Bomarr

Én mióta hallottam eredetiben (vagyis mióta kiadták DVD-n... egészen addig csak és kizárolag szinkronosan láttam) már nincs semmi kedvem visszatérni. Vadert például csakis elrontani lehet... ennek ellenére remek kedvesség lenne, ha mondjuk a HD-kiadáson (azon ugy is sok hely van) az összes létező magyar SW szinkront felpakolnák és kedvére nosztalgiázhatna az ember.... nomeg raknának rá egy vadi újat is a kibővitett/megváltoztatott párbeszédek miatt... más kivánságom nincs

Na igen... én is attól félek, hogy az lesz a film-végi csattanó, hogy beülnek rá aztán fapofával kijönnek: "ezér a sz*rért törtük magunkat" De mivel a filmet készitők elvileg maguk is rajongók, igy talán ettől nem kell félni... ráadásul a Darth Mault alakitó Ray Park is feltűnik benne (egy biztonsági őrt fog játszani ) Itt a film egyik promociós fotója:

Teljesen rendben van ez a trailer... még az se ront rajta, hogy kicsit amatőr-film jellege van. Jó lesz ez!

A Scary Movie-t én se szeretem és a Feast tényleg jobb, de nálam alig egy lehellettel (módositás: najó azért sok-sok lehellettel ). A Shaun of the Dead messze köröket ver rá... ott megmutatták, hogy lehet jó és okos paródiát csinálni, úgy hogy a poénok is üljenek és a vérengzések is a helyén legyenek.

Hát én a Severance-től nem voltam elájulva... egyszerre akar vicces is meg horror is lenni, de valahogy inkább két szék között a földre esik. Egyik szál se működik igazán jól. Ami miatt mindenképp érdemes megnézni az a magyar vonatkozás.... nálunk forgatták és ezért magyarul káromkodik a busz-sofőr, de még a gyilkos is (arról a derék leányzóról nem is beszélve, aki végén UZI-val irtja a népet ) A Wilderness viszont az év horror-filmje... ebből nem engedek

Nagy, nagy gratula neki! Még a hiradóban is bemondták

Hát ha ez az a bizonyos Feast, akkor semmi különös. Fröcsög a vér benne rendesen, meg van benne egy jó adag fekete humor, de a rángatozó kamerán itt se nagyon tudtak túllépni, épp emiatt a kemény részeknél hiába jó a maszk-munka, ha kb. semmit nem látni az egészből. A karakterek is lehettek volna kevésbé idegesitőek... szóval szódával elmegy. De azóta pl. a Slither és a Wilderness is köröket vert rá.

Mindenkinek az tudja a legnagyobb bánatot okozni, akit a legjobban szeret. Talán épp ezért a párkapcsolatok végén a legtöbb ember dühösen vagy legalábbis sértetten jön ki... Egy haverom mondta, hogy két embertipust tud csak igazán utálni: a főnökeit és a volt-barátnőket. Persze vannak nyilván korrekt szakitások is, de azért ez a ritka imho. De nyilván ezzel a nők is igy vannak

