Dzséjt

Köszi! Boldog új évet mindenkinek!

Te? Hát azt hittem, én! Tennant vs Smith. Ami a Moffat/Davis érákat illeti. És akkor, The Doctor the Widow and the Wardrobe... Hát őőőőő... Ki hitte volna, nem tetszett. De nem azért, mint az A Christmas Carol, vagyis mert egy már létező sztori szerintem gyenge átirata volt Doctor Whora, hiszen ennek az epizódnak vajmi kevés köze volt az alapanyagul szolgáló könyvhöz. Azért nem tetszett, mert... Voltaképpen mi is akart ez lenni? Doctor Who Epsiode CCXXIV: Attack of the Chritmas Trees? Remélem, sőt, biztos vagyok benne, hogy a hetedik évad újra jó lesz, és mint az A Christmas Carol, ez is csak egy kis kitérő, egy "amíg nincs meg az évad, addig ez egy kis morzsa" epizód. Bár kicsit elszontyolít, hogy egy-egy webisode-ba több Doctor Who hangulatot éreztem, mint ebben...

BUgyborÉK Lok!

Köszi, Ody koma!

Köszi! A poén az, hogy én sem ismerek másik Tamást, aki ugyanígy dec. 29-én ünnepelné a névnapját.

Discoban: - Hű, az anyját, mekkora bicepsz! Mit szedsz? - Belépőt, köcsög! Gyónás: Egy férfi, akit nagyon bántott a lelkiismeret, elment a templomba, hogy meggyónja bűneit. Bemegy a gyóntató székbe, és elkezdi mondani: - Atyám, én súlyosan vétkeztem. - Mondd csak el, fiam, hogy mit tettél, Isten majd megbocsát. - feleli a pap. - Van egy hűséges barátnőm már három éve, de még semmi komoly dolog nem történt köztünk. Tegnap elmentem hozzájuk, de senki nem volt otthon, csak a nővére. Kettesben voltunk, beszélgetni kezdtünk, aztán...hát... lefeküdtünk egymással. - Ez bizony hiba volt, fiam, de szerencséd, hogy meggyóntad. - Történt még más is...A múlt héten elmentem a barátnőm munkahelyére, és senki nem volt bent az irodában, csak egy kolléganője. Vele is lefeküdtem. - Hát ez már tényleg súlyos vétek. Ezért vezekelned kell. - Ez még nem minden. A múlt hónapban meglátogattam a lány rokonait. Senki nem volt otthon, csak a nagynénje. Vele is lefeküdtem. Atyám..., atyám! A férfi hirtelen észrevette, hogy a pap nincs a gyóntató székben. - Atyám! Hová ment? Elkezdte körbejárni a templomot, minden pad alá benézett, végül az orgona alatt találta meg a papot, meglapulva a sarokban. - Atyám, miért bújt be oda? - Ne haragudj, fiam, de miközben hallgattalak, rájöttem, hogy senki más nincs a templomban rajtam kívül.

danityu, Revan, Sky, Riddick, köszi nektek is.

The Thing (2011) Ritkán látni ennyire jól összerakott, az előzményt így tisztelő modern horrorfilmet. Persze az eredeti (mármint az eredeti remake ) hangulatát nem tudja hozni, az a nyitott bezártságérzet, a bizalmatlanság érzete nem jön át, ami egyrészt, a túl sok nappali és/vagy tiszta jeleneteknek köszönhető, másrészt, hogy karakterekben nem olyan erős, mint a "folytatás". Ennek ellenére a lények kinézete, a zene, a stílus (lassú, kimért - bár ez utóbbi a vége felé "sajnos" elveszik), és a tény, hogy sikerült viszonylag zökkenőmentesen összekapcsolni a két filmet, feledteti a hibáit. Összességében kellemes csalódás volt, egy kiváló film remek előzménye (külön pacsi, hogy a norvégok legtöbbször norvégul beszéltek egymás között).

