Hol is kezdjem, hol is kezdjem. Azt hiszem, azt, hogy a második évad nem gyakorolt rám különösen nagy hatást, nem kell kifejtenem. Azt sem, hogy a harmadik ellenben számomra a legjobb évad volt. Bár itt is voltak nyúlások, karakteridegen pillanatok, mégis, az egész arányaiban sokkal jobban jött ki, mint a második szezon idején. Valahogy úgy, mint az első évadban. Ám míg az inkább afféle szárnypróbálgatás, útkeresés volt, a harmadikra már pontosan tudták, mit akarnak a készítők. És ez nagyon jót tett a szezonnak, és a sorozatnak is.
Az évad határozottan két részre bontható. Az első még a jól ismert össze-vissza ugrálós szakasz, melyben leginkább kiegészítéseket kaptunk a korábbi két évad egy-egy sztoriszálhoz, koherens egésszé téve őket. A második szakasz viszont már komolyabb lélegzetvételű, időrendben valószínűleg egymás után következő epizódokból állt. Azt hiszem, ez a szakasz, melynek elválasztása igen éles (egyik részben még ilyenek a karakterek, a másikban már olyanok) jelzi azt, hogy a TCW felnőtt.
Egyik nagy pozitívuma az évadnak a klónok, azon belül is a Domino osztag. Ki hitte volna az első évadban, hogy Hevy, Echo, Fives és a többiek – akik közül egyet például nem is említenek – jöttek valahonnan, sőt, tartanak valahová? A Domino osztag sztorija az egyik nagy átívelés az évadon. Bár kezdetben epizódszereplőknek tűntek, a harmadik évadban rajtuk keresztül megnézhetjük és átélhetjük, milyen tragikus is klónnak lenni. Elég csak belegondolni, milyen nagy reményekkel indult útra a Domino, és végül, mi lett a végük. Mára már csak Fives él, aki hiába lett végül ARC, minden testvérét elvesztette. Remélem, vele foglalkoznak majd még a következő évadban is.
A másik, ami tetszett, hogy nem csak az első két évad tátongó lyukait tömködték be, de a Star Wars univerzum és a TCW közti hézagokat is. Gondolok itt a szereplőkre. Gondoljunk csak bele, hány új arc tűnt fel a filmekből: Shaak Ti, Even Piell, Saesee Tiin, Tarkin, Chewie, Tarfful, Papanoida és családja, Greedo. Emellett sok-sok régi szereplő visszatért rövidebb-hosszabb időre. Ziro, Satine, Sugi, Seripas, Wolffe, stb. Ezt lehetne sorolni egy ideig. Ráadásul idén nagyobb szerepet kapott Dooku is, sőt, Sidious is kapott néhány remek pillanatot. És ami igencsak bejött, hogy végre Padmé is remekelhetett, mint politikus. Tudom, a politikai részek sokaknak nem jött be, de én nagyon élveztem őket, mert ezekben Amidala nem csak lövöldözött és nézett bánatosan (ep3), hanem azt csinálta, amit az ep1-2-ben: békés úton próbálta rendezni a dolgokat. Harcolt, de nem lézerpuskával, hanem szavakkal. Ez pedig nagyon kellett neki, hiszen valahogy el kell jutnia az ep3 bánatos pillantásaihoz. Úgy érzem, a harmadik évad epizódjai elindították az úton, és most már értem, miért nem olyan aktív a Köztársaság végnapjain.
Rákanyarodva a kiegészítésekre. Az első két évad összevisszaságát bár végül sikerült megszoknom, megszeretnem azért nem. Bár elismerem, jó buli sorrendbe pakolni őket. Ebben nagy segítség volt a harmadik évad, amellyel bár teljesen nem, de azért egy közelítő sorrendet fel lehet állítani. Ezeknek a kiegészítéseknek viszont nem ez volt az igazi erénye, hanem az, hogy rengeteg korábbi epizódot új megvilágításba helyezett. Például ki gondolta volna, hogy az első évad első részének, az Ambushnak komoly köze van ugyanannak az évadnak a végéhez, a Ryloth-trilógiához? A Supply Lines egy laza mozdulattal egybe kovácsolta ezeket a részeket, egyiket a másik következményévé tette. De ott az Assasins, Evil Plans, Hunt for Ziro trió, mely Ziro történetét zárja le, mely enyhén szólva is félbe maradt az első évad végén. Ez egyúttal a mozifilmhez is kapcsolható, ugye.
