Dzséjt

Lehet amúgy, hogy pont Maul csinál vele valamit. A Rebels-ből kiderült, hogy tanulmányozta az Éjnővérek mágiáját, és bár nem tud oly természetes módon hozzáférni, mint az anyja, rituálék és eszközök segítségével képes néhány trükkre. Lehet, hogy ily módon a saját oldalára állítja Marrokot.

Ez nem változtat a mondandóm lényegén, vagyis azon, hogy Marrok él az Ahsokában, ami közel 30 évvel játszódik ezután, így ebben a sorozatban tuti nem hal meg véglegesen. Az lényegtelen, hogy az miféle élet. Sok olyat ismerünk már, akikkel "történt valami", de ettől még vígan élnek valamiféle életet sokkal később is. Egyebek mellett e sorozat címszereplője is ilyen. Szerintem a nagy kérdés Marrokkal kapcsolatban nem az, hogy mikor történt vele valami, ami kötődhet a boszorkánysághoz, hanem az, hogy ki követte el és miért. Az Éjnővérek közül nagyon kevés maradt meg mostanra a Galaxisban. Merrin, Shelish és a lánya, Deathstick, valamint Ventress a Birodalom ellenségei, így nyilván semmi jót nem tennének egy inkvizítorral. Az inkvizítorrá lett Jerserra hovatartozása a mestere meggyilkolása után kérdőjelessé vált, viszont ő, akárcsak Ventress az Erő Jedik és Sith-ek által használt aspektusát használjá, nem a boszorkányságot, így hiába ex-inkvizítor, kizárható, hogy boszorkánysággal élt volna (még sosem láttunk olyat, hogy egy egyén az Erő eme két aspektusát egyszerre lett volna képes használni). S bár folyton Elsbeth-hez kötjük Marrok zöld füstjét, Morgan három sorozat alatt egyszer sem mutatta még csak jelét sem annak, hogy birtokában lenne bármilyen boszorkányképességnek. Se a Tales of the Empire-ben, se a The Mandalorianben, se az Ahsokában nem használta az Erő eme vagy bármely más aspektusát, így még azt is megkérdőjelezem, hogy ő egyáltalán Erőérzékeny lenne akárcsak Sabine szintjén, nemhogy olyan hatalommal bírna, amivel életben tarthat egy holt személyt. Épp ellenkezőleg, amint Grievous bedarálta a klánt, Morgan még a tetkóit is elvesztette, és csak a perideai anyák segítségével nyerte vissza korábbi állapotát. A TCW-ben pedig számtalan példát láttunk, hogy a boszorkányképesség sem jár mindenkinek, aki nőnek születik a Dathomiron. Ez ugyanúgy megkíván egy bizonyos szintű Erőrézékenységet, mint az Erő bármely más aspektusa, az Éjnővérek többsége pedig nem az. A felsoroltak közül egyedül Merrin és Shelish az, akik ismerik és képesek is használni a boszorkányságot, de még Shelish esetében sem biztos, hogy van ekkora hatalma. Szóval végső soron csupán egy olyan túlélő Éjnővérről tudunk a Galaxisban, aki biztos képes lenne életet lehelni Marrokba vagy tartósan felturbózni őt, és az Merrin, de ő se kronológiai (ekkor még a Dathomiron él), se semmilyen más szempontból nem jöhet szóba, mivel nem csak gyűlöli a Birodalomat, de az inkvizíció vadászik is rá, hiszen nem csak a Jedik szövetségese és a Birodalom nyílt ellensége (a jedhai rohamosztagosoktól még a Sivatagi Szellem becenevet is megkapta), de egy idő után egy Jedi barátnője is lett.

Vadernél viszont hallanunk kellett volna a szuszogást, így marad Sidious. Ha csak a készítők szándékosan nem némították el Vader vastüdőjét, ami azért in-universe fura lenne, mert hát miért kapcsolná le Vader egy holofonálás miatt. Lélegzetvisszafojtva várja a választ?

Azta milyen akcióorgiát toltak ide nekünk. Parázs pisztolypárbaj, feszült fénykarpárbaj, volt itt minden, mint a búcsúban, már, ha egy búcsúban lehetséges lenne, hogy úgy elfajuljanak a dolgok, mint itt. Érezhető volt, hogy az előző részben a Birodalom túl könnyen engedte el Lawsont. Marrok nem is okozott csalódást, hamar megjelent Lawson küszöbén. Ezen a téren a Jedik lehet, hogy tényleg kicsit felelőtlenek voltak, hogy így felbukkantak a nyomozó otthonában. Mentségükre, nem tudtak az inkvizítor jelenlétéről, de akkor is, a Jedik puszta a jelenléte, ahogy arra Lawson is célzott, veszélyt jelent rá és a fiára nézve. És hát na, ott a nagy fénykardsuhogásban és lövöldözésben könnyen odaveszhetett volna a kölyök és az apja is. Maul feltűnése Marrok mögött azt idézte, amikor Ezra és Kanan mögött tűnt fel az Atollonon. Itt az Első Fivér kérdezte, hol van Maul, erre antihősünk válaszolt neki, ott meg Ezra kívánsága nem teljesült, mert megfordult és újra látta az ördögképű gazfickót. Amúgy érdekes volt a kis gyakorlatozása a nyitásban. Látszik, hogy igyekszik magát formában tartani, meg gondolom a megjavított lábát is kicsit tesztelte. Nem is csoda. Az előző párbajban kellemetlenül érintette a mechanikus végtag lesérülése, ilyen hibát még egyszer nem követhet el. Főleg így, hogy egy inkvizítor sertepertél a környéken, és ez könnyen magával hozhat olyan ellenfeleket, akikkel Maul azért már nem bánhat könnyelműen. Gondolok itt magára Darth Vaderre. És akkor rá is térhetünk a 10 ezer kredites kérdésre: kit hívott Marrok? A "nagyúr" megszólítás felsőbb hatalmat sejtet. De mivel nem hallottuk Vader mechanikus szuszogását, lehet, hogy Darth Maul miatt ezt a hívást egyenesen az Uralkodóhoz kapcsolták. Bár mondjuk Sidious és az inkvizítorok között ritka az interakció, ezt a sleppett Vader kooridnálja, a császár egykori tanítványa lehet olyan magas prioritású célpont, aminek levadászásában ha újra nem is akar tevékenyen részt venni, maga szeretné menedzselni. Mert Maul, ha harci potenciálban nem is, de tudásban azért még mindig fenyegetés Palpatine-ra nézve. Gondolok itt az alatt, hogy ha nem is részleteibe menően, de ismerte a mestere terveit, és ami még fontosabb: tudja, micsoda Palpatine. Ne feleddjük, azt, hogy ő egy Sith Nagyúr, nem pedig egy egyszerű halandó, még a Birodalom legmagasabb rangú tisztjei előtt is titokban tartja, csak nagyon kevés tisztviselő (Vader, Mas Amedda, Sly Moor és a közeli tanácsadói) vannak ezzel tisztába. Még Tarkint sem avatta be, nohaa nagy moff maga rájött erre (bár okosan sosem osztotta meg a gyanúját Vaderrel vagy az Uralkodóval, mivel esélyes, hogy azt a beszélgetést nem élte volna túl). És azért lehet, hogy Palpatine-nak fejfájást okozna, ha ezt a nem elhanyagolható infót megszellőztetné mondjuk a HoloNeten vagy a Szenátus promonensebb tagjai előtt. Az Uralkodó Sith mivolta sok mindent más megvilágításba helyezne. Szóval Maul igen magas szintű prioritással rendelkezhet a Birodalom ellenségei között. Megkockáztatom, hogy ebben a korszakban talán csak Yoda ér fel hozzá. Hogy melyikük lehet az egyes számú közellenség, az jó kérdés, de a Number 1 posztért tuti csak ők vetekszenek mostanság. Two-Boots is megkapta az első taslit a Birodalomtól, kérdés, mennyire hat ez rá. Bár nem szimpatizálok a droiddal, örülök, hogy úgy írták meg, ahogy. Ugyanis ez azt jelenti, hogy előbb-utóbb szembekerülünk azzal, aminek megjelenésében azóta reménykedem, hogy hírét vettük: a sorozatban lesz egy rendőr droid. Two-Boots vakon követi a protokolljait, ám ezek a protokollok a helyi törvényekhez, nem a Birodalom elnyomásának szabályaihoz vannak igazítva. Így előbb-utóbb eljöhet a pillanat, amikor a kettő konfliktusba kerül. Na, akkor jön a droid igazi próbatétele. A helyi janixi törvényeknek vagy a magasabb rendő kormány, a Birodalom galaktikus törvényeinek fog-e engedelmeskedni? Lawson múltjáról is lehullot kicsit a lepel. Rheenáért nem aggódom, ő született túlélőnek tűnik az elhangzottak alapján, szerintem előbb kijutott a kaszinóból, mint a Jedik és a Lawsonok. Viszont a fiától elvált, ahogy Daki is a padawanjától, s azok ketten bizony Maul hálójának közelében végezték. A poén az, hogy Rheena kiesésével talán az egyetlen esélyük a bolygó elhagyására maga Maul, így Jedi és nyomozó talán kénytelen lesz kényszerszövetséget közni a hajdani Sith nagyúrral. Pláne, ha egy gyakorló Sith nagyúr is becsatlakozik az üldözésükbe.

