Ladd kénytelen volt lemondani az 1976 karácsonyára tervezett bemutatóról, és 1977 nyarára tűzte ki az új határidőt. Úgy döntött, hogy személyesen utazik Londonba és utánanéz a dolgoknak. Taylorral való összetűzése óta Lucas semmi anyagot nem küldött Hollywoodba, Ladd tehát szinte semmit nem látott a Star Warsból. Az Elstree-ben tapasztalt katasztrófális állapotok az ideg-összeroppanás határára juttaták. A jelenetek még zene és trükkök nélkül voltak, a dialógus nevetséges, a világítás nem egységes, a beállítás pedig gyakran ellentmondásos volt.
Ladd leverten tért vissza Hollywoodba, de atlálkozásuk Lucast is megrendítette. Azt remélte, hogy Ladd soha nem látja meg az összevágott anyagot. Felesége, Marcia, aki kiváló vágó volt, megígérte, hogy teljesen szétszedi a filmet, és újravágja. Lucas önbizalma azonban már nem volt a régi. Valóban ilyen rossz volna ez a film? Vajon ezek után elveszi tőle a Fox? - ezek a gondolatok foglalkoztatták.
S erre már két hét múlva kínálkozott is alkalom. Lucas a bevezető jeleneteket forgatta, amikor a birodalmi rohamosztagosok megrohanják Leia hercegnő hajóját. John Barry olyan díszletet készített hozzá, amelyhez korábbi díszletek maradványait használta fel. Lucas azonnal látta, hogy ebből nem lesz semmi, csakhogy új díszlet felállításához nem volt pénze. Gary Kurtz a Foxhoz fordult. A stúdióban őrjöngtek, de Ladd még egyszer utoljára engedett. Barry két hét alatt új kulisszát épített. A Fox még egy hetet adott Lucasnak, mielőtt a pénzcsapot végérvényesen elzárnák. Csakhogy Lucasnak még le kellett forgatnia azt a jelenetet, amikor Leia betáplálja az R2-D2-be a hologramot, Vader megfojt egy birodalmi tábornokot, s hátra volt még a nyitó harc zöme.
Lucas saját zsebre felfogadott két újabb kameracsapatot. Időnként egyszerre hárman forgattak egyazon díszletek között: Robert Watts, a produkció gyártásvezetője a rohamosztagosok támadását forgatta, Gary Kurtz a robotokkal, Lucas pedig Darth Vaderrel forgatott. Ha Lucasnak nem jutott volna eszébe ez a megoldás, nem tudta volna megcsinálni a filmet. Úgy érezte, a Fox becsapta.
Végül azonban a Star Wars stúdiómunkái szerencsésen befejeződtek, s Lucas abban az illúzióban ringathatta magát, hogy egy röpke pillanatra megpihenhet.
Aki behatóbban foglalkozik a Star Wars keletkezési történetével, annak feltűnik, hogy a siker és a totális katasztrófa végig milyen közel járt egymáshoz ennél a filmnél. Nem sok kellett hozzá, hogy minden összeomoljon, és a filmtörténet legnagyobb bukása legyen belőle.
Ez legszembetűnőbben a vizuális trükkök területén nyilvánult meg. Lucas tökéletesen tisztában volt a sci-fi filmek mozgatórugóival, azzal, hogy egy új világ hitelességét alapvetően a trükkök minősége szabja meg. Ezeknek az effektusoknak elég megygőzőeknek kell lenniük ahhoz, hogy a nézők belefeledkezzenek a kalandba.
Lucas azonban még ennél is többet akart. A Star Wars trükkjeinek nemcsak meggyőzőeknek kellett lenniük, hanem látványosaknak is. Ezért hozta létre saját trükkstúdióját, az Industrial Light & Magicet, amit szívesen átvitt volna magával a gyűlölt Los Angelesből San Fransiscóba, de az észak-karolinai városban nem voltak megfelelő filmlaborok. Így aztán Lucas kénytelen volt hetente egyszer Los Angelesbe repülni, ott autót bérelni, és a nagy forgalmú Ventura Freewayn két órát autózni, hogy eljusson Van Nuysbe, az ILM-hez.
Londonból visszatérve is ezt tette, szorongó érzésekkel telve. Amit ugyanis eddig Londonban az ILM-től látott, az finoman fogalmazva "szemét" volt. Eredetileg úgy tervezték, hogy a színészekkel forgatott jelenetekbe háttérvetítés segítségével helyezik el a vizuális effektusokat. Ez azt jelentette, hogy az ILM-nek előre el kellett volna készítenie ezeket a trükkfelvételeket, hogy a forgatás megkezdésére már készen álljanak. A Londonba küldött effektek azonban iszonyúak, egyszerűen használhatatlanok voltak, úgy néztek ki, mint a harmincas évekbeli Flash Gordon-sorozat jelenetei. Lucas kénytelen volt a drága és komplikált blue-screen módszert alkalmazni, ha tovább akart forgatni.
Izgatottan várta hát Lucas, hogy a londoni fiaskó után vajon mivel áll elő az ILM. Sápadt volt és halálosan kimerült, ami nem csoda, hiszen a feleségével folytatott beszélgetés után kénytelen volt belenyugodni, hogy újra kell vágni a filmet, ami újabb néhány hónappal kitolja a határidőt. Ha valamelyest is kézben akarja tartani a filmet, kénytelen lesz néhány hónapon keresztül három napot az ILM-nél, négyet pedig a vágószobában tölteni. Pihenésről tehát szó sem lehet.
