Dzséjt

A könyvek közül ugyan csak az elsőt olvastam, de a Rebels-ben nem volt ilyen. Az utolsó részben Thrawn kifejezetten tisztelettel viseltetik az Uralkodó iránt. A projektek között ugyan voltak kavarások, de Thrawn Defender projektjét sem kaszálták el, csak halasztották a Csillagpor miatt. Ám végül azon csúszott el, hogy Pryce kormányzó szétrobbantotta a lothali üzemanyagdepót, ami megakasztotta a TIE/d gyártását. Szóval Thrawn-nak sok oka nincs haragudni Palpatine-ra. Amúgy az megvan, hogy Pallaeon már a Rebels-ben is szerepelt, legalábbis a hangja? Most vettem észre (újra), az utolsó rész újranézésekor.

Pont ebben a sorrendben várom a filmeket.

Hát az Exególon lévő pár millió szektás szinte biztos, hogy gyanít valamit az öregről. De azt is tudjuk, hogy Thrawn segített utat találni Palpatine-nak az Ismeretlen Régiókba, szóval ki tudja, mit tud a vén kékbőrű. Amúgy ez eddig teljesen okés, eddig is tudtuk, hogy Sidious több proxit használva terjesztette ki újra a hatalmát a Galaxisra, és csak a Végső Rendben lévők tudták ténylegesen, hogy visszatért. Amúgy így csinálta a PT-ben is, sok-sok proxija volt (Nute Gunray, Dooku, Grievous, a szeparatista tanács, stb.), akiken keresztül dolgozott, így a nyomok mindig ezekhez az emberekhez és szervezetekhez vezettek, nem hozzá. Arról, hogy Darth Sidious irányítja a Konföderációt, pedig nagyon-nagyon kevesen tudtak. Arról meg még kevesebben, hogy mindkét felet ő mozgatja. Itt is lehet, hogy Sidious alatt ott van Thrawn, mint afféle next gen Dooku, és általa összerittyentette ezt az Árnyéktanácsot, ami meg az egykori Szeparastista Tanács megfelelője. Annyi különbséggel, hogy ezúttal a tanács nem tud arról, hogy Thrawn fölött is áll még valaki, mert jelenleg életbevágó, hogy senki se szerezzen tudomást Sidiousról, mivel ugye elég sérülékeny állapotban van, a Végső Rend meg még távolról sincs kész. Bár az sem elképzelhetetlen, hogy már eleve Thrawn sem tud Sidiousról, hanem Snoke-nak dolgozik. Papíron Snoke már él, azt meg megközelítőleg sem tudjuk, hogy mikor lett az Első Rend feje. Neki lehet, hogy más feladatai vannak. Főadmirálisból sem csak egy van, és mindenkinek megvan a maga dolga. Sloane lehet épp Snoke-nak dolgozik az Első Rendben, míg Thrawn Palpatine-nak gürizik a Végső Rendben, és így lesz első és végső soron minden rendben. Rendben?

De a Necromancer az Hux projektje, nem Gideoné, ő csak "bedolgozott" a projektbe Pershing által. Egész pontosan Pershing dolgozott valamin, ami kapcsolódott a Necromancerhez, ám ezek a kutatások ugye "elvesztek, legalábbis jelenleg". Gideon a saját szakállára próbálkozik valamivel, ami független a Necromancer-projekttől, vagy esetleg annak az ő frakciójára tartozó eredményeit próbálja a saját maga hasznára fordítani, kivonva a képletből Huxot. Akárhogy is, maga a projekt Huxé, akiről tudjuk, hogy segített Snoke-nak hatalomra jutni, és minő véletlen, most pont olyan őröket küldött Gideon védelmére, amik Snoke-ot is oly nagy hatékonysággal védték. Gideon teljesen nyugodt lehet, amint megölik, a preatorianus testőrök teljes elánnal megpróbálják majd megvédeni a holttestét a gyilkosától.

Ó, akkor te láttál a Solóból is? Én csak ezt a filmet hiányoltam, csak Solo-pólós emberkével találkoztam (mivel rajtam is éppen az volt, így váltottunk is egy dícséretet a remek ízlésünkkel kapcsolatban ), de akkor örülök, hogy az a film is képviseltette magát. Ezt leszámítva minden érából, minden médiumból láttam mindenfélét.

Hogy mikor bombázták üveggé Mandalore-t, azt nem tudni. Az biztos, hogy maximum 9-10 évvel ezen események előtt, ugyanis a Rebels utolsó évadjában egyszer sem történik említés arról, hogy Mandalore-t ilyen csapás érte volna. Márpedig Sabine-hoz egy olyan infó, hogy a hazáját tükörré bombázták, a népét pedig jószerivel kiirtották, tuti eljutott volna, már csak azért is, mert ő emelte trónra Bo-Katant és az anyja, az apja és a testvére is részt vett a bolygón folyó harcokban. Szóval a Rebels utolsó részéig biztos nem történt meg, így csak pár hónappal a yavini csata előtt, vagy már az után jött a a Mandalore-i Nagy Tisztogatás. Ilyen formán az sem lehetetlen, hogy már a polgárháború végén történt meg, pár hónappal a Halálcsillag II felrobbanása előtt, és akkor máris nem 9-10, hanem csak 5-6 évről beszélünk. És az már nem olyan sok idő. Azok a mandik, akik most csatlakoztak hozzájuk a vitorlással, ott voltak végig a Mandalore-on. Valószínűleg a bombázások túlélői, akik ott ragadtak, mert nem maradt használható hajó. Aztán nyomták tovább Mad Max stílusban. Mivel elmenni nem tudtak, és amúgy is nagyon kevesen maradhattak, azok sem jó bőrben, a Birodalom nem foglalkozott velük. Az meg, hogy miben sérültek meg, szerintem nem nagy talány. Eddig kétszer jártunk a szétbombázott bolygón, mindkétszer mindenféle szörny mászott elő a föld alól, ami kis híján kinyírta hőseinket, sőt néhány mandit ki is nyírt. Din nem tudott két napot eltölteni itt úgy, hogy ne akarta volna valami megenni, széttépni, agyonütni, lecsapolni a vérét. Ezek meg évek óta itt élhetnek és hadakozhatnak ezekkel a lényekkel. Szóval adja magát, hogy a mindennapi túlélésben sérültek meg. Azt meg senki sem mondta, hogy Mandalore-on senki sem járt később. Csak a vallási zigóták állították, hogy Mandalore lakhatatlan az átok miatt, azoknak meg ugye nem kell bizonyíték, hiszen az ésszerű gondokodás semmilyen vallási fanatikusnak nem az erőssége. Viszont Bo-Katan és kompániája nyilvánvalóan biztosan tudja, hogy a bolygó lakható, különben nem akarnák annyira visszafoglalni. Sőt a Heiress-ben még oda is mondja Kryze Dinnek, hogy "ne higgyen el mindent, amit hall". Biztos voltak már ott, bár valószínűleg jó párat levadászott a Birodalom, ahogy Bo-Katanra is azonnal rárepültek, amikor hazalátogatott. Amiből már arra is rájöhettek (bár szerintem ezt is már rég tudják), hogy bizony birodalmiak tanyáznak arrafelé, hiszen a TIE bombázók és a TIE Interceptorok hiperhajtómű híján csak a rendszerben lévő bázisról jöhettek. Mindössze az Őrzők Gyermekei hitték azt, hogy a bolygó átkozott, legalábbis addig, amíg egyikük félébredve a vallási agyhalálból el nem ment oda, aztán közölte velük, hogy nincs is olyan, hogy átok. De ne feledjük el, hogy ez a kis csoport az első évad elején még azt hitte, hogy rajtuk kívül nincs több mandalore-i, és ők is egyszerre csak egyetlen emberüket küldték fel a nevarrói felszínre. Ezek annyira elzárkóztak mindentől, hogy szerintem azt sem tudták, mi van Nevarro fővárosának szomszédságában, nemhogy azt, mi van a Mandalore-on.

