Dzséjt

Érdekes kontraszt ütött szöget a fejembe a régi és az új Köztársaság között, ami ebben a filmben ugyanúgy tetten érhető, mint a The Mandalorian vagy éppen a Skeleton Crew című sorozatban. Ha a régi Köztársaságban játszódó műveket nézünk, legyen az a The Acolyte, a The Phantom Menace vagy éppen az Attack of the Clones, mindig Jediket küldtek a különböző konfliktusok elsikálására. Még a The Clone Wars-ra is jellemző ez, ha épp a sztori középpontjában nem katonai megmozdulás áll, hanem valami másfajta konfliktus, ami nem feltétlen követel meg katonákat. Ellenben az új Köztársaság, a Jedi Rend híján, nagy mértékben támaszkodik az Új Köztársasági Védelmi Erőre, és legyen szó bármilyen konfliktusról, amikor azt bevetik, ott nem a diplomácia, hanem az izomból zúzunk elv érvényesül. A The Mandalorian: Chapter 6 - The Prisonerben azonnal tüzet nyitottak az űrállomásra az X-szárnyúak. A Skeleton Crew végén a köztársasági raj lerobbantotta az égről a kalózhajót, annak ellenére, hogy eg város fölött lebegett, így könnyen kárt tehetett volna a civil lakosságban. És most itt, a The Mandalorian and Groguban is a megoldás az volt, hogy leszőnyegbombázták a hutt építményt. Semmi finomság, semmi diplomácia, semmi elegancia. Jönnek az X-szárnyúak, megtámogatva Y- vagy B-szárnyú bombázókkal, és erőből mindent visznek. Nyilván nem arra gondolok, hogy a kalózokkal, hutt gengszterekkel vagy az űr félreeső szegletében, gyanús űrállomáson seftelő rosszarcú alakok ne érdemelnék meg a rájuk zúdulú lézeresőt, és inkább diplomatikusan kéne eljárni velük. Csupán a különbség érzékletes. A régi Köztársaságban a Jedi lovagok diplomataként voltak az orvosság, ami meggyógyította az olykor lebetegedő állam egyes szerveit, testrészeit. Ha kivonták a fénykardot, bár agresszívebbekké váltak, de még így is inkább szikeként funkcionáltak. Precíz, gondos vágásokkal nyesték ki a menthetetlen részt. Ellenben az Új Köztársasági Védelmi Erő kábé a kemoterápia mindenre. Van rá esély, hogy meggyógyít, de közben hatalmas pusztítást is végez. Mert hát na, egy fénykard precíz vágása és egy vadászraj szőnyegbombázása között azért elég nagy a különbség. És talán ez is mutatja, mennyire szükség lenne már most a Jedi Rendre. Mert nem lehet mindent vadászgépekkel, hadihajókkal és fejvadászokkal megoldani. A szőnyegbombázás hatékony eszköz háborúban, de békeidőben (márpedig elvileg most az van a Galaxisban) kicsit talán extrém. A poén az, hogy még nincsen Jedi Rend, Ez idő tájt egyetlen Jediről tudunk, aki valóban aktív és a Rend feladatait próbálja valami módon ellátni - egymaga nyilván csepp a galaktikus óceánban -, és az Ahsoka. Aki pillanatnyilag házon kívül van. Luke az endori csata óta régiségeket gyűjt, meg építkezési kisvállalkozó lett, tanítványai meg még nincsenek. Az a kettő, ami volt, inkább felhagyott Jedi tanulmányaival. A kövik meg még odébb vannak, de hát annak is mi lesz a vége. Szóval az új Köztársaság Jedik híján tényleg csak a ÚKVE-re támaszkodhat, amit Mon Mothma nagy ésszel összezsugorított. Hogy lehetne fenntartani a békét és a rendet a Galaxisban, ha nincsenek Jedi lovagok és a hadsereg töredéke annak, ami hatékonyan elláthatná a védelmi feladatokat? No, a válasz: sehogy. Jedik és hatékony védelmi katonai erő nélkül ez lesz:

Kiírták rá, hogy Steven Spielberg. Innentől 9-es a minimum, ahonnan csak javíthat.

