Dzséjt

No, akkor essünk neki a maradék két résznek, mielőtt belevágok az új évadba. Eme epizód egy újabb átvezető, felkészülés a nagy fináléra. Maarva sajnos elhunyt, a gyógyszerek mellőzése, a hideg, és valószínűleg az elkeseredettség és a magány nem segített, noha mint később kiderül, eme halál mögött cél is volt. Maarva életében már túl öreg volt ahhoz, hogy harcoljon, de holtában még többet is tehet. De ez majd később. Közben Kassian és Melshi próbálnak kijutni a Narkina-5-ről. Belefutna két igazán fura figurába, akik némi humort csempésznek az amúgy meglehetősen komor sorozatba. De azért ők sem pusztán a poénkodásért annak itt, a kissé vicces szitu mögé tekintve újabb ékes példáját látjuk annak, hogyan teszi a Birodalom az ellenségévé azokat, akik pusztán csak élni szeretnék békés életüket. Dewi és Freedi valószínűleg a halakon kívül senkinek sem ártanának, és más körülmények között nem is segítenének börtönszökevényeknek. De a Birodalom tönkretette a megélhetésüket, így lényegében az életüket, úgyhogy vidáman elfuvarozzák quadjumperükkel Cassiant és Melshit. Apropó, tök jó a quadjumpert látni. Bár vicces, hogy Rey közel 40 évvel ezután fogja a Falcont "romhalmaznak" titulálni az ugyanilyen quadjumperhez képest, amit Cassian már itt öreg típusként említ. Pedig kronológiailag itt láthatunk először quadjumpert, bár az is igaz, hogy YT-1300-ast meg már a klón háborúk kitörésének évében is láthattunk (a Falcont meg konkrétan pár nappal a háború lezárása előtt). Szóval azért ja, a Falcon egyelőre évtizedekkel öregebb típusnak tűnik. De ezek szerint Rey nagyon jól ismerte a hajókat. De elkanyarodtam, mintegy negyven évet... A Coruscanton elérkezünk ahhoz a jelenethez, ami végül elérte nálam, hogy Vel abszolút unszimpatikus legyen, minden korábbi epizódokban róla összehordott ekézésem igazából innen ered. Besétál Luthen boltjába és kábé úgy csinál, mintha ő lenne a főnök. Na itt tűnik a gazdag, elkényeztetett hercegnőnek, aki csak unalomból lázadozik. Kezdjük azzal, hogy Kelya gyorsan tisztázza, Vel minden létező szabályukat megszegte. Sz*rik ez a liba a biztonságra, arra, hogy meggondolatlan tettével bajba sodorhatja Kleyát, Luthent, az unokatestvérét és lényegében Mothma egész családját. Ja, neki erre nincs ideje. A nála lényegesen fontosabb Mothmának is van ideje betartani a szabályokat. És végül ott van az, ahogy Vel Kleyával bánik. Ahogy az úrikisasszony bánik a cseléddel. "Én összehoztam Aldhanit. Te mit tettél mostanság?" Kleyának nagy önereje lehet, hogy nem vágta pofánt ezt a beképzelt tyúkot. Bár sokkal jobban csinálta. "Nekem nincs mostanság. Nekem mindig van. Számomra összemosódnak a pörgő tányérok, a földön heverő kések és az ablakon bebámuló követelző, pánikoló arcok. És te csak egy vagy ezek közül." Nagyszerű riposzt, remekül emlékezteti arra Velt, hogy Kleya az egyik játékos ebben a játékban, Vel pedig csak egy bábú a sok közül. Ráadásul ebben a pillanatban egy baromira bosszantó bábú, aki tojuk a biztonságot szavatoló szabályokra, nem törődik magán kívül semmivel ebben a pillanatban. De Vel olyan osotba, vagy csak annyira beképzelt, hogy még ezután se dobja le azt a fenkölt pofát, amit vág. Sőt, az úrikisasszony már az infót sem hajlandó addig elmondani, amíg Kleya nem biztosítja, hogy elmondja Luthennek, ki adta át az infót. Ennyire arrogáns ez a nő, ennyire nem érdekli őt a lázadás. Csak az ő valaga legyen kinyalva, ő megkapja az elismerést, ami szerinte jár neki. Nem tudom, hová fog kifutni Vel karaktere, de ebben az évadban nagyon szépen építettek egy elkényeztetett, gazdag libát, aki ugyan beállt a lázadók közé, de a legfőbb motivációja az elismerés szerzés, a saját igényeinek kielégítése, nem a Galaxis felszabadítása. Az már csak önmaga után jön. Amivel nem lenne baj, ha ez az attitűd nem vezetne oda, hogy fontos szabályokat hág át. Most nem volt baj, de mi van, ha legközelebb mondjuk egy komplett BBI csoport figyeli, mert ez a sok kis óvatlan lépés végül felkelti valaki érdeklődését? Syril és Linus között a beszélgetés haláli. Főleg Linus oldaláról, aki folyton reagál valamit, de közben láthatóan fogalma sincs, Syril mit mondott neki. És közben ott az anyuka is. Vajon a bácsi mennyire lesz csalódott, amikor megtudja, hogy Syril pénzt lopott a mamától? Amúgy imádnék egy találkozót Dedra és Eedy között. És aztán itt van újra a jó Saw. Hát, ezúttal már a paranoiája is kiütközik, elég durván. Szinte látni, hogy elveszti a kapcsolatát a realitással és belesüpped az üldözési mániája szülte fantáziavilágba. Luthen pedig pont ezt kihasználva igazából dróton tudja rángatni. Ügyes volt, ahogy visszarántott a földre. De mindennel együtt, Saw mond valamit, ami nagy igazság: ez háború. Sajnos ebben vannak gyalogáldozatok, járulékos veszteségek. Ez az, amit Mothma sosem látott be. A röpke űrcsata is nagyon pazar, főleg, hogy betették a Solóban végül nem használt Cantwell-cirkálót. Nagyon baba ez a retro cirkáló. Végül Cassian is megtudja, hogy az anyja meghal, ami egyenesen belevezet minket a végjátékba.

