LordGravon

Nekem úgy tűnt, hogy jó darabig leginkább elsősorban azoknak az OT puritánusoknak akartak imponálni, akiktől a 2000-es/2010-es években hangos volt az internet és akik agyba-főbe szidták Lucast meg az akkori kreálmányait. Sokáig nem nagyon akartak foglalkozni a PT/TCW érával, csak az utóbbi időben, amit értékelek, de nem felejtem el, mi volt korábban. E mellett nekem úgy tűnik, hogy a mostani ezzel kapcsolatos fan service-lés is részben azért van, mert a folytatás trilógia meg az antológia filmek végül nem arattak akkora sikert, mint várták és most már mindenhez hozzá nyúlnak a jó fogadtatás érdekében. A TCW-t nem akarták visszahozni előtte és Filoni is éveken át érezhető keserűséggel a hangjában beszélt arról, hogy az már nem lesz befejezve. E miatt is kerültek abból át sztori elemek a Rebels-be, mint tudjuk. George Lucas kezdeti keserűségét is valahol megértem, mert tényleg kicsit átverték azzal, hogy maximum nagy vonalakban használták fel pár ötletét a folytatás trilógiához, de előtte még a Lucasfilm tulajváltása alatt arról beszéltek Kathleen Kennedy-ék, hogy mennyire tiszteletbe fogják tartani az ő vízióját, de amint kikerült a kezei közül a Star Wars, azért nem teljesen ez történt. Nem vagyok egyike a Lucast istenítőknek, de azért szerintem, mint kreatív tanácsadót, bevonhatták volna egy pár projektbe. Engem mondjuk nagyon érdekelt volna az a mikrovilágos ötlete, amiről beszélt és abban igazat kell adnom neki, hogy történetek terén a Star Wars ma már nem olyan újító, mint régen volt. Képmutatás alatt azt értem, hogy nekem valahogy pl. Kennedy kicsit a kezdettől fogva olyan... mesterkéltnek tűnik vagy ott voltak még a korábbi Star Wars Show vezetői is, akiknek a mindig mindenért való folyamatos lelkesedése nekem nem érződött teljesen őszintének. Meg eleve, ha valami gikszer van a kulisszák mögött, azt a Lucasfilm próbálja palástolni. Mindig azt az image-t igyekeznek feltartani magukról, hogy náluk mindig minden jól megy és mindenki totál jól érzi magát a projektek létre jötte alatt. Persze, tudom, nem egy cég csinálja ezt, de azért a Lucas érában jobban lehetett látni, pl. a werkfilmekben, hogy azért a kulisszák mögött voltak nehéz pillanatok. Maga Lucas sem volt a legmegnyerőbb reklám arca a Star Wars-nak. Mindig a maga kis fura motyogós művészi énjét hozta és ettől emberibbnek vagy valódibbnak érződött az egész. Arrogancia terén már volt olyanra példa, hogy a Lucasfilm Story Group neves tagja, Pablo Hidalgo, a Twitteren évekkel ez előtt, rendszeresen káromkodva és lekezelően beszélt a Star Wars rajongókkal/ról, akik esetleg félre/nem értettek egy-két dolgot a lore-ban. Erre anno (az egyébként általam nem igazán kedvelt) Star Wars Theory is egyszer felhívta a figyelmet, mert még neki is asszem beszólt valamit és volt ebből egy kisebb balhé az interneten. Én is volt, hogy megkérdeztem Pablót vagy a TCW egyik íróját valamiről és már-már egyfajta lekezelő sértettség jött vissza az irányukból, hogy hogy merem én, mint egyszerű halandó, bármilyen módon megkérdőjelezni a Lucasfilm tökéletes történeteit? Elég fura volt. Nem valami professzionális. Pablo egyébként később többször is privátra állította a fiókját, meg kitörölte, majd újra csinálta stb. mert valószínűleg föntről leszóltak neki, hogy azért nem teljesen oké így beszélni a rajongókkal. Kicsit kiábrándító ezt látni attól az embertől, aki azokért a jó kis Star Wars lore-os enciklopédiákért felelős. Számomra az számít egy franchise-nál "aranykornak", amikor még próbál frissnek hatni és újítani. Lucasnál ez általában megvolt. A Prequel éra csak annyira volt nagy vonalakban ismerős, hogy be tudtuk azonosítani a Star Wars mivoltát, de rengeteg újítás volt benne. A mai napig abban volt a legtöbb világépítés, amit Star Wars-ban láthattunk. A galaxis színes volt, tele élettel, komplexebb. A TCW ehhez csak hozzáadott, ami akkor vált sikeresebbé, amikor a 3. évadtól elkezdtek bevállalósabb történeteket mesélni. A legtöbb mostani Star Wars történet már rég ismert korszakokba játszódik, elsősorban az OT körüli érában, sokszor ismerős elemeket beemelve, ismerős karaktereket visszahozva. Ez oké, de szerintem nem ennek kéne az átlag mércének lennie, mert ebből az érződik, hogy a Lucasfilm annyira nem akarja megerőltetni magát, kreativitás terén és inkább nem vállal kockázatot sem. A képregényeknél, pl. a DC univerzumnál szoktak olyanokról beszélni, hogy "ezüst kor" és szerintem a franchise a fenti szempontok alapján most itt tart. Most is szeretem, de szerintem, a múltra tekintettel, a Star Wars ennél sokkal többre is képes. Ezt pont azért mondom, mert hiszek benne. Fontosnak tartom megemlíteni a régi Expanded Universe-t, ami nagy mértékben meghatározta a Star Wars korábbi mivoltát. Igaz, voltak benne ellentmondásos, megkérdőjelezhető dolgok, de rengeteg kreatív elem is: A Disney korszak beköszöntével a Lucasfilm azt monda, az EU-nak azért vetett véget, hogy több kreatív szabadságuk legyen, de a mai napig abból hoznak vissza sok koncepciót és van, hogy alig változtatnak rajtuk. Persze ez engem nem zavar, csak azért itt is meg lehet figyelni az igazság elferdítését. Az Andorról nem tudok annyira nyilatkozni, mert csak az első négy részt láttam, de az jónak tűnt, abban amit csinált és hallottam a pozitív hírnevéről. Nekem eddig a legjobban az olyan Disney érás történetek tetszettek, mint a Jedi: Fallen Order, a TCW 7. évadából a Siege of Mandalore sztori szál, a Mandalorian, a Tales of... sorozat, az Obi-Wan, az Ahsoka és az Acolyte. Számomra ezek az a színvonal, amiből a Star Warsba szeretnék többet látni. Tudom, a Prequel/TCW/Birodalom felemelkedése avagy sötét idők éra is már ismerősnek számít, de nekem még mindig üdítőnek hat és most is vannak ott megválaszolatlan kérdések vagy történetek, amelyeket el lehet mesélni.

