Dzséjt

Igyekszem. Jó lenne, ha korán érkezne, akkor egy nap alatt végig tudnám nézni. Kíváncsi vagyok milyen egyben ez a három film.

Na ja, ha már megvan külön az első kettő, akkor fölösleges is lenne a trilógia doboz. Én anno azért nem vettem meg azokat, mert erre vártam. Bár tavaly karácsonykor majdnem elcsábultam, amikor a Mediaban potom háromezer forintért osztogatták. Mázli, hogy nem volt nálam pénz. Ma kicsit Mass Effectezem, holnap meg jöhet Batman. Remélem a futár nem megint a melóhelyemre viszi, mert akkor csak délután kapom meg...

The Dark Knight Trilogy (5 BD) csomagolás alatt. Remélem holnapra meg is érkezik.

Ejj, de irigyellek! Azok a régi szép idők, amikor még napokat játszhattam végig. Hiányoznak! De ma: Take Omega Back!

Gratula!

Reggel jött le. Előtte még újra kijátszottam más játékokat (Dead Space 1-2, Bulletstorm), de holnap telepítem. Míg várok a Mass Effect 3: Omegára, addig ellövöm vele az időt.

Köhi! A szinkront passzolom, bár a 3D-n az volt, igyekeztem magamban az angolt felidézni. Jobban ment, mint most felidézni a magyart. De oda valóban kívánkozott egy idézőjel.

Vizet? Nem bort?

