Az már régen rossz, ha egy sorozat a közepétől jó, pláne, ha olyan sorozat, aminek összefüggő a története. Egy könyvet sem fogok végigolvasni úgy, hogy ha az első pár fejezet nem ragad meg, mert csak kínlódás. Nem szeretek kínlódni. Egyszer majd lehet, befejezem, de nem hiszem, hogy mostanában.
CSI-ból elég sokat láttam, mert anyám szereti, de csak a Miamit néztem több évadon át. Az Horatio Cane karaktere miatt tetszett, de úgy az ötödik évad magasságában azt is meguntam. Viszont az ellentéte, az NCIS, na az jöhet (bár a hatodik évadnál járok - magyarul nézem -, és az is kezd kicsit ellaposodni).
Én is így vagyok vele. Ha az első pár rész nem tud meggyőzni, akkor csá. Hogy mennyit nézek meg, attól függ, mennyire érdekel a téma, vagy látok-e benne valamit, ami reményt ad. Néha bejön (pl.: Spartacus), néha nem (Lost).
Én mostanában az ilyen komikus, nyomozós akciósorozatokra vagyok rákattanva. Chuck, Castle, Bones. NCIS, ezek az én zsánereim (ezeknél már csak akkor jobb, ha sci-fi is egyben, mint a Stargate SG-1/Atlanbtis és a Firefly). Könnyedek, viccesek, nem kell hozzájuk full agykapacitás és bármikor bármelyik rész bedobható, ha sz*ra kedvem.