Bomarr
Moderátor
-
Csatlakozott:
-
Utolsó látogatás:
Bomarr összes hozzászólása
-
Ha magyarok játszanának kint akkor tényleg azt mondanám, hogy nem érdekel semmi csak győzzenek. Teljesen mindegy hogy hogyan... De nincsenek kint csak egy rakás külföldi ország köztük a nagyarcú brazilok, akiknek se a játékosaik se maga a játékuk nem szimpatikus. Majd ha a győzelem mellett szépen is fociznak elkezdek drukkolni nekik -
-
Én egy időben nagyon drukkoltam a braziloknak. Amikor anno kikaptak a döntőben a franciáktól alig tértem magamhoz. Iszonyatosan sajnáltam őket és annál jobban örültem, amikor a következő VB-n taroltak. Lelkesedésem egész a mostani VB-ig tartott, amikor is sikerült alaposan megutálnom őket. Ugye jött a szokásos nyalás mindenhonnan ("Csak ők az igazi esélyesek" stb. stb.) és hirtelen akkora lett a pofájuk, hogy csak néztem. Már az elején közölték, hogy nekik a németek nem ellenfelek, ahogy senki más sem, hogy a dagadt Ronaldo lesz a torna legjobb játékosa stb. Ezt még ugy ahogy elnézné az ember, ha nem játszottak volna ilyen ötlettelenül és bénán. Ez lótúró, nem szamba-foci. A gólokat persze hozták és megvan az esély hogy végül győznek, de nagyon nem szeretném ha igy lenne. Ideje lenne, hogy ennek az öntelt bandának valaki elkenje a száját... hogy kik lesznemk azok az nekem teljesen mindegy. Most a franciáknál az esély, hát rajta. VIVA LA FRANCE!
-
A filmes utalgatásokat a Volt egyszer egy Vadnyugattal vezette be Sergio Leone és csak nagy sokára jött rá a többi filmes, hogy ezzel tényleg milyen ügyesen ellehet játszani... köztük Lucas, aki már az első SW-ben a westernektől, a Triump of the Will-en át a Flash Gordonig mindenfélére utalgatott. A Star Trekben tényleg nincs ilyen, bár nem érzem, hogy ettől akár több, akár kevesebb lenne... én mindenesetre örültem az apró SW utalásoknak a Firefly-ban (annyira sok azért nincs belőle).
-
A Firefly-ban tényleg nincs semmivel sem több utalás az SW-re, mint mondjuk az SW-ben a Flash Gordon-ra. Az pedig érthető ha az űroperák egymásra utalgatnak... s mivel az SW ráadásul a műfaj messze legnagyobb klasszikusa, mire másra lenne utalás ha nem pont erre.
-
-
-
Na már javában nézem a Firefly sorozatot. Egy-két gyengébb részt leszámitva egyre jobban élvezem. Ráadásul tele van SW utalásokkal. Pl. a 12-dik részben amikor üldözik őket a szövetségiek, a pilóta-srác megszólal: -Majd bolondok lesznek ide követni minket! És itt elkezd cikázni a sziklák között... egy kis Birodalom visszavág feeling, ahogy az egész 'Szövetség' úgy ahogy van hajazik a Birodalomra. A tisztek uniformisa ugyanugy, mint mondjuk a katonáik hatékonysága
-
-
Én ugyanezt láttam már a Jedi visszatérrel is (vagy inkább )
-
-
-
-
-
És ha már Jeremy Irons, akkor egy kis filmajánló William Shakespeare: A velencei kalmár (most adják a mozik) Baz Luhrmann Rómeo és Júliája óta a legjobb Shakespeare adaptációval van dolgunk! A történetet talán mindenki ismeri, de ha mégse, akkor röviden: Antonio a velencei kalmár, hogy kisegitse barátját kénytelen nagy összegü pénzt felvenni egy zsidó uzsorástól, akit mint vérbeli velencei persze tiszta szivből gyülöl (Velencében ekkoriban a zsidóknak gettókban kellett lakniuk és aki kimozdult onnan annak megkülönböztetésül