No, akkor itt az első fejezet a Gallionból. Ugyan felmerült bennem, hogy rögtön a barlangos-démonos utáni részeket másoljam be, mivel onnantól pörögnek fel az események, ráadásul a barlangos rész ismeretében elég lassúnak tünhet a felvezetés, viszont a főhős enélkül kissé érthetetlen lenne. Szóval akkor az elejétől (a cim alatti kép a nyomtatott változatom boritója... a képet nem én csináltam -ha igen, akkor egy pálcikaember állna rajta- hanem a netről csentem, de szerintem jól illik a regényhez. Hogy miért az majd később kiderül ):
Gallion
Egy Birodalom árnyékában
Lassan, megfontoltan kelt fel a Nap a keleti oldalon, hogy bevilágítsa az utjába kerülő mezőket, erdőket, vad regényes tájakat. No meg azt a kicsinyke falut, mely ott huzodott a Hiron kontinens déli lankái közt, s melynek neve legalább olyan egyszerű volt, mint a falu maga. Ez volt Rezug, egy csendes kis település, mely névleg a Revondi Hercegséghez tartozott. A legközelebbi település is több napi járásra lehetett innen, igy külhoni embert ide csak nagy ritkán vitt el az utja. Ám mivel a helyiek szinte mindent megtermeltek és elkészítettek maguknak, így nem is látták szükségét annak, hogy bármiféle kapcsolatot építsenek ki a közeli falvak vagy városok egyikével. Csupán Rovzis Aron tolta ide néha csúnya ábrázatát, hogy beszedje a Hercegségnek járó adót. Nomeg kéthetente elzötykölödött ide egy szekér megpakolva sörrel, borral, hogy Regon Sevrot -a falu ivójának tulaja- föltölthesse apadozó készleteit.
Ahogy a Nap sugarai bejárták eme kis település zegzugait, a hely lassan feltöltödőtt élettel. A közeli vadonban az állatok mozgolodni kezdtek, akárcsak a falu lakói. A családfők lassan eltántorogtak a legközelebbi kúthoz, hogy a reggelinél jusson egy kis friss hideg víz is az asztalra, nomeg a kádakba.
Persze nem mindenki volt ilyen friss. Többek között Gallion Verdon sem, aki valószinüleg még délben is a lóbőrt huzta volna, ha az udvarában lévő kakas nem kezd bele rekedtes és nem utolsósorban borzasztóan hangos kukorékolásába. Galliont persze nem abból a fából faragták, akit csak így egy könnyen ki lehet rugdosni kényelmes és puha takarójának szorításából. Elöszőr csak simán a fal felé fordult, gondolva előbb utobb ugyis abba hagyja ez a kappan hangú kakas. Ám mintha a baromfi csak azt tüzte volna ki célul, hogy gazdáját idegesítse, tovább rikoltozott az udvaron. Nem kellett fél perc se hogy Gallion egy erőteljes ordítással probálja leteremteni a mihaszna állatot. Ám az még akkor se akarta abbahagyni, mikor már felbőszült gazdája egy esetleges azonnali kivégzést és levesben való megfőzést tett kilátásba.
-Na jól van kelek, kelek? remélem örülsz ?motyogott magában Gallion, amire csodák csodája a kakas is csöndbe maradt.
Gallion egy huszas éveiben járó ifjú volt, aki egyedül élt kissé kopottas és elhasznált faházikójában. A szüleit sohase ismerte. Már azelött meghaltak, hogy ő második életévébe lépett volna. Csupán mende mondákat halott róluk, amiket a nevelőszülei meséltek neki. Az apja -aki ugyanazt a nevet viselte, mint ő- egy 20 évvel ezelőtti háborúban vesztette életét. Hogy pontosan ki harcolt akkoriban ki ellen azt már senki se tudta. Mindenesetre a háború kitörtével a szülei úgy döntöttek, hogy fiúkat a harcok idejére egy békés helyre kell vinni. Ezért hozták ide Rezugba és adták oda a Sevr családnak, akikkel távoli rokonságban álltak. Úgy gondolták, hogy a háború után visszajönnek érte. Ám erre már sohasem került sor. Az apja valamelyik ütközetben halt meg, míg az anyja egy akkoriban pusztító betegségben halt meg az egyik déli kikötővárosban. Így hát a kis Gallion magára maradt a Sevr családdal. Ám mégsem panaszkodhatott. Gulan és Valia Sevr úgy nevelték fel mintha csak a sajátjukat látták volna benne. És mivel Gallion a szüleit csak mesékből és vacsoráknál elmondott történetecskékből ismerte, így igazán sose érzett irántuk szeretetet. Talán még dühös is volt rájuk, amiért magára hagyták. Neki az igazi családja mindig is a Sevr család volt. A Verdon családhoz a nevén kívűl semmi se kötötte.