No akkor, Padmé és Anakin szerelme. Sokszor sokfelől megkapja a rajongó, hogy az ep2 nyálas, meg erőltetett a szerelmi szál, meg nem életszerű, ecetera citera. Nos, ebben természetesen van valami, mi több, nem kevés igazság. Ám akik ezt állítják, egyvalami súlyosan benéztek: ez kérem a Star Wars, nem a Rómeó és Júlia, vagy valamelyik bárgyú amerikai romantik múvi, se nem pszichológiai elemzés a szerelemről, mely érzés amúgy is képes az embert furcsa, életszerűtlen helyzetekbe keverni. A lényeg a lényeg, a Star Warsról van szó, és bár sokan nem értik ezt meg, de a Star Wars egy mese. Minden, ami a történetében van, a jellemek, a csaták, a mondanivaló, és a szerelmi szál is csak annyira bonyolult, mint - kis túlzással élve - a Juliska és a farkasban, a Süsü a sárkányban vagy a Magyar népmesékben. Persze komolyabb megvalósítással! Szóval kár a szerelmi szálra a realitás szemüvegén át nézni, mert akkor a film már az űrben úszkáló feliratoknál megbukik, hiszen az űrben nem úsznak arany feliratok. Marad tehát még ellenérvként a nyálasság. Hát... Őszintén szólva, tapasztalataim szerint ezt legtöbbször mácsó korombeliek vagy nálam is fiatalabbak mondják, akik szerint ciki az érzelmek kimutatása, a romantika vagy mifene, közben meg rinyálnak, mert nem működik és/vagy mert nincs egyáltalán kapcsolatuk. További komment azt hiszem, nem szükséges. Persze van kivétel, de az meg már ízlés kérdése. Szóval, ha képesek vagyunk úgy nézni erre, ahogy a legkisebb parasztfiúra és a sárkánytól megmentett királylányra, valamint levetkőzzük ellenérzésünket a szerelem érzése ellen, akkor igen értékes szálat kapunk. Kezdődik az egész az ep1-gyel. Anakin itt kilenc éves, Padmé tizennégy. A korkülönbség a nő, azaz, itt még lány javára öt év, ami elég meredek első blikkre, másodikra még inkább. Lucas jól szőtte a karakterek jellemét, Padmé korából és pozíciójából adódóan is érettebb, ráadásul nincs is túl sok lehetősége komolytalankodni. Erre beszalad egy kisfiú az életébe. Ez alapjáraton nem okozna szívritmuszavart senkinél, elvégre, egy kilenc éves kisfiú mit mozdítana meg egy tizennégy éves tini leányzó életében? Semmit! Ám Padmé helyzete nem akármilyen, mert nemcsak egy tini, hanem felelős királynő, jóval érettebb a koránál, akinek a népét ráadásul éppen leigázta egy pénzéhes banda. Aztán meg segítségkérés helyett a Galaxis hónaljában kellett landolniuk. Szóval a helyzete elég bizarr és komor, erre itt ez a kis srác, ücsörög pulton és első hozzá intézett szava egyben kérdése: "Te angyal vagy?" Hoppácska! Nagyon fontos mondat. Valószínűleg Padmé életében először kapott komoly bókot. A fene sem tudja (film szerint), hogy mennyi ideje királynő, de erős a gyanúm, hogy királynőként a tonnányi ruha és kilónyi smink alatt, és hát azért sem, mert királynő. Azt meg nem szokás csak úgy "szia szívi" mód leinteni, legalábbis ha nem korelliai csempészkapitány vagy egy ezeréves hajón. De hát Amidala körül akkoriban kik mozogtak: politikusok, testőrök, Panaka... A legtöbb az apja és anyja lehetne, a maradék a nagyszülei. Korabelivel pedig ha találkozott is, az akkor is megtartotta tőle a két lépés távolságot. (Megjegyzem, azért kicsit nekem sok, hogy Naboon egy tizennégy éves csajszit királynővé választanak, ráadásul tejhatalmú királynő, és nem ő volt a legfiatalabb! Padmé mikor kezdte a politikai karrierjét, hét évesen? És a Naboo népe milyen kitekert logika alapján választ gyerekeket uralkodónak? Ez még Star Wars szinten is kicsit túlzásnak érzem, de a témához annyira nem kötődik, szóval tovalépve.) Erre itt ez a kis "parasztcsávó" és egyből leangyalozza. És ettől egyből mosolyra derül. Mosolyra! Ezekben a komor időkben egy ilyen komoly nőt képes valaki megmosolyogtatni. Amidala tragédiája, hogy nagyon fiatal kora ellenére nem tud mosolyogni, hisz nincs is oka rá. Kivétel, ha Anakin mellette van! Érdemes megnézni, hogy a három rész alatt egyetlen alkalmat leszámítva Padmé csak Anakin közelében képes derülni. A kivétel az első találkozása Jar Jarral, de ez nem meglepő, Jar Jaron még R2 is nevet, pedig neki semmi humorérzéke. Szóval már is áll az első kapcsolat: Amidala, mint nő megkapja élete első bókját egy felettébb őszinte fiúcskától, aki képes még a legsötétebb órákban is mosolyt csalni az arcára. Anakint pedig nyilván elkápráztatja a tatooine-i megszokottól elütő szépsége a nőnek (később fontos tényező egy bizonyos kínosnak aposztrofált párbeszédnél). Később persze egyéb erények is felszínre törnek, amik főleg a Star Wars mesei jellegét erősítik. Anakin a "legkisebb" parasztfiú megmenti őket, tehetséges pilóta, vele van az Erő. Ez utóbbi ráadásul automatikusan afféle hercegi státuszba emeli, ami a film végén teljesedik ki, amikor Anakin leveti a parasztruhát és fizimiskát és már teljes pompájában viseli a "hercegi palástos