Ody Mandrell

A filmbarátok, akik látták a Birodalom visszavág című filmet, alighanem szerte a világon mélységes csalódással vették tudomásul, hogy három évet kell várniuk, míg a Star Wars trilógia utolsó részében végre megoldódik Luke Skywalker története. A forgatókönyv, ami minden más alkalommal a legnagyobb nehézséget okozta Lucasnak, ezúttal szinte magától született meg. Az első változat egy hónap alatt készült el. Alighanem már régen forgatta a fejében a monda befejező részét, és viszatérhetett kedvenc témájához: A Jedi visszatér című filmben a kis, szőrös ewokok nyilakkal és csapdákkal győzik le a technológiailag sokkal fejlettebb Birodalmat. Harc a jó és a rossz között; egy szabad szellemű, primitív társadalom győzelme a high-tech diktatúra felett; sz önmagában, és csakis önmagában bízó, s ekképpen minden akadályt legyőzni képes indivídum - ezek a harmadik részben előkerülő témák. A hatvanas években hallható hangok ismét felszínre törtek; az Endor erdőbolygó a vietnami háború dzsungelének - mint megjegyezték: elég gyengén sikerült - metafórája volt, és Luke és az apja, Darth Vader kapcsolatán keresztül a generációk közötti konfliktus is megfogalmazódott. Egyvalami kezdettől fogva világos volt Lucas számára: nem Gary Kurtz a Jedi producere. Személyes kapcsolatuk helyrehozhatatlanul megromlott az Empire után. Lucas sokmindenért Kurtzot tette felelőssé azok közül a dolgok közül, amik a Star Wars-nál vagy az Empire-nél nem a kedve szerint alakultak. A trilógia harmadik részét kellemesebb körülmények között kívánta leforgatni, s a lehetséges gyenge pontokat még a produkció megkezdése előtt ki akarta iktatni, nehogy aztán túl késő legyen. A mese első két része sok szálat elindított, amiket Lucasnak most a Jediben el kellett varnia, Han Solo kiszabadításától kezdve a Galaktikus Birodalom megsemmisítéséig, hogy a jellemek egymás közötti kapcsolatáról már ne is beszéljünk. A Jedi annyia eseménydús volt, hogy tempóját tekintve sokkal jobban hasonlított Az elveszett frigyláda fosztogatóira, mint az előző két részre. Kalózfilmek, motoros filmek és háborús filmek elemei kerültek bele. Lucasnak annyira tetszett a forgatókönyv, hogy legszívesebben maga rendezte volna, ám aztán győzött a józan ész: végiggondolva, mennyi munkával jár a rendezés, lemondott róla. Az Irvin Kershnerrel való együttműködés az Empire-nél nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Kershner túlságosan önfejű és lassú volt. Újra nekilátott hát Lucas, hogy az amerikai és az angol rendezőkről összeállított hosszú listát áttanulmányozza. Miután kiszűrte azokat, akik időhiány, vagy más irányú elfoglaltság, vagy éppen a film iránt mutatott érdektelenség miatt nem jöhettek szóba, összesen két név maradt: Richard Marquand, aki a Legacy című horrorfilmet és a Tű a szénakazalban című kémthrillert forgatta. Lucas levonta a tanulságot a Kershnerrel való együttműködésből, s ezúttal olyan rendezőt kívánt magának, aki hajlandó az ő irányítása alatt dolgozni, mégpedig mindenekelőtt gyors tempóban, esetleg televíziós tapasztalatokakl rendelkezik, aki képes improvizálni, és jól kijön a színészekkel. 1981 áprilisában Marquand mellett kellett döntenie, mert a másik jelölt, David Lynch, Az elefántember rendezője, nem vállalta a munkát. Lynch nem óhajtott folytonos beszámolási kötelezettséget vállalni a producerrel szemben, Lucas pedig nem akarta, hogy olyan embert kelljen örökösen megrendszabályoznia, mint Lynch, így aztán útjaik szétváltak. A sors iróniája, hogy Lync ezután megrendezte a Dűnét Dino De Laurentiisnek. Marquandban, aki pályáját a televíziónál kezdte, pont azt találta meg, amire mindig is vágyott: tökéletes segítőtársat. Marquand biztosította Lucast affelől, hogy féltve óvja szellemi gyermekét. Számára Lucas zseniális rendező volt, ő maga pedig csupán karmester, aki engedélyt kapott rá, hogy egyszer egy 120 tagú zenekarral játsszon. Marquand szerint Kershner túlságosan nagyvonalúan bánt a hihetőséggel. Felháborította, hogy az Empire-ben az R2-D2 droidon időnként kék helyett fekete csíkok jelentek meg, és Darth Vader fél kézzel emelte fel fénykardját, "holott még a gyermek is tudja, hogy a fénykard túl nehéz ahhoz, hogy fél kézzel emelgessék" - magyarázta Marquand buzgón. Lucas nevetett. Ezzel az emberrel nem lesznek gondjai. folyt. köv.