Biztos. Keresnek járműveket vagy a hátán húzza ki a partra - bár az szerintem merész húzás lett volna. Amúgy tuti vannak valamiféle járművek egy ekkora telepen. Az őröknek is kell valamivel közlekednie, kétlem, hogy ott laknának. Hát, van még egy dolog, de szerintem nagyobb áldozat az, hogy mindazzal, amit tett, hosszú éveken át kell együtt élnie. Luthen számára a halál már a megérdemelt pihenés lehet, amikor végre felszabadul a lelkét és elméjét mardosó bűntudat alól.

@Ody Mandrell Abban nem írnak arról, hogy mennyi időt töltött a Narkina-5-ön, csak annyit, hogy a börtönlázadás vezetője lett. Egyedül a sipói javítóintézetben eltöltött idejét írták meg konkrétan, de az meg három év volt, szóval nem hiszem, hogy azzal kevered.

A kedvenc részem az első évadból, szerintem magasan ez a legjobb. Az akció és a dialógusok tankönyvbeillő szimbiózisa látható itt. A Narkina-5-ről történő szökés felépítése brilliáns. Nem csak nemes egyszerűséggel oldják meg a biztonsági rendszer kiiktatásának kérdését, hanem olyan szépen és fokozatosan építik fel a feszültséget, hogy az ember többszöri megnézésre is teljesen a fotelhez van szögezve tőle. És az érzelmi csúcspont mégsem Kino zsigerien optimista beszéde, ami bárkit belelkesítene, hanem a pillanat, amikor szembesülünk egy hátköznapokban bagatell, itt viszont életet eldöntő problémával: Kino nem tud úszni. Kevés dolog ütött meg annyira a Star Warsban, mint az a pár szó, amit Kino mond utoljára Andornak. Három részen át építenek egy karaktert, aki végül nem csak szimpatikussá válik, de igazi vezetővé és buzdító erőv, aztán elcsúszik egy ilyen inci-finci, hétköznapi banánhélyon. Nem a hiperhajtómű rohadt le, nem egy színlelő zseni rejtett el egy gyengepontot, nem egy kezdettől kétszínű alak árulása okozta a bajt, nem filmeken át épített drámai átálás a Sötét Oldalra hozza el a vesztét, hanem egy totálisan földhöz ragadt probléma: nem tud úszni. Aztán ott van Mon Mothma, Tay Kolma és Davo Sculdun találkozója. Erről már korábban is ódákat zengtem, most is tudnék, de inkább keressétek vissza azt. Brilliáns, ahogy Mothma próbálja uralni a helyzetet, de Davo játszi könnyedséggel ragadja magához a szót és sajtolja ki a nőből a számára idális megállapodást. Szomorú látni, hogy most az egyszer Mon tényleg az a tehetetlen ember, akinek próbálta beállítani magát, És a legszomorúbb, hogy a lánya és az ügy között kell döntenie. Itt visszautalnék Vel korábbi epizódban elhangzott szavaira, miszerint a lázadás az első. Bár az ő szájából ezek a szavak üresen csengtek, mégis, talán pont ezek a szavak is hozzájárultak ahhoz, hogy Mon végül ráállt az üzletre. Oké, az is benne lehetett, hogy valószínűleg a lánya nagyobb biztonságban lehet Davóékkal, mint vele - bár ezt még nem tudni, majd a második évadból remélhetőleg kiderül, mi lesz Mothma családjának sorsa az előtt vagy az után, hogy Mon nyíltan szembefordul az Uralkodóval. Végül itt van Luthen beszéde arról, hogy ő mit áldozott fel. Hát ez... Szerintem Darth Sidious egész karrierje során nem mondott olyan hátborzongatót, mint itt egy rövid idő alatt Luthen. Félelmetes a lázadás egyik vezetőjétől azt hallani, hogy teljesen tudatosan alkalmazza Darth Sidious módszereit. És, ahogy azt Stellan Skarsgård előadja... Mindig is remek színésznek tartottam, sok kiváló szerepben tündökölt már, de szerintem itt mindet verte. Oké, talán elfogult vagyok a Star Wars irányába, de akkor is. És úgy lett magasan a legjobb mind az epizódban, mint az egész Andorban, sőt megkockáztatom, az egész Star Warsban, hogy közben ugyanebben a részben Genevieve O'Reilly és Andy Serkis is tündökölt - utóbbi szerintem élete egyik, ha nem a legjobb alakítását nyújtotta ebben az epizódban (O'Reilly-ről csak azért nem áradazok ilyen szuperrelatívuszokban, mert a Star Warson kívül szerintem semmiben sem láttam, szóval nincs összehasonlítási alapom).