Igaz. Bár nekem még így is valahol rossz az, hogy a megtérte után meghal és vele együtt a Skywalker vérvonal is. Mostmár talán a karakterek feltámasztása kezd egy kicsit elcsépelté válni (mondjuk én tudtam volna nélkülözni Palpatine-t vagy Boba Fettet), azért remélem lehet, hogy Ben visszatér. Ő egy fiatal srác volt még tele potenciállal, nem egy nyomorult félgép öregember, mint a nagyapja, aki számára kegyes volt a halál. Kicsit necces, de szerintem jó kivitelezéssel érdekes meg szép lehetne egy olyan történet, ahol Bent részben jutalmul nemes önfeláldozásáért visszaküldik a túlvilágról és mert van itt még befejezetlen dolga. Az újjászületés egyfajta teljes megtisztulás is lehetne számára. Az ilyesmi nem új keletű az ilyen mitikus történetekben. Egyébként is az az érzésem, hogy ezt a New Jedi Order filmet részben azért kapjuk, mert a Lucasfilm érzi, hogy az új trilógia a végén hagyott némi kivetni valót maga után. Úgy emlékszem, korábban még egy jó darabig arról volt szó, hogy félre teszik ezt az érát és Daisy Ridley is mintha azt mondta volna a TRoS után, hogy előre láthatóan nem tervez visszatérni a franchise-hoz. Erre no lám.

