Nálam sem Capaldi volt az oka, hogy abbahagytam a sorozat nézését. Nagyon jól játszotta a szerepet, amit kellett. Szerintem az egyik legjobb Doktor volt. Bár eleinte nem jött be annyira, hogy Moffat a változatosság kedvéért konkrétan ilyen Doktor House-szerű nyers értelmiségit akart csinálni a főhősből. A Tizenkettest jobban kedveltem, mikor átváltott ilyen "menő nagybácsi" stílusra és olyanokat csinált, hogy egy középkori lovagi tornára gurult be egy tank tetején, rock gitárral, napszemüvegben, úgy hogy persze éppen éjszaka volt. Na, ez egy nagyon tipikusan Doktoros jelenet volt. Én úgy éreztem, hogy maga a Moffat éra kezdett nekem érdektelenné/önismétlővé válni, amit eleve kevésbé kedveltem, mint RTD sztorijait, aki úgy éreztem, általánosságban jobb dráma/karakter író volt, míg Steven az abszúrd ötletekben és csavarokban volt jó. A Moffat éra mellékszereplői és egy idő után a Doktor útitársai is egyre sablonosabbnak/laposabbnak tűntek, Amy és Rory után, de ők is alapvetőleg a Rose Tyler/Mickey Smith párosra emlékeztettek, még az RTD érából. Én még e mellett néztem Moffatnak a modern Sherlock adaptációját (ami anno tetszett) is és úgy tűnt, egyre hasonlóbban írja a két sorozatot, pedig azért a kettő nem ugyanaz, még ha vannak köztünk hasonlóságok is. Nem 'tom. Talán csak túl sok volt már nekem akkor Moffat történet mesélési stílusából. Az se jött be nekem nagyon, hogy nagyon "amerikaizálni" próbálta a sorozatot, a 6. évadtól kezdve. Én pont azért szerettem a Doctor Who-t, mert egy külön ilyen kis brit furcsaság volt, szemben a sok mainstream ilyen nagyszabású amerikai sorozattal, ahol sok színész úgy néz ki, mint egy modell, nagy/magas házakban laknak, menő sport kocsijaik vannak stb. Én, mint európai ember, jobban tudtam azonosulni a britek talán ehhez képest valamelyest szerényebb, tökéletlenebb világával. Akkoriban eleve egy olyan korszakom volt, hogy sok ilyen "elvontnak" mondható angol sorozatot néztem. Közben meg mások még a keleti kultúrát és az animéket magasztalták, ami szintén engem inkább csak taszított, mint vonzott. A hype kultúra sajnos van, amikor épphogy elidegeníti az embereket, bizonyos történetektől. Ma már viszont másképp gondolkodom. Szerintem is, vagy legalábbis remélem, hogy egy rövid életű, becsapós csavar lesz annak a szerepeltetése, aki éppen most játssza a Doktort. Abszolút megértem, hogy ennyire szeretitek a Moffat érát. Én is sok mindent kedveltem belőle, inkább eleinte, mint később, de akkor is voltak részek, amik tetszettek. Az RTD érát sokan kritizálták nagy mértékben a speciális effektek minősége miatt, illetve mennyire "furcsának" tűnt az egész sorozat koncepciója, egyesek szemében, ami valahol legitim, de én az érdekes ötletek, illetve a jó színészi alakítások, meg a Star Wars-hoz hasonlóan nagy szíve miatt kedveltem meg akkor a sorozatot. Még a klasszikus Who-ból is megnéztem pár rész anno, csak ezért. Akkoriban elve nem nagyon tűnt divatnak Magyarországon a Who-rajongás. Elég magányos élmény volt. Én legalábbis csak akkor lettem figyelmes egy növekvő rajongó táborra, amikor már a Moffat érában jártunk és elkezdték levetíteni a 3. évadtól kezdve az összes többit, ami szinkronosan addig kimaradt, az AXN Sci-fin, amiért baromi hálás voltam. (Rajkai Zoltán hangja jobban is passzolt nekem David Tennantéhoz, mint előtte Kolovratnik Krisztián.) Mondjuk én ettől függetlenül angolul is néztem már, csak azért jó látni, ha az ember anyanyelvén is megszólalnak egy franchise karakterei, pláne ha az ilyen nehezen jött be Magyarországra, mint a Doctor Who. Csodálkoztam is, hogy hogy sikerült nem leszinkronizálni egyet sem a klasszikus Who részei közül, ami már a briteknél a 60-as évek óta ment. Egy-két dolog azért bejött hozzánk is. A 7. Doktor érájából megjelent össz-visz egy regény, ami nekem meg is volt, illetve a 8. Doktoros tévéfilm VHS-en elérhető volt. Az utóbbit kicsit sikerült is nálunk népszerűsítenem, mert volt egy YouTube csatornám, amire feltöltöttem, hagy jusson el a nagyobb magyar közönséghez is. Érdekes, hogy a Doktornak már akkor Haás Vander Péter volt a szinkronhangja, és később a 2005-ben rebootolt, Christopher Ecclestonos érában is őt választották meg. Talán véletlen egybe esés, talán nem. A Moffat éra zenéit én is nagyon szerettem.