Az egyik legjobb címmel megáldott epizód ez, szerény véleményem szerint. A nyitány máris erős. Fizikai bántalmazás nélküli emberkínzásnak lehetünk tanúi, egy olyan emberrel, aki szrintem Mengelét is büszkévé tenné. Gorst egy ritka undorító és hátborzongató f*szi. Amilyen örömmel beszél egy népirtásról és arról, hogya tömegek halálsikolyai hatékony pszichológiai kínzóeszközzé vált, hát az durva. Leiának mázlija volt, hogy Vader vagy Tarkin nem hívta el Gorstot a Halálcsillagra, hogy ő tudja meg, hogy a Lázadók támaszpontja. Bár remélem, hogy ennek inkább az az oka, hogy addigra a jó doktor megkóstolta a saját gyógyszerét. A másik, ami eszembe jutott most erről a kütyüről, az Saw és Bor Gullet. Igazából Gorst és kedves kis kütyüje mutatja meg nekünk, hogy Saw milyen mélységbe tud merülni. Bodhi nem nézett ki sokkal összeszedettebnek, mint Bix, azután, hogy Saw kis házi kedvence magához ölelte. A Coruscanton pedig újra beugorhatunk egy szenátusi ülésre, ami hát... Borzalmas. Bekiabálások, lekapcsolódó podok, üres elnöki pódium. Hát igen, ez a Szenátus a Birodalom idején, ahol azok, akik még próbálnak valamit tenni, lényegében a semmibe beszélnek, és csak hurrogást kapnak válaszul. De ez a jelenet azért is jó, mert itt mutatkozik meg az a Mon Mothma, aminek láttatja magát. A tehetetlen, idealista, sokak szerint valószínűleg kissé ostoba Mon, aki szélmalomharcot vív képzelt vagy valós problémák ellen. A durva az, hogy az előző rész elején pont a férje viccelődött azzal, hogy Mothma meg akarja védeni a Birodalomat az Uralkodótól. De persze mi azért tudjuk, hogy Mon nem olyan tehetetlen, mint aminek mutatja magát, noha azért a naivitásával kapcsolatban lehet, hogy nem lőnek annyira mellé. És jött a meglepetés: Vel Mon unokatestvére. Hát ezt elsőre pláne nem néztem ki a karakterből. És akkor itt térnék ki arra, hogy miért tartom Velt az egyik legveszedelmesebb lénynek a Lázadók Szövetségére nézve. Mert Mon Mothma unokatestvére és ahelyett, hogy távolságot tartana a lázadástól, mint Mothma és Luthen, kétes okokkal vág bele az akcióba. Csak képzeljük el, mi történt volna, ha a Velt megölik vagy elfogják Aldhanin. Már abból botrány lenne, és minimum derékbe törne Mothma politikai karrierje, ha kiderülne, hogy az unokatestvére részt vett egy birodalmi bázis megtámadásában és nyíltan lázadó terrorista. És ez a minimum, ami be sem következne, hiszen a BBI már eleve gyanakszik Mothmára és megfigyelés alatt tartja. Ha az uncsitesó az aldhani-i páncélterem kipucolása során halt volna meg, a BBI még Mothma rég elhunyt őseit és meg sem született leszármazottait is átvilágíatotta volna. És abból mi lett volna, ha elfogják az Aldhanin a rablás alatt azt a személyt, aki első kézből tudja tanúsítani, hogy Mothma és Luthen Real lázadó vezetők. És hűde erősen kétlem, hogy Vel képes lett volna ellenállni dr. Gorst kihallgatási technikájának. Dedra dolga nagyon nagy mértékben leegyszerűsödött volna. És ez sugallja nekem a leginkább azt, hogy Luthennek egyszerűen nem volt jobb jelöltje az aldhani-i akcióra Velnél. Mert ezt az orbitális kockázatot is képes volt vállalni. Ha Vel bármilyen módon lebukott volna az Aldhanin, ha sikerült volna azonosítani, a Lázadók Szövetségének fuccs. Akkor nincs Mon Mothma, aki egyesíti és vezeti a Köztársaság visszaállításáért harcolókat, és akkor még ki tudja, Luthen miképpen járul hozzá a yavini