Bomarr

Egyidős vagyok a Jedi visszatérrel, tehát arra esélyem se volt, hogy moziban láthassam elöszőr a nagy filmeket. Viszont még kis totyi voltam, amikor már ott volt a videó-lejátszó a szobánkban és pörgött rajta a Star Wars sokadik másolt kazettája alámondással. Szinte semmit nem fogtam fel belőle, de a film elbüvőlő képei beleégtek az agyamba. Hosszú napokon át kisértett az álmaimban a gonosz Vader nagyúr... ezekre a rémálom képekre viszont még ma is tisztán emlékszem. Akkoriban olyannyira összemosodtak az álmok és a tényleges film kockái, hogy csak évek múltán döbbentem rá, hogy sok jelenet, amit én hozzáképzeltem valójában nincs is benne a filmben (például Leia megkinzása). Aztán hamarosan sikerült szert tennünk egy szinkronos Új reményre és Birodalom visszavágra. Innentől fogva ezek állandó vendégei voltak a videó-magnóak. Teltek úgy el hetek, hogy mindennap megnéztem őket... már kivülről tudtam az összes szöveget, az összes snittet... még se tudtam soha megunni. Persze akárcsak Lencinél nálam is voltak hullám-völgyek, de asszem ez természetes. Semmit se lehet folyamatosan imádni... néha kicsit elkell engedni, hogy aztán újra felfedezhessük magunknak. Aztán pont az egyik hullámvölgyben voltam, amikor berobbant a Special Edition és hirtelen minden a Star Warsról kezdett szólni. Én csak ekkor döbbentem rá, hogy ez nem csak az én személyes kedvencem, hanem sok-sok ember imádatának a tárgya. Rá egy évre végre megkaptam a trilógia-diszdobozt is, igy a kifakult, szinzavaros, hang-hibás változatokon (másodperceket késett a szinkron, igy volt, hogy még egy űrhajó visitó hangja ment, miközben a képernyőn már Han magyarázott valamit ) végre minőségi cserét hajthattam végre. Az SE megadta azt a különös érzést, hogy újra felfedezhettem a filmeket. Az ep.4 űrcsatáját például teljesen átértékelte számomra... Viszont a prequelek közeledtére nem villanyozodtam fel. Mivel a trilógiát teljesen tökéletesnek éreztem magában igy úgy éreztem csak ronthatnak rajta, s szinte biztosra vettem, hogy csak azokat az elemeket fogják variálni, amiket már a trilógiában is megszoktunk. Csak persze minden nagyobban: most majd több tizezer Tie fog hasitani az űrben, Vader meg egy egész tiszti-kart fojt majd meg... én igy képzeltem el a prequeleket Aztán amikor az RTL Klub levetitette a Baljós Árnyak elözetesét minden megváltozott: tűkön ülve vártam a Saga bevezető epizódját és nem is csalódtam. Bár Jar Jar-t kissé idiótának tartottam, de erre már eléggé fel voltam készülve (nálunk akkor még fél évet kellett várni az amerikai premier után... gyakorlatilag a világ már agyontárgyalta mire mi is belenézhettünk... kivéve persze azokat akiket a Z-s verzió elcsábitott). Imádtam a pod-race versenyt, Darth Mault és mindenek felett a végső fénykardpárbajt! Örömömet csak az tompitotta, hogy bevezették hozzánk az internetet és elkezdtem heteken át vitatkozni a film utálóival. Akkor még voltam annyira naiv, hogy elhidjem: van bármiféle értelme a prequelekről ellenkező véleményeket ütköztetni (akkoriban föleg az Intercom fórumán mentek a nagy verbális dulakodások... később aztán simán törölték a fórum teljes tartalmát... ehh). Az ep.2 várása viszont innentől egy külön élmény volt. Követni a starwars.hu-n a kiszivárgó spoilereket, véleményeket, képeket, majd azokat megvitatni... ez önmagában majdnem akkora élmény volt, mint a filmet megnézni (az ep.2 elött a starwars.hu fórum fantasztikus volt). Kár, hogy a Klónok támadásával az első találkozásom nem volt teljesen problémamentes. Nem tudtam befogadni: túl gyorsnak, néhol túl nyálasnak éreztem. Azt se mondhatnám, hogy csalodott voltam, inkább hogy másra számitottam. Azóta is ezaz a film, ami minden nézés után egyre értékesebbnek és jobbnak tünik. Mivel az ep.3 várást már nagyrészt együtt 'vészeltük át', igy ezt nem is nagyon részletezném. Mindössze annyi, hogy számomra az ep.3 a nagy betüs FILM. Objektivan nézve lehet, hogy akadnak jobban megirtak, jobban megrendezettek, de egyébként se hiszek benne, hogy objektivan meglehet itélni egy filmet. Az ep.3 tökéletes 'zárása' a legnagyobb filmeposznak. Aligha hiszem, hogy valaha csinálnak filmet, amit jobbnak itélnék... Nehéz lenne megfogni, hogy pontosan mit szerettem meg ezekben a filmekben, épp ezért ezzel meg se próbálkozok. Még annyit a végére, hogy alapjába véve elég cinikus vagyok, a szentimentalizmus messziről kerül, de ahogy Szerb Antal mondta "vannak dolgok, amikről nem szabad pátosz nélkül beszélni". Hát nálam ilyen a Star Wars.

