De még mennyire romlott. Most két irányból is rálátok erre, egyrészt a cégünk felől, másrészt a kikötő felől. Ugye az is magánkézben (két párban ) van. És eszméletlen, ami itt is megy. Itt vaskos összegek forognak, hihetetlen pénzek (nem csak pénz formájában, hanem minden egyéb formában). És mennyit költenek a drága tulajok bármire, nemhogy a biztonságra? 0 Ft-ot! A pohár akkor telt be a főnökömnél, amikor egyik éjjel felhívtam és közöltem vele az aktuális tényt: áramszünet van, nincs lámpám, a kamerák amúgy sem működnek, elvették a gumibotunkat is, és még gázspray sincs (bár ebben lódítottam, mert ugyan nem lehetne, de van nálam, a sajátom). A kerítés meg amúgy is le van szakadva. És persze tök egyedül vagyok egy hatalmas placcra, amit fényes nappal sem lehet belátni a szolgálati helyemről (mert nappal nem járőrözhetünk!), nemhogy éjszaka az áramszünetes sötétben. Hogyan lássam el a dolgomat? Na, másnap visszakaptuk a lámpát (a gumibot máig sehol, azt végérvényesen lenyúlták a kollégák más őrhelyeken), és főnökünk erélyesebb fellépésének hála a kamerák újra üzemelnek. Persze, ha valaki ki akarja fosztani a kikötőt, még mindig legfeljebb annyit mondhatunk, hogy ejnye-bejnye.
Mennyibe fájna a tulajoknak két őrt kérni, szezon elejétől üzembe helyezni a kamerákat (április elsején van nyitás, kedden üzemelték be a kamerákat!), helyrehozni a kerítést? És ez tényleg csak a biztonság! Hol van még az, hogy csak akkor voltak hajlandóak függönyt cserélni a zuhanyzókban, mikor már az egyik hajótulaj, aki orvos, azzal fenyegetőzött, hogy feljelenti őket, mert szó szerint felzabálta a függönyt a penész. Vagy, hogy már két hete rágjuk a létesítmény igazgató fülét, hogy csinálják már meg a férfi zuhanyzó ajtaját, mert csak egy zsanér tartja. Biztos elkészül majd, miután rászakad egy gyerekre... És ez még mindig a jéghegy csúcsa. Szó sem esett a két lapátfelelősről, akiből csak az egyik dolgozik (a másik az említett igazgató csemetéje, és sz*rik mindenre), és persze, ami a másiknak meg van engedve, az neki nem. Meg sem merem említeni a csókosokat, vagy, hogy milyen alvilági alakok mozognak itt (komoly, sosem hittem volna, hogy lesz alkalmam maffiafőnökkel társalogni). Szörnyű! Pedig annyira jó hely lehetne ez, ha a két tulaj tisztességesen költene rá, és nem tenné zsebre a haszon 99%-át.
De a biztonsági cég is a megye élmezőnyében lehetne, ha a család, amelyik birtokolja, nem nyúlná le (vagyis hát, a tulaj apja nem nyúlná le a bevételt, mert amúgy a tulaj jó fej és hajlana is a befektetésre, de nem mer az apja ellen tenni... pedig az apjának semmi köze a céghez, se papíron, se máshogy).
Szörnyű állapotok, na! De sebaj, csütörtöktől már én is főnök leszek.