Ez azért van, kérlek, mert csak nekem van az fenntartva. Mikor megszülettem, bevezették december 29-re is, csak a kedvemért, hogy ne kelljen márciusig várnom.

Én is így voltam vele. Az Aladdinnal talán egyszer eljutottam a második pályára, az Oroszlánkirállyal viszont semmit nem tudtam előre haladni. Majdnem, tizenkilenc NFS létezik.

Norbi, Donát, Karrde, Nabo, Rog, Kolmilan, Oldy, Embo, Ágki, Kósa, Frenkie, köszönöm szépen.

Köszi!

NDK-s Pong. Ilyen narancssárga csúszka volt a piszkosfehér-fekete színű, bazinagy távirányítóra emlékeztető "konzolokon". Meg egy szintén narancssárga kerek gomb, az indította el. Az volt a kőkori start gomb. Volt benne tenisz, páros tenisz, fallabda, meg páros fallabda. És hülye pittyegő hangot adott ki, mikor a labda hozzáért a "játékoshoz" vagy a falhoz.

Ezt baromi jól megcsinálták. Mondjuk azért az eredeti Alien trailer és e között alapból is van némi hasonlóság (gondolom nem a véletlen műve ): http://www.youtube.com/watch?v=LjLamj-b0I8&feature=related

Szerintem egy legjobb film díjat az egész film kap, az viszont nem csak a rendező érdeme, így ő sem veheti át jogosabban egymaga, mint a producer. Hiszen az egy dolog, hogy ő vezényli az alkotói folyamatot, de hozzátesz a forgatókönyvíró, a vágó, a zeneszerző, az egész zenekar, az operatőr, a színészek, stb. Így ha a rendező menne ki a díjért, akkor a nyomában araszolhatna az egész stáb is, mert legalább annyi joguk lenne átvenni. Ráadásul, pont, hogy sokszor a rendező inkább csak egy báb a producer kezében... Gondolom ezért is van külön legjobb rendező kategória, amit a rendező kaphat meg (bár eddig ötvenhét alkalommal mindig az a rendező kapta a díjat, akinek az alkotása a legjobb filmet is elvitte). Az egész filmet, annak elkészítésének minden részletét viszont a producer tartja kézben, ő felügyeli, sok dolog rajta múlik, ő bólint rá mindenre, még a rendező döntéseire is (persze ez is már producerfüggő, hogy ki mennyire szól bele a dologba, mert Spielberg például semmibe sem ártja bele magát, míg ugye Lucas nagyjából mindenbe, csak, hogy két szélsőséges példával éljek, de ott van Walter Hill is, aki már azelőtt eldönt mindent egy filmről, hogy forgatókönyv vagy rendező lenne...).

Nálam a KotOR volt az első olyan játék, amit úgy játszottam végig angolul, hogy kifejezetten odafigyeltem a sztorira. Emlékszem, mit össze nem szótáraztam, hogy megértsek egy-egy mondatot. Ha belegondolok, hogy azóta már simán kipörgetek játékokat szótár nélkül és pöcre megértem, mi több, jelenleg már az sem zavar, hogy a Mass Effect 3-hoz nem lesz (gyárilag) magyar felirat, hát úgy érzem, nagyot fordult a világ. Pedig hát a KotOR sincs még tíz éves játék. Jujj. Nálam az első FPS a Wolfenstein 3D volt, az első RTS meg az eredeti C&C. Életem első videójátéka meg egy az a TV-re kapcsolható kis NDK-s kütyü, amiben egy vonalat kellett tologatni teniszezés címén. Első komolyabb játék meg egy Elite (nem az űrhajós, na az volt az első űrszimulátorom) nevű játék (egy kis csávót kellett terelgetni egy labirintusszerű pályán és lelőni a támadó robikat). Ami meg már "jól" nézett ki, az a Golden Axe, kvázi az első koop játékom volt.