és kardot". De Anakin számára is egyre csak nőhet a Tatooine-on túli lány álomszerű alakja. Fényes űrhajón jár, királynő, és egy olyan bolygóról származik, ami az ő világának szöges ellentéte. És itt érdemes elgondolkodni ezen: Amidala, mint egy álomkép jelent meg Anakin előtt. Az ifjú Skywalker álomvilágban éli mindennapjait, már ekkor is. A Jedik a nagy megváltók, akiket nem lehet legyőzni, Padméban pedig az angyalt látja, hisz tatooine-i szemei ilyen tüneményt aligha láthatta. Ez a "képzelgés" szeretteti meg vele a lányt, de részben ez okozza kapcsolatuk vesztét is. Anakin ezt az álomképet üldözi, óvja és sajnos birtokolja, és amikor kicsúszni látszik a kezéből, amikor kezd átmenni realitásba, akkor foggal-körömmel kap utána, és a végén szinte beleőrül, már csak az angyalt látja, nem Padmét. Így ajánlj fel neki valami olyat, amit Padmé sosem fogadhat el, hiszen ellentétben áll mindazzal, amiben ő hisz. De Anakin fejében az angyala mindenhová követi, és sajnos pont Padmé az egyik, aki megsemmisíti ezt a képet. De ez ekkor még csak ártatlan csodálkozás, kisfiús szerelem, ami megszépíti a világot. Kifaragja a medált (hol teremnek ezek a fák azon a bolygón? ), kisfiús félénkséggel vall "szerelmet", és Padmé is kifejezi, hogy fontos számára, bár valószínűleg ekkor még csak a "kis barátot" látja benne, nem számol vele úgy, mint egy baráttal. De a mag el lett vetve, Padmé még a Naboo felszabadításának ünnepségén is csak akkor mosolyog, amikor Anakinra tekint. Ekkor jön az ep2 és eltelik tíz év. Nagy idő, sok mindenen mentek keresztül hőseink. Megismerkedésük körülménye miatt, jelesül, hogy mindegyik más-más korban ismerkedett meg a másikkal, máshogy élték meg az elmúlt tíz évet és kapcsolatukat. Anaking még mindig szerelmes belé, de ekkor már szó szerint egy álomképbe. Padmé pedig elfoglaltsága és jóval érettebb kora miatt pedig valószínűleg tényleg elfelejtette Anakint, emlékeiben csak a "tatooine-i kisfiú" élt. És ez bizony az első találkozáskor ki is ütközik. Anakin bután bókol, Padmé meg megrökönyödik. És Anakin meg is kezdi a Sötét Oldal felé vezető önmarcangolást, észre sem véve, hogy Padmét megint megmosolyogtatta. Még akkor sem reagál erre, amikor Jar Jar közli, hogy nem volt ilyen boldog már egy ideje. Persze, már az ep1-ben láthattuk, hogy Amidala azon kívül, amikor vele van, igen búskomor. Ez azóta sem változhatott, hiszen ott folytatta a dolgokat, ahol abbahagyta, királynő maradt, majd beesett a Szenátusba, ami talán még a Szövetség inváziójánál is rosszabb. Nem sok oka lehet mosolyogni, míg Anakin be nem toppan az életébe. Szóval Anakinnak itt az álomkép, immár valós. Bókjai suták, buták, de valószínűleg most is ő az egyetlen, aki ilyen módon közeledik Padmé felé. Amidalának meg lassan fel kell dolgoznia, hogy az a "tatooine-i kisfiú" bizony felnőtt és jóképű fickó lett belőle. Na, most aztán hova tova, mert a fiú ostromolja, ő meg mit kezdhetne ezzel. Nem sokan udvarolhatnak neki, szóval nyilván tetszik neki a dolog, és még mosolyra is deríti, korábban már megmentette nem csak őt, de a népét is, most is óvja őt. Utána meg együtt mennek egy romantikus helyre, ahol jól érzik magukat, nincs se gond, se baj, nem dúl a csillagok háborúja Itt lép képbe az a furcsa beszélgetés, amikor Anakin a homokról beszél. A homok csak egy példa, mögöttes tartalma a lényeg. Itt lényegében vázolja, hogy anno miért egy angyalt látott Padméban, és ez az álomkép miért él még mindig ilyen szilárdan benne. A Naboo a Tatooine-hoz képest maga a mennyország, hisz itt nincs pokoli hőség, sok a víz, a zöld, békés az állatvilág (Anakin ugye sosem találkozott a vízi szörnyekkel), békések a helyi lakók. Még az őslakosokról is Jar Jar alakított ki képet benne. De valószínűleg az embereket is teljesen máshogy látta. Ahogy a homok, úgy a helyiek, így Padmé bőre is sima, lágy, míg a Tatooine-on valószínűleg a durva, cserzett bőr a "divat", de a habitus is más, hisz a csillaghomokozóban már azért lőnek, ha sandán nézel, Naboon meg mindenki barátságos. Padmé pedig Naboo két lábon járó megtestesítője, minden, ami abban a bolygóban pozitívum, az ott lakozik Amidalában, kívül, belül. Hát nem csoda, hogy ezt a tatooine-i kisfiú egy angyal képében látta meg, majd élt így benne tovább tíz éven keresztül, és amikor újra találkoznak, immár Palpatine tanai, a Jedik kötöttsége és a Galaxis mocska után (valószínűleg Jediként látott egyet s mást, amihez képest egy bizonyos dug jól szituált úriember), még inkább erőre kap. És voltaképpen ez így is van, Padmé egy angyali teremtés, a baj ott kezdődik, amikor Anakin eme képzete túlnő Padmén. De az még odébb van. Most a Naboon ezek még tudatalatti dolgok, amik lassan osonnak a felszínre. Itt béke van és nyugalom. És ebben a mindkettejük számára biztonságos környezetben Anakin először