A Mustafart nem véletlenül hasonlitgatják sokan -köztük maga Lucas is- a Pokolhoz. S bár kissé belemagyarázásnak tünhet, de mégis érdekes párhuzamnak érzem, hogy ahogy a vallási értelemben vett Pokolban is a bűnösők szenvednek és élnek át elképzelhetetlen fájdalamakat, ugy Anakin a Jedi Templom mészárosa is itt kap életre szoló sérüléseket és olyan fizikai szenvedést, amihez foghatót az SW Saga folyamán egyetlen más szereplő sem élt meg.
A Mustafar föleg a barokk és az azt követő korszakok Pokol-képére hasonlit. A középkor utolsó nagy irója, Dante még úgy képzelte, hogy Sátán Birodalmát a Rend fogja össze és úgy működik mint egy jól összerakott és megszervezett állam. Ezt később alaposan átértelmezték, igy pl. Milton Elveszett Paradicsomában a Pokol már cseppet sem olyan körülhatárolható. Sokkal inkább a "látható sötétség" és a borzalmak helye... A hasonlóságok (és persze a különbségek)kitünnek akkoris, ha összehasonlitjük Bosch 1504-es kép-részletét egy Mustafari képpel:
Éjfekete föld, sötét égbolt... világosságot csak a mélyről feltörő tüzek és gázok adnak.
Dettó
No elnézést a kis elkalandozásért Anakin égésén kivül az azt végignéző Obi-Wan tekintete és monológja teszi az ep.3 egyik legfajsúlyosabb jelenetévé az itt taglaltat, ahogy azt Dzséjt és lokatelli remekül le is irta. Ezaz a pillanat, ahonnan már Obi-Wan sem hisz Vader visszatérésében; ahonnan már csak egy "új reményben" lehet bizni. Szivszoritó!