A producer afféle vezérigazgatónak is tekinthető egy film elkészítésében, vagyis ő kooridnál szerzi meg az anyagi javakat, a technikai javakat, vagyis ő vezényli le az egészet. Az, aki pénzzel is beszáll, az az executive producer, na ő mindennek a feje, ő még a sima producert is ellenőrizheti, felette már tényleg csak a stúdió vezérigazgatója áll.

De ez inkább már személyfüggő, mármint a Weinstein fivérekhez hasonló producerek esetén. Az Oscaron meg szerintem azért a producerek veszik át a legjobb film díjat, mert a filmek kvázi az ő tulajdonukban vannak.

Hupsz, ezt benéztem. Igen, így tényleg hülyeség, hogy tizenkét óra túl hosszú. Mondjuk a "mai fiatalságnak" már lehet, őket már nagyon rászoktatták a négy órás játékokra. Lehet rosszul tudom, de nekem úgy rémlik, hogy a Warcraft az RTS, nem RPG. Vagy a World of Warcraftra gondolsz? Én is viszonylag későn szoktam rá az RPG-kre, ami főleg annak volt betudható, hogy haverom idétlen japán RPG-kkel próbált rávenni, amik baromira nem jöttek be. Aztán egyszer leültem a Star Wars: Knights of the Old Republic elé, azóta csak a kedvenc műfajom. Bár ehhez nem kicsit járultak hozzá az olyan címek, mint Mass Effect, The Witcher, Fallout 3.

Boldog születésnapot!

Hát akkor legközelebb ne engem idézz és ne egy olyan fórumon írjál ezzel a megfogalmazással általánosságokat (mert ebben a fogalmazásban ez konkrétan nekünk volt címezve, még ha a szándék nem is ez volt), ahol rendes vásárlók vannak. Úgy könnyebb lesz nem felpróbálni azt az inget. Hát azért az 1-2 óra tényleg csak a Prince, Márió és hasonló játékokban volt elfogadott, ami azért érthető. De mikor megjelentek a különféle stílusok, mint az FPS vagy az RPG, akkor egyidejűleg a játékidő is drasztikusan nőni kezdett. Nem véletlen, hogy ma keveslik a tizenkét órás játékidőt, bár az szerintem már elfogadható, ha tartalmasan van kitöltve.

A producerek esetében ez baromira nem így van. Ne keverjünk ide művészetet, kreativitást és minőséget, ők nem művészek, kreatív szakemberek, a minőséget pedig pénzben mérik. Mivel kőkemény üzletemberek. Akkor lesz nevük a szakmában, ha a filmek, amiket támogatnak, dollármilliókat termelnek, nem akkor, ha kultuszfilmeket támogatnak, amik egy vasat sem hoznak. Az ilyeneket nem foglalkoztatják a stúdiók. Az producereknél maximum akkor számít a művészet, kreativitás és minőség (bár ez utóbbi még akkor sem biztos, lásd például Spielberget), ha ők a rendezők és/vagy írók is. És pontosan akkor csesződnek el a filmek, amikor ezek az üzletemberek a profitért beleszólnak a filmekbe, viszont sokszor akkor is lesznek pénzügyileg sikeresek, ezáltal a producerek is sikeresek. És ezért is röhejes, mikor a producerrel reklámoznak egy filmet, mert az olyan, mintha a bútorboltot a tulajdonossal, nem az áccsal reklámoznák.