frenkie: Pedig ha alaposabban visszaolvasol láthatod, hogy itt személyeskedés nem történt. Senki nem minősitgette a másik forumozót, téged kivéve.

Ahhoz képest, hogy csak a sajtó kapta fel, még a csapat vezetője is reagált rá... szerintem ez az utolagos mosakodás esete.

Schumi világbajnoki reményeinek reszeltek.... ez van. Nagyon sajnálom.

A New Jedi Order cimű regény-sorozatot (ezekben van a Vongos hülyeség ) kezdték ezzel. A Vector Prime cimű nyitórészben megölték... később volt egy külön képregény-sorozat ami a halálával foglalkozott.

Üdv, a fórumon!

És végülis Dooku azt hazudik, amit akar Ettől függetlenül szerintem tudták miről van szó. Az ep.3-ban nyelik Sidious minden szavát és valszeg ez már a kezdetektől igy volt.

A hirek szerint ő most ugyis otthonosan mozog a Star Wars témában...

A téma szinte adja a heroikus megközelitést. A perzsák elit-katonáit például tényleg halhatatlanoknak hivták, ahogy a képregényben is (az elözetesben is látszanak; a szürke maszkos ürge aki felemeli a kezét az egyik )

Az alapjait valós események adják: a Thermopülai-csata (tuti nem igy irják helyesen ), amikor több százezer perzsa harcos nézett farkasszemet 300 spártaival. A spártaiak persze tudták hogy vesziteni fogják. A cél az volt, hogy feltartoztassák őket, amig a görög seregek rendezik a soraikat. Mind a 300 spártai hősi halált halt, és a görögök végül nyertek. (azért 300 a cime, mert ezekről a spártai katonákról szól) Persze a film valamennyire mitologikus magasságokba emeli a küzdelmet.

Én viszont el vagyok alélva a 300-tól... már legalább 300-szor megnéztem a HD elözetest Hirtelenjében a képregényt is letöltöttem... érdekes képi világa van annak is; elég jól sikerült átültetni filmre.

Na és akkor a szemétdombra még egy kis kupac: az Országimázs Központ. Milliókat költöttek arra, hogy minden háztartásba jusson abból a szép szines füzetből, amin a kormány képe mosolyog az emberre némi leirás keretében.

Na egyébként egy szigoruan csak nálunk, csak most és csak itt olvasható hirt hadd áruljak el (egyébként nem vicc): ismerjük az Országos Egészségbiztosítási Pénztár alelnökét és tőle tudjuk, hogy a 2002-es elvesztett választások után Orbán idegösszeroppanást kapott és epilepsziás lett... utána azért nem járt a Parlamentbe, mert Nagy-Britanniába vitték ki kezeltetni.