Jól emlékszel. Ezért is küldi ő a Snoke mellett is strázsáló preatoriánusokat és a TIE erősítést. Kronológiailag talán ez az első alkalom, hogy látjuk az Első Rend egy képviselőjét, vagy legalábbis annak a képviselőjét, amiből az Első Rend kifejlődik. Nem lennék meglepve, ha Sloane is előkerülne egyszer csak.

Nálunk sem volt fújolás a Twin Suns teremben (ott sajnos tilos volt videózni vagy fényképezni, miután elindult a műsor). Azok is eltűntnek lettek nyilvánítva azóta. Amúgy a cosplayeresek között is rengeteg Rey volt. Sok fiatal lányt és nőt megragadott a karakter, sőt még férfit is láttam Rey-nek öltözve.

Egy egész századnyi beszkárpáncélos dark troopere van. Szerintem adja magát a magyarázat.

Sosem volt olyan, hogy TIE Interceptor projekt. A TIE/IN-ek nem sokkal a TIE/ln-ek után jelentek meg, most már vagy húsz éves gépítpus. Kronológiailag legelőször a Star Wars Jedi: Fallen Orderben látni 14 évvel a yavini csata előtt. Ott a Második Nővér egy Interceptor prototípust vezet. Aztán három évvel a yavini csata előtt kezdték el őket sorozatgyártani. Szerintem, amire te gondolsz, a a TIE/d Defender, az volt a Rebels-ben Thrawn projektje (bár tény, hogy a sorozatgyártott Interceptorok is abban a sorozatban jelentek meg először, de az a Defendertől és Thrawntól független). Az OT-ben nincsenek preatorianusok, abban császári őrök (royal guardok) vannak. A feladatuk ugyanaz, de a szervezet más. A preatorianusoknak sokkal jobb a páncélzatuk, a fegyverzetük és valószínűleg a képzésük is, bár ezt nehéz felmérni, mert royal guardot harcban még nemigen láttunk. Ezrával és Yodával nem nagyon boldogultak, s bár utóbbi nem csoda, azért az, hogy Ezrával sem tudtak mit kezdeni, míg azért a preatoriánusok képesek voltak felvenni a harcot, sőt megszorongatni Kylót és Rey-t, azért beszédes különbség.

Ja, így nem pénzeli, csak úgy, hogy megnézi az összes filmet a moziban, csak, hogy szapulhassa, és élő előfizetése van a Disney+-ra, hogy ott is minden egyes sorozatot már elsőként lásson és rohanhasson habzó szájjal szidni. És az ilyen """"""""rajongókból"""""""" talán több bevétele származik a Disney-nek, mint egy 1-2 évente megrendezett Celebrationből. Mert szerintem ezen rendezvények amúgy sem hoznak sok pénzt a konyhára. A befolyó összeg java elmehet a gázsik kifizetésére, a helyszín bérleti díjának rendezésére, stb. Ennek inkább PR értéke lehet igazán.

Nem hiszem, hogy zillo bestia volt, annak nem ilyen ankylosaurusos a farka, hanem stegosaurusos. Plusz sokkal zömökebbnek tűnt, inkább olyan teknős jellegűnek. Nagyra nőtt, durcás teknős. Tini nindzsa mandi teknőc.

Bocsi a megkésett válaszért. Igen, voltak ott Kom'rkok és Fang vadászgépek is.

Úr isten, mi volt ez a rész! Péntek óta várom, hogy leírhassam ezt, de mivel a lelkünkre kötötték, hogy egy szót se áruljunk el, így csendben maradtam. Na de végre írhatok róla. Először is, a Celebrationön megnézni állati nagy élmény volt, tényleg, mintha moziban lettünk volna, csak a beöltözött emberkék, a felkapcsolt fénykardok, na meg az alkotók jelenléte miatt még azt is túlszárnyalta. Ez akkor is hatalmas élmény lett volna, ha valami közepes epizódot kaptunk volna, de ez olyan távol volt a közepestől, mint én attól, hogy kitűnő tanuló legyek. Már a kezdés is erős, volt, ahogy a Blade Runnert idéző hangulattal végigjárjuk Coruscant ezúttal annyira nem túl barátságos részét Kane-t kísérve. Aki nem másnak, mint Gideon moff-nak jelentett. Ami ezután következett, az szerintem úgy is nevezhető, hogy az Ahsoka teasere. Az Árnyéktanács, Armitage Hux apjának, Brendolnak és Thrawn jobb kezének, Pallaeon kapitánynak a megjelenése és persze Thrawn és a preatorianus őrök emlegetése olyasmi, ami mintha a teljes jövőt megpróbálná lefesteni. Tehát már létezik egy birodalmi árnyékkormány, ami a Galaxis ismert régióinak egyes részét uralja a háttérben (baljós árnyak), és úgy tűnik, ezek mind kötődnek valamilyen módon Thrawn-hoz és magához az Első Rendhez. Ez immár nyilvánvaló. Brendol Hux és a preatorianos gárdisták képbe kerülése teszi ezt nyilvánvalóvá, hiszen ez az ember az Ismeretlen Régiókba menekült Sloane-nal és a fiával, és Snoke-ot(?) szolgálták a preatorianus őrök. A Nekromanta projekt meg egyértelmű olyasmi, ami Palpatine feltámasztásával kapcsolatos, Hux még említi is, hogy egy új vezető előlépését szolgálja a kutatás. Sőt, ez alapján talán azon is elgondolkodhatunk, hogy Brendol Hux komolyabban is benne volt a Végső Rendben is. Viszont Gideon úgy tűnik, kezdi a hatalom ízét érezni és szeretne ennek az egésznek az élére lépni. Szegény, ha tudná, hogy magával az Uralkodóval akar versenyezni. Érdekes, hogy ez az Árnyéktanács ennyire tart a mandalore-iaktól, bár tény, az egyik legerősebb katonai hatalom lehet belőlük, akik valószínűleg tojnának az új Köztársaság haderőállítási törvényeire. A folytatás sem maradt el a nyitánytól. A mandalore-i flotta a hatalmas Arquitens-szel, a Gozantival, a Kom'rkokkal és a Fangekkel, ahogy bevonult Nevarro fölé. Aztán a két mandalore-i csoport találkozott. Micsoda feszültség volt, amíg a Fegyverkovács fel nem oldotta azt. De végül Bo-Katan tett rendet, amikor felderítőket toborzott mindkét brancsból. Megjegyzem, itt is látszik, hogy Din támogatása mennyire sokat nyom a latba. Miután jelentkezett, lelkesebbé váltak a mandik. Szóval továbbra sem múlt az az érzésem, hogy Din nélkül Bo-Katan, legalábbis egyelőre nem tudna uralkodni. Ja, majd elfelejtettem: yes! Yes! Yes! Yes! Yes! Yes! Hát az IG-11... Sicc.... IG-12 sztorira is pont került, méghozzá a droid immár Grogu személyi lépegetője. Ezzel még mobilabbá és tevékenyebbé válhat, ráadásul már kommunikálni is lehet vele szóban, még ha nem is túl komplex módon. És mennyire imádja a kis krapek. De haladjunk tovább. Hőseink megérkeznek Mandalore-ra, ahol csakhamar belefutnak néhány poszt-apokaliptikus siklóvitorlással mászkáló mandi túlélőbe. Hatalmas. És az a látvány. Aztán jön az újabb meglepetés. Bo-Katan felfedi, hogyan került Gideonhoz a sötét kard. Nagyon erős momentum és segít megérteni a nő elszántságát. A büszkeségét tehát már korábban elvesztette, aztán elárulták, újra. Nem csoda, hogy úgy rákattant Gideonra. Aztán jön Din és Bo-Katan beszélgetése, ami megint nagyon erős. Tetszik, hogy a nő elismeri a hibáit, az ilyen dolgok azok, amik a szememben elérhetik, hogy megbocsássak, vagy legalábbis elnézőbb legyek olyan alakokkal szemben, mint a Star Wars jó útra tért gonoszai. Ha felismerik és elismerik a hibáikat, majd elkezdenek azon dolgozni egész hátralévő életükben, hogy jóvá tegyék korábbi bűneiket. És nagyon ott van, ahogy Din Djarin lényegében hűséget fogad Kryze úrnőnek. Aztán hőseink szétválnak és útra kelnek. A vitorláson Axe és Vizsla egymásnak esnek, de ez várható volt, hogy bekövetkezik. Grogu pedig Jedihez méltóan állította le őket. Közben a Fegyverkovács visszatér a flottához a sebesültekkel. Itt én végig attól tartottam, hogy mikor kiér az űrbe, a hajókból már csak roncsfelhőt talál, aztán rájuk rontanak az Interceptorok és kedvenc kalapácsforgatónk is odavész. De ez végül nem következett be. Az útnak egy bitang nagy dög vet véget, majd irány a mélység. És szerintem itt már mindenki érezte, hogy ezek csapdába sétálnak. Mégis, a legjobb, hogy kiderült, tényleg van itt egy birodalmi bázis, tényleg Gideon rendezkedett be a bolygón, méghozzá az ősi kohóknál. Az új Dark Trooperek (vagy White Trooperek?) nagyon veszedelmesek, ez a beskar páncélzat még a tesze-tosza rohamosztagot is megállíthatatlan erővé teszi. És persze Gideon is felszerelte magát, hogy egyem a kicsi szívét. A szavai alapján ő tényleg uralkodni akar, mi több, kezd a terve is körvonalazódni: Erőhasználó, beskarral megerősített sötétosztagos páncélt viselő klón sereget akar felállítani, legalábbis a szavaiból és az eddig ismert dolgokbül nekem most ez jött le. Din fogságba esik, hőseink menekülni kényszerülnek, Paz Vizslát pedig eléri a vég. De legalább méltó halált halt. Letarolta a nyomi rohamosztagosokat, és végül nem más, mint három preatorianus őr kellett ahhoz, hogy leterítsék. Már pedig azok nem piskóták. Hatalmas rész volt, nagyon kemény, és az utolsó epizód még csak most jön. Mi lesz még itt?

