Én is elkezdtem a Crysis 2-t, miután sikerült némi helyet felszabadítanom. Háááát... első körben nem igazán fogott meg. A grafika csodás, az első képek láttán koppant az állam a földön. Már-már fotóreális. És bár a felbontást kicsit vissza kellett vennem (1280x1024-ről 1024x768-ra), még így is szebb az első résznél. Márpedig, ez nagyon nagy szó. Ennek ellenére álomszépen fut, pedig azt hittem, el sem indul (ezt a félelmem ráadásul tovább erősítette, hogy indításkor megkaptam azt az üzenetet, hogy a videókártyám nem támogatott... szerencsére ennek ellenére fut). Az opciózási lehetőségek kiiktatása viszont csúcs...
A zene is hihetetlen (nem csoda, Hans Zimmer), és az elején az átvezető is nagyon ott van.
De... miért kellett konzolátiratot csinálni? A hajamat tépem a nanosuit beállításaitól, az első részben ez remek volt, gördülékeny, itt meg olykor hasznavehetetlen (mikor minden ok nélkül nem enged rá mondjuk az álcázásra, pedig van energia... egyszerűen a nyíl nem megy oda). Persze vannak gyors billentyűk, de azért a Crysis és a Warhead után belém rögzült a nanoruha irányítása. Idegesítenek az állandó kiírások is, hogy mikor mit nyomjak meg (komolyan olyan ostobák a konzolosok, hogy ezekre maguktól nem jönnek rá?), azok a taktikai pontok is baromságok. Miért nem rajzolnak egy vonalat, amit lekövethetünk A-tól B-ig? Egyszerűen elmondják, mit csináljak, ennek mi értelme? Hadd játsszak már én...
Ami még nem tetszik, bár ez még vígan változhat a játék végéig, hogy nem igazán érzem, hogy ez a Crysis folytatása. Van egy romba dőlt New Yorkunk, ellenséges katonák, meg egy doki, akit meg kell menteni. Ja, meg egy járvány. Idegen hajót egyszer-kétszer láttam, de... a Crysis vége után én azt hittem, a folytatásban legalábbis háború lesz az emberek és az idegenek között. Itt meg még hideg sincs... De ez tényleg változhat még a sztori előrehaladtával, szóval egyelőre nem rovom fel.