Donát: Mit jelent az, hogy tisztességesen nem lehet ennyi pénzt szerezni? Csak mert az én apám, több mint havi 1 millió forintot keresett úgy az egykori Securicornál, hogy még nem is ő volt a legfelsőbb vezető... és az még csak egy kis örző-védő cég volt. Egyébként sok mindenben egyetértek abban amit irsz. Ugyanakkor az Orbán kormány-nál nekem ehhez közrejátszik az a rengeteg korrupciós ügy, ami miatt gyakorlatilag elvesztették a választásokat. Mert az a költekező politika nagyon tetszett mindenkinek, de hogy Torgyán Chile-be menjen cseresznyéért tárgyalni, hogy simán megkapja a kedvenc foci csapata elnökségét, hogy Fejér megyébe ne a legközelebbi bányákból vigyék a dolomitot, hanem a Zámoly II-ből, mert az Orbán apjánaktulajdona. Nem vagyok naiv: korrupció nyilván minden kormány alatt van, de ennyire látványos talán még soha sem volt és talán csak ellenzéki-rágalom lenne, ha nem hoztak volna sokukban jogerős itéletet. Gondolom föleg a balosokban ez eléggé megmaradt. A másik az a populizmus: Orbán már miniszterelnöksége alatt is olyanokkal jött, hogy őt az egész ország támogatja. Egyedül az a pár száz ellenzéki politikus van, aki nem áll a programjuk mögött... erre rá pár hónapra elveszitik a választásokat. Nem mondom azt, hogy nincsenek néha okos gondolatai (bár föleg régebben voltak szerintem), hogy néha ne mond jókat, de sokak, igy például én is, értetlenül áll azelött, hogy minek van szükség ilyen nyilvánvaló ködösitésekre. A másik, amiért haragszom rá az pont a 2002-es választások után volt: kitalálták, hogy csalás történt a szavazásoknál. Azt tudni kell, hogy a szavazást mindig a kormányon lévő vezeti le, az ellenzék csak ellenőriz. Tehát akkor ezek szerint ők csalták el a választásokat az MSZP-nek... röhej. Ráadásul akkor még számtalan külföldi megfigyelő is volt az országban és mindannyian felsőfokon beszéltek a választási rendszerről. S bár se Orbán se a párt tagjai nem kérték, mégis odavezetett az egész, hogy a nép kivonult, hogy elzárták a Margit hidat, és hogy könnygázzal kellett oszlatni a népet. A párt felelőssége persze még egyszer mondom közvetett, de 100%-ig biztos vagyok benne, hogy az emberek nem vonulnak ki, ha a Fidesz nem súlykolja ezt az abszurdumot a szavazóikba. És akkor még a kormányzásuk alatt elvett főváros támogatásokról nem is bezéltem (útalap megszüntetése pl.). És Orbán ilyen nézetben néha meglepően ijesztő: itt van például a mai napi ultimátum-megszólalása. Az átlag balos ilyenkor azon veszi észre magát, hogy félni kezd a saját országában. Mert nekem pl. dunsztom sincs hogy akar tömeggel miniszterelnököt váltani, de önmagában az ötlet is ijesztő, föleg ha megnézzük mik történtek a belvárosban pár hete. Gyurcsány lemondásával kapcsolatban: akkor pártolnám ha lenne méltó utodja. Az egyetlen felmerült név azonban Kiss Péter, aki ha emberileg kedves is, megválasztása olyan lenne, mintha az MSZP magára húzná a koporsó-fedelet. Nincs más vezér-egyéniség és abban is kételkedek hogy lenne más ember, aki igy átmerné vinni a reform-tervezetet. Medgyessy-t viszont rüheltem a 100 napos programjával együtt. Ebben teljesen melletted vagyok

Engem az annyira nem zavar.... hazudjon csak, elvégre ki nem teszi? De ennek az ultimátumosdinak meg kivonulosdinak nemtom mi akar lenni a célja... ugyebár demokratikus keretek között ebből semmi nem lehet, de akkor mit akar? Még szerencse, hogy a pesti oldalon, ahol felvonulnak döntő többségében mszp-sek élnek.

Akkor ezek szerint nem csak az én választási lapomról maradt le azaz értesités, hogy most a kormány-ról alkotok véleményt. Egyébként asszem a Szonda Ipsos közvéleménykutatása szerint olyan 75% körüli azon szavazók aránya, akik szerint ennek semmi köze nem volt a népszavazáshoz és ez csak helyi ügy... ugyanakkor ez várható volt: az ellenzék az elkövetkező 3,5 fél évben nem kap mégegyszer ekkora fegyvertényt a kezébe. Most ezt alaposan megakarják lovagolni... aztán ha ez a vonat is elmegy akkor már csak 2010 marad. Addig meg úgy tünik nem tudnak várni.

Jó kis futam volt ez!

Boldog szülinapot Derb!

Kicsit mai politika, kicsit humor... avagy Orbán '89-es nyilatkozata a KISZ-es Gyurcsányról: Videó

Nálam igy néz ki az Alien filmek rangsora: -Alien3 -Alien -Aliens -Alien: Resurrection . . . . . -Alien vs. Predator

A 300 elözetese tényleg nagyon hangulatos, csak a gyenge effektek engem nem annyira a stilizáltságra, hanem arra emlékeztetnek, hogy a szereplők valójában nincsenek is ott, hanem egy kék vászon elött ugrálnak. Még ezzel együtt is vannak lúdbörőztető képsorok és ha a kompozitálás valamivel jobb lesz a végére, ahogy Priest irja, akkor valami egészen jó is kisülhet még ebből