sikerhez. Megjegyzem, Velnek itt megint van egy unszimpatikus húzása: szó szerint visszamondja azt, amit korábban Cintától hallott, miszerint a Birodalom nem pihen, a Lázadás az első, nekik marad a maradék. Csak kétlem hogy őszintén mondaná, mivel korábban és később is megmutatja, hogy számára nem a Lázadás az első. Hiszen Cinta pont azért mondta ezt neki, mert Vel a saját párkapcsolatát az ügy fölé sorolta. Szóval ez a megjegyzése inkább úgy tűnik, mint aki be akarja bizonyítani a családnak, hogy ő milyen hídenagyonbaromira elkötelezett ám az ügy mellett. Csak közben Vel Sartha rengetegszer bizonyítja, hogy számára Vel Sartha picikét előbbre valóbb, mint a lázadás. Mindezek ellenére azt Vel javára kell írnom, hogy a jelenlétében Mon kicsit felszabadultabb lehet. A családi étkezés során, ahogy több ízben is burkoltan beszól Perrinnek, Mothma az egész sorozat alatt először mosolyog őszintén. Persze lopva, nehogy a semmirekellő férje észrevegye. Syril meg vajon hogy nem csapta még agyon az anyját? Undorító, ahogy ez a mélynövésű érzelmi kullancs minden szóval ekézi Syrilt, majd miután az bejelenti, hogy előléptették, kábé úgy tesz, mintha az az ő érdeme lett volna. Meg a k*rva Harlo bácsinak, akit még nem is láttunk, de én már utálom. Viszont a zaklatásközeli találkozója Dedrával már megér egy misét. Mert kezd olyan érzésem lenni, hogy Syril pont a hatalmaskodó anyuka miatt kezdett el betegesen vonzódni a hatalommal bíró Dedrához, akinek az előléptetését is köszönhette (közvetetten vagy közvetlenül, ez vitatható, de alapvetően nem lényeges, a fontos az, hogy Syril Dedrának tulajdonítja a dolgot, így párhuzamot vonva az anyjával, akinek a melóját köszönheti). És akkor még ott van a feltételezett közös szenvedélyük, Cassian üldözése, amiben Syril igazolást találhatott a saját tetteire, és emiatt végig neki volt igaza, ő helyesen járt el. Dedra pedig, egy fontos BBI tiszt ebben igazat adott neki. A Narkina-5-ön is tellik az idő, de nem tétlenül. Sajnos szegény Ulaf leépülése itt már nem csak az éles szeműeknek tetten érhető, ahogy haladunk előre, úgy közelít a biztos vég felé. Kino és Cassian is közelebb került egymáshoz az eltelt hónapok során, ha már a szökésről hajlandóak beszélgetni. Ráadásul Cassian már intézi is ezt néhány társsal. Ebből is látszik, hogy élelmes és találékony fickó, aki nem szokott tétlenkedni. És, ahogy haladunk előre, nem csak szegény Ulaf épül le, de a Birodalom helyi ereje is. A hiba, amit vétettek, száznyi ember életébe került, és pechükre az információ áramlását nem tudják megakadályozni, bármilyen csúcsszuper megoldásokat is vezetnek be. Legközelebb majd nem csinálnak üveges folyosókat. Amúgy itt nagyon tetszik, hogy Kino félelmei hogy manifesztálódnak dühkitörésben és fizikai bántalmazásban. Igen, bevisz egy gyomrost Melshinek, mert valószínűleg már sok-sok hónapja hallgatja a pesszimista agymenéseit, de ez már nem neki szól. Egyszerűen kitört Kinóból a benne felgyülemlett feszültség. A fokozódő félelem és dühöt, valamint a szertefoszló reményt szimbolizálja a kiabálása és az ütése. Aztán végül a doki igazolja azt, amit már biztos tudott ekkor, csak nem akarta magának sem elismerni: nincs kiút. Ezután már nem tagadhatta. Maga előtt sem. Nem maradt remény, úgyhogy megadta a választ Andor kérdésére: tizenkettőnél nincs több őr egy szinten. Ebben a mondatban egy ember minden elszántsága benne van.