Én alapvetően eddig kedvelem a Disney érát, de azért bizonyos mértékben meg tudom érteni azokat is, akik kritikákat fogalmaznak meg vele szemben. Sajnos a Lucasfilm ebben a korszakban többször is eléggé képmutatónak, arrogánsnak, kapzsinak és ez által nem teljesen nem megbízhatónak bizonyult. E mellett habár a Star Wars történetei élvezhetőek, megint csak sajnos valóban érezni, hogy azért esett a színvonal. Legalábbis szerintem már biztos nem az aranykort éljük. Az azt idéző bevállalósabb, kreatívabb történetek kisebbségben vannak és a legtöbb inkább biztonsági játékot űz, megfejvén főleg az OT-s nosztalgiánkat. Ami most legutóbb az Acolyte-tal is történt, szintén nem hagyott túl jó szájízt bennem, de azért továbbra is remélem a legjobbakat és kíváncsian várom pl. a New Jedi Order filmet, ami talán egy új irány előhírnöke.

Adam Driver arról beszélt, hogy szerinte nem fog visszatérni a Star Wars-ba, továbbá Ben Solo-t/Kylo Ren-t J.J. Abrams eredeti elképzelései szerint végül teljesen felemésztette volna a sötét oldal. Mondjuk szerintem ettől függetlenül Ben még mindig abszolút benne lehet pl. a New Jedi Order filmbe. A színész így se, úgy se árulná el. Az utóbbi dologgal kapcsolatba meg az jut eszembe, hogy a IX. rész Colin Trevorrow-os "Duel of the Fates" változatába is Kylo a sztori nagy részében inkább csak gonosz lett volna. Ez is egy érdekes irány, amilyenbe egy karakter elmehet és majd felhasználhatnák a koncepciót egy másik történetben, de örülök, hogy nem ez lett az utolsó Skywalker sorsa.

Alapvetően nem feltétlenül vagyok egy real time strategy játék rajongó (meg úgy tudom, manapság nem annyira népszerű ez a műfaj), de a Warcraft III-mat a hangulata/története miatt nagyon kedvelem, plusz anno sok éven át WoW-oztam, amit megalapozott ez az egész. A játék évekkel ez előtti remastered verziója elég nagy bukás lett, szóval jó látni, hogy a Blizzard most próbálja helyre hozni ezt a hibáját és a többi részt is kiadja, felújítva. Remélem jó lesz.

Nagyon bírom ezt a csajt.