Hát pedig...

Remélem, hogy ez jön legelőször, mert a három közül ez érdekel jelenleg a legjobban.

Tudom ajánlani. Hihetetlenül jó élmény. És itt tényleg a Star Wars szeretetéről volt szó csak és kizárólag. Nyilván itt sem szereti mindenki minden egyes szegmensét a Star Warsnak, de nem volt olyan sem, hogy ennek valaki hangot adott volna. Nem fújoltak Kennedy-nél, Haydennél vagy Ridley-nél. Utóbbi kettőnél mondjuk nem is csoda, az öngyilkosságnak vannak egyszerűbb és kevésbé fájdalmas módjai is. Mert szerintem, aki ott befújolt volna, azt a tömeg elnyomta volna, mint a csikket. De még Kennedy-t is tapsvihar fogadta. Nyilván nem akkora, mint a Star Wars karaktereket megelevenítő színészeket, de jóval nagyobb annál, mint amekkorát kaphatna, ha igaza lenne a sok s*ggfejnek, hogy mindenki gyűlöli, meg miatta az egész Star Wars tönkre ment. És azért néha hallgattam a körülöttünk ülőket/állókat, senkitől sem hallottam negatív megnyilvánulást. A legnegatívabb felhangokra szombaton lettem figyelmes, de ott is a rendezvényt érte jogos kritika Hayden távolmaradása és a tájékoztatás teljes hiánya miatt. Fújolás is csak egyszer volt, amikor már kb. másfél órája vártunk Haydenre szombaton, erre a technikusok elkezdték kivinni a színpadról a székeket. Na, azokat kifütyülték. Összességében olyan érzésem volt, mintha egy megelevenedett, hatalmasra hízott, nemzetközi szintre lépett Star Wars Saga Fórum Live-on jártam volna. Abszolút pozitív volt a Star Wars iránti rajongás. És bár megkérdőjelezhetetlenül Hayden kapta a legerősebb fogadtatást, a többieket is kitörő lelkesedés kapta. Legyen szó Rosario Dawsonról, Giancarlo Espositóról, Ming Na Wenről, Matt Lanterről vagy az olyan újoncokról, mint Natasha Liu Bordizzo vagy Ivanna Sakhno, mindegy, mindenki megkapta a maga tapsviharát.

Nagyon jó volt, jót beszélgettünk...

Ja, hogy ti Hayden miatt voltatok ott, nem miattam?

