Dzséjt

Gondoltam rá, de több macerával járna, mint kihozatni. Meg kéne találnom - gőzöm sincs, hol van - és nem akkor szeretnék Budapesten keresgélni, mikor időre kell ott lennem valahol. Plusz amíg az útiköltséget nem fizetik vissza, addig pont a félretett pénzből kell finanszíroznom az utat.

Csak megőszülsz, mire sok lesz. Ne a fél évente egyszer megvett lottószelvény félretett árából fogok meggazdagodni, viszont van rá esély, hogy pont azon a szelvényen nyerek. És pontosan 0,0000000001%-kal több esélyem van azt a 225 Ft-ot 1 milliárdra beváltani, mintha nem venném meg fél évente. Amúgy, Donát, neked a szerencsejáték befektetés?

Ma már lőttem a koreai népköztársaság nanoruhás milicistáira, a tálib felszabadítási front turbános önkénteseire, sőt, még az egybesült földi tanács tengerészgyalogosaira és zerg szövetségeseikre is. Úgyhogy, a hidegháborús elvtársak, elvtársnők, távárisok és vietkingkongok holnapra maradnak. Úgyis, ha folytatják a jó CoD hagyományokat, kettőkor elkezdem és szerintem hatra pont be is fejezem

Mint ahogy a második évadban is voltak már kiegészítő részek (Cat and Mouse), így szerintem csak az alcím miatt nem vethetjük el, hogy később már nem is lesz. Elvégre, az első és ebben az évadban is vannak fejvadászok, mégis a második évadnak volt az az alcíme, hogy Rise of the Bounty Hunters (ami mondjuk baromira nem passzol a második évadhoz, de ez mellékes ).

Talán mert nem elég fürge és ő nehezen tudna suttyomban lelépni

Köszi, de engem az SFportal juttat be Már ha Jun visszaír még az idén... De jó, rövid is és még újat sem ad. Nem is tudom, miért nem veszem meg

Hál' isten, nem nézem feliratosan. Bár elég faramuci indok - ha valóban ez áll a háttérben -, hogy a gyerekek miatt, mert szerintem a gyerekek előbb nézik meg szinkronosan, mint feliratosan Jövő héten szerintem én is engedélyezem, hogy kihozzák (mivel együtt rendeltem meg apám karácsonyi ajándékával, így olyan napra kell esnie az érkezésnek, amikor ő dolgozik).

Szerintem biztos lesz még legalább egy szöktetéses jelenet, kár azon sajnálkozni, hogy kimaradt. Aurra, Boba, Bossk, Poggle és Tambor még a dutyiban ülnek, és nekik bizony ki kell jutniuk, hiszen később játszódó történetekben szabadon garázdálkodnak. Szinte biztosra veszem, hogy lesz egy nagy börtönlázadásos rész, amiben ezek öten kijutnak. Nem egy két perces jelenet kedvéért modellezték le a börtönt. Nyugi, eddig már sok lyukat betömtek, miért feltételezitek azt, hogy már végeztek?