Sőt kivégzésedről válogatott rohamosztagosok légiói fognak gondoskodni. Az egyik katona csak eltalál... Amúgy már én is belenéztem.

Valóban, az Exodus egy nagy "az új Mass Effect" várományos a The Expanse: Osiris Reborn mellett. Bár utóbbi esetében a bétateszt úgy tűnik, elég vegyes érzéseket váltott ki, de hát pont arra van ez az egész, hogy a kifogásolt dolgokat helyretegyék. Szóval - néhány vészmadárra ellentétben - még a The Expanse-t sem kell temetni. Én mindkettőt kíváncsian várom, de a misztikus vonal és az űrlények miatt az Exodust egy kicsit jobban. Úgy érzem, az sokkal közelebb fog állni a jó öreg Mass Effect-hez. Ahhoz hasonlóan inkább lesz űropera, semmint sci-fi - ellenben a The Expanse inkább sci-fi, mint űropera. Más! Az IGN-nek adott interjúban a készítők immár félreérthetetlenül és nyomatékosan kimondták, hogy a Tomb Raider: Legacy of Atlantis a Survivor-trilógia folytatása. Ugyanaz a Lara Croft tér vissza, nem az Original vagy a Legacy Lara lesz újragondolva, hanem ez bizony az a Survivor Lara, aki megjárta Yamatai-t, Kitezh-t és Paititit, leszámolt a csapdába esett Himiko szellemével és apja gyilkosával, a Trinity-vel. Szóval technikailag ez a 2013-ban rebootolt széria negyedik felvonása. A Tomb Raider: Catalyst pedig az ötödik lesz. Csak az új játékokban Lara már öregebb, tapasztaltabb lesz. Míg a Survival Trilogy-ban a húszas évei elején járt, a Legacy of Atlantisban a húszas évei végén vagy a harmincas évei elején fog járni (szóval kábé tíz év telt el a Shadow of the Tomb Raider óta), míg a Catalyst-ban a jelek szerint már bőszen 40 felé húz. Szóval a Catalyst lehetséges, hogy közel 20 évvel a Yamatai szigeten átélt túlélőtúra után fog játszódni. Ennek én nagyon örülök, mert én se az Original, se a Legacy éra Tomb Raidereit, így az ottani Lara Croftot variánsokat sem kedvelem. Eleve, az Original szerintem nem is több, mint két szögletes csöcs, ami ugrálni és lőni is tudott. Oké, sarkos vélemény, de nehéz lenne a jellemével és életútjával megtölteni egy zsebnoteszt. A Legacy már jobb, de szerintem Lara a Survivorrel ért el a csúcsra, ahol végre nem a Terminatrix volt, hanem egy sebezhető, kétségekkel is megáldott nő. Aki végül Terminatrixá alakult a három játék alatt. Vagy funkcionális szociopata sorozatgyilkossá, nézőpont kérdése. S bár a készítők utaltak rá, hogy a Survival éra része lesz ennek az új, egyesített világnak, most először mondták ki konkrétan, hogy az új játékok egyértelműen az előző három játékot folytatják, és Lara még mindig ugyanaz a Lara, csak hát eltelt jó néhány év, és az ember, így ő is, változik ez idő alatt.