No, akkor itt az első fejezet a Gallionból. Ugyan felmerült bennem, hogy rögtön a barlangos-démonos utáni részeket másoljam be, mivel onnantól pörögnek fel az események, ráadásul a barlangos rész ismeretében elég lassúnak tünhet a felvezetés, viszont a főhős enélkül kissé érthetetlen lenne. Szóval akkor az elejétől (a cim alatti kép a nyomtatott változatom boritója... a képet nem én csináltam -ha igen, akkor egy pálcikaember állna rajta- hanem a netről csentem, de szerintem jól illik a regényhez. Hogy miért az majd később kiderül ): Gallion Egy Birodalom árnyékában Lassan, megfontoltan kelt fel a Nap a keleti oldalon, hogy bevilágítsa az utjába kerülő mezőket, erdőket, vad regényes tájakat. No meg azt a kicsinyke falut, mely ott huzodott a Hiron kontinens déli lankái közt, s melynek neve legalább olyan egyszerű volt, mint a falu maga. Ez volt Rezug, egy csendes kis település, mely névleg a Revondi Hercegséghez tartozott. A legközelebbi település is több napi járásra lehetett innen, igy külhoni embert ide csak nagy ritkán vitt el az utja. Ám mivel a helyiek szinte mindent megtermeltek és elkészítettek maguknak, így nem is látták szükségét annak, hogy bármiféle kapcsolatot építsenek ki a közeli falvak vagy városok egyikével. Csupán Rovzis Aron tolta ide néha csúnya ábrázatát, hogy beszedje a Hercegségnek járó adót. Nomeg kéthetente elzötykölödött ide egy szekér megpakolva sörrel, borral, hogy Regon Sevrot -a falu ivójának tulaja- föltölthesse apadozó készleteit. Ahogy a Nap sugarai bejárták eme kis település zegzugait, a hely lassan feltöltödőtt élettel. A közeli vadonban az állatok mozgolodni kezdtek, akárcsak a falu lakói. A családfők lassan eltántorogtak a legközelebbi kúthoz, hogy a reggelinél jusson egy kis friss hideg víz is az asztalra, nomeg a kádakba. Persze nem mindenki volt ilyen friss. Többek között Gallion Verdon sem, aki valószinüleg még délben is a lóbőrt huzta volna, ha az udvarában lévő kakas nem kezd bele rekedtes és nem utolsósorban borzasztóan hangos kukorékolásába. Galliont persze nem abból a fából faragták, akit csak így egy könnyen ki lehet rugdosni kényelmes és puha takarójának szorításából. Elöszőr csak simán a fal felé fordult, gondolva előbb utobb ugyis abba hagyja ez a kappan hangú kakas. Ám mintha a baromfi csak azt tüzte volna ki célul, hogy gazdáját idegesítse, tovább rikoltozott az udvaron. Nem kellett fél perc se hogy Gallion egy erőteljes ordítással probálja leteremteni a mihaszna állatot. Ám az még akkor se akarta abbahagyni, mikor már felbőszült gazdája egy esetleges azonnali kivégzést és levesben való megfőzést tett kilátásba. -Na jól van kelek, kelek? remélem örülsz ?motyogott magában Gallion, amire csodák csodája a kakas is csöndbe maradt. Gallion egy huszas éveiben járó ifjú volt, aki egyedül élt kissé kopottas és elhasznált faházikójában. A szüleit sohase ismerte. Már azelött meghaltak, hogy ő második életévébe lépett volna. Csupán mende mondákat halott róluk, amiket a nevelőszülei meséltek neki. Az apja -aki ugyanazt a nevet viselte, mint ő- egy 20 évvel ezelőtti háborúban vesztette életét. Hogy pontosan ki harcolt akkoriban ki ellen azt már senki se tudta. Mindenesetre a háború kitörtével a szülei úgy döntöttek, hogy fiúkat a harcok idejére egy békés helyre kell vinni. Ezért hozták ide Rezugba és adták oda a Sevr családnak, akikkel távoli rokonságban álltak. Úgy gondolták, hogy a háború után visszajönnek érte. Ám erre már sohasem került sor. Az apja valamelyik ütközetben halt meg, míg az anyja egy akkoriban pusztító betegségben halt meg az egyik déli kikötővárosban. Így hát a kis Gallion magára maradt a Sevr családdal. Ám mégsem panaszkodhatott. Gulan és Valia Sevr úgy nevelték fel mintha csak a sajátjukat látták volna benne. És mivel Gallion a szüleit csak mesékből és vacsoráknál elmondott történetecskékből ismerte, így igazán sose érzett irántuk szeretetet. Talán még dühös is volt rájuk, amiért magára hagyták. Neki az igazi családja mindig is a Sevr család volt. A Verdon családhoz a nevén kívűl semmi se kötötte. Ám mindezekhez azt is tudni kell, hogy a Sevr házaspár már akkor se számított ifjúnak, amikor úgy húsz éve hozzájuk került a kis Gallion. Sajnos lehetett sejteni, hogy már nem tudják végig követni a kis lúrkó felcseperedését. Az öreg Gulan 4 éve halt meg. Rá egy évre pedig Valia is követte a sírba. Így Gallion viszonylag fiatalon -18 évesen- árvaságra jutott ?