Szerintem a játékfigurák egészen más kategóriát képviselnek.

Az a pörkölés nagyon ott van! Szegény Windut nagyon sajnáltam. Még a villámok között is látszódik a döbbenet az arcán.

Köszi reaper a javítást! Agytumor olyan fiatalon? Micsoda veszteség...

Ez se lehet rossz TV Bomarr. Mennyibe került? Egyébként milyen TV-t vegyünk? Egy kis segítség az Index-től

Ha már death metal, meg kell emlékezni a stílus -szerintem- legmeghatározóbb csapatáról, a Death-ről. Ismered? A Human című albumuk azóta is referencia lemez, és megmondom őszintén nem is hallottam jobb anyagot ebben a stílusban. Pedig 1991-es a cucc. Sajnos az együttes lelke, Chuck Schuldiner balesetben elhunyt. Egyébként mostanában a Kataklysm nagyon jó ezen a vonalon, no meg a nagy kedvencem, a Dimmu Borgir. (bár ez már black metal kategória)

De nem a végéről dumcsiztunk, hanem erről az egyszem csatáról. Ott pedig nem ez a helyzet.

Ha összehozza a 380 millát, veszel nekem egy Panasonic 82-es TV-t.

Me azt jelenti, hogy hamarosan lejár a forgalmazási idő. Utánna ami rajtuk marad, az kárba megy.

A Dunaferr azért ment csődbe, mert a vasmű is totál padlón volt.

Jobb ha nem ismered. Írtam neki még a kezdeteken. Sajnos nem jön, mert más dolgok foglalkoztatják mostanában, és nem ér rá.

Huhhh lokatelli! Ne is emlegesd nekem a Sopron meccset, mert hányingerem lesz! Azért az nevetséges, hogy az európai kupákban induló csapataink, a csőd szélém állnak, vagy legalábbis vegetálnak. A debrecen kivétel, de ez meg is látszik.

Slayer...Seasons the abyss. YEAH! Sepuról nem is beszélve. Troops of doom rulezzz. Na meg a Ministry...Psalm 69. Leszakítja az ember fejét. :hm: :hm: :hm: :hm:

Ne alázzuk őket, mert az hogy néz már ki.

Irtó nehéz lesz! Ezzel a moziszámmal nem sok esély van rá.

Na....Szerda: $70,206; +4.9%; 359 / $196 $378,063,671

GnR és Metallica, talán... A Don't Cry nagy kedvencem volt anno a Rosestól, Metallicától meg az első 2-3 lemezük. Nekem ilyen kőkemény együttesek jöttek be, mint az Obituary, Morbid Angel, Asphyx, Massacra, Death stb...

Jó szórakozást frenkie! Én még sosem voltam a szigeten, egyenlőre nem is tervezem, hogy megyek. Szinte minden zenei ízlés megtalálható ott. Gondolom a Metal Hammer sátrat meglátogatod majd.

A "Who Wants To Live Forever" az egyik legeslegszebb szám amit valaha hallottam!

Ez is általános téma. Ki milyen zenét szeret? Remélem nem Lagzi Lajcsiért vagytok oda. Én szinte mindenevő vagyok, vagy talán mondhatjuk úgy, hogy voltak korszakaim. Fiatalabb koromban a kemény metál zenéért rajongtam, még mindig megvan az a 100 db kazetta, amiket akkor vettem. :hm: Ezután lazábbra vettem a figurát, és az elektronikus zenék felé fordultam. Vangelis, Jean Michell Jarre, Tangerine Dream...hogy csak az ismertebbeket említsem. Ezeken kívül rengeteg szinte underground ambient mű létezik, csak sajnos nem tudom megrendelni őket külföldről, mert nincs dombornyomásos hitelkártyám. Ebben kellene valamit ügyeskedni. A Depeche Mode pedig hatalmas nagy kedvencem! Már alig várom az új lemezét, ami idén ősszel jön ki.

Na igen Bomarr, de a lipi által belinkelt modellnek iszonyat jó felbontása van. Legalábbis annak tűnik. A Te philipsedről van valami infó valahol?

Lábon hordták ki az agyhalált.

Nekem Panasonic RA-62 DVD-m van (158.000 volt anno ), azon még csak Scart aljzat van, szal így tudnám nézni. Az is jó képet ad.

Ááááá lipi! Nagyon beleültetted a bogarat a fülembe, azzal a Panasonic TV-vel kapcsolatban. Tényleg elsőrangú képe van?

Én csak bemásoltam a könyvből Hamarosan jön a Jedi visszatér!