Úgy döntöttem, kiegészítem a múltkori Dragon Ages írásomat, mert talán írhattam róla volna bővebben is. Utólag visszagondolva, inkább azt mondanám, hogy az Origins hangulata volt komorabb (mondjuk egy ponton besétálhatunk egy kínzó kamrába, ami tele van megnyúzott/szétdarabolt holttestekkel), de az Inquisitionben például már kevesebb vérengzés volt és szebb tájakon játszódott a történet. Ettől függetlenül azért a "Nem minden arany, ami fénylik." mondás abszolút igaz Thedas világára. Szóval nem feltétlenül az az idilli fantasy világ: - Thedast pár száz évente megrohamozza egy a föld alól feltörő ork/troll/óriás/élőholt-szerűségekből álló sötét sereg, egy arkdémonná változtatott sárkánnyal az élen és az ellenük létrejött "nemes" lovagrend, a Grey Wardenek, közben isznak a vérükből, hogy aztán olyan képességekre tegyenek szert, amik által nagy nehezen legyőzhetik az őket, de még egynek így is fel kell áldoznia magát, a végén, a többit pedig évekkel később felemészti, ami bennük van - az elfek egykori nagy birodalma összeomlott, a történelmük nagy része a múltba veszett, a mostani nemzedékek egy része városokban él, gettókban vagy rabszolgaként, a másik pedig vándor népként járja a világot, kutatván a múltjukat - a törpöknek inkább már csak egy főbb városa van meg még a föld alatt, de elszigetelten élnek, szigorú kaszt rendszerben, a társadalmi ranglétra legalján lévőket pedig konkrétan semmibe veszik és a felszíni törpök szintén kiközösítettséggel néznek szembe - a mágusok sokáig az egyház; a Chantry és templomosai szigorú felügyelete alatt működhettek, tornyokba zárva, míg a többit üldözték, ami végül az Inquisition idejére egy civil háborúvá eszkalálódott - egyébként a mágusok egy része vérmágiát használ, ami pontosan az a creepy szektás dolog, mint aminek hangzik, emberáldozatokkal, meg minden - maga a Chantry pedig nem feltétlenül toleráns a többi régebbi vallással/hittel szemben és szigorú elköteleződést vár el a híveitől Az Inquisitionbe az volt nekem érdekes, hogy mint a címe is utal rá, mi is egy ilyen vallásos hadjárat élére kerülünk és sokan úgy tekintenek ránk, mint egyfajta megváltóra, ami érdekes morális/filozófiai dilemmák elé helyezi az embert, pláne, ha egyébként abszolút nem akarna semmilyen volumenű mozgalmat vezetni, mint én. - Varrick, törp létére, nem növeszti ki a szakállát és inkább amolyan rogue/zsivány karakter, aki imádja a speckó nyílpuskáját; Biancát. Az a szerethető csibész, akinek remek szarkasztikus beszólásai vannak és szabad idejében történeteket ír/mesél. Nem csoda, hogy mostmár visszatérő karaktere a franchisenak. - Morrigan első benyomásra az a femme fatale fiatal boszorkánynő karakter, akinek ráadásul a szintén "azonos foglalkozású" rémhistóriák által körüllengett idős anyja egy erdő közepén lévő házba lakik. Gondolom ismerős. Ennek ellenére, ha az ember hajlandó jobban megismerni ezt a "boszorkányt", rájön, hogy se ő, se az anyja nem feltétlenül "gonosz", csak helyzetükből adódóan cinikusak, de egyébként nagyon intelligens, nagy hatalommal rendelkező nők, ami nem feltétlenül szerencsés, egy középkor-szerű világban. Plusz, később Morrigan karakterfejlődésen megy át és persze változik a világnézete/jelleme. - Alastair külsőre a szőke herceg/lovag, de jellemét tekintve kicsit infantilis/komolytalan comic relief karakter, viszont nagyon kedvelhető. - Dorian, talán a Harry Potter Gildroy Lockhartjához hasonlóan, az a már-már szórakoztatóan beképzelt és extravagáns stílusű mágus, annyi különbséggel, hogy ő nem szemét, legalábbis általában és ha igen, nem szánt szándékkal. Ellenségek terén pl. felhoznám az új részbe is szereplő Solast, aki az Inquisition alatt companionként kicsit a bölcs mágus karakter típus elf változatának tűnt, de a végén egy váratlan csavarral kiderült, hogy Palpatinehoz hasonlóan kijátszott minket és később meg kell majd állítanunk, világot fenyegető, szélsőséges, mégis valahol érthető nézetei miatt. Sokkal rosszabb/frusztrálóbb tud lenni az, amikor egy szimpatikus arcú volt barátunkkal kell szembeszállnunk, mint egy szimplán csak gonosz karakterrel. Az Originsben azt az alapfelállást kapjuk, legalábbis a Chantry világnézete szerint, hogy az egykori volt mágus birodalom tagjai hatalomvágyukban/gőgjükben, rengeteg véráldozattal, átjárót nyitottak meg a túlvilágra és megpróbáltak behatolni a Dragon Age mennyországába, mert istenekké akartak válni. Ennek eredményeként általuk befeketedett/megromlott a Golden City, ők pedig visszazuhantak a fizikai világba, a későbbi általam korábban említett sötét sereg első torz tagjaiként és mindenkit járvány-szerűen megfertőztek, akivel csak kapcsolatba kerültek. E mellett az állítólagos egy igaz isten, a Maker, elfordult a teremtményeitől, ott hagyván és lezárván a Black City-t, ami ott lebeg egy sziget-féleségen a túlvilág közepén, megközelíthetetlenül, de a hiedelmektől eltekintve, senki se tudja valójában, mi történt/van ott, pontosan vagy mi az egyáltalán. Az elfek hitvilágában viszont az ő Loki-szerű cselszövő istenük zárta be oda a többit, aki, mint az Inquisition végén kiderült, a korábban említett Solas és valójában itt az idők során misztifikált nagy hatalmú mágusokról beszélünk. Az "istenek" zsarnokok voltak és Solas szélsőséges szabadság harcosként küzdött ellenük, végül létrehozván a fizikai meg a túlvilágot elválasztó falat, nem pedig a Maker, ami a The Veilguardban meg szétnyílik, plusz a trailerekben "Blighted elven godokról" van szó, így ez az egész kapcsolódik a sötét seregért felelős fertőzéshez/átokhoz, tehát lesznek itt érdekes dolgok. Szóval az sem egyértelmű, hogy van-e valami felsőbb hatalom, ami uralja Thedast és ha igen, milyen annak a természete, de a Fade-nek nevezett túlvilág is persze egy nagy kérdőjel, ami elég különösen működik. Álom/hallucináció-szerű, zöld, ködös, lebegő sziklákkal/szigetekkel, meg minden, szóval megint csak nem idilli. Folyamatosan változik és ami benne van, azok a halandók álomvilágaiból manifesztálódott kaotikus/szürreális dolgok, ugyanis a Dragon Age-ben, aki alszik, olyankor az a Fadebe megy. Ez egy érdekes reprezentálása annak, hogy mindenki máshogy képzel el egy túlvilágot. Az is érdekes, hogy az itt leledző démonok például igazából csak szellemek, akik a halandók világa iránti irigységük által változtak negatív entitássá és azért próbálják megszállni őket, hogy átjuthassanak abba. Végezetül még kiemelném a játékok zenéjét is:

