Dzséjt

Hát ez rajta áll, hozzáférése van a Disney+-hoz, úgyhogy, ha meg akarja nézni, nincs akadálya. De alapvetően ő sincs oda a Predator-szériáért, se az Alienekért. Előbbiből a Predators-t szereti csak, utóbbiból meg csupán az Aliens-t és az Alien Resurrectiont. Bár lehet, hogy ha még fent van, és épp kijön a szobából, amikor nézem, akkor másnap ő is megnézi. Így nézte végig a Wednesday-t is, ami hát finoman is olyan sorozat, amit sosem hittem volna, hogy a 60-as évei közepét taposó, 20+ évet a hadseregben lehúzó, merev, katonás, konzervatív apám végignéz, nem is egyszer. Ehhez képest egy Halálbolygó tokkal-vonóval hozzá illik.

Erre sajnos a válasz egy személy: Bob Iger. Amikor visszakerült a Disney elnöki székébe, úgy döntött, hogy a céget visszatereli a streamingről a mozira. Emiatt sok, alapból sorozatnak indult projektet változtatott át mozis projektté. A két legismertebb "áldozat" a Moana és a The Mandalorian. Előbbi sorozat formájában folytatódott volna, és bizony már készültek az első évad epizódjai, folytak az animációs munkák, a hangfelvételek, stb. Ekkor szólt rájuk Iger, hogy márpedig csináljanak egy Moana 2-t a sorozatból. Sajnos az eredmény itt egy olyan film lett, amin nem csak az érződik, hogy sorozatévadnak lett megírva, de még azt is meg tudod mondani, hol ér véget az egyik epizód, és hol kezdődik a következő. A The Mandalorian egy fokkal jobb szituban volt, mert a 4. évadot még csak írták, amikor jött ugyanaz az ukáz a Lucasfilmhez, ami a Disney Animationhöz is befutott. Csináljanak egy Star Wars mozifilmet nagyon gyorsan. És itt szerintem a Lucasfilm tényleg inkább biztosra ment. Jon Favreau rendezőként jó iparos, Pedro Pascall főleg manapság moziban is eladható név, a The Mandalorian pedig a 3. évadot ért kritikák ellenére az egyik legsikeresebb Star Wars széria, aminél lehettek talonban sztorik, mivel több évaddal terveztek (minden sorozatnál fiókba kerülnek olyan sztorik, amik később máshogy vagy sosem valósulnak meg). A hírek szerint pedig Favreau fiókba tette a 4. évadot és írt egy mozifilmet. Ráadásul a The Mandalorian a maga módján laza széria, nem annyira sztoriorientált, mint például az Andor vagy az Ahsoka, így könnyebb abból önálló mozifilmet kreálni. Plusz akkor még jöhet ide, hogy a Mandinak már van egy összeszokott stábja, ami a forgatási munkálatokat könnyítheti meg, és a fent ecsetelt költséghatékonyság is valószínűleg szempont volt. Tehát a válasz az, hogy Iger parancsa miatt a Lucasfilmnek gyorsan kellett előállnia egy valóban rövid idő alatt elkészíthető filmmel, amire a közönség is nyitott lehet. Hogy ez mennyire lesz jó, az jó kérdés. A Moana 2 több mint 1 milliárdot hozott, és nem lett rossz film sem, noha nekem nem tetszett. A The Mandalorian and Grogunál bízom a már számunkra számtalanszor bizonyított Jon Favreau és Dave Filoni párosában, akik szerintem még nem adtak komoly okot arra, hogy erre a filmre már most bukásként tekintsünk. Ha lesz olyan jó, mint a Solo, amitől abszolút nem vártam semmit, ami előtt semmiféle lelkesedést nem éreztem, aminél még a mozi felé robogva a metrón is azt kérdeztem magamtól, hogy miért is akarom én ezt a filmet megnézni - nos, ezek után én már örömmel fogok kijönni a moziból, ha a Solóhoz hasonló élményt nyújt. A poén az, hogy ennél a filmnél tudnék válaszolni a metrón feltett kérdésre: érdekel, hogyan folytatódik Djarin és Grogu sorsa, hogyan kerül át a nagyváaszonra az új Köztársaság, ami a PT-vel szemben még nem egy diszfunkcionális, az utolsó napjait élő kormány. Komolyan, ez a film Ward ezredes és az Adelphi Rangerek szerepeltetésével többet tesz az új Köztársaság bemutatásáért, mint az egész PT összesen. Ezt vetném össze a mai állapotokkal azok miatt, amit te is írtál. Az ep1-et megelőző időszakban csak könyvek és képregények formájában élt a Star Wars (most a béna tévéfilm és animációs sorozatkísérleteket hagyjuk), és az ep1-2-3 talán elkészül valamikot, de valószínűleg senki sem hitt ebben igazán. Az ep3 utáni időszakban meg mindenki joggal hitte, hogy soha többé nem lesz új Star Wars mozifilm, legfeljebb élőszereplős sorozat, de az Underworld csak nem akart megvalósulni, a TCW meg önmagában az évek során már kezdett kevés lenni. Ellenben most nincs olyan év, hogy ne lenne élőszereplős Star Wars matéria, ráadásul az ep9-ről kijövett már biztosan tudtuk, hogy lesznek még Star Wars mozifilmek. Többes számban. És míg az ep1 idején csak arról beszélhettünk előtte és utána is, addig itt, amikor bemegyünk a moziba, előtte még lazán kitárgyalhatjuk a Maul - Shadow Lordot, utána meg már készülhetünk a pár hónappal később érkező Ahsoka 2. évadra. Sőt megeshet, hogy a filmből már elkezdhetünk kombinálni a sorozattal kapcsolatban. Mindez nem torzítja, hanem teljesen más lapra helyezi a mai szemléletet. Régen éveket vártunk türelemmel egy új Star Wars filmre, ma hiszti van, ha egy évben csak két Star Wars produkció van. Ez nem kis különbség, ez ég és föld. Meg, aki kicsit is ismer, az amúgy is jól tudja, hogy amint egy Star Wars produkció körül megjelenik akárcsak egy baljós árnyacska, te máris pesszimistába kapcsolsz. Nyilván nem mindig alaptalanul, pláne most nem, de alapvetően egy számunkra már éveken át bizonyított, összeszokott csapat áll a The Mandalorian and Grogu mögött, ráadásul olyan arcok, akik a moziban is bizonyítottak már, és akik nem csak kenik-vágják a Star Wars-t A-tól Zs-ig, hanem értik is azt. Ha az arctalan cégek hozzáállása nem is ad bizakodásra okott, szerintem Jon Favreau, Dave Filoni, Pedro Pascal, Ludwig Göransson, David Klein és a többiek, a produkció mögött álló általunk már jól ismert emberek azért optimistává tehet minket. Miattuk a The Mandalorian and Groguban minden szkepticizmusom ellenére (ami kizárólag a film anyagi sikerével kapcsolatos) maximáoisan bizakodok, szerintem egy ízig-vérig Star Wars akció-kalandfilmet fogunk kapni, aminek nem csak a korábban játszódó sztorikhoz, de az Ahsoka második szezonjához és a PT-hez is lesz kapcsolódási pontja. Ugyanez a bizadalmam a Starfighterben abszolúte nincs meg, pedig az az érzésem, az fogja megkapni majd a nagy hype-ot, pont ugyanazért, amiért én is szkeptikus vagyok: új készítők, új karakterek, új korszak. Teljesen ismeretlen víz.

Talán az alacsonyabb költségvetésre némi magyarázat lehet az is, hogy nagyon sok minden készen átvehető a sorozatból. Nem kellett vadonatúj Grogu bábot, új Djarin jelmezt, új Nevarro díszletet és Razor Crest modellt építeni, sok járműnek is megvan már a CGI modellje, stb. Még Zeb CGI modellje is készen átvehető, és hála az égnek, a sorozat látványtechnikája, nem sokban marad már el egy mozifilmtől. Szóval legfeljebb kicsit fel kell őket javítani, ami egyszerűbb és gyorsabb, így olcsóbb is, mint nulláról megalkotni egy karaktert. Az évek során a StageCraftot is jól megtanulták használni, amin szintén sokat spórolhatnak. Anno például a Star Trek mozifilmek is sokat spóroltak azon, hogy rengeteg díszletet nem megépítettek, hanem újrahasznosították a sorozatok már meglévő díszleteit. Átfesteni jóval olcsóbb, mint teljesen újat tervezni és megépíteni. Az Enterprise A-hoz és E-hez csak a hídakat építették meg, minden más a sorozatokból és a korábbi filmekből vettek át (a Voyager gyengélkedője az Enterprise E gyengélkedője, az Enterprise D tárgyalója az Enterprise A tiszti étkezdéje lett, stb). Ugyanígy készen voltak már eszközök (például a fézerek), jelmezek (a színészek egyenruhái), stb. Ilyen téren a The Mandalorian and Grogu nagyon szerencsés költségvetés szempontjából, mert nagyon-nagyon sok dolgot átvehetnek a sorozatokból, amire már semmit vagy csak minimálisat kell költeni. A maradék pénz meg mehet a teljesen új dolgokba. Ha a Starfighternek lenne ennyi a költségvetése, ott már aggasztóbb lenne a hír.

Yep, még nem láttam. Mint már sokszor írtam, nem vagyok különösebben Predator-fan, és végül az Alien-kapcsolat sem érte el, hogy elmenjek rá moziba. Mostanában meg nem töltök le olyan filmeket, amiket záros határidőn belül streamingen is megnézhetek.

Húúú, akkor lehet rendezni majd egy A bolygó neve: Halálbolygó maratont. Kíváncsi vagyok, milyen lett, bár hétvége előtt nem biztos, hogy megnézem. A hardcore rajongók szerint nagyon sz*r, szóval nagy esélyt látok rá, hogy rohadt jó lett.