Hm... én csütörtökön megyek, ha minden igaz

Yes-yes-yes-yes

Boldog születésnapot, Lord Revan

Miért ne lehetne? Az ő memóriájuk is csak egy számítógép winchestere, ami gondolom, mint minden normális számítógép, ez is sok különböző adat alapján kategorizálja az adatokat, köztük a létrehozás idejével. Elég csak megkeresni az adott időben létrejött file-okat (amire még egy win kereső is képes ), aztán F8 delete. Gondolom itt is megkeresték azt a pár órát, amíg C-3PO és R2 Bane-nél voltak, aztán törölték a feljegyzéseket. Az azért érdekelne, hogy a Star Wars univerzumában miért ilyen macerás a droidok memóriájához hozzáférni. Én úgy gondolnám, mint alapvetően számítógépként működő gépek (hogy most azon túllépnek-e vagy sem, az másodlagos a kérdés szempontjából), csak rácsatlakozunk egy számítógép és egy kábel segítségével az együk külső csatlakozójukra, a megfelelő programmal feltörjük a védelmüket, aztán letöltjük azt, ami a memóriájukban van. Ezzel szemben eddig akárhányszor láthattuk, ahogy megpróbálnak hozzáférni egy droid memóriájához, az nagyjából a droid kínzásával is járt. Először ugye Gha Nachkt szétszerelte R2-t, most pedig Bane sokkolta mindkét droidot. Ráadásul egyik esetben sem látható vezetékes kapcsolat a droid és a memóriáját kivetítő számítógép között (egész pontosan a Duel of the Droidsban R2 leszerelt feje - ami kivetítette az adatokat - és a teste - amit Gha Nachkt szintén elektromossággal piszkált - között nem volt kapcsolat, a droid mégis reagált a testét ért ingerekre). Mindez azt mutatja, hogy ezek a droidok, ha gépek is maradnak, annyira fejlettek, mint egy élőlény, úgyhogy nem csoda, hogy érzelmi reakcióik vannak külső ingerekre. Az biztos, hogy van egy nem vezetékes kapcsolat a testük és az egyéb alkatrészeik között (lásd R2 esete, vagy C-3PO-é az ep2-ben, mikor a fejétől megszabadított test tovább ment, és láthatóan még a környezetét is érzékelte valamelyest). Az is biztosnak látszik, hogy ezeknek a gépeknek a memóriájából már nem lehet csak úgy letölteni adatokat, csak ha ők is hozzájárulnak. Viszont ennél fogva a feltörésükhöz nem elég egy USB kábel és egy kódtörő program. Ja, és az is biztos, hogy ezek a droidok rengeteg módon adják és veszik az adatokat.

A TCW-ben az a bajod, hogy könnyű a Jediket kijátszani, a TFU-ban az, hogy senki sem kihívás neki. Mondjuk szvsz az reális, hogy egy rohamosztagos nem jelent különösebb kihívást, hacsak nem hátulról támad. Mondjuk én csak mediumon és hardon játszottam végig. Hardon azért már kihívást jelent a nagyobb tömegben támadó rohamosztag is.

Ha többi címet és space billentyűt használnál, lehet áttekinthetőbb lenne, de ez nekem elsőra nagyon zagyva. Amúgy az Ahsoka repeülési képességeire történő utalás hivatalos