Ám mindezekhez azt is tudni kell, hogy a Sevr házaspár már akkor se számított ifjúnak, amikor úgy húsz éve hozzájuk került a kis Gallion. Sajnos lehetett sejteni, hogy már nem tudják végig követni a kis lúrkó felcseperedését. Az öreg Gulan 4 éve halt meg. Rá egy évre pedig Valia is követte a sírba. Így Gallion viszonylag fiatalon -18 évesen- árvaságra jutott ?újból. De eddigre már eltudta tartani magát, és szerencsére a faluban is sok barátja akadt. Nem csoda, hisz Gallion azon kevés ifjak egyike volt, aki szivesen besegédkezett ott ahol munkás kézre volt szükség, és ezek mellett még a jó kis mulatozásokat sem vetette meg. Nem csoda hát, ha hamar felkeltette a falubéli leányok figyelmét is. Sokan belevoltak zúgva Gallionba, és ő ezt jól tudta? Persze a helybéli nők figyelmét nemcsak szorgalmával, hanem többek között a külsejével is sikerült kivivnia. Szőkés barna haja mellé, kék szemek és arányosan markáns arc társult. Erre már csak szinte adalék a sok fizikai munka következtében kialakult izmos alkat. Persze, hogyha egy városban nő fel, akkor csak egyike lett volna a sok ?szépfiúnak?, ám itt a világtól elzárt Rezugban maga volt a ?férfi-félisten?. És ezt ő is jól tudta.
Ám most éppen a felkelés kényes procedurájával volt elfoglalva. Mert ha volt valami, amit gyűlölt akkor ez az volt. Lassan lehámozta magáról izzadságszaggal átitatott gatyáját és ingjét, amikben aludt. Az ágy mellett lévő hideg vizzel teli lavorból merített egy kicsit majd lemosta az arcát, hátha ettől felkell. Hát jobb nem lett tőle, de legalább tisztább lett. Miközben fölöltötte magára szokásos ruháját, meglátott az asztalon egy nagy vaskos könyvet. Ó, M?avarius! Hogy is felejthette el?!
Még a múlt hét hétfőn kérte el M?avariustól és megígérte, hogy egy hét múlva vissza fogja neki adni. Ez tegnap kellett volna megtörténjen. Na sebaj, csak nem lesz annyira mérges a vén mágus.
Gallion egyik legnagyobb hobbija ugyanis az olvasás volt. Imádta a könyveket, köztük is föleg azokat, amelyek nagy hősökről és messze földön játszodó legendákról szoltak. Imádta ahogy általuk sohase látott helyeket ismerhetett meg. Talán ez a legutobbi tetszett neki a legjobban: ?Az aranysárkány legendája?. Szinte már sajnálta visszaadni M?avariusnak. De vissza kell neki adnia, hogy aztán elkérhesse tőle a következőt! Ugyanis M?avarius a vén mágus volt az egyetlen a faluban akinek könyvei voltak. Mások nem is nagyon tartottak ilyesmire igényt. Sőt, kifejezetten időpocsékolásnak tartották. Gallion se nagyon dicsekedett vele, hogy ő ennek a különös hobbinak hódol. Inkább csak úgy esténként gyertyafénynél vette kezébe a sok időt megélt vaskos könyveket.