Mivel úgyis nemrég jött ki a Gladiátor folytatása...

Úgy érzem, anno az Ahsoka 1. évadának értékeléséből kicsit igazságtalanul teljesen kihagytam Huyangot, pedig amúgy nagyon tetszett a karakter behozatala az élőszereplős világba, ahol nagyobb szerepet játszhatott és többen is megismerhették ez által. Szerintem simán az egyik legemlékezetesebb relatíve "új" droid a Star Warsban. Ex-Doctor Who rajongóként azért a mai napig örömmel látom - vagy hát ez esetben hallom - újra a képernyőn David Tennantet, aki most is az egyik legszimpatikusabb színész számomra. Nagy Star Wars fan is amúgy. Dave Filoni, meg Doctor Who fan, szóval képzelhetjük, hogy valósulhatott meg az egész. Gondolom páran tudjátok, de érdekességkép egyébként egy másik szintén emlékezetes újabb karaktert, a Rebels-es Bendut, meg megint csak egy volt Doki játszotta; Tom Baker. Mindkét színészhez remekül passzol az SW-s karakterük, mert a Doktoraik is anno hasonló jelleműek voltak.

Egy kis szemezgetés a 2000-es/2010-es évekből: Ez egyébként Sam Witwer:

Én legalábbis a neten azt láttam, hogy a Dragon Age-t és egyébként a Witchert is dark fantasyként jellemzik. Tapasztalatom szerint mindkettőre illik a leírás, tehát kinek mi számít komornak.

A Dragon Age franchise: Az utóbbi pár évben játszottam az összes Dragon Age játékkal és meg kell mondjam, hogy az egyik kedvenc franchiseommá vált. Egész pontosan csak az Originst és az Inquisitiont vittem végig, plusz egy-két DLC-t, amik igazán hozzáadtak az alapsztorikhoz, de a többi rész is rendbe volt, csak nem rezonáltak velem annyira. Nekem ez volt az első dark fantasys RPG élményem, úgyhogy eléggé üdítően hatott. Nagyon érdekesnek találtam, ahogy a BioWare fogta az ismerős fantasy elemeket és csavart egyet rajtuk meg egyfajta komorabb realizmust ültetettek Thedas világába, ami árnyalt, rétegelt, sok-sok lore-ral. Előkerülnek benne olyan témák, mint a rasszizmus, osztálybeli különbségek, a hit, a fanatizmus, a politikai játszmázás, a szexualitás, mit jelent vezetőnek lenni stb. Ezeknek köszönhetően persze volt, hogy jó nehéz döntéseket kellett meghoznom a játékban, pláne az Inquisition kínzott előszeretettel ilyenekkel, de ezért imádtam/tiszteltem is. Sok benne az érdekes szerethető vagy épp utálható karakter, akik annak rendje és módja szerint rendesen meg is mozgatják érzelmi téren az embert, plusz ők határozzák meg magának a játékélmény minőségének a nagy részét is. Az én kedvenceim között pl. ott van Varrick, Morrigan, Alastair és Dorian, hogy csak egy párat említsek. Az egyik legérdekesebb aspektusa a Dragon Age-nek számomra a túlvilági erők működése és az a körüli rejtélyek. Továbbá az, hogy mi Thedas valódi történelme, ami a mítoszok/hiedelmek mögött meghúzódik. E téren szintén az Inquisition kezdett egyre több izgalmas dolgot elhinteni. Nálam sok téren betalált ez a franchise. Ha meg már felhoztam, akkor itt vannak az új rész előzetesei. Szerintem ígéretesnek tűnik.