Én ott felszedek egy AK-47-est, bebújok a dodgemek pályája mögé, ott hasra vágom magam és ráérősen leszedem a(z egyesével) közeljövőket (már aki átjut az aknazáramon, mert a claymorokat meg a pálya köré telepítem). A nyílt terepen mesterlövészpuskával csak addig van esély, míg távol vannak. Akkor még gyorsan meg lehet őket ritkítani, de amint elérik a kerítést, bújuk a dodgemek mögé. Onnan csak gránáttal tudnak kiszedni, de azt meg visszahajigálom a feladónak. Próbáld meg így. Amióta ezt a taktikát használom, sosem haltam meg. Vagyis három lépéses védelem: 1) Mesterlövészpuskával megtizedelni a komrádokat még távolról. 2) Aknazár a dodgem pálya köré. 3) Az öreg Kalacsnyikovval leszedni a túlélőket, akik utánad merészkednek a dodgem pálya mögé. Egyszer olyan jól sikerült, hogy Kalacsnyikov papa már csak akkor ugatott fel, mikor a odaszaladtam a béna baráthoz. Másik jó módszer, ha az óriáskerék mögé vackolod be magad, de akkor nagyon jól kell bánni a mesterlövészpuskával, mert azt több irányból is tudják támadni, így ha közel jutnak, onnan gyorsan kikaparnak. De ha távolt tudod tartani a ruszkikat, az is jó fedezék. Másik: MW-ben ne használd a shotit. Teljesen értelmetlen, hisz nagy távolságokra kell nyílt terepen lőni, amire a shoti alapból alkalmatlan. Iinkább legyen helyette egy pisztoly, vagy egy géppisztoly. A fő fegyver meg egy karabély legyen. Ugyanígy a mesterlövészpuska is csak addig használható, amíg fedezék mögött lapítva távolról aprítod a népet, aztán el kell dobni a francba. Tárazni meg fedezék mögött tárazz. Ha a placcon fogy ki a lőszer, válts fegyvert. A legtöbb játékban ez a módszer (amit amúgy a valóságban is alkalmaznak) használhatatlan, mert a karakter egy reumás lajhár sebességével cseréli a fegyverét, de az MW-kben hiper gyorsan lehet váltani, pláne ha az egérgörgőre helyezed a váltás gombját. Elő a pisztolyt vagy géppisztolyt és annak fedező tüze mellett irány a legközelebbi fedezék. Ott ráérsz tárazni (bár még jobb, ha ki sem jössz a fedezékből, akkor csak a tárazás hangján felbuzduló kamikazekat kell agyonlőni a másodlagos fegyverrel). Szerencsére az MW-kben az MI megrekedt a Quake 2 szintjén.

Szívesen! Nálam is valahol ott kezdődik a játékélmény, ahol a Mass Effect, legalábbis a Mass Effect óta. Azelőtt a Half Life 2-nél kezdődött. Amúgy vannak még jó FPS-ek (bár feltűnően akadnak bennük RPG elemek), mint a Bioshock széria, az említett Half Life széria, a Crysis és a Crysis Warhead, a Metro 2033. Ezekben ugyan nincs meg az a fokú szabadság, mint a Mass Effectben, a The Witcherben vagy a Fallout 3-ban (megjegyzem, ez utóbbi is részben FPS), de lényegesen több játéklehetőség van bennük, mint egyéb FPS-ekben. Ha még a Warhead is hozzá van csapva, akkor ez így bőven megéri. Anno kábé 4000-ért vettem meg a két első Crysist, és most ment olyan árba a második rész, hogy már azt is megérje megvennem. Így a három játék összesen kerül a fenti összegbe (ja, és a Warheadhez ugye a Wars-t is hozzácsapják, tehát technikailag ez így négy játék). Amúgy, jelenleg digitálisan és dobozosan összesen olyan 50 és 100 között van a játékaim száma (oké, a Mass Effect 2 három verzióban is megvan, de csak egyért fizettem - a Collector's Editionért - a többi a Bioware ajándéka volt!!!), és eddig csak a két Witcher gyűjtői kiadása került tízezernél többe. Na de azokban aztán egy kisebb atlasz méretével vetekedő Art Booktól kártyajátékon és térképeken keresztül mellszoborig és pólóig minden van (hát még a melléjük járó ingyenes letölthető tartalmak).

Ahogy a pofakönyvön is írtam: Fantastic!