Dzséjt

Persze, hisz vulcani. Nagyjából törhetetlen és halhatatlan, ami mindenképpen bámulatos, ha nem is teljesen logikus. (Aki ezt 100% megértette, az jutalmul jelentkezhet nálam egy vörös egyenruháért. )

Szerintem winnie és human is felhagyhatna a sorozatjunkien kívüli tevékenységükkel, mert ott nagyon korrekt írásaik vannak - én kifejezetten a hozzászólásaikra szeretek odafigyelni -, de azon kívül csak a szenzációhajhászás megy. Nálam pedig egy ember hitele nagyon megbicsaklik, amikor csak a saját portáján tud korrekt véleményt mondani, máshol meg igazodik az elvárásokhoz. Az mondjuk, hogy nála jobban senki nem ért a sorozatokhoz ebben az országban, az mondjuk egy elég idióta kijelentés, már csak a nagy számok törvénye miatt is (mert csak tíz millióan élünk ebben az országban, és kétlem, hogy minden sorozatjunkie netes blogger lenne), másrészt, ezt pont azzal alátámasztani, hogy mert ez a munkája. Sok ember van, aki nemért a munkájához. (Persze winnie ért hozzá, ezt nem kérdőjelezem meg.)

Igaz.

Pedig nekem anno a Dathomiri trilógia is tetszett, főleg a fantasy beütése miatt. Egy jó pár éve nagyon bukom az ilyen jellegű űr-fantasy katyvaszokra, ahol a technológia a mágiával van keverve. Ezért is szeretem nagyon a Star Warsot, mert a témában szinte az egyetlen epikus filmszéria. Nekem már anno a Nightsistersben is az volt az érzésem, hogy Talzinnak a bögyében van Dooku, Opress manipulálása után meg majdhogyben egyértelműnek vettem. Eddig meg szerintem csak azért nem próbálta meg megölni, mert nem volt kivel megöletnie (elvégre az éjhugicáit lazán felkoncolta volna a gróf úr), illetve nem tudhatta, hol bújkál. Asajj ezt a két hiányosságot pótolta. De a részből legalább az is kiderült, miért hangolta Asajj ellen Opress-t. Így csábította vissza - afféle végső lökést adva - az éjnővérek közé.

Hát a fene se tudja. Nem biztos, hogy bele mernék inni abba, ami többe kerül, mint egy havi fizetésem. De nem is hiszem, hogy ér ennyit.

Az irányítás, a grafika, a játszhatóság, a realitás, melyik hiányára gondoltál?

Ez a rész gyerekek... Hát ez egy hálaisten rész volt. Valami csoda! Misztikum, horror, fantasy, akció, mindez egy csomagolásban. Felvonult a Szeparatista haderő apraja-nagyja (végre a TCW alkotói közül valakinek eszébe jutott, hogy vannak MTT-k is), egy korábbi "eltűnt" csodafegyver is előkerült, ráadásul gonosz harcolt gonosszal, úgyhogy érdekes volt eldönteni, kinek szurkoljak. A zombik úgy látom, nagyon bejönnek valakinél a Lucasfilm berkein belül, de nem baj. És azt mondom, itt sokkal hangulatosabban, félelmetesebben lett kiaknázva a téma, mint a kukachajtotta geonosisiaknál. Bár próbálták a mimikájukkal némileg poénra venni a dolgot (gondolom azért, hogy a célközönséget ki lehessen majd csalogatni a fotel mögül), de még ezzel együtt sem tört meg a zombiapokalipszis. Hála annak, hogy Obi-Wan és Anakin nem poénkodta el. Végig maradtuk a sötét, borongós, ez most nem viccnek szánt hangulatnál. Grievous vs Ventress. Érdekes összecsapás, amit sosem vártam, nem is adta magát, de jól jött ki. Látványosan átláthatatlan volt a kettő a négy penge ellen mérkőzés (hová tudják még ezt fokozni?), megfelelő befejezéssel. Asajj-t le ne győzze már nekem az a pléhpofa. Talán annyi volt a gáz vele, hogy Grivi már megint elvesztett egy kart, ami azért kicsit unalmas. Több kart használt már el, mint az egész Skywalker család együtt véve. A csata szintén pazar volt. Az idén sokat hanyagolták a jó üreg konzerveket, éppen ideje volt őket újra akcióban látni. De szegény bosziknak még a holtak seregével sem volt sok esélyük. Ez inkább volt mészárlás, mint csata. Ami a boszikat illeti, úgy tűnik, Talzin az egyetlen, aki igen jelentősen képes használni az Erőt, a többiek - eddigi hiedelmemmel ellentétben - még egy Jedi ifjonc szintjét sem üti meg. Mondjuk Talzin nem piskóta, de ami vele kapcsolatban izgat, az az, hogy miért van Dooku ennyire a bögyében? Mit tett ellene Dooku, hogy a drága anya ennyire holtan akarja látni? Ventress, na ő szeglny nagyon rosszúl járt. A Sith-ek klubjából kicsapták, az éjnővérkéit legyilkolták, a mesterei meghaltak vagy elárulták, a családjától már rég elszakították. Mi lesz vele most? Szegény, komolyan sajnáltam a végén. Van egy olyan érzésem, hogy Ventress eme történet szál végén meg fog halni (már csak azért is, mert a karaktert már nehezen lehetne hová lögdösni). Szóval, ez egy kiváló rész volt, nekem nagyon bejött. Az egyetlen hiba, amit felrónék, hogy Talzin miért nem korábban indított támadást? Ezt a mutatványt nagyjából bármikor kivitelezhette volna, és értelmesebb lett volna akkor, amikor nincs senki a bolygón, aki megakadályozhatná. Jobban jött volna ki, ha Dooku eleve ezért küldi oda Grievoust. Bár lehet az a magyarázat, hogy így akart visszavonulót fujatni a jó gróffal - mi több, biztos ez a magyarázat -, de úgy érzem, kezdetben direkt azért ment, hogy most aztán időt szakít Dooku kinyírására, mert eddig bokros teendői nem engedték.