Ezt mondjuk egy Disney+-os önálló animációs filmben meg lehetne valósítani.

Na, hát Filoni első egyéni élőszereplős sorozatos próbálkozásához képest már az 1. évad sok tekintetben baromi bevállalósnak és relatíve újítónak bizonyult, pláne a többi széria mellett. Olyan, mint egy koktél, amibe belekeverték az összes olyan dolgot, amit sokan szeretnek Filoni legjobb sztorijaiban: komplex, sérült jó/rossz Erőhasználók, intelligens ellenfelek, bizarr miszticizmus és egyéb szokatlan dolgok. Örülök, hogy ez a sorozat sokkal többről szól, mint a Thrawn visszatérésére való felkészülés és pont a többi aspektus az, ami igazán érdekessé teszi. Magának Ahsokának a sztoriszála elég érdekes volt és kvázi olyan irányba ment, mint amilyenre számítani lehetett, legalábbis olyan értelemben, ahogy elrendezték a mestere miatti keserűségét. Sejtettem, hogy egy nap majd látjuk beszélni Anakin szellemével, de ezt sokkal kreatívabban és meglepőbben oldotta meg Filoni, mint amire számítottam. Baromi hasznos sztori elemnek bizonyult a Világok Közti Világ és tényleg ez által lehetőség nyílt arra is, hogy Anakin olyan módon befejezze Ahsoka képzését, ahogy egyébként nem tudta volna, ezzel igazságot szolgáltatva kettejük korábban tragikusan lezárt kapcsolatának. Ez volt a Disney érában az első alkalom, hogy végre láthattuk Anakin szellemét a képernyőn és Hayden Christensennek alkalma nyílt egy kicsit eljátszani a karakternek minden aspektusát/verzióját, egy sztorin belül. Itt terítékre került, minden, ami valaha Skywalker volt, jó és rossz is. Nyilván sok rajongó fantáziáját is megvalósították azzal, hogy Anakinon/Ahsokán keresztül láthattuk a TCW érát is megelevenedni, élőszereplős változatban. Egyébként a fiatal színésznő, aki a TCW-s Ahsokát játszotta, remek munkát végzett. Érdekes volt az is, amit Filoni Sabine-nal csinált. Az, hogy őt Tano tanítványává tette és ez által visszahozta azt a Star Warsba, amit sokan még az előzmény trilógia előtt gondoltak az Erő működéséről, azaz igazából bárki megtanulhatja használni, csak hit meg elköteleződés kell hozzá. A midiklorián szám, meg a tehetség igazából annyira nem játszik nagy szerepet benne, mint az imént említett dolgok. Sabine remek választás volt Ahsoka mellé, mert személyiségben mindig is eléggé hasonlított a tini énjére, meg ez előtt nem is láttunk olyan mandalórit, aki megtanulta volna használni az Erőt. Baylan Skoll és Shin Hati emlékezetes árnyalt, szimpatikus ellenfeleknek bizonyultak. Ők a Disney éra első "sötét jedijei", akik szürkés/feketés öltözetben, narancssárga fénykarddal rohangálnak, aminek persze van szimbolikus jelentése is. Baylan nekem egy kicsit olyan, mint Dooku továbbgondolása, aki láthatóan Filoni egyik kedvenc legérdekeltebb karaktere (lásd Tales of the Jedi), de kicsit a TLJ-s Luke-ra vagy a Knights of the Old Republic II Kreiájára/Darth Trayájára is emlékeztet. Nagyon érdekes irányba tart a karaktere és a küldetése gyakorlatilag kihatással lehet az egész Star Wars Erőhasználóinak a jövőjére. Viszont sajnos ugye meghalt az őt alakító színész, szóval vagy újracastingolják vagy meghal a sorozatban is és esetleg Shin fogja jó tanítvány módjára befejezni, amit a mestere elkezdett. Maga Shin mintha mondhatni Kylo Ren távoli "nővére" lenne. Ugyanazt az intenzitást látom újra nála, ami jó és tetszik, hogy van a lányban némi ártatlanság is. Szóval összességében bejön a sorozat. Várom a folytatást.