Egy negativ és egy összességében pozitiv (és elég terjedelmes) kritika. Az előbbi szimpla szinfolt gyanánt legyen itt. Én nem is tudtam, hogy van olyan ember, aki képes ilyen szemellenzősen SW-t nézni. Az illető konkrétan az ep.4-ről nyilatkozott az xpress fórumon az alábbi hangnemben: "Nem tudom, mi olyan jó ebben a filmben. Talán a felemelő katarzis vagy a gondos jellemábrázolás. Nem is értem, hogy jelölhették a legjobb film Oscar-jára, s egyáltalán hogy említhetik egy lapon az Annie Hall-lal, vagy más Igényes filmmel ezt a szánalmas, gyerekes, egysíkú, giccses, igénytelen. Ugyanez igaz az Indiana Jones sorozatra is. Egyet hajlandó vagyok elismerni, s talán csak ez menti meg: a stílusteremtés. Talán ez még az egyszer nézhető kategóriába sorolható. Nem csodálom, hogy Alec Guiness szégyellte magát." Külön érdekesség, hogy miközben ""hősünk"" az igényesség mellett igyekszik lándzsát törni, fogalmazni nem igen tud. A harmadik mondatának a második felében speciál nincs alany És ugyanarról a filmről a '79-es Filmvilág kritika (ami az elején kicsit elkalandozik; elég ismert irás így bizonyára sokaknak ismerős... azért remélem vannak akik elöszőr találkoznak vele ): "A harc váltakozó szerencsével, mind hevesebben folyik. Mindenfajta fegyver használata megengedett: szikrázva csapnak össze tőrök és szablyák, nyilak suhannak, orgyilkosok kése villan, dörög a colt, gyakran földübörögnek a II. világháború tankjai, de már itt vannak a fénykardok és a lézerágyúk is. Ez a háború nem városok, országok birtoklásáért tört ki és dúl megállás nélkül. A minden eszközt felvonultató küzdelem célja a néző meghódítása. A nézőé, aki jegyet vált, és bemegy a moziba, mert ő hozza a pénzt. Ez a pénz pedig nem kis összeg. A Twentieth Century Fox stúdió 1977-ben 50.8 millió dollárt keresett ? elsősorban a Csillagok háborújának elképesztő sikerével. Ez az 1976. évi bevételhez képest 476 százalékos növekedés. A filmforgalmazók sem jártak rosszul: a Csillagok háborújának kölcsönzéséből eredő haszon már 1977 novemberében 122 millió dollárral meghaladta az eddigi legnagyobb üzlet, a Cápa című rémfilm anyagi sikerét. A bevételből George Lucas sem marad ki: a Csillagok háborújának író-rendezője nem az előre lekötött gázsit választotta (a forgatókönyvért csak 50 000 dollárt kért), hanem azt a bizonytalanabb módot, hogy őt illeti a film tiszta jövedelmének 40 százaléka ? és jó lóra lett; igaz, ez a saját lova... És ez még nem minden. Legalább ugyanennyit hoz a konyhára a forgatókönyv alapján készült, fotókkal illusztrált filmregény, a kísérőzene lemez- és hangszalag-kiadása, a film hőseinek képével díszített lepedők és rágógumik eladásából eredő osztalék. Az egyik rémfilm-folyóirat (ilyen is van!) oldalakon keresztül ismerteti, mi minden kapható a Csillagok háborújából: vásárolhatunk falinaptárt, plakátokat, a főszereplők képmását viselő trikókat, robotbabákat, elemmel működő ?lézerkardot?, űrhajómodellt, és öt dollárért fejünkre húzhatjuk a sötétség urának, Darth Vader-nek fekete maszkját és köpenyét is (?tartós műanyagból készül és egyetlen méretben, de az bármilyen korú gyermek számára megfelelő?). Miért ilyen falrengető siker a Csillagok háborúja? A jól megtervezett reklámhadjárat kétségtelenül sokat jelent. Először feltűntek a hatásos plakátok, a jól időzített riportok. Aztán piacra került a történet könyv-változata, végül az alaposan beharangozott film és a bemutatóval egyidőben a különféle ?kegytárgyak??. A kultusz fölépült, és aztán már hólabdaként duzzadt, szinte magától. Minden kisgyerek, aki torzonborz Wookie-val ékesített trikót viselt, vagy a strandon Leila hercegnő-babával játszott, alanya és önkéntes aktivistája lett a reklámszakemberek lélektani hadviselésének. A film azonban ott is óriási tömegeket vonzott, ahol a reklámháború teljes kiterjesztésére nem volt mód és biztos kasszasikernek látszik nálunk is. A hatás titka valahol másutt van elrejtve. George Lucas 32 éves, amikor a forgatókönyv első változatát papírra veti. Akkor már két elkészült film van mögötte: az American graffiti című, kissé szentimentális és művészkedő mozidarab és a THX 1138 című scifi film. A Csillagok háborújának forgatókönyvét az Universal stúdió elutasította ? nem tudom, azóta mi történt azzal a dramaturggal, aki ebben a döntésben ludas volt, de nem hiszem, hogy megdicsérték érte. A Fox vezetői észrevették a nagy lehetőséget; sok pénzt és sok időt adtak a forgatásra, az eredményt pedig már ismerjük. Lucas nem titkolja, hogy eleve sikerfilmet