Na és akkor most Bomarr írása, ami pazar lett, pláne, hogy többségében olyan filmeket szedett össze, amiket én is a műfaj legjei közé sorolnék.
-Élőhalottak éjszakája (Night of the living Dead ? 1968 ? USA)
Ezt viszonylag későn láttam, a remakelt Holtak hajnala után, mikor rávettem magam, hogy megnézzem az eredetiket. Mai szemmel természetesen már nagyon megmosolyogtató trükk vonatkozásában, és nekem valójában még a remake is jobban tetszett, de el tudom hinni, hogy ez a maga idejében befosatós film volt.
-Tombs of the Blind dead (La noche del terror ciego - 1971 ? Spanyolország)
A leírás alapján láttam ezt a filmet, de nemigazán emlékszem rá. Jó mély nyomot hagyhatott bennem
-Holtak hajnala (Dawn of the Dead - 1978 - USA)
Az Élőhalottak éjszakája után ezt is megnéztem, és hát na. A remake és számos zombitestvér után a haverokkal - azt hiszem ez sok horrorfan szemében istenkáromlásnak tűnhet - szabályosan végigröhögtük. Az előző részhez képest ez kiszínesedett, így a maszkok nevetségességének élét már nem vette el a fekete-fehér kép, hogy a művérről már ne is beszéljek. Egyszerűen képtelen voltam kicsit is komolyan venni, nemhogy félni tőle. Vannak pozitívumai, de valahogy már a maga korában sem hiszem, hogy túl félelmetes lett volna. Vagy ha igen, akkor tényleg kíváncsi vagyok, hogyan reagáltak az emberek az egy évvel később érkező, klasszisokkal félelmetesebb Alienre.
-Zombie (Zombie - 1979 ? Olaszország)
Ez kimaradt az életemből.
-Burial Ground: The Night of Terror (Le Notti del Terrore - 1981 ? Olaszország)
Ezt sem láttam, de ahogy elnézem, nem is baj
Heavy Metal (Heavy Metal - 1981 ? USA)
Most rákerestem youtube-ra és pótoltam. Akár egy vicc is születhetne róla: abszolút balszerencse zombiktól hemzsegő repülőről zombiktól hemzsegő szigetre pottyanni Érdekes koncepciója, hogy pont egy olyan gépen szabadulnak el a hullák, amely állig fel van fegyverezve, csak éppen minden fegyver a gépből kifelé néz.
-Gonosz halottak (The Evil Dead ? 1981 - USA)
Szerintem az egyik legjobb zombifilm, köröket ver Romero minden zombiholokausztjára (ez is istenkáromlás, tudom, de még párat el fogok követni ). És nem csak azért mondom, mert kiskoromban halálra rémültem tőle, hanem mert később ezt képes volt megismételni, mikor már felnőtt fejjel nosztalgiából újra megnéztem.
-A pokol hét kapuja (E tu vivrai nel terrore - L'aldila - 1981 ? Olaszország)
Valami rémlik a tarantulákról. De lehet csak egy másik pókos filmmel keverem.
-Életerő (Lifeforce - 1985 - USA)
Itt ragadom meg az alkalmat, hogy elrebegjek egy hálát, mert már rég vadászom erre a filmre, de mivel se a címét, se a szereplők nevét, de még a készítésének évét sem tudom, így nem sok kiindulási alapom volt a kutatáshoz (más hasonszőrű listákon meg még nem találkoztam vele). Anno ez is rendesen beparáztatott (ráadásul ezt az elsők között, ha nem a legelső zombifilm, amit láttam). De valahogy kiskoromban nem igazán fogtam fel, hogy ez zombifilm (így utólag visszagondolva pedig nyilvánvaló). Minden esetre nagyon paráztam tőle. Sajnos már ebből sem sok maradt meg, leginkább csak a vége. (Zárójeles furcsaság a számomra, hogy most nagyjából egy hónap leforgása alatt ez a harmadik film, amit rég keresek, de mivel semmit nem tudtam róla, nem találtam rá, erre egyszer csak az ölembe pottyan a címe. És ebből a háromból kettőt kis közösségünk egy-egy tagja - Bomarr és Zééé - súgott meg. )
-Re-Animator (1985 ? USA)
Erről már hallottam, de még nem vettem rá magam, hogy megnézzem. Ezen most változtatok.
