Az utóbbi majdnem három hónapban az alábbi filmeket láttam (rég volt hogy ennyi idő alatt ilyen kevés filmet tudtam megnézni) 
  
Colossus: The Forbin Project (1970) 
 
A sztori szerint az amerikaiak építenek egy szuper-számitógépet, ami az aktiválása után öntudatra ébred és -szovjet géptársával együtt- az emberiség ellen fordul. Maga a tény, hogy már 1970-ben is felmerült valakinek a fejében egy ilyen ötlet, szerintem bámulatos. Sajnos azonban az előnyök sora itt ki is fullad. A főhősök egyszerűen túl nagy balfékek ahhoz, hogy izgulni lehessen értük. Amikor az egyik tudós közli a kollégákkal, hogy most tudnak titokban beszélni utoljára, ugyanis a teremtményük ezután minden beszélgetést rögzíteni fog... a szereplők olyan egykedvűen hallgatják mindezt mintha a hétvégi grillpartit egyeztetnék le. Erőtlen film csupa kihagyott ziccerrel. De ha bármilyen szerepe volt a Terminátor filmek elkészültéhez (nem lepne meg) akkor már megérte leforgatni. 
  
Megszállottság (Possession - 1981) 
 
Vannak azok a horror-filmek, amiknél a műfaji jellemzők egész a film közepéig nem bukkannak elő. Ez is közéjük tartozik: sokáig olyan mintha egy családi drámát néznénk. Mondjuk abból egy kifejezetten depresszív fajtát. A szemtelenül fiatal Sam Neill már megjárja a lelkek poklát mire az alvilág ténylegesen tiszteletét teszi a vásznon. Amikor megtörténik a nagy váltás, hirtelen nem is értettem hogy mi történik: akkor ez most csak egy látomás? Vagy valami képi metafora? De szó sincs róla. Egy ponton a természetfölötti is része lesz a cselekménynek. 
Annak a cselekménynek, ami talán egy idő után már túl sötét. Ráadásul pont a váltás után egyre több elemet kölcsönöz a film Polanski kiváló Iszonyat című alkotásából. Utóbbi pedig sokkal jobban sikerült. 
  
Feltámad a vadnyugat (Westworld - 1973) 
 
Michael Crichton úgy tűnik vonzódik a futurisztikus vidámparkokért, pláne ha azokban egy katasztrófa után egymás után dobják fel a pacskert a látogatók. A Jurassic Park szövegezése előtt évtizedekkel találta ki a Westworld-öt, ami azon kevés ötleteinek egyike, ami regény formában nem is létezik. Cserébe a néhai író a script-írás mellett rögtön a rendezői feladatokat is magára vállalta. Az eredmény pedig egy baromi jó sci-fi kalandfilm.  
A történet fókuszában egy olyan szórakoztató-komplexum áll, ahol a vendégek a vadnyugat, a középkor vagy akár az ókori Róma világában is elmerülhetnek: a történelemhűen felépített negyedekben embernek kinéző robotok gondoskodnak róla, hogy teljes legyen az illúzió. Ha a vendégek valakit meg akarnak ölni akkor a mesterséges egyedekkel nyugodtan végezhetnek. Talán a folytatást ennyiből már ki is lehet találni. Igen, ami elromolhat az el fog romlani. És mindez izgalmas, érdekes és baromi szórakoztató. Jövőre jön az HBO remake-je Ed Harris-el. Nagyon várós! 
  
Afrika királynője (The African Queen - 1951) 
 
A maga idejében egész nagy szenzáció volt ez a film: a nagy sztárok ugyanis tényleg az afrikai dzsungelben forgattak (szegény Katharine Hepburn annyira rosszul volt, hogy a beszámolók szerint volt olyan jelenete ahol minden csapó végén el kellett rohannia hányni). A sármőrként számon tartott Bogart pedig izzadságtól csatakosan borostásan játszott, amivel annyira meglepte az Akadémiát, hogy rögtön élete egyetlen Oscarjával is megdobták. Pedig nem több ez mint egy jópofa, kissé megkopott, de kétségtelenül szórakoztató road-movie. Hepburn és Bogart karaktere egy szedett-vedett ladikon az életveszélyes Ulanga folyón utazik le, hogy megsemmisíthessenek egy német katonai hajót. Menetközben pedig ahogy arra számítani lehet: sok kalandba keverednek és némi piszkálódás után lassan egymásba szeretnek. Bájos darab. 
  
Nyomtalanul (1988) 
 
Egy holland házaspár épp a franciaországi nyaralását tölti, amikor megtörténik a borzalom: a feleség egyszer csak nyomtalanul eltűnik. A férj több év elmúltával is kutatja a párját. Nem hajlandó feladni amig rá nem jön, hogy mi történt. 
Az egész film kiváló, de a koronát az utolsó 5-10 perc teszi fel. Ennél többet nem is merek mondani, mert az már spoiler lenne. Csak ennyit mondok: ez egy felejthetetlen film. 
  
Hosszú nagypéntek (Long Good Friday - 1980) 
 
Bob Hoskinst eddig szinte csak a vígjátékaiból ismertem. Köpcös figurája szinte egybeforrt a "Roger nyúl a pácban" ügyefogyott detektívjével. Látva ezt a remek gengszterfilmet kicsit úgy érzem, hogy az egész karrierje el lett vesztegetve. Ez az ipse ugyanis pokoli badass tud lenni. 
Itt most egy maffia-vezért játszik, aki épp élete üzletét készül nyélbe ütni, ám egyetlen nap leforgása alatt összeomlik a Birodalma. A legjobb embereit egymás után teszik el láb alól és még csak azt sem tudni, hogy ki áll a leszámolás-sorozat mögött. Ezért a gengszter-vezér elkeseredett hajszát indít. 
Amellett, hogy ez egy pokoli jó film, ha Bob Hoskins alakítása nem lenne ennyire átütő fele ennyire se működne.  
A végére egy kis érdekesség: ebben a filmben kapta első szerepét Pierce Brosnan. 
  