Jaj, ezek az alacsony rangú birodalmi mitugrászok mindig oly könnyedén belopják magukat az ember szívébe. Alighogy meglátom őket és kinyitják a szájukat, máris pisztolyt dugnék a bagólesőjükbe, csak, hogy némi értelmet lőjjek abba az ostoba, de legalább arrogáns fejükbe. A Disney érában igazán díjaztható, hogy mestereien írnak patkányokat a Birodalom soraiba. Ez alók a Janixot megszálló hadnagy sem kivétel, 20 perc alatt előkelő helyet szerzett a sorozat mellett vezetett "remélem, megdöglesz" listán. Mondjuk azért baromira fontos lehet a Birodalomnak ez a világ, ha csak egy szimpla hadnagyot küldtek ide. Szerintem a rohamosztagosok közt is akad magasabb rangú, már csak azért is, mert innét nézve minimum egy ezredet vetettek be, azt meg azért minimum őrnagy vagy ezredes vezet. Nem tudom, Blake kinél nyalt be, hogy máris ilyen magas beosztású feladatot lát el az alacsony rangja ellenére, de jó magason csapdoshat a nyelve. Klyce főnököt sajnálom. Remélem, hogy csak kirúgták, vagy tényleg áthelyezték valami kellemetlenebb posztra, és nem megölték, de a körömnyomok az asztalon és Marrok jelenléte nem sok teret adnak az optimizmusnak. Apropó, kicsit fura egy olyan inkvizítort látni, akinek halálával egyelőre biztos nem kell számolnunk. Eddig minden inkvizítor sorsa meglehetősen bizonytalan volt, de a legtöbbnél komoly tétet tehettünk a gyorsan bekövetkező halálukra. De az Első Fivér ilyen téren igazán szerencsés, hiszen tudjuk, hogy biztosan túléli a következő közel 30 évet. Talán egyedüliként az Inkvizícióból. És, ha már furcsaság, LAAT/i-k potyognak egy Imperialból, ez is de fura. TIE vadászok, Lambdák, Sentinelek, ezek megszokott jelenségek, de LAAT/i-ket eddig csak Venatorokból láttunk kiáramolni. Ez, és a TK osztagosok jelenléte is azért erősen jelzi, hogy a klón háborúk még nem értek régen véget, sőt talán a Tantiss-létesítmény bezárása és a janixi események között nem is telt el néhány hétnél több. Még mindig nagyon az elején vagyunk. A Jedi kis egyre nagyobb szószba kerülnek. Eddig csak Maullal volt dolguk, de most már egy inkvizítor is vadászik rájuk. S mivel tudjuk, hogy Marrok túléli ezt a szériát, így ezúttal inkább a Jedik halálára lehet fogadni. Van egy olyan érzésem, hogy Daki nem fogja túlélni a találkozást. Már csak azért is, mert Devont könnyebb lenne átállítani, ha az Első Fivér, és nem Maul végezne vele (vagy legalábbis rá lehet kenni Marrokra). Az egy extra réteget adna a lány Birodalom iránti gyűlöletének. Lawson napja meg még nem ért véget, noha az epizód igen. Azért, amikor Klyce azt mondta, hogy "legalább nem rejtegetnek Jediket", látszott, hogy egy ütemet kihagyott a szíve. Erre bumm, alig úszta meg egy inkvizítor vallatását, máris az otthonában talál két Jedi lovagot. Rosszabbúl már nem is lehetne időzíteni. Kivéve, ha Maul is beugrik egy caf-ra. Mondjuk pont azelőtt, hogy Marrok, amolyan Columbósan feltűnik azzal, hogy lenne még egy kérdése, mert vannak ezek az apróságok, amiket helyre kell tennie a szöszölős főnökei miatt. Hát kíváncsi vagyok, mit hoz a kövi rész. Janix tényleg rohadtúl megszívta. Innen is köszi, Two-Boots. Főleg, ha miattad Klyce kínhalált halt.

Az valóban egy T-70-es és valóban nagyon is ideje lenne már (ha azt vesszük, hogy már a jakkui csata alatt átestek a tűzkeresztségen az első példányok, annak meg már 4-5 éve), de a poszteren sajnos fake T-70-esek vannak. Ez egy ep7 koncepció rajzról leollózott T-70-es, ahogy az AT-AT is egy ep5-ös promóciós képről lett copy-paste áttéve (eddigi ismereteink szerint a filmben nem is lesz AT-AT, csak a korai változat, az AT-AT/P, amiket a trailerben is láthattunk). Itt az eredeti kép a T-70-esről: Mit is lehetne erről a poszterről mondani, mint, hogy made in china.

Azt írtam "azonnal hatalomra tört volna", nem azt, hogy "azonnal megszerzi", de még csak nem is azt, hogy "biztos megszerzi". Hogy milyen eredményeket ért volna el, ha a Malachort el tudja sütni és szoborrá változtatja Coruscant teljes lakosságát, beleértve Palpatine-t is (és, ha mázlija van, még Vader is épp ott van ), azt nem lehet magabiztosan kitalálni, hiszen egy pusztulófélben lévő Birodalom trónjáért kéne harcolnia. Mert Sidious halálával a Contingency tervezet beindul, és amíg Rax levadássza a vezetőket, a Cinder-hadművelet során felégetik a Galaxist. Csak éppen nem lenne ott az új Köztársaság, de még a Lázadók Szövetsége sem, hogy ezt a pusztítást nagy mértékben mérsékelje. Ily formán igazából az sem számít, hogy a kutya sem ismeri Mault (amiben amúgy kételkedem), mert amúgy sem maradna senki a Birodalom régi vezetéséből. Az a káosz viszont, amit a Contingency magával hoz, az a közeg, amiben Maul elemében van és amiből képes nagy mértékű hasznot húzni. Az sem lehetetlen, hogy ellenállás nélkül felépíthetné az Első Galaktikus Birodalom romjaira a Második Galaktikus Birodalmat, mert Sidious maga teszi meg neki azt a szívességet, hogy minden akadályt eltakarít előle.

Ilyen alapon Maul is lehet nem tradícionális Sith. Szerintem inkább abból ered az ellentmondás, hogy gyanúm szerint nem olvastad a másik topikban írt posztomat, mert ott konkrétan magam is ketté választottam ezt: Szerintem itt is él a párhuzam: Ahsoka a Jedi eszméket követve önzetlen őrző. Maul a Sith eszmék követője továbbra is önző pusztító. Hogy most éppen Darth Sidious is a célpontok között szerepel, az ezen az eszmén nem változtat. Sőt, igazából nagyon is illik a képbe, hiszen a tanítvány útjának végső állomása az, hogy elpusztítja korábbi mesterét és ő lép a helyére. Vagyis az, hogy Maul meg akarja ölni Sidioust, végső soron szintén egy szép Sith hagyomány követése. Ha Sidious nem tagadja ki, végül ugyanide jutnak el. És, ha elpusztította az ellenségeit szerinted elment volna kapálni a Dantooine-ra? Mert szerintem a korábbi ambícióit követve, jelleméből fakadóan azonnal hatalomra tört volna, hogy ő legyen az új Uralkodó a Birodalomban, ami egy Sith birodalom. Semmi olyat nem mutat Maul a Rebels-ben, amiből azt lehetne feltételezni, hogy ellenségei elpusztítása után megszakítaná a kört és békésen, hatalomgyakorlás nélkül le akarná élni hátralévő életét. Épp ellenkezőleg, Maul továbbra is ugyanúgy viselkedik, mint mindig. Épp nincs ki fölött uralkodjon, de ezen, ahogy azt újra és újra és újra láthattuk, nagyon gyorsan képes változtatni.