Ha valaki 1999-ben, vagy akárcsak 10 évvel ezelőtt azt mondja, hogy egy Star Wars maratont nem a The Phantom Menace-szel fogok kezdeni, hovatovább, több különböző című animációs és élőszereplős művet is megtekintek előle, és 100 évvel korábbról indítok, hát minimum nagyon furán néztem volna rá. De ez a helyzet. Belevágtam egy Star Wars maratonba, részben azért, hogy egy kicsit rákészüljek a The Mandalorian and Grogura, részben azért, mert már naaaaagyon régen csináltam ilyet. Talán az ep9 előtt, de erre már nem mernék megesküdni. Akárhogy is, években mérhető. Ráadásul most szeretném az összes mozgóképes művet letudni kronológiai sorrendben (kivétel a videójátékokat, azokat előbb elkezdtem), laza tempóban, tömbökre felosztva. Az első ilyen tömb eme alkotásokat tartalmazta, megtekintési sorrendben: – The Acolyte – Tales of the Jedi: Justice – Tales of the Jedi: Choices – Tales of the Underworld: The Good Life – Tales of the Underworld: A Good Turn – Tales of the Underworld: One Good Deed – Tales of the Jedi: Life and Death – Episode I: The Phantom Menace – Tales of the Jedi: The Sith Lord A Köztársaság alkonya Ez az a szakasz, amiben a Köztársaság még úgy szólván a régi. Az utolsó évszázad, később az utolsó napok, amikor még nem a Sith irányítása alatt áll. Anno meghökkentő volt, mennyire más a Köztársaság a Birodalomhoz képest mind mentalitásban, mind látványban. De nagyon sokáig, szó szerint évtizedekig csupán egy film, a The Phantom Menace állt rendelkezésünkre az ügyben, hogy találgassunk, milyen lehetett igazán a Köztársaság. Mára szerencsére már több mozgóképes mű is irányt mutat, és ebben a legnagyobb szerepe a The Acolyte-nak van. Még sosem néztem meg úgy a szériát, hogy nem sokkal utána a The Phantom Menace-t is megtekintettem, így most nagyon markánsan szembejött velem, mekkora a különbség a Köztársaság fénykorának vége, és a Köztársaság tényleges vége között. Főleg Jedi szinten. Míg a The Acolyte-ban a coruscanti Jedi Templomban nyüzsög az élet, és a részfeladatokat kistanácsok menedzselik, ráadásul több, távoli világon is működnek Jedi enklávék önálló döntési jogokkal, addig a The Phantom Menace-ben és az azzal párhuzamosan játszódó The Sith Lord-ban a Jedi Templom kihaltabb, nincsenek már enklávék, és mindenben a Nagytanács rendelkezik. És bár a The Acolyte-nak végül nem lett folytatása, ennek ellenére már láthatjuk, hogy hogyan jutottunk onnan a Palpatine megválasztását lehetővé tevő állapotokig. Ebben a Tales of the Jedi két epizódja, a Justice és a Choices segít. Míg a The Acolyte-ban a Jedi Rend még autonóm szervezet, aminek legfeljebb beszámolási kötelezettségei vannak a Szenátus felé, addig a Justice-ban már egy olyan szituációt láthatunk, ahol a Jedik még ugyan önállóan működnek, de holmi szenátorok az ölebükként kezelik őket, s ha a parancsukra nem támadnak civilekre, akkor rájuk is tüzet nyithatnak a politikus testőrei. Sőt a jelenlétükben fenyegetőzhetnek azzal, hogy példastatuálás címszó alatt népirtást fognak elkövetni. Látható, hogy a Tha Acolyte és a Justice közötti 60-70 évben mennyire megváltozott a Jedik megítélése a Szenátusban, és mennyit romlott a presztízsük. Ez még tovább árnyalódik a Choicesben, ahol már az egyszerű emberek is úgy tekintenek a Jedi lovagokra, mint a Szenátus fogdmegjeire, és Mace Windu állításával ellentétben már valóban a politikusok érdekeit védik, nem a békét és az igazságot. Hogy mennyire megkopott a Jedi Rend hírneve és mennyire más a megítélésük, azt talán ez írja le a legjobban: a The Acolyte-ban, amikor Mae-ho kihívta Indarát, az asztaltársaság röhögésben tört ki. A Choicesben eljutottunk oda, hogy civilek öldösnek Jediket. Már senki sem nevet, ha egyszerű ember akar ölre menni egy Jedivel. Sőt az egyszerű emberek kezdik ellenségnek tekinteni a lovagokat. És így jutunk el a The Phantom Menace-hez, aminek már a nyitószövegében benne van, hogy Qui-Gon és Obi-Wan a főkancellár utasítására ment a Naboo-ra, ráadásul titokban. Egy sorozat, és egy mini széria két epizódja szépen megmutatja nekünk, hogyan jutottunk el az autonóm igazságszolgáltató lovagi rendtől a politikai érdekek kiszolgáló ölebekig. Hogyan lett a megbecsült Jedi Rend a nép szemében jó estebne kellemetlenség, rosszabb esetben a kizsákmányolást segítő ellenség. És mindez azért, mert 148 évvel a yavini csata előtt négy Jedi rendkívül súlyos hibát vétett, amiért aztán nem vállalták a felelősséget, hanem inkább eltitkolták. És ezt, ahogy az elkövetkezendő 113 év során annyi más rossz döntést, a Sith felhasználta arra, hogy gyengítse a Jediket, ellenük fordítsa a közvéleményt. Így, amikor kiadják a 66-os parancsot, már senkit sem lep meg egy olyan hazug állítás, hogy a Jedi Rend puccsot próbált végrehajtani. A politikai eszközként használt Jedikre már senki sem néz az igazság és a béke őreiként, és mivel a Rend elzárkózott Coruscanton, könnyű rájuk arctalan, személytelen szervezetként tekinteni. A The Acolyte idején, amikor még a Külső Peremvidéken lévő Ueda városában is ott állt egy templom Jedikkel tele, amikor egy mester beült a helyi kocsmába a többi városlakó közé, nem lehetett volna csak úgy kiadni egy 66-os parancsot. 113 évnyi gondosan megtervezett rombolás kellett ehhez, amiben sajnos a Jedik is nagymértékben asszisztáltak. Szóval a The Acolyte-nak és a Tales of the Jedi két epizódjának hála a The Phantom Menace teljesen más színezetet kapott a szememben. Bár a Köztársaság régi bája azért tetten érhető, például még megtalálják a helyüket az olyan komikus karakterek, mint Bazil vagy Jar Jar, a sokkal tágabb perspektívának, sokkal messzebbről indított ok-okozati összefüggéseknek hála jóval mélyebbek és súlyosabbak lettek a filmben az olyan pillanatok, mint amikor Amidala bizalmatlansági indítványt nyújt be Valorum ellen, és markánsabban csapódnak le az olyan szavak, mint a nyitószövegben az, hogy a Jediket a főkancellár küldte. De még a neimoidiak viselkedése is ilyen. Ezen a ponton azt kell mondjam, zseniális húzás volt a The Acolyte elejére neimoidiakat betenni. Mert ez szintén egy nagyon látványos folyamatot prezentál. Anno Yordnak elég volt felemelnie a kezét, a neimoidiak máris úgy összecsinálták magukat, hogy azonnal dalolni kezdtek. 100 évvel később ugyanezen faj tagjai bár még mindig tartanak a Jediktől, minimális ráhatás után hajlandóak merényletet elkövetni ellenük. És hát ugye itt nem állnak meg, később a komplett Jedi Renddel farkasszemet nézve hajlandóak háborúba vonulni a Köztársaság ellen. Szóval a neimoidiai faj egy remek fokmérője annak, hogy a Jedik megítélése mennyire megváltozott a brendoki incidens óta. Mindezek fényében azt mondom, most már nehéz úgy nézni a The Phantom Menace-t, hogy közben ne jusson eszedbe Sol és Indara döntése arról, hogy eltusolják a brendoki mészárlást. Vagy az, hogy Vernestra az igazság feltárása helyett mindent Solra kent, még jobban elmélyítve a Jedik sírját. Azok a kezdeti döntések vezetnek oda, hogy a Wayyl szenátora népirtást helyez kilátásba Dooku és Qui-Gon Jinn füle hallatára, majd, amikor a Jedik nem hajlandóak a parancsára rátámadni az éhezőkre, tüzet nyittat rájuk is. Ugyanígy, a Brendokon meghozott döntések vezettek el oda, hogy egy nép egyszerű tagjai megölték a Jedi Tanács egy tagját a Raxus Secunduson, és az odaérkező két Jediből csak egy akarta ennek az okát kivizsgálni. A másik, mert nem tért el a parancstól, a Jedi Tanács tagjává léphetett elő. És imigyen Sol, Indara, Torbin, Kelnacca és Vernestra döntéseinek hosszú távú következménye az is, hogy Dooku átállt a Sötét Oldalra. Ráadásul mindez ez a sok rossz döntés olyasmiből fakad, amit Yoda mond ki a The Phantom Menace-ben: a félelem. Sol, Indara, Torbin és Kelnakka félelme attól, hogyan reagál majd a Jedi Tanács és mi lesz Varoshával. Indara félelme attól, hogy milyen hatása lesz a Jedi Rendre, ha a Szenátus ellenőrzése alá kerülnek. És a félelem bizony dühöt szült, ahogy láthattuk a Justice-ban. A düh gyűlölethez vezet, ahogy az megmutatkozott Choicesben. A düh pedig kínt és szenvedést hoz: a klónok háborújától az exegoli csatáig. És ha már Dooku szóba került fentebb, különösen érdekes volt úgy elkezdeni a Star Wars Sagát, hogy néhány későbbi fontos szereplő előbb lépett képbe. Itt most főleg Dookura és Ahsokára gondolok, de említhetném Cad Bane-t is, noha ő azért kisebb jelentőségű. A grófot először Jediként látni nagyon komoly alapozása a később jövő, vele kapcsolatos eseményeknek. Még nem tudom, milyen lesz így nézni az Attack of the Clonest, de szerintem ugyanúgy nehéz lesz elvonatkoztatni a Tales of the Jediban látott eseményektől, mint a The Phantom Menace esetében. Különösen fontos ugye a The Sith Lord, amely bár az első résszel játszódik párhuzamban, igen szorosan kapcsolódik a második epizódhoz is. Lényegében megalapozza a folytatás al-főgonoszát, és előrevetíti annak fontos rejtélyét, a Kamino ügyet. Külön foglalkoznék kicsit a Jedi és a Sith első találkozásával, mert ez még egy sarkalatos pont volt számomra. A The Acolyte villantott egy olyan meccset, ami simán felért a naboo-i vagy a mustafari párbajhoz mind látványban, mind koreográfiában. És a Sith a Khofaron úgy tarolt, hogy azt még Darth Sidious is megsüvegelné. Emiatt picit tartottam attól, hogy a The Phantom Menace naboo-i párbaja elhalványul mögötte, de az én esetemben hála az égnek, erről szó sincs. Egészen mások a tétek, máshogy helyezkednek a szereplők. Hogy mást ne mondjak, Qimir célja a Jedik eliminálása, Maul célja emellett az is, hogy kiélvezze a helyzetet. Az Idegen pusztít, Darth Maul játszadozik. De akárcsak 100 évvel korábbi rendtársa, ha ráun erre, akkor gyorsan képes eliminálni bármilyen Jedit, s végül csak a saját arroganciája miatt bukik el. Szóval The Acolyte ide vagy oda, továbbra is úgy érzem, hogy a naboo-i párbaj reprezentálja a Sith epikus visszatérését, ahol Jedi és egyéb tanúk igazolhatják a nemezis feltámadását, míg a khofari incidens összes Jedi résztvevője meghalt, mielőtt tanúvallomást tehetett volna, a két nem Sith túlélő közül pedig egynek törölték a memóriáját, egy pedig a Sith szolgálatába szegődött. Mindent összevetve a The Acolyte-tól a Tales of the Jedi: The Sith Lordig tartó eseménysor így egyben egy nagyon különleges élmény volt az én sokat látott rajongói szememnek is. Mintha egy teljesen új matériát néztem volna, sokkal nagyobb, szövevényesebb, mégis átláthatóbb és jobban értelmezhető összefüggésekkel. Eddig sem éreztem tartalmatlannak a The Phantom Menace-t, de a The Acolyte és a Tales of the Jedi olyan plusszal töltötték meg, ami szerintem lazán összemérhető a Rogue One az A New Hope-ra kifejtett hatásával. Külön megemelem a kalapom azelőtt, hogy bár a The Acolyte folytatás híján látszólag egy 100 éves lyukat hagyott maga után, de a nagy képet tekintve a Tales of the Jedi két epizóddal képes ezt a lyukat finom átmenetté formálni. Nyilván nem tudjuk (legfeljebb sejtjük), mi lett Qimirrel és Oshával, de a nagy egész szempontjából fontosabb politikai változásokat lekövethetjük. Az egészben a leggyengébb láncszem talán a Cad Bane fiatalkorát átölelő Tales of the Underworld epizódtrilógia, mert maga a karakter is kisebb jelentőségű, ráadásul az egész sztori rendkívül személyes, aminek viszont nincs kihatása a nagy egészre. Viszont az mindenképpen az érdeme, hogy bepillantást nyerhetünk egy magvilág, a Duro földhöz ragadtabb, mindennapibb életébe, és láthatjuk, hogy a Jedik és a Szenátus világán túl is van élet, ami virágzásnak indulhat a Köztársaságban. S ehhez nem kell más, mint az, hogy a jó emberek ne maradjanak tétlenek. A személyes megközelítés persze igaz a Life and Death-re is, de ott Ahsoka maga tette az epizódot jelentőssé a nagy egész szempontjából, hiszen a karakter azon kevés szereplők közé tartozik, akik a Star Wars több érájában is kiemelkedőek lettek, és mostanra fontossága egy lapon emlegethető Anakinnal, Luke-kal, Leiával, Obi-Wannak, Hannal, Amidalával, Palpatine-nal, Rey-jel vagy Kylo Rennel. Ráadásul egy nagyon kedves – bár kissé azért hátborzongató – epizódról van szó, ami remekül összesűríti a Kicsi Soka jellemének lényegét, a benne lévő kedvességet, empátiát és bátorságot. Szóval a maraton első szakasza nagyon kellemesen telt el, így jóleső izgatottsággal várom a folytatást, ami a második kedvenc Star Wars mozifilmemmel, az Attack of the Clones-szal fog kezdődni holnap… Azaz ma, mert írás közben átkerültünk a mába a tegnapból.

Öröm látni, hogy ennyi egyedi, önálló, kreatív mozifilm lesz idén nyáron, és a Disney mer kockáztatni az újdonsággal.

