R. A. Salvatore: Ősmágus
Az Ősmágus elindítja az utolsó Drizzt trilógiát, a Hazatérést. Ez a kötet az előzőekhez képest lassabb tempójú, a cselekmény lassan hömpölyög. Salvatore jól előkészíti a talajt a befejezéshez. Az utolsó 200-250 oldal folyamán pörögnek fel az események. A Mélysötéttel és az Abyss-szal foglalkozó részek kifejezetten élvezetesek lettek, még akkor is, ha csak előkészítési szerepük van. Lolth minden eddiginél többet szerepel. Nem volt még olyan Forgotten Realms regény, ahol ennyit szerepelt volna. A tervei homályosak és megkérdőjelezhetők. Drizzt és társai a családalapítás gondolatával is eljátszanak még Gauntlgrym visszafoglalása előtt. A vége megdöbbentő lett, a következmények pedig felcsigázzák az olvasót.
Ha ez így folytatódik, sokkal méltóbb lezárása lesz ez a trilógia az egész sorozatnak, sem mint elsőre gondolta. Ötös.