De, a kánonban ő adta neki a Darth Maul nevet, az igazi neve teljesen más volt, csak arra már nem emlékszik. Most te komolyan azzal érvelsz, hogy Maul az utolsó lehelletével nem a távlati terveiről kezdett beszélni? Már az is abszurd, hogy azt feltételezi, hogy majd egy Jedi fogja megbosszúlni őt, de képzeld el milyen pofát vágott volna Ben Kenobi, ha Maul azt mondja: ő a Kiválasztott, ő majd tovább viszi a hagyatékomat. Abban a helyzetben Maul előtt már nem voltak ilyen távlati képek, ez érthető, másodpercekre volt a haláltól. Itt még egy utolsó lehellettel megválthatta volna magát teszem azt egy "sajnálom" szóval, vagy kifejezhette volna, hogy "végre megpihenhet", de ő inkább a Sith-re jellemző rögeszmés, őrült bosszút választotta, és egy olyantól remélte ezt, akiről nyilvánvaló, hogy sosem fogja teljesíteni. Egy Jedi senkiért sem áll bosszút, pláne nem olyasvalakiért, mint Maul. De a hagyatéka érthető okokból nem lehetett már terítéken (ráadásul azt biztosította Qi'ra által, bár ezen a ponton személy szerint már nem tudhatta, hogy a nő valaha is végrehajtja azt, amivel megbízta). Bár nem értem, hogy szerinted miért az definiálja a Sith-et, hogy fenn akarja tartani a rendet. Sidiousnak kábé az utolsó volt a listáján az, hogy a Sith, mint rend fennmaradjon. Akkor ő sem Sith? Mert az ő szemében a Sith nem rend volt, hanem az ő személye. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egyik tanítványát a másik után áldozta fel, és 30 évig úgy létezett egy hajszálon függő élettel, hogy nem fogadott új tanítványt. Egy áramszünet az Exegolon és kihalt a Sith rend. És ez nem az egyetlen olyan pillanat, amikor kipusztulhatott volna csak azért, mert Sidious pont telibe puduzta. Ott a coruscanti csata, ahol kinyiratta Anakinnal Darth Tyranust, de mi van, ha utána felrobban az Invisible Hand? Dooku halála és a roncs csodával határos földre vitele között a Sith Rend további létezése csak a szerencsén múlott. Egy halom olyan esemény történt, ami fölött Palpatine-nak semmi hatalma nem volt, de legalább folyamatos életveszélyben tartotta, és ezt a számára (és a Sith jövője számára) rendkívül bizonytalan és veszélyes helyzetet ő maga teremtette meg. Dookut megölethette volna ennél jóval biztonságosabb körülmények között is. És bár ez nem bizonyított (még), de Sidious habitusából illetve későbbi cselekedeteiből azért magabiztosan feltételezhető, hogy a Contingency Tervezetben sem szerepelt Vader hosszútávú túlélése. Magyarán, ha Darth Vader nem a fia, hanem csupán a szép Sith hagyományok okán öli meg a mesterét és átveszi a helyét, Gallius Rax őt is felveszi a megölendők listájára, miközben a Cinder hadművelet keretében felszántja a Birodalmat. Szóval sanszos, hogy Palpatine, minden Sith-ek Sith-je azt tervezte már évekkel azelőtt, hogy a Birodalom megvalósulása egyáltalán kartávolságba került vagy elkezdődött volna a Nekromanta Projekt, hogy ha ő meghal, akkor a Sith rend is velehal. Ilyen módon Sidious is a Sith pusztulására törekedett, csak más okkal. De mindegyik szimbólikus jelentéssel bír, és nem véletlen, hogy a felsoroltak (inkvizítorok, Kylo Ren) mind kötődnek a Sith-ekhez, mondhatni, mind potenciális Sith, így mutatnak hasonlóságot (még Luke és Anakin is akkor kezdett el feketében járni, amikor közeledtek a Sith-é vállás felé). És nézd csak meg, akiket nem akartak a készítők szorosan a Sith-hez kötni, ott meg is váltak egy vagy több ilyen atríbutumtól. A többi Ren Lovag például bár feketében jár, nem használnak fénykardot, se vöröset, se kéket, se semmilyet, és a képregények alapján nem hajszolják a bosszút, nincsenek különösen mély sötét érzelmeik. Szimpla Erőhasználó martalócok, annak is gyenguskák. A szintén a Sötét Oldalt használó éjnővérek meg teljesen más imázst kaptak. Ha meglátunk egy fekete ruhás, vörös fénykarddal hadonászó, félelmetes alakot, biztos első körben egy Sith-re gondolunk. Nem véletlen, ezt az imázst nekik találták ki. Azóta kicsit kibővült a paletta, de még így is a Sith-ekhez köthető ez az imázs. Így ha a készítők azt akarnák sugallni, hogy Maul letért a Sith útról, akkor megszabadítanák az egész Sith imázsától. De nem tették, Maul még mindig teljesen ugyanazt az önképet követi, amiben megismertük az ep1-ben. Még az abban használt kardjának csonkját is megtartotta. A TCW hetedik évadának végére teljesen visszavedlett régi önmagává. Nem véletlen ám ez: Eldobta a Darth nevet, de megtartotta a szintén Sidioustól kapott Mault és minden mást is. A Darth név elhagyása viszont elég kevés, ha azt vesszük, hogy nem is minden Sith használta (Exim Panshard, Naga Sadow). Jellemzően, akik identitást váltanak, azoknál egy vezetéknév ledobásánál több szokott látszódni. Ventress vagy Ben Kenobi remek példák, de a TLJ egy szakaszán még Luke is. Más ruhát viselnek, másképpen viselkednek. És amint Luke és Ben visszatértek eredeti identitásukhoz, máris minden visszatért. A külsőségek ugyanúgy, mint a belső vonások. Az, hogy te azt mondod, Sith köntösbe csomagolja a bosszúját, én meg azt, hogy szívében Sith-ként követi a bosszút, meg ugyanaz. Sith utat követ, Sith tanokat tanít, Sith-ként cselekszik, ergo Sith, tök mindegy, minek vallja magát. Nyugodtan ráfoghatjuk, hogy vizet prédikál, miközben bort iszik. Ha épít egy új rendet, amit Húsosfagyi Gyülekezetnek keresztel el, de minden ízében a Sith dogmákat követi, akkor az egy Sith Rend, csak más a neve. Mondhatjuk azt is, hogy Maul és Ahsoka egymás tükörképei. Mindkettőt kitagadta a saját rendje, mindkettő a saját útját kénytelen emiatt járni, s bár mindketten azt hajtogatják, hogy ők már nem azok, amik voltak, valójában minden külső és belső jegyükben azok maradtak.

Még csak utalást sem találtam hasonlóra. A Legendákban Maul volt az igazi neve, ezt atta neki az anyja, Kycina. Sidious meg szimpán hozzácsapta a Darth-ot.

Jesszus, ezt a csávót tuti nem fojtják meg egy nyüves lánccal.

Egy kis Life is Strange: Reunion teszt.