újból. De eddigre már eltudta tartani magát, és szerencsére a faluban is sok barátja akadt. Nem csoda, hisz Gallion azon kevés ifjak egyike volt, aki szivesen besegédkezett ott ahol munkás kézre volt szükség, és ezek mellett még a jó kis mulatozásokat sem vetette meg. Nem csoda hát, ha hamar felkeltette a falubéli leányok figyelmét is. Sokan belevoltak zúgva Gallionba, és ő ezt jól tudta? Persze a helybéli nők figyelmét nemcsak szorgalmával, hanem többek között a külsejével is sikerült kivivnia. Szőkés barna haja mellé, kék szemek és arányosan markáns arc társult. Erre már csak szinte adalék a sok fizikai munka következtében kialakult izmos alkat. Persze, hogyha egy városban nő fel, akkor csak egyike lett volna a sok ?szépfiúnak?, ám itt a világtól elzárt Rezugban maga volt a ?férfi-félisten?. És ezt ő is jól tudta. Ám most éppen a felkelés kényes procedurájával volt elfoglalva. Mert ha volt valami, amit gyűlölt akkor ez az volt. Lassan lehámozta magáról izzadságszaggal átitatott gatyáját és ingjét, amikben aludt. Az ágy mellett lévő hideg vizzel teli lavorból merített egy kicsit majd lemosta az arcát, hátha ettől felkell. Hát jobb nem lett tőle, de legalább tisztább lett. Miközben fölöltötte magára szokásos ruháját, meglátott az asztalon egy nagy vaskos könyvet. Ó, M?avarius! Hogy is felejthette el?! Még a múlt hét hétfőn kérte el M?avariustól és megígérte, hogy egy hét múlva vissza fogja neki adni. Ez tegnap kellett volna megtörténjen. Na sebaj, csak nem lesz annyira mérges a vén mágus. Gallion egyik legnagyobb hobbija ugyanis az olvasás volt. Imádta a könyveket, köztük is föleg azokat, amelyek nagy hősökről és messze földön játszodó legendákról szoltak. Imádta ahogy általuk sohase látott helyeket ismerhetett meg. Talán ez a legutobbi tetszett neki a legjobban: ?Az aranysárkány legendája?. Szinte már sajnálta visszaadni M?avariusnak. De vissza kell neki adnia, hogy aztán elkérhesse tőle a következőt! Ugyanis M?avarius a vén mágus volt az egyetlen a faluban akinek könyvei voltak. Mások nem is nagyon tartottak ilyesmire igényt. Sőt, kifejezetten időpocsékolásnak tartották. Gallion se nagyon dicsekedett vele, hogy ő ennek a különös hobbinak hódol. Inkább csak úgy esténként gyertyafénynél vette kezébe a sok időt megélt vaskos könyveket. Esténként néha arról álmodozott, hogy egyszer ő is nagy hős lesz. Ilyenkor elhatározta, hogy egy nap elszakad a ?falu szépfiúja? szereptől és messze földön ismert kalandorrá lesz. Persze fogalma se volt arról, hogy hogyan is kezdjen a dologhoz és úgy általában az álmodozáson kívűl semmit se tett a hőssé válás érdekében. Gallion közben gyorsan elvégezte a szükséges reggeli teendőit. Felvette a szokvány utcai ruháját, befalt egy kis kenyeret, megetette az állatokat -még azt az irritáló kakast is- és végül elvégezte a dolgát a hátsó udvarban. Miután ezzel végzett már a hóna alá is kapta a M?avariustól kapott vaskos könyvet és megindult egyenesen a falu belseje felé. Reguna asszonyság, a szomszédos ház udvarából már messziről integetett a siető ifjúnak, miközben a kertben tüsténkedett. Ha Gallion nem rohant volna úgy és olyan tempóban, ahogy azt tette, akkor valószinüleg nem uszhatott volna meg egy kiadós kis bájcsevejt a szomszédasszonnyal. Megtudhatta volna a legújabb pletykákat és Reguna asszonyság legújabb betegségeiről, görcseiről és esetleges lábfájásairól is értesülhetett volna. Ám most ehhez az égatta világon semmi kedve nem volt. Föleg, hogy minnél elöbb visszaakarta juttatni a vén M?avariusnak a könyvet. Útközben még sikerült összetalálkoznia Feron Fodaroval. Feron volt az egyik legrégibb haverja a faluban. Jó nagy léhütő, de Gallion jókat szokott vele röhögni esténként az ivóban és együtt szokták kitárgyalni a nőket. -Hello Galli, hová hová? ?