Alien Rip-Offok 
 
Miután az Alien forradalmasította a sci-fi/horror műfaját, csőstül kezdtek érkezni az olyan produkciók, amik a franchise ötleteit pofátlanul lopdosták. Több tucat ilyen alkotás van. Én most csak hármat vettem szemügyre. 
Contamination (1980) - Gyilkos tojások érkeznek az űrből! Na nem a futurisztikus Földre, hanem - költség-hatékonyságból- a jelenbe. A cafatokra robbanó embereken kívül semmi emlékezetes nincs ebben a filmben. Közép tájon kifejezetten unalmas. 
Galaxy of Terror (1981) - Az egyik legpofátlanabb rip-off. Szinte pontról pontra követi az első Alien film sztoriját (egy vészjelzést követve páran leszállnak egy idegen bolygón, ahol találnak valamit, ami egyesével elkezdi leölni őket) Az egyetlen nagy eltérés, hogy itt egy idegen piramisra bukkannak és miután bemennek a saját félelmeik ölik meg őket, tehát a "gonosz" kinézete utasonként változik. Ebben a produkcióban, igazán a beleölt pénz és energia mennyisége a meglepő. Az effektek teljesen rendben vannak. Azt kell mondjam, hogy mint B-film teljesen fogyasztható. Bár van egy jelenet, ami azért átlép egy határt: a film leghírhedtebb jelenetében egy óriási mutáns kukac megerőszakolja az egyik női asztronautát. Ami mondjuk igy leirva azért elborultabb mint ahogy ez kinéz. 
Forbidden World (1982) - Akár csak a Galaxy of Terror-t ezt is a '80-as évek B-filmes legendája Roger Corman jegyzi. Második nekifutásra már a xenomorphot is lecopyzta bár szegény szörny ebben a filmben úgy néz ki mintha az Alienek zabigyereke lenne. Egyébként ugyanaz igaz erre a filmre is mint az előzőre: mint B-film tisztességes iparos-munka. És itt még provokatív viselkedésű kukac sincsen. 
  
Nagy szemek (Big Eyes - 2014) 
 
Hihetetlen, de Tim Burton csinált egy filmet, aminek nem Johnny Depp a főszereplője, nem agyonhasznált gótikus díszletek között játszódik és nem az ezerszer látott panelekből építkezik. Nem tudom mi érhette. Belecsapott a villám? Összevesztek Johnny Depp-el? A hollywood-i gótikus díszletgyár tönkrement? Valaki a környezetében építő jellegű kritikával látta el a korábbi filmjeit? 
Bármi is az oka, végre itt egy szerethető film Burtontől! Nem akar nagyot markolni: egy a XX. század derekán élt festőnő (Margaret Keane) életét mondja el profi tálalásban. Nem lesz klasszikus, de aki akar magának szerezni két jó órát az nyugodtan vágjon bele.  
  
A test melege (Body Heat - 1981) 
 
Aki esetleg nem tudta: a Birodalom visszavág és a Jedi visszatér közötti kis szünetben Lawrence Kasdan leforgatott egy kiváló thrillert. A hangulata azonnal már az első percekben megcsapott: a noir-os bágyadság a címben jelzett forrósággal vegyül, ami szinte minden jelenetet áthat. A szereplők szinte állandóan hűtik magukat, hogy valahogy túléljék a floridai nyarat. Az atmoszféra olyan erős, hogy akár történet nélkül is érdekes lett volna. Szerencsére a készitők azért nem így álltak a sztorihoz: ügyesen adagolják a feszültséget és akad néhány remek csavar is. Nem váltja meg a világot, de első osztályú munka. 
  
Lángoló Mississippi (Mississippi Burning - 1988) 
 
Kicsit bajban vagyok ezzel a filmmel. Van egy csomó jól sikerült aspektusa, viszont nem tetszik, ahogy egy fontos témát ennyire leegyszerűsít. A történet ott veszi kezdetét, hogy néhány polgárjogi aktivistát megölnek egy déli államban. A fiatalokat azért végezték ki, mert fel akarták lépni a feketék jogaiért. Az eset után két FBI ügynök érkezik a helyszínre, de nehezen boldogulnak mivel szinte mindenki akibe belefutnak kő-rasszista. 
Na és pont ez a bajom ezzel a filmmel: szinte mindenki aki délen lakik az itt egy asszonyverő seggfej aki láncon akarja tartani a niggereket, mig az északot képviselő nyomozók a sárkány barlangjába tévedt Grál-lovag szerepét kapták. Annyira, hogy van egy teljesen céltalan jelenet, ami csak arról szól hogy az egyikük bemegy egy rasszista fészekbe és alaposan szétveri a helyiek pofáját. Ugyanebben a jelenetben kiderül, hogy az egyik déli a saját családtagját vette el feleségül. Mert ezek már csak ilyen beltenyésztett férgek... 
Erre az egysikú világképre rakódik rá a remek rendezés, a kiváló alakítások és itt-ott a jó szövegek. De hiába. Egy létező problémának szerintem bűn ilyen csőlátással nekimenni.