vörös sapkát kellett hordania). Shylock azonban csak egy feltétellel ad kölcsön pénzt: amennyiben három hónapon belül nem adja vissza, kivághat a húsából egy fontnyi húst... Manapság, ha valaki érinti a zsidó-kérdést kénytelen valamelyik oldal mellett elkötelezni magát: vagy sanyarú sorsukra mutat rá vagy anti-szemita lesz. Shakespeare azonban még megengedhette magának azt a luxust(?), hogy átmenetet képezzen. Föleg, hogy őt személyesen nem nagyon érintette a zsidó-kérdés semmilyen formában: Angliából még születése elött háromszáz évvel kiüzték az összes zsidót és betelepülésüket törvény tiltotta. Mivel soha életében eggyel se találkozhatott, igy mindent amit tudott róluk a kontinensről átszivárgó hirekből tudhatta meg, amik nyilván nem voltak túlzottan objektivak. Talán ennek is köszönhető, hogy Shylock, a zsidó uzsorás az egész Shakespeare-életmű egyik legellentmondásosabb figurájává válhatott. Egyrészről egy megkeseredett, bosszú-szomjas, kapzsi alak, akit semmi és senki nem tántorithat el attól, hogy kivágja azt az egy fontnyi húst Antonioból... másrészt egy igazi tragikus figura, aki elvesztette mindenét: felesége halott, lánya elszökött tőle, ismeretlenek alázzák meg folyton, amiért zsidónak született... Shylock akkor a legemberibb és a legsajnálatraméltóbb, amikor az átlag-élethez való jogot követeli: "Nincsenek a zsidónak szemei?; Nincsenek a zsidónak kezei? [...]Ha megszúrtok nem vérzünk-e?; Ha csiklandoztok nem nevetünk-e?; Ha megmérgeztek, nem halunk-e meg?; S ha bántotok ne álljunk-e bosszút?" ? vonja kérdőre ellenfeleit, ám mint mindig itt is csak megvetést kap válaszul. S talán pont az a legmegrázóbb benne, hogy még maga az iró se könyörül rajta, s ahelyett, hogy megadná a végén a méltó bosszút, csak még jobban megalázza? megmaradt vagyonát is elveszik, s az utolsó dolgot is ami maradt neki: a vallását. Csak akkor maradhat életben, ha áttér a keresztény hitre. Épp ezért hiába Antonio a cimszereplő, valójában már Shakespeare halála után nem sokkal rájöttek, hogy az igazi nagy szerep itt Shylock-é. Hozzá képest minden más csak mellékzönge. S az a nagyszerű, hogy ezt az adaptáció készitője Michael Radford is felismerte. Bár a filmje a lehető legpontosabb adaptáció -a párbeszédek egy az egyben megegyeznek, s egyetlen jelenet se marad ki az eredetiből, csupán pár mondatot szortak ki- mégis apró filmes megoldásaival ügyesen képes áthelyezni a hangsúlyokat. Mindebben remek partnerre talált Al Pacinoban... Bár nem tartozok azok közé, akik el vannak ájulva Pacino-tól (mostanság elég sok közepes produkcióban égette magát) de ezzel az alakitásával mindent jóvá tett. Mintha csak Shakespeare neki irta volna ezt a szerepet. Együtt él, együtt lélegzik vele, s ahogy feltünik a szinen egyből betölti a vásznat s minden tekintetet magához vonz. Úgy hirlik, hogy elég nagy marakodás is ment ezért a szerepért: elöszőr Dustin Hoffman akarta magának, de végül Pacinonak sikerült kikövetelnie. Látva a végeredményt azt mondom: hála az égnek (bár abban is biztos vagyok, hogy Hoffman is remek Shylock lett volna). Radford ráadásul néha nagyon ügyesen hangsúlyozza ki a darab azon részeit, amire az iró csak utal: ilyen Antonio a velencei kalmár homoszexualitása is (nem