Bosszút és hatalmat akar, szó szerint ez a két dolog, ami egy Sith mindenkori célja. Mi ez, ha nem Sith ambíció? És nem is aprócska ambíció, hiszen csak a Galaxis uralkodóját akarja eliminálni. Miért akar bárki bármeddig is Sith lenni? A Sith-et szerintem nem ilyen normálisnak mondható keretek közé szorítva kell értelmezni, mert nagyon távol állnak minden normalitástól. Ugyanígy megkérdezhetnéd azt is, hogy Darth Vader miért akar Sith lenni, amikor az megkínozta, megcsinkította, elpusztított mindent, amit szeretett és amiben hitt. Sidious személyesen is több alkalommal megalázta és bántalmazta fizikailag és lelkileg is, folyamatosan leplezetlenül hazudott neki, gáncsolta és egy idő után nyíltan az életére tört. És sosem érte el a vágyott célt (Padmé megmentése), se a vágyott hatalmat. Mégis, két évtizeden át maradt Sith, maradt hű a kínzójához. A Sith-ek kifordult elmék, amik kifodult módon gondolkodnak. Eleve egy Sith csak önmagát szereti, így szerintem az, hogy Maul elvesztette miattuk az anyját és a fivérét, nem sokat nyom a latba. Az jobban bosszanthatja, hogy elvesztette a státuszát ("egykor a leghatalmasabb lény tanítványa voltam"), a vélt hatalmát. És mindezt újra és újra vissza akarja szerezni. Ezért épít most újra egy bűnhálózatot. Másodszor próbálkozik azzal, amivel egyszer már elbukott. Nyilván, egy normális embernek nem feltétlen lenne csábító az, hogy újra csatlakozzon egy olyan rendhez, ami ilyen brutálisan tönkretette az életét. De Maul nem normális. Hogyan is lehetne az, amikor a Galaxis leggonoszabb lénye nevelte? Viszont mennyire csábító lehetne ennek a bomlott elmének ez: a saját nevével a saját képére formálhatja azt a rendet, ami ennyit ártott neki. Ezzel nem csak meghódíthatja azt, hanem eltörölheti Sidious örökségét. Az ő neve fennmarad, míg gyűlölt mestere a feledés homályába vész. Ez lehet az ultimate revenge számára. Maul jellemének alapja, hogy folyton visszalép az ep1 szintjére, a "most végre bosszút állhatunk" állapotba. Ez az ürge, ahogy minden Sith, képtelen a fejlődésre. Még a halála előtt is erre az állapotra állt vissza: "ő majd megbosszúl minket". Ha annyira nem akarna Sith lenni, eldobná a vörös fénykardot, a fekete ruhát, a Sith nevét (mert az, hogy a Darth-ot már nem használja, de a Mault még mindig, az legjobb esetben is csak egy félmegoldás, ami refelketorként jelzi, hogy még mindig ragaszkodik Sith identitásához) és változtatna a viselkedésén, vagyis felhagyna a hatalom és a bosszú hajkurászásával, a kontrol mániákus fenntartásával, és nem akarna a kettő szabályának megfelelően felállítani egy mester és tanítvány állapotot, amiben nyilván nem életbölcsességeket vagy Jedi tanokat vagy hasonlókat, hanem Sith dogmákat adna át (hiszen mi mást adhatott volna át, nem ismer semmi mást), így akaratlanul is biztosítva a Sith fennmaradását. Ezekről még a Rebels-ben sem tett le, továbbra is akar egy tanítványt, továbbra is hajkurássza a bosszút, és valójában nagyon is tartozni akar valahová, mert Ezrában egy új fivér lehetőségét látja ("együtt járhatjuk ezt az utat, mint barátok, mint testvérek"), vagyis valamiféle családba akar tartozni (szintén egy olyan dolog, amit amúgy simán elérhetne, ha lemondana a Sith identitásról). Ironikus, hogy ő papol arról Ezrának, hogy engedje el a múltat, miközben ő ragadt menthetetlenül a múltban.

Szerintem mindkettő igaz. Nem zárják ki egymást. Hivatalosan, azaz intézményes szempontból Maul nem Sith, mert az intézmény feje exkludálta. Ha Maul és Savage legyőzte volna Sidioust, akkor fordítva történt volna. Ilyen szempontból attól a pillanattól kezdve, hogy az Uralkodó megszűntette és törvényen kívül helyezte a Jedi Rendet, egy Jedit sem láttuk egészen addig, amíg Mon Mothma újra nem törvényesítette a létezésüket, és Luke megalakította az új rendet. Vagyis se Yoda, se Obi-Wan, se Kanna, se Ezra, se Ahsoka, se Cal Kestis, se Devon, se Daki, és így tovább, egyikük sem Jedi. Nem létezik Jedi Rend, az intézményt felszámolták. Ami nincs, annak tagjai sem lehetnek. Így például, amit Ben mond, hogy ő is Jedi volt régen ("I was onc a Jedi Knight...") igaz, ebből a szemszögből nézve. Viszont lélekben, szívben, elmeállapotban, vagy mondjuk így, spirituális módon Maul Sith maradt. Ahogy a 66-os parancsot túlélt Jedik is többségében azok maradtak, és azokat is Jediknek tartják, akiket már a Birodalom idején kezdtek el képezni, mint Luke, Ezra és Sabine. Még Rey-t is Jediként van számontartva, pedig olyasvalaki volt a mestere, aki ugyan megkapta a képzést és a végső próbán is átment, de sosem lett az intézmény tagja. Leia nem volt Jedi lovag, soha nem is hivatkoztak rá így.

Ezra esetében még talán egyet is értenék, de Savage esetében semmiképpen, hiszen, amikor még Savage-dzsal lógott, több ízben is egyértelműen Sith-nek nevezte magukat, és a TCW 5x01-ben konkrétan Sith dogmákat nyomott a fivérének, szó szerint idézve neki a kettő szabályát is. A TCW-ben, legalábbis addig, amíg Sidious fel nem mosta vele a padlót, teljesen biztos, hogy minden ízében Sith-ként gondolt magára, és folytatta volna a hagyományokat, akár úgy, hogy megöli Sidioust, akár úgy, hogy sikerül visszaszereznie a régi posztját. Szóval egy rövid ideig két, konkurens Sith rend működött párhuzamosan, és a kettő szabálya értelmében az egyiknek fel kellett számolnia a másikat. Értelemszerűen az lett az igazi Sith rend, amelyik ebből a harcból győztesen kikerült, vagyis Darth Sidious és Darth Tyranus rendje. De ettől függeltenül, akkor egy rövid ideig négy Sith létezett, amíg Sidious nem érvényesítette a kettő szabályát. De szerintem a Rebels-ben sem szabadult meg a Sith identitástól, attól függetlenül, hogy Sidioust és Vadert ellenségként kezelte. Továbbra sem tett semmi olyat, ami szembemenne a Sith dogmákkal. Még mindig hatalomra tört, még mindig a bosszút hajszolta, és még mindig csak egy tanítványt akart magának. Eszköznek kellett? Ebben sincs semmi új, minden Sith mester számára eszköz a tanítvány. A terveit végrehajtó eszköz. Sidious szemében Maul, Tyranus és Vader, Plagueis szemében az Idegen és Sidious is eszközök voltak. A Sith tanítvány számára pedig eszköz az akolitus. Maul még arra sem volt képes később sem, hogy a kettő szabálya alól kibujjon. Végig csak egy tanítványt akart, pedig semmi sem akadályozta meg abban, hogy többet is tanítson egyidejűleg. Ő mégis a Sith első és egyetlen szabálya szerint mindig csak egy tanítványban gondolkodott. Ellenpélda Ventress, akit Tyranus már elkezdett Sith-nek képezni, de láthattuk a Tales of the Empire-ben és a The Bad Batch-ben, hogy ő teljesen letért úgy a Jedi, mind a Sith útjáról, most már egyik kategóriába sem fér bele. Most már csak egy Erőhasználó fejvadász fénykarddal. Vagy ott van Baylan Skoll, aki teljesen hátat fordított a Jedi tanoknak, de nem mutatja jelét, hogy bármilyen formában is megérintette volna a Sith szele, mint például az inkvizítorokat, Snoke-ot vagy Kylo Rent. Ők tényleg nem Sith-ek, de a Sith keze nyoma tetten érhető rajtuk. Ami nem csoda: az inkvizítorok potenciális Sith akolitusok, Snoke lényegében maga Palpatine, Kylo Ren pedig a soron következő Sith tanítványjelölt. Én megkockáztatom, hogy ha Maul valaha is sikeresen legyőzte volna Sidioust, akár most, a Shadow Lord, akár később, a Rebels idején, simán újra Sith Lordnak vallotta volna magát, beleül Palpatine trónszékébe és Sith tanítványt fogad magának. Persze az uralma sanszos, hogy kérész életű lett volna, mert Darth Vader tuti agyoncsapja.