megcsókolja, másodszor meg jól szerelmet vall Padménak. Na bumm, ezt dolgozza fel szegény korán érett lelke. Nem tudja, persze, minden idegszálával menekül a dolog elől, bújik a "te Jedi vagy én szenátor" kifogás mögé. Anakin persze nem érti meg, miért is tenné, ahogy Padmé is utal rá: álomvilágban él. Vissza kéne térnie a valóságba, de hogyan, amikor talán sosem járt ott? Elő is jön a legelrugaszkodottabb ötlettel: tartsák titokban. Puff, az egyik szög a koporsóban. Bár Anakin valószínűleg utolsó lehetőségként dobta be, de tudat alatt ott motoszkálhat, hogy így Padmét megtarthatja magának. Csak magának! A birtoklási vágy kezd feltörni. És akkor megindul a tragédiák sora, amik mételyezik Anakin lelkét: meghal az anyja, és ráébred: amije van, azt elveszítheti. Az angyalát is! Obi-Want elfogják. Szidja, amikor csak tudja, de akkor is a barátja, a mentora, bátyja helyett bátyja. És végül Amidalával együtt szembenéznek a halállal, egyben szerelmük végre felszínre törhet. Amidala is felszabadul, még a harc közben is vigyorog, mi több, viccel! Hányszor is hallottuk eddig Amidalát viccelni? Egy ujjamon meg tudom számolni. És sajnos még valami a felszínre tör: Anakin rettegése attól, hogy az ő angyala elvész. Amikor ez kis híján bekövetkezik, egy komplett Galaxist hajlandó lenne feláldozni. Hagyják Dookut a fenébe, dúlja fel háború az egész ismert világegyetemet, a franc essen bele, az a fő, hogy Anakin biztonságban tudja Padmét. Ez és az anyja halála óta érzett düh - amit a buckalakó falu kiirtásával sem tudott csillapítani - végül hozzájárult a háború kiteljesedéséhez, hiszen nekiment Dookunak, ellehetetlenítve egy közös akciót ellene. Kénytelenek voltak egyenként szembeszállni vele, így viszont esélyük sem volt. És jő az ep3, újabb három év, ami háborúban telt. Az esküvő annyira nem fontos pont, lényegében csak szentesíti a páros haláltusáját. Mert az ep3-ban szépen lassan megelevenedik, ami az ep2-ben egy zseniálisan felépített jelenet formájában már előre volt vetítve. Igen, a kandallós jelenet a fekete öltözékekkel, a vörös színnel, az Amidala nyakát körülölelő fekete "sállal", a lávamintás kanapéval, az ott kimondott szavakkal ("tönkremennénk belé", "szinte fojtogat"). Ebben a filmben manifesztálódik minden, amit abba a jelenetbe belesűrítettek. Mi sem tükrözi ezt jobban, mint első találkozásuk. Sutyiban, az árnyékban, és Amidala nem mosolyog. Az ep1-2-vel ellentétben ebben az epizódban Amidala nem mosolyodik el, amikor meglátja Anakint. Még az örömhírt, hogy terhes, azt is komoran közli. Persze a következő jelenetben még visszakapjuk az önfeledt Padmét, ahogy az erkélyen tervezgeti a jövőjüket. Ott még egyszer utoljára láthatjuk néhány másodperc erejéig azt az Anakin-Padmé párost, akik eddig a képernyőn voltak. De már vannak gondok. Anakin már kijavítja Padmét, kapcsolatukat maga köré fonja. Nem azért vagy szép, mert szerelmes vagy belém, azért vagy szép, mert ÉN szerelmes vagyok beléd. Később ez a fajta kijavítás megismétlődik, amikor Padmé megígéri, hogy nem hal bele a szülésbe, és Anakin máris helyesbít: ÉN ígérem. A kapcsolatuk már ott az erkélyen Anakinról szól, és kivetíti azt, ahogy Padmét anno az ep1-ben látta: egy angyal, egy álomkép. Az ő álomképe, amihez ő ragaszkodik, oda nem furakodhat be Obi-Wan, de a szomorú az, hogy már Padmé sem. Nem őszinte a nőhöz, amikor az nem úgy reagál a dolgokra, ahogy azt ő elképzeli, kis híján megvádolja, hogy szeparatista. És csak nő-nő a baj, amit a jó Palpatine szépen meglovagol, de tulajdonképpen nincs nehéz dolga, Anakin önmagát hergeli. És Padmé már nem mosolyog, amikor Anakinnal találkozik. Kihuny a jókedv, Anakin maga öli meg magában azt, ami sötétségben szikraként jókedvet hozhatott Amidala komor életébe. Végül a találkozásuk rendre könnyekkel zárul. Sorsfordító pillanat a kapcsolatukban: Amidala sír Anakin közelében! És elérünk Mustafarra, amit már nem kell kielemezni. Anakin nem tagadja, mit tett, elutasítja Padmét, és amikor a lány önhibáján kívül összetöri Anakin álomképét, az rátámad az igazi Padméra, mert már nem ismeri fel. El sem jut a tudatáig, hogy ő maga semmisítette meg azt az angyalt. Nem a fojtogatással, hanem mindennel, amit addig tett. Végül Padméban a támadással az utolsó szikra is kihuny, de ez már az élet szikrája. Az élet adta kevés öröme is odalett, a világával együtt. Talán, ha elég időt tölthetett volna a gyerekeivel, visszakapta volna ezt a szikrát, de sajnos addigra erre már nem maradt ereje. Nem csoda, valószínűleg csak Anakin közelségében élt igazán, mivel az életét a rá szabott kötelezettség minden más módon elvette. Anakin pedig saját vágyai, kényszerképzetei rabszolgája lett, egy olyan ruhában, amin át nem láthatja, szagolhatja, tapinthatja, hallhatja a valóságot, csak annak gépekkel eltorzított álomképét.

