Dzséjt

De addig is, amíg megismertük a motivációit, érdekes volt, hiszen remek felvezetést kapott. Eleve, nézzük, hogy került képbe. Megismertük Lokit, az első fázis legjobb gonoszát. Nem csak Tom Hiddleston alakította baromi jól, de mik voltak előtte? Egy robotizált üzletember, egy totál felejthető ostorcsettegtető figura, egy túltolt üzletember, egy szuperszteroiddal feltápolt náci és egy szintén felejthető, mutáns katona. Loki ellenben isten volt ezekhez a lényekhez képest, ráadásul mindjárt az első filmjében kijátszotta Thort és, ami ennél is nagyobb szó, Odint, megszerezte a hatalmat, és mindezek mellett kézitusában ellenfele volt annak a Thornak, aki a film elején pörölyét lengetve jégóriás hadsereget zúz le egymaga, a végén meg öt másodperc alatt kinyírta a Destroyert. Aztán ez a csávó visszatér a The Avengers-ben, mint főg*ci, csak a film közepén kiderül, hogy hopp, nem ő a főg*ci, van, aki képes ugráltatni ezt a figurát. Megismerkedünk az Otherrel, akinek hatalma van az eddig legveszedelmesebb ellenfélnek tűnő Loki fölött. Aztán kiderül, hogy az Othert is ugráltatja valaki. Így, mire a kis rózsaszín képű belevigyorog a kamerába, már tudjuk, hogy ez nem akárki, hiszen a csávó, aki az Odint kicselező és Thort kis híján leverő Lokit csicskáztatta, csupán a lakája.Kanggal hogyan ismerkedtünk meg? Lapos, nem érzem benne a fenyegetést és szerintem nagy hiba volt olyan habókos változattal nyitni, mint amilyen He Who Remains volt. Megmosolyogtató bukása ellenére erősebb lett volna, ha Richards karakterét Kang the Conquerorral vezetik be. Akit meg jobb lett volna nem az egyik leggyengébb hősnek, a Hangya ellenfelének megtenni, hanem valami komolyabbnak, mint Thor, az Őrzők vagy Danvers. Hiszen Thanos sem azzal nyitotta az akcióját, hogy felpofozta Hawkeye-t, hanem azzal, hogy eszméletlenre verte a Hulkot, miközben Thor (aki nem sokkal azelőtt lépett hatalma új szintjére) már ott térdepelt mellette véresen, legyőzötten, tehetetlenül.

Szóval Lucas padawanja megkapta a maga székét a tanácsban.

Azért szerintem az a veszély még mindig nem fenyeget senkit, hogy a Star Wars brand alatt melegpornót kapunk (legalábbis nem a Lucasfilmtől ). Csókokon és némi "romantikázáson" túl meg heteroszexuális vonalon sem volt több, és szerintem más vonalon sem lesz.

Szerintem jobb, ha lelkileg előre felkészíted magadat rá, hogy nem fogják hanyagolni, mivel a sorozat megalkotója, Leslye Headland leszbikus. Szóval én nagy esélyt látok arra, hogy lesz benne ilyen. Annak ellenére, hogy még sose utalt ilyesmire, a Celebrationön is azt méltatta, miért jó az SW, mit jelent számára (elmondása szerint megmentette az életét), hogy szeretné bemutatni azt, hogy hogyan válnak a régi Jedik olyanná, mint amilyennek a PT-ben láttuk őket. De pont a mély személyes kötődése miatt érzem nagyon esélyesnek, hogy lesz benne LMBTQ vonal. Szóval személy szerint inkább abban reménykedem, hogy, ha lesz, akkor sem tolják túl, és inkább olyasmit láthatunk, mint az Andorban, ami még bőven ízléses volt, nem az ember pofájába tolva, és nem is volt erőltetett (mint pl. az ep9 végén a csók D'Acy és Tyce között). Persze az szintén ugyanilyen valószínű, hogy egyáltalán nem lesz benne, mert hát attól, hogy valaki nem heteroszexuális, még nem kell a művébe beleraknia ilyesmit. Csak most én erre tippelnék. A Celebration alapján nagyon közel áll hozzá ez az egész, és ha szeretné megérinteni a hozzá hasonlókat, akkor keményen benne van a pakliban, hogy némileg a képére formálja. Ahogy azt eddig minden alkotó megtette, Lucastól és Filonitól kezdve, Chow-n és Gilroy-on át, Abramsszel és Johnsonnal bezárólag. De majd meglátjuk, ahogy a vak bölcs is megaszonta.

