (már nem tudom melyik országot) hozta fel, ahol a BD eladások nem verik a DVD eladásokat. Sőt, az itteni fórumozók közül, volt aki megdöbbent ezen. Épp ma olvastam pár cikket kutyafuttában, ahol azt írják, hogy a BD szénája nem áll jól. Az egyik nagy gyártó már le is fog állni a BD lejátszók gyártásával. A cikk kiemelte, hogy a BD-nek és a DVD-nek is egyaránt betesz a terjedő steaming. Volt, ahol kiemelték Az utolsó Jedik kiemelt BD fogyását, de hozzátették, hogy pár kevésbé népszerű film évekkel korábban jóval nagyobb eladást tudott maga mögött BD-ben. De hogy a témánál maradjunk, mivel magyarázható, hogy az Ellenállás az USA-ban csak DVD-n jelenik meg, ha már vannak olyanok, akik annyira elavult formátumnak tartják? Józan paraszti ésszel 2 lehetséges következtetésre lehet jutni: 1. A BD eladások az ilyen rajzfilmsorozatoknál mégse hasítanak olyan jól, hogy megérje piacra dobni. 2. Az Ellenállás messze nem olyan népszerű, mint a A Klónok Háborúja, vagy a Lázadók. Persze jó lenne tudni mi van valójában a háttérben.

Tudomásom szerint a magyar és a közép-európai piacon még mindig a DVD a meghatározó. Egyszer Bomarr is írt erről. Sőt, arról, is hogy a nyugati országokban sem tudta átvenni a vezetést a Blue Ray a DVD-től. Egy friss állapotra azért kíváncsi lennék, mi most a piacokon az uralkodó.

Cselenyák Imre: Áldott az a bölcső – Arany János életregénye I: Cselenyák Imrétől már olvastam régebben könyveket (Az egyiptomi kéjnő, A fáraó lánya, Tajgetosz kegyeltje, A légionárius), csak nagyon régen volt az már. Azok kellemes kis olvasmányok voltak. Arany János életéről mindig is szerettem volna regényt olvasni. Az ünnepi könyvhéten láttam meg az Arany János életregénye duológiát és nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Szegény édesanyám is nagyon szerette az életrajzi regényeket, ezt is biztosan imádta volna. Sajnálom, hogy csak ilyen későn, majdnem egy évvel a halála után szereztem tudomást erről a két kötetről, szívesen felolvastam volna anyámnak. Az Áldott az a bölcső az első kötet. Az eseményeket Arany születésétől követhetjük egészen 1849 tavaszáig. A kötet rendkívül információ gazdag, kiválóan megeleveníti a 19. század első felét. Jól beszippantott, magával ragadt, kellően elmélyültem a történetben. Nagyszerűek az utalások a reformkor és a reformkor előtti magyar történelem mozzanataira. Megelevenedik a vidéki világ, Debrecen és Pest nagyvárosi élete. Betekintést nyerünk a korabeli emberek életébe, gondolkodásmódjába, hitébe, hétköznapjaiba. Bevallom sokat felejtettem Arany János életéből és a könyv sok mindent visszaadott. Sőt, nem csak visszaadta, hanem jelentősen kiegészítette az ismereteimet Arany Jánosról. Egy érző embert kap az olvasó. Én nagyon könnyen tudtam azonosulni a szorgalmas, visszahúzódó, értelmes, intelligens, érzelmes, romantikus költővel. Sok érdekességet megtudtam róla. A gyerekkora. A könyv nagy része Az utolsó harmadban elénk tárul Egy minden tekintetben komplex regényt kaptam. Karakterfejlődés, társadalomkritika, egy művészi lélek kibontakozása, és beérése, felnőtté válás, dráma. Ezek mind megtalálhatók a könyvben. Több helyen úgy éreztem, hogy szívesen olvasnék még ennél is részletesebben a háttérben meghúzódó dolgokról és Arany sikereiről, de így is sikerült eléggé elmélyednem Arany János életútjának első felében. Ha jól számoltam ez volt a 600. könyv, amit életemben elolvastam. Egy nagyon különleges olvasmány élménnyel lettem gazdagabb. Remélem a folytatás is ilyen jó lesz. Ötös. Bekerült a kedvenceim közé.

Lenyűgözőek. Jó látni őket. Az első képen az Vader akar lenni?

Rosamund Pike lesz Moiraine Az Idő Kereke TV sorozatban.

Utólag is boldog szülinapot az ünnepelteknek!

Gyönyörűek.

Egyszerűbb volt, hogy nem alkalmazkodnak és más vonalat követnek.

Annak idején jó sokat játszottam vele.

Szomorú hír, hogy nem regényben lesz kiadva nyomtatott formában a Dooku Lost Jedi. Nem tudom, hogy így is megjelenik-e?