ÚGY hangsúlyozza ki... nem kell megijedni ). Bár ő lenne a cimszereplő, valójában csak egy nagyon szürke életunt figura. Mivel ő a "királyi kalmár", s radásul hithű keresztény, igy arról természetesen szó se lehet, hogy ezt legalább maga elött felvállalja. Inkább unalmas magányába, s állandó életuntságába menekül, s egyetlen boldogságát zsidó ellenfele megalázása, s jóbarátja Bassanio ritka felbukkanása okozza. S igy már érthető miért hajlandó akár még egy fontnyi húsát is kockára tenni Bassanioért... még akkor is ha tudja, hogy Bassanionak egy hercegnő meghóditásához kell a pénz. Ez a velencei kalmár tragédiája, amit megintcsak remek érzékkel mutat be a rendező, ráadásul itt is egy szinész-óriás kelti életre a figurát: Jeremy Irons! A film harmadik szálja teljesen elüt a komor egésztől, s egy kis népmesei könnyedséget visz bele. Bassanio és a meghóditani kívánt hercegnő Portia szerelméről van szó. Portia kérőinek választania kell egy ólom, egy arany és egy ezüst ládika közül. Csak az veheti el feleségül, aki a jó ládikát választja ki. Tényleg olyan mintha egy mesébe csöppentünk volna, amit tovább erősit Bassanio és Portia gyors egymásra találása, a próba kiálása, s végül a nagy happy end is (a film itt direkt nagyon élénk szineket használ hogy tovább erősitse ezt a hatást). Shakespeare műveit három kategóriába szokták sorolni: királydrámák, drámák és vigjátékok. Mivel a Velencei kalmárban végül a két ifjú szerelmes egymásra talál, s mondjuk a Hamlettel ellentétben nem fulladunk össznépi vérontásba, hát jobb hiján vigjátéknak szokták minősiteni. S hogy ez mily messze jár az igazságtól arra maga az adaptáció keserűséggel teli befejezése világit rá. Az utolsó jelenetnél, ahogy látjuk az újra magára maradt Antoniot, amint már merül is el szokásos életkeserűségében, majd ahogy látjuk, amint Shylock-ot kilakoltatják saját házából, s elvesznek tőle mindent... egyben biztosak lehetünk: nem vigjátékot láttunk. Végül hadd emlitsem meg külön a gyönyörű kamera-munkát és a pompás diszleteket. Ezt az időtlen történetet szenzációs képi világgal támogatják meg... érdemes megnézni!
-
Már vártam mikor indul be a hype Még ez évben akadt a kezembe a könyv: pont az, aminek tünik: egy közepes GyU klón, amit azért kaptak fel, mert az irója össze-vissz 15 éves volt amikor elkezdte irni. Ennél ezerszer jobb fantasy könyvek vannak még a magyar piacon, de mivel amerikában elég nagy eladási adatokat produkált (a kissrác szülei könyv-eladással foglalkoznak egyébként) igy érthető, hogy ezt kezdték el megfilmesiteni. Jeremy Irons pedig tényleg óriási, de ugye senki nem felejtette el a Dungeon & Dragons-t
-
-
Boldog szülinapot Riddick!
-
-
De épp ezaz, hogy most arra nem kell külön tippelni. Ha mondjuk én azt mondom, hogy 1-0 lesz a végeredmény, akkor is nyerek ha 90 perc után lesz ez, vagy ha hosszabitani kell és csak akkor jön ki ez az eredmény. Akkor változik a helyzet ha valaki arra tippel, hogy a hosszabitásban se születik eredmény és a 11-esek döntenek. Ha eltalálja, hogy ki jut tovább a 11-esekkel, akkor a szokásos pontozás mellé egy bónusz pontot kap. Ha pedig a 11-es harc pontos eredményét is betudja lőni akkor 3 vagy 5 plusz pontot...
-
-
-
-
-
Boldog névnapot minden Zolinak!