Darth Revan9

Boldog szülinapot, @Bomarr!

Robert Knight: Az ereklye Bihon Tibortól olvastam már pár könyvet korábban, igaz nem sokat. Korábban úgy tudtam, a Vérnász című regény volt az első tőle, de mint kiderült A Jedi hatalma című hamisítvány is a szerzőhöz tartozik. A Vérnász annak idején nagyon tetszett, kellemes kis fantasy regény volt. A magyar nyelvű Terminator könyvek közül olvastam még tőle a Folyékony fém sorozat első két részét, azok is tetszettek. Az ereklye sem okozott csalódást. Ez egy rövid kis kalandregény, melyben a két főhős egy küldetést próbál teljesíteni. Abszolút könnyed olvasmány, teljesen ki tudott kapcsolni. Ahhoz képest, hogy milyen egyszerű kis sztori, a szöveg megfogalmazása teljesen rendben volt. Árnyékot megszerettem. Peshar már a kezdetektől fogva ellenszenves figura volt. A cselekmény gyorsan pörög, a két főhős egymás után kerül veszélyesebbnél veszélyesebb helyzetekbe. A kedvenc részeim az Yvandurban, a fővárosban játszódó részek voltak. Főleg, minden, ami a palotában történt. Jó a csavar is a történet végén. Végül frappánsan sikerült megoldani a helyzetet. Kellemes délutáni olvasmány, csak kissé rövid. Négyest adok rá.

Bo Katan se úszta meg, hogy bekerüljön az Arnak elveszett romjaiba promo lapként.

Chiristie Golden: A Horda születése Vegyesek az érzéseim. Alapvetően nagyon jó könyv volt, és végül is elérte nálam a négyes szintet. Sokan A Horda születését a legjobb Warcraft regénynek tartják. Nálam nem fog bekerülni az abszolút kedvencek közé. Golden egy újabb bukás sztorit tett le az asztalra. Vagyis Warcraft-ból ez volt az első ilyen bukás regénye, hisz az Arthas később jött. Az Arthas talán a szélesebb perspektívájú történetszövése és monumentalitása miatt is tetszett. A Horda születésében ez valahogy elmarad, ami jó is és rossz is. Örültem, hogy Durotan itt a központi karakter. Végig tudtam azonosulni vele, a kételyeivel és a gyötrelmeivel egyaránt. Tényleg lehetett volna egy kicsit több Gul’danból, Ner’zhulból és a többi negatív szereplőből. Viszont úgy érzem, így is jó lett a regény. Ugyanis a sok tragédia, ami egymás után következett egy idő után már fárasztó, lehangoló és unalmas is volt. A sok kegyetlenség miatt vonok le végül is egy teljes csillagot. Erős pozitívuma a regénynek a draeneiek bemutatása, azokat a részeket nagyon élveztem. Jó a párhuzam az Arguson és a Draenoron történtek között. Velen szintén kedvenc karakterem lett. A csatajelnetek szép részletesek, amit még tudtam díjazni. Illetve a drámai hangulat is többször elég erős lett. Összességében véve a Durotan című regény, mely a filmes univerzum előzményeként szolgál, jobban tetszett, mint A Horda születése. Viszont ez a regény is megérdemel egy négyest. Nem tudom felrakni a best of Warcraft listámra.

Továbbra is tetszetősek ezek a kis filmek.

Jó volt Szegeden a képregény börze a Somogyi Könyvtárban. Nem számítottam rá, de voltak olyan új 52-es Batman-ek, melyek kellettek, bezsákoltam párat.

Na, ennek különösen örülök. Minél több ilyen összekötés van, annál jobb.

Örülök, hogy tetszett a film.

Nyugodjék békében. szegény.

Központi kormányzat nélkül én is nagyobb káoszra számítok.

Én május végét láttam pár helyen.

@Wilde, boldog szülinapot!

Majd, ha lemerül a fénykard, bedugják töltőbe. Nincs ezzel gond.

Vajon lesz-e zsinóros fénykard?

Jól hangzik. Jó lenne, ha minél előbb jönne magyarul.