No, györökök, adós vagyok két napi beszámolóval. Tegnap @Frenkie-vel olyan sokáig beszélgettünk az Ahsoka tralerről, hogy már muszáj volt lefeküdni, mert ma a Villians of the Sequel Trilogy panel miatt korábban kellett kelni. Szóval... Star Wars Celebration 2. nap Kellemetlenül kezdődött, mert nagyobb volt a sor, mint az első nap, így bejutni is macerásabb volt, ráadásul engem ezúttal is kikaptak a sorból, mert bejelzett nálam a detektor. Amúgy ez megy a Ferihegyen Liszt Ferencen is, kettőből kétszer jelzett a csipogó és vittek el macerálásra. De a reptérrel ellentétben szinte biztos, hogy itt a laptopom volt a ludas (az mondjuk jó kérdés, hogy bár ugyanaz volt nálam, mint az első nap, akkor miért nem jelzett be, de hát az életben kellenek rejtélyenk - ja, akkor is kikaptak, amikor a jegyekért mentünk... Biztos a folyton vigyori arcom az oka ). Na, ezt tetézte, hogy bár Hayden Christensen délre volt meghirdetve, végül egész nap nem jelent meg, de ugyanígy sehol sem volt Giancarlo Essposito, aki szintén meg volt hirdetve a Celebration Live Stage-nél, ahonnan a netre is közvetítettek, szóval ti is láthattátok ezeket (és ki tudja, a tömegben talán engem is, főleg a végén, amikor már majdnem a színpadon lógtam, de ez a sztori később jön). Helyettük más emberkék érkeztek. @MissKarrde és én úgy döntöttünk, hogy (nem feltétlen pici) csalódottságunkkal nem törődve a tömegben maradunk, lássuk ami lesz alapon. Kezdeném azzal, hogy vendégről vendégre egyre beljebb jutottunk, mert ugye előlről elmentek, akiket XY nem érdekelt, a tömeg meg pillanatok alatt betöltötte, mi meg ügyesen manővereztünk a tömegben. No, első körben jött Kathleen Kennedy, akivel ugyan nincs bajom, de egyszer sem érdekelt, akkor meg már másodszor láttam. Igaz, elsőre élőben, és azért ilyen nagyfomátúmú embert (valami Lucasfilm elnöke, vagy mi) egy olyan szerény földi halandó, mint én, nem lát kb. 20 méterről minden nap. De azért na, Hayden Christensenért mentem oda, nem Kennedy-ért. Nem éreztem méltányos cserének. Eztán jött Dave Filoni és John Favrou, akik szintén jó arcok, meg minden, de őket is láttam már előző nap, igaz, őket is csak a Twin Sunsban kivetítőn, most meg ott voltak egy csúzlilövésre. Ám itt már volt egy pillanat, amikor a csalódottságom Hayden távolmaradása miatt enyhült. Favrou elkezdte őszintén méltatni Filonit, a tehetségét, a lelkesedését, ahogy életben tartja a Star Wars tüzét, és szavaira a rajongók egyetértően tapsoltak és törtek ki üdvrivalgásban, s mindezek hatására FIloni könnyekig meghatódott. Még a kalapját is levette! Ott ez az ember, akit Lucas padawanjának szoktunk mondani, bár most már ő a mestrer, és a könnyeit törölgeti a meghatódottságtól a színpadon. Hát én is elmorzsoltam néhány könnycseppett. Gyönyörű pillanat volt, és nem az első azon a napon. Sőt... Itt most szeretnék gyorsan egy kitérőt tenni az első napra, mert erről megfeledkeztem. Mielőtt megnéztük volna a Tha Mandalorian új részét, a színpadra visszatért Filoni, Favrou, Rick Famuyiwa és Kathee Sackhoff (meg talán Emily Swallow, rá most pontosan nem emlékszem, azt tudom, hogy a Lucasfilm panelen ott volt - ejj de gyönyörű nő, bár már a The Mentalistben is tetszett, de igazán levehetné a sisakját... meg a páncélját... meg a... na jó, nem folytatom ). Na szóval, eme emberkék visszatértek, és mindenki mondott valamit így előzetesen. És itt is ment a nagy taps és üdvrivalgás, és Kathee Sackhoff, azaz a rendíthetetlen és bad ass Bo-Katan Kryze (vagy a hasonló formátumú Kara Thrace, ha lenne itt Battlestar Galactica rajongó) olyan mélyen meghatódott, hogy a sírástól alig pár szót tudott mondani. Annyira gyönyörű volt, hogy a rajongók öröme ilyen hatással van a készítőkre. Vissza a 2. napra. Filoniékat a The Acolyte alkotója, Leslye Headland követte. A hölgy már az előző nap szimpatikus volt, és már rég úgy érzem, hogy ez a sorozat jó kezekben van. Nos, Headland erre alaposan rácáfolt. Nem jó kezekben van, az elképzelhető legjobb kezekben. Ez a nő nem csak tudja, miről szól a PT, hanem érti és szereti is. És talán mélyebb rajongója a Star Wars-nak, mint gondolnánk. Volt egy pont, amikor elkezdett a filmekről és a rajongásról (főleg a gyűlölködőkről és a különböző PT, OT, ST stb. frakciókról) beszélni, aztán puff, elsírta magát és elhaló hangon közölte, hogy az ő életét a Star Wars megmentette. Ezt aztán nem fejtette ki, de ahogy ez kitört belőle, hát gyanítom, vagyunk páran, akik sejthetik, mire gondolt. Mit jelenthet neki a Star Wars. Ha tudna magyarul, eskü meghívnám ide. Persze nem tudhatom, milyen lesz végül a The Acolyte, bár a trailer sok jót ígér. De, hogy ez úgy fog illeszkedni a PT-hez, mintha egy 0. rész lenne, arra már most mérget mernék venni. Headlandt aztán nem kisebb formátúmú ember követte, mint Dillon, a k*rva anyád. Azaz Carl Weathers. Hát, én sok akciófilmben láttam már ezt az ipsét. Predator, Rocky-sorozat, hogy mást ne mondjak. Alapvetően nem gondoltam róla sokat, anno, amikor kiderült, hogy szerepel a The Mandalorianben, hát nem fogott el a lelkesedés, akkor meg aztán pláne nem, amikor rendezni is kezdett. Mindkétszer kellemesen csalódtam, hiszen az epizódjait is csíptem, és Greef Kargát is. Na de maga az ember mindezek mögött nagyszerű. Remek dolgokat mondott, mélyen elkötelezett a Star Wars iránt és láthatóan érti is, miről szól mindez, miért rajongunk érte, és piszkosul élvezi is. A poén, hogy ő az, aki Karga szerepének elvállalásáig egy SW-t sem látott. Nagy formátumú ember, akire ezután egészen más szemmel fogok nézni. Weathers egy olyan trió kísérte, ami szerintem egy életre belém égett. Egyrészt, totál meglepett a megjelenésük. Karrdéval még beszéltünk is, hogy az egyikük biztos tegnap volt, ám mivel a tegnapi Live stage vendégek mind meglepetések voltak, nem meghidtetettek, így biztos lemaradtunk róla. És, ekkor már jó pár méterre, tán 15-re voltunk a színpadról. És akkor bejelentették ezt a triót. Ezt a három gyönyörű istennőt, amazont, dívát. Rosario Dawsont, Mary Elizabeth Winsteadet és Natasha Liu Bordizzót. Tudni kell, hogy Rosario Dawson munkásságának már régóta nagy csodálója vagyok (már jóval az SW-t megelőzően is), és ugyanígy Winstead filmjeiből is jó párat szeretek (az az állatfaj vagyok, aki imádja a The Thing prequelt). Ja és persze irigylem Ewan McGregort. Bordizzo persze új, de máris megkedveltem. Nos, én úgy lesokkolódtam attól, hogy ROSARIO DAWSON ott fog állni előttem a maga gyönyörűségében, mellette meg MARY ELIZABETH WINSTEAD lesz, és kísérőként a nem kevésbé szemrevaló (és remélhetőleg legalább annyira tehetséges) Bordizzo fog jönni, hogy a felvétel gomb lenyomásakor nem realizálódott előttem, hogy a telefont elfelejtettem videóra állítani. Szóval csináltam egy képet egy zárt ajtóról... Igen, uraim és hölgyeim, már kitéptem az egyik karom bűntetésből. Ahogy bevonultak, nagyjából egymás után estem szerelembe beléjük, aztán realizálódott a fenti bakim, és egy életre kiutáltam magam ebből a világból. Szerencse, hogy Karrde legalább csinált pár képet, videót meg majd vadászom a Youtube-on. Itt jegyezném meg, hogy Dawson vitte a prímet. Ez a nő mérhetetlenül elkötelezett Ahsoka felé, én például itt tudtam meg, hogy már többször is véginézte a Rebels-t és a The Clone Wars-t. Sőt afféle támogatója lett két új kolleginájának. Winsteadet szintén nagyon elkötelezettnek éreztem, Bordizzo viszont kicsit meg volt illetődve, láthatóan nem volt felkészülve erre az üdvrivalgásra. Megjegyzem, szerintem tökéletes választás Sabine szerepére, sőt megkockáztatom, a trióból őt találták el a legjobban. Igen, mondom ezt úgy, hogy mennyire odavagyok Dawsonért, Winsteadért és Dawsonért. Ja, azt említettem már, hogy kedvelem Rosario Dawsont? No, miután életem három szerelme távozott és a bennem élő kamaszfiú visszahúzódott (a kivonulásukat már sikerült videóra vennem), újabb meglepetés jött. Mivel nem jutottam be az Ahsoka