Visszajöttem a nyaralásból. Úgy látom nagy dolgokat nem hagytam ki. Rise of Kylo Ren: ennek egyértelműen ott a helye a 2020-2021-es évadban nálunk is. Csalódás fogott el: csak egy négy részes mini széria? Ebből simán lehetne kihozni egy újabb hosszú sorozatot 25 füzettel. Ezt miért nem lehetett volna így? Kár. Mindenesetre várom így is.

Batman 32. szám Folytatódik a Halál a családra. A Batgirl 16. számában a Szép kis baleset – Szertartás című történetet olvashatjuk. Folytatódik a Joker által elszabadított őrület. Barbara Gordon az összeomlás szélén jár a halál bohócának kegyetlensége miatt. Istentisztelet. Batman és Robin 16. szám Az óriás árnyéka. Ezek a mellékszálak csak jobban elmélyítették a Halál a családra drámaiságát és jól előkészítik a talajt a fináléra. Ötös. Batman 33. szám Két rövid kiegészítő sztorival indít a füzet. Piros lámba, zöld lámpa. Ítélet A Batman 17. számában a Csattanó című történetben Scott Snyder lezárja ezt a hátborzongató és nagyszerű történetet. Már az előző részekben is látszott: Joker betegebb, mint valaha. Erre a finálé csak még jobban ráerősít. Hihetetlenül erős pszicho thrillert és drámát kapunk. A feszültség tapintható. Az érzelmek erősek és sokkolók. Rendkívüli módon élveztem a finálét. Az egyik legjobb Batman sztori lett, amit eddig olvastam. A mellékszálam csak még többet dobtak rajta. Jó lenne ezt egyszer filmben is látni. Ötös.

Batman: A halál arcai Tony S. Daniel nevével már találkoztam a Spawn lapjain. Ott nagyon tetszettek a rajzai. Az új 52 Detective Comics sorozatát is ő kezdte rajzolni. Csakhogy itt még az írói munkát is ő végezte. Méghozzá kitűnő munkát végzett. A sztorik lenyűgözőek, a rajzok pedig élettel telik, részletesek, energikusak. A Detective Comics 1-7. számait tartalmazó gyűjteményben egy sötét és kemény Batmant tár az olvasók elé. A történetek valamennyivel földhöz ragadtabbak. Horrorisztikus vonások is megjelennek ezekben a füzetekben. Az 1-4. szám képez kb. egy történetet. Az 5-7. számok újabb történetszálat mutatnak be. Kár, hogy az 5. szám nem teljes. Tudomások szerint az eredeti 5. füzetben volt még egy kiegészítő sztori is, de abban Batman nem szerepelt. Ennek ellenére sajnálom, hogy nem került be. Mindkét történetszállal nagyon elégedett voltam, Szóval Tony S. Daniel meggyőzött. Izgalmas, fordulatos, hátborzongató Batman képregény született. Ötös.

Nem lett több folytatás. De így is szép ívet írt le Jax Pavan története.

Plusz dolog, ami kimaradt. A könyvben Hux úgy tekint a régi birodalmi parancsnokokra, mint elavult eszközökre. Meg akar majd szabadulni tőlük, nem akarja, hogy a régi birodalmiak azt higgyék: a Birodalom születik ujjá. Hux felfogásában az Első Rend egy új hatalom. Ugyanígy meg akar szabadulni Snoke-tól és Kylotól.

Egyetértek, nekem is a zöld a kedvencem.