akart készíteni. Egy interjúban erről így beszélt: ?Elhatároztam, hogy csinálok egy filmet a gyerekeknek. Ma a kalózfilmek, a westernek, a tündérmesék kimentek a divatból. Én rehabilitálni akartam azt a fantasztikus műfajt, amit a mai fiatalok nem ismernek, de melytől a náluk idősebb nemzedékek el voltak ragadtatva.... Célom az volt, hogy olyan mesét alkossak, amiben sok a fantázia, de kevés a tudomány.? Ezt a célt Lucas tökéletesen megvalósította. A Csillagok háborúja nem tudományos-fantasztikus film, hanem a megtestesült szuper-mesemozi, mely bámulatba ejti a gyerekeket, és jól kiszámított módon megtalálja azt a tudatalattiba süllyesztett srácot, aki a legmorcabb felnőttekben is ott rejtőzik. Könnyű azonosulni a film hőseivel, kik az igazságért harcolnak és eredményesen a csupa nagybetűvel írt GONOSZSÁG ellen. Van sok érzelem, sőt érzelmesség, szemkápráztató küzdelem, űrrepülőgépek ütközete; eszünkbe jut ?Óz, a csodák csodája?, meg minden eddigi western ? a kocsmában iszogató szörnyek pontosan úgy kötnek bele az újonnan érkezettekbe, ahogy azt a vadnyugati filmek fordulatai előírják. A mozinéző idegrendszerében már régóta kiépített reflexpályákat befutó sablonok különös, meghökkentő figurákkal és eseményekkel váltakoznak: ott van Han Solo másodpilótája, a százéves, szőrmók Wookie, feltűnnek a Jawák (furcsa karattyolásuk afrikai nyelvekből készült, a magnó felgyorsításával), megjelenik Greedo, a bandita, aki érthetetlen szövegét egy tizenöt nyelven beszélő egyetemi hallgatónak köszönheti. Mindegyik nyelvből kivettek egy-két szót, és összekeverték. A két robot-jóbarát C3PO és R2?D2 Stan és Pant, vagy Zoro és Hurut idézi, az űrcsata felvételeihez negyven II. világháborús film légiütközeteinek részleteit szedték össze, aztán a Spitfire vadászgépeket űrhajókkal, a géppuskákat rakétakilövőkkel helyettesítették. A legravaszabb hanghatások, a legkorszerűbb technikai trükkök sem röpíthették volna a Csillagok háborúját ekkora világhírre, ha a film nem a leghatásosabb pillanatban, a nosztalgia-hullám tetőpontján érkezik. A régi ruhadivatok, a muzeális autók, a címeres ősök időszakának ideális szórakoztató terméke ez a kozmikus tündérmese. Nem csupán a csodálatos hatalmú hősökre vágyó gyerekek, hanem a tv-híradó valódi horror-jeleneteitől elcsigázott, vagy az álmodern álmű veszettől elidegenített felnőttek is boldogan felsóhajtva vetik maguka a történet sodrába. Támadhatja há a kritika a visszaköszönő sablonokat, a vadnyugati mentalitást, a szereplők lapos közhely-mondatait, a női főszereplő kifejezéstelen birka tekintetét, vagy a helyenként már már bárgyú fordulatokat, a közönség elfogadja mesének a mesét, és jegyének megváltásával erre a filmre szavaz. A teljes valósághoz még az is hozzátartozik, hogy a Csillagok háborúja fölhasználja a science-fiction külső jegyeit és bizonyos elemeit is, é az SF film jelentősége, sikere a utolsó években sokat nőtt. Az elmúlt esztendők legnagyobb bevétel hozó filmjei többnyire fantasztikus és vagy rémfilmek voltak (a nálunk tudományos-fantasztikusnak minősített műfaj sok országban csak a tágabb értelemben használt és ősibb horror alműfajaként szerepel). A Csillagok háborújának bevételét csak a Harmadik fokozatú találkozások című UFO-mozi közelítette meg. A legújabb sikerfilm, az Idegen is az SF és a horror jellegzetességeit ötvözi; most vetítik Frankenheimer hasonló témájú filmjét, a Jövendölést; London és Párizs egyik szenzációja az Ira Levin regényéből forgatott SF film, a Brazíliai fiúk. Ez utóbbiról a közelmúltban már röviden beszámoltunk; arról szól, hogy Dr. Mengele dél-amerikai laboratóriumában Hitler vérsejtjeiből klónozással kitenyészti a Führer tökéletesen azonos másolatait, és ezeket a fiúkat nevelőszülőkhöz kihelyezve, előkészíti a fasizmus világméretű újjászületését. Mi a különbség a fantasztikus mese és az igazi science-fiction között? Clarke, a kiváló angol író erre azt mondta, hogy ha valamiről tudjuk, hogy csak a képzeletünkben létezik, de nagyon szeretnénk, hogy megvalósuljon, az merő fantasztikum, ha viszont valamiről úgy látjuk, hogy megvalósulása tudományosan köny-nyen elképzelhető, de ezt szeretnénk elkerülni, az science-fiction. A Csillagok háborúja tőrőlmetszett filmfantázia, mert arról szól, amit csak képzelünk, de nincs ? a Jó galaktikus méretű győzelme a Rossz felett ?, a Brazíliai fiúk pedig azt példázza, milyen a jó SF: a történet tudományosan nem elképzelhetetlen, de az egész világ érdekében meg kell akadályoznunk, hogy bekövetkezzék."