Ez tiszta sor, de nem arról van szó, hogy az erőszaktól vagy a családbarátiságtól lesz-e jó, hanem, hogy félrevezető lehet a film promózása, ami árthat a film sikerének. És a lényeg nem csak az, hogy jó legyen, hanem az is, hogy sikeres legyen. Mert hiába jó, ha nem sikeres, annak maga a franchise láthatja kárát. Ahogy az történt a Solóval, megtörtént a The Acolyte-tal, és könnyen megtörténhet a The Mandalorian and Groguval is. Mert ugye milyen jó, hogy várhatjuk a The Acolyte 2. évadot, élvezhetjük az ifjú Solo kalandjait és a további "A Star Wars Story" filmeket? Ja, nem, mert ezek hiába voltak jók, sajnos nem voltak sikeresek a Disney ítélete szerint. Nagyon jó, ha jó a film, de még jobb, ha emellett sikeres is. Utóbbihoz a helyes marketing nagyban hozzá tud járulni. Ami jó ezen a téren, hogy úgy tűnik, a Disney legalább annak érdekében próbál tenni, hogy a mezei néző felzárkózzon. A Disney+ fejlécében tegnap óta, mindjárt az első ajánlóablakban ott virít, hogy "készülj a The Mandalorian and Grogúra, zárkózz fel as orozattal", és az ajánló a The Mandalorianre mutat. Ráadásul az ajánlóabalkokban hat Star Wars matéria van még emellett (az ep2-3, ep5 és ep7, továbbá az Ahsoka és az Obi-Wan Kenobi - ezekből az ep2, az ep5 és az Ahsoka még releváns is kisebb-nagyobb mértékben). Úgyhogy aki most fellép a Disney+-ra, egyből a The Mandaloriant látja szép nagy promóban, azt hírdetve, hogy ennek köze van a mozifilmhez, és még bőven van ideje bepótolni akár a The Book of Boba Fettet és az Ahsokát is. Plusz további Star Wars műveket is beajánlanak, ami szintén jó, segítheti a hype-ot. Szóval legalább a Disney+ oldaláról már látni valami erősebb mozgolódást. Az is, meg még sok más, igazából hosszan lehetne sorolni, miben lett durvább a Star Wars a Disney képbe kerülése óta.

Csak aztán vissza ne üssön. Úgy értem, például az Avatar: The Way of Waternél volt az, hogy a marketing inkább Pandora világára ment rá, így sok szülő elvitte a kisgyerekét a filmre, hogy majd mesebeli lényeket láthat. Erre a film azzal nyit, hogy azok a mesebeli lények a tűz martalékává válnak totálplánba, majd jött még az anyabálna és a gyereke lemészárlása, az agyvizének élőben csapolása és a többi. Na most itt benne van az, hogy azért a szülőnek is felelőssége lenne utánajárni, miféle filmre ülteti be a gyerekét, nem gondolkodás nélkül benyelni a marketinget (pedig hát az Avatarból lehetett sejteni, hogy azért nem babazsúr lesz a folytatás), ugyanakkor tény, hogy nem egy film hasalt már el azon, hogy a marketing más képet festett, mint amilyen valójában volt. És azért - legalábbis eddig - a Star Wars sem babazsúr. Sőt igazából a széria szerintem erőszakosabb lett, mióta a Disney gyártja. Oké, hogy régen is voltak lefejezések, meg kézlevásáok, de olyan gyerekbarát módon. Például Lucas csak megvillantotta a gyerekek előtt Anakin fénykardját a 66-os parancs során, szóval csak sejthettük, mi történt ezután. Az Obi-Wan Kenobiban konkrétan látjuk, hogy Vader sorban levágja az útjába eső gyerekeket, sőt az egyiknek a szemszögéből nézhetjük végig, ahogy gonosz pofával leszúrja. És ez csak egy példa, hol vannak még az olyan momentumok, mint amikor Mando lángszóróval a páncéljában sütötte meg a rohamosztagost, és a kamera még másodpercekig időzik a szénné égett fickón, és hallani, ahogy recseg a páncél és serceg a hús. Vagy a zombi-Palpatine. Vagy a deathtrooper, amiről Sabine leveri a sisakot és konkrétan egy rothadó hulla állkapcsa villan elő. Sokan állítják, hogy a Disney gyerekbaráttá tette a Star Wars-t, de ez szerintem kalapos baromság. És ha a The Mandalorian and Grogu nem tér el ettől, itt is könnyen pofán vághatja a szülőt és a gyermekét az, ha a reklámok hatására egy cukimuki filmet vár, aztán mit-tudom-én, az első öt percben egy rohamosztagos pusztán szrakozásból eltapos egy anzellant vagy felrúgják Grogut a csillagos égig. Végül is, szintén a The Mandalorianben volt az, amikor két scout trooper szó szerint megcsapkodta a zsákba zárt Grogut, hogy maradjon csöndben. Gyerekbarát Disney Star Wars = elrabolt, zsákba gyömöszölt gyerekek fizikai bántalmazása.

Ez mi a bánatos maci f*sza volt? EZ KOMOLY!? A Disney és/vagy a Lucasfilm marketingesei beszívtak, meg azok is, akik ezt jóváhagyták? Komolyan, amíg Grogu meg nem jelent, azt hittem, csak egy Youtube-reklám megy, mondtam is magamban, hogy na f*sza, a reklám még a végén hosszabb lesz, mint a film spotja. EZZEL a SZ*RRAL akarják a moziba visszaküldeni a Star Wars-t? És persze megint jön majd a csodálkozás, hogy "néd mán, megbukott a film. Biztos mindenki más hibás emiatt, csak mi nem." Ezek most lőtték tökön a filmet. Sidious reakciója is illik arra, amit érzek:

@Odumin A színvonal igazából nőtt. Főleg, miután a harmadik évad kezdetén kispadra ültették a Rodenberry visszavonulása után a Treket gondozó, és az ENT-re már ellustult, elk*rvult Bergman-Braga párost és a helyükre lépett a sajnos pár éve elhunyt Manny Coto, aki a rajongók között is hamar népszerűvé tette az első két (szerintem is meglehetősen lapos) évaddal lassan földbe állt sorozatot. Olyan sikeres volt, hogy a 4. évadra ki is rúgták az említett párost és az egész Treket rábízták Cotóra. Sajnos azonban a széria eddigre már nézettség terén totál a földbe állt, a mezei nézők rég elpártoltak tőle és már nem lehetett visszacsábítani őket (meg hát ekkoriban bukott ordas nagyot a Star Trek: Nemesis is a kasszáknál). Úgyhogy a Paramount, aminek vezetősége akkoriban kifejezetten rüheltek a Star Treket szőröstül-bőröstül, lelőtték a szériát, ami ráadsául akkor viszonylatban baromi drága sorozat volt. De rajongói körökben is az a konszentus, hogy az ENT-et pont akkor lőtték le, amikor már baromi jó volt. Kivéve a legutolsó rész, ami egy jó nagy turhás szembeköpése minden nézőnek. Az annyira rossz lett, hogy pár éve az egyik írója, Braga is elismerte végül, hogy bér próbálta anno védeni, de valójában elk*rták, nem kicsit, nagyon.

Egen, nálam is hozzájárult a DIS "bukásához", bár engem nem irritál, csak baromira hidegen hagy. Lényegében mindenkit érdekesebbnek tartok nála, olyan semilyen az a csaj. Mind a karakter, mind az őt megformáló színész. De nekem végül az évadonkénti "elpusztul az egész civilizáció/galaxis/univerzum" válsághelyzettel lett teli a búrám. Szerencsére egy idő után a Trek jelenlegi alkotói is rájöttek erre, így az új szériák már nem ebben a szellemben készülnek.

Nem. Sajnos még a Strange New Worlds legutóbbi évadáig sem jutottam el. A Starfleet Academy elég megosztó lett, úgy hallom. Bár nézettségi rekordokat döntöget, minő meglepetés, a rajongók egy része fúj rá. Igaz, olyan dolgokért, amik amúgy a régi részekben is benne voltak. Vajon honnan olyan ismerős ez...? Engem csak abból a szempontból aggaszt, hogy a Discovery spin-off-ja, aminek szintén nem láttam az utolsó 2-2,5(?) évadát, mert már nagyon nem tetszett. Szóval míg az SNW-re csak várok, hogy legyen rá időm, ez annyira meg sem mozgat. Noha van benne pár dolog a trailerek alapján, ami érdekel (például a Voyager Doktora visszatér benne, ő meg az egyik kedvencem volt a VOY-ban).

Meg Luke és Leia, vagyis az OT három főszereplőjéből egyik sem volt benne ebben a filmben. De hiányzott Tarkin is, pedig hát csak az ep4 főgonosza volt. Lucas látványban, szereplőkben és történetben is ügyesen font bele a filmbe nosztalgikus elemeket, jórészt csak olyanokat, akikre feltétlenül szükség volt (Obi-Wan, Anakin, Yoda), vagy olyasmit, ami illett a sztorihoz (Tatooine). C-3PO és R2-D2 tényleg kicsit kakukktojás, főleg 3PO, az már kicsit tényleg túl sok volt a jóból, hogy az egyik droid az ikrek anyjáé, a másik meg merő véletlenségből pont az apjuké.

Egész pontosan ezt mondta: "If I couldn't do Plagueis or Yoda, I think that would've been a real heartbreak. I think it sets up future storylines that could be really compelling. We wanted to answer a lot of questions, We wanted to show Qimir’s master. We weren't going to wait a second season for that." - by Entertainment Weekly, interjú Leslye Headlanddal. Magyarul: "Szerintem szívszaggató lett volna, ha nem tudtam volna szerepeltetni Plagueist vagy Yodát. Úgy gondolom, hogy ez igazán izgalmas történeteket vetít előre. Sok kérdésre akartunk választ adni. Meg akartuk mutatni Qimir mesterét. Nem akartunk ezzel a második évadig várni."

2026.02.16-án 06:00 és 07:00 között a fórum 2x10 percre elérhetetlenné fog válni, ugyanis a tárhelyszolgáltató, a DotRoll frissíti a fórumnak is otthont adó szervert, ami leállással jár majd. Egyéb módon nem érinti a dolog az oldal működését.

Nem Sith mester, legalábbis nem úgy, mint Plagueis Sidiousnak és Qimirnek, vagy Sidious Vadernek, Tyranusnak és Maulnak. Hanem úgy, ahogy például Dooku volt Asajj-nak, Opress-nek és Quinlan Vosnak. Tehát az akolitus mestere. A sorozatban Mea végig mesternek szólítja az Idegent, ahogy Asajj és Opress is mesternek szólította Dookut. Mae, Osha, Asajj, Opress, Vos, ezek mind akolitusok, akinek a Sith tanítvány a mestere, akinek meg a Sith mester a mestere. Qimir maga Sith tanítvány (csak a Sith tanítványnak van akolitusa), és Darth Plagueis a mestere, ezt már rég tisztázta Leslye Headland, ebben nincs kérdés.

Csak, ha Mace Windunak vagy Vernestra Rwoh-nak hívják. Bár gyanús, hogy mindkettő kopasz, színesbőrű és lila kardja van.

Ezt már a Visual Guide is elég egyértelműen tisztázta, amiben folyamatosan Sith-ként hivatkoznak rá. Ez a szegény Nar Shaddaa annyit emlegetik már, hogy lassan tényleg feltűnhetne egy mozgóképes Star Wars műben. Jobb, hogy nem lett. Yord nem lenne Yord azok nélkül a pofák nélkül, amiket vág, és amiket egy fapofa duros képtelen lett volna visszaadni. Kíváncsi vagyok, hogy a kopaszság mitől hangsúlyozza valaki bölcsességét... Megjegyzem, nem sikerült. A bölcsességét inkább azzal kellett volna kihangsúlyozni, hogy bölcsnek írják meg, de ők s*ggfejnek írták meg. Bár tény és való, a kopaszsága ezt is hangsúlyozza, pláne, ha rajzolunk egy képzeletbeli vonalat a kobakja közepére. Vicces, hogy Dave Filoni volt az, aki ezt a kitételt azonnal felrúgta, ahogy megszabadultak George Lucastól. Látványos is, hogy míg a TCW-ben minden mandalore-it ki lehet nyírni egyetlen fénykardvágással, hovatovább, bármilyen sugárvetővel, a Rebels-től, azaz az első Lucas nélküli SW matériától kezdve sebezhetetlen a mandi páncél (anno a 2x01 The Siege of Lothalnál sokan ki is akadtak - én is -, hogy Sabine-t olyan durván bevédte a plot armor, hogy túlélt egy fejlövést, míg ugyanebbe bármilyen red shirt mandi simán belehalt). Külön érdekes, hogy az Ahsoka flashback jelenetében, a mandalore-i ostrom képsorai alatt Ahsoka szintén könnyedén levágja az elé kerülő mandikat, szóval legalább ezen a téren koherensek. De máig nincs magyarázat arra, hogy a TCW érában miért nem képes a mandi páncélzat ellenállni a fénykardnak. Azért annyira mélyre csak nem kellett merülnie, mert egyrészt, a cortosis elég ismert és sokszor használt anyag volt a Legends-ben, másrészt eddigre a kánonnak is része volt a 2014-es Új hajnal című regénynek hála, és több más műben is megjelent. Az odamondás nem hiányzott, de az átépítés alatt álló Szenátust megnéztem volna. Na, majd a második évadban... Jaaaaa... Ez is jobb, hogy kimaradt.

Snoke.

Szintén. Ehrenreich nálam nagyban hozzájárult ahhoz, hogy elkezdjen érdekelni Han Solo. Ugyan az OT-ben is kedveltem, de különösebben nem érdekelt. valószínűleg ezért is volt az, hogy a Solo sem érdekelt egészen addig, amíg be nem ültem rá a moziba.