Szerintem ez olyan, mint amikor Ahsokát először láthattuk a Mandalorianban. Először meg akarták nézni, milyen fogadtatást kap a karakter és attól függ, mennyit látjuk majd még. Én úgy tudom/sejtem, sokan örültek neki, de gondolom megosztó volt maga a feltámasztása, mint anno Maulé/Palpatiné. Egy starwars.com-os interjúban a Ventresst alakító Nika Futterman mondta, hogy Filoniék előálltak egy pár ötlettel arról, hogyan térhetett vissza és valószínűleg majd kapunk egy sztorit erről. Plusz, ők is rájöttek, hogy még volt potenciál a karakterben. Én el tudom képzelni, hogy az Éjnővéreknek van valami ritka speckó varázslata, amivel egyesek képesek visszatérni a halálból. Eddig is láthattuk, hogy tudnak olyan dolgokat is, amit a sithek és a jedik nem. Anno Filoni beszélt arról, hogy a TCW kaszája előtt még gondolkozott olyan sztorin, ahol újra összefog Ahsoka és Ventress, mert érdekes volt a dinamikájuk. Szerintem is, szóval ez lehet majd egy opció. Asajj esetleg tudhatja azt is, mi van Quinlan Vos-szal, akiről már teaselték, hogy túlélte a 66-os parancsot és a Dark Discipleben elég közel kerültek egymáshoz.

Szerintem Ventressnek a vissza hozatala az egyik legjobb döntés volt a Disneys Lucasfilm részéről, még ha kicsit kacifántos is lesz megmagyarázni, hogy miért él még mindig. Egy érdekes árnyaltabb női karakter volt, még sok potenciállal, aki épphogy csak elkezdte a saját útját járni, amikor megölték és a TCW kaszája miatt az ő sztorija sem kaphatott olyan formájú lezárást, amilyen egyébként lehetett volna. Ez ma már talán szerencse. Igaz, a Bad Batch-ben csak vendégszerepelt, de legalább végre láthattuk a Dark Disciple-os verzióját meganimálva. Várom, mikor tűnik majd fel újra.

Valamikor korábban mintha átgörgettem volna egy YouTube thumbnailen, ami a sorozat kaszáját említette, de hatásvadász internetes pletykának tűnt, szóval nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki, amíg tegnap megerősítést nem kaptam itt a fórumon. Azt is nemrég tudtam meg, hogy a Szukits már nem ad ki több Star Wars könyvet. Dupla gyomros. Írtam volna majd arról, hogy mennyire tetszett a sorozat, amit persze ez nem befolyásol, de azért nagy cumi van, az biztos. Nem érzek haragot, inkább csak csalódott vagyok, de annyira meg sem lep, mert nem ez az első, hogy a Disney érás Lucasfilm ilyesmit csinál.

