Egyrészt, Palpatine annyira volt fegyvertelen, mint egy harcra kész droideka. Ezt tudta Windu (hogy Anakin mit tudott, az irreleváns), az öreg a szeme láttára darálta le a Jedi Tanács három tagját, és ő sem gyűrte le könnyedén. Színjáték volt minden, megvezette a Jedi Rendet, nem utolsó sorban, még villámokat is szórt Windura. Elég jól átélhette Windu már a hátsója megsütése előtt is Palpatine fegyvertelenségét. Anakin meg ott már egy idióta szintjén állt, fel sem tűnt neki, hogy Palpatine magát torzítja (mert ha Palpatine-nak fájdalmat okoznak a saját villámai, ugyan miért is nem kapcsolja le?). Windu ott egy harcra kész embert akart megölni, akinek letartóztatására esély sem volt, és nem csak azért, mert a zsebében voltak a bírák, hanem mert a zsebében volt az egész Köztársaság, közte egy népes klónhadsereg.
Az, hogy a Köztársaság élére akart állni, az talán tényleg túlkapás volt. Viszont egyáltalán nem őrült ötlet (azért ez is elég merész kijelentés, hogy kezdett elmenni az esze). Ha kiiktatják a vezetőt, még ott maradnak a csatlósai (Mas Amedda és társai), akik, ha hatalomra kerülnek, ugyanabban a romlottságban tartották volna a Köztársaságot. Úgyhogy kellett volna valaki, aki biztosítja a békés átmenetet. Persze nem feltétlen a Jediknek kellett volna, még ha addigra már ők is voltak az egyetlen erre alkalmas szervezet.
A Jedik meg már vígan gyilkolásztak a háború előtt is. Kétlem, hogy fennállásuk több ezer éve alatt azok a fénykardok nem öltek meg senkit. Eleve kezdjük azzal a résszel, hogy kiirtották a Sitheket. Sithet ölni munkaköri kötelessége a Jedinek. Dookuval az volt az egyetlen gond, hogy ő akkor már fénykard és kar nélkül volt. Amúgy, ha nem a bosszú vezérelte volna, még Dooku legyilkolása is teljesen jó lett volna, hiszen például se Obi-Wan, se senki más nem szólta meg emiatt Anakint.