Na, eljutottam oda, hogy megírjam az értékelésemet a második évadról. Tudom, így a harmadik évad derekán járva nem mondhatom, hogy elkapkodtam, de mégis jobb, mint a negyedik évad végén, nem? Azt hiszem, az már eléggé nyilvánvaló, hogy én nem dobtam hátast a második évadtól. Lehet a lelkesedés nem volt már olyan erős, vagy csak rossz passzban talált, nem tudom, de azt igen, hogy mi volt az, ami nagyon nem jött be. Az, hogy alig akad benne valami újdonság. A történetek java másolata filmeknek, néha szerintem már pofátlan módon. Elég csak megpillantani Karinát, aki akár Regina Horribilis, azaz az alien királynő testvére is lehetne. De ő még hagyján, alien rajongó felemnek bejött ez az utalás. Na de Zillo, aki azon túl, hogy randa, még a nevénél sem fáradtak azzal, hogy megkülönböztessék magukat az eredetitől, az azért kemény. Pár napja kaptam egy szerkesztőtől az egyik alkotásomra egy megszívlelendő (én meg is fogadom) tanácsot: ha már felhasználunk valamit, ne kontrázzunk rá azzal, hogy még hirdetjük is. Persze nincs bajom a nyúlással (mint látható, én is élek vele, máskülönben nem kaptam volna ilyen tanácsot), hiszen a hat mozifilm is buzgón él vele. Csak azok a fránya arányok. A hat film azért túlnyomórészt újat mutatott, ráadásul a felhasznált anyagokat is úgy mixelte, hogy azok eredménye is új lett. Viszont a második évad nem fáradozott mixeléssel, és újat nagyon keveset mutatott. Az évad alatt mániám volt, hogy hiányolom az új bolygókat. Bevallom, Coruscant és Geonosis a könyökömön jön ki. A Geonosist nem tartom arra érdemesnek, hogy öt rész foglalkozzon vele (valakinek viszont nagyon tetszhetett a készítők között), a Coruscantot meg három film alatt már baromi jól bejártuk. Igaz, ami igaz, az utolsó részben tudtak újat mutatni ezzel a bolygóval kapcsolatban is, de ez ugye a huszonkettőből egy. Azon túl csak a Jedi Templomot, a Szenátust, meg az Annex dómot láthattuk, amik nem igazán tudnak érdekelni? Illetve, tudnának, ha nem olyan részeiket mutogatták volna agyba-főbe, amiket már amúgy is láttunk. Persze kellenek azok is, de mellé kell az újdonság is. Új bolygó pedig végképp nem akadt sok. Az első évadban ott volt Christophsis, Teth (egen, én még mindig az első évadhoz sorolom a mozifilmet is), Rugosa, Rishi, Ruusan, Rodia, Vassek, Vanqor, Florrum, Quell, Maridun, Orto Plutonia, Iego és Ryloth, mind-mind olyan világ, amit még nem láthattunk a filmekben. A második évadban azonban mik is voltak? Láthattuk Devaront egy pillanatra, de a valódi, nem felvezetőben, hanem a cselekmény részeként szereplő új bolygóig tizenkét részt kellett várni. Túlvoltunk az évad felén, mire végre leléptünk a filmekből már ismert bolygókról. Eztán sem tobzódtunk, mert Mandalore-t követte Malastare és vége is az új világok listájának. Kurta. Márpedig a The Clone Wars sorozattól az egyik elvárásom, hogy szélesítse a Star Wars univerzumát, de mikor huszonkét részből olyan bolygók kapnak kettőnél több részt, mint Coruscant és Geonosis, és a Mandalore csak hármat, míg Malastare csak egyet, az nem bővítés. A dolgon persze szépít, hogy az ep3-ban csak érintett világokat, mint Felucia, Cato Neimoidia és Saleucami jobban megismerhettük. Ez mindenképpen az évad javára írható, viszont baj, hogy ezek is kettő-kettő illetve egy epizódot kaptak. A maradékban meg természetesen olyan bolygók tűntek fel, amiket már ismerhettünk az első évadból (Christophsis, Florum, Vanqor). Ennek fényében térjünk is rá a részekre. Abszolút kedvencem az évadban az 2x17 Bounty Hunters. Ami mondjuk kicsit ellentmondhat a fentieknek, hiszen a bolygó már nem új, mivel szerepelt az első epizódban, és a történet egyértelmű másolata a Hét szamurájnak. Tudom, nem vagyok egyszerű eset, de ha az lennék, most