Na, ha már a videójáték topikban témázgatunk az Alien: Isolationről is, íme az első gameplay a folytatásból. Kurta, ráadásul "újdonság" kevés van benne. De okkal. A videóból kiderül, hogy ezúttal nem Amanda Ripley-t, hanem egy Blake nevű nőt fogunk alakítani, aki az emberbarát, tisztességes eljárásairól híres, adakozó természetű, a biztonságot mindennek fölött szem előtt tartó Weyland-Yutani Társaságnak dolgozik, ráadásul ott is az emberiség tudományos fejlődését előtérbe helyező, magas morális értékekkel bíró fegyverosztályon. A játék fő helyszíne úgy tűnik, az LV-921 lesz, ami egy fokkal barátságosabbnak tűnik, mint az LV-426. Értsd: a sziklák mellett fák is vannak. A bevezető pedig egy kifejezetten ismerős helyen játszódik. Egy darabka a múltból, avagy az első játékból. Egen, hősnőnket és csapatát a Gemini Exoplanet Solutions lezuhant moduljára eszi fel a fene. Ez ugyanaz a modul, amit Waits marsall lőtt ki a Szevasztopol állomásról, fedélzetén az állomáson pusztító xenomorph-fal és a csúnyán átb*szott és felb*szott Amandával. A hölgy nem mondta azt, hogy szevasz, Topol, hanem egy kis űrtúrával visszatért a Szevasztopolra, de a xeno, hát az a modulon maradt. És hát na... Gondolom senki sem lepődik meg azon, hogy a kis g*ci túlélte. Úgyhogy Blake pontosan ugyanazzal a rohadékkal fog összeakaszkodni, amelyik Ripley-t is kergette az állomáson. Legalábbis, elvileg, mert ugye lehet, hogy valójában nem. Alien: Isolation Ebből máris leszűrhetjük azt, hogy a WYC-t nem a véletlen edte az LV-921-re, és a bolygó maga szintén a Zeta I Reticuliban lehet, a KG-348 közelében, hiszen a modul aligha tehetett meg nagy távolságot, révén csak sodródott az űrben. Szóval az is lehet, hogy az LV-921 a KG-348 egyik holdja. Sőt talán ez a legvalószínűbb. A játék a fejlesztők szerint sokkal több eszköztárral fogja várni a túléléni szándékozókat, illetve elég nagy szerepet kapnak a nagy, nyílt terek és a zárt terek közti különbségek. Persze ez felveti a kérdést, hogy mennyire lehet lakatlan az LV-921, illetve mennyi ideje lehet itt a xeno. Mert, ha a bolygó nem lakatlan - és a trailerek alapján nem az, van itt egy kolónia -, és a xeno már bevándorolt ide egy ideje, akkor lehet átestünk a koronázáson is.

850 évbe elég sok minden belefér. Ha addig meg nem eszi egy béka.

Nyilván nem, bár Yoda után nem tudom azt sem elképzelni, hogy Gorgu egész életében cuki pofával lesz megáldva. De nem is azt írtam, hogy Djarin nyomdokaiban fog járni az ortodox mando vallás útján. Eleve Djarin sem csak ennyiből áll. Ez meghatározza az ő karakterét, de van rengeteg más tulajdonsága, amit átadhat Grogunak. És ezek az értékeket meghatározzák majd az életét. Becsület, önmagához való hit, a szerettei becsülése és védelmezése, leleményesség, stb. Ehhez baromira nem kell sisak, sem a mando hitvallás. Azt meg ez a film is eléggé körbejárta, hogy attól, hogy a szülő valamilyen, a gyereknek nem kell ugyanolyannak lennie.

Magával a készítésével nincs gondom, mert mint mankó, szerintem nagyon jók. És szerintem csak ezt a funkciót szabadna ellátnia. Ha elakadsz, egy ilyen végigjátszás segíthet. Vagy például a gyűjthető cuccok kimaxolásában, amikor a készítők néha olyan helyekre dugnak el valamit, ahová épeszű ember be sem néz. Meg ilyenek, segítségnyújtás. A régi szép időkben a "végigjátszás" vagy "walktrough" csak ennyit jelentett, ez is volt a célja. Rám számíthatsz, ha bele lehet kötni, én bele fogok kötni. Amúgy értettem, mire gondoltál, de ezt a magas lasztit le kellett csapnom. Én is jobb szeretem a könnyedebb FPS-t, de az Alien-témának szerintem kifejezetten jól állt, hogy a xeno ilyen halálos volt. Jól hozta az Alien és az Alien3 vonalát. Plusz egy űrállomáson érthető is, hogy az ember nem szaladgál robbanófejes, acélmagvas lőszert köpködő impulzuskarabélyokkal. Csupán puha lőszerrel felvértezett eszközök vannak. De én még nehezítettem is volna, hogy ezek használata se legyen egyszerű: a sav okozhatott volna még instant halált, ha teszem azt, szétrobbantasz egy arctámadót és a sav lyukat mar az űrre néző falban. Hm... Szólott a Resident Evil rajongó. Mr. X? Nemesis? Tény, a RE-játékokban nem kell bujkálni, de azért a RE2 rendőrségi pályájána egy idő után már kerülgetni kell a zomboidokat, mert annyi lőszer nincs, mint ahány agyhalott városlakónak épp az RPD-n van dolga. És azért a RE7 is eléggé isolationos, főleg a legelején, amikor a Baker-család prominensebb tagjait kell kerülgetni észrevétlenül.