Az első részt kiváncsi ember lévén még moziban néztem... a másodikat elkezdtem a TV-ben nézni és lekapcsoltam a közepén

Pedig remek zeneszerző volt. Nem feltétlenül ért fel John Williams-i magasságokba, de tudott maradandót alkotni. Szerintem a Conan, a barbár zenéje a legjobb tőle... később még számos film-elözetes alatt felcsengett... kár érte

Ennél többet én se várok tőle, csak nálam még a "könnyü szombati esti film" szintet se üti meg. A párbeszédek cikik, az akciók bénák a gyenge CGI miatt, szigoruan SZERINTEM!

Hát nekem nagy csalódás volt a film... sótlan lett az egész.

Eddig se különösebben birtam Spidermant... úgy tünik nem emiatt a rész miatt fogom megszeretni

Ráadásul meglennék lepve, ha Shmi történeteiben nem Anakin önzetlensége és jósága játszotta volna a főszerepet (amik végülis helyénvalóak... 9 évesen Anakin tényleg kis angyal volt). Ráadásul kisgyerekként valszeg mindenki szivesen versenyezne... Anakin nem azért versenyzett, mert vakmerőbb volt (sőt Shmiék mondják is, hogy teljesen önzetlen), hanem mert megtehette. Másrészt általában ritkán tesznek egyenlőségjelet a 9 éves gyerek és felnőtt személyiség köré... öszintén meglepő lenne, ha Owenék Luke apjáról, mint a 9 éves kifiúról emlékeznének meg, ako podozott és nyert. Vagy Owen tényleg ezt gondolta: "remélem nem lesz olyan, mint az apja... gondolj bele Beru, már podozott 9 évesen" Föleg, hogy mondhatná Beru: De hát mi is engedjük repkedni Luke-ot Na mostmár képletesen lelövöm magam

Na de ezaz: az élet-veszélyes versenyződsi Luke-nak se volt tiltott. Nyugodtan repkedhetett a Beggar kanyonban és lödözhette a buckapatkányokat is. Ez nem volt baj Owenék. Még az öreg Ben fülébe is eljutott, hogy milyen jó pilóta... ezért mondom, hogy önmagában a veszélyes élettől nem tartanak Owenék hisz maguk is napról napra élnek: odakint buckapatkányok, buckalakók és még kitudja miféle népségek élnek... pusztán azzal, hogy a sivatagban élnek és nem a városban gyak. ők is a saját életüket veszélyeztetik. Kiteszik magukat az olyan portyázásoknak, mint amilyen miatt Shmi is elvesztette az életét. S lám Owenék milyen rugalmasak: még emellett elengedik repkedni is. Ráadásul a Birodalmi Akadémiát se zárták ki... tehát alapvetően nem hiszem, hogy begyöpesedettek lennének. Épp ezért Owen szavaiból azt veszem ki, hogy Anakinról, mint emberről van rossz véleménnyel. Nem vakmerőségről, bátorságról, kalandvágyról (hisz ezekkel maguk is rendelkeznek, illetve engedik kibontakozni Luke-ban, lásd repkedés), hanem jellem-hibára utal, amikor az asztalnál megteszi azt a megjegyzést... ami akár Luke-ban is előjöhet ahogy elöjött Anakinból is... tehát mintha ismerné a story-ját... De lassan jöhetne az új chapter, mert ezt már nagyon megrágtuk.... u.i.: Ráadásul Shmi történeteiből elsősorban mint tehetséges fiú jöhet ki Anakin, nem mint vakmerő: nem történt semmi baja, sőt megnyerte azt a bizonyos futamot.

Owenék végülis nem sokat tudnak az anyja megtalálásáról... csak Padmé tudja, hogy megölte őket. De akár ki is csenhette vagy kiáshatta valahonnan... elvégre pont a nagy emberi veszteség (sokan meghaltak plusz Cliegg lába) talán nem is jutna eszükbe, hogy a srác ennyire erős.... ...de végülis már túl van tárgyalva

De vajon honnan gondolják, hogy Anakin hajlamos a kalandokra? Onnan, hogy megkereste az anyját vagy hogy egy barát hivására elment (onnan ahová már csak fájdalmas emlékek kötötték)? Ezekből még nem tünik feltétlenül kalandozó tipusnak...