Kíváncsi vagyok, milyen hatása lesz a Star Wars-ra annak, hogy a Disney és a Lucasfilm jelenlegi elnöke is leköszön és új vezetőség áll fel. Nyilván még évek telnek el, mire ennek a váltásnak igazán látszatja lesz.

Inkább van egy újabb neve a Tizenegyedik Fivéren kívül. Becenév? Valódi? Mondjuk egy ilyen kis dobora könnyebb kiírni azt, ami szerepel rajta, minthogy "The Eleventh Brother (Inquisitor)". Körbe is érné a dobozt.

Mondanám, hogy félreütöttem, az u és az i egymás mellett van, de a franc sem tudja, nem-e a tudatalattim dolgozott valamin. Amikor ezt a részt írtam, épp Sabine volt képernyőn... Mindenesetre javítottam, köszi az észrevételt.

Egykori Darth, most már csak Maul Közeledik a Maul – Shadow Lord premierje, ennek apropóján talán érdemes összefoglalni, ki is Darth Maul, ugyanis rövidke életútja meglehetősen kiterebélyesedett azóta, hogy a Naboo-n kettéhasadt a karrierje. Maul már nem csak a prequel éra első, nagyon hamar el- és aláhullott, szinte néma Sith ellenfele, hanem egy érákon átívelő gonosz karakter, aki bizony még nem sokkal a yavini csata előtt is borsot tört a Galaxis némelyik hősének orra alá. Gyötrelmes gyermekkor Maul egy dathomiri zabrak, aki 54 évvel a yavini csata előtt látta meg a napvilágot a Dathomir bolygón. Ő volt az Éjnővéreket vezető Talzin anya elsőszülött fia. Eredeti neve, ahogy apja kiléte máig ismeretlen, előbbit idővel maga is elfelejtette, utóbbit a jelek szerint nem ismerte. Idővel két öccse született, Savage Opress és Talzin legkisebb fia, Feral. Maul az egyéves születésnapja előtt kapta meg jellegzetes tetoválásait. Fiatal korát nagyrészt az Éjfivérek Falujában töltötte, fiatalabb fivérére, Savage-ra vigyázva, aki gyengébb és gyámoltalanabb volt, mint ő. Erőérzékenysége már fiatal korában megmutatkozott a természettel való kapcsolatán át. Nagyjából 9 éves korában (körülbelül 40 évvel a yavini csata előtt) az anyja összebarátkozott egy Sith Nagyúrral, Darth Sidiousszal. A Sith az Éjnővérek mágiáját tanulta el Talzintól, aki azért volt hajlandó megosztani vele ezt a tudást, mert Sidious azzal hitegette, hogy a nőt választja majd tanítványául. A kicsi Maul viszont félt a férfitól, és inkább a szobájában rejtőzött, amíg az az otthonukban tartózkodott. A benne nyugvó harag viszont felkeltette Sidious érdeklődését. A Sith eztán utasította Talzint, hogy mondjon le a fiáról, mivel senkihez sem kötődhet, ha Sith akar lenni. Az asszony vonakodva, de megtette, amit reménybeli mestere kért tőle. Mault egy Éjfivérre bízta. A zabrak férfi és két fia minden nap bántalmazták a kisfiút, több ízben is annyira megverték, hogy aztán lábra sem tudott állni, és csak az idősebb fiúk maradékán élt. Hosszú hónapokon át tartott ez, közben Maul szeretete az édesanyja iránt gyűlöletté alakult. Ennek hála pedig egyre erősödött a kapcsolata a Sötét Oldallal. Ekkor egy ember érkezett az Éjfivérek Falujába, hogy harcost válasszon magának. Maul gyámja bezárta a gyermeket a házukba, hogy ne vehessen részt a próbán, ám a fiú az Erőt használva megszökött. A próba helyszínén viszont rá kellett jönnie, hogy a férfi nem más, mint Darth Sidious, aki miatt az anyja elhagyta őt. Talzin amúgy szintén jelen volt ezen az eseményen. Maul éktelen haragra gerjedt, és az Erővel megfojtotta a gyámját és annak két fiát. Sidioust lenyűgözte a fiú pár hónap alatt elért fejlődése azon körülmények között, amit ő konstruált – ugyanis a gyám és a fiai az ő utasítására gyötörték Mault. Úgyhogy, mire Talzin kettőt pislantott, Sidious fogta a gyereket és távozott vele, hátrahagyva a nőt. Talzin ott helyben megesküdött, hogy egyszer visszaszerzi elrabolt fiát és bosszút áll Sidiouson, amiért így elárulta. Sith tanítvány Sidious új nevet adott a fiúnak, így lett belőle Darth Maul Sith tanítvány. Mestere célja egy orgyilkos kiképzése volt, akit aztán fegyverként használhat céljai eléréséhez. Maul különféle harcművészeteket tanult, és magas fokon elsajátította a fénykard forgatásának technikáját. Olyannyira, hogy idővel a kétpengéjű lézerkard mesterévé vált. Közben elkészítette a saját fegyverét a Sidioustól kapott tervek alapján, főleg lopott alkatrészeket használva – és miközben azokat beszerezte, rengeteg vért kiontott. Sidious folyamatosan a Jedik ellen hangolta Mault, hogy motivált legyen a Rend elpusztításában. Azonban erre nem volt sok szükség, ugyanis Maul személyes okokból már gyűlölte a Jediket. Őket hibáztatta a sorsáért, amiért azok sosem jöttek el érte, Erőérzékenysége ellenére. Tanítása közben Sidious egy alkalommal elvitte Mault egy ősi Sith világra, a Malachorra, hogy lássa a Jedik és a Sith-ek között lezajlott brutális csata eredményét. Mestere kényszerítésére Maul a holtak hamuját belélegezve félelmetes látomásokat látott a csatáról, s érezte Sith testvérei fájdalmát, amint fénykardok és a bolygón használt szuperfegyver által meghaltak. Az első küldetések Maul egyik első önálló feladata az volt, hogy rabolja el az Umbaráról a bolygó szenátorát, Sly Moore-t, egy Erőérzékeny nőt, aki elutasította a Jedi tanokat és titokban a Sith-et tanulmányozta. A küldetést könnyen elvégezte, de az meglepte, hogy miért kellett megtennie. Sidious szövetségesnek akarta Moore-t. A nő vallási fanatizmusból felesküdött a Sith-ek szolgálatára, és a mester politikai segítője lett, akit valamikor ez idő tájt neveztek ki a szülővilága, Naboo szenátorának az igazi nevén, Sheev Palpatine-ként. Mault az ilyen feladatok nem elégítették ki, ő Jediket akart ölni. Ugyan mestere ezt határozottan tiltotta, sőt halállal fenyegette, egy alkalommal a coruscanti alvilágot vizsgáló Jedi lovagoot, Khaat Qiyn-t és padawanját, Bairdon Jace-t követte. De bármennyire is szerette volna, nem támadt rájuk, még akkor sem, amikor a Jedik megérezték a jelenlétét. Maul máskor ratharokra vadászott, méghozzá úgy, hogy felbérelt orvvadászokat használt csalinak. Ezen akciók során sosem használta a fénykardját, nehogy felismerjék benne a Jedit vagy még rosszabb, a Sith-et. Sidious ezen, a terveire veszedelmes kiruccanásait egyáltalán nem nézte jó szemmel, noha tetszett neki Maul bosszúvágya és vérszomja. Sidious egy másik megbízása egy kalózbanda felszámolása volt egy évvel a naboo-i incidens előtt. A galeri tagjai elrabolták a Kereskedelmi Szövetség néhány, sokat tudó tagját. Maul végzett a kalózokkal és az elraboltakkal, ám közben megtudta, hogy a Xrexus Kartell elfogott egy padawant a Nar Shaddán, és el akarják adni. Maul meglátva az esélyt egy Jedi megölésére, felbérelt négy fejvadászt (Cad Bane-t, Aurra Singet, Vorhdeilót és Troo-tril-teket), hogy a segítségükkel megtudja az aukció pontos helyszínét. Mault és csapatát a Drazkel-rendszerbe vezették a nyomok, ahol álnéven feljutottak a Xrexus Kartell űrállomására. Az ifjú Sith itt megtalálta a padawant, egy twi’lek lányt, Eldra Kaitist. Mivel az űrállomáson túl sok volt a kalóz, Darth Maul hagyta, hogy egy Jee Kra nevű moogan ipari mogul megvásárolja Kaitist, majd a Sith és a fejvadászok rajtuk ütöttek a vállalati mágnás hajóján, és megölték őket. Maul felfedte Sith valóját a padawan előtt, ám mielőtt megölhette volna, a Xrexus Kartell lelőtte a hajójukat és lezuhantak a Drazkel holdjára. Itt Maul és Kaitis kénytelen volt összefogni, hogy leszámolhassanak a kartell tagjaival. Ám a kényszerszövetség rövid életűnek bizonyult. Amint az utolsó ellenlábasuk is a porba hullott, a Jedi és a Sith fénykardjai egymásnak feszültek. Bár a padawan méltó ellenfél volt Maul számára, végül a Sith tanítvány mellkason szúrta az ifjú lányt, ezzel kiontva az első Jedi vért. Mault nem sokkal később felszedte Bane és csapata egy lopott hajóval, majd a Kartell állomására vitték, ahol megölte a bandát vezető Xev Xrexust, hogy biztosítsa a Sith titkának sértetlenségét. Maul visszatért Palpatine-hoz, aki ekkor már tudta, hogy tanítványa önállósította magát a küldetése befejezése után és megölt egy Jedi padawant. Nem örült neki, de abban örömét lelte, hogy ez nem csillapította Maul vér- és bosszúszomját. Az első lépés a bűnözés útján Nem sokkal ezután Maul papíron létrehozta a Kaitis Kartellt, míg ő maga annak egyik végrehajtójaként tetszelgett. A kartell nevében összedolgozott az Erőérzékeny Zek Peiróval, akivel egy, a fűszer előállításához szükséges scam szállítmányt akart eltulajdonítani egy bűnbandától. Bár az akció sikerrel zárult, Maul közben felismerte Peiro Erőérzékenységét és megölte. Sidious nagyon rossz szemmel nézte ezt a kis magánakciót. Vissza is tértek a Malachorra, hogy folytassák a Sith kiképzést. Maul egy újabb látomást látott, amiben Jedi volt és zabrakokat segített, ám a vízió végére megtalálta Sith önmagát és végzett a társaival. Palpatine-t ez a fejlemény örömmel töltötte el, míg Maul ráébredt, hogy a Jedik legyőzéséhez nem lesz elég a dühe. Bukásra ítélt bosszú 22 évvel a születése után, és 8 évvel Sith kiképzésének megkezdését követően Darth Maul ideje elérkezett. Egy Jedi mester és padawanja megszöktette Amidala királynőt a Naboo-ról, és a bolygót blokád alatt tartó Kereskedelmi Szövetség kétbalkezes droidjai és neimoidiai képtelen voltak megtalálni. Úgyhogy Darth Sidious felfedte tanítványát Nute Gunray és csatlósa előtt, majd a Jedik után küldte. A parancs egyszerűen szólt: ölje meg a Jediket, utána vigye vissza Amidalát a Naboo-ra. Maul felkészültségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy alig egy nap alatt megtalálta a bujkáló királynőt, méghozzá egy, a Naboo kormányzója által küldött segélyhívás lekövetésével. Maul a Tatooine-ra érkezve kutaszdroidjaival rálelt a Jedi mesterre, Qui-Gon Jinn-re, akit visszakövetett a hajójukig. Itt Darth Maul végre összecsaphatott egy igazi, kiképzett Jedi lovaggal. Ám a párbaj hamar véget ért, mivel Jinn mester a menekülést választotta. Ez csak tovább tüzelte Maul haragját. A tatooine-i kiruccanás mégsem volt teljes kudarc. A Jedik végre tudomást szereztek a Sith létezéséről. Miután Amidala királynő úgy döntött, hogy visszatér a Naboo-ra és felszabadítja népét a Kereskedelmi Szövetség elnyomása alól, Sidious a bolygóra küldte Mault, hogy ölje meg a Jediket és Amidalát is. A Sith maga választotta meg a csatateret. A Jediket a hangárban fogadta, majd a párbaj során a generátor komplexumba csalta őket, amit előzőleg már jól kiismert. Elválasztotta a mestert a tanítványától, majd maga után csalta őket a magterembe. Itt az időközönként nyíló és záruló lézerkapukkal elválasztotta egymástól ellenfeleit, így könnyűszerrel végezhetett Qui-Gonnal. Obi-Wan azonban nagyobb falatnak bizonyult, mint a mestere. A padawan fiatalos lendülete és haragja váratlanul érte Darth Mault, amit fénykardja bánt. A Jedi egy gyors csapással kettévágta Maul duplapengéjű