Én Rey-t bárki mellett el tudnám nézetgetni. Ja, hogy Groguról van szó... Viccet félretéve, szerintem hosszú élete ellenére a mandis szál sosem lesz mellékszál, hiszen itt kapja meg azokat az alapokat, amikre jövendőbeli életét felépítheti. Az, hogy itt most napokig képes volt életben maradni egy veszélyes világon - oké, nem csak rajta múlt, elvégre egy alkalommal megették, szóval akár rosszúl is végződhetett volna ez -, fontos lépés az önállósága felé. A viszony is változik közte és mando között, a szülő kezdi elengedni a gyerek kezét. Ez is fontos lesz a jövendőbeli élete során. Ez a film tulajdonképpen azt mutatja meg, hogyan kezd Grogu önállósodni. Ugyan már a The Mandalorianben is voltak önálló lépései, ott még voltak mankói: R5, Bo-Katan, IG-12. Itt már teljesen magára volt utalva. Nem volt egy droid, ami segített neki eljutni A-ból B-be, nem volt senki, akihez szaladhatott volna segítségért, nem volt egy exoskeletonja, ami áthidalta fizikai korlátjait. Itt már csak az esze, az Erő és a saját leleményessége volt.

A sógorom legalább akkora gamer, mint én, sőt talán még nagyobb is, hiszen neki a PS5 Pro mellett még Xbox Series X-e és Switch-e is van, meg PS4-ese, PS3-asa (ezeket már csak gyűjtői okokból szerezte be újra). De talán csak a Switch-et kapcsolja be néha, amióta megszületett a gyereke. Szóval sanszos, hogy a két gyerek lehet az oka. Ne sértődj meg, kérlek, meg értem az okát, de akárhányszor ilyet olvasok bárkitől, kinyílik a bicska a zsebembe. Bűntetném azt, aki játszás helyett csak végigjátszást néz. Másodkézből szerez élményt - mások élményét éli meg saját helyett -, lelövi maga előtt a sztori fordulatait, és még csak meg sem közelítheti a hangulat olyan fokú átélését és azt az élményt, amit a készítők át akartak adni. Megmondom kerek perec: ez szerintem a készítőkkel szembeni maximális tiszteletlenség. Rosszabb, mintha letöltenéd a játékot torrentről, mert ott legalább játszol vele. Ha nem is fizetsz nekik, annyira legalább becsülöd a munkájukat, hogy úgy élvezed, ahogy ők azt elképzelték. A pokolban remélem, külön bugyrot tartanak fenn azoknak, akik kamerásan néznek filmeket, a könyveknek csak a kivonatát olvassák el és végigjátszásokat néznek játékokból. Mivel teljesen más játék, így nem csoda. Gondolom a Silent Hill is nagyon más volt a Doomhoz képest. Két teljesen különböző dolog általában nagyon más egymáshoz képest. Én valahogy a fordítottja vagyok. Úgy értem, én sem vágom a centit a GTA 6 miatt, de egészen a San Andreasig nem nagyon voltam oda a programért. Én is játszottam a felsőnézetes első két résszel, de az annyira meh volt, hogy már a meh is csak meh volt. A GTA 3 nem volt rossz, de a néma főhős szokás szerint idegesített, ráadásul akkor még egy szót sem tudtam angolul, így sok küldetés még nehezebb is volt (mini-helikopteres, megvan? - ha jól emlékszem, a GTA 3-ban volt, nem a Vice City-ben). A Vice City-nek a hangulata bejött, abból a szemszögből máig az lenne a kedvencem, ha nem lenne grafikailag pokolian elavult. Aztán jött a San Andreas, és az baromira tetszett, a mai napig a legtöbbet végigjátszott GTA nálam. A GTA 4... Ja, volt olyan is. Hát... Végigjátszottam, de szerintem a leggyengébb eresztés a sorban. Technikai rémálom volt PC-n (erős gépem volt már akkor is, de úgy szaggatott rajta alacsonyabb beállítások mellett is, mintha diavetítés lenne - életemben nem kellett annyit grafikai beállításokkal játszanom, mint annál a játéknál). A román hülyegyerek főhős, meg a kelet-európai attitüdü pedig rettenetesen taszított. Annyira nem illett az egész vibe a New Yorkot idéző Liberty City-hez, hogy ihaj. A GTA 5 viszont megint bejött (minő véletlen, San Andreasban játszódik az is ), szintén többször végigjátszottam. Nekem nagyon tetszett. A GTA 6-ot pedig pont azért várom, mert visszatérünk a legjobb hangulatú városba, Vice City-be.