Ahhoz képest nem ijedtek meg tőle, mikor megjelent egy állitolagos családon-belüli gyerekkel... sőt Beru mosolyogva vette el tőle a kisdedet. Ha mást nem a gyermek-áldásért érezhetnek valami pozitivat is iránta, ráadásul az ep.4-ben már 20 éve laknak egymás mellett és láthatták, hogy jedi nem jedi Obi-Wan egyáltalán nem az a veszélyes tipus és nem gyilkol le senkit... nem véletlen hogy Owen is hobortos remeteként utal rá... az ember nem igy jellemzi azt akitől fél. Szerintem te az Obi-Wannal szemben táplált rossz érzéseidet vetited ki Owenékre

Igy van. Ha valami vakmerőség volt, akkor az Owen faterja meg a többi akciója... pusztán a puskáikra hagyatkozva belerohantak egy csapdába. Anakin viszont sértetlenül visszajött, igy igazolva láthatták azt, amit a jedikről hallottak: hogy valóban sokkal többre képesek. A Róma sorozatban zajlik le egy ilyen párbeszéd Caesar és Antonius között: Caesar vakmerő hadi-cselre készül, mire hadvezére igy reagál: -De hisz ez vakmerőség! Mire Caesar: -Csak, ha elbukom! Ezt csak azért irom, mert valóban igy müködik: vakmerőség az ha valaki nem méri fel eléggé sajátt erejét és túlvállalva magát csap bele valamibe. De Anakin semmit nem vállalt túl: azt mondta elmegy az anyjáért és elment és visszatért vele, ugy hogy rajta egyetlen karcolás sem volt. Hol itt a vakmerőség? Csak megcsinálta azt amit ők is megakartak csak nekik nem sikerült!! Ezért emlegetnék negativan Anakint az asztalnál 20 évvel később? Aligha... maximum hálásak lehetnek, hogy Anakinnak köszönhetően eltemethették a nevelőanyját.

Most nem az óvásról, hanem az aktuális párbeszédről beszélünk, melyben Luke apjára tesznek megjegyzést.

Igen, de úgy érzem Anakin az ep.2-ben erre semmi okot nem adott. Meghalt az anyja... kicsit sirt a garázsban, mondott egy erőteljes szpicset a sirjánál és amikor hivták, hogy dolog van odébb állt. Nem Owenéknél lakott, nem is volt róla szó, s mivel hivta a kötelesség az lett volna az igazán meglepi, ha közli Owenékkel, hogy bár dolga lenne, de még kicsit siránkozik itt velük... Ráadásul Anakin 3 évvel később halt meg, tehát tudhatják, hogy nem amiatt halt meg, ami miatt akkor elhivták. Vagyis nem rohant a vesztébe, ahogy irod...

Én se gondolom, hogy mindenről tudott. A mostani chapterből nekem az jön le, hogy Anakin áttéréséről igen... hogy most mi lett, hogy hivják, miket csinál, ezek nyilván nem lettek érintve (vagy igen ), ahogy a poltiikai háttér se, ami nyilván magas nekik. Ez az én vélemény

Önmagában miért hagyott volna bennük rossz emléket, hogy Anakin gyorsan elment? Az anyja meghalt, minek maradt volna? Azért hamari és lenézni való mert nem telepedett le vadidegen emberekkel és amikor egy barátja hivta elment (akinek mellesleg segitségre volt szüksége)? Ráadásul az anyja miatt rosszul is érezhette ott magát... ha Owenékben van egy kis emberség simán megértették, hogy elhuzott. "Nem, Obi azért ment oda, hogy kitanítsa Luke-ot, de Owen akadékoskodása de főleg saját meghasonlottsága révén ezt nem tudta végigvinni. Végül úgy döntött (szerintem), hogy majd az Erő kijelöli számára, mit kell tennie: és ez így is történt, amikor az Erő azt súgta egy bizonyos napon, hogy induljun el a kanyonok felé." Én egy az egyben ezt mondom egyébként. Mondjuk meghasonlottság nélkül. Az ep.3 végén elég optimistának tünik a helyzethez képest, plusz Qui-Gonnal is dumcsizhat, nagyobb jedivé válhat stb.

És ez mit is változtat azon amit irtam?