De, ha csak nem te vagy a Disney és a Lucasfilm vezetősége egy személyben, akkor az, hogy neked mi mit jelent, ebben az esetben kutyagumit sem ér. Meg igazából minden fotelszakértő jóslata pontosan ezzel egyenértékű. Hisz még a rendes adatokat sem ismerjük, mert a Disney nem dobálózik velük, vagyis itt mindenki csak tippelget, és ahogy @Bomarr oly jól írta, kiolvassák a csontokból azt, amit belelát.

A Szőrös Kishableány 2: Sz*rból Várat

Eddie Murphy úgy néz ki, mintha az arcát utólag photoshoppolták volna rá egy dublőr arcára.

Én nagy rajongója voltam az MCU-nak az Engame-ig, de utána érzésem szerint meg kellett volna kicsit pihenniük, hogy rendesen kidolgozzanak egy új sztorit, bevezessék az új karaktereket. Nemrég beszélgettünk arról @Frenkie-vel, hogy például az új érának nincsenek olyan markáns karakterei, mint Tony Stark vagy Steve Rogers, sőt igazából még a "legacy karakterekkel" is elég mostohán bánnak, elég csak Thor börleszk figurává süllyesztésére gondolni vagy arra, hogy Quillből is egy befordult, depis figura lett. Még Peter Parker és Strange az, akik tudják tartani magukat, ráadásul ők valamilyen szinten egymást is támogatják, de még ennek ellenére sem kapnak teret. De az újak? Még a sorozatokkal együtt sincs olyan emlékezetes karakter, mint Tony, Steve vagy Thor, de még egy Natasha Romanoff-ra sem futotta. A sztorik is elég gyengék, és hiába ismerjük már most a főgonoszt, azért ő sem egy Thanos. Sőt eddig igazából ez a Kang nálam nem is szuperál főgonoszként. Az első feltűnésében inkább volt bohókás jógyerek, a másodikban legyőzte egy horda óriás hangya. Aztán meg volt még egy "mindenkiegyütt" meeting és kész. Thanos úgy lépett porondra, hogy az előző filmek egyik emlékezetes gonoszát, Lokit ugráltatta, majd egy olyan fickónak parancsolt, aki az egyik végtelen kaviccsal játszadozott. Aztán első akciója során kis híján pusztakézzel agyonverte a Hulkot. Van némi különbség Thanos és Kang felvezetése között. Plusz Thanos legalább érdekes volt abból a szempontból, hogy ő rossz eszközökkel igyekezett jobbá tenni a világot, és inkább csak téveszmés, semmint gonosz volt. Kang meg... Nos, sajnos addig, amíg láttam (jelenleg a Loki második évadát még nem láttam) egyelőre a tizenkettő-egy-tucat Marvel antagonista: azért gonosz, mert gonosz. A célja a hódítás, de miért is? Miért akarja valai a multiverzumot uralni, amikor egy egész univerzum uralása is elképzelhetetlen vállalkozás? És talán ez is baj, ez a megalománia. Már az hihetetlen, hogy valaki egy egész univerzumot akar uralni. De az, hogy a végtelen univerzumot, hát kösz, de ezt nem veszem be. Szóval én is úgy érzem, hogy az Endgame után az MCU leült. Eddig csak a Spider-Man: No Way Home-ra és a Doctor Strange in the Multiverse of Madness-re mondtam, hogy igen, ez hozta a szintet, felérnek az Endgame előtti jobb epizódokhoz, a kedvenceimhez. A Shang-Chi and the Legend of the Ten Rings-en és az Ant-Man and the Wasp: Quantumanián jól szórakoztam, a többi meg inkább az "egyszer meg lehet nézni" kategória. Kivéve az Eternals-t, ami szerintem életem egyik legunalmasabb és legfelejthetőbb filmje volt, és a Thor: Love and Thunder, ami szimplán csak kib*szott sz*r film. A sorozatoknál jobb a helyzet. A Loki első évada nagyon tetszett, bár hozzá kell tennem, hogy nem rohantam megnézni a folytatást. Eleve úgy gondoltam, majd darálom, de itt a vége, és még mindig nem érzek késztetést, hogy folytassam. De ez most inkább azért van, mert most épp olvasós és videójátékozós szakaszt élek, nem sorozatnézőst. A WandaVision szintén nagyon tetszett, a The Falcon and The Winter Soldieren, a Hawkeye-en és a Secret Invasionön is jól szórakoztam. A Moon Knight és az Ms. Marvel viszont szerintem gyengék lettek, utóbbi annyira felejthető, hogy ha megfeszülök sem tudnám megmondani, miről szólt. Ami pedig a She-Hulk: Attorney at Law-t illeti, nos tetszett, de ez nálam baromira nem része az MCU-nak. Ebben a formában semmiképpen sem.