És akkor jöjjön az évad másik nagy erénye, amiben mondjuk a TCW mindig is kimagasló volt, de ezúttal a készítők még jobban odatették magukat. Ez a Star Wars univerzum szélesítése anélkül, hogy az unalomig ismétlődő motívumokat látnánk, vagy lerombolná, amit a filmek felépítettek. Igen, ehhez le kellett dózerolni néhány EU-s tézist, de mégis, képesek voltak azokat is felhasználva új utakat felkutatni. Gondolok itt a dathomiri boszorkák történetére, melyben Ventress és Darth Maul kapott új adalékot, miközben megismerkedhettünk az EU egy jelentős szegmensével is. Remek új karakterekkel, és az első olyan sztorival, amiről már most tudjuk, legalább még egy évadon átível majd. Ez pedig már a tudatos előre tervezés, ami szintén jó. Igaz, a felütés enyhén szólva is homlokráncoló, de bízom benne, hogy megoldják a problémát (azaz Darth Maul nem él).
De ugyanígy érdemes megemlíteni a Mortis trilógiát, mely nem az EU-ra tért ki, hanem a Star Wars egyik legfontosabb kérdésére, a kiválasztottra, illetve vele kapcsolatban az Erőre. Merőben szokatlan, vitatható és elgondolkodtató, de mindenképpen érdekes hármas volt ez, mely mind ezen, mind más fórumokon vita tárgyát képezte hosszú ideig. Persze ki-ki a maga elképzelése és vérmérséklete szerint fogadja el az abban látottakat, akárcsak én. Ennek ellenére a tény az tény: az egyik legösszetettebb trilógia a sorozatban, igen nagy mélységekkel.
Ezzel el is jutottunk a merészséghez. Az évad merész volt (amit néhány jól időzített humorral igyekeztek is oldani, így mégsem estek át a nyihaha túloldalára). Már a második évadban is voltak ilyen megmozdulások, de igazán most ért be ez. Eleve, a Mortis trilógia témája már egy elég merész húzás, hiszen biztos van olyan, akikben teljesen újraértelmezte a Kiválasztott és az Erő létét. De továbbmenve, a készítők nem féltek megölni ismert szereplőket sem. A második évadban Ponds parancsnok megölése már az első lépés volt efelé, de őt ugye annyira nem ismerhettük meg. Viszont idén meghalt Even Piell, az első filmszereplő, akit a TCW-ben egyesítettek az Erővel, és elvesztettük Echot és Katuunkót is. A Citadell trilógia amúgy is egy elég kemény epizód volt, és nem csak sötét hangulatával, hanem azzal a ténnyel is, hogy az egész mentőakció hatalmas áldozatokkal járt, ráadásul mindaz, amiért nekilendültek, félig Tarkin (megjegyzem, zseniális, ahogy megcsinálták, mind jellemre, mind animációra, mind hangra) kezébe került. Róla meg tudjuk, kicsoda és mire használhatja fel. És ha már merészség, hát ott az évadzáró történetszál, melyben gyerekeket rabolnak el prédának és ölnek is meg.
Szóba került már az EU, mint valami, amit itt-ott erőteljesen megváltoztattak. Ezt személy szerint díjazom, még semmi olyat nem gyúrtak át – vagy tettek semmissé – ami szerintem tragédia lett volna, vagy anno tetszett volna. Bár azt hiszem, az sem zavarna, ha olyat gyúrnak át/ignorálnak, ami tetszik, mert a helyén kezelem a könyveket/képregényeket (ugye a TCW-t is az EU egy szintjének tartok, ami bár minden más EU felett áll, nem egyenrangú a filmekkel). De, ennek ellenére nagyon díjazom mindazt, ahogy hozzányúltak, illetve azt, hogy hozzányúltak. Megtehetnék azt is, hogy teljesen figyelmen kívül hagyják, új dolgokat alkotnak, de nem ezt teszik. Köztes megoldással operálnak. És ez fantörpikus. Hiszen itt vannak a dathomiri boszik, Quinlan Vos, a hutt nagyfőnökök (micsoda figurák), a trandoshanok és a wookiee-k közti ellentét, és még selkathot is láthattunk!