A Diablo IV-nek várhatók kiegészítői? És azokban milyen karakterekre lehet számítani?

Jó lesz ez zárásként a régi DC univerzumhoz. Ezt még megnézem.

És ha Sidious tudatosan hagyta, hadd kísérletezzen a klónokkal?

Fantasztikus volt a finálé, felért a második évad zárásával, pedig nem volt benne semmi különleges plusz felbukkanás. A sorozat szereplői kitűnően lezárták ezt a sztorit. Gideon remélem, meghalt. Vicces lenne, ha ezt túlélte volna és később visszatérne - új Darth Vaderként. Az Erőhasználó-klónokbnak annyi. Minden bizonnyal a nekromanta-programhoz kellettek, Palpatine-nak. Gyanítom, hogy Sidoous már az aszott klóntestében gubbaszt valahol. És nyilván Grogu is azért kellet neki Gideon kísérleteihez, hogy egy új, Erő-használó testbe költözhessen. Érdemes több vasat tartani a tűzben. A csaták nagyon epikusak voltak, Grogu is kivette a részét belőle. Valahogy remélem, hogy mégis csak Jedi lesz egyszer belőle a távoli jövőben. Jól állna a fénykart a kis praclijában. Szegény sötétkard elpusztult. Valahogy olyan végleges zárás érzés van a szériában. Nem érzem azt, hogy ezt folytatni kéne, de minden bizonnyal megteszik. Kiváló lett a zárás.

Nagyon szuper rész volt. Pellaeon feltűnt élőszereplősben és megemlítették Thrawnt. Az akciók kiválók voltak. Paz áldozata megható. Nagyon is halad a sztori egy nagyszabású végkifejlet felé. Minden percét élveztem.

Remélem Finn Jedi lesz. Még az is lehet, hogy visszautasítja a karakter a Jedik útját.

Igen, ez tényleg fájdalmas. Pedig már kezdtem reménykedni, hogy siker lesz, mivel többségben pozitív reakciókkal lehetett találkozni mind a kritikusok, mind a nézők részéről. Sajnos most nem működött a visszhangkamra. Pedig a pozitív visszhang sokkal jobb, mint a negatív. Szerintem olyan lesz ez a film, mint az 1986-os Hegylakó. Moziban bukás volt, később kultuszfilm lett. Igen, szerintem is, ha a 77-es Star Wars-t ma mutatnák be úgy, hogy tök új film, és valami újat indít el lehet, hogy megbukna. És ebben az is benne lenne, hogy menőbbek az erőszakosabb, keményebb, sötétebb hangulatú filmek is.

Mivel úgy néz ki, hogy mégse lesz több D&D film, úgy döntöttem harmadjára is megnézem a moziban. Így három Forgotten Realms mozis élményem lett, még akkor is, ha ugyanarról a filmről van szó. Megint csak fantasztikus élmény volt újra nézni. Annyira hálás vagyok a készítőknek, hogy itt Faerűn világát választották és egy 20 éves álmot váltottak valóra. Ráadásul kerek egész a sztori, és így nincs fájó hiány a végén. Soha nem gondoltam volna, hogy lesz egyszer FR fantasy mozi. Köszönöm szépen. Lehet, hogy utoljára láttam moziban, de minden bizonnyal beszerzem DVD-n és még jó sokszor meg fogom nézni ezt a filmet az elkövetkezendő években.