Esténként néha arról álmodozott, hogy egyszer ő is nagy hős lesz. Ilyenkor elhatározta, hogy egy nap elszakad a ?falu szépfiúja? szereptől és messze földön ismert kalandorrá lesz. Persze fogalma se volt arról, hogy hogyan is kezdjen a dologhoz és úgy általában az álmodozáson kívűl semmit se tett a hőssé válás érdekében.
Gallion közben gyorsan elvégezte a szükséges reggeli teendőit. Felvette a szokvány utcai ruháját, befalt egy kis kenyeret, megetette az állatokat -még azt az irritáló kakast is- és végül elvégezte a dolgát a hátsó udvarban. Miután ezzel végzett már a hóna alá is kapta a M?avariustól kapott vaskos könyvet és megindult egyenesen a falu belseje felé.
Reguna asszonyság, a szomszédos ház udvarából már messziről integetett a siető ifjúnak, miközben a kertben tüsténkedett. Ha Gallion nem rohant volna úgy és olyan tempóban, ahogy azt tette, akkor valószinüleg nem uszhatott volna meg egy kiadós kis bájcsevejt a szomszédasszonnyal. Megtudhatta volna a legújabb pletykákat és Reguna asszonyság legújabb betegségeiről, görcseiről és esetleges lábfájásairól is értesülhetett volna. Ám most ehhez az égatta világon semmi kedve nem volt. Föleg, hogy minnél elöbb visszaakarta juttatni a vén M?avariusnak a könyvet.
Útközben még sikerült összetalálkoznia Feron Fodaroval. Feron volt az egyik legrégibb haverja a faluban. Jó nagy léhütő, de Gallion jókat szokott vele röhögni esténként az ivóban és együtt szokták kitárgyalni a nőket.
-Hello Galli, hová hová? ?érdeklödőtt Feron álmosan. Gallion ki nem álhatta, ha Galli-nak becézik, de Feronnak elnézte.
-Oh? semmi különös csak M?avariushoz megyek.
-Csak nem megint valami könyv dolog? Te jó Scalur, néha már azt hiszem hogy te ezt a könyolvasosdit még élvezed is?
Gallion most nem volt olyan kedvében hogy az ilyenfajta viccelődésen nevessen. Inkább csak egy durcás arckifejezést csempészett ki az ábrázatára.
-Jól van, tudod, hogy csak viccelek ?magyarázkodott Feron- Egyébként remélem tudod, hogy mi lesz ma este? -nézett kérdőn, majd Gallion értetlen arcát látva a válasszal se késett sokat - Ma lesz a nagy mulatság!
-Mulatság?
-Hát persze. Képes voltál elfelejteni a Nagy Kék Hold ünnepét?
-Ohh? a fene, hát persze. Ott leszek.
-Mehetnénk együtt?
-Rendben. Napnyugtakor nálad találkozunk.
-Oké? hello? és jó olvasgatást ?köszönt el Feron, némi gúnnyal. Ám Gallion ezt már nem vette fel. Helyette az elfelejtett Nagy Kék Hold ünnepére gondolt. Mint minden magára valamit is adó városnak vagy falunak, így Rezugnak is meg volt a maga saját ünnepe. A Nagy Kék Hold ünnepe tulajdonképpen arról szolt, hogy mindenki jókat ivott, evett és jól érezte magát. Persze volt valami ködös történés is amit ekkor ünnepeltek. A történet valami Kék tündérről és az ő elátkozott manóiról szólt, bár a pontos sztorit senki se ismerte. Annyiból viszont más volt ez az este, hogy ezen az éjszakán a lányok választhattak párt maguknak. És a kiválasztott párral lehettek egész este. Aztán hogy utána mit tesznek a ?párok? az már az ő személyes ügyük, ám a mulatságon együtt kell legyenek. Gallion már sejtette, hogy nem akármilyen éjszaka elé nézz, már csak azért sem, mert jó pár jelentkezőre számíthat. Sajnos a szabályok szerint a fiú nem mondhat nemet a kérőjének. Ám Gallion jól tudta, hogy is áll a lányok kérésének sorrendje. Az első helyen mindig a legbefolyásosabb hölgyemények állnak. Ők választhatnak elöszőr. Így az első választó nem más, mint Lucia Cerut a város vezetőjének idősebbik lánya. És micsoda nő az!!! Igaz buta, mint egy jól fejlett szarvasmarha, de ez úgyis mellékes. Méretes keblei, gyönyörű lábai és piros pozsgás arca nem hagyták hidegen Gallion Verdont sem. És persze a dolog cseppet sem volt viszonzatlan. Az eddigi Hold ünnepekkor is őt választotta párjának. Most is úgy lesz. Hű micsoda egy este lesz ez?gondolta magában és egy jókora méretű vigyorral ballagott tovább.