Elindult az új sztoriszál, a Narkina-5-é, aminek központi helyszíne egy különleges birodalmi börtönt. Meglehetősen utópisztikus vagy épp disztópikus, attól függ, milyen irányból nézzük. Bizonyos szemszögből egész humánus, hiszen a rabok szép tiszta környezetben élnek, jól tápláltak, Az őrök sem abuzálják az elítélteket non-stop, stb. Ha csak ezt a részét reklámoznák (és van egy olyan gyanúm, hogy a propaganda ezt is teszi), akkor egy egész humánus börtönt vízionálhatunk. Humánisabbat, mint például a TCW-ben látott köztársasági börtön. De hát ez csak a felszín, mert az alatt hét hatalmas épület hét szintén át hét teremben hét asztalnál dolgozik hét ember a hét hét napján vagy hét éjszakáján, amíg ki nem leheli a lelkét. A hétszentségit! A halálnak számos formája van ezen a csodaszép üdülőtelepen. Meghalhat valaki azért, mert ott éri a végelgyengülés, vagy mert történik valami, aminek végén megsütik élve, esetleg utolsó lesz az asztala aznap a munkateljesítményben, és a bünti közben a szíve megadja magát. De az is lehet, hogy csak ráun az ottlétre és egy békés éjszakán kilép a priccséről. Mert itt bizony a padlóban magas feszültség kering, és a szorgos kis birodalmi smasszerek lelkesen nyomkodják ám a gombot, hogy a rabok szexuális élete kicsit fellendüljön, és az áram jól megb*ssza őket. Ha nem a padló, akkor a kezükben tartott villámló bot. Ha ezt az oldalát reklámoznák, nos, emberi jogvédők egész serege tobzódna a kapuban. Szóval a helyszín jobb már nem is lehetne. Emellett persze még elugrunk Coruscantra meg Ferrixre is, de ebben a sztoriszálban mindenképpen a Narkina-5 a legérdekesebb helyszín. Amikor először láttam az epizódot, az első dolog, ami felmerült bennem, hogy innen, ilyen biztonsági intézkedéssel hogy a búbánatba lehet megszökni. Mert abba már az elején biztos lehet az ember, hogy Cassian nem fogja békésen leülni a rá kiszabott öt évet, hiszen akkor a történelem egy hangyányit tök máshogy alakult volna. Érdekes amúgy, hogy Cassian azért került ide, mert azt mondta a birodalmi katonának, hogy a Delis-platáról származik, és mindenki másnál is a szülővilágot kérdezték a név mellett. Mintha ez alapján döntenék el, ki hová kerül. A rész amúgy teli van remek apró momentumokkal, amik szépen előkészítik a következő részek eseményeit, de ez csak sokadik megnézés után kezd el az emberben realizálódni. Például az, hogy bemutatják, Cassian mennyi infót képes felfogni pusztán megfigyeléssel. Már a megérkezése után folyamatosan fülel, forgolódik, számol, magában szerintem jegyzetel. Később az összeszerelő üzemben sem kellett neki elmagyarázni, mit hová csavarozzon, simán ment neki pusztán megfigyelés után. De a legjobb az, ha mi is úgy teszünk, mint ő, nagyon sok értékes infót levehetünk. Példának okáért megemlítik, hogy kevés az őr, emiatt bajok vannak a beosztásokkal. Két őrnek kell bekísérnie az új rabokat, de Cassian esetében az egyik késett, mert: "valakit ki kellett hozni a negyesről". Csak az a rövid szakasz, amíg Cassian vár arra, hogy beengedjék az üzembe, lefesti a jövendőbeli szökés több elemét és az oda vezető okot is. És ehhez még jönnek olyan apróságok, mint például az, hogy szegény Ulafnak már akaratlan rángásai vannak, ami a leépülésének első jelei. Itt jegyezném meg, hogy Kino Loy elsőre nekem nem volt szimpatikus, bár az, hogy ennyire buzgómócsing és ily mértékben törődik a kvótával, érthető. A szabadulás reménye és a fájdalmas bűntetés ígérete bárkint célorientáltá tenne, és hát összességében, ha Kino hatékonyan hajtja az embereit, az nekik is jó, hiszen kevesebb lesz a bűntetés, és kiérdemelhetnek olyan jutalmakat, mint az ízesített étel. Mon Mothma oldalán is vannak fejlemények. Először láthatunk olyat, hogy politikusok a Birodalom ellen illetve mellett cseverésznek. Látható, hogy a Szenátus hasznavehetősége ellenére a szenátorok között azért ott a megosztottság. S bár figyelni kell, mit mondanak, Mon Mothma jelenlétében láthatóan bátrabban mernek beszélni. Közben informálódhatunk a chandrilai hagyományokról is, amik engem őszintén szólva, eléggé taszítanak. Merevek és a gondolat, hogy a szülők