Az ILM-ben tapasztaltak mélyen lesújtották. Egy év alatt szinte semmi használható anyagot nem tudtak összehozni. A rendelkezésre álló összeg feléből, egymillió dollárból mindössze három beállítást voltak képesek megcsinálni, s erre egy teljes évük ráment. S nem árt tudni, hoyg a Star Wars-hoz 365 vizuális effektusra volt szükség.
A produkció kezdete óta Lucas először veszítette el az önuralmát, és keményen nekiment az ILM vezetőjének, John Dykstrának. A heves vita hamarosan személyeskedésbe ment át. Lucas egy évvel korábban már felhívta Dykstra figyelmét, hogy nem akar drága high-tech trükköket. Semmi kedve nem volt pénzt fektetni újabb technikák kifejlesztésébe. Számára tökéletesen mindegy volt, milyen módon állítják elő az effektusokat, csak az volt fontos, hogy jól nézzenek ki. Dykstra ezzel szemben fiatal sci-fi rajongókból, számítógépes szakemberekből és filmfőiskolásokból álló furcsa kis csapatot szedett össze, s ezeknek a filmbolondoknak az ILM egyfajta második otthonuk lett. Némelyek közülük, mint pl. Joe Johnston illusztrátor, egyenesen az iskolapadból került az ILM-hez.
Rendszertelenül és sokat dolgoztak, volt, aki délelőtt tízkor tűnt fel, mások éjjel három órakor, s a hosszú hajukkal, bermudanadrágjukkal és pólójukkal olyanok voltak, mint az utolsó Woodstock-túlélők.
Azon az estén, amikor Los Angelesből visszatért, Lucast beszállították a Marin korházba. Az orvosok keringési elégtelenséget és idegösszeomlást állapítottak meg. Még a korházban elhatározta, hogy megtisztítja az ILM-et, amit a munkatársak maguk között csak "Country Club"-ként emlegettek. Dykstra napja leáldozott, az arany időknek vége szakadt. George Mather lett az új főnök, aki nyomban megszabta a trükkök elkészítésének határidejét. Lucas személyesen ellenőrizte a felvételeket. Dennis Murren vezette azt a másik teamet, amelyik délután három órától éjjfélig dolgozott, Richard Edlundé pedig reggel nyolctól délután hatig. Ennek így kellett mennie hat hónapon keresztül. Amikor az első jól sikerül effektusok elkészültek, felforrósodott a levegő az ILM-ben. Nap mint nap olyan dolgoknak lehettek szemtanúi a vetítőteremben, amit korábban filmen még sohasem láttak. Az ILM ezúttal valóban csodát művelt, csakhogy a vizuális effektusokra tervezett kétmillió dollár helyett végül három milliót költöttek.
Lucas tudta, hogy ettől kezdve felesége, Marcia kezében van a siker kulcsa. Az addigi vágások, a struktúra és a tempo rossz volt, Marciának teljesen újra kellett vágnia a filmet. Csakhogy ez erejét meghaladó feladat volt, úgyhogy Lucas felfogadta még Richard Chew-t és Paul Hirscht is. Még így is elviselhetetlen nyomás nehezedett rájuk, Hirsch kétségbe volt esve. Lucas minden reggel vágóasztaltól vágóasztalig vándorolt, s mindhármukat ellátta instrukciókkal, miként képzeli el az adott jelenetek vágását. Januárra elkészült a film első verziója. Marcia ezután nyomban elfogadta Martin Scorsese ajánlatát, hogy legyen a New York New York vágója. Lucas szerette volna, ha a felesége vele marad a Star Wars befejezéséig, de Marciának teljesen elege volt a filmből, így aztán Paul Hirsch vette át a még hátralévő munkálatokat.
Lucas végre abban a helyzetben volt, hogy Alan Laddnek legalább egy nyers változatot bemutathatott. A Ben Hur és Holtz The Planets című filmjének zenéjét vette kölcsön, s helyenként hiányoztak még a speciális effektusok, Ladd mégis megkönnyebbült. Szó sincs hát akkora bukásról, mint amitől ő is és a Fox vezetősége is titkon rettegett.
Lucasnak a Star Wars kapcsán az egyetlen igazán kellemes tapasztalatot John Williams soundtrackjének felvétele jelentette a Londoni Szimfónikusok zenekarával. Williams minden karakternek saját témát adott, ami variációkban ismétlődött.
A zene egészen új dimenziót adott a filmnek. Zene nélkül nem nagyon lehetett komolyan venni a Star Warst, így azonban visszahozott valamit a régi Hollywoodból. John Williams zenéje volt az egyetlen része a filmnek, ami még Lucas várakozásait is felülmúlta.
Ahogy közeledett a bemutató időpontja, 1977 május 25-e, elérkezettnek látták az időt, hogy a filmet próbaközönség előtt levetítsék. Lucas a Northpoint mozit szemelte ki erre a célra. Egy vasárnap délelőtt, május elsején, válogatott publikum előtt, amelybe Lucas barátai, Alan Ladd és a Fox küldöttei is beletartoztak, sor került a Star Wars első nyilvános vetítésére. Hasonlóképpen az American Graffiti öt évvel korábbi bemutatójához, Lucas és Kurtz most is magnóra vette a közönség reakcióit. A közönség tombolt. Most már mindenki számára világos volt, hogy a Star Wars siker lesz, és legalábbis a Foxnak meg fogja téríteni a befektetést.
Vége.