Totál véletlen kaptam el, kíváncsi voltam, hogyan fordították le azt, hogy "calm your circuits". Ekkor döbbentem rá, hogy míg az angolban Huyang megismétli az "exploid" szót, a magyar szinkronban a droid itt tök néma. Már nem csak félrefordítanak, kihagynak mondatokat! Brilliáns munka, első rangú magyar szinkron. Brávó!

A vérében sem. Benben már van Naberrie és Solo vér is.

Mármint Skywalker és Solo.

Nem volt. Ugyan három tanítvány túlélte az ossusi pusztítást (nem voltak a bolygón, amikor Benből kitört a Sötét Oldal) és üldözőbe vették Ben Solót, az végül mindhárommal végzett. A Rise of Kylo Ren című képregény részletesen elmeséli, hogyan zajlott az ossusi mészárlás és mik voltak a közvetlen utána lévő események.

Érdekes. A könyvben egyértelmű, hogy ő szerezte. A nyílfű nevét ügyesen megoldották.

A galaxis két hős asztromeche, nélkülük sok minden nagyon máshogy alakult volna.

Uh, úgy látom, Windunak még Palpatine irodájában állva is több esélye volt Anakinnal szemben, mint ezen a szavazáson.

@Donát, köszi szépen. Ezek alapján majdnem teljesen ugyanaz a film vége, mint a könyvnek, csak itt több a párbeszéd, érthető okból. A könyvben ezen a szakaszon inkább Snow gondolatai vonalán követjük az eseményeket, ami filmben nyilván nem valósítható meg. Ez azért néhány dolgot konkrétabbá is tett. Kis könyves összehasonlítás ezzel kapcsolatban: Még egy kérdésem lenne, a filmben mennyire dominánsak a dalok? A könyvben nagyon fontosak, több is szimbólikus jelentősséggel bír.

Ez alapján pöcre követte a könyvet. Az is három részre tagolódik, a Kapitólium szemszögéből mesél, és a fókusz elég szűk, lényegében semmit sem tudunk meg, ami Coriolanus nézőpontján kívül esik.