nem írnám le az 583. szót ebben a kritikában Valahogy ebben a részben minden benne volt, amiért szeretem a The Clone Warst és úgy alapvetően a Star Warst. A jó szemben állt a gonosszal és a jó győzött, mindezt kalandosan, könnyeden, szórakoztatóan és látványosan oldották meg. Volt benne egy kis tanító jelleg is, remekek a karakterek (Hondo, Embo és Sugi rulezz), szóval összességében nagyon egyben van. Num plus ultra! Azt hiszem, ez az eddigi legkedvencebb epizódom. Az évad mélypontja? nos, ez fogós ravasz kérdés, mert két történeti szál is nagyon lent van nálam. Az egyik a Zillo duológia, a másik az évadot nyitó trilógia. Zillo maga nem tetszik, és ezt az egész Godzilla-Cloverfield utánzatot valahogy nem tudom megemészteni, pedig annyira nem Star Wars idegen, mint mondjuk a zombigeok. Mégis, azok jobban bejöttek (talán azért, mert abban voltak zombik és még Alien utalás is és minő véletlen, mindkettőnek rajongója vagyok? de ez csak egy merész tipp ). A nyitó trilógiával meg az a bajom, hogy van egy harmadik része, aminek van egy számomra nagyon nem bejövő sztoriszála: a gonosz perverz Sidious papa gyerekeket lopkod a gonosz perverz céljaira. Eltúlzott tudom, de ez az egész nekem annyira karakteridegen, hogy azt megfogalmazni sem tudom. Ja és ebben van Mustafar is, amit abszolút fölösleges volt beleerőltetni a sorozatba. Legalább annyira az, mint beleszuszakolni a Dagobah-t az ep3-ba. Szerencsére azt kihagyták, de itt nem úsztuk meg. Szóval azt hiszem, hogy a 2x19 Zillo Beast Strikes Back (mely a legtöbb Godzillás nyúlást tartalmazza) megosztozik az Arany Nunaláb-díjon a 2x03 Children of the Force-szal. Ami a többi részt illeti, másolások, Star Wars idegen pillanatok és újdonságok hiánya ide-vagy oda, azért csak-csak bejöttek, több-kevesebb sikerrel. Az évadnak mindenképpen van még két igen kiemelkedő pontja. Az egyik a 2x05 Landing at Point Rain, melyben durvább és kegyetlenebb geonosisi csatát láthattunk, mint az ep2-ben, vagy az előtt és az óta a TCW-ben bármikor. Akcióban kimagasló, és a története is igen jó. A másik 2x12 The Mandalore Plot. Ebbe ugye megkaptam végre az új bolygómat, és pont azokét, akiket amúgy is nagyon kedvelek a Star Wars univerzumban: a mandalore-okét. Nagyon hangulatos epizód, remek kis belső intrikával és ami igazán szép, hogy képes hozzátenni a Star Wars Saga egyik fontos, de múltját tekintve nagyon elhanyagolt szereplőjéhez. Obi-Wan és Satine legalább olyan tökéletes páros, mint Anakin és Padmé vagy Han és Leia. Civódásuk amúgy az utóbbi páros legszebb pillanatait idézi. Természetesen nagyon tetszett a geonosisi és a Mandalore történetszál többi epizódja is, de ezek voltak a kiemelkedőek. De azért kitérnék a többire is. A 2x04 Senate Spy szerintem máig a legjobb intrikás rész és külön pozitívuma, hogy ezúttal a jófiúk csapat trükközik. Ráadásul ebben újra megnyilvánul Anakin Sötét Oldala. Azon kívül, egyedi rész annak tekintetében, hogy egyetlen lövés sem dördül el benne. A 2x06 Weapons Factory és a 2x07 Legacy of Terror szerintem nyugodtan említhető egy lapon. Az előbbi talán csak annyiban nem ér fel a folytatásához, hogy megint eljátszották a soha többé nem látható szuper fegyver ötletét. Szépek ezek a szupertankok, de teljesen feleslegesek, az egész sztori rendesen működött volna a már megszokott droidsereggel is. Ja és persze a Weapons Factoryban van az a pillanat, ami felett máig nem igazán tudok teljesen zöld ágra vergődni, de amíg nem lesz teljes az időrend, addig inkább nem is próbálkozom vele. A vége a geonosisi történetnek a 2x08 Brain Invaders, mely hamisítatlan Testrablók támadása és Alien egyveleg. Mégis hangulatos, és különösen tetszik a két padawan hölgy barátsága, na meg az, hogy Anakin itt nagyon-nagyon