Pontosan ugyanezek a gondolatok merültek fel bennem is korábban. Örülök, hogy tetszett a vége.

Boldog születésnapot!

Castle 4x16. Olyan jó, hogy az előző rész végén kitaláltam, mi lesz ennek a "nagy fordulata", de még az epizód kezdését is (pöcre másolták az előző évad dupla részének nyitását). Most vagy én vagyok baromi jó, vagy a Castle írói baromi rosszak. Én az utóbbira tennék... Amúgy minden hibája ellenére (amik nagy részét összegyűjtötték az első öt percbe) tetszett, csak na...

Pedig azt kellett volna. Mi több, idézni a könyvből, az a legegyszerűbb, legcélravezetőbb. Mint írtam, aki ezután sem reagál rá, hanem mondja tovább a magáét, az csak a hülyeségét szajkózza. Sajnos nem ismerem a művet, nem tudom, melyik félnek van igaza, de az egyik felet magával a könyvvel lehet igazolni. Ez nem tetszés vagy értelmezés kérdése. Például egy karakterfejlődést idézetekkel lazán lehet igazolni vagy cáfolni. Akkor meg miről beszélünk? Az nem vita, az agyatlan fröcsögés. Az ilyet nem példának kell hozni, hanem hagyni a francba, mert a jó isten sem győzné meg őket arról, hogy baromságokat beszélnek.

Egyetlen regényt, de még novellát sem írtam ebben a melóban. Beeee De én oda legalább biciklivel járok!

Bár úgy lenne, de közben dolgoznom is kell. Ha máskor nem, akkor feljövök.

Hát kell is valamennyire hozzáértés ahhoz, hogy objektíven lásd, de ezerszer leírtam már, attól, hogy valamit minőségre jónak vagy rossznak tartok, az nálam nem befolyásolja, hogy tetszik vagy sem. Ez a különbség minőség és tetszés között! A példádnál maradva, hiába utálja azt az X programot ezer ember, az csak azt jelenti, hogy ezer embernek nem tetszik. Attól a program még lehet jó, és fordítva is. Lásd Windows. Egyetérthetünk abban, hogy ritka rosszul összerakott program, mégis, milliók használják napi rendszerességgel, köztük te és én. Pedig tudjuk, hogy borzalmas. De könyves példát is tudok hozni. Twilight. Borzalmas, minden téren. Én megpróbáltam elolvasni, tényleg, de ez a könyv egy rakás kutyagumi. Mégis megőrülnek érte, nem kevesen. Az, hogy megfog benne valami, hogy mennyire tetszik, izé, bizé, satöbbi, ezek valóban szubjektívek. Egy rossz könyvet is lehet imádni, és egy jót is utálni. De attól a könyv még rossz lesz, illetve jó, objektív minőségtől függően, nem az egyén ízlése alapján. És erről nem a tömegek, nem az anyagiak, nem az érzelmek döntenek, hanem a rideg objektivitás. Persze, az érző emberekből teljes mértékben nem lehet objektív mikrobit csinálni, de azért lehet rá törekedni. Amúgy még életemben nem néztem filmet, nem olvastam könyvet, nem játszottam játékot, nem csináltam semmit szakmai szemmel (már csak azért sem, mert legfeljebb amatőr vagyok, semmiképpen sem szakmabeli). Később elgondolkodok rajta úgy is, de ez más kérdés, ekkor is szabok határt aközött, hogy milyen az adott mű és nekem mennyire tetszik. Nem ezért vagy azért, de ezeket a "meglátásokat" érvekkel bizonyítani lehet. Onnantól kezdve, aki mást állít, az csak próbálja igazolni a hülyeségét. Mondjuk ezeket a könyveket baromira nem ismerem, így a példára nem tudok reflektálni.