Aztán végre valahára eljuttott a fő utca végén lévő óriási tölgyfához is, melynek kivájt belsejében a falu mágusa M?avarius lakott.
Ha valaha indítottak volna egy versenyt a ?világ legügyetlenebb mágusa? cimen M?avarius biztos előkelő helyezést ért volna el. Még soha egyetlen varázslata se sikerült, úgy ahogy kellett volna. Persze ő mindig kitudta magyarázni magát és ha kellett hosszú órákat tudott mesélni a fénykoráról, amikor is ő óriási mágus volt. A vicc az, hogy a faluban övezte is őt egyfajta tisztelet, a mágikus hatalma miatt. Talán Gallion volt az egyetlen aki jól átlátta a mágus valódi képességeit. De persze ő se tette szóvá túl gyakran, hisz M?avarius volt az egyetlen akitől könyveket tudott szerezni.
Elérve az óriási tölgy lábánál lévő ajtóhoz Gallion erőteljesen be is kopogtatott. Majd várt. Majd még egy kicsit várt. Majd miután elege lett a várakozásból újra bekopogott ezuttal jóval emberesebben. Hosszú pillanatok múltán rákellett ébredjen, hogy a vén mágus most süketebb, mint valaha. Vagy ami ennél is rosszabb: lehet, hogy még alszik és akkor se kelne föl, ha trollok üvöltöznének a füle mellett.
Gallion megpróbált mégegyszer bekopogtatni, ezuttal az eddigieknél is nagyobb hangzavarral. Már pont sarkon fordult volna, amikor bentről egy halk morgó hang szólalt meg:
-Szabad!
Gallion gyorsan be is nyitott a kis óduba. Eléggé kis helyiség volt ez, ám annál kihasználtabb. Mindenfelé polcok, könyvek és tekercsek sorakoztak. A ?szoba? végén volt egy asztal, amely mögött M?avarius most éppen görnyedt és jegyzetelt valamit. M?avarius amolyan tipikus varázsló alkat volt. Hosszú ősz szakállal és kissé mogorva arccal, nomeg hosszú fülekkel. A szeme úgy helyezkedett el, mintha mindig mérges lenne.
-Na mi van, fiam? Minek kopogtatsz úgy mint egy őrült? Azért süket nem vagyok ?jegyezte meg a szokásos halk morgó hangján az öreg.
-Csupán a könyvet hoztam vissza amit a múlt héten kértem el tőled?
-?és amit tegnapra kellett volna visszahozzál ?tette hozzá M?avarius.
-Bocsánat. Igérem többet nem lesz ilyen ?mentegetözőtt Gallion.
-Hát azt ajánlom is ?morgott egyet az öreg és ezzel látszott, hogy le is tudta a késés miatti megróvást. Gallion érezte ezt, így hát buzgón el is kezdett körbenézni a polcokon sorakozó könyvek között.
-Miről irógatsz? ?törte meg a csendet egy rövid idő múlva Gallion.
-Leltározok fiam. Felirom, hogy miből mennyi van éppen raktáron? -nyögte oda- Hihetetlen. Már azt hittem hogy egész életemre elegendő adalékszereim vannak. Erre kiderül, hogy kifogyott a mervus gyökerem. Holnap mehetek el a vadonba gyökeret szedni öreg létemre. Pedig már azt hittem, hogy sohase kell többet elhagynom a falu határait.