Juliet Grey: A fényűzés napjai A Mária Antónia trilógia második része. Fantasztikus élmény volt a regény. Szerintem, még jobb is lett, mint az előző rész, személy szerint nem értem ezt a 80%-ot. Életem egyik legjobb olvasmány élménye lett a regény. A trilógia középső része 1774-től egészen a forradalom kitöréséig, 1789-ig viszi az eseményeket. Elődjéhez hasonlóan lassan építkezik, de ennek nagyon is megvan a helye, hiszen fokról fokra növekszik a drámai helyzet a kötet végére. Mária Antónia fő feladata továbbra is az, hogy gyermeket szüljön Lajosnak. Ez rányomja a szomorúság bélyegét szegény nő életére. Együtt tudtam érezni a szenvedéseivel. Alapvetően kedves természete még jelen van, de a folyamatos áskálódások elkezdik kikészíteni lelkileg. Nem csoda, hogy egy idő után a kártyázás és Kis Trianon építkezése felé fordul. Egy idő után egyre inkább átveszi felette a hatalmat az arisztokrata dáma, aki menekül azon francia udvar elől, mely nem engedi, hogy beleszóljon a politikába. A költekezései bár látszólag nagyok, mégse olyan hatalmasak, melyek elterjedtek a későbbiekben. Sőt, többször is igyekezett visszafogni az udvar költéseit. Akkor engedte el spóroláson a gyeplőt, amikor magányosnak, és számkivetettnek érezte magát. De ez már mit se számított, hiszen a költségvetés fő problémái már XV. Lajos korában elkezdődtek és tovább gyűrűztek XVI. Lajos idejére. A legnagyobb költéseket Franciaország nagyhatalmi státuszának fenntartása jelentette, többek között az amerikai függetlenségi háború finanszírozása. Döbbenetes összegek, több száz millió livre ment el erre. Lajos persze csak azért akarta támogatni az amerikaiakat, hogy ellensúlyozza Anglia nagyhatalmi státuszát. Mária Antónia jól érezte, hogy ebből baj lehet. Arról nem is beszélve, hogy olyan tisztek, mint La Fayette megkóstolták milyen eszmék jönnek a tengeren túlról. A regény központi témája lett a francia királyi udvaron belüli áskálódások, a nemesség, és a papság rendjeivel való szembenállás. No persze tanúi lehetünk a polgárság, illetve a parasztság és polgárság, mint harmadik rend felemelkedésének. A fő mozgató szálak mégis az örökké ellenkező nemesség és papság kezében vannak, akik állandóan tiltakoztak a gazdasági reformok ellen, vagyis az ellen, hogy ők is fizessenek adót. Nem is csoda, hogy a nemesség egyre jobban szította a polgárság és parasztság elégedetlenségét. A regény rengeteg dolgot árnyal mind a társadalmi, mind a gazdasági életet illetően. Nagyon élvezetes volt ezeket olvasni. Az írónő természetesen nem feledkezik meg Mária Antóniáról sem. Ahogy haladunk előre az időben, úgy egyre többen gúnyolják és utálják. A forradalom idejére pedig eljutunk a teljes gyűlöletig. Majdnem mindenért őt hibáztatják. Szerencsétlen nőt nagyon megsajnáltam, és érthető, miért utálta meg a környezete egy részét és követelt keményebb fellépést Lajostól a forradalom első napjaiban. Két gyermekét is elvesztette, így csak még elkeseredettebb lett az idők folyamán. Az Axel von Fersennel való viszonya tudtommal írói színezés, de ennyi belefért. Sajnáltam, hogy Toinette nem lehet boldog vele. A nyakék botrány története is szép részletes lett. Jeanne de la Motte Valois igazi kígyó volt, Rohan kardinális pedig egy nagyravágyó talpnyaló. Jól rávilágít a regény az egyház romlottságára is. Lajosról is árnyalt képet kapunk. Végül lesz indok arra, hogy miért nem tudta teljesíteni férfi kötelességét. Az emberi arcát is megmutatja, főleg 1789-ben. Nem akart vérfürdőt és nem akart a népre rontani. A végsőkig kitartott a békés megoldás mellett. Őt is megsajnáltam. Valahogy úgy érzem, Lajos és Mária Antónia is egy korszellemnek lettek az áldozatai. Arisztokratáknak születtek és az uralkodói körök azt várták el tőlük, hogy tipikus arisztokraták legyenek. Mégis az ország problémái, a nemességgel és papsággal való szembenállás lett a vesztük. Mindenképp elolvasom a harmadik részt, ugyanis a könyv 1789-es vége előre sejteti a nyilvánvaló tragédiát. Kiváló regény. Minden sorát élveztem Ötös, abszolút kedvenc lett az előző kötethez hasonlóan. A forradalom napjai nagyon drámai végkifejletet ígér.

Na, ez jól néz ki.