A héten munkaügyben Izraelben jártam. Gondoltam megosztok néhány gondolatot és fényképet az útról
Tel Aviv - Izrael
-A Tel Avivi reptér meglehetősen hírhedt a fokozott biztonságáról és mint első kézből tapasztaltam, nem véletlenül. Kifelé menet egy szúró-próbaszerű kiválasztás után több mint egy órán át vizsgáltak. Testmotozás, anyagminta vétel a cuccaimról, két külön kérdezőbiztos, akik közül az egyik úgy tűnt egy szavamat se akarja elhinni stb. Ez már nem a hivatalos menetrend része, de ellenőrzés közben a biztonságiak elvesztették a repülőjegyemet. Hála égnek hogy a repülőtársaság a beszállókapunál volt olyan kedves és kérdés nélkül újra kinyomtatta
-Tartottam tőle, hogy Tel Aviv túl unalmas lesz -lévén az egész város alig száz éves-, de erről szó sincs. A dimbes-dombos vidéken kanyargó utcák, a pálmafák tövében megbúvó hol modern, hol lelakott régi épületek nagyon egzotikussá teszik a helyet. Egyszer vagy három órát sétáltam, abban a hiszemben, hogy majd úgyis visszatalálok, de végül teljesen elkeveredtem és csak a naplementéhez igazodva tudtam visszatalálni a hotelemhez (ha nyugatra megy az ember akkor előbb-utóbb biztos kiköt a tengerparton)
-Érzésre úgy tűnt nincs egyetlen rassz, amelyik egyértelmű többségben lenne a városban. Talán fehér emberből van a legtöbb, de a dolog közel sem egyértelmű. Rengeteg a bevándorló. Számos negyed van, ahol nyüzsögnek az arabok és az afrikaiak
-A gyémántkereskedelem annyira fut, hogy egy viszonylag átlagos szállodában, ahol én voltam is akadt egy külön pult és szakértő azoknak a vendégeknek, akik épp a hotelben akarnak gyémántot venni
-A héberek az olaszoknál is jobban szeretnek dudálni. Ha a zöld lámpánál nem taposol bele azonnal a gázba, alap, hogy megy a duda, de néha olyan esetekben is, ahol már követhetetlen, hogy min cseszte fel magát a másik vezető
-Mivel közel távol szinte csak sivatagok vannak és alig terem valami a helyi kaják nem valami finomak. Én szinte bármibe haraptam abban túró volt. Gondolom azért, mert a kecske itt a sziklák között is megél. Viszont pont a rengeteg bevándorló miatt rengeteg, kiváló külföldi étterem van. Például ettünk egy olasz helyen, ahol a séf megújított több klasszikus talján kaját is. Baromi jó volt.
-Lehet hogy nagyon proli dolog, de mint hamburger fan nagyon értékeltem, hogy itt a McDonalds-ban is van ehető, finom menü. Van egy óriási méretű burger, amihez hál isten alapból adnak alufóliát (nálunk Pesten van ahol a személyzet derogálónak érzi ha egy kifejezetten nagy méretű burgerhez ki kell hozniuk egyet, pedig nagyon kellemetlen, amikor egy-egy harapás után a túloldalon kifolyik a fél tartalom)
-Mint minden városnak, ennek is rengeteg arca van. A legtöbb része rendezett és nagyon élhető, de akadnak csúnyán lepukkant negyedei is, tele szeméttel. Utóbbiakban meglepően sok kóbor macskát látni. Volt hogy egyetlen szemét körül vagy 5-6 macsesz is tömörült.
-Az egyik legszokatlanabb a rengeteg katona látványa. Persze pontosan tudtam hogy itt minden férfi 3 évig, a nők pedig 2 évig sorkatonai szolgálatot teljesítenek csak azt nem gondoltam, hogy ennyit látni majd belőlük a köztereken. A helyiek persze hozzászoktak már ehhez: az egyik vonaton például volt egy 19 éves körüli srác akinek egy óriási fegyver lógott a nyakában, a kezében pedig ott volt a töltényekkel csurig töltött tár is. Az egyik megállónál felszállt egy család és az öt éves kissrác simán odaült arra a székre, amelyikre a puska csöve nézett. A család abszolút nem zavartatta magát. Nekik ez a mindennapok része.
-A katonák túlnyomó többsége a pokoli hőségben is fekete bakancsban járkált. Egyébként sose láttam, hogy a poziciójukkal visszaélnének, sőt nagyon kedves és segítőkész volt minden katona akihez szóltam. Mondjuk általában máshoz nem is lehet hozzámenni, hisz az idősebbek nem nagyon értik az angolt, a fiatal katonák viszont szinte mind.
-Egy helyi arc elmondása szerint pont a hadseregnek köszönhető, hogy az itteni egyetemekre nem túl jellemzőek a nagy bulik. Az átlagos életút ugyanis úgy néz ki, hogy a középiskola után jön 3 év katonaság, majd a szolgálat végén szinte mindenki szeretne magának egy kis szabadságot. Hogy levessék a kötelezettségeket, a fiatal izraeliek mind elmennek világot látni. Akivel beszéltem, az például egy évig élt különféle dél-amerikai országokban, Argentínában két gyereke is lett mielőtt hazatért (persze családdal együtt). Mire az emberek belevágnak a főiskolába a többségnek már van élettársa vagy épp már bedolgozik a családi vállalkozásba, ezért az órák után inkább mennek a dolgukra
-Tel Avivban alig látni ortodox zsidókat. Minden túlzás nélkül állítom, hogy Pesten a Belső-Erzsébetvárosban könnyebb beléjük futni mint itt. Viszont mindenfelé fürtökben lógnak a miniszoknyás csajok. A vallásnak itt szinte nulla jelentősége van (nyilván az ortodoxok inkább Jeruzsálemben élnek). A fiatalok közül ugyan többen is hordanak kipát, de úgy tűnt ezzel le is tudják a zsidó örökség továbbvitelét.
-A prostituáltak telefonszámait nagyon sajátosan terítik: minden fontosabb közlekedési ponton tele van az aszfalt a reklámcéduláikkal. Mikor először láttam ilyet azt hittem, hogy valaki véletlenül szórta el őket. Mikor már több kilométert sétáltam és állandóan minden forgalmasabb sarkon ott voltak a cetlik már egyértelmű volt, hogy szó sincs véletlenről
-Az egész ország állandó fokozott készültségben van: még a vasútállomásokon is átvilágítják a poggyászokat. Viszont a levegőben lévő feszültség ellenére sose éreztem magam veszélyben.
-Összességében nagyon érdekes út volt. Jeruzsálem miatt még szívesen visszajönnék legalább egyszer.