érdeklödőtt Feron álmosan. Gallion ki nem álhatta, ha Galli-nak becézik, de Feronnak elnézte. -Oh? semmi különös csak M?avariushoz megyek. -Csak nem megint valami könyv dolog? Te jó Scalur, néha már azt hiszem hogy te ezt a könyolvasosdit még élvezed is? Gallion most nem volt olyan kedvében hogy az ilyenfajta viccelődésen nevessen. Inkább csak egy durcás arckifejezést csempészett ki az ábrázatára. -Jól van, tudod, hogy csak viccelek ?magyarázkodott Feron- Egyébként remélem tudod, hogy mi lesz ma este? -nézett kérdőn, majd Gallion értetlen arcát látva a válasszal se késett sokat - Ma lesz a nagy mulatság! -Mulatság? -Hát persze. Képes voltál elfelejteni a Nagy Kék Hold ünnepét? -Ohh? a fene, hát persze. Ott leszek. -Mehetnénk együtt? -Rendben. Napnyugtakor nálad találkozunk. -Oké? hello? és jó olvasgatást ?köszönt el Feron, némi gúnnyal. Ám Gallion ezt már nem vette fel. Helyette az elfelejtett Nagy Kék Hold ünnepére gondolt. Mint minden magára valamit is adó városnak vagy falunak, így Rezugnak is meg volt a maga saját ünnepe. A Nagy Kék Hold ünnepe tulajdonképpen arról szolt, hogy mindenki jókat ivott, evett és jól érezte magát. Persze volt valami ködös történés is amit ekkor ünnepeltek. A történet valami Kék tündérről és az ő elátkozott manóiról szólt, bár a pontos sztorit senki se ismerte. Annyiból viszont más volt ez az este, hogy ezen az éjszakán a lányok választhattak párt maguknak. És a kiválasztott párral lehettek egész este. Aztán hogy utána mit tesznek a ?párok? az már az ő személyes ügyük, ám a mulatságon együtt kell legyenek. Gallion már sejtette, hogy nem akármilyen éjszaka elé nézz, már csak azért sem, mert jó pár jelentkezőre számíthat. Sajnos a szabályok szerint a fiú nem mondhat nemet a kérőjének. Ám Gallion jól tudta, hogy is áll a lányok kérésének sorrendje. Az első helyen mindig a legbefolyásosabb hölgyemények állnak. Ők választhatnak elöszőr. Így az első választó nem más, mint Lucia Cerut a város vezetőjének idősebbik lánya. És micsoda nő az!!! Igaz buta, mint egy jól fejlett szarvasmarha, de ez úgyis mellékes. Méretes keblei, gyönyörű lábai és piros pozsgás arca nem hagyták hidegen Gallion Verdont sem. És persze a dolog cseppet sem volt viszonzatlan. Az eddigi Hold ünnepekkor is őt választotta párjának. Most is úgy lesz. Hű micsoda egy este lesz ez?gondolta magában és egy jókora méretű vigyorral ballagott tovább. Aztán végre valahára eljuttott a fő utca végén lévő óriási tölgyfához is, melynek kivájt belsejében a falu mágusa M?avarius lakott. Ha valaha indítottak volna egy versenyt a ?világ legügyetlenebb mágusa? cimen M?avarius biztos előkelő helyezést ért volna el. Még soha egyetlen varázslata se sikerült, úgy ahogy kellett volna. Persze ő mindig kitudta magyarázni magát és ha kellett hosszú órákat tudott mesélni a fénykoráról, amikor is ő óriási mágus volt. A vicc az, hogy a faluban övezte is őt egyfajta tisztelet, a mágikus hatalma miatt. Talán Gallion volt az egyetlen aki jól átlátta a mágus valódi képességeit. De persze ő se tette szóvá túl gyakran, hisz M?avarius volt az egyetlen akitől könyveket tudott szerezni. Elérve az óriási tölgy lábánál lévő ajtóhoz Gallion erőteljesen be is kopogtatott. Majd várt. Majd még egy kicsit várt. Majd miután elege lett a várakozásból újra bekopogott ezuttal jóval emberesebben. Hosszú pillanatok múltán rákellett ébredjen, hogy a vén mágus most süketebb, mint valaha. Vagy ami ennél is rosszabb: lehet, hogy még alszik és akkor se kelne föl, ha trollok üvöltöznének a füle mellett. Gallion megpróbált mégegyszer bekopogtatni, ezuttal az eddigieknél is nagyobb hangzavarral. Már