-Én elmegyek helyetted, ha gondolod! ?villanyozodott fel Gallion, akiből a kötelező udvariasság mellett a kinti világ iránti érdeklődése is megszólalt.
-Na persze, még mit nem? Ahhoz hogy felismerd és megfelelő módon szedjed a mervus gyökeret, ismerned kell az ide vonatkozó szabályokat, a növény felépítését. Fel kell ismerd, hogy mely gyökerek megfelelőek és melyek az ócskák. Nem fiam. Ezt sajnos csak én tudom elvégezni ?jegyezte meg elutasítóan, bár Gallion sejtette, hogy M?avarius csak azért beszél ilyeneket, mert fontosnak akar látszani.
-Najó? viszont szivesen elkísérlek!
-Hmm? ?nézett fel meglepődötten a vén varázsló ? Mégis minek jönnél velem?
-Hát már vagy kiskorom óta nem voltam odakint. Szivesen néznék körül, meg aztán elleshetném, hogyan is kell szedni ezt a bizonyos mervus gyökeret. Ki tudja? Lehet, hogy egyszer én is mágus leszek?
-Nana? azért nem eszik azt olyan forrón. A mágussá válás nem egyszerű dolog fiam és igencsak időigényes. Nem hinném hogy az ifjonti lelked napokig tartó meditációkra és varázskönyvek bonyolult nyelvezetének fejtegetésére vágyna?
Gallion persze nem gondolta komolyan a dolgot így nem is állt le vitatkozni a mágussal.
-Jójó, de én akkor is elmegyek veled.
-Azért ezt jól gondold meg fiam. Ahová én megyek ott különös dolgok rejteznek.
-Különösebbek még az észrevehetetlen mervus gyökereknél is? ?pimaszkodott Gallion, ám M?avarius ezt fel se vette.
-Különösebbek bárminél ami körbeveszi ezt a kis falut.
-Nocsak, mi lenne az?
-Hát fiam? ahová én megyek? az nem máshol van, mint a Derotosi barlang mellet ?mondta titokzatosan, úgy hogy a végén még halkabban is mondta ki a hely nevét, mintha egy titkot akart volna megosztani az ifjúval. Gallion várt egy kicsit hátha van folytatása a dolognak, ám úgy tünt M?avarius mindent elmondott ami említésre érdemes és újra a könyve fölé görnyedt és jegyzetelt.
-Aha, a Derotosi barlang? ÉS??? ?szólalt fel végül Gallion.
-Mi és?
-Hát most mi ebben olyan különös, hogy nem tarthatok veled? Csak nem attól félsz, hogy kijön egy maci és megfutatt minket?
-Miről fecsegsz te meg itt? ?képedt el a varázsló ?Hát te nem ismered a Derotosi barlang történetét?
-Nem? miért? Kéne?
-Hát bizony, ez egy ősi történet. Úgy látom sokat kell még olvasnod, ahhoz hogy a tudásod elegendő legyen ?mondta morogva, miközben a szakállát simogatta. Gallion persze érezte, hogy ez megint arra megy ki, hogy M?avarius éreztesse, hogy ő nem akárki ?Szóval a legenda szerint a régi időkben, amikor az Elf Birodalom határai a Hironi kontinens déli határait surolták, nos ezekben a régi időkben az elfek óriási vagyont halmoztak föl a közeli városokban ?jegyezte meg, majd szünetet tartott mint, aki most találja ki a sztori második felét ?Ám az elfek hamarosan elbuktak és anarchia tört ki mindenütt. Óriási vagyonuknak pedig hamarosan lába kelt, mely valójában a Derotosi barlang mélyén van. Rengeteg pénz, mellyel akár hét életre is elélhetne az ember? -mondta majd újabb szünetet tartott- Ja és mindezt egy démon őrzi, aki kegyetlen és nincs nála hatalmasabb ?tette gyorsan hozzá.
-Hüü? hát hallottam már egy-két legendát, de még egyik se volt ilyen hézagos?
-Hézagos ?!! ?botránkozott meg a mágus.