Amúgy kicsit olyan, mintha a videojáték ipar felébredt volna. Az elmúlt pár évben alig akadt max egy fél tucat játék, ami különösebben érdekelt volna, most viszont már egy elég combos listát tudok írni a következő hónapokban, évben, években megjelenő játékokból. Tomb Raider: Legacy of Atlantis (2027. februás 12.) Tomb Raider: Catalyst (2027) Control Resonant (szeptember 24) Until Dawn 2 (2027) Silent Hill: Townfall (szeptember 24) Dune Awakens (szeptember 22) The Lost Wild (2027) Jurassic Park Sorvivor (2027/2028???) Marvel’s Wolverine (szeptember 15) ILL (2027) Resident Evil: Veronica (2027) Final Fantasy VII: Revelation (2027. Q1/Q2) Alien: Isolation 2 (2027/2028???) Star Wars: Galactic Racer (október 6) Star Wars: Zero Company (augusztus 27) Exodus (2027) Resonance: A Plague Tale Legacy (augusztus 27) The Expanse: Osiris Reborn (2027 Q1/Q2) Metro 2039 (2027 február) GTA 6 (november 19) The Witcher 4 (???) The Witcher 3: Songs of the Past DLC (2027) Cyberpunk 2/Project Orion (???)

Erről a két szakaszról hirtelen beugrott a Rebels, ahol maga Yoda is használta a világító bogarakat, hogy vezesse Ezrát!

Az Outbrake duót érzésem szerint kiváltotta a Resistance, de valóban, Alyssa Ashcroft miatt nem lenne rossz, ha készülne valamilyen játék. Mert az kicsit karcsú, hogy az Outbrake eseményeire van egy elég konkrét utalás a Resident Evil 3 remake-ben. Ha rossz irányba fordulsz, lemaradsz róla, illetve fel kell ismerned az eseményt, amiről beszél a rádión az ürge. Ennél konkrétabb, hogy Alyssa Ashcroft-tól lehet cikket olvasni a RE7-ben. Mondjuk ezt én nem szoktam számolni, ha Jill-ről van szó, mert bár valóban szerepel benne, csupán mellékszereplő, és még annak is csak középkategóriásan fontos, hiszen csupán csak Wesker verőembere. Ráadásul az idő nagy részében csuklyában és maszkban szaladgál, elnyomott tudattal, és még szőke is lett. Nekem végig az az érzésem, hogy az ott k*rvára nem Jill. Ami igaz is, "bizonyos szemszögből nézve". Mondjuk, azt azért hozzátenném, hogy bár tetszik Claire újradizájnolása, mert nekem baromira nem tetszett a RE2 remake Claire, ugyanakkor az egységesítésbe ez kicsit belegázol. Mintha recastolták volna a színésznőt. Elcseszték, de ha már így alakult, kitarthattak volna mellette. Oké, ilyen téren sosem volt valami egységes a széria. Elég csak megnézni, hogy a RE5-ben Chris egy kigyúrt, kerekfejű, közel 50-es fickó volt, a RE7-ben egy 40-es évei elején járó, szikár, keskeny arcú figura lett, aztán, miután senki sem volt képes azt a csávót Chrisszel azonosítani, a RE8-ra újra 50-es éveiben járó, kigyúrt, golyófejű csávó lett. (Kicsit olyan, mint szegény Bail Organa az Obi-Wan Kenobi -> Andor -> Rogue One vonalon).