simán hozzáadhatják a 15 éves csemetéjüket bárkihez, hát finoman szólva is idegrángást váltanak ki nálam. Persze ez megszokott módi a középkori feudális rendszerekben, de egészen eddig a sorozatig nekem az volt a benyomásom a Chandrilláról, hogy az egy felvilágosult, modern világ, mondjuk mint Alderaan vagy Naboo (azon, hogy 16 évesen valaki szenátor lehet, az SW világában már nem ütközöm meg 14 éves királynők után). Ferrixen is alakulnak a dolgok. Szegény Maarva egészségi állapota rohamosan romlik, ami mögött mint később kiderül, szándékosság is van. Plusz megtudjuk, hogy az öregasszony ügyködött kicsit a hotel alatti alagutak körül, ami később még fontos lesz. Amúgy jó érzés látni, hogy Brasso és Bix gondoskodik Maarváról, meg, ahogy hallhatjuk tőlük, mások is. Ez nem csak Cassian közeli barátait teszi emberszerűbbé, de Ferrix közösségének összetartó erejét is jól reprezentálja. És egy ilyen közegből úgy lógnak ki a birodalmi és lázadó kémek, hogy ihaj. Máris itt van nekün újra Cinta, mellett Vel. Na itt éreztem azt, hogy van egy lyuk Cinta sztoriszálában, mert egy résszel ezelőtt még Vel nem tudhatta, mi van vele, most meg együtt kávéznak Maarva lakása előtt, mintha mi sem történt volna. Itt megint az az érzésem Vellel kapcsolatban, hogy a saját dolgai fontosabbak számára, mint a lázadás ügye. Már-már elvárja Cintától, hogy tegyék kicsit félre a lázadást és legyenek együtt, miközben a nő a szavai alapján már rég egyértelművé tette, hogy neki az ügy mindenek előtt van. Érthető, akinek lemészárolták a családját a rohamosztagosok, az kicsit fontosabbnak tartja a rendszer megbuktatását, mint az enyelgést. Vel ez irányba nem igazán mutat megértést, és még ő sértődik meg, amikor Cinta a fejére olvassa azt, hogy ő csak egy gazdag csaj, aki a családja elől menekül. És végül sajnos Bix elkövet egy komoly hibát, ami sajnos az ő lelki egészségének és Salman Paak életének is keresztbe tesz. Végül debütál a sorozatban Saw Garrera, a lázadók Darth Vadere, bár itt az egészsége még határozottan jobb. Legalábbis fizikai oldalról, mert a feje már itt sincs rendben. Nagyon durva, hogy szinte Luthen arcába vágja, hogy neki, csak neki és bizony ő neki van egyedül igaza az összes lázadó frakció közül. Itt jön képbe, hogy mi már láthattunk több csoportot is, úgyhogy elég visszataszítóan hat ilyen nagypofájúnak lenni olyasvalakinek, aki egy barlangban kucorog két X-szárnyúval meg néhány szakadt csövessel, akiknek jutott puska. És hát már azt is tudjuk, hogy Saw miféle módszerekkel operál, így ez a kinyilatkoztatása egy végtelenül unszimpatikus ember képét festi le. Tényletg, ez egy büdös, fafejű, ostoba, fanatikus, ideák és elvek nélküli, önző terrorista (és a paranoiája itt még meg sem mutatkozott). Se több, se kevesebb. És nem, semmi olyasmi nem történt Saw-val, ami magyarázattal szolgálhatna arra, hogy ez az ember miért vált szörnyeteggé. Sanszos, hogy eleve ott lapult benne ez a vadállat, csak a testvére féken tudta tartani. Ami a birodalmi "hősöket" illeti, először hozza össze a sors Syrilt és Dedrát. A szikra ugyan még nem pattant ki, de Syril máris egy újabb súlyos hiányosságra hívja fel a figyelmet: a Birodalom kikényszerítette egy pontatlan és ellenőrizetlen jelentés aláírására. Bravó, Blevin! És csak ezután jön a java, ami megint rávilágít arra, hogy a felszínen hatékonynak tűnő Birodalom a felszín alatt rendkívül problémás, a Lázadók legnagyobb örömére. Hiába Partagaz és Dedra erőfeszítése, hosszútávon tehetetlenek a rendszerben, és minden jó lépésükre jut legalább két más által megtett rossz. Kezdjük a jó Yularen ezredessel, aki unott öregapó módjára hallgatja Dedra előadását. Simán el tudom képzelni, hogy közben keresztrejtvényt fejtegetett. Andor hologramjára sem nézett fel, és az első érdemi hozzáfűznivalója a témához az volt, hogy Meero hadnagy kérése költséges - mire Dedra, kicsit talán túlságosan is élesen rávágja, hogy az eddig ellopott cuccok értékének töredéke. De ez is jól rámutat, hogy itt bizony nagy a baj. Szerencsére itt van Partagaz, aki úgy látszik, még képes hatni a megfáradt Yularenre, és átviszi Dedra ügyét.

