Jó kis szösszenet, Frenkie. Maximálisan egyetértek
Igen, ez az amerikai hadsereg, de leginkább a tengerészgyalogság bajtársiassága (bár mondjuk egyéb országok hadseregeire is jellemző). Bizonyára előtted is ismertek a "Nem hagyunk hátra senkit!", "Smeper fi(delis)", na meg az "Egység. Hadtest. Istent. Haza." mottók. Eme szavak szellemében képezik ki őket, és bár azért tartom valószínűnek, hogy a legtöbb esetben azért hollywoodi túlzás, hogy egy parancsnok így kibukik, mikor valaki elesik, azért egy jó parancsnok a lelkére veszi az emberei elhullását. Elvégre, azért van, hogy ő vigyázzon rájuk. Ő gondolkodik helyettük, ő irányítja őket. Nálunk például ez azért nem ilyen egyszerű, mert a mi katonáink - legalábbis régen, most már azért nem fogadnék rá - önállóan is gondolkodnak. Persze még az amerikaiaknál is fegyverneme válogatja, mert a Haditengerészet távolról sem olyan összetartó bagázs, mint a tengerészgyalogság. Ami főleg abból adódik, hogy náluk teljesen másak a körülmények. Ugyanez igaz a Légierőre is.