Ahogy Luke-ot és Hant, úgy Leiát is egy sokkal magasabb szintre emelte számomra az ST - ami a hercegnő esetében azért is nagy szó, mert sajnos Carrie Fisher tragikus halála miatt az ep9-ben csak kurtán-furcsán tudott bekerülni, ami első nézésre fura volt, de azóta részemről teljesen beleidumolt a filmbe. És már azelőtt is úgy gondoltam, hogy ez a "félmegoldás" is jobb, mint az off-screen kiírás, pláne, hogy itt egy ikonikus karakterről van szó. Szóval, a lényeg, hogy Leiát az ST nagyon magasra röpítette. Nem is az ep7, hanem az ep8, amiben legalább olyan szignifikáns szerep jutott neki, mint az ep7-ben Hannak vagy épp az ep8-ban Luke-nak. És perszze övé a kulcsszerep az ep9-ben, hiszen önfeláldozó közbeavatkozása nélkül a Kef Bir-i fénykardpárbaj majdnem száz százalék, hogy tragikus végkifejletet hoz el: Rey, az utolsó Jedi meghal, Kylo Ren pedig a következő Sith tanítvánnyá válik. És mindehhez még hozzátett az Obi-Wan Kenobi, ahol a kis hercegnő rengeteg téren okozott nekünk meglepetést. Kezdjük azzal, hogy Luke-ra számítottunk, aztán folytassuk azzal, hogy Vivien Lyra Blair nagyszerű választás volt a szerepre, és talán zárjuk az Organa család remek összhangjával, hiszen a sorozat egyik nagy erénye, hogy alaposan megismerhettük, milyen erényeket hagyott Leiára Bail és Breha Organa és, hogy milyen erő lakozik ebben a nőben. Számomra például egy remek jelenet, amikor a kis Leia simán ellenáll Reva agyszondázásának, ami egy remek adalékanyag az ep4-hez, amiben maga a Sith Nagyúr, Darth Vader is elismerését fejezi ki ezen a téren. És a sorozat teli van ilyen nüánszni dolgokkal, mint például az is, hogy remek magyarázatként szolgál arra, miért lett Leia és Han fia Ben. És ezzel rá is kanyarodtunk a választottamra, mert hiába emelt nagyon sokat Leián az Obi-Wan Kenobi és az ST, Ben Solo nálam továbbra is a Star Wars egyik leg-leg-leg karakter. Neki van az egyik legcoolabb jelmeze, főleg az ep7-ben. Karakteríve is lenyűgöz, ahogy egy Vader-imitátorból lassan kifejlődik Kylo Ren, és sajnos mindent megpróbál megtenni azért, hogy kiirtsa magából a jót, ám mindez még inkább a fény felé vezeti. Sokszor olvasom, hogy ő csak egy gyenge Vader 2.0, de, aki ezt írja, az a felét sem fogja fel a karakternek. Leragad a felszínen, a maszknál, a Sötét és a Világos Oldal közti ingázásnál. Kylo Ren valójában egy inverz Anakin, amit ennél a képnél jobban semmi sem ír le: De a filmben is keményen tetten érhető ez, amikor például az ep7-ben lekapja a maszkot, miután Rey közli vele, hogy ő egy maszkos szörnyeteg, ezzel nem csak leválik Vaderről (hiszen, ahogy Han is mondja, neki nincs szüksége erre, mint Vadernek volt), de nagyapjával ellentétben hirtelen egy hús-vér, fiatal embert látsz, nem pedig egy arctalan gyilkológépet (persze mostanra már Vaderre is nehéz így nézni, de, amikor még csak az OT, vagy éppen csak az ep4 létezett, Vader ennyi volt - ha pusztán a két trilógia nyitórészeit vizsgáljuk, akkor tűnik szembe ez az inverzitás). Kapcsolata Rey-jel is különleges, távolról sem a megszokott szerelmi szál, és itt is befigyel az, hogy Ben Solo reprezentálja azt, amit Anakinnak is tehetett volna. Feláldozta magát a lányért, ezzel megmentve a Jedi Rendet és megóvva az Erő egyensúlyát. De már az is nagyszerű, hogy az ep7-ben tett ígérete, miszerint befejezi, amit a nagyapja elkezdett, szintén beteljesül, mégha nem is úgy, ahogy Kylo Ren akkor, abban a percben gondolja. Önszántából, nem vallami önző indokkal tért vissza a Világos Oldalra, szállt szembe Palpatine akaratával és végül segített abban, hogy a nagyapja által beállított Egyensúly fennmaradhasson, és hozzájárult a Sith-ek elpusztításához, amire Anakin rendeltetett. És akkor még ott van Adam Driver alakítása, ami kiemelkedő az SW, de különösen az ST amúgy is remek sorából. Nem akarom lekicsinyelni az OT-t vagy a PT-t ezen a téren, de szerintem érezhetően magasabb minőségen van az ST színészi játéka, mint a Lucas által levezényelt filmek esetében. Ott sincs kifogásom ellene, de legalábbis én úgy érzem, hogy Abrams és Johnson szignifikánsabban jobban tudta vezetni a színészeit, mint Lucas, Kershner vagy Marquand, amit talán az is jól mutat, hogy Carrie Fisher, Mark Hamill és Harrison Ford is sokkal jobban alakít, mint az OT-ben, sőt az első kettő szerintem életük alakításait hozták az ST-ben. Adam Driver pedig nagyszerűen hozta ezt a karaktert, legyen szó arról, amikor egyszerűen csak annyit kiált: "traiter", és te megborzongasz. Vagy, amikor gesztusaiban felfedezed Vadert vagy Hant. Vagy éppen az ep9 vége, ahol annyira jól tud testbeszéddel és arcjátékkal kommunikálni, hogy sokáig fel sem tűnt, hogy a Hannal történt diskurzusa után egyáltalán nem szólal meg a filmben. Na jó, egy "aú" kicsúszik a száján, amikor átugrik a láncra. És a végén, amikor elmosolyodik a halála előtt, egyfajta örömet érzek, azt, hogy ez a szerencsétlen gyerek, akit agyba-főbe manipuláltak egész életében (és sajnos ebben a családjának is van sara, az nagy hiba volt, hogy eltitkolták előle azt, hogy rokoni szálak fűzik Vaderhez - Luke és Leia tanulhatott volna abból, hogy Kenobi, Yoda és az Organák titkolták előlük ugyanezt, de főleg Luke), aki sehol sem találta a helyét, nem lelt örömet, végre megtalálta a helyét a Galaxisban, végre örömet lelt az életben. Szomorú, hogy élete utolsó másodperceiben, de talán ez a röpke pillanat számára többet jelentett, mint az egész addigi élete. Szóval, mindezek miatt, bármennyire is szimpatikus Leia, a fiát nem tudja legyőzni... csak megtéríteni. Ó, ezt csak most olvastam. Tudtomon kívül is teljesítettem a kérést.