Egy nagy hajrával bedaráltam az utolsó öt részt, ami még hátravolt. Hajnali 1, az új évad még sehol, így még a veszély sem fenyegetett, hogy rányomok a kövi részre. Az egészben az a legjobb, hogy alapvetően csak a Narkina-szálat akartam letudni, aztán holnap a maradék két részt, és végül jöhetett volna a második évad a kövi napon. De ez a sorozat úgy be tudja rántani az embert, hogy minden szívbaj nélkül lép tovább a következő részre. És ezek csak olyan részek, amiket már ismerek, mi lesz itt, ha jönnek a vadonat újak? Bár felmerült bennem, hogy majd napi egy epizódot nézek meg, de sajnos én ehhez gyenge vagyok. Be fogok hódolni a Sötét Oldalnak, és berántok minden elérhető részt egyszerre. Ezért is jó, hogy még nem elérhetőek az új részek, így legalább nyugodt szívvel kapcsoltam le a tévét és még aludni is aludhatok ma. #Hűdek*rváravárommárafolytatás!!!

Márpedig egyvalami biztos, méghozzá az, hogy előbb vagy utóbb, de egyszer igaz lesz ez a hír, függetlenül a hír forrásától.

Addiig te megcsiálod a 3D beállításokat és végigviszed a renderelést?

Én biztos nemm, ha csak addig be nem fejezem az első évad újranézését. Még van hátra pár rész, addig meg nem akarok belevágni a második szezonba. Bár eleve így is terveztem, hogy nem nézem éjjel, csak következő este. Ez az a sorozat, amit jobb sokkal éberebben nézni. De lehet, hogy most az első évad miatt lesz egy napos csúszás nálam.

Ezt az egészet már csak az is hihetetlenné teszi, hogy...

Szerintem sem azért tették be a Tales of the Empire-be és a The Mandalorianbe is, hogy aztán most kihagyják. Ráadásul szerintem Xander Berkeley-t sem csak egy rövid cameo, meg egy nyúlfarknyi szinkronmunkáért szerződtették le.

Ha már behozzák jelentősebb szerepbe Ackbart, és a Home One Hera parancsnoksága alá került, remélem, az admirális megkapja a Dawn of Tranquility-t, amit később az Ellenállás kötelékében Raddus néven ismerhettünk meg. Tetszene, ha végre elkezdenének megjelenni az ST-ben már öregnek titulált újabb köztársasági hajók. A Thrawn elleni hadjárat még jó apropó is lenne némi haderő fejlesztésre, leszerelési törvény ide vagy oda (mert azt azért láttuk, hogy voltak hadi fejlesztések az új Köztársaság oldalán is).

Hát jó is az, ha az MI-vel olyan videókat gyártunk, amiben az MI szereti az embereket, mert ha túl sokat tanul a filmjeinkből, akkor megszívjuk.

Boldog nyulat!

Köszi, @Bence1997!

Mi köze annak, hogy ki hány éves ahhoz, hogy mit tud vagy nem tud a Fortnite, vagy mennyire szereti vagy nem szereti? Én sem csípem, amúgy se most, a 40 kapujában, de nyolc évvel ezelőtt, a megjelenésekor sem voltam oda érte, 32 éves koromban. A videójátékokat szeretem, nem az interaktív reklámfelületeket.

A szakálla lehetne fehérebb, de amúgy szerintem jó választás.

De az Atya a Mortison (ami már nem létezik) szánta neki ezt a szerepet, hogy az ő Fiát és Leányát (amik nem szerepkörök, amit át lehet venni) tartsa továbbra is ott őket, abban a zsebdimenzióban, mert nélküle rászabadulnának a "valóságra" vagy fizikai síkra, és abból nagyon nagy baj lenne. És miért az Erő honában létező Anakinra van szükség, amikor ott van az Erő honában maga az Atya? Ráadásul se Baylan, se Ahsoka nem bír a Fiú vagy a Leány velük született hatalmával, ami veszélyt jelenthetne a fizikai síkra, és, ha valahogy fel is ruházza őket valami ezzel az isteni erővel, akkor meg pont az lesz a probléma, hogy ők már eleve abban az univerzumban léteznek, ahová nem szabadott volna beengedni a Fiút és a Leányt, mert abból nagyon nagy baj lesz. Szerintem lényegtelen, melyik változatot tekintjük Egyensúlynak, mert mindkettő egy nyugalmi állapotot ábrázol, ami aztán egy nyughatatlan állapotba térhet át. A víztükör változatban ezek a hullámok, a mérleg változatban az, ha ide-oda billeg a két változat között. A Jedik feladata meg szerintem is az, hogy az egyik verzióban védjék a vizet attól, hogy a hullámok túlságosan megnőljenek, míg a másikban meg az, hogy óvják a mérleget túlságos kibillennéstől az egyik vagy a másik irányba. De mindig van némi billegés vagy hullámzás. Igazából a természet egyensúlyáról van itt szó, amikor minden képes úgy létezni, hogy szelídségük vagy vadságuk ellenére nem válik az egyik létezése a másik kárára.