Hál' isten, nekem a gyűjtői kiadás fog március 9-én (bár ha a CDGalaxis tartja magát a szokásoshoz - :clap2: - akkor már 6-án esélyes), így nem kell válogatnom. Amúgy, nálam Shepard csak férfi lehet. Soviniszta dolog, de ezt a munkát csak egy férfi végezheti el.

Akkor már tudom, miért fulladtak bele az egerek.

Pont azért kellett volna már rég kimennie. Vagy a lébecolók inkább megvárják a napsütést? Nincs kényszer, hogy hamar hazaérjenek a munkából. Eh... a kényelmes mindenit.

Hát majd fog. Igen, majd fog. Most egy öregember mondta, nem nagy különbség.

Még csak most?

Sőt, ha már itt tartunk, lődd le Oldit, mert a börtönviselt múlt is tök sikk manapság. Amúgy van egy jó receptem arra, ha elhagy a csaj. Szerezz másikat. Nem egyszerű, de hosszú távon hatásos.

Pedig pont, hogy meglehet, hiszen az írás is egy szakma, aminek megvannak a maga technikái, amiket ha nem alkalmazol, akkor a műved rossz lesz, ugyanúgy mint az autószerelőnél, az ácsnál, a kovácsnál, a filmkészítőknél. Szóval ez teljesen abszurd, hogy nem lehet objektíven megítélni. De látom, itt nem fogunk dűlőre jutni. Élvezzük a könyveket, aztán kész, bármilyen is a minőségük.

Miért, egy könyv szerinted mi másból áll? Ezekből, plusz borító, fülszöveg, fogalmazás, helyesírás, szerkesztés, sztori és karakterek. Ezek mind objektíven megítélhetőek. Ez adja a könyvet. Az, hogy ezek közül már mennyire tetszik valami, az szubjektív. Egy sehová sem fejlődő karakter rossz karakter, egy sablonos sztori rossz sztori, a leírások hiányáról és a többiről már nem is beszélve, és ez így van akkor is, ha tetszik vagy nem tetszik. Nem szabad keverni a kettőt. Ahogy Karrde is írta, más a tetszés és más a minőség. Nekem tetszik az Aliens vs Predator Requiem, holott egy iszonyú sz*r film.

A vodkanarancsról nekem az jut eszembe, hogy egyszer haverral elszopogattunk két üveggel. Ezután csak arra nem emlékszünk, hogyan kerültünk ki a várba, de arra határozottan emlékszünk, hogy a hazajutás iszonyú nehéz volt. Az amúgy fél óra alatt megtehető táv tízszeresére nőtt és nagyon sűrűn meg kellett állnunk pihenni. Na, akkor ittam utoljára vodkanarancsot. Bár egy ideje a vodkát is kerülöm, enyhén szólva nem szeretem. Inkább pálinkázom vagy Whiskey-zek, bár ha lehet, akkor Unicum Next.