fegyverét. Ám ez nem zökkentette ki a Sith tanítványt, épp ellenkezőleg, felvette Kenobi ritmusát, és sikerült belelöknie az aknába. Ám itt nagyot hibázott. Miközben legyőzött ellenfelét kínozva kiélvezte a győzelmet, Obi-Wan az Erővel magához rántotta Qui-Gon fénykardját, és kiugrott az aknából. Mault a döbbenet szinte megbénította, így még csak védekezésre sem emelte csonka kardját, miközben Obi-Wan derékban kettévágta. Maul a meglepettségtől pislantva belezuhant az aknába. A gyűlölet őrülete Egy olyan kis bolhacsípés, mint egy kettévágás azonban nem jelentet gondot egy képzett Sith Nagyúrnak. Bár döntetlenben itt sem sikerült kiegyezni, Maul túlélte a mások számára halálosnak bizonyuló csapást, hála zabrak fiziológiájának, valamint a benne dúló, a Sötét Oldal természetellenes képességeit felerősítő féktelen és határtalan gyűlöletnek, ami most egyetlen egy emberre összpontosult: Obi-Wan Kenobira. A Jedire, aki egyetlen kardcsapással elvett tőle mindent. A Sötét Oldal életben tartotta Mault. Felsőteste a plazmafinomításból származó hulladékot összegyűjtő szemétgyűjtő konténerbe zuhant. Az automata jármű azután a programját követke a Lotho Minorra repült, a Galaxis egyik szeméttelepére. Maul az Erő segítségével új altestet fabrikált magának, így vált egy nyolc végtagú kibernetikus szörnyeteggé. Pár évvel később egy guberáló hajó kapitánya, a droid Spikewheel rejtélyes üzenetet kapott. Ha elfogja a Lotho Minoron a hajdani Sith-et, Darth Mault, tekintélyes jutalomba részesül. Spikewheel kapott az alkalmon, egyúttal felhasználta a lehetőséget jövendőbeli első tisztje, Gritz tesztelésére. Utóbbi sikeresen elfogta Mault, ám ezután kiderült, hogy a titokzatos üzenet küldője maga a Sith volt, aki így akart magához csalni egy űrhajót, hogy aztán azt ellopva elszökhessen a Lotho Minorról. Maul eztán elpusztította Spikewheelt, ám annak egyik embere, Seles sikeresen kidobta a felszálló hajóról a pók-kiborgot és Gritzet, akit végül Maul megölt. Ahogy teltek az évek az egykori Sith barátságot kötött egy anacondannal, Morley-val, aki ételt vitt neki, cserébe a maradékokért. S ahogy teltek az évek, Maul elméje úgy bomlott meg egyre inkább a dühtől, haragtól és bosszúvágytól. Ezen érzelme mindegyike Kenobira összpontosult, akinek idővel a megszállottjává vált. A megmentő fivér Maul több mint tíz évig sínylődött a Lotho Minoron. Ám ekkor megjelent a bolygón az öccse, Savage Opress, aki az anyjuktól kapott talizmánt használva talált rá elveszett fivérére. Opress sokat változott, hála Talzinnak, aki az Éjnővérek mágiáját használva alapos fizikai és mentális átalakítás alá vette a fiát, hogy így váljon megfelelő fegyverré papíron Dooku, elviekben Asajj Ventress, de valójában az ő számára. Talzin ugyanis tudta, hogy Maul nem halt meg, bár azzal nem volt tisztában, hol van. Savage megölte a Mault és őt is manipulálni próbáló Morley-t, majd visszavitte a bátyját a Dathomirra. Az otthona azonban ekkor már romokban hevert, ugyanis Dooku parancsára Grievous tábornok néhány túlélő kivételével kiirtotta az Éjnővéreket. Talzin azonban az életben maradtak között volt, és fiai segítségére sietett. Életereje egy részét és a közeli harci droidok maradványait felhasználva újjáépítette Maul testét és szellemét. Visszaadta ép elméjét és emlékeit, új, célszerűbb droid altestet adott neki mágiát használva. Talzin eztán eltűnt a szellemvilágban, mivel már képtelen volt fenntartani a testét a fizikai létsíkon. Azonban távozásakor még hátrahagyott egy utasítást a fiai elméjében: fel kell építeniük egy hadsereget, ami vetekszik Sidiouséval. Bosszúhadjárat Maul visszanyerve régi önmagát összeállt Opress-szel, és azonnal Obi-Wan nyomába eredt. Ártatlanok lemészárlásával a Raydoniára csalta az elmúlt tíz évben a Jedi Tanács tagjává vált riválisát, ahol sikeresen elfogta. Ám a bosszúja ezúttal sem teljesülhetett be, mert közbelépett egy faj- és klántársa, Savage régi mestere, Ventress, aki megmentette Kenobit a biztos halál torkából. Maul persze nem adta fel tervét, de közben anyja óhaját is teljesítenie kellett, így a bosszút némileg félretette. Elkezdtek fosztogatni és legyilkolni a nyomukba eredő Jediket. Közben Maul úgy döntött, hogy folytatja Sith életvitelét, és tanítványául fogadta Opress-t. Végül a Sertar-szektorban csapdába csaltak néhány kalózt. Ám ahelyett, hogy megölték volna őket, Maul felajánlotta az összelopott pénzt cserébe egy szövetségért. Bár a kalózok egy része a fivérek mellé állt, a közeli Florum bolygón tanyázó banda többi tagja az eredeti főnök, Hondo Ohnaka mellett maradt. Emiatt Maul és Savage a saját csapatukkal megtámadták Hondóékat. Közben a helyszínre érkezett Obi-Wan és a Jedi Tanács egy másik tagja, Adi Gallia. A páros már egy ideje nyomozott a két Sith után, így jutottak el a Florumra. Párbajba bocsátkoztak a testvérekkel, ám Savage Gallia fölé kerekedett és megölte. Obi-Wan később levágta az ifjabb zabrak karját, míg Hondo sikeresen újra maga mellé állította elkallódott embereit, így azok Maulék ellen fordultak. Maul lába is megsérült menekülés közben, és épp csak kijutott megcsonkított öccsével a Florumról egy mentőkabinnal. A Galaxis legnagyobb bűnvezére A mentőjármű energiahiánya, valamint sérüléseik miatt Maul és Savage megrekedtek a nyílt űrben, szembenézve a fagyhalállal. Ám annak bekövetkezte előtt mandalore-iak egy csoportja, a terrorista Halálőrség rájuk talált és visszavitték őket a zanbari bázisukra, ahol Maul új, emberibb kibernetikus altestet, Savage pedig mechanikus karpótlékot kapott. Eztán találkoztak a Halálőrség vezetőjével, Pre Vizslával és annak jobb kezével, Bo-Katan Kryze-zel. Maul Sith-ként azonosította magukat, ami meglepte Vizslát, mivel tisztában volt azzal, hogy csak két Sith létezhet, és egy korábbi, balul elsült szövetségből ismerte Dookut, tudta, hogy ő is Sith. Maul azonban tettetőnek és ellenségnek titulálta Darth Tyranust, magukat tartva a Sith igazi Sötét Nagyurainak. A fivére végül szövetségre léptek a Halálőrséggel, és hadsereg toborzásába kezdtek. Hogy a Köztársaság ne figyeljen fel rájuk, bűnszindikátusokkal igyekeztek lepaktálni. Miután visszautasíthatatlan ajánlatot tettek a Fekete Napnak, a Pyke Szindikátus önként csatlakozott hozzájuk. Végül a két kartellal a háta mögött Maul és Vizsla némi agresszív tárgyalás keretében meggyőzték Jabbát és a Hutt Klánt is a csatlakozásról, így megalakult az Árnyékkollektíva. Maul egy negyedik szindikátust is be akart vonni a szervezetébe, a Morubas-családot, ám a velük való konfrontáció végére felhagyott ezzel az elhatározásával, mivel úgy vélte, a család nem méltó hozzájuk és nem vennék hasznukat. Mandalore ura és parancsolója Maul terve egyszerű volt. A bűnszindikátusok segítségével gyengének állítják be a Mandalore uralkodóját, Satine Kryze-t, majd a Halálőrség megjelenik megmentőként. Pre Vizsla lesz Maul uralmának arca, ezzel elkerülik a Jedik figyelmét. Legalábbis addig, amíg valaki alkalmasabbat nem találnak, mert Maul gyanúja szerint Vizsla hamar ellenük fog fordulni. A Fekete Nap, a Pyke Szindikátus és a Hutt Klán a tervnek megfelelően rászabadult a Mandalore fővárosára, Sundarira. Mivel a tomboló klón háborúkban semleges álláspontot felvett Mandalore már amúgy is senyvedett, és a szélsőségesen pacifista felfogású Satine nem engedte a hatóságoknak hathatós eszközökkel felvenni a harcot a különböző bűntényeket elkövető szindikátusok ellen, a lakosság elkezdett lázadozni. Ekkor lépett színre a Halálőrség, ami nagyon hamar és könnyedén megfékezte a látszólag megállíthatatlan szindikátusokat, ezzel elnyerve a nép bizalmát. Satine-t és az Új Mandalore vezetőségét leváltották és bebörtönözték, míg Vizsla a bolygó miniszterelnökévé nevezte ki magát. Végül elárulta és letartóztattatta Mault Savage-dzsal és a többi bűnözővel együtt. A sundari-i börtönben a fivérek önkéntes túrára indultak, miután az Erővel kirobbantották magukat a cellájukból. A céljuk egy Vizslánál számukra alkalmasabb miniszterelnök felkutatása volt, s mivel a Halálőrség minden politikai ellenfelét ugyanoda zárták be, a börtönnél jobb helyet erre nem is kereshettek. Meg is találták a legalkalmasabb jelölte Almec képében. Ő volt Mandalore korábbi miniszterelnöke, mielőtt Satine bebörtönözte, mert bűnözőkkel lepaktálva próbált javítani Mandalore helyzetén – közben megtömve saját zsebét is. Almec támogatásával Maul kihívta párbajra Pre Vizslát, majd egy parázs összecsapás után a fejét vette és megszerti tőle a hatalom szimbólumát, az ősi mandalore-i fénykardot, azaz a Feketekardot. Ezzel a mandalore-i hagyományok szerint ő lett Mandalore ura. A Halálőrség java mellé állt, ám Bo-Katan és követői, az Éjjeli Baglyok, valamint a Halálőrség maradéka Maul ellen fordult és elmenekült. A zabrak lordot ez nem igazán érdekelt, immár Almecen keresztül ő volt Mandalore teljhatalmú ura, és az Árnyékkollektíva vezére. Megszületett a hadsereg, amit az anyja kívánt. Csupán két Sith létezhet Maul innentől kezdve nyugodtan koncentrálhatott Obi-Wanra. Hagyta, hogy Bo-Katan és az unokaöccse, Korkie Kryze, a fiú barátai, valamint az Éjjeli Baglyok megszöktessék Satine-t a börtönből. A hercegnő sikeresen elküldött egy segélykérést Kenobinak, ám eztán újra elfogták. Mivel a Mandalore semleges világ, a Jedi Rend hivatalosan nem avatkozhatott be. Obi-Wan emiatt egy nem szentesített akció keretében, egyedül indult megmenteni Satine-t, ám az akció során ő maga is fogságába esett. Maul megérezve a romantikus kapcsolatot Satine és Obi-Wan között, bosszúból leszúrta a hercegnőt, aki a Jedi karjaiban halt meg. Ám eme tett után valaki olyan is akcióba lendült, aki pillanatok alatt képes összezúzni Maul minden tervét. Miközben Satine testvére, Bo-Katan kimenekítette Obi-Want a Mandalore-ról, a bolygóra érkezett maga Darth Sidious. Mault és Savage-t riválisnak titulálta, akiket a Sith egyetlen törvénye értelmében ki kell iktatni. Párbajba bocsátkozott a fivérekkel, és megölte Savage-t, majd lefegyverezte, megkínozta, majd a foglyaként magával vitte Mault, hogy egykori tanítványa új célt szolgálhasson. Egy anya bosszúja Sidious a Stygeon Prime-on álló szeparatista börtönbe, a Spire-be szállította Mault, ahol Darth Tyranusszal közösen megkínozták. Palpatine emlékeztette a zabrakot, hogy még tervei vannak vele, Dooku pedig azt a parancsot kapta a mesterétől, hogy szedjen ki a fogolyból mindent, amit csak lehet az Árnyékkollektíváról. Sidious eztán távozott a Stygeon Prime-ról. Azonban a Halálőrség követte a Sith Nagyúr hajóját a Mandalore-tól a börtönig. Két mandi, Gar Saxon és Rook Kast megtámadták a Spire-t és kiszabadították Mault. Dooku utasítására Grievous tábornok a droidseregével