Erről jut eszembe, ezt már múlt héten megírtam, csak elfelejtettem posztolni. Énekesmadarak és kígyók balladája Nagyon megszerettem az Éhezők viadala-trilógiát, és nekem a Hunger Games-filmekkel sincs bajom, sőt nagyon szeretem őket (bár elismerem, hogy minősége epizódról-epizódra zuhant, ugyanakkor nem érzem drasztikusnak az esést, ha folyamatába nézzük). Mindezek ellenére az előzményről még csak nem is hallottam. Egyszer valahol, valamikor talán olvastam, hogy készül egy előzményfilm, de fogalmam sem volt arról, hogy az is könyvadaptáció lesz. És persze, nagyjából azonnal elfeledkeztem róla, s most már abban sem vagyok biztos, hogy tényleg olvastam ezt, vagy az emlék csalfa. Akármelyik is igaz, meglepett, hogy a filmpremier már a küszöbön van. A könyv akkor került a figyelmem középpontjába, amikor a négy film felkerült az HBO Maxra pár héttel ezelőtt, én meg újranéztem őket, és kedvem szottyant a könyveket is újraolvasni. Ám előtte még (két film között) felnéztem a Hunger Games Wikire, csak, hogy kicsit felelevenítsek néhány dolgot, amikre a mozi nem igazán tért ki. Ekkor olvastam döbbenten, hogy baromi részletesen ki lett fejtve az Éhezők viadala múltja, Snow iskolai évei, stb. Mondom, mi a manó? A filmek kihagytak jó pár dolgot, de azért ennyi mindent nem. Szóval gyorsan megnéztem, mi az új infók forrása, és döbbenten pilláztam, hogy nédmán, már létezik egy negyedik könyv. Suzanne Collins 2020-ban adta ki az Éhezők viadala előzménykötetét, az Énekesmadarak és kígyók balladáját (The Ballad of Songbirds and Snakes), amely nem kevesebb, mint 64 évvel játszódik azelőtt, hogy Katniss Everdeen önként jelentkezett volna a 74. Éhezők viadalára. Ebből talán már le is szűrtétek, hogy a könyv a 10. Éhezők viadala körül bonyolódik. Ám a könyv, akárcsak a harmadik rész, nem teljesen arról szól, amire az ember elsőre számít. Collins nem ment biztosra. A második résznek, a Futótűznek joggal lehet felróni, hogy részben az első epizód cselekményét hasznosította újra, hiszen a könyv elejét és végét leszámítva a cselekményváz ugyanaz. Minden benne van a kiválasztástól a gyakorlatozáson és interjúkon át a vérfürdőig, és így tovább. Így meg azért nem nehéz könyvet írni. Nos, Collins, ahogy A kiválasztott, úgy az Énekesmadarak és kígyók balladája esetében sem követte el újra ezt a hibát. Sőt egy nagyon érdekes előzménykönyvet kreált, méghozzá úgy, hogy a főhős ezúttal nem egy kiválasztott, aki az Éhezők viadalán küzd a túlélésért, hanem egy mentor. Egész pontosan, az első 24 mentor egyike. Aki nem más, mint a 17 éves Coriolanus Snow, Panem későbbi elnöke, és az Éhezők viadala-trilógia főgonosza. Snow itt még csak középiskolás, és Panem épp a 10. Éhezők viadalára készül, amit igyekeznek megújítani az előző kilenchez képest. Azok ugyanis annyiból álltak, hogy kiválasztották a 24 gyereket (12 fiút és 12 lányt, 12-18 éves kor között), majd elszállították őket a Kapitóliumba, ahol aztán egy elhagyatott arénába lökték őket. Ott pár óra alatt lemészárolták egymást. Ennyi. Szóval az Éhezők viadala ekkoriban még egyáltalán nem az a hatalmas sportesemény, aminek Katniss idejében megismertük. Sőt éppen ez a főjátékmester, Dr. Gaul problémája. Senki sem kíváncsi rá, még a Kapitóliumba sem, sőt egyre többen követelik, hogy szüntessék meg. Egyszóval a büntetés jellegét kezdi elveszteni. Tehát a 10. játékra történt egy nagy újítás: az Akadémia végzős évfolyamának 24 legjobb tanulóját kijelölték az új játékosok mentorának. A feladatuk az, hogy felrázzák egy kicsit az Éhezők viadalát. Ezek egyike az ifjú Snow, aki, akárcsak Panem vagy a viadalok, még távolról sem hasonlít vén önmagára. Bár már itt álmodozik arról, hogy egyszer ő lesz Panem elnöke, egyelőre az Egyetem miatt aggódik, és azzal van elfoglalva, hogy az ő kiválasztottja legyen a legjobb, ezzel borítékolva azokat a díjakat, amikkel bejuthat az egyetemre. De Snow kiválasztottja nem akárki, hanem egy 16 éves lány a 12. Körzetből, Lucy Gray Baird. A hasonlóság közte és Katniss között nagyjából ennyiben ki is merült. A koruk és a lakhelyük ugyanaz, de Lucy Gray távolról sem született túlélő, senki sem hiszi, hogy képes lenne megnyerni az Éhezők viadalát, és jobban bánik a gitárral, mint az íjjal vagy bármilyen más fegyverrel, mivelhogy zenész. Ja, és mivel ő nem nézőpont karakter, így az esetek többségében nincs