pont sarkon fordult volna, amikor bentről egy halk morgó hang szólalt meg: -Szabad! Gallion gyorsan be is nyitott a kis óduba. Eléggé kis helyiség volt ez, ám annál kihasználtabb. Mindenfelé polcok, könyvek és tekercsek sorakoztak. A ?szoba? végén volt egy asztal, amely mögött M?avarius most éppen görnyedt és jegyzetelt valamit. M?avarius amolyan tipikus varázsló alkat volt. Hosszú ősz szakállal és kissé mogorva arccal, nomeg hosszú fülekkel. A szeme úgy helyezkedett el, mintha mindig mérges lenne. -Na mi van, fiam? Minek kopogtatsz úgy mint egy őrült? Azért süket nem vagyok ?jegyezte meg a szokásos halk morgó hangján az öreg. -Csupán a könyvet hoztam vissza amit a múlt héten kértem el tőled? -?és amit tegnapra kellett volna visszahozzál ?tette hozzá M?avarius. -Bocsánat. Igérem többet nem lesz ilyen ?mentegetözőtt Gallion. -Hát azt ajánlom is ?morgott egyet az öreg és ezzel látszott, hogy le is tudta a késés miatti megróvást. Gallion érezte ezt, így hát buzgón el is kezdett körbenézni a polcokon sorakozó könyvek között. -Miről irógatsz? ?törte meg a csendet egy rövid idő múlva Gallion. -Leltározok fiam. Felirom, hogy miből mennyi van éppen raktáron? -nyögte oda- Hihetetlen. Már azt hittem hogy egész életemre elegendő adalékszereim vannak. Erre kiderül, hogy kifogyott a mervus gyökerem. Holnap mehetek el a vadonba gyökeret szedni öreg létemre. Pedig már azt hittem, hogy sohase kell többet elhagynom a falu határait. -Én elmegyek helyetted, ha gondolod! ?villanyozodott fel Gallion, akiből a kötelező udvariasság mellett a kinti világ iránti érdeklődése is megszólalt. -Na persze, még mit nem? Ahhoz hogy felismerd és megfelelő módon szedjed a mervus gyökeret, ismerned kell az ide vonatkozó szabályokat, a növény felépítését. Fel kell ismerd, hogy mely gyökerek megfelelőek és melyek az ócskák. Nem fiam. Ezt sajnos csak én tudom elvégezni ?jegyezte meg elutasítóan, bár Gallion sejtette, hogy M?avarius csak azért beszél ilyeneket, mert fontosnak akar látszani. -Najó? viszont szivesen elkísérlek! -Hmm? ?nézett fel meglepődötten a vén varázsló ? Mégis minek jönnél velem? -Hát már vagy kiskorom óta nem voltam odakint. Szivesen néznék körül, meg aztán elleshetném, hogyan is kell szedni ezt a bizonyos mervus gyökeret. Ki tudja? Lehet, hogy egyszer én is mágus leszek? -Nana? azért nem eszik azt olyan forrón. A mágussá válás nem egyszerű dolog fiam és igencsak időigényes. Nem hinném hogy az ifjonti lelked napokig tartó meditációkra és varázskönyvek bonyolult nyelvezetének fejtegetésére vágyna? Gallion persze nem gondolta komolyan a dolgot így nem is állt le vitatkozni a mágussal. -Jójó, de én akkor is elmegyek veled. -Azért ezt jól gondold meg fiam. Ahová én megyek ott különös dolgok rejteznek. -Különösebbek még az észrevehetetlen mervus gyökereknél is? ?pimaszkodott Gallion, ám M?avarius ezt fel se vette. -Különösebbek bárminél ami körbeveszi ezt a kis falut. -Nocsak, mi lenne az? -Hát fiam? ahová én megyek? az nem máshol van, mint a Derotosi barlang mellet ?mondta titokzatosan, úgy hogy a végén még halkabban is mondta ki a hely nevét, mintha egy titkot akart volna megosztani az ifjúval. Gallion várt egy kicsit hátha van folytatása a dolognak, ám úgy tünt M?avarius mindent elmondott ami említésre érdemes és újra a könyve fölé görnyedt és jegyzetelt. -Aha, a Derotosi barlang? ÉS??? ?szólalt fel végül Gallion. -Mi és? -Hát most mi ebben olyan különös, hogy nem tarthatok veled? Csak nem attól félsz, hogy kijön egy maci és megfutatt minket? -Miről fecsegsz te meg itt? ?képedt el a varázsló ?Hát te nem ismered a Derotosi barlang történetét? -Nem? miért? Kéne? -Hát bizony, ez egy ősi történet. Úgy látom sokat kell még olvasnod, ahhoz hogy a tudásod elegendő legyen ?mondta morogva, miközben a szakállát simogatta. Gallion persze érezte, hogy ez megint arra megy ki, hogy M?avarius éreztesse, hogy ő nem akárki ?Szóval a legenda szerint a régi időkben, amikor az Elf Birodalom határai a Hironi kontinens déli határait surolták, nos ezekben a régi időkben az elfek óriási vagyont halmoztak föl a közeli városokban ?jegyezte meg, majd szünetet tartott mint, aki most találja ki a sztori második felét ?