Lehet, hogy tudatosan nem, és nem nevezte volna magát vagy Devont (vagy Ezrát) Sith-nek, de ettől függetlenül bizony egy új Sith mester-tanítvány párost akar felállítani, és Devont nyilván Sith tanokra tanítaná. Egyszerűen azért, mert hiába mondja, hogy ő már ne Darth, nem Sith, ugyanúgy Sith még mindig, mint ahogy Ahsoka is Jedi volt a Rebels-ben is, hiába mondogatta, hogy ő már nem az. Ahogy a 66-os parancsot túlélő Jedik nagyon nagy hányada sem tudott megválni attól az életúttól, amit addig választottak. Még a fiatal padawanok sem nagyon. Egyszerűen azért, mert mindegyikük gyerekkoruktól fogva arra nevelték, amik. Azon tanok szerint élnek, azt az utat járják továbbra is, amin egész életükben. A Maul által hajtott bosszú a Sith tanokból, a Sith nevelésből fakad, a vélt vagy valós sérelem megszállot megtorlása a Sith útja. Lásd Sidioust, akinrk még arra is volt terve, hogy halála eseténe biztosan bosszút állhasson azokon, akik elárulták és azokon is, akik cserbenhagyták. De ugyanúgy a Sith mivolta miatt, annak hagyományait követve véreztett ki Maul újra egy kyberkristályt, hogy vörös legyen a fénykardja. Maul még mindig Sith. Sith-ként gondolkodik, Sith-ként él, Siith hagyományokat követ, Sith-ként cselekszik, és azért akar non-stop új tanítványt, hogy ezeket tovább adja.