Igen, a Universe csúnyát bukott. Valóban valami hasonló volt ott is, csak ott a Battlestar Galactica sötét, depis, drámázósabb vonalát akarták megfogni, csak az a Stargate köntösben nem működött. Az emberek nem családi drámák és érzelmi kínlódások miatt ültek le az SG-1 vagy az Atlantis elé, hanem a könnyed kalandozás, a felfedezés, az akciók, a sci-fi és a mitológa fura, sokszor felületes, de mindenképpen szórakoztató keveréke miatt. Az SGU ebből semmit sem kínált, helyett részeken át nézhettük, hogy a sánta, lassan az 50-es éveibe lévő ezredes, aki gyereket csinált a huszonéves hadnagynőnek, azon nyihog, hogy az asszony 14 galaxissal arrébb el akarja hagyni. Vagy, hogy a kissé elhízott kocka csávó verseng a szépfiú, kigyúrt katonagyerekkel szemben a hajó szépe szívéért, aki legalább olyan sablonos volt, mint a két említett versenyző. A második évad már próbált javatani, és talán a harmadik már igazi Stargate lett volna*, de hát pech. Az első évad során szinte mindenkit elvesztettek. Én azzal, hogy a második évad feléig bírtam, már kitartónak számítok. *A 3. évad egyik elképzelés szerint azzal nyitott volna, hogy a második szezon zárását követően, egy 3 éves (vagy akár 1000 éves) időugrás után a Föld féregjáratot nyitott volna a Destiny-re, és hozzák a hírt, hogy Atlantis hazaérkeztével odahaza minden megválgozott, nyilvánosságra került a Csillagkapu Program, az idegenek, változik a Tejútrendszer, stb. És jött az új legénység a Destiny-re. Jöttek volna új szereplők, néhány régit hazaküldtek volna, stb.

Ez tetszik. És mivel ezekben az egyedül töltött napokban például meditálni is elkezdett, könnyen lehet, hogy szépen felerősödött a kapcsolata az Erővel.

Szintén, bár én a CODE: Veronicáért annyira nem voltam oda, de kíváncsian várom, milyen lesz az új változat. Eleve, a klasszikus RE-játékokkal a legnagyobb bajom az irányítás volt, nagyon utáltam ezt a fix kamerás külső nézetet, meg azt, hogy csak állva lehetett lőni. Talán ezért is vagyok azon kevesek között, aki a RE6-ot is szerette, mert abban volt először teljes a TPS élmény, vagyis nem csak a karakter háta mögött volt a kamera, de mozgás közben is tudott lőni. És hála az égnek, a remake-ek is ezt a vonalat követik, így a RE2, 3 és 4 is sokkal élvezetesebb számomra. Igen, nekem a RE3 remake is tetszik. Sőt, jobban, mint a RE2, ami bár jó lett, két okból is nagyon haragszom. 1. Rettenetesen elszúrták Claire dizájnját, amivel úgy néz ki, a Capcom is egyetért - gondolom kaptak némi visszajelzést ezzel kapcsolatban -, mert most megint új külsőt kapott a Code Veronikához, ami jobban hasonlít az animációs filmekbeli mivoltára. 2. K*rvára megúszós. Anno az A és B scenario adott ki egy folyamatos, összeillő sztorit. A remake-ben az A és B scenario csak annyi, hogy ugyanazt a sztorit játszhatod végig minimális változtatásokkal Leonnal és Clairrel, ráadásul azoknak a változtatásoknak hála, a két szál kizárja egymást (pl.: Leon esetében Mr. X-et a zsaru öli meg a játék végén, Clair esetében a kopaszt a mutálódott Birkin öli meg a játék közepén... Most akkor melyik az igazi halála Mr. X-nek?). Viszont én remélem, hogy ha Zero és az eredeti Resident Evil is elkészül, akkor egységesítik Rebecca karakterét, mert az eredeti játékokban jellemileg mintha két különböző egyén lenne, két különböző élettel - sajnos itt beütött, hogy a prequelként működő Zero később készült, így a RE1-ben Rebecca láthatóan úgy van megírva, mint aki semmit sem élt át a Zero sztoijából - na, ez kijavíthatnák. Plusz nem hagyják parlagon a RE5-6-ot sem. És az isten szerelmére, készítsenek már egy új számozott Resident Evilt, amiben újra Jill a főszereplő. Ahhoz képest, hogy ő az egyik, az egész franchise-t megalapozó négy főhős egyike, alig kap szerepet. Claire ugyan szintén csak három játékban volt benne, de ő legalább majdnem állandó szereplője az animációs filmeknek. Jill azokból is csak egybnen szerepelt.