A technikai fejlődésre sem lehet panasz. Mikor Obi-Wan, Anakin és Ahsoka megkapta az új kinézetét, a sorozat egyértelműen új szintre lépett, pedig ha valami, hát a látvány egy-két korai epizódot leszámítva amúgy sem volt rossznak mondható. Sőt, ellenkezőleg! Viszont azóta – hogy klasszikus idézzek – eszem, f*szom megáll! És nem csak a háttér összetettsége (két nünüke az utolsó két részben, mekkora arcok voltak ), hanem a karakterek animációi. Például Dooku nekem mindig is egy fatuskónak tűnt. Nem csak azért, mert olyan az arca, hanem mert nem igazán éreztem, hogy mimikázna. Az új technika viszont már feloldotta ezt a gondot, és ezt a készítők ki is aknázták az évadban, hisz Dooku sokszor volt jelen, sok-sok monológgal. De ott vannak a háttérben történő apróságok is, mint mikor Tarkin a fejét rázza, mikor a klónok szédelegnek a karbonittól, vagy megcsúsznak (állati, mikor Chewie belép a roncsba és elbotlik, teljesen természetes!). Nagyon jók, és így lesz egy animációs széria élethű.
Ami biztos, hogy a szavazáson nehéz lesz legjobb epizódot választanom. Bele lehet zsúfolni egy jelöltbe a huszonkettőből húszat? Azért húszat, mert két rész nem jött be. Méghozzá a mandalori duó. Itt szerintem elszúrták a megvalósítást. A téma sokkal komolyabb hozzáállást és legalább eggyel több részt követelt volna meg. Bár itt is voltak jó pillanatok, de az, hogy gyerekek voltak minden probléma megoldói a The Academy-ben, és, hogy a helyi import Coca Cola okozott megfejthetetlen járványt a Corruptionban, azt nem sikerült megemésztenem. De, hogy melyik legyen a kedvenc részem, az fogós, ravasz kérdés. Mert imádom a Heroes on Both Side-ot, hiszen megmutatja a Szeparatista oldalt is. Szeretem a Pursuit of Peace-t Padmé elkeseredett harca és Palpatine utolsó nagymonológja miatt. Imádni való Ahsoka és Padmé kalandja az Assassinsban, Jar Jar visszatérése a Supply Linesban, és a többi. Húsz rész van, ami így vagy úgy, de nagyon megragadott.
Viszont a kedvenc történeti szálam az egyértelműen a dathomiri trilógia. A cliffhanger a végén (amit Chewie-vel és Qui-Gonnal ellentétben – apropó, máig nem tudom elhinni, hogy Liam Neeson és Pernilla August szinkronizálta Qui-Gont és Shmit, újabb nagy piros pont az évad mellé – nem lőttek le előttem idő előtt) már ütős, de azok a fénykardpárbajok, Savage karaktere, Ventress kibontása, Dooku konspirációja, Katuunko megölése… az egész nagyon ott van a szeren. Hiába no, Katie Lucas az apja szellemi örököse. Mindegyik rész, amit ő írt, kiemelkedően a legjobb (és ebből öt ebben az évadban van, naná, hogy jó is lett ).
Egy szó mint száz, számomra ez az évad a legjobb eddig. Lehetne még mondani, hogy kevés volt az epikus csata, de helyette több volt a fénykardpárbaj, jobbak voltak a sztorik, jobban muzsikáltak a karakterek. Szóval, jobb volt az egész úgy, ahogy van. Csak így tovább és még sok ilyet!