Ám az elfek hamarosan elbuktak és anarchia tört ki mindenütt. Óriási vagyonuknak pedig hamarosan lába kelt, mely valójában a Derotosi barlang mélyén van. Rengeteg pénz, mellyel akár hét életre is elélhetne az ember? -mondta majd újabb szünetet tartott- Ja és mindezt egy démon őrzi, aki kegyetlen és nincs nála hatalmasabb ?tette gyorsan hozzá. -Hüü? hát hallottam már egy-két legendát, de még egyik se volt ilyen hézagos? -Hézagos ?!! ?botránkozott meg a mágus. -Ja? hát akkor, hogy is volt ez? Megbuktak az elfek erre hipp hopp a vagyonuk egy barlang mélyén terem és pluszba még egy démon is dukál. Azért ennél még én is jobbat találok ki. -Hé kihagytad, hogy anarchia tört ki a városokban ?förmedt rá M?avarius. -Ja az már más. Ez mindent megmagyaráz ?tette hozzá gúnyosan Gallion. -Ne szemtelenkedjél fiam. Az ősök történetét képes lennél megkérdőjelezni? Gallion erre a kérdésre inkább nem akart válaszolni. -Szóval ha olyan nagy pénz van ott akkor gondolom már sokan indultak útnak, hogy megöljék azt a démont vagy kicsodát és boldogan éljenek, amig meg nem halnak. -Ugyan ki menne oda? ?legyintett M?avarius ?Közel távol egyetlen város vagy falu se, csak a miénk. Csak nálunk van lejegyezve ez a történet. És innen mégis ki menne kalandot látni? Az egy dolog, hogy itt rajtam kívűl senki nem ismeri a legendát, de mégis ki menne ha ismerné? -Hát én elmennék ?vetette oda flegmán Gallion. -Ugyan már fiam? csak azér mondod, mert nem hiszel a démonban. -Tényleg nem igazán hiszek? de ha ott van én akkor is megyek. -Aha, na persze ?dünnyögött a mágus. -Miért ne mennék? Van kardom is valahol a kamrában, amit még a nevelőapám csináltatott nekem. -Ja, arra a rozsdás fogpiszkálóra gondolsz? -Igen, arra ?vágta rá kissé sértetten Gallion. -Jaj fiam. Téged még nagyon hajt a tenni akarás, a becsvágy, de higgy nekem. Azért mert egyszer sikerült egy vadkant leölnöd, még nem jelenti azt, hogy egy démont is megtudsz ölni. -Úgy mondod, mintha tudnád a különbséget. Csak azt ne mond, hogy láttál már démont. -Nem, de sokat olvastam már olyanról, hogy démonokkal őriztettek ezt-azt. Érdekes módon viszont vadkannal még nem védtek semmit. Gallion hirtelen nem is tudott mivel visszavágni erre, de aztán már meg se próbált. -Megyek és punktum! -Hát gyere ha annyira akarsz ?jegyezte meg immáron halkan a mágus. -Tehát akkor mehetek? ?lepődött meg Gallion. -Végülis miért ne? Majd jót derülök azon, amikor a barlang bejárata elött visszakozol? -Azt lesheted ?jegyezte meg gőgösen Gallion, teljes elszántsággal. Mostmár úgy elhatározta magát, hogy akkor se mondta volna le az útját, ha történetesen kiderül, hogy egy egész démonsereg várja őt a barlang belsejében ?Mikor indulunk? ?vágta ki rövid idő múlva Gallion jelezve, hogy ő kész a mervus gyökér és a démon felkutatására. -Talán holnap. -Hogyhogy talán? -Hát a talán az azt jelenti, hogy nem biztos. -Hűha? ne mond. De miért nem biztos??? -Hát mert nekem még rengeteg tennivalóm van. A leltárral el kell készüljek, összekell szedelözködjek és hasonlók? -Hát ezek nem tünnek olyan bonyolult dolgoknak. Szerintem holnap dél körül már indulhatunk is? -Majd meglátjuk fiam, majd meglátjuk ?csititgatta egy kicsit M?avarius. -Ja, tényleg ma este lesz a Nagy Kék Hold ünnepe? gondolom te is jösz. -Aha na persze, hogy ott aszalodjak az egyik sarokban és nézzem hogyan illegetik magukat a párok? nem? jobb dolgom is van ennél? -Te tudod ?vetette oda Gallion, miközben már az ajtó felé ment ?Akkor majd holnap találkozunk ?bökte még oda a háta mögött. A következő fejezet lesz: A Nagy Kék Hold Ünnepe

Gondoltam, hogy a férfi-kollégáknak elnyeri a tetszését Ody: Egy modell a sok közül... nem tudom, hogy hivják, de tehetséges

Dettó!