is jelen, inkább fontos mellékszereplő. Mert nála még Coriolanus barátja, Sejanus Plinth és unokatestvére, A kiválasztottban egy rövid időre feltűnt Tigris is fontosabb szereplő. A könyv sava-borsát az adja, hogy még nagyon más a világ, mint 64 évvel ezután. Sokat ad a könyv hangulatához, hogy az első lázadás még csak tíz éve volt. A három éven át tartó kíméletlen háborúból pedig még senki sem lábalta ki. A körzetek romokban hevernek, de a Kapitólium is újjáépülőben van. Az utcákat itt-ott törmelékek borítják, az egykor jobb sorsú neves családok elvesztik az otthonaikat, mások, mint például a 2. Körzetben született Plinth-ek, felemelkednek és bebocsátást nyernek a Kapitólium elitjébe. Tehát minden átalakulóban van, beleértve a Snow családot is. Érdekes figyelni, hogyan alakulnak ki az Éhezők viadala egyes aspektusai, amik oly természetesek a későbbi könyvekben, itt viszont újdonságuk miatt kiforratlanok, néha nem is működnek vagy csak döcögősen. Eleve olyan cudarok a körülmények, hogy az sem biztos, hogy minden kiválasztott megéli a játékok kezdetét (ami ekkor még a Kapitóliumban van). Igazából a könyv egyes pontjain azon tanakodtam, hogy Katniss-nek és Pheetának milyen jó dolga van. Oké, halálra ítélték őket, de az utolsó két hetükben semmire sem volt gondjuk. Lucy Gray vagy a 10. viadal bármelyik kiválasztottja már csak azért önként jelentkezett volna, hogy olyan elbánásban részesülhessenek, mint a 74. viadal résztvevői. Itt még nincsenek stylistok, fogadások, kiképzés, pontozás… Semmi. Ahogy elvittek a körzetedből, úgy vágnak be az arénába, aztán mehet a kaszabolás. A győztest pedig szimplán visszahajítják a körzetébe, hogy úgy folytassa az életét, ahogy abbahagyta, némi PTSD-vel megfűszerezve. Se pénzjutalom, se Kiválasztottak Faluja, se Győztes Körút, csak a tudat, hogy te maradtál utoljára élve. Szóval a könyv egyik szépsége, hogy láthatjuk, hogyan alapozzák meg a későbbi viadalokat. A másik, ami engem hajtott előre, az Coriolanus Snow karaktere. Mivel 64 évvel fiatalabb, mint a trilógiában, érthető módon még nagyon más karakter. Éppen ezért nagyon érdekes megfigyelni, hogyan jelenik meg egy-egy későbbi Snow-jellemvonás. A könyv során nem csak az értékelődik át bennünk, mennyire nincs sanyarú sorsa a későbbi kiválasztottaknak (eltekintve attól, hogy általában 23-an biztosan meghalnak), de az is, hogy Snow milyen ember. Sajnos róla sok nem derült ki a könyvekben, mivel ott nem sokat szerepel. A filmek alaposan kibővítették a karaktert, így ott tudhatunk meg róla többet, de így sem ismerjük meg igazán. Mi vezérli? Szimplán egy szadista, hatalommániás állat vagy van valami mélyebb motivációja? Zsigerből gyűlöli a körzeteket, vagy okkal? És azért kattant rá Katniss-re, mert már korán meglátta, mit jelenthet majd a lány Panem elnyomott népének, vagy egyéb oka is van rá? Ezek azok a dolgok, amikre fény derül, aminek hála jobban megismerhetjük Coriolanus Snow-t, azt, hogy milyen volt, mielőtt zsarnok lett. És ebben remek társat talált az életet szerető, csapongó Lucy Gray képében, aki egy enigma, hiszen a trilógiában csak egyszer utalnak rá, bár nem név szerint. A könyv felépítése is eltér az eredeti három könyvből. Míg abban Katniss volt a mesélő, így E/1-ben ismerhettük meg az eseményeket, addig az Énekesmadarak és kígyók balladája E/3-as nézőpontot használ, így kicsit az az érzése az embernek, hogy bár megismerhetjük Snow-t, még így sem enged közel minket. Nem annyira, mint Katniss. Mindent összevetve az Énekesmadarak és kígyók balladája remekül sikerült könyv, és a könyvek között nekem ez tetszett a legjobban A kiválasztott után. Az egyetlen, amibe bele tudnék kötni, hogy túl hirtelen lett vége. Kicsit elkapkodottnak érzem a befejezést. Lucy Gray túl gyorsan világosodik meg azzal kapcsolatban, milyen ember Snow, ám mivel nem nézőpont karakter, az egész megvilágosodást csak Snow szemszögéből látjuk, és ebből a szemszögből annyira nem érthető. Sőt igazából Lucy Gray egész karaktere a levegőben marad a könyv végén. Ezért is mondom, hogy inkább fontos mellékszereplő, semmint főszereplő. Ezt leszámítva viszont nagyon tetszett a könyv, aminek a filmváltozata most került a mozikba, és kíváncsian várom @Donát beszámolóját. Én nem valószínű, hogy megnézem moziban, megvárom, míg felkerül streamingre, de addig meg újraolvasom a trilógiát.