üldözőbe vette a szökevényt. Maul visszatért a zanbari bázisára, ahol visszakapta a Feketekardot, ezzel jelezve, hogy a Halálőrség továbbra is őt tartja Mandalore igazi urának. Egyúttal Almec is felvette vele a kapcsolatot és kiderült, hogy ő szervezte meg a szöktetését, hálából azért, mert korábban Maul is kihozta őt a börtönből. Az ünneplést azonban harci droidok serege szakította meg. Mault MagnaGuardok, majd Grievous is megtámadta, így menekülni kényszerült a Halálőrség és az Árnyékkollektíva maradékával. A hiperűrben felvette a kapcsolatot a szellemi síkon senyvedő Talzinnal, aki arra utasította a fiát, hogy menjen a Fekete Nap Ord Mantell-i bázisára, és ott vigyék véghez a tervük második lépését. Az első ugyanis az volt, hogy előcsalják Darth Sidioust, ami ugye a Mandalore-on megtörtént. Talzin néhány Éjfivért is az Ord Mantell-re küldött, élükön azzal a Viscus testvérrel, aki anno Savage Opress és Feral kiválasztási rituáléját is vezette Ventress számára. Grievous és Dooku csapatai megtámadták az Ord Mantell-t, de ez végzetesnek bizonyult. A Halálőrség, az Éjfivérek és az Árnyékkollektíva összevont ereje felőrölte a droidsereget, a gróf és a tábornok pedig Maul fogságába estek. A győzelem azonban még messze volt, Maul ugyanis nem tudta, hogy egykori mestere Palpatine kancellárként kiadta őt a Jedi Tanácsnak. Négy mester, Mace Windu, Obi-Wan Kenobi, Aayla Secura és Tiplee (aki a „meghibásodott” Tup miatt nemrég vesztette el az ikertestvérét, Tiplart) Maul nyomába eredt. Obi-Wan és Tiplee egy, az Ord Mantell-hez közeli aszteroidamező felé vette az irányt, ahol egy régi mandalore-i ellátó bázist, a Vizsla Keep 09-et akarták megvizsgálni, hátha ott találják célpontjukat. Közben Maul maga is felvette a kapcsolatot Darth Sidiousszal, és bemutatta neki a foglyul ejtett Dookut és Grievoust. Palpatine azonban nem adta meg magát Maulnak, annyit felelt neki, hogy megölheti mindkét foglyát, számára egyikük sem hasznos már. Maul azonban nem végzett velük, inkább bezáratta Grievoust, majd megkörnyékezte Dookut. Maul és Talzin közös erővel próbálták a saját oldalukra állítani Darth Tyranust, felvázolva neki, hogy Sidious előbb-utóbb ugyanúgy el fogja árulni őt, ahogy korábban elárulta anyát és fiát is. A csatlakozás alternatívája pedig az azonnali halál volt. A megbeszélés közben klón csapatok törtek be Maul bázisára Obi-Wan és Tiplee vezetésével, ráadásul „mágikus úton” Grievous is kitört a cellájából, s puszta kézzel kezdte széttépni a Halálőrség tagjait. A kritikus helyzetben Tyranus elfogadta Maul ajánlatát, így már együtt támadtak rá a Jedikre. A nagy találkozóra Windu és Secura is befutottak. A párbaj során Dooku megölte Tiplee mestert, míg Saxon és Rook egy rakétával megsebesítette Windut és Securát. Az így keletkezett káoszt kihasználva Maul, Dooku, Saxon és Rook megszöktek. A klónok őrizetbe vették a Halálőrség életben maradt tagjait, míg Palpatine felvette a kapcsolatot Winduval. A Jedi mester arra a következtetésre jutott, hogy Dooku a Sith mester, akit a naboo-i incidens óta keresnek, és Maul volt a tanítványa. Palpatine helyesnek vélte Windu konklúzióját. Maul eközben utasította a Fekete Nap vezérét, Ziton Mojt és a Pyke Szindikátus akkori urát, Marg Krimet, hogy térjenek vissza a csapataikkal a saját szektoraikba és készüljenek a terv következő fázisára. A két szindikátus vezér ugyan nem örömmel – túl sokat vesztettek a Zanbaron, az Ord Mantellen és a mandalore-i aszteroida bázison –, de teljesítették a parancsát. Maul eztán felfedte Dooku előtt, hogy mindvégig tudta, hogy a gróf a mestere utasítását követve lépett szövetségre vele, és ő engedte ki Grievoust is az Erő segítségével. Eztán újra fogságba ejtette Tyranust, majd a Dathomirra vitte, ahol Viscus testvér és az Éjfivérek már várták őket, felkészülten egy különleges rituáléra. Amelynek célja, hogy Talzin Dooku életenergiáit elszívva újra testet ölthessen a fizikai létsíkon. Ám közben megérkezett Sidious és Grievous Maul egykori hajóján, az álcázó-berendezéssel ellátott Scimitarral. Imigyen láthatatlanul szállhattak le a Dathomirra, váratlanul rajta ütve Maulon és csatlósain. Ezzel párhuzamosan droid hadihajók vették ostrom alá a Fekete Nap és a Pyke Szindikátus bázisait is. Rook Kast pedig egymaga képtelen volt kordában tartani a hőzöngő bűnvezéreket, pláne úgy, hogy közben a Dathomirra is befutott egy szeparatista flotta. Sidious és Grievous rátámadt Maulra, aki a Talzin által megszállt Dookuval az oldalán bocsátkozott harcba. Palpatine könnyedén legyűrte a grófot bábként használó Éjnővért, ám a nő ekkor végre testet öltött. Immár teljes hatalmával és Maul erejével megtámogatva csapott le a Sith Nagyúrra. Csakhogy Palpatine sem volt egyedül. Tyranus túlélte Talzin feltámadását és mestere oldalán szált be az Erővillám eregetésbe. A két Sith pedig soknak bizonyult az épp csak összeállt Talzin számára. Rook közben főnöke megmentésére sietett. Maul ugyan nem akart menekülni, de Talzin az Erővel eltaszította. A nő jól tudja, hogy ha felhagy a védekezéssel, akkor Sidious és Tyranus mindkettejüket megöli. Kast és egy mandalore-i magával vonszolta Mault, miközben Grievous megközelítette a legyengült Talzint, majd a fia szeme láttára két karddal szíven szúrta. Maul két mandalore-i szorításában, őrjöngve hagyta el a Dathomirt, amin megkezdődött a droidok megszállása. Sidious szemében győzelmet arattak. Talzin halálával eltűnt egy nagy veszélyforrás, Maul pedig elvesztette a jövőjét és a hatalmát, így már nem jelentett fenyegetést. Az új terv Ha valami biztos, az az, hogy Maul sosem adta fel. Akárhányszor került a földre, újra és újra felállt. Anyja elvesztése és a dathomiri vereség után összegyűjtötte a hozzá hű mandalore-iakat, majd visszatért a Mandalore-ra. Utána visszacsábította a Fekete Napot és a Pyke Szindikátust az Árnyékkollektívába, majd Dryden Voson keresztül a Vörös Hajnalt is bevette a szervezetbe. Ő maga pedig egy új tervvel állt elő. Nem közvetlen Sidioust próbálja meg elpusztítani, hanem a terveit akarja keresztülhúzni. Ez az ötlet egy álom után fogant meg benne, amiben látta Anakin Skywalker bukását. Látta, hogy ő lesz Darth Sidious következő tanítványa és a Jedi Rend elpusztítója. Szóval megpróbálja a Mandalore-ra csalni Obi-Want és Anakint, így egy lövéssel két verebet is leteríthetne. Bosszút állhanat Kenobin és Sidiouson. A tervbe azonban hiba csúszott. Egy testvérpárosnak hála Ahsoka Tano, Anakin korábbi padawanja belekeveredett egy incidensbe a pyke-okkal az Oba Diah-n, és felfigyelt rá Ursa Wren, az Éjjeli Baglyok egyik tagja, aki nyomban értesítette Bo-Katant. A szervezet még mindig Maul uralma ellen küzdött, noha súlyos létszámhátrányban voltak. Éppen ezért Bo-Katan Ahsoka segítségével felvette a kapcsolatot a Jedi Renddel. Ekkor úgy tűnt, révbe érhet Maul terve, Ahsoka és Bo-Katan közel jártak ahhoz, hogy Obi-Wan és Anakin a seregeikkel visszatérjenek Mandalore-ra. Ám ekkor üzenet érkezett a Coruscantról: Grievous és droid armadája megtámadta a bolygót, és elrabolták Palpatine kancellárt. A két Jedi azonnal a Coruscantra indult, miután Anakin kinevezte Rex századost parancsnokká, Ahsokát pedig különleges tanácsadóvá, egyúttal az 501-es légió felét a páros alá rendelte, hogy segítsenek a Mandalore felszabadításában. A csata során Maul utasította a Fekete Nap, a Pyke Szindikátus és a Vörös Hajnal vezetőit, hogy rejtőzzenek el, mert hamarosan nagy változás köszön rá a Galaxisra. Eztán találkozott Ahsokával, és nagyon nem örült annak, hogy se Obi-Wan, se Anakin nem bukkant fel, csak valaki, akit ő nem ismert. Később, miután egy elrabolt ARC katonától, Jesse-től megtudta, hogy Lady Tano valójában Anakin korábbi padawanja, taktikát váltott. Szövetséget ajánlott a lánynak, felfedve előtte a tervét. Ahsoka azonban nem hitte el, hogy Anakin képes lenne árulásra, pláne átállni a Sötét Oldalra. Úgyhogy párbajra hívta Mault, aki végül menekülni kényszerült, ezzel cserbenhagyva a helyi szövetségeseit, Gar Saxont és Rook Kastot – a két mandalore-it, ahogy Maul összes támogatóját legyőzték Rexék, a túlélők, köztük a két említett harcos, a klónok fogásába estek. Azonban Maul sem jutott messzire. Ahsoka a nyomába eredt, s mielőtt elérhette volna a hajóját, az egykori padawan legyőzte, és a klónok fogságba ejtették. Egy különleges, kifejezetten az Erőhasználók számára létrehozott szarkofágba zárták, hogy biztonságosan visszaszállíthassák a Coruscantra a Tribunal nevű Venator csillagromboló fedélzetén. Megkezdődik a tisztogatás Maul azonban sosem jutott el a Coruscantra, ugyanis útközben Anakin Darth Vaderré vált és megtámadta a Jedi Rendet, miközben Darth Sidious elrendeli a 66-os parancsot. A klónok az egész Galaxisban elkezdték kivégezni a Jediket és szövetségeseiket. A parancs Maulra is vonatkozott, így az őt őrző két klón megpróbálta agyonlőni. Ám Ahsoka megmentette a tetovált irháját. A lány ugyanis megszökött a rá támadó klónok elől, és kiszabadította ellenségét. Bár Maul szövetséget remél, Ahsoka csak annyit akar, hogy a zabrak káoszt teremtsen a Tribunalon, amíg ő megpróbálja kideríteni, mi történt a klónokkal, továbbá igyekszik megmenteni a barátját, Rexet. Maul nem okozott csalódást. Bár nincs fegyvere, a klónok le sem tudták lassítani, soraikat pedig alaposan megritkította. Ezzel bebizonyította, hogy még mindig az a hatékony fegyver, aminek Sidious kiképezte. Oly mértékben, hogy a csillagromboló gépházába érve az Erő segítségével úgyszólván puszta kézzel tépte ki a helyéről a hiperhajtómű-magot. A Tribunal kiszakadt a hipertérből egy ismeretlen hold közelében, aminek gravitációja a pusztulásba kezdte húzni a megbénult hadihajót. Maul végül egy Nu-osztályú komppal meglógott a zuhanó rombolóról, hátrahagyva Ahsokát és Rexet (akik ezt követően egy Y-szárnyúval menekültek meg). Maul újra elbukott, nem sikerült megölnie Obi-Want, se Anakint, sőt utóbbi átállt a Sötét Oldalra és bevégezte Darth Sidious tervét. Megszületett a Birodalom és eltűnt a Jedi Rend. Az árnyéklord Ez az a pont, ahol a Maul – Shadow Lord felveszi majd a fonalat. A szinopszis szerint a Birodalom megszületésének évében Maul a Janix nevű bolygón próbálja meg újraéleszteni bűnbirodalmát, miközben a helyi hatóságok és az inkvizítorok is vadásznak rá. A szövetségese pedig egy ifjú twi’lek padawan lesz, Devon Izara. Bár a részletek még nem ismertek, az biztos, hogy Maul a következő években visszanyerte a hatalmát, sőt megsokszorozta azt, egyúttal visszatért a Dathomirra, ahol állandó rezidenciát rendezett be. Eztán az Éjnővérek eszközeit és varázslatait használva igyekezett növelni a hatalmát a bosszú reményében. Sorban sokadik – egyben utolsó – fénykardja látszatra egy inkvizítoré lehetett, szóval sanszos, hogy közülük is végzett eggyel. Emellett kiérdemelte tőlük „Az Árnyék” gúnynevet. Bár az Árnyékkollektíva elbukott, idővel Maul lett a vezére az Öt Bűnszindikátusnak, amely a Galaxis öt legnagyobb bűnbandáját fogta össze: a Vörös Hajnalt, a Hutt Klánt, a Pyke Szindikátust, a Fekete Napot és a Crymorah Szindikátust. Jellemzően mindegyik galerit egy „kirakati ember” segítségével irányította, és laza szövetséget tartott fenn köztük, hogy ne háborúzzanak egymással. Ezzel persze nem mindenki értett egyet, például a Feket Nap egyik tagja, a falleen Alorium. Ő odáig ment, hogy megölte a nővérét, Verelea Xhorrunt, aki a szervezet egyik vezére volt. Ezt azért tette, hogy így próbálj elérni a Fekete Nap kilépését az Öt Bűnszindikátusból. A terve nem sikerült, mert a legtöbben elégedettek voltak Maul vezetésével, révén hatalmas gazdagságot hozott nekik. Maul idővel elkezdett egy Sith holokron után kutatni. Ekkortájt cserélte le korábbi kétpengéjű kardját az inkvizítor kardra, amit egy botba rejtett, hogy az egyszerre legyen kéznél, és adja azt a látszatott, mintha mozgása korlátozott lenne. Ekkoriban kezdett újra rendszeresen csuklyát viselni, hogy elrejtse arcát. 