Justina Ireland: Lopakodó árnyak
Nos, ez a könyv az iskolapéldája annak, amikor a magyar változat, jobb, mint az eredeti. Amikor eredetiben olvastam az Out of the Shadows-t nem voltam tőle túlságosan elragadtatva. Justina Ireland angolul túl sokat ismétel, és még hibázik is. A másik ok, ami miatt most sokkal jobban tetszett a könyv, hogy időközben elolvastam A bátorság próbáját, valamint tavaly a Viharfellegeket is. Így sokkal jobban összeállt a kép, jobban át tudtam érezni Imri és Vernestra karaktereit, jobban átjött a valói események tragikus visszhangja is.
E mellett a könyvben vétett hiba is javításra került a magyar kiadásban.
A regény abszolút lassú tempóban építkezik, egyrészt ráerősít a karakterek drámájára, másrészt jobban bemutatja a Köztársaság Fénykorának politikáját, a nagy mágnás családok rivalizálását, illetve minden eddiginél jobban bemutatja a hiperűrt is. A hipertérrel kapcsolatban nem sok Star Wars mű foglalkozott ennyit, ezért hiánypótló is a könyv.
Az események szépen, lassan bontakoznak ki előttünk. A könyv végére pörögnek fel a történések, és csak az utolsó fejezetben nyer értelmet szinte minden. A rejtélyesség eléggé belengi a regényt. A cselszövéseket és a misztikumot Sylvestri drámája és érzelmeinek ábrázolása töri meg. Az eredeti angolban valahogy kevésbé tetszett az állandó búslakodása a kedvese után, azt valahogy túltoltnak éreztem, de itt a magyar változatban, talán a változatosabb szöveg miatt, most nem zavart.
Sylvestrit nagyon szépen bemutatja. Látszik, hogy ő volt az írónő kedvenc karaktere. Sylvestri és Chancey karakterei és a közöttük lévő kapcsolat volt igazán érdekes. Syl nem hiszi el, hogy az anyja a Nihil oldalára állt, de a könyv végén megtapasztalja a keserű igazságot. Ez a dráma nagyon szépen fel van vezetve és a könyv végére üt igazán. Olyan igazán Star Wars-os családi dráma. Xylan nagyon szépen megtéveszti a lányt és még a Jediket is. Nagyon ravasz fickó, ahogy a nagyanyja Catriona is. A könyv végén olvasottak alapján egyre inkább az a gyanúm, hogy a titokzatos Szenátusbéli támogató Sith, vagy pedig a Sithek szövetségese és a Sötét Nagyurak parancsát követve támogatja a Nihilt és rántja bele a konfliktusba a nagy családokat, többek között a Grafokat is. Teljesen passzolna a Sithek stílusához az, hogy ezekkel az eseményekkel próbálják tesztelni, kinek van nagyobb haszna: Lourna Dee-nek, vagy Marchion Ro-nak? A Jedik szintén megkapják a maguk szerepét. Imri az érzelmek érzékelésében sokszor túlcsordul és kezelnie kell ezt. Vernestrára pedig rátörnek a hiperűrben különféle látomások. Nagyon egyedi mindkét képesség, öröm volt olvasni róluk. Vern adottságai a történetben komolyabb hatással voltak. Vern és Mari találkozása a regény végén egy érzelmi fordulópont volt, illetve a Köztársaság Fénykorának egyik fordulópontja is. Vernen látszik, hogy érett Jedi, de többször is kétségek gyötrik, talán túl hamar vált lovaggá, végül mesterré. Az Imrivel való kapcsolata itt is több, mint mester-tanítvány. Igazi jóbarátok, akik korában közel állnak egymáshoz. Örültem Reath és Cohmac feltűnésének is, kár, hogy nekik kevesebb szerep jutott, minden velük kapcsolatos esemény lekötött. A könyv végi fordulópontnak pedig nagyon érdekes kihatásai lesznek a jövőben.
Fontos regény volt, hisz többet megtudtunk a hiperűrről, a Köztársaságban élő, nagy politikai és gazdasági hatalommal rendelkező családok némelyikéről. És fontos volt a könyv végi fordulat is, mely nem csekély mértékben fogja befolyásolni a későbbi történéseket. Szóval, nagyon tetszett, sokkal jobban, mint korábban. Bár Sylvestri vágyakozása egy kicsit itt is túlnyújtott, de a könyv egyéb fordulatai bőven kompenzáltak. Ötös.