-Ja? hát akkor, hogy is volt ez? Megbuktak az elfek erre hipp hopp a vagyonuk egy barlang mélyén terem és pluszba még egy démon is dukál. Azért ennél még én is jobbat találok ki.
-Hé kihagytad, hogy anarchia tört ki a városokban ?förmedt rá M?avarius.
-Ja az már más. Ez mindent megmagyaráz ?tette hozzá gúnyosan Gallion.
-Ne szemtelenkedjél fiam. Az ősök történetét képes lennél megkérdőjelezni?
Gallion erre a kérdésre inkább nem akart válaszolni.
-Szóval ha olyan nagy pénz van ott akkor gondolom már sokan indultak útnak, hogy megöljék azt a démont vagy kicsodát és boldogan éljenek, amig meg nem halnak.
-Ugyan ki menne oda? ?legyintett M?avarius ?Közel távol egyetlen város vagy falu se, csak a miénk. Csak nálunk van lejegyezve ez a történet. És innen mégis ki menne kalandot látni? Az egy dolog, hogy itt rajtam kívűl senki nem ismeri a legendát, de mégis ki menne ha ismerné?
-Hát én elmennék ?vetette oda flegmán Gallion.
-Ugyan már fiam? csak azér mondod, mert nem hiszel a démonban.
-Tényleg nem igazán hiszek? de ha ott van én akkor is megyek.
-Aha, na persze ?dünnyögött a mágus.
-Miért ne mennék? Van kardom is valahol a kamrában, amit még a nevelőapám csináltatott nekem.
-Ja, arra a rozsdás fogpiszkálóra gondolsz?
-Igen, arra ?vágta rá kissé sértetten Gallion.
-Jaj fiam. Téged még nagyon hajt a tenni akarás, a becsvágy, de higgy nekem. Azért mert egyszer sikerült egy vadkant leölnöd, még nem jelenti azt, hogy egy démont is megtudsz ölni.
-Úgy mondod, mintha tudnád a különbséget. Csak azt ne mond, hogy láttál már démont.
-Nem, de sokat olvastam már olyanról, hogy démonokkal őriztettek ezt-azt. Érdekes módon viszont vadkannal még nem védtek semmit.
Gallion hirtelen nem is tudott mivel visszavágni erre, de aztán már meg se próbált.
-Megyek és punktum!
-Hát gyere ha annyira akarsz ?jegyezte meg immáron halkan a mágus.
-Tehát akkor mehetek? ?lepődött meg Gallion.
-Végülis miért ne? Majd jót derülök azon, amikor a barlang bejárata elött visszakozol?
-Azt lesheted ?jegyezte meg gőgösen Gallion, teljes elszántsággal. Mostmár úgy elhatározta magát, hogy akkor se mondta volna le az útját, ha történetesen kiderül, hogy egy egész démonsereg várja őt a barlang belsejében ?Mikor indulunk? ?vágta ki rövid idő múlva Gallion jelezve, hogy ő kész a mervus gyökér és a démon felkutatására.
-Talán holnap.
-Hogyhogy talán?
-Hát a talán az azt jelenti, hogy nem biztos.
-Hűha? ne mond. De miért nem biztos???
-Hát mert nekem még rengeteg tennivalóm van. A leltárral el kell készüljek, összekell szedelözködjek és hasonlók?
-Hát ezek nem tünnek olyan bonyolult dolgoknak. Szerintem holnap dél körül már indulhatunk is?
-Majd meglátjuk fiam, majd meglátjuk ?csititgatta egy kicsit M?avarius.
-Ja, tényleg ma este lesz a Nagy Kék Hold ünnepe? gondolom te is jösz.
-Aha na persze, hogy ott aszalodjak az egyik sarokban és nézzem hogyan illegetik magukat a párok? nem? jobb dolgom is van ennél?
-Te tudod ?vetette oda Gallion, miközben már az ajtó felé ment ?Akkor majd holnap találkozunk ?bökte még oda a háta mögött.
A következő fejezet lesz: A Nagy Kék Hold Ünnepe