panelre, és a Live stage közvetlen közelében (meg 100-200 méterre odéb is) a netelérésben az elérhetetlenség volt a legstabilabb pont, így nem értesültem róla, hogy Lars Mikkelsen kapta meg Thrawn élő szerepét. Szóval, amikor bejelentették őt és Ray Stevensont, megint helyből hátast dobtam, ami a heringekként nyomorgó tömegben még képzeletben is nagy szám volt. Sajnos ők sokat nem árultak el, ami Mikkelsennél még nem nagy gond, hiszen minden jó érzésű Star Wars rajongó tudja, ki a búbűnat az a Mitth'raw'nuruodo főadmirális. Aki meg nem, az kucorodjon a sarokba és szégyelje magát. Na de Stevenson Baylanja még nagy rejtély, de hát nem árulhattak el semmi konkrétat. Azonban mindkét színész nagyon szimpatikus volt, szóval szerintem nem lesz velük baj. Főleg Mikkelsennel, hiszen rengeteg mű bizonyítja, hogy remek színész, a hangját meg már jól ismerjük Thrawnként (aki nem... nos, ott a sarok). Ezen a ponton szeretném megemlíteni, hogy Karrdéval egész napra ott ragadtunk a Live Stage-nél, mert egyrészt, semmelyik más program nem érdekelt minket, másrészt, itt kibeb*szott jó volt a hangulat. Itt érezte az ember a Star Wars iránti rajongást. Itt nem voltak PT, OT, ST, TCW, Mandoverse, stb. rajongók. Itt mindenki Star Wars rajongó volt. E franchise iránti valódi szeretet lüktetett a teremben, és ezt akkor lehetett igazán lemérni, amikor a műsorvezető vezénylete nélkül is kitört a tapsvihar vagy az óváció. Mert igen, ott volt a háttérben egy figura, aki az adások közti szünetekben próbálta tüzelni a tömeget, meg pólóka dobált a tömegbe, a műsorok alatt meg a háttérben állva jelezte, mikor illene tapsikolni. Néha szükség volt rá. Késő délután a High Republic íróknál nagyon nem jött át az, ami Mikkelsnennél vagy Dawsonnál vagy Filoninál - itt is érződik, hogy az SW azért mozgóképes műfaj -, na ott szükség volt a mutogatós bácsira, hogy az írók is megkapják a nagyobb pozitív visszacsatolást. De a színészeknél, producereknél és rendezőknél baromira nem volt rá szükség, néha másodpercekkel a tömeg után kezdett tapsikolni. Később már meg sem jelent ilyen esetekben. És mindezt hiába írom le, minden írói tudásommal sem tudom átadni mindazt az érzelem hullámot, ami itt uralkodott. Az elbeszélések és a videók is csak megközeíteni tudják. Talán gondoljatok a legeslegjobb Star Wars mozis élményetekre, és szorozzátok meg több ezerrel. Ez az érzés akkor is erős volt, amikor például a Twin Suns stage-en csak kivetítőn áttuk Daisy Ridley megjelenését, ott is tombolt a pár száz (talán egy kisebb moziteremnyi ember, mivel ez volt a legkisebb stage - vagyis inkább konferencia terem) ember (plusz a sokkal bagyobb Galaxy Stage-en és a még nagyobb Celebration stage-en), de ott a Live Stage-en sokkal-sokkal erősebb volt. No, a két úriembert két úri hölgy követte, a The Mandalorian 2. évadából már ismert Morgan Elsbeth-et alakító Diana Lee Inosanto, akit fel sem ismertem, annyira másképpen néz ki élőben. És a Baylan tanítványát játszó Ivanna Sakhno. Ugye mindketten az Ahsokában lesznek benne. Szerepükről ők sem mondhattak sokat, és Bordizzóhoz hasonlóan Sakhno is nagyon meg volt illetődve, nem győzőtt forgolódni és csodálni a tömeget, ami odagyűlt. Nagyon szép volt, hogy bár ő újonc, Lee pedig eddig csak egy epizódban szerepelt, nem övezte őket sokkal kisebb lelkesedés, mint az előttük megjelenteket. Nyilván, azért volt némi különbség, de érezhetően a közönség gyorsan elfogadta mindkettejüket. Ekkor már kezdett késő délután felé kanyarodni az óra. Közben lefutott a Return of the Jedi 40 éves évfordulójára rendezett panel, amit meg akartunk nézni Karrdével,, és szerencsére közvetítették a Live stage-re. Ekkor láttam először Ming Na Went, akit bármi áron látni szerettem volna a Live Stage-en - délutánra volt meghirdetve, de nyilván, csak a panel után jöhetett. Közben a színpad körül gyülekező tömeg kollektívan leült a földre és megebédelt. Eztán jött Matt Lanter és James Arnold Taylor. Róluk sokat nem írnék, mert már sokszor láttuk őket sok helyen, bár tény, élőben látni... Ó pardon, hallani a hangjukat merőben szokatlan volt. Lanternél, ha lehunytam a szemem, miközben beszélt, simán láttam magam az animált Anakint, mintha ő beszélne. Illetve még azt jegyezném meg, amiről Frenkie-vel beszéltünk, hogy nagyszerű, hogy ezeket a szinkronhangokat is olyan elragadtattással fogadják a rajongók, mint az élőszereplős művekben szereplő színészéket. Aztán megérkezett Billy Dee Williams. Bevallom, tőle tartottam. Nagyon, hovatovább, rettenetesen be volt lassulva a Jedi 40 éves panelen. Késve reagált, nem igazán lehetett követni a szavait, olyan volt, mint aki azt sem tudja, hol van. Beszéltük is Karrdéval, hogy talán nem is lenne baj, ha ő kimaradna, mert a live stage-en nem lesznek ott mellett olyan emberek, mint Antony Daniels, Warwick Davis vagy Ian McDiarmid, akik simán átveszik tőle a szót. De kellemeset csalódtam. Sokkal összeszedettebb volt (hatottak a gyógyszerek?). Mint kiderült, április 6-án lett 83 éves, úgyhogy közösen elénekeltük a happy birthday to you-t, illetve mondott egy jópofa viccet is: Lando Calrissian Billy Dee Williams miatt lett olyan jó karakter. De persze nem volt sokáig a színpadon, talán, ha tíz percet. Érthető, azért 83 éves, szóval nagy respect, hogy ennyi idősen is eljött. Billy Dee után jött, akit ugye olyannyira látni szerettem volna: Ming Na Wen. Na, ő is olyan, kinek munkásságát már régóta nyomon követem. Még anno a Mulanal ismertem meg, ami a mai napig a kedvenc Disney rajzfilmem, és az egyetlen, amit olykor angolul hallgatok meg, miatta. Ráadásul régóta tudni, hogy bazi nagy Star Wars rajongó, oly mértékben, hogy egyes kollégái szerint felül múlja Filonit (bár maga Wen ebben azért erőteljesen kételkedik ). És ez sütött a nőről. Ahogy bevonult, már eleve videózott. Aztán elkezdett szelfizni, körbejárta a színpadot, integetett a rajongóknak és mindezt olyan széles mosollyal, hogy a szája majdnem leverte a füleit. Néha úgy éreztem, hogy sokkal szívesebben lenne lent köztünk, mint ott fent. Amúgy már a Jedi 40 alatt is volt, hogy bár ő volt a moderátor, belefedkezett például annak a videónak a nézésébe, amin az erdős motors üldözést alkották meg bábukkal (afféle videó storyboard formájában). És ez a nő 59 éves (bár simán 30-nak tűnik), mégis, egy tinilány lelkesedésével beszélt a Star Warsról, Temuaerra Morrisonról, a rajongókról és a rajongásáról. A beszélgetés közben az is szóba került, hogy mennyire imádja, hogy míg kislány korában ő rajongott ezekért a karakterekért, ma már ugyanolyan ifjú hölgyek rajonganak Fennec Shandért, és volt is belőle pár a színpad körül, amiket külön megdicsért. Távozóban még arra is volt energiája, hogy a színpad minden oldalán készítsen a tömeggel egy szelfit. Ja, és saját bevallása szerint a mai napig három dologhoz imádkozik: Istenhez, Buthához és az Erőhöz. Ming Na Went követte nem más, mint Andy Serkis. Ahogy az első nap, úgy tegnap is a bevonulását a "one way out" kántálás követte. Itt is megállapíthattam, hogy iszonyú jó fej, nagyon lelkesen beszélt Kino Loyról, a rajongókról, Diego Lunáról, és az Andorról. Snoke csak pár szóban került szóba, nem véletlen, ő a Villians of the Sequel Trilogy-ra volt tartogatva. A végén persze elhangzott az "on program", amire naná, hogy kollektíven felvettük a terészetes tartást. Aztán kivonult, na mire? "ONE WAY OUT!" Andy Serkis után érkezett meg az, akire egyáltalán nem voltam kíváncsi, már csak azért sem, mert nagyon nem csípem a karakterét. Ő Anthony Daniels, aranyló zakóban. Hát, C-3PO-t ugyan egy hangyányit sem kedveltem meg jobban, de ez a fickó fergeteges. Parádés műsort adott és a komédiázásban remek partnerre talált a műsorvezetőben. Sokat kacagtunk, igazán szórakoztató volt, még ha a legtöbb adok-kapoknak úgy alapvetően a Star Warshoz nem is volt köze. De így is lehet ezt csinálni. A színpadon az utolsó számomra érdekes