Kapcsolódó cikk: Life is Strange franchise - Amikor egy pillangó meglebbenti a szárnyát Maxine „Max” Caulfield élete újra a feje tetejére áll, már csak azért is, mert ezúttal nem csak ő, de gyerekkori legjobb barátja, Chloe Elizabeth Price is visszatért. A nagyszájú Kék Zöld Hajú Lány és az időmanipuláló Super Max újra összeállt, hogy egy utolsó(?) kaland során megmentsék a Caledon Egyetemet a teljes pusztulástól. És megoldják Chloe létezésének válságát. Meg rá kell jönniük arra is, hogy miért jött vissza Safi. És még egy évtizedes rejtély is a nyakukba szakad. Minden összefügg? Vagy mindez csak balszerencsés véletlen? Egy ember vagy többen is a Caledon pusztulását akarják? Nos, Maxre és Chloe-ra vár a feladat, hogy ezekre a kérdésekre választ találjanak, egy érzelmekkel teli, olykor derűs, máskor borús, több szálon futó, döntési helyzetek elé állító, időn és téren túli kalandban. Társak a bajban Nos, ne kerülgessük a forró kását. Aki a sorban az hatodik Life is Strange-ről olvas cikket, annak már tudnia kell ezt, ami amúgy mostanra a franchise legismertebb eleme: Chloe meghalhat a Life is Strange végén, ha a játékos Arcadia Bay-t mentette meg Chloe élete árán. Szóval adódik a jogos kérdés: hogyan lehet életben? A készítők csupán az egyik befejezését vették figyelembe a Life is Strange-nek? Nos, a Double Exposure után ez a kérdés értelmetlen, főleg azért, mert az a játék készítette elő a válasznak a terepet. Chloe visszatérése, bármelyik befejezés mellett döntöttünk is, Maxnek köszönhető, aki ugye a Double Exposure végén egyesített két idővonalat, ám mint az a Reunion során kiderül, ennél picit többet is tett. Ennek a következménye az, hogy Chloe visszatér az életébe – akár holtából, akár csak valamelyik másik államból. A Reunion nagyon komolyan veszi a Life is Strange végén meghozott döntésünket. Míg a Life is Strange 2-ben, a True Colors-ban és a Double Exposure-ban nem voltak igazán lényeges eltérések, addig a Reunionban komplett párbeszédek folynak le teljesen más módon, attól függően, hogy Chloe csupán emlékszik a halálára, vagy ténylegesen „feltámadt” a halottaiból. Erre a legjobb példa Chloe és Max első találkozása. Max reakciója sokkal erőteljesebb, ha Chloe tudomása szerint meghalt, ami érthető, ez sokkal kevésbé hétköznapi esemény, mint az, ha az exed csak beugrik hozzád váratlanul. Külön tetszett, hogy ezt nem vették félvállról. Bár az életbe visszatért Chloe emlékei ugyanazok, mint annak, amelyik túlélte Arcadia Bay-t, a beszélgetések során hamar érezhetővé válik egy fontos különbség: az utóbbi esetben ezek Max-szel közös emlékek. A másik esetben csak Chloe emlékei. Egy életé, ami sosem volt. Max is sokkal többet mesél a múltjáról abban az esetben, ha legjobb barátja feltámadt, hiszen így Chloe sem tud semmit Miss Caulfield elmúlt 11 évéről. És ez a Reunion sava-borsa. Max és Chloe újra egymásra találása. Akármi is történt köztük, akár csak barátok, akár többek annál, akár együtt voltak évekig, akár eltemették az egyiket, ez mindenképpen egy kész érzelmi hullámvasút. A sztorinak vannak igazán mély, érzelmes momentumai és felhőtlen, vidám percei. Néha színtiszta fun nézni a két nő féktelenségét, máskor az ember keresi a papírzsepit, annyira megható. És nem egy esetben a játék képes ebből a két végletből nagyon ügyesen, szinte észrevétlenül átváltani. Minderre Hannah Telle (Max) és Rhianna DeVries (Chloe) teszik fel a koronát, akik minden korábbi munkájukat felülmúlva játsszák el a rájuk bízott karaktereket. Én kimerem jelenteni azt is, hogy mostanra DeVries inkább Chloe, mint Ashly Burch volt, aki a Life is Strange-ben adta a kék hajú veszedelem hangját. Mondjuk ebben az is benne lehet, hogy 11 év után játszottam ki az első részt másodjára, és az összes többi részt elsőre, imigyen DeVries sokkal inkább hozzám nőtt a Before the Storm, Double Exposure és a True Colors után, amikben szintén DeVries adta Chloe hangját. (Plusz nehezemre esik elvonatkoztatni Burch hangját a Horizon-játékok főhősnőjétől, Aloytól.) Ami a többi szereplőt illeti, szerintem ezekhez is remekül nyúlt a Deck Nine. A Double Exposure-ból két szereplő kivételével mindenki visszatért, és még abból a kettőből is az egyikkel Max telefonon, a másikkal írott üzenetben vált szót, szóval ők sincsenek elfelejtve. Viszont ezen a téren a készítők éltek némi visszalépéssel. A Double Exposure ugye úgy ért véget, hogy Max beavatta a barátait és kollégáit a titkába. Azonban az ezt követő kilenc hónap alatt néhány karakter kivételével mindenki megfeledkezett erről. Moses révén ugyan elmagyarázzák a koncepciót, miért történt ez, de narratíva szempontjából kicsit negatív, hogy így rengeteg konfliktushelyzetet úsztak meg a készítők. Mert ugye a Double Exposure-ban olyan emberek is tudomást szereztek Max képességeiről, akik ezt a tudást esetleg ellene fordíthatnák, ám így azok is elfelejtették. Kényelmes megoldás, még akkor is, ha már a Double Exposure-ban elhintették, hogy a két idővonalról származó eltérő emlékek közül az új világba nem beleillők (például Safi halála) elkezdtek megfakulni. Szóval végső soron a Deck Nine következetes volt ezzel kapcsolatban, de ez akkor is túl egyszerű megoldás, hiába írták bele előre az eggyel korábbi játékba. Amúgy a következetesség végig jelen van a programban. Például Max előző párkapcsolatai pont úgy futottak zátonyra, ahogy arra az előző felvonás végigjátszása után már számítani lehetett. Vhin a Double Exposure-ban sem tűnt többnek alkalmi kalandnál (mint Maxtől megtudjuk, ez a fajta kapcsolat igazából még a Reunion idején is megvan). Amanda pedig már az előző részben is a kiutat kereste mindegyik idővonalon, pedig még csak randira sem került sor köztük. Emellett Max és Chloe sokszor hoznak szóba régi eseményeket, szereplőket. Noha kettőjükön kívül más, a Double Exposure-t megelőző szereplő nem tért vissza, sokakat megemlítenek, köztük kiemelten Chloe anyját, Joyce-t. De hallhatunk David, Warren, Rachel és Steph felől is, hogy csak néhány példát hozzak. Emellett a Deck Nine még azt is elérte, hogy minden korábbi epizódra legyen kisebb-nagyobb utalás, attól függetlenül, hogy Max vagy Chloe szerepeltek-e benne. Persze nyilván a legtöbb direkt utalás a Life is Strange-re, a Before the Stormra és a Double Exposure-ra van. Társak az időben Ami a játékmenetet illeti, itt is a visszatérés a fő motívum. Ugyanis az idővonalak egyesítése után Max elvesztette azon képességét, hogy megfigyeljen alternatív világokat vagy átlépjen másik idősíkra. Ezzel egyidejűleg visszatért az időmanipulálás képessége. Vagyis Max szinte bármikor visszapörgetheti az időt néhány perccel, ezzel megismételhet beszélgetéseket az új információk birtokában, kijavíthat tévedéseket, megmásíthat döntéseket. Újdonság viszont, hogy a sorozat történelmében először két karakter is irányítható. Bezony, Chloe sem sidekick csupán, hanem aktív résztvevője a cselekménynek. Míg Max a Caledonon kutat a tűzeset okozója után, addig Chloe egyrészt Mosesszel próbálja kideríteni azt, hogy létezésének jelenlegi formája mit is jelent a jövőjére nézve, másrészt a város népével vegyülve segíti barátnője nyomozását. Ám míg Max esetében a döntések javát megmásíthatjuk, próbálkozhatunk más útvonalakkal, Chloe esetében minden döntés, minden elhangzott szó végleges. Emiatt jobban oda kell figyelnünk Chloe környezetére, és különösen a beszélgetéseire, már csak azért is, mert visszatért a backtalt funkció a Befrore the Storm-ból. Ezzel zöld hajú hősnőnk képes a saját szája íze szerint irányítani a beszélgetést. Ám ahhoz, hogy ezt jól tudjuk használni, egyrészt oda kell figyelni arra, mit mond a beszélgetőpartner, másrészt információkat kell gyűjtenünk, amik segítségünkre lehet a backtalk folyamán. A legjobb az egészben, hogy ezek az információk nem pont akkor kerülnek elő, amikor a backtalkot is használnunk kell, mint a Before the Storm-ban. Könnyen lehet, hogy egy-egy infó jóval korábban pottyan az ölünkben. Például egy mellékes beszélgetés során megismerjük valakinek a családi hátterét, amit két fejezettel később felhasználhatunk a backtalk során. Ez is mutatja, mennyire fontos az, hogy odafigyeljünk a beszélgetésekre az egész játék folyamán. A másik, ami nagyon tetszett, hogy néha teljesen jelentéktelennek tűnő döntés is nehezítheti az életünket később. Példának okáért még a játék elején egy kis szóbeli konfrontáció során elhangzott Max neve olyasvalaki füle hallatára, aki finoman szólva sem kedveli Miss Caulfieldet. Később ennek hála nem szereztem meg egy fontos infót, ami segített volna a gyanúsítottak szűkítésében. És itt jön a következő nagyon jó húzás a Reunionban: több gyanúsított van. Szám szerint hét ember neve jön szóba, és bizony nagyon sok bizonyítékot kell összeszednünk ahhoz, hogy leszűkítsük a kört. Ha sikerül összeszedni mindent, akkor a játék automatikusan megmondja, kire kell rámennünk, de ha csak egyetlen dolog is kimarad, akkor a józan paraszti eszünket kell hasznosítanunk. És itt megint bejön az, hogy oda kell figyelnünk a játéktérre, a karakterek viselkedésére, kapcsolataikra, és arra, mikor mit mondanak, mert ezek remek mankót adnak, ha végül tippelnünk kell. Ha rosszul választunk, akkor emberek fognak meghalni. Ennek hála a Reunion vége alapvetően három fő motívumon halad – itt is van egy utolsó döntés, ami meghatározza a történet legvégét –, ezt a három lehetőséget nagyban befolyásolja, hogy mennyire vagyunk sikeresek a nyomozás során. Negatív effektus Nem sok rosszat tudnék mondani a Reunionra, amit igen, azok inkább olyan hiányosságok, amik az előző részekben benne voltak, de ebből valamiért kimaradtak. Az egyik a szociális hálózat. Ez az elem a True Colors-ban jelent meg a MyBlock formájában, majd a Double Exposure-ban jött a Crosstalk. Mindkettő afféle Facebook-X-Instagram keverék, a lényeg, hogy a karakterek ezen át tartják egymással a kapcsolatot, osztanak meg gondolatokat, mesélnek a mindennapjaikról. Személy szerint szerettem ezt az elemet, mert így Alex és Max látóterén kívül is láthattam valamit a világból, érezhettem, hogy az NPC-k nem csak addig élnek, amíg interakcióba kerülnek a hősökkel. Sajnos a Crosstalk nem tért vissza a Reunionban (bár emlegetik), Max csupán a fontos karakterekkel (Chloe-val, Mosesszel, Safival, stb.) tud kapcsolatot tartani a telefon messengerén át, de már itt sincs interaktivitás, nem dönthetjük el, mit válaszolunk. Ugyan tudom, hogy sokan panaszkodtak erre a szociális média elemre, én személy szerint nagyon hiányoltam. Jó lett volna például megismerni, mit gondolnak az Abraxas-tagok a kialakult szituációról, vagy a Caledon tanárai az új igazgatóról, de Lakeport lakóinak gondolatait is jó lett volna megismerni. Ugyanígy hiányoltam azt, hogy más ruhát is fel lehessen adni Maxre és Chloe-ra. Igaz, egy DLC keretében megkaphatjuk a páros Life is Strange-beli ruháit, amiket a menüből alkalmazhatunk, de ennyi. Emellett még fájó pont kicsit, hogy bár Chloe backtalk képessége visszatért, azt mindössze háromszor használhatjuk a végigjátszás során. Írhattak volna még néhány olyan párbeszédet, ahol Miss Price szájkaratéját bevethettük volna, mert azért ez így karcsú. Továbbá jobban is kihasználhatták volna a Caledon Egyetemet. Bár kaptunk egy teljesen új placcot, sajnos a FAB nagyobb részére és a North Quadra nem mehetünk vissza, noha mindkettő elkészült az új játékhoz is – szóval sanszos, hogy idő és pénz hiányába ki kellett vágni az ide tervezett szakaszokat. Ugyanígy sajnálatos, hogy Max házában is csak rövidke időt tölthetünk el, bár tény, hogy az a játék egyik legjobb szakasza. Max és Chloe mindörökre A Life is Strange: Reunion tehát visszatért a gyökerekhez. Max és Chloe 11 év után újra összeállt, ezzel sok rajongó álma teljesült – ami talán a Double Exposure-t is rehabilitálja valamilyen szinten. Azt a rajongók ugyanis leginkább amiatt kritizálták, hogy Chloe nem kapott szerepet benne. A Reunion tükrén át nézve viszont érthető a döntés, legalábbis én értem. Chloe-t nem lehetett csak úgy visszahozni aktív szereplőként. A Life is Strange befejezése ezt ellehetetlenítette. Persze ott volt az alternatíva, hogy soha többé nem térnek vissza, de én azért örülök, hogy nem így lett. Ahogy annak is, hogy a Double Exposure képében a Deck Nine egy egész játékot és komplett sztorit szánt annak, hogy megalapozzák egy halott vagy elhagyott karakter visszatérését. Ennek hála a Reunionban már nem kell hosszú, áltudományos maszlagokkal, szóban alátámasztani az egykori kék hajú leányzó megjelenését. Egy egész játék áll rendelkezésünkre, hogy ezt megértsük, Maxnek és Mosesnak pedig elég pár szót áldozni erre az egészre. Minden más mehet a Reunion saját sztorijára. Viszont azzal, hogy Chloe visszatért, nem lett aláásva a Life is Strange vége. Ugyan Arcadia Bay visszatérése a létezésbe sajnos nem kapott nagy hangsúlyt, épp ellenkezőleg, eléggé elmismásolták a dolgot, ez valahol érthető. A város messze van, és Max szemszögéből sokkal fontosabb Chloe. Ugyanakkor egy későbbi játék még előhozhatja ezt a témát, ahogy a Life is Strange 2-ben és a True Colors-ban is voltak a város sorsához kapcsolódó elemek, mint David, Steph és Drew megjelenése. Ám Chloe (és feltehetően Arcadia Bay lakosságának) bizonytalan létezése továbbra is fenntartja a kérdést: jó ötlet volt úgy dönteni, ahogy döntöttünk a Life is Strange végén? Sőt a kérdés immár Safira is igaz. Apropó, Safi, kicsit úgy érzem, az ő karaktere bár továbbra is jelentős, harmadik kerékként háttérbe szorult. Az előző rész végén feldobott „Avengers” megközelítést teljesen dobták a készítők, ami azért elég nagy visszatáncolás, noha engem személy szerint nem zavar a kisebb léptékű sztori. Ráadásul lehet, hogy ezzel a témával még kezdenek valamit, mert a Reunion nem csak elhinti a folytatás lehetőségét, de már azt is elárulja, kit szánnak főszereplőnek. Szóval a jövő még nyitott. Hogy ebben Maxnek és Chloe-nak lesz-e még szerepe, az jó kérdés. Ugyan a Deck Nine úgy harangozta be a Reuniont, hogy ez a páros utolsó kalandja, néhány beszélgetés azzal a jövendőbeli főszereplővel felveti annak a lehetőségét, hogy ha máshogy nem, mellékszerepben Max még visszatérhet. És, ha ő jön, jön Chloe is. De addig is itt van nekünk a Life is Strange: Reunion, ami egy nagyszerű játék lett, szerethető karakterekkel, izgis sztorival, vidámsággal, drámával, időmanipulálással, visszabeszéléssel és egy párossal, akiknek a visszatérésére 11 évet kellett várni. Véleményem szerint bőven megérte, mert ez az a folytatás, amire az első rész megjelenése óta vártunk.