9 évvel a Birodalom megszületése után és 10 évvel a yavini csata előtt a Vörös Hajnal alvezére, Qi’ra felvette Maullal a kapcsolatot, és jelentette neki, hogy Tobias Beckett az embereivel megölte Drayden Vost és ellopta a coaxiumot, amit a szervezet számára loptak el a Pyke Szindikátustól. Maul nem fogadta örömmel a hírt. Visszarendelte Qi’rát a Dathomirra, hogy eldöntsék, mit kezdjenek Beckettel és az árulókkal, valamint annak ígéretével, hogy innentől szorosabban fognak együtt dolgozni. A bosszút hajszolva Maul továbbra sem tett le arról, hogy bosszút álljon Darth Sidiouson és Obi-Wan Kenobin, de tudta, hogy új megoldást kell találnia. A következő időszakban sok mindent megtanított Qi’rának a Sith rendről, a kettő szabályáról, valamint felfedte a nő előtt, hogy Palpatine császár valójában a Sith Sötét Nagyura, Darth Sidious, a Birodalom legütőképesebb végrehajtója, Darth Vader pedig a tanítványa. Emellett elárulta a tervét, miszerint a Vörös Hajnallal akarja megdönteni az Uralkodó hatalmát. Ezzel egyazon időben Maul arra is megtanította Qi’rát, hogy hogyan harcoljon a Sith-ek ellen úgy cselszövéssel távolról, mint közelharcban fegyverrel. Az egykori Darth a bosszúvágytól hajtva emellett különféle Sith ereklyék felkutatásának szentelte az ideje nagy részét. Ezek egyike volt a Darth Momin által tervezett Fermata Ketrec, amely képes a Sötét Oldal által az idő egyetlen pillanatába fagyasztani egy személyt. A legendák szerint egy Sith Nagyúr volt belezárva az eszközbe. Maul azt tervezte, hogy megkeresi ezt a tárgyat és kiengedi a Sith-et, majd hátradől, és nézi, amint a kettő szabály értelmében elpusztítja Sidioust és Vadert. Bár a Fermata Ketrecet megtalálta, sosem tudta kinyitni. Egy másik alkalommal pedig ellátogatott a Damanos bolygón álló Sith kastélyba, remélve, hogy annak mélyén olyan hatalomra lel, amivel legyőzheti hajdani mesterét. Az ősi folyosókat járva azonban komoly szellemi és fizikai megterhelésben volt része. Először Savage Opress támadt rá egy vízió formájában. „Savage” azt vágta a fejéhez, hogy sosem voltak testvérek, és Maul nem volt a mestere, míg az igazi motivációja nem a bosszú, hanem a tehetetlenség érzése. A Savage-látomás legyőzése után Maul Grievous víziójával találkozott, ami Talzin halálára emlékeztette és arra, hogy a zabrak sosem tudott bosszút állni a kiborgon ezért, mert nemezise, Obi-Wan még azelőtt megölte a valódi tábornokot. Ellensége elvette tőle a vágyott bosszút. Maul „Grievoust” is legyőzte, majd folytatta útját a kastély mélyére, ahol a tróntermet remélte, és az őt vonzó hatalmat. Ám, amikor odaért, olyasvalaki fogadta, akire egyáltalán nem számított: Qui-Gon Jinn. Maul felkészült az újabb harcra, ám áldozata nem támadt rá, helyette választást ajánlott: hagyjon fel a bosszúvágyával, szabadítsa fel magát a saját maga teremtette rabság alól és változtassa meg a sorsát. Maul úgy vélte, Qui-Gon a Jedik útjára akarja terelni, de Jinn hamar megcáfolta ebben, mondván, sokkal több van a Galaxisban a Jediknél, Sith-eknél, de még a Világos és a Sötét Oldalnál is. Mault végül felbosszantotta a jelenés és rátámadt, ám Qui-Gon egyszerűen kámforrá vált, ahogy a rejtélyes erő is, ami eredendően a kastélyba vonzotta a zabrakot. Maul nem tudván, hogy egy vízióval vagy magával Qui-Gon Jinn szellemével találkozott, távozott a kastélyból, amit egy pillanat erejéig meg akart semmisíteni. Ám végül állva hagyta, és elrepült, hogy folytassa a bosszúja megvalósítását. Ekkortájt lelt rá arra a holokronra is, amit egy ideje már keresett. Méghozzá azon a Sith világon, ahol kiképzése során többször járt Sidiousszal: a Malachoron. Odautazva azonban javíthatatlanul megsérült az űrhajója, és a holkronhoz sem fért hozzá, mert az odavezető út kapuját csak két Erőhasználó tudja kinyitni. Maul hosszú időre a Malachoron rekedt. Meggyengülve, kisemmizve, de rendíthetetlenül 5 évvel a yavini csata előtt megélénkült a forgalom a Malachoron. Először egy birodalmi inkvizítor, a Nyolcadik Fivér érkezett a bolygóra, aki egy ideje már Az Árnyék nyomában volt. Nem sokkal utána három, a lázadókkal dolgozó Jedi is befutott: Kanan Jarrus, Ezra Bridger és Ahsoka Tano. Végül az őket üldöző Ötödik Fivér és Hetedik Nővér lépett az ősi csatatérre. Maul találkozott a barátaitól elszeparálódó padawannal, Ezrával, és megtévesztéssel meggyőzte, hogy segítsen neki eljutni a holokronhoz, ami egyben egy pusztító szuperfegyver magja is volt, bár Ezra csak annyit tudott, hogy megismerheti belőle a Sith-ek legyőzésének mikéntjét. Amikor közös erővel megszerzik az adattárolót, a fegyver aktiválja magát. Közben a három inkvizítor összefogott, hogy legyőzzék közös ellenségeiket. Végül egy fura szövetség állt össze: Maul a Jedik oldalán szállt harcba az inkvizítorokkal. Ezra és a zabrak legyőzték a Hetedik Nővért, s bár a padawan nem volt hajlandó megölni a magatehetetlen nőt, az egykori Sith könyörtelenül kivégzte. Eztán Ezra folytatta útját a piramis tetejére, ahol Maul szerint kinyithatja a holokront és megszerezheti annak minden titkát, míg ő maga csatlakozott Ahsokához és Kananhez, akik az Ötödik Fivérrel és a Nyolcadik Fivérrel harcoltak. A hajdanvolt Sith megölte az előbbit, míg az utóbbi a halálba zuhant, miután a párbaj során megsérült a fénykardja. Maul eztán a Jedik ellen fordult. Fénykardjával megvakította Kanant, míg Ahsoka párbajozni kezdett vele. Végül a nő Ezra után eredt, Mault Kananre bízta. Sidious néhai tanítványa könnyű győzelmet remélt, révén ellenfele semmit sem látott, ám Kanan az Erőre hagyatkozva gyorsan legyőzte a jobb napokat megélt bűnvezért. Maul eztán magára hagyott mindenkit, részben azért, mert időközben a bolygóra érkezett Darth Vader is, és jól tudta, hogy vele szemben nincs esélye. Míg Ahsoka Vaderrel harcolt, Kanan és Ezra elmenekült a bolygóról a Sith holokronnal. Maul pedig a halott inkvizítorok egyik TIE Advenced v1-esével távozott a Malachorról, ahol a szuperfegyver megsemmisült, miután Ezra az aktivációs folyamat közepén kivette belőle a holokront. Ahsoka eltűnt a csata közben, Vader pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Maul eztán visszatért a Dathomirra. Minden, amije korábban volt, mostanra odaveszett. A Vörös Hajnal látszólag elpusztult, Qi’ra eltűnt a Galaxis színéről. Az Öt Bűnszindikátus széthullott. Maul magára maradt, már csak a bosszú volt számára. El akarta pusztítani azt az embert, aki szerinte az egész élete összes balfordulatáért felelős volt: Obi-Wan Kenobit. Csakhogy ezekben az időkben az sem volt biztos, hogy a Jedi mester még életben van-e. Úgyhogy Maulnak ezt kellett kiderítenie, ehhez pedig szüksége volt a malachori Sith holokronra és egy Jedi holokronra. Tehát üldözőbe vette a lázadókat, hogy kiderítse, hol van Ezra és Kanan. Végül elfoglalta a Jedik otthonául szolgáló Ghostot, túszul ejtve Hera Syndullát, Sabine Wrent, Zebet és Choppert. A holokronokért cserébe hajlandó lett volna elengedni őket, legalábbis ezt állította. Eztán Hera agyát szondázva rájött, hogy a Jedi holokron a Ghost fedélzetén van és meg is találta. Eztán a lázadók megpróbáltak megszökni a fogságból, de a zabrak pillanatok alatt újra elfogta mindegyiküket. Ezra és Kanan végül leszállította neki a Sith holokront ugyanarra a Vizsla Keep 9 aszteroidabázisra, ahol több mint egy évtizeddel korábban Maul Dooku oldalán harcolt Winduval, Obi-Wannal, Securával és Tiplee-vel. Természetesen nem engedte el Heráékat, mondván, a vendégei maradnak, amíg Ezra nem segít neki egyesíteni és kinyitni a két holokront. Maul eztán megpróbálta újra megölni Kanant, és elrendelte a foglyok kivégzését. Eztán a mit sem sejtő Ezrával összekapcsolta és kinyitott a holokronokat. Bár fiú azt hitte, hogy a Sith-ek legyőzésének kulcsát fogja megismerni, valójában Maul dominált, és a holokronok azt mutatták meg mindkettejüknek, hol rejtőzik Kenobi – noha erről Bridger mit sem sejtett. Kanan és a kiszabadított Ghost legénysége végül megzavarta őket. Ezra felhagy a koncentrációval, mire a holokronok felrobbannak, és Maul kénytelen volt újra menekülni, míg Ezra képtelen megállapítani, mit is látott, illetve azt, hogy amit látott, azt ő akarta vagy Maul. Hónapokkal később Ezrát rémes víziók kezdték gyötörni Maulról, aminek hála kis híján megölt egy lázadó katonát. Később azonban maga a vén zabrak is megjelenik az Atallonon. Mint kiderült, amikor Ezra durván megszakította a kapcsolatot köztük és a holokronok között, a látomásaik és a tudásuk egy része is szétoszlott köztük, így Maul megtudta, hol van a lázadó sejt bázisa. Azért érkezett oda, hogy elvigye Ezrát, ugyanis szüksége van rá, hogy a megosztott víziót értelmezni tudja, és végre megismerhesse Kenobi pontos tartózkodási helyét. Maul megfenyegeti a Jediket, hogy ha nem viheti el a padawant – akit ekkor már folyamatosan a tanítványának szólít –, akkor egy helyzetjelzővel az egész Birodalmat odacsalja az atolloni lázadó bázishoz. Ezra végül távozik a Sith egykori Sötét Urával, de arról egyikük sem tud, hogy Sabine korábban egy nyomkövetőt telepített a fiú csukló komlinkjébe, így Kanannel képesek követni. Maul és Ezra a Dathomirra repültek, ahol a fiú felfedezte a Sötétkardot. Eztán egy Éjnővér rituáléval sikerült egyesítenie az elméjét Maullal, így megtudták, hogy Obi-Wan Kenobi egy két nappal bíró sivatagbolygón rejtőzött el. Ezután azonban Éjnővér szellemek támadnak rájuk, majd megszállják az Ezra kiszabadítására érkező Kanant és Sabine-t. Maul