vendég Danis Lawson volt, azaz Wedge Antilles. Persze ő sem annyira érdekelt, még ha Wedge karakterét bírom is. Az ürge akkor sem volt szimpatikus, amikor lekicsinylete a Star Wars-t, azóta meg végképp nem, hogy ezt letagadta és most meg már az egekbe magasztalja. Viszont érdekes volt megtudni tőle, hogy egy színi tanodába, mi több, egy osztályba járt Ian McDiarmiddal és imigyen az ismeretségük nagyon-nagyon régre nyúlik vissza, jóval a Star Wars előttre. Mellettük még volt hat High Republic író, de mivel én még semmit sem olvastam ebből, fél füllel sem figyeltem rájuk, így azt sem nagyon tudom, hogy ki előtt vagy után voltak. Szóval sorry, @Darth Revan9, téged biztos érdekelne, meg persze másokat is, de ezen én átsiklottam. És nagyjából ezzel zárult a második nap. Több mint nyolc órát álltunk végig ott a tömegben, kivéve azt az egy órás ücsörgést a Jedi 40 alatt. Bár megmondom őszintén, bakancsban és farmerben a törökülést kivitelezni nem piskóta. Remek nap volt, bár talán nem annyira ütős, mint az első nap a sok trailerrel, de sok olyan embert láttam közelről, Ming Na Went és Andy Serkist már majdnem karnyújstásról, akikről sosem hittem volna, hogy élőben akármekkora távolságról látni fogom. És akkor most egy huszárvágással kanyarodjunk rá a Star Wars Celebration 3. napra, ha még nem unjátok. Ezen a napon végre bejuthattam a Celebration starge-re, és itt nézhettem meg a Villians of the Sequel Trilogy-t. Sajnos, míg vártam a panel kezdésére egy nagyon kellemetlen intermezzóban volt részem. A táskámban lévő Colára nem csavartam rá rendesen a kupakot és majdnem a fele kiömlött. A baj az, hogy ott volt a laptopom és az útlevelem. Utóbbi megúszta szárazon, de a laptop kapott rendesen. Szerencsére nagyon-nagy baj nem lett, e sorokat is azon pötyögöm. De kihordtam ülve némi infarktust, ráadásul egész nap Colától csatakos nadrág (mivel az ölembe kaptam a laptopot), pulóver (az is a táskában volt) és táska volt nála. Szóval ragadtam, mint állat. De egy ilyen "apró" kellemetlenség nem veheti el egy hozzám hasonló Star Wars rajongó kedvét. Sajnos a panelt ettől függetlenül sem élveztem. Ian McDiarmid, Andy Serkis és Gwendolin Christine voltak jelen, de a hölgyből kicsit sok volt. Nagyon teátrálisan tudott beszélni nagyon hosszan, és az ember egyszerűen elvesztette a fonalat. Bár az a sztorija, hogy hogyan könyörgött az ügynökének, hogy juttassa be a Star Warsba, tetszett. Ami viszont nagyon bejött, hogy McDiarmid és Serkis rendkívüli módon tisztában voltak a karaktereikkel, és bár nem mondták ki, úgy éreztem, mintha ők már előttünk is többet tudtak volna Snoke és Palpatine hátteréről, mint mi. Persze semmi bizonyos nincs, talán csak én akarom magamnak ezt bebeszélni, de náhány elejtett szó és mondatfoszlány alapján ezt szűrtem le. Ezután kicsit jártam a Celebrationt, csak úgy vaktában. Mivel az első napot főleg paneleken, a másodikat meg a Live stage mellett töltöttem el, pótolni akartam cosplay-fényképezős lemaradásom. Vagyis lőni akartam egy-két képet kedvenc karaktereimről. Kylo Rent már duplán is elrendeztem, egyszerre kettővel pózolhattam. De volt még a listámon Rey, Boba Fett, Din Djarin, Darth Maul, metálbikinis Leia (nem szégyellem, heteroszexuális pasi vagyok, és az a bikini ) és Aayla Secura (akik régóta ismernek, ezen talán nem lepődnek meg). Plusz kicsit ki kellett szárítanom a cuccaimat. Utam végül visszavezetett a Live Stage-re, bár néhány színészt elmulasztottam, de alapvetően nem bánom. Sikerült újra jó helyet kikapnom. Ugyan a színpadig ezúttal nem jutottam el, de jó szögbe kerültem ahhoz, hogy lássam a bevonulást és a beszélgetést is, bár nyilván, utóbbit a kivetítőkön egyszerűbb volt, mert azért elég távol voltam. Az első ember, akit kifogtam, az előző nap egyik kimaradt játékosa volt, Giancarlo Esposito. Már a Lucasfilm panel The Mandalorian szakaszában is látható volt, hogy ez egy igazi showman, és itt sem hazudtolta meg magát. Jól tud bánni a rajongókkal, és azok láthatóan szeretik is. Én is, remek volt végül élőben látni, de jelenléte más okból is örömteli volt: elkezdtem reménykedni Hayden feltűnésében. Espositót nem kisebb név követte, mint Ashley Eckstein, mindenki kedvenc originál Ahsoka Tanója. Természetesen őt is üdvrivalgás követte, aki annak ellenére meglepődött a tömeg láttán, hogy rutinos Celebration látogató (tudni kell, hogy a jegyek szombatra és vasárnapra is elfogytak mind egy szálig). A hölgy sokat beszélt főleg a rajongókról és talán mintha célzott volna arra, hogy az Ahsoka sorozatban látni fogjuk. Nem vagyok benne biztos, mivel messze álltam és a hangtechnika odáig már nem ért el tisztán, így sok szót nem éretettem. De mintha valami ilyen lett volna. Amúgy nagyon aranyos nő, és engem meglepett, hogy a hangja a valóságban mennyire nem ahsokás (ellentétben ugye például a korábban említett Matt Lanterrel). Eztán érkezett a nap (majdnem) sztárvendége, és számomra a nap egyik icipici csalódása: Ewan McGregor. Ő ugyanis szó szerint csak beköszönt, aztán már ment is. Nem volt fél mondatnyi beszélgetés sem. Azért ennél többet vártam, főleg, hogy majdnem main eventként kezelte mindenki. Persze na, azért nem akarom ledegradálni azt, hogy ÉLŐBEN LÁTTAM OBI-WAN KENOBIT! És, ami ezután jött... Nos... Lőttem egy fotót Din Dijarinnal és Bo-Katan Kryze-zel, valamint Boba Fettel. Király volt. Ja, és a nap végén megjelent HAYDEN FUCKING CHRISTENSEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Fél óra várakozás után indult újra a Live, és akkor végre bejelentették. Ami ezután történt, komolyan, az ep8 premierje nem gyakorolt rám olyan hatást, pedig arról is úgy jöttem ki, mint aki épp újjászületett. Senki abban a három napban, se Daisy Ridley, se Ewan McGregor nem kapott olyan kitörő üdvrivalgást, mint Hayden. Kántálták a nevét (@Donát kezdte el ), zengett a ház a tapstól, a füttyszótól, a húhogásoktól. És az a valódi, tapintható szeretet és lelkesedés.... ááááá.... ezt nem lehet szavakba foglalni. Ha elképzelem, milyen gyűlölet övezte ezt a szegény embert, és micsoda, hát mondjuk így, megváltás lehet most ez neki. Amúgy őt is könnyekig meghatotta. Ez egy olyan pillanat volt, amit át kellett élni. Ha ezt valamilyen okból kihagytam volna, a másik karom is kitépem. Ez volt három napnyi Celebration csúcsa, a pont az I-n, a hab a tortán. És Hayden Christensen az a színésze a Star Warsnak, aki maximálisan megérdemli, hogy végre megkapja azt a pozitív visszacsatolást, ami mindig is kijárt volna neki. Esznéletlen volt, gyönyörű, meg is könnyeztem. És ezzel zárult a harmadik nap. Ja, a cosplay fényképeim is meglettek, a legvégén Aayla Securával is összefutottam, szegényt már kifelé menet állítottam meg. A metálbikinis Leia viszont nem jött össze. Helyette pontosan kettővel több metálbikinis pasit láttam, mint szerettem volna. Én támogatom az LMBTQ-t és távol álljon tőlem, hogy az önmegvalósítás ellen legyek, de azt hiszem, ez volt nálam a határ. Jujj... Ezzel lezárult a harmadik, számomra utolsó Celebration nap. Nagyon jó volt, nagyon élveztem, és kicsit sajnálom, hogy holnap már megyek is vissza Magyarországra. De ez egy életre szóló élmény marad. A Star Warst több mint harminc éve ismerem. 1999-től vallom magam igazi rajongónak, addig inkább csak szerettem. De így is, úgy is baromi sok év ez már. Megéltem rajongói találkozókat, szert tettem nagyszerű barátokra, átéltem zsigerien jó mozipremiereket, még lego kiállításom is volt ennek köszönhetően. Ám ez a három nap hosszú-hosszú rajongásom csúcsa. Amit megelőzött London csodálatos látnivalóinak felfedezése. Itt tényleg RAJONGÓK ezreivel volt az ember és osztozott az élményen, és ez az élmény hihetetlen. Aki a jövőben megtehetei, ne hagyja ki. Én egyszer megtettem, nagyon bántam, ezért is akartam eljönni erre bármi áron. És, ha egyszer még a jövőben módom és lehetőségem lesz rá, akkor újra jövök. Mert ez a Star Wars rajongók mekkája.