megmutatja a Sötét Oldalát (amire amúgy lehetne már több példa is). A Mandalore történetszállal azonban már nem ilyen felhőtlen a viszonyom, azaz nem tetszett minden része egyformán. A 2x13 Voyage of Temptation még mindig hozza az előző rész tetszési szintjét, pláne, hogy Obi-Wan és Satine mellé betársul Anakin is, aki természetesen nem hagyja ki egykori mestere cukkolását. Viszont a 2x14 Duchess of Mandalore, akármennyire is mélyebb a története, már nem tetszik annyira, mint az előző kettő. Talán pont amiatt, hogy a komolyabb sztori miatt kiölték belőle a mókát, Satine és Obi-Wan civódását és ez nekem, akinek pont ez tetszett az előző két részben, kicsit rányomta a bélyegét. Szintén tetszett a Grievoussal foglalkozó sztori. A jó tábornok enyhén szólva eltűnt az első rész közepén és majdnem a második évad közepéig kellett várni, hogy újra előtolja a képét. És nem is láttuk aztán se többet. Arra a két részre viszont, amíg tiszteletét tette, lefölözte az első évados jelenéseit, ami mondjuk nem volt nehéz, mert a jó tábornok legtöbbször csak iszkirizett. Most azonban a 2x09 Grievous Intrigue és a 2x10 The Deserter alatt elkente Eath Kott száját, befenyítette a Jedi Rendet és még Obi-Want is megizzasztotta. Nagy pozitívum, hogy ezúttal két háttér Jedit kaptak elő, azaz Eath Kothot és Adi Galliát, akiket csak az ep1-2-ben láthattunk a Jedi Tanács jeleneteinek hátterében. Az ilyet nagyon tudom díjazni. És ami szintén nagy pozitívuma a The Deserternek, hogy előveszi a klónokat és emberi aspektusból vizsgálja őket, ahogy anno az 1x05 Rookies. De míg abban az újoncokat veti össze a tapasztalt Rexxel és Codyval, addig itt a hivatásáért mélyen elkötelezett Rexet hasonlíthatjuk össze a hivatását inkább semmibe vevő Cut Lawquane-nel. Érdekessége, hogy mindketten a családi elkötelezettséget is szemügyre veszi a saját szemszögéből. Szintén tetszetős trilógia volt a záró sztori. A 2x20 Death Trap nagy erénye, hogy megláthatjuk a gyámoltalan, kicsit sem érzelemmentes Boba Fettet, és összehasonlíthatjuk a normális klón gyerekekkel. Látszik, mennyire máshogy lettek nevelve. A 2x21 R2 Come Home ezzel szemben inkább R2 jutalomjátékának tűnik, aki egymaga szembeszáll a fejvadászokkal, a gundarkokkal és még gazdáját és Windut is megmenti. A történet hátteréül szolgáló lezuhant Endurance pedig pazar. A befejező rész, a 2x22 Lethal Trackdown pedig felteszi a pontot az i-re, hiszen nemcsak főszerephez jut az évadban kevés teret kapó Ahsoka, de újra tiszteletét teszi Plo Koon és Hondo, ráadásul olyan a vége, hogy azon még az ep4-5-6-ot kívülről fújók is ledöbbenhetnek. Boba Fett és Bossk a dutyiban, a Slave I romokban. Amik kimaradtak. A 2x01 Holocron Heist remekül kezd, de a folytatástól annyira nem dobtam hátast. Nem rossz rész, nem azt mondom, de annyira nem kiemelkedő. Hasonló a helyzet 2x02 Cargo of Doommal, mely akció és megoldások terén kiváló, az összhatás mégsem gyakorolt rám nagy hatást. Ugyanilyen a 2x11 Lighsaber Lost, melyben bár szintén főszerepet kap Ahsoka, még mindig gondjaim vannak a kizsebelhető Erőhasználókkal (jó, egy padawantól ezt jobban elnézem, mint a Sith Sötét Nagyurától). És azt hiszem, ezekbe a jó de nem kiemelkedő epizódokba sorolhatom a 2x16 Cat and Mouse-t és a 2x18 The Zillo Beastet. Ez a kettő főként a hangulatával fogott meg, bár az utóbbira azért rányomja a bélyegét a jó öreg GodZillo (hogy álltam meg eddig, hogy ne nevezzem így? ). No, lassan zárom soraimat, jó hosszú lett ez is. Összességében azt kell írnom, amit már eddig is sokszor leírtam: a második évad nem nyűgözött le annyira. Voltak remek, kiemelkedő részei, de sajnos még azok is tartalmazták az újdonság hiányának problémáját, amit fő gondnak jelölnék meg az évaddal kapcsolatban.