felajánlja Ezrának, hogy legyen a tanítványa, ám a padawan visszautasítja, így a zabrak nélküle távozik a Dathomirról, míg a Jedi felszabadítja barátait az Éjnővérek szelleme alól. Maul végül eljut a Tatooine-ra, ám a bolygó hatalmas, jórészt lakatlan, így egymaga képtelen megtalálni az agg Jedi mestert. A Dűnetengerben bolyongva, végső kétségbeesésében a Sith holokron egy szilánkját használva üzenetet küld Ezrának, aki rájön, hogy Obi-Wan, aki szerinte a kulcs a Sith-ek legyőzéséhez, veszélyben van, mert Maul vadászik rá, s már közel jár hozzá. Hogy megvédje a szerinte mit sem sejtő Jedit, Ezra Chopper társaságában szintén a Tatooine-ra utazott. Itt azonban buckalakók támadtak rá és megsemmisítették az A-szárnyú vadászgépét. Maul titokban elintézte a tuskeneket, Ezra pedig gyalog indult Kenobi felkutatására. Ebben segítségére volt két Sith holokronszilánk, amik az irányt mutatták. Ám mint annyian korábban, végül ő és Chopper szintén eltévedtek a Dűnetengerben. A végkimerülés határán, Maul szavaitól gyötörve vesztette el az eszméletét. Eztán egy tábortűz mellett tért magához az éjszaka során, Ben Kenobi társaságában, aki rálelt a sivatagban. Ezrának több dologra is rá kellett eszmélnie a Jedi Tanács egykori tagjának bölcs iránymutatásával. Egyrészt, Maul végig manipulálta, elhitette vele, amiben hinni akart. Kenobi valójában sosem volt a Sith-ek legyőzésének kulcsa. Arra is rájött, hogy a Jedi mester már régóta tisztában volt Maul jelenlétével, csak eleddig kerülte a konfrontációt. Ám ez lehetetlenné vált, mivel Maul Ezrát követve megtalálta őket. Ben Kenobi távozásra szólította fel Ezrát, mondván, hogy az útjuk nem közös. Bár Bridger maradni és harcolni akart, végül beadta a derekát és távozott. Ben hátramaradt, hogy egyszer s mindenkorra elvarrja élete eme szálát. Maul gúnyolódni kezdett Kenobin, hogy mennyire lecsúszott az egykori Jedi mester, ám az azzal vágott vissza, hogy Maul minden vágyott és remélt hatalma semmivé foszlott mostanra. Az egykori Sith tanítvány erre feldühödött és aktiválta a kardját, miközben közli a Jedivel, hogy rájött: okkal, méghozzá valaki miatt él a Tatooine-on. Erre már Kenobi is kivonta a kardját. Maul támadt először. Határozott és erőteljes volt, mint akkor, amikor először harcoltak. Ugyanazzal a trükkel próbálta legyőzni régi nemezisét, amivel anno megölte a mesterét. Ám az agg Jedi mestert nem tudta átejteni. Fénykardjaik pengéi mindössze háromszor találkoztak a harc során. Aztán Kenobi egyetlen vágással elpusztította Maul kardját, és halálos sebet ejtett rajta. Az egykori Darth, a Sith Sötét Nagyurának tanítványa, a dathomiri Éjnővérek nagyhatalmú vezetőjének elsőszülött fia, a Galaxis legnagyobb bűnszervezeteinek ura, leggyűlöltebb ellensége karjában halt meg 5 évvel a yavini csata és 9 évvel Darth Sidious pusztulása előtt, annak reményében, hogy Ben Kenobi védence a Kiválasztott, aki majd bosszút áll értük. Kenobi máglyát állított Maulnak és Jedi temetésben részesíti ellenlábasát, aki annyi gyötrelmet okozott nem csak személyesen neki, de a Galaxisnak, és legfőképpen önmagának. A lénynek, aki talán Darth Sidious első komoly áldozata volt. Hagyatéka Bár Maul élete nagy részét az árnyékok között és a színfalak mögött töltötte, nagyon sok mindenkire hatással volt, így neve sokáig fennmaradt. Bár Darth Sidious a naboo-i incidens után sokszor hangoztatta lekicsinylő véleményét egykori tanítványáról, magában valódi veszteségnek tartotta, míg például utódját, Darth Tyranust sosem tartotta igazi Sith-nek, csak egy placeholdernek. Érdekesség, hogy Palpatine maga még a klón háborúk alatt is használta Maul régi hajóját, a Scimitart, ami a naboo-i incidens után visszakerült a tulajdonába. A másik hajója, a polgárháborút megelőző években használt mandalore-i Kom'rk-osztályú Nightbrother a halála után Ezra Bridger birtokába került, és kulcsszerepet játszott az atolloni csatában, amikor a fedélzetén mandalore-i harcosok érkeztek a lázadók megsegítésére. Később a Szövetség yavini főparancsnokságára került. Az endori csata után, de még a jakkui csata előtt Leia Organa hercegnő, Anakin Skywalker lánya a Naboo-ra látogatott, amit akkor épp Sidious bosszúterve, a Hamu Hadművelet fenyegetett. Amikor Leia belépett a theedi hangárba, megérezte Darth Maul lenyomatát az Erőben. A Birodalom bukása után a Galaxis népe többet is megtudhatott az egykori Sith-ről, miután a szerepe az Árnyékkollektívában közismertté vált. 35 évvel a yavini csata után még több derült ki róla, amikor az exegoli csata után az Ellenállás az Exegol Ásatási Projekt keretében feltárta a Sith Citadella Arcane Könyvtárát, ahonnan előkerült Darth Maul életrajza. A projektet vezető Beaumont Kin történész és ellenálló katona későbbi könyvében, a Galaktikus Birodalom felemelkedés és bukásában is írt Maulról és szerepéről a galaktikus eseményekben a naboo-i incidenstől a szindikátusok háborújáig. A hajdani Sith tanítvány néhai partnerei sem jártak feltétlen jobban, mint ő maga. Gar Saxon, Maul korábbi mandalore-i szövetségese a Birodalom hatalomra kerülésekor hamar kiszabadult a börtönből, majd Bo-Katan eltávolítása után kinevezték a Mandalore helytartójává és kormányzójává. Tehát végül megkapta azt a hatalmat, amit Maul ígért neki. Két évvel a yavini csata után halt meg, amikor párbajba bocsátkozott Sabine Wrennel. Saxon azt a Feketekardot forgatta, amivel Maul egy ideig uralkodott fölötte és a népe fölött, ám ez végül semmit sem jelentett, mert Sabine anyja (és Bo-Katan régi szövetségese), Ursa Wren lelőtte. Maul másik mandalore-i szövetségese, Rook Kast sorsa jelenleg ismeretlen, de a nő szerepelni fog a Maul – Shadow Lordban, így talán erre a kérdésre választ kapunk. Qi’ra a hoth-i csata után újra a felszínre emelkedett, és a rendkívül megerősödött Vörös Hajnallal nem csak káoszt szított az alvilágban (ez volt a szindikátusok háborúja), de megpróbálta véghezvinni Maul tervét, azaz igyekezett elpusztítani a Sith-eket. Terve azonban kudarccal zárult. Qi’ra végül ugyanúgy mindent elvesztett, mint egykori vezére, Maul. Az endori csata idején sokan úgy gondolták, hogy Vader végül megölte őt, ám a nő valójában életben maradt, csak újra elbujdosott. A II. Halálcsillag pusztulásának, valamint Darth Sidious és Darth Vader halálának híre egy bárban érte el. Qi’ra ugyan elbukott küldetésében, az alvilági háború, amit előidézet, időt adott a Lázadók Szövetségének, hogy rendezzék soraikat, illetve Qi’ra ügynökei voltak azok, akik értesítették a lázadókat a II. Halálcsillag létezéséről. Tehát végső soron hozzájárult ahhoz, hogy a Sith elpusztuljon, amit Maul tanításai tettek lehetővé. Az Éjfivéreket vezető Viscus testvér élt a legkevesebb ideig Maul szövetségesei közül. Öt évvel a klónok háborúja után (14 évvel a yavini csata előtt) megölte őt egy, a Sötét Oldalra állt Jedi lovag, Taron Malicos, aki a 66-os parancs kiadásakor zuhant le a Dathomirra. Az ott töltött évek alatt megrontotta őt a bolygót uraló sötétség és megkísérelte átvenni a hatalmat az Éjfivérek fölött, ennek áldozata lett Viscus. A különös az, hogy ekkortájt Maul is a Dathomiron élt, de úgy tűnik, sosem keresztezte az útja Malicosét, és nem különösebben érdekelte a hatalomra törése vagy Viscus megölése. Az Öt Bűnszindikátus is alaposan megváltozott. A Vörös Hajnal teljesen megsemmisült az endori csata előtt. Bár az új Köztársaság idején visszatért, már csak halvány utánzata volt régi önmagának. A Hutt Klán sem járt jobban. A Nagy Hutt Tanácsot lemészárolta Darth Vader, így Jabba maradt a Hutt Klán egyetlen vezére. Ám őt nem sokkal később megölte Leia Organa. Ezzel lényegében lefejezték a hutt bűnszervezetet, hatalmas vákuumot hagyva az alvilági hatalomban. Ennek egy részét évekkel később Boba Fett, illetve az újonnan alakult kijimi Fűszercsempészek töltötték be. A Crymorah Szindikátus sorsáról, ahogy magáról a szervezetről viszonylag keveset tudunk. Egyes hírek szerint ez a szervezet volt az egyik áldozata Cassio Tagge tábornagy az alvilág ellen indított nem hivatalos háborújának, viszont évekkel ezután, az endori csata idején még aktívak voltak. Annál többet tudunk viszont a Pyke Szindikátusról és a Fekete Napról. Utóbbi sikeresen átvészelte az Árnyékkollektíva és az Öt Bűnszindikátus bukását, valamint Qi’ra Birodalom elleni hadjáratát is. Az új Köztársaság idején a Galaxis, különösen a Peremvidék egyik, ha nem a legmeghatározóbb bűnszervezete volt. A Pyke Szindikátus szintén túlélte mindezt, sőt Jabba eltűnésével képesek voltak betörni a hutt területekre is. Azonban súlyos veszteségeket szenvedtek Boba Fett miatt, aki átvette Jabba területeit. Talán ez volt a kezdete annak a hanyatlásnak, aminek hála 18 évvel a yavini csata után már csak árnyékai régi önmaguknak. Végezetül még érdemes szót ejteni a Feketekardról, ami hosszú ideig Maul Mandalore fölötti uralkodásának szimbóluma volt. A zabrak a mandalore-i hagyományoknak megfelelően harcban szerezte meg a hajdani Jedi lovag, Tarre Vizsla ezer évvel korábban készült fénykardját Pre Vizslától. A fegyver később Sabine birtokába került, miután Maul hátrahagyta őket a Dathomiron a karddal együtt. Az ifjú Wren később Bo-Katan Kryze-nek ajándékozta, ezzel megtörve a hagyományokat, ami az Őrzők Gyermekei hitvallása szerint átkot hozott Mandalore-ra. Ez talán igaz lehet, mert néhány évvel később, az endori csata után a Birodalom fúziós bombákat dobott Mandalore-ra, elpusztítva több települést, köztük a fővárost, Sundarit, valamint több ezer mandalore-it, kis híján teljesen kiirtva olyan klánokat, mint a Kryze és a Wren. Hogy megállítsa a pusztítást, Bo-Katan megadta magát a BBI tisztjének, Gideon moff-nak és átadta neki a Feketekardot, ám a birodalmi nem állta a szavát és folytatták a mandalore-iak kiirtását. Végül csak nagyon kevés maradt fenn. A Feketekard öt évvel az endori csata után a mandalore-i fejvadász, Din Dijarinhoz került, miután az legyőzte Gideont. Később elvesztette a Mandalore bányáiban egy kiborggal való összetűzés során, akitől – ezúttal már harcban – megszerezte Bo-Katan, miköben Din segítségére sietett. Végül a kard segítségével Kryze egyesítette a túlélő mandalore-i harcosokat, és sikeresen visszafoglalta Mandalore-t a Birodalom maradványaitál. Ám a csata során Gideon moff elpusztította a Feketekardot. Ez tehát Darth Maul története. Tragédiák, árulások, bukások egész sora kísérte végig az életét. Vannak még vakfoltok, például nem ismerjük annak pontos körülményeit, hogyan kötött ki a Malachoron, mint ahogy azt sem tudni, hogy hogyan állította vissza a hatalmát a klónok háborúja után. Ez utóbbi lyukat tömheti most be a Maul – Shadow Lord. A sorozat 2026. április 6-án indul útjára a Disney+-on.