Hála az égnek, a Metro 2039 nem idén szeptemberben érkezik, mint minden más. De már ezt is alig várom. A trailerek alapján ezúttal nem Artyomot fogjuk alakítani, hanem egy Stranger nevű fickót, aki nem más, mint Artyom afféle mentora, a Metro 2033-ban megjelent Hunter ellen fog harcolni. Mert bár úgy tűnt, hogy Hunter meghalt a Metro 2033-ban (legalábbis a játék világában), de itt, mint az új Führer tetszeleg. Ez szintén nem szeptemberben érkezik, cserébe augusztusban, egy héttel a nagy dömping előtt. Az A Plague Tale: Innocence és az A Plague Tale: Requiem után kifejezetten várom ezt a játékot. Már csak azért is, mert az előző két rész nem csak egy igen érdekes világot prezentált kedvelhető karakterekkel és érzelmi hullámvasútként működő sztorival, de a Requiem egyik legjobb karaktere lesz a Resonance főhőse, a csempész hajóskapitány, Sophia.

Na, a fenti listára a Summer Game Festen csatlakozott még két program (természetesen a másik topikokban megjelent matériák mellett, mint pl. az Alien: Isolation 2). Először is a Resident Evil: Code Veronica, ami a RE2-ben debütált Claire Redfield sztoriját szövi tovább a RE2-3 és RE4 között, mielőtt hősnönk a Terrasave jog- és természetvédő, bújtatott kommandósává vált. Persze még mindig a bátyust keresi, az Umbrellával a nyomában. A remake-ről már nagyon sokszor hallottuk, hogy készül, és mily meglepő, készül. (Szóval a Resident Evil 0 remake-re is mérget vehetünk, mi több, nemrég elég megbízható forrásból azt is hallottam, hogy az eredeti Resident Evil is kap egy újabb remake-et, hogy egységessé váljon a Raccoon City éra.) Plusz érkezik a Final Fantasy VII Remake és a Final Fantasy VII Rebirth harmadik része, a Revelations, ami lezárja a Final Fantasy VII remake-trilógiát. Igen, az eredeti program olyan nagy volt, hogy csak három, szintén hatalmas játékkal sikerült remake-elni. Mondjuk beleszőtték az egyik kiegészítőt is, plusz néhány mellékszálat, és még saját dolgokat is hozzácsaptak (a párhuzamos világok például nem nagyon voltak részei az eredeti változatnak).

Haaa... Egy egész bolygót kapnak a xenók, hogy játszhassanak velünk. Most az arcomra fagyott a vigyor.

A sziklafalon szétkenődő @Ody Mandrell-t gyászolja kiváló droidcsapata.

Eredetiben Hisztis Mirtilye (aka Shirley Henderson) a hangja mind a négynek, mint Babu Friknek. Jó választás. Bad baby, bad-bad baby.