Ha nem született volna meg az Obi-Wan Kenobi című sorozat, akkor Ahsokára voksolnék, még az ő sorozata nélkül is. De a vén salabakter kapott saját szériát, ami a kedvencem lett, így hiába van Lady Tanónak is saját nagyszerű szériája, még azzal együtt sem tudott felnőni a szememben a Jedi diplomatához.

@Rog Mindenképpen, ugyanis az elévülés csak akkor érvényes, ha az adott műnek van saját topikja. A Mass Effect szériának nincs, ez egy általános videójáték topik.

Múltbeli énem végül meggyőzte jelenkori magamat. Amit 2019-ben írtam, az csak egy valamiben változtatott a dolgokon: kaptunk egy ep9-et, amiben Han a számomra egyik legemlékezetesebb halott karakter manifesztációt prezentálta és sikeresen meggyőzött arról, hogy Kylo Ren visszatérése a Világos Oldalra lehetséges. Yoda viszont az elmúlt négy évben sem kapott új adalékot. Az ep8-as megjelenését továbbra is remek és nagyon fontos pillanatnak tartom, mégis Han sokkal jobban kiteljesedett az ep7, ep9 és a Solónak hála, és egy számomra inkább semleges karakterből csináltak ezek a filmek egy érdekes és kedvelhető figurát. "Szóval Hen." - by én, 2019. Sajnálom, @csoli1138, de magammal nem vitázhatok, hiszen én tudom a legjobban, hogy mindig nekem van igazam.