Ugyan! A moszkvai metró a világ egyik, ha nem a leghosszabb metróhálózata, 182 állomással és majdnem háromszáz kilométeres vonalhosszúsággal, és ez csak a publikus vonal, nincsenek benne a mellékalagutak, szervizalagutak, stb. Ebből Artyom mennyit járt be? Tíz állomást, tizenötöt? Csak a barna és a vörös vonal egy részén mozgott. Szóval bőven lett volna még hová elkujtorogni. És mivel a könyv címe Metro, hát nem ártott volna inkább azzal foglalkozni. Nem is csoda, hogy a második játék már nem a könyvet veszi alapul (bár az első is csak nagyon nagy vonalakban követte a könyvet). Mindent összevetve, nekem az első sokkal jobban tetszett. Főleg, mert a folytatás egyáltalán nem tetszett.

Holnap sem fekszem korán! http://www.youtube.com/watch?v=cdSFu3RESXU

Az első részben is volt bőséggel filózás, de mellette volt cselekmény is. Ott egyensúly volt, itt meg csak unalmas elmélkedés. Nem mindegy, hogy hat fejezet alatt járnak meg hat állomást, vagy hat fejezet alatt egy folyosót. Ráadásul nagyon újat sem mondanak, Homérosz lényegében ugyanazokon elmélkedik, amint Artyom már végigment. És ami még nagyon hiányzik, hogy - révén a cselekmény egy novellára elég, nem egy regényre -, hogy nincs az, mint az első részben, hogy bújtam a moszkvai metró térképét, hol jár éppen Artyom, nem vesznek el a szereplők a metró világában. Mennek nyíl egyenesen, legalábbis amíg én olvastam, nem voltak olyan trükkös kitérők, mint a 2033-ban.