Szerintetek az Ikrek sziámik? Akárhányszor megjelennek, mindig ugyanabban a pózban vannak összefonódva.

Mintha valaki a készítők közül említett volna olyat, hogy a film valamennyire az Ahsoka második évadnak is előkészíti a terepet. Thrawn meg ott a főgonosz, sőt technikailag ő most az ismert, nyílt pályán játszó legfőbb antagonista. Szóval szerintem az lenne a minimum, hogy említiik. Vagy később a sorozatban nagyon meg kell magyarázniuk, hogy az új Köztársaság hadserege miért nem tud róla, miközben Ezra meghozta a hírt. Még ha titokban is tartják, hogy ne keltsenek pánikot, azért a magasabb szintű tiszteknek (például egy bázist irányító ezredesnek) illene ezt tudni, pláne, ha azon a Peremvidéken operál, ahol Thrawn is nagy valószínűséggel mozog.

Egen, Darth Maul Sith-nek lett nevelve a kezdetektől, gyerekkorától fogva. Darth Tyranus és Darth Vader két Jedi lovag volt, akik szimplán átálltak, s bár valószínűleg így is elsajátították az alapvető Sith tanokat, a Jedi dogmák sosem vesztek ki belőlük. Ez különösen igaz lehet Tyranusra, hiszen Dooku élete nagyrészét a Renden belül töltötte, élete utolsó 13 éve az, amikor Sith-ként ténykedett. Szerintem nem is véletlen, hogy ő az egyetlen, akinek a szemét csak egyszer látttuk besárgulni olyan rövid időre, hogy ha az ember rosszkor pislant, lemarad róla. És ilyesformán az is szinbolikus, hogy Sidious és Maul az egyetlen, akiknek tartósan úgy maradt a szeme.

Nekem is ez jutott eszembe a trailer láttán. Nagyszerű sorozatok az említettek, de azért én személy szerint jobban szeretem a Star Wars kalandosabb, könnyedebb, vidámabb oldalát.

A cortozis egy extrém ritka anyag a Galaxisban, jelenlegi tudásunk szerint csak három világ van, ahol fellelhető (Dinzo, Mokivj, Bal'demnic). Nem véletlen, hogy bár extrém hasznos lenne Jedik és Sith-ek számára, egyáltalán nem használják. A Stranger az egyetlen Sith, aki az elmúlt 100 évben használta, de ő is csak az alkarvédőjéhez és a sisakjához. Illetve Darth Tyranus kérésére készült egy csapat C-B2 super harci droid, aminek a páncélját cortosis rostok szőtték át. Talán ezy volt a legnagyobb tétel, ahol ezt az anyagot felhasználták. Szóval szerintem Lawson nem is tud a cortosisról, legalábbis igen kicsi ennek a valószínűsége, mert eleve nem egy kifejezetten közismert anyag. Nem használják semmilyen iparban, pont azért, mert extrém ritka, ráadásul természetes állapotában rendkívül porózus és törékeny. Ugyan bele lehet szőni páncélokba (néhány csúcsminőségű mandalore-i beskar páncélban is fellelhető), közelharci fegyverekbe, de összességében nagyon ritka és nagyon drága egy ilyen védelmi vagy harci eszköz. Szóval, ha még Lawson tudott is ilyesmiről, valószínűleg a teljes rendőri költségvetés nem tudná fedezni. Plusz a cortosis csak a fénykard ellen hatékony, de az Erővel Maul még akkor is megfolythatja, kitörheti a nyakát vagy úgy a falhoz vághatja, hogy csak úgy nyekken. Arról nem is beszélve, hogy a cortosis hatékonysága 0-ra csökken, ha nem találja el a fénykard. Egy mandalore-i beskar páncéllal többre menne, csak ott meg az a güzü, hogy Maul csapatát mandik is erősítik, akiknek van fegyvere a beskarral szemben. Azt én is kinézem Lawsonból, hogy szövetségre lép Maullal. Már megmutatták, hogy alapvetően jóban van több bűnözővel is. Gondolok itt arra, hogy Vario név szerint ismerte, Sul meg flörtölgetett vele és közös múltjuk van. Szóval, ha a helyzet úgy kívánja, hajlandó szövetkezni olyannal, aki a törvény másik oldalán áll. És hát a Birodalom olyan fenyegetés, aminek árnyékában Maul a sokkal kisebbik rossznak tűnik.

Egyáltalán nem vehetjük biztosra. A lány simán le is léphet. Ahsoka és Ezra sem haltak meg, miután nemet mondtak Maul ajánlatára. Épp ellenkezőleg, általában Maul járt rosszúl. Simán elválhatnak az útjaik egyszerűen, vagy némi fénykardpárbaj után, vagy akármi miatt. A Galaxis pedig elég nagy ahhoz, hogy többé ne keresztezze egymást az útjuk. Annyi biztos, hogy Maul számára Devon elveszik, mint lehetséges tanítvány valamikor, valahogyan. Ez lehet a halál, meg rengeteg más lehetőség is, amiben Devon vígan vagy kevésbé vígan éli a mindennapjait akár az exegoli csatán is túl. De ilyen fegyver nem létezik sehol, semmikor. Miért beszélne olyan fegyverről, ami ebben a mesebeli világban sem létező dolog? Lawson egy zsaru és ex-fejvadász. Semmivel sincs kevesebb sansza egy Erőhasználó megölésére, mint Jangónak vagy akármelyik klónnak, vagy szimpla B1-es harci droidnak. Ott van Dooku, egy Sith Nagyúr, aki ráadásul 70+ évig volt Jedi, egy rövid ideig a Jedi Tanács tagja is. Mégis, egy majom ellopta a fénykardját és pornyelő kalózok tartották fogva napokig. Akik amúgy aztán egy pitiáner trükkel még Obi-Wan Kenobit és a kiválasztott Anakin Skywalkert is lefegyverezték, és odacsukták Dooku mellé. Vagy Krell, akit klón bakák tartóztattak le és tartottak fogva, mígnem az egyik hátbalőtte egy szimpla DC-15-ös karabéllyal. És ez csak két példa a rengetegből. Több Erőhasználót láttunk már sima emberek által elhullani vagy fogságba esni, mint Erőhasználók által, és egyiknek sem kellett speciális fegyver. Talán vihetett volna több embert, mondjuk még azokat, akiket a rendőrfőnök magával vitt. Ha valahol hibázott, akkor az az, hogy alábecsülte Maul bandájának tűzerejét. De még így is a banda volt kénytelen megfutamodni, amikor megérkezett az erősítés, ami azt mutatja, ha már eleve akkora erővel vonulnak fel, a konfrontációra talán sor sem kerül a rendőri túlerő miatt.