-The Return of the Living Dead (1985 ? USA)
Igazi kis horrorparódia, de nekem személy szerint nem jött be. Talán azért, mert pont akkor néztem meg, mikor a zombikat még éppen komolyan vettem (kiskoromban), és valahogy nem tudtam összekapcsolni az addig látott horrorokkal. Valahogy úgy lehettem vele, hogy a horrorban ne vicceskedjenek. Ami kicsit ellentmondásos, mivel egy bizonyos másik film pedig éppen a paródia mivolta miatt tetszett, és nagyjából ugyanakkor láttam mindkettőt.
Gonosz halottak 2 (Evil Dead 2 - 1987 - USA)
Nagy csalódás volt, ennél nagyobb talán már csak a harmadik rész volt. Viszont itt nem is a poénokkal volt bajom, és nem is az ijesztgetéssel, hanem hogy majdnem pepitában ugyanaz, mint az első része. Csak ahogy te is írtad, nagyobb volumenben. És ez a nagyobb volumen valahogy nem jött be. Az elsőnek megvan az a sajátos kisköltségvetésű, spórolós bája, ami nagyon megfogott (mindig is szerettem, ha valaki kis pénzből csinál valami ütőset), és ez elveszett.
-Élőhalottak éjszakája (Night of the living Dead - 1990 - USA)
Sokkal jobban tetszett, mint az eredeti, igaz, előbb is láttam és még jó korban Az egyik kedvencem a témában.
-Hullajó (Braindead - 1992 ? Új-Zéland)
Na, ez az a bizonyos film, ami viszont akkor fogott meg a poénkodásokkal, amikor komolyan vettem a témát. Máig kedvencem, számomra ehhez még a Zombieland sem ér fel (bár nagy előnye van a Hullajónak a nosztalgiafaktorral). És ez az egyetlen film, ami annyira sokkolt, hogy a patkánymajom széttaposásánál (ami ugye még csak ízelítő ahhoz, ami azután jön) egyszerűen kikapcsoltam a videót, a TV-t, annyira sokkolt a látvány. Aztán persze fél óra múlva visszakapcsoltam, és akkor már egy ültő helyben végignéztem (és röhögtem), de azóta se tudott film így hatni rám (és talán ez az a pont, amikor az ingerküszöböm igen magasra ugrott). Sőt, ezt a filmet máig komoly lelki rákészüléssel teszem be a DVD-be, és annál a bizonyos jelenetnél máig nagy levegőt veszek. Pedig haláli film Gyilkos belek, karatézó pap, bébizombi, és persze a kultikus fűnyírójelent felvezetése: "A bulinak vége!" Ja és igen, Peter Jackson itt még ismerte az olló fogalmát.
-Cemetery Man (Dellamorte Dellamore ? 1994 ? Olaszország)
Valahogy ez is kimaradt az életemből, de olvasva, jobb is. Kiskoromban, mikor faltam a zombifilmeket és egyéb horrorokat, nem biztos, hogy tetszett volna (batya meg, akkor az Aliensből is annyi maradt csak meg, hogy félelmetesek a szörnyek, klafák űrhajók, és baromi faintosak a nagy puskák ). Így viszont felkeltette az érdeklődésemet.
-Versus (2000 ? Japán)
Az meg aztán már tényleg nem szép, hogy ha az embernek van egy haverja, aki folyamatosan ilyennel traktálja, mondván: te szereted ezt. Igen, szeretem a stílust, de csak a jó részét. És sajnos a Versus nem az első volt a listán, így nálam nagyon-nagyon felejtőssé vállt. Ja, és úgy megutáltam a japán filmeket, hogy ihaj.
-28 nappal később? (28 days later? - 2002 ? Egyesült Királyság)
Ezzel a véleményemmel valószínűleg egyedül vagyok a zombirajongó társaságban, de én nekem ez a film egy kolosszális csalódás volt. Nem azért, mert szaladgálnak a zombik, lelkük rajta. Az nem tud zavarni. De idegesítőek a karakterek, feszültségmentes és kiszámítható a sztori, és még ott az a mézes-mázas piknikes jelenet is, amit tátott szájjal néztem, de nem a csodálat miatt. És tudtak kontrázni, méghozzá a jelenet lezárásával. Egy éppen pont arra járó holló éppen pont vért csöpögtető csőre éppen pont a fickó fölött volt, és a fickó éppen pont akkor nézett fel, amikor éppen pont lecsöppent egy csöpp és az éppen pont a szemébe csöppent. Jááááááj!!!! Egyedül a vége tetszett, mikor a repülő elszáll hőseink fölött.