Kösz! Én még mindig nem értem a végére, pedig a megjelenése napja olvasom... Nagyjából a feléig jutottam, azóta a melóban a szekrényemben pihen. Az első rész nagyon jó könyv, remek hangulattal, érdekes világgal, de ebben a második részben semmi nem fogott meg. Azaz, Hunter igen, és szívesen is olvasnám az ő részeit, csak hát van az a másik cselekményszál... Ami annyira hidegen hagy. Meg a sok filozofálás is szárazzá teszi a művet. Az előző részben ez még nem ment a könyv kárára. Köszi! De, sőt, ott még olcsóbb is. Amúgy is általánosan jobb közvetlen a kiadótól rendelni, mert az Alexandra, Libri és társai hajlamosak késve fizetni vagy nem fizetni a kiadóknak (az Alexandra példának okáért vagy négy milliárd forinttal lóg a magyar könyvszakmának). Szóval aki teheti, az inkább ne vegyen ezektől a nagy terjesztőktől, inkább a kiadó boltjától, honlapjáról, a sarki kis könyvesbutikból.

RIP

Kösz! Akár ott is. Egyedül azt tudom, hogy az Alexandrába ma szállították ki. Ezen túl megállt a tudományom, de feltételezem, hogy a többi könyvesbolt is mostanság kapja meg. Jövő héten mindenképpen.

Köszi! Remélem, tetszeni fog.

Nagyon famba volt szegény, az fix. A gunganok import cikként hasznosították a haszonállatukat, vagy ez a hitványat nabook műve lehet?

Kösszentyű! Jakoo: háááááááááát...

Köszi nektek is!

Két gyengébb rész után végre egy újabb remek epizód. Tényleg imádtam. És ezúttal a fordulat is meglepett, erre nem számítottam. Pedig ilyen öt évadonként egyszer van a Castle-ben.

Köszi mindannyitoknak.

Na kezd el sorolni ezeket a jeleneteket, hadd cáfoljalak meg.

Mától hivatalosan is író vagyok. Megjelent a Mysterious Universe - Az oligarcha vérvonala című antológia. A többi műről ugyan nem tudok még nyilatkozni, de állítólag azok is nagyon jól sikerültek. Meg remélem az enyém sem lett annyira rossz.

Az gáz, mert ilyen jelenet konkrétan egy sincs a filmben. Ha csak azt a geonosisi lovast nem vesszük sokaságnak, aki a nagy vallomás idején éppen meglovagolta azt a krokopacit. Nem te vagy az egyetlen. Majd holnap írok erről pár sort.

Egy újabb nagyszerű rész, ahol pazarul ötvözték a háborút a mókával és kalanddal. Nem sűrűn láthatjuk, hogy a Szeparatisták komolyan pofán vágják a Köztársaságot, azt pedig végképp nem, hogy Kanobit. Az űrcsata amúgy nagyon ott volt, már rég látunk ilyen szép ütközetet. Mindenféle gép, mindenfelé lőnek, és iszonyú jó látvány. A Star Wars cirkusz módra, vagy cirkusz Star Wars módra remek kis ötlet volt, egy ilyen társulat ebben a világban szinte kiált magáért, és össze is szedték azokat a fajokat, amik ide illenek (érdekes, hogy több is a fogatversenyzők közül került ki). Hondo hozta a formáját, főleg a végén. Szegény, már majdnem sajnáltam a végén, amikor összehaverkodott azzal a miazistennel. És végül egy kis kaland az ifjakkal. Illet hozzájuk ez a sok "bohóckodás". Ha megérnék, valószínűleg remek Jedik lennének.