Heló! Szokásomhoz híven megint visszatértem a semmiből. Még hónapokkal ezelőtt fejeztem be a Rebels újranézését és ismét bebizonyosodott számomra, hogy Kanan az egyik legjobb jedi karakter a Star Warsban. Sőt, nekem jelenleg talán ő a kedvencem. Szerintem még több tiszteletet érdemel, mint a bukott Rend egyes úgynevezett "mesterei", épp azért, mert ő nagyon lentről kezdte és onnan kellett fokozatosan feltornáznia magát az ő idején már nem létező ranglétrán, hogy végül elfoglalja méltó helyét az igazi nagyok között, akik amúgy sincsenek olyan sokan. Érdekes és bátor döntés volt egy Disney XD-s gyerekbarátabb sorozattól, hogy megvakították, majd aztán abból kellett újra talpra állnia, végül pedig ez által csak figyelmesebb meg erősebb lett, mint korábban. Ő bebizonyította azt is, hogy egy jedinek lehet családja/szerelme, a nélkül, hogy ezek átvinnék őt a sötét oldalra. Épp ellenkezőleg. Szép volt az, ahogyan lezárták a történetét. Kár, hogy nem látjuk többet.

TESB Retrospektíva - A "legjobb" Star Wars film? Nos, kiskoromban én ennek a mára már kliséssé vált véleménynek pont az ellenkezőjét vallottam. Ez volt az a film, amelyik a legkevésbé tetszett az OT-ből. Kedveltem, de nem tetszett a nyomasztó hangulata. Ettől függetlenül viszont magával ragadott Yoda karaktere és annak tanításai. Már a másik filmben is imponált Darth Vader és itt még többet kaptunk belőle, amit persze értékeltem. Azt hiszem, itt kezdett el közelebbről érdekelni, hogy ki is ez a fickó egész pontosan, amit itt meg is tudtunk. Sajnos nem mondhatnám, hogy emlékszem arra, mi volt a reakcióm a "nagy csavarra", de azt hiszem, én egyike voltam azoknak, akik nem kételkedtek Vader szavaiban. Visszatérve a jelenbe, viszont ma már én is azt kell mondjam, hogy ez a legjobban sikerült film a trilógiában. Ennek vannak a legjobban kinéző effektjei, a film tempója remek és itt csendülnek fel először olyan emlékezetes, meghatározó zenék, mint Yoda témája vagy a birodalmi induló. Effektek terén külön kiemelném még azt a zseniális bábmunkát, amit Frank Oz végzett, Yodával. Külön tapsot érdemel. "The Force is strong with this one!"

ANH Retrospektíva - Ahol minden elkezdődött: Most, hogy ismételten visszatértem hosszú "száműzetésemből", szeretném azzal kezdeni, hogy egyenként végigmegyek a (Skywalker) Saga egyes filmjein és leírom róluk a véleményemet, ahogy azt talán már rég meg kellett volna tennem. Na de jobb később, mint soha. Habár én elvileg Prequel-generációs rajongó vagyok, először én is az OT-n keresztül ismerkedtem meg a Star Wars világával. Emlékeim szerint ez volt az első igazán nagy filmes élményem, amely megnyitotta számomra a modern hősi eposzok, a fantasy és sci-fi világának kapuit. Annyira tetszett, hogy többször is megnéztem és nagyon örültem, mikor értesültem róla, hogy készültek folytatásai. Azt hiszem, ami leginkább megfogott a filmben, azok egyrészt a droidok voltak. Imádtam R2-D2-t és annak "se veled, se nélküled" kapcsolatát C-3PO-val. A másik, ami nagy hatással volt rám, az Darth Vader alakja, aki annyira menő volt, hogy az hihetetlen. Harmadszorra, pedig ott volt a jedik misztériuma. Tudtam azonosulni a naiv, álmodozó Luke-kal, aki áhítattal hallgatta a bölcs öreg Ben Kenobi tanításait az Erőről. - Na meg azt hiszem, igazat kell adnom annak, aki azt mondta, hogy a fénykard a legmenőbb sci-fi fegyver. Egyeseket talán meg fogok lepni ezzel, de Han Solót viszont anno egyáltalán nem találtam szimpatikusnak az arrogáns, cinikus, lekezelő viselkedésével. Manapság persze viszont már komálom és jobban tudok vele azonosulni, mint az ekkor még jócskán gyerekcipőben járó főhősünkkel. Összességében egy nagyon szerethető alkotás ez. Az egyik kedvenc részem. Nem semmi, hogy Lucas és csapata mit tudott összehozni, a kezdeti nehézségekhez képest, de a java még csak ezután jön...