@DonátEz nagyszerű írás lett, rengeteg megsüvegelendő gondolat van benne nem csak az Andorra vonatkozóan.

Ami ebben a filmben így a hírek és pletykák szerint meglehet: űrhajók és az első jövőbeli Jedik. Egy, a pilótáskodás a Star Wars egyik építőköve, legalább olyan fontos eleme, mint az Erő, a fénykardok, a jó és a rossz elleni harc. Ne feledjük, Ben Kenobi mér at ep4-ben úgy definiálja Anakint, hogy nem volt nála jobb pilóta a Galaxisban, aztán alig egy mondattal később odamondja Luke-nak, hogy úgy hallja, ebben az apjára ütött. És végül ez Luke egyik vezérfonala az ep4-ben, hogy sűrűn előjönnek azzal, mennyire jó pilóta, és végül megkapja a vadászgépét, a starfighterét, és bemutathatja, tényleg nagyszerű pilóta. Anakinnál is hasonló játszódott le úgy készítési sorrendben, mint kronológiailag, hiszen az ep4 végén Vader egymaga komoly ritkítást végzett a lázadó starfighterek soraiban, míg az ep1-ben fogatversenyzőként ismerhettünk meg, de a film végére ő is megkapta a maga starfigherét. És végül, de nem utolsó sorban, bár Rey az ep7-ben ugyan nem kapott csillagvadászt, a Millennium Falconnal úgy repült, mint senki még azelőtt (azt meg már csak külön említem meg, hogy az ST főszereplő triójából az elsőként megismert Poe az egész filmben mint pilóta létezik, a cselekményt eme státuszában formálja). A starfighter, azaz tükörfordításban csillagharcos kifejezésnek ráadásul lehet egy sokkal másabb jelentése is, ami utalhat a Jedikre. Mondhatják, hogy ők békeőrök, és a harc senkit nem tesz naggyá, de azért na, többször láttuk őket harcolni, mint tárgyalni. Ha csak nem így képzeli el az ember a tárgyalást: Ez a tágabb értelmezés pedig pont passzol az Erőérzékeny főszereplő duó pletykájához, amivel bizony meg lehetne alapozni a jövőbeli Jedi Rendet. Gondolok itt arra, hogy ezek nagy port kavarnak, aztán a film vége felé megjeleni Rey Skywalker mester és lehetőséget ad rá, hogy a duó csatlakozzon a Jedi Rendhez, mint a tanítványai - ami akár felvezetése is lehet a Rey-filmnek, amivel kapcsolatban már felmerült olyan pletyka, hogy Rey-nek két tanítványa van. De akár olyan irányt is felvehetünk, hogy mire indul a Rey-film, addigra már 2-3 képzett Jedi (egyikük lehet Finn) is van Skywalker mester mellett, ami egy sokkal optimistább képet festene le az épülő Rendről.

És akkor most jöjjön az, amit Dzséjt valójában mondott: részemről nagyon várós. Maul az egyik kedvenc karakterem lett a TCW-nek hála, és örülök, hogy végre betöltik azt a nem is kicsi szakaszt az életében, ami a Venatoorról történt elszökése és a Malachoron történt újra feltűnése között van. Ugyan ez elég combos szakasz, nem biztos, hogy a széria teljesen felöleli, de én azért reménykedem benne, hogy ez a széria elmeséli, hogyan kötött ki Maul a Sith világon. És hát na, potenciálisan ott a lehetőség arra is, hogy lássuk, mit művelt Qi'ra és Maul közösen.

Végre előre megyünk, nem hátra.

Hát még lehetne Star Wars: X-Wing vagy Star Wars: TIE Fighter, vagy Star Wars: X-Wing vs TIE Fighter, ha már így ragaszkodnak a régi videójátékok címeinek újrahasznosításához (a Rogue Squadron című játék egyik szellemi utódja volt az ep1 idején játszódó Starfighter ).

Örömmel látom, hogy a Társasűg tartotta a szavát, és visszaadta Ripley ICC igazolványát, így újra repülhet. Rotta, azt a k*rva! Vajon Jabba mit gondolhatott az egyetlen kicsi fiáról? A trailer tetszik, főleg, mert bár birodalmi színek vannak, nem ragaszkodtak az OT-vonalhoz teljesen. Először látunk élőszereplős alkotásban AT-AT/P-t, és egyből mozifilmben, ez baromi jó!