15. Star Wars Celebration, 1. nap Tömören: jó volt. Bővebben: 30 éve vagyok Star Wars rajongó, de ez az élmény még egy új film premierjét sem közelíti meg. Karrde és én ugyan "csak" a Twin Suns stage-re jutottunk be (a három terem közül ez volt a legkisebb, ez nem is igazi színpad volt, hanem csak egy konferenciaterem) a Lucasfilm panelre, de ott, pár száz rajongóval összezálva az élő stream nézése is valami egészen más volt. A tudat, hogy amit látsz, az nagyjából száz méterre, és nem (jó esetben) ezer kilométerre van, már egy különleges ízt adott, főleg, hogy milyen emberek voltak szinte karnyújtásnyira... Nem sorolom fel, az Andortól a Mandin át a Sceleton Crew, Ahsoha és The Acolyte sorozatokig mindenféle alkotó és színész megjelent. És átélni mindezt, hát az fergeteges volt. Nem számítottam Andor teaserre (ezt aztán kétszer is láttam), azt hittem, erről említenek pár szót. Azt hittem, az Ahsoka trailert a saját paneljére tartogatják, a Skeleton Crew-nak és a The Acolyte-nak pedig csak a szereplői és alkotói lesznek ott. Erre mindből volt teaser vagy nagy trailer. Az Andor második évadának videója hangulatos volt, de sokat nem árult el. Viszont Tony Gilroy és Diego Luna nagyon nagy arcok, Luna iszonyú szimpatikus, látszik, hogy nagyon szereti a Star Wars-t, mind azt, hogy szerepelhet benne, mind azt, hogy ilyen rendezvényekre járhat. Andy Serkis pedig hihetetlen arc, első mondata: on program! És, amikor elkezdett kifelé vonulni a kollégáival, elkezdte kántálni, hogy "ona way out", mire az egész terem (még nálunk, a Twin Sunsban is) kántálni kezdte. A Skeleton Crew-val ugyanez a helyzet trailer tekintetében, de a hangulatról már lehet elképzelésünk (E. T., Kincses sziget, Super 8, és társai, ahogy a panelen mondták: "gyerekek szerepelnek benne, de nem csak gyerekeknek való"). Az biztos, hogy ez megint egy egyedi perspektívájú széria lesz, ahol gyerek szemmel nézhetjük meg a Star Wars felnőttes világát. A gyerekszínészek közül Robert Timothy Smith annyira nem volt szimpatikus, a másik kettő, Ravi Cabot-Conyers és Kyriana Kratter viszont annál inkább. Jude Law alig jutott szóhoz mellettük amúgy. A The Acolyte teasertől dobtam egy hátast, főleg a végétől, amikor egy tucat fénykard aktiválódott. A színészek szimpik, főleg Amandla Stenberg, aki Padmának öltözve jelent meg. Itt is látszott, hogy többségük nagyon élvezte ezt az egészet, meg azt, hogy Star Warsban szerepelhet. Maga a széria prequel, a kezdetek, így is le lehet írni a teaser alapján. Szerintem sokan fogjuk szeretni. Sütött róla, hogy olyanok készítették, akik szeretik és értik is a prequeleket. Külön érdekel, hogy háború híján itt inkább belső konfliktusokkal fognak foglalkozni, persze azért akcióból sem lesz hiány (a teaserben is akadt pár látványos momentum). Ami pedig az Ahsokát illeti, hát hajajj! Jelenetről jelenetről tört ki tapsvihar, ahogy feltűnt Hera, Ahsoka, Thrawn, Sabine, Huyang(? - még nem volt időm, utána nézni, és a trailert sem tudtam még másodszor megnézni). Aporpó, hatalmas volt Rosario Dawson, Mary Elizabeth Winstead és Natasha Liu Bordizzo hármasa. Mindből sütött a lelkesedés, különösen Dawsonból, Bordizzo meg tökéletes választásnak tűnik Sabine-nak. Winsteadről egyelőre azért nem mondok semmit, mert nyilván nem Heraként jelent meg. És akkor ott volt a Mandi szakasz. Giancarlo Esposito hatalmas arc, igazi showman. És jó nagy hangja van. Itt természetesen a jövő heti rész első 2-3 percének levetítése volt, amit csak az múlt felül, hogy aki részt vett a panelen, függetlenül attól, melyik stage-re jutott be, este megnézheti a teljes részt a Celebrationön. Hát, előbb el akartunk jönni, a szervezők túl jó érvet állítottak, szóval végig maradtunk. Aztán jött az új filmek bejelentése. Első Jedi, Mandoverse lezárása és 15 évvel az ep9 után a főszerepben Rey-jel. De ezt nem csak úgy bedobták ám a közösbe. Először csak felvezették, hogy az új Jedi rend kialakulásáról fog szólni. Aztán hozzátették, hogy lesz egy Jedi akadémia. Aztán meg, hogy azt egy mester fogja megalapítani. És a műsorvezető ekkor megkérdezte, ki a mester. Sharmeen Obaid-Chinoy megpróbált válaszolni, de hiába, az óváció elnyomta a szavait. Mindenki tudta, ki az. Eztán hívták fel a gyönyörű Daisy Ridley-t a színpadra, és még a mi kis Twin Suns kistermünk is felrobbant, képzelem, mi lehetett a Celebration stage-en. Ennyit arról, hogy Rey közutálatnak örvend (amúgy a cosplayerek között is Rey-nél már csak a különféle mandalore-iakból volt több -- @RacerX mondta, hogy erre a kettőre csúnya ivós játékot lehetett volna rendezni ). Itt amúgy egy kicsit az én könnyem is eleredt. Igazán emelkedett volt a hangulat. A panelt aztán az új Indy trailer zárta, meg egy kis beszélgetés Mads Mikkelsennel, Phoebe Waller-Bridge és a filmet (és az első Jediről szóló filmet) is jegyző James Mangolddal, de ez annyira nem érdekelt. Bár azért a levetített jelenetet megnéHarztem. Ezt követően tartottunk egy szuszanásnyi pihenőt, összegyűltünk, átbeszéltük a hallottakat, majd néhányan beültönk a Galaxy stage-re, ahol megnéztük a Making of Andor panelt. Amint Gilroy, Luna, a zeneszerző, a dizájner, a vágó és a jelmeztervező vett részt. Érdekes dolgok hangzottak el a sorozat készítésével kapcsolatban, de itt is az nyűgözött le, mennyire profin, körültekintően és lelkesen álltak hozzá ehhez. Ezt amúgy Luna is kiemelte. Végül eljött a nap zárása a jövő heti Mandalore-ival, amiről továbbra is csak annyit, hogy én bepipiltem. No, ez volt az első nap. Iszonyú jó volt, hatalmas élmény. 33 éve tartó rajongásom egyik csúcspontja. Izgatottam várom, mi lesz holnap.