Jason Fry: Az utolsó Jedik Jason Fry egy sokkal jobb filmregényt tett le az asztalra, mint Alan Dean Foster. Foster Az ébredő Erő könyvnél sajnos csak a felszínt kapargatta a karakterek ábrázolásánál és a környezet leírásánál. Fry már sokkal részletesebb volt. Élénkebbek lettek a leírások, a szereplők gondolataiba már nagyobb betekintést nyertünk. Sajnos még így is sok fehér folt maradt. Hiányoztak a múltra vonatkozó részletes utalások, habár tudtam, hogy nem számíthatok rájuk, hisz a Disney stratégiája most már az, hogy minden nagyobb, részletesebb utalás először mozgóképes alkotásban jön. Valószínűleg a Skywalker kora feladata lesz részletesebben felderíteni a Snoke-kal, a Ren-lovagokkal, Ben Solo átállásával, Luke Jedijeivel, a Köztársaság maradványainak sorsával kapcsolatos dolgokat. Fry így is nagyon sok plusz részlettel, jelenettel szolgált a könyvben. Jason Fry azért igyekezett utalni annyi sztorira, amennyire csak lehet. Vérvonal, Utóhatás-trilógia, Poe Dameron képregény sorozat, Leia, az Alderaan hercegnője, Phasma…stb Ezek az apróságok rendkívüli hatást gyakorolnak az olvasóra, érezni lehet, hogy fonódnak össze a történetek. Persze a plusz utalások nem zavarók azok számára, akik nem olvasták az említett történeteket, de megfelelő módon felkeltik az érdeklődést. Jobban átéreztem Rose bánatát, elszántságát, érzéseit és viszonyát Finn-nel kapcsolatban. Szerencsére Fry meghagyta Rose gyönyörű mondatát, mely a Crait-en hangzott el a szeretetről és a gyűlöletről. Finn és Poe esetében jobban átéreztem a karakterek fejlődését. Finn-ből az örök menekülőből egy határozottabb, másokért kiálló figura lett. Poe is jobban beért. Eleinte rögtönözve cselekszik, de a végére megérti Holdót és áldozatát. Rey-nél is erősen érezhető a leírásokból, hogy különleges figura, aki egyedi utat jár be. Az Erő világos oldala (és talán az Erő szellemek is) segíti(k) őt. Kylo-nál egész jól átérezhetjük az őrlődést és a kétkedést. Egész részletes lett a Rey, Ben és a testőrök közötti harc. Luke végső áldozatát is sikerült elég heroikusra megírni. Már rég láttam a filmet, ezért nem emlékszem, hogy Negatívumként azt tudom kiemelni, hogy több jelentős jelenet is egy kissé rövidebb lett a vártnál. Pl. Yoda szelleme, vagy Snoke sorsa. Lehetett volna egy kicsit még ennél is hosszabb ez a könyv. Stover szintjét nem érte el, eddig Matthew Stover szállította a legjobb regényváltozatot. Szerencsére a klasszikus trilógia és Az ébredő erő könyv adaptációinál jobb lett. Nagyjából elérte a Baljós árnyak, A klónok támadása, a Zsivány Egyes és A Klónok Háborúja adaptációk szintjét. Nem tudok rá szín ötöst adni, de egy négy és fél csillagot megérdemel.

Azt csak később vettem észre, hogy Mas Amedda utolsóként Yoda fénykardját hajítja bele az égetőbe.

Akkor nagyon szerencsés vagy. Az utóbbi években pont az ilyenek miatt nem is olvasok nagyon kritikákat. Dzséjt, Pb, köszönöm a válaszokat. Tanulságos volt.

Infy: boldog szülinapot!

Dzséjt, eszembe jutott valami. Természetesen nem akarom ismételni magam és nem akarok senkit se bosszantani. De sajnos nem emlékszem, hogy a kritikai objektivitással kapcsolatos vitáink kapcsán felmerültek-e a következő gondolatok. Ha már felmerültek korábban, akkor csak annyit írj, hogy ez már volt, vagy már megbeszéltük. És akkor természetesen hagyjuk is az egészet. Viszont ha nem merült fel, vagy ha csak régen, akkor kíváncsi lennék a véleményedre. 1. Annak idején sok Star Wars előzmény trilógiás kritikát olvastam, melyeket kritikusok írtak. Ezekben szintén kiemelték, hogy objektíven, tárgyilagosan elemzik ezeket a filmeket. Leírták, pl, hogy a színészi játék pocsék, a dramaturgia, a párbeszédek sz*rok, a rendezés sz*r, George Lucas nem tud írni és rendezni. Olyan kritikát is olvastam, melynek végén a kritikus kijelentette, hogy akik szeretik az előzmény trilógiát, azoknak az ízlése sz*r. Mi helyzet ilyenkor az objektivitással? Hitelt kell adnia az embernek az ilyen kritikusi véleményeknek és el kell hinnie: tény hogy az előzmény trilógia rossz? 2. Olvastam egymásnak ellentmondó, megosztó kritikákat. Példa. A kritikus azt mondta, hogy az adott film dramaturgiája sz*r, B azt mondta, hogy közepes, C azt mondta, hogy egész jó. Ha kritika objektív lehet, miért nem jut minden kritikus ugyanarra a következtetésre? Akkor ennek nem úgy kéne működnie, mint mondjuk egy matematikai egyenletnek? Pl. 4+5=9.

A Batman visszatérről jutott eszembe. A Nolan előtti Batman mozik közül ez és a 89-es Batman a két kedvencem. Félelmetesen jó lett. Mind Pingvinnel, Macskanővel, és Max Schreck-kel is elégedett voltam, mint ellenfelekkel. A két Burton Batman és Nolan első két Batman mozija eddig a kedvenc önálló Batman filmjeim.

Az egész úgy indult, hogy Cupsy tett egy megjegyzést arról, hogy úgyse fog tetszeni a népnek, ha úgy csinálják meg, ahogy leírta. Erre úgy éreztem, hogy kell valami megjegyzés, hisz, ha neki is szabad, akkor nekem miért ne? De hibáztam. Igazad van Dzséjt, túl sokszor ismételtem, ismétlem magam. Felesleges, meg bosszantó is. Még sok más hibám is van, melyekből igyekszem tanulni én nem elkövetni őket újra.

Eszter és Vixi: boldog szülinapot kívánok!