De ez nem az epizódok baja, hanem annak az embernek a tudatos választása (saját élményének szándékos kicsinálása), aki minden szirsz*rt megnéz. Az meg, hogy a címből ki lehet valamit következtetni, ez általában mindig így van, ha csak nem valami szörnyen elvon címet adnak. De a Star Wars esetében ez igen ritka. Most akkor a Revenge of the Sith cím miatt gáz az ep3 sztorija, mert kiderül belőle, hogy a Sith fog győzni a végén? Vagy igazából majdnem az összes mozifilm címét bedobjatnánk ide, mert a legtöbb elég konkrét, és nem is egy a film végét árulja el: Attack of the Cloens, Return of the Jedi, The Last Jedi, The Rise of Skywalker. Mindegyikből elég sok minden kitalálható. A Return of the Jedi esetében egy kis végiggondolással rájöhetsz, hogy Darth Vader elárulja Palpatine-t. Én például csak a fő trailereket nézem meg, 2-3 spotot maximum, és még a címeket sem olvastam el. Tudatosan megvédem magam, tudatosan védem a saját szórakozásomat. Nagyon jól is szórakozom. Aki az ellenkezőjét cselekszi, az ne a sorozaton verje le, magán kérje számon a saját rossz döntésének eredményét. Semmivel sem valószínűbb az, hogy ezek az új szereplők meghalnak, mint az, hogy akár az exegoli csata idején is életben lehetnek. Maul az egyetlen, akiről biztosan tudjuk, mi lesz a sorsa. De még nála is hatalmas kérdőjelek vannak, hiszen azt sem tudjuk, hogy került a Malachorra. Az új szereplők sorsa meg abszolút kiszámíthatatlan. Ezt már milliószor lejátszottuk. Nincs ott X szereplő a későbbi sztoriban, akkor valószínűleg meghal., hangzott el nagyon sokszor minden új sorozatnál. Ja, mint Ahsoka, Ezra, Sabine, Hera, Rex, Kleya, Vel? Honnan szedett volna ilyen fegyvert egy bokorugró rendőrtiszt a senki világán, amikor még a Jedi Rendnek és a Sith-eknek sincs ilyen mágikus szupereszköze? Meg minek? Egy Erőhasználót le lehet lőni egy szimpla pisztollyal. Közel 10 ezer Erőhasználót nyirtak ki alig egy évvel ezelőtt egyszerű karabélyokkal. A geonosisi arénában közel 200 Jedit öltek meg szimpla puskákkal ostoba harci droidok. Ugyanabban az összecsapásban Jango Fett egy pisztollyal lazán agyonlőtte a Jedi Tanács egyik tagját. Minek kellene ide egy olyan célszerszám, ami amúgy nem is létezik? Túlerő, némi szerencse, jól célzás, és Maul ugyanúgy fűbe harapna, mint bármelyik Jedi, akit szitává lőttek az elmúlt három évben. Szóval Lawson és csapata alapvetően nem biztos vesztesek, csak kicsi az esélyük a sikerre nagy áldozatok nélkül.

Igen, ez az alapja annak, amit a beszélgetés kiindulópontjában megállapítottam: Ahsoka (és Obi-Wan, és Qui-Gon) mennyivel jobb vívók, mint Daki és Devon. Eleve ez ugye egy vonal: Yoda -> Dooku -> Qui-Gon -> Obi-Wan -> Anakin -> Ahsoka. Yoda a Jedi Rend egyik, ha nem A legjobb párbajozója, az ő tanítványa volt Dooku, akit szintén az élvonalban tartanak számon. Obi-Wanról talán sosem hangzott el, mennyire magas szinten forgatja a fénykardot, de ő az egyetlen a Galaxisban, aki a kora összes Sith-jével és azok akolitusaival harcolt, olykor egyszerre többel is, nem eggyel több ízben is, és nem csak mindet túlélte, de az esetek többségében ő győzedelmeskedett. Tehát, még ha nem is méltatták, a sorban sanszos, hogy Obi-Wan követi Yodát. És ő tanította Anakint, aki szintén a Rend egyik legjobb párbajozójának hírében állt, és ő képezte ki Ahsokát. Ráadásul, ahogy azt a Tales of the Jediban és az Ahsokában is láthattuk, Skywalker mester nagyon nagy hangsúlyt fektetett a fénykarddal való harcra. Szerintem jóval többet, mint a diplomáciára vagy bármilyen más elméleti tananyagra. Azt nem tudjuk, hogy Daki kitől tanult, vagy ő milyen mértékben okította Devont a fénykard forgatásának művészetére, de szerintem ők nem a fent említett "a legek legjei" vonalat képviseli. És hát na, Darth Maul sem akárkitől, hanem Darth Sidioustól tanulta meg, hogyan kell a fénykardot a lehető leghatékonyabban és legveszedelmesebben forgatni. Lehetséges, bár nekem inkább úgy jött le, hogy alapvetően a víziói és a bosszú hozta a Janixra, aztán megtetszett neki a világ, megfelelő helynek találta, hogy innen működtesse a szervezetét, ezért aztán maradni szeretett volna. Ami igazából logikus, hiszen a bolygón magas a bűnözési ráta, a hatóság túlterheltség miatt már nem hatékony, a Birodalom pedig sehol. Eddig... Most pattanhat. Amúgy szerintem Maul ténykedésében ez a legnagyobb hiba: mindig rövid távra tervez. Az aktuális helyzetre reagálva jön egy isteni szikra, és hirtelen már azt akarja végrehajtani. Először csak bosszút akart, ennek okán lemészárolt egy falut, hogy előcsalja Obi-Want. Ez nem jött be, de belefutott néhány kalózba, hát akkor velük lépett szövetségre és megpróbálta bevenni Fondort és leigázni Hondo bandáját. Ez sem jött be. Ekkor összefutott a mandikkal, na, akkor velük szövetkezünk, meg legyen Mandalore a főhadiszállás. Végül ez is mellément, na jó, akkor most épp Janix esett útba. Maulnak van egy távlati, de igazából megfoghatatlan és elérhetetlen célja: a bosszú. Megfoghatatlan, mert ő maga sem tudja önmaga számára meghatározni. Obi-Want először fizikailag akarja megkínozni, aztán megölni. Később azt mondja, hogy sosem akarta megölni, ami nonszensz. Pláne, hogy kezdetben nem is tudott Satine-ról, nemhogy a nő és az Obi-Wan közti érzelmi kapcsolatról. Akkor hogy tervezhetett volna előre bármiféle lelki gyötréssel? Szóval mintha Maul magában is folyton újradefiniálná azt, amit bosszú címén el akar érni. És elérhetetlen, mert kábé az egész világra haragszik. Mindig lesz valaki, akin bosszút akar majd állni. Obi-Wan, Sidious, jelen pillanatban piti bűnbandák. Ez a figura folyamatosan bosszút akar állni mindenkin, aki szerinte ártott neki, és úgy néz ki, mindenki ártott neki. Maul bosszúvágyát olyannyira nem tudta semmi kielégíteni, hogy még az utolsó szavai is az, hogy majd Luke bosszút áll értük. És ez a nagy különbség közte és egykori mestere, Darth Sidious között. Sidious egy elérhető, megfogható célt tűzött ki, az odavezető utat pedig részletesen kidolgozta nyílegyenesen, kerülőutak egész hálózatával. Így, ha rögtönözni is kényszerült, akkor is gyorsan mindent vissza tudott terelni a célja felé vezető mederbe. Sidious évtizedekkel gondolkodott előre, és lassan, de biztosan helyezte el a saját figuráit a tábla megfelelő pontjain. S, ha az a tábla fel is borult, pontosan emlékszik, melyik figura hol állt, úgyhogy visszateszi oda őket és a megkezdett stratégiát folytatja. Vele szemben Maul maximum pár napra vagy hétre tervez előre, aztán felborul a sakktábla, és teljesen új figurákkal újrakezdi az elejéről a játszmát, új stratégiát követve.