Én most kicsit bepipiltem. A többit szerdán.

Mindjárt kezdődik a The Mandalorian új része. Állati jó ez a nap!!!!

Karrdéval a Twin Sun stage felé, a Lucasfilmre, és már ott.

A londoni teammel most megnéztük, hát fura rész volt, de teszetős. Jack Blacken meglepődtem, egy ideig agyaltam, hogy ez ki, aztán beugrott. Christopher Lloydról tudtam, hogy szerepel az évadban, de nem hittem volna, hogy egy vén szeparatistát fog alakítani, aki még 40 évvel a klón háborúk után is Dookut isteníti. Állati volt a vén hülye. A drois szál nagyon tetszett. Emlékeztetett arra a TCW-részre, amiben R2 és 3PO wellneselni mentek (Evil Plans). Tetszik, amikor megmutatják, hogy a Star Wars droidjai nem egyszerű gépek, sokkal inkább mesterséges lények, afféle robotizált másodrendű polgárok. És most a működésükről is megtudhattunk egy kis újdonságot. Plazir-15 érdekes világ volt. Mintha a készítők meg akarták volna mutatni, milyen lenne az új Köztársaság, ha nem battyák el. A vezető párocska érdekes volt, de hát a szerelem vak. Grogu lovaggá ütése cuki volt. Érdekes ez az utópia na, láthatóan jó módjukban azt sem tudják, mit csináljanak. De tényleg tetszető, a látványos nem spóroltak. Jó volt B1-es és B2-es droidokat is látni, bár ez a sprintelő B2-es fura volt. Ezek nem voltak se az ep2-3-ban, de a TCW-ben ilyen fürgék. Ugyanakkor egy ideje van egy olyan gyanúm, hogy a Mandiban valamilyen altípust láthattunk (a TCW-ből és néhány más műből már tudni, hogy vannak altípusau a szuper harci droidnak, ahogy a droidekának és a B1-esnek is). Ugyanis a Mandiban látott B1-eseknek van szemük, vörösen világít, ilyenje viszont ninde a korábban látott modelleknek. És a felépítésük is kicsit más. A végén Axe és Bo-Katan párbaja bejött. Szépen kihaszálták a mandik eszközeit, emlékeztetett Vizsla és Maul párbajára. Végül a kard kérdése is jól oldódott meg, az lett, ami adta magát, és többen is beszéltek róla az első részben. Amúgy rendes Dintől, hogy a részletekbe nem ment bele, abba lehet már bele lehetne kötni, de hát senki sem látta - vagyis a szemes rémlény igen, de ő már senkinek sem csacsog -, szóval azt mesél, amit akar. Viszont azért huncut, hiszen ezzel talán már hónapok óta tisztában van, mégis csak most, a taktikailag legjobb pillanatban adta át Bo-Katannak a kardot. Amúgy továbbra is azt vallom, hogy ennek a két emberkének együtt kellene uralkodni valamilyen formában, mert baromi jó páros alakítanak. Összességében tehát tetszett a rész. Szokatlan volt - már a kezdés is a Star Trekkes űrhajó-híd elrendezéssel -, de talán épp ezért okés. Nem mondom, hogy a jövőben csak ilyeneket, de tetszik, hogy bátran mertek valami merőben szokatlant bemutatni, pláne így az évad vége felé. És a sztori sem volt rossz, a köztársasasági utópia is bejött, szóval kirívóan rosszat nem tudnék mondani róla. Talán kicsit cukormázas volt itt-ott, de ez kellett ehhez az utópiához. Igazából végre egy világ, ahol jól alakulnak a dolgok, kivéve a néhány meggajdult droidot leszámítva. Azért a hentesbárddal hadonászó droiidnál az események véres fordulatot vehettek.