Ma nézegettem jeleneteket a filmből, és annál, mikor Anakin kiráncigálja Obi-Want a leszakadt függőfolyosó alól, szöget ütött valami a fejemben (nem t'om, írta már-e valaki). Azt mondja Anakin, mikor Palpatine Obi-Wan otthagyását javasolja, hogy: "Ugyanaz lesz a sorsa, mint nekünk." Ez végül is, valamennyire igaz is, hiszen mindhárman egy Halálcsillagon haltak meg, Anakin közbenjárásával. Obi-Want az első állomáson vágta le karddal, Palpatine-t a másodikon vágta le a mélybe, ő meg azért halt meg, mert feláldozta magát a fiáért. Különös megnyilvánulásai vannak Anakin jövőbe látási képességeinek

A türelem ékes erény Azt hiszem, ön nyert, kedves uram Hehe, pár hete vettem meg a Crysist és a Warheadet 4000-ért.

Jó kérdés, lehet visszalopta, vagy titokban visszavásárolta (ki tudja, lehet a lefoglalt hajókat a Galaxisban is elárverezik, mint a valóságban ). De akár az is lehet, hogy ez nem pont ugyanaz a hajó.

Mélyen elítélem azokat, akik a Call of Duty-t előbbre helyezik a listájukon a Mass Effectnél Viccet félre téve, a fene sem fog kiadni 14 ezer forintot egy olyan játékért, amit négy óra alatt kijátszok, mikor fele ennyiért vettem több olyan játékot is, amit harminc óra alatt játszottam ki és azokhoz sok-sok szép extra is járt. Majd ha ezer forintba kerül, meggondolom. Addig meg kapja be az Activision és dugja fel jó mélyre a CoD sorozatát!

Valamit elfelejtettem megemlíteni korábban, ami ugyancsak nagyon tetszett ebben az epizódban. Talán először láthattuk C-3PO-t olyan közegbe, amibe való. Végül ugyan itt is belekeveredett valamibe, amitől - ahogy ő mondaná - rövidzárlatot kaphattak az áramkörei, de az epizód egy jelentős részében C-3PO-nak az volt a dolga, hogy protkoll droid legyen. És közben nem lőttek rá, nem volt egy hutt gengszter szeszélyének kitéve, nem lett ewok isten a Galaxis sorsát végleg eldöntő csata előestéjén, nem is csak háttérszereplő, akit csak azért látunk, mert annyira része az SW univerzumnak, hogy bűn lenne kihagyni, de amúgy tök felesleges, és nem is egy 9 éves kisfiú játéka. Hanem egy szenátor által rendezett diplomáciai rendezvény előkészítője és szervezője, ahol nagy szükség van protokollra. A processzorába is szállt a dicsőség végül

Én másabb típusú kiengesztelésekre gondoltam, de ez sem rossz megközelítés

Én nem olvastam utána, csak tippeltem

Oldi, nem tudom, mi bajod volt ezzel az SGU résszel, de sokkal jobb volt, mint az eddigiek. Mikor már kezdek végleg kiábrándulni belőle, jön egy epizód, ami visszaránt. Kár, hogy az ilyen után általában jön két-három epizód, amiben megint csalódnom kell. Úgyhogy ezúttal elhagyom a "remélem tartják ezt a színvonalat" szöveggel, mert úgysem tartják. Viszlát holnapután a Földön...

Én pont fordítva gondolom, mindnél több lett, annál jobb lett. Az első még nem nagyon tűnik ki a tucatakciófilmek közül, míg az utolsó rész egy remek példája annak, hogyan kell méltón elbúcsúztatni egy kiváló szériát. Ezért sem szeretnék soha Halálos Fegyver 5-öt. A négy résznek mindkét főszereplő szemszögéből van egy gyönyörű történeti íve, amit szépen elkezdtek, remekül kibontottak és végül nagyon jól lezártak.

Igen, hiszen még csak most akarják kiszabadítani Zirot.