A terjengő hírek szerint az Amazon jelenlegi vezetősége - a Stargate-nek zöld utat adóval ellentétben - inkább új nézőket akarna megcélozni, olyanokat, akik azt sem tudják, hogy O'Neill, két L-lel, nem pedig egy L-lel, mert az egy másik ezredes, akinek nem olyan jó a humorérzéke. Szóval az új bőrfoteles tuskók inkább Star Trek: Discovery vonalon gondolkodtak, ami a dizájntól kezdve a filozófiáig mindent kukázott, nagyobb reboot volt, mint a párhuzamos világba elvitt Kelvin-idővonal. Ezzel viszont csak két baj van. Egyrészt, elég konkrétan megüzenték a rajongóknak, hogy kapják be, ők nem számítanak. Másrészt, a DIS-felfogás lényegében a földbe állt, mint a gerely. Már a 2. évadban visszakoztak és elkezdték a rajongóknak megfelelővé szabni, de a nézettsége így is zuhant. Az Academy meg ugye azzal kerül be a történelemkönyvekbe, mint az első Star Trek sorozat, ami két évad után kaszát kapott. Még a TOS is tovább húzta, de a kezdetektők lehúzott Enterprise is megélt négy évadot. Viszont azok az új Trekkek, amik a rajongóknak készültek, valahogy populárisabbak lettek (még a nem rajongók között is): Strange New Worlds, Lower Decks, és bár a Picard véget ért, ott is pont az az évad aratott nagy sikert, amely már nem akar "nem Star Trek" Star Trek sorozat lenni, azaz a 3. szezon. Meg eleve, vicces, hogy az Amazon, ami megmentette az Expanse-t, csinált egy játékhű Fallout-ot és egy könyhűbb Reacher-sorozatot, és mindegyik sikeres lett az égiszük alatt, nem akar rajongóknak megfelelő sorozatot csinálni a Stargate-ből. Nem tudom, kikből állnak az új döntéshozók, de szerintem érdemes lenne őket kirúgni őket... az ablakon...

Az Amazon törölte a fejlesztés alatt álló Stargate sorozatot, a jelek szerint pusztán azért, mert az Amazonnál lecseréltek pár kulcs pozícióban lévő embert, akik már nem támogatták a 2 éve fejlesztés alatt álló, a díszletépítésre, effektgyártásra, színészválogatásra készülő széria további fejlesztését. A sorozaton az eredeti szériák több alkotója is dolgozott, és az SG-1, Atlantis és Universe folytatása lett volna, de közben új embereket is igyekeztek megszlítani. Bár hivatalos indoklás nem törétnt, belsős infók szerint az Amazon fő baja az volt, hogy Martin Gero és csapata egy olyan sorozaton dolgozott, ami hű volt az eredeti szériákhoz és tetszett volna a rajongóknak.

A korábbi cikke alapján - ha jól rémlik, a Zillóra írt hasonló témájú cikket is ő jegyzi -, meg az ebben lévő egysoros indoklás alapján is feltételezhető, hogy teljesen tisztában van azzal, hogy az, ahogy használja ezeket a kifejezéseket (helytelenül szinonímaként vagy szimplán tévesen), az nem jó. Csak hát, ha más is kaotikusan használja, akkor ő miért ne? Amúgy meg, ahogy egy korai szerkesztőm mondta nekem anno, amikor kiadtam a kezeim közül egy hasonlóan rossz minőségű cikket, és az olvasók a keresztvizet is leszedték rólunk: "ha nem értesz egy témához, ne írj róla. Ha nem értesz hozzá, mégis elvállalod a cikk megírását, akkor szánd rá az időt, hogy alaposan megismerd a témát." Mindez azután, hogy levette a cikket, majd alaposan leb*szott engem, és aztán az idézet intelem után kiadta az ukázt: írd meg újra, de most jól. A tanácsot pedig annyira megfogadtam, hogy azóta is mindig mindennek igyekszem utánajárni, mielőtt akárhová posztolok. De azt hiszem, erről a témáról elég is ennyi.