Még szegény kihalt London sem tudott hatást gyakorolni rám, mert egyre csak egyvalami járt a fejemben: én ezt már láttam a Resident Evil végén. Hihetetlen, de a Resident Evil vége és a 28 nappal később eleje majdnem jelenetről jelenetre ugyanaz. Hogy ki lopott kitől, azt nehéz eldönteni. Bár mind a két film 2002-es, Paul W. S. Anderson filmjét márciusban, míg Danny Boyle filmjét csak novemberben mutatták be. Viszont Andersonra jellemző, hogy pofátlanul megdurrant dolgokat és úgy állítja be, mintha az ő agyszüleménye lenne, így lazán el tudom képzelni, hogy járt a kezében a 28 nappal később forgatókönyve és lemásolta. A franc se tudja.
-Holtak hajnala (Dawn of the Dead ? 2004 ? USA)
Az első - és egyetlen - zombifilm, amit moziban láttam. Ugye itt még nem láttam az eredetit. Vegyes érzéseket keltett, mert mint zombifilm tetszett, de mint horrorfilm, háááát... Valahogy a futkározó zombi itt sem tűnt félelmetesebbnek, mint a járkáló zombi, sőt, ugyanolyan megmosolyogtató, ahogy a színészek előadják ezt (ha valamit még pozitívumként jelölnék meg a 28 nappal későbben, az a zombik játéka lenne). Aztán jött a pláza, és a film elejei feszültség elment. Dugnak, ökörködnek, idegesítenek. Aztán jönnek a csúcspontok, mikor féleszű kislány átszalad a kutyájáért, mikor a seggfejről kiderül, hogy tényleg seggfej, hogy a Szupercsapatot és a MacGyvert idéző buszjelenetről és az Arnold Schwarzerzombiról már ne is beszéljek. Egyedül a film végén sikerült némi feszültséget visszacsempészni a filmbe.
-Haláli hullák hajnala (Shaun of the Dead - 2004 ? Egyesült Királyság)
Alapmű! A két legnagyobb jelenet, mikor Shaun két egymásutáni nap átcaplat a házából a boltba, csak a két nap között volt egy zombi apokalipszis, viszont Shaunnak ez fel sem tűnik. Ami nem meglepő, hiszen nem sok minden változott. De a TV-s közlemény jelenete se semmi, és a film végéig sok-sok remek humoros momentum van. Tényleg nem az a harsányan röhögős film, de nem tudod nem mosolyogva nézni.
Nekem a címe is tetszik (ami magyar címeknél ritka), szerintem sikerült megtartaniuk az eredeti filmek címére történő komikus utalást. Tükörfordításban semmiképpen sem működne magyarul, azon kívül pedig csak egy alternatívát látok: Shaun hajnala, de ez meg nem igazán passzolna a film témájához.
-28 héttel később... (28 weeks later? ? 2007 ? Egyesült Királyság)
Mikor elkezdtem, húztam a szám. Az első nem tetszett, és ennek már a trailere sem fogott meg. De mondom, adjunk neki egy esélyt. Jól kezd, itt már nincs a fejemben egy másik film. Jól folytatódik. Jók a szereplők. Aztán bumm... az egész film elcsúszik egy banánhéjon. A banánhéj pedig a két baromi ostoba gyerek, akik képesek kijátszani a szigorú katonai ellenőrzést, majd jön a baromi ostoba apa, aki szintén ki tudja játszani a szigorú katonai ellenőrzést. Innentől kezdve hiába a sok akció, a drámai pillanat, a sok jó zombi, a film elvesztette számomra az erejét, és ezúttal a vége sem jött be. Mivel a készítők számítottak rá, hogy ez is kaszálni fog, naná, hogy úgy írták meg, hogy még nagyobb volumenben folytatni lehessen. Kár, hogy erőltetett lett.
-Terrorbolygó (Planet terror ? 2007 ? USA)
A Deadproofnak kétszer ültem neki és mindkétszer ugyanaddig bírtam. Pocsék film. Ez viszont bebizonyította nekem, hogy Tarantino és Rodriguez közül Rodriguezre érdemesebb fogadni. Nem azért, mert sokkal jobb rendező lenne, hanem mert képes ráérezni arra, mitől lesz egy pocsék film is jó film (a Kémkölykök című rettenetszériát diszkréten felejtsük el ). Ez a film tökéletes bizonyosság erre. A Planet Terrorban abszurdabbnál abszurdabb pillanatok vannak, nyüzsögnek a bomba nők, a történet, mint olyan, nagyon nem létezik, és még ott az elégő filmrészlet is. Engem a képminőség sem zavart, sajátos hangulatot kölcsönöz a műnek. És akármilyen blődség is az egész, működik. Vicces, undorító, szexi, cool. És meglepő cameo szereplők vannak benne
-REC (2007 ? Spanyolország)
Remek kis film. A 