Nem csak játszottam, még mindig játszom. Itt ül a gépemen, bár egy ideje nem nyúltam hozzá, de ez inkább az időm hiánya miatt van. A játék nagyon jó. Remek hangulat, melyet leginkább úgy lehet leírni, mint vidám apokalipszis. Iszonyú szabad a világ, annak ellenére, hogy csak Washingtont és környékét lehet bejárni (bár a DLC-kel más területeket is meglátogathatunk), de az a terület több száz négyzetkilométert tesz meg, túlzás nélkül állítva, vagy ezer felfedezni valóval. Mert ha véletlen - kizárt - sikerült felderíteni a felszínen mindent, akkor lehet lemenni a metróba, az egyéb Menedékekbe, barlangokba, és kiderül, hogy a felszín alatt majdnem akkora tér van, mint a földszinten. A küldetések igen változatosak, az NPC-k halálosak, néha csak a humor, néha komolyan. A társak, akiket begyűjthetünk, nem csapódnak csak úgy hozzánk, szimpatikusaknak kell lennünk nekik. De ha egyszer mellénk szegődnek (amúgy nem lehet minden csapattagot begyűjteni a szimpátia rendszer miatt), akkor komoly segítséget adnak. De vigyázni kell, mert ha meghalnak, itt nincs Erő, se medigél, se a Jáde hatalma, ami feltámasztja őket. Ha meghalnak, legfeljebb a hullájukat látogathatjuk (a játék nagy előnye, hogy akit megölünk, azok napok múlva - merthogy itt telnek a napok, és fut a dátumszámláló - is ott találhatjuk őket, nem tűnek el mágikusan, ellenben, ha olyan helyen maradtak, a dögevők egy idő után elhordják őket). A történet amúgy fordulatos, lazán kapcsolódik az előző részekhez is, de nem kell azokat ismerni, anélkül is érthető (maximum a visszautalásokat nem fogjuk észrevenni). Az ellenfelek kemények, jól meg kell válogatni, melyik helyszínt mikor látogatjuk meg. Washingtonba bemenni a játék elején például remek módja az öngyilkosságnak. Ilyenkor még a külső kerületet is érdemes kerülni, de a belvárost mindenképpen. A játék nagy erénye még, hogy minden felvehető. De tényleg minden, az üres konzervdoboztól a plüssmacin és bögréken át a különféle gyilokeszközökik. Persze a tatyónk nem végtelen, és nem tudunk tonnányi cuccot elhordani, de a megszerzett tárgyakat hazavihetjük (már ha van hová hazatérnünk), vagy eladhatjuk a településeken, esetleg a karavánoknál. De ha összerakjuk a szemétvetőt, akkor lőszernek sem utolsó. És nincs is annál mókásabb, mint mikor a minigunnal rád lövő Szupermutánst plüsmacikkal, játékautókkal és üres whiskey-s üvegekkel szóród meg. Ha egyszer minden felvehető, ez azt is jelenti, hogy mindenki le is lőhető. Igen, még Megaton jámbor polgárait is lemészárolhatjuk, ha pszichopata úri kedvünk úgy hozza, és házaikat kirámolhatjuk, hulláikat kizsebelhetjük. Mert itt mindenhová be lehet menni, legfeljebb a zártörő és kódfejtő képességeink szabhatnak gátat. Egy szó mint száz, ez az a játék, ahol majdnem mindent megtehetsz. Lehetsz a pusztaság vándora, a jó ügy szolgája, brutális fosztogató, vagy akárki. Mehetsz magányosan, de lehetnek társaid a bajban, és sok-sok, nagyon sok küldetés vár rád. Egyetlen baj van csak vele. Olyan bugos, hogy az hihetetlen! Az elakadások, levitálások, rosszul betöltött textúrák, falon átesések még a legelviselhetőbb gondok. A sűrű fagyások, összeomlások, na azok, amik kiakasztják a biztosítékot. Bár már rengeteg patch készült hozzá, és rengeteg bogarat kiirtottak, még mindig akad benne éppen elég. Szóval SŰRŰN TESSÉK MENTENI. A sűrűt pedig úgy kell érteni, hogy iszonyú k*rva sokszor. Lehet befordulsz egy sarkon, és máris a Windows asztalon találod magad. Ráadásul a magyar kiadásnál a patchelés azt hiszem, csak az 1.2-ig működik (1.7-es az utolsó), onnan a magyar kiadáshoz nem készült több javítás, és az angolt fel sem lehet rá rakni. Szóval szívás, ha a magyar sima vagy a Game of the Year kiadást vette meg (ez utóbbiban benne van az összes DLC). Nagyon sok hiba maradt benne. Nekem angolul van meg a Steam-ről a GofY, azon rajta van az összes javítás, de még így is rengetegszer kapok error vagy crash üzenetet, tűnök el egy sziklában, állítok orbitális pályára ellenfeleket, vagy akadok el láthatatlan akadályokban.

Na igen, ezt akartam írni, hogy azért a betűméret eléggé beleszámít a dologba. Mert lehet, hogy egy könyv csak háromszáz oldalas, de nagyító kell hozzá, míg egy ötszáz oldalas könyvnél meg megeshet, hogy oldalanként van egy bekezdés, akkora betűkkel írták. Mondjuk az ilyen kétszáz oldalszám alatti műveket, amiket ráadásul ló betűkkel írtak, még véletlen sem csúfolnám könyvnek. Azok novellák, amiknek inkább egy kötetben lenne a helyük, nem önállóan állni a könyvespolcon. Szóval aki elolvas tíz Jedi növendéket, az nekem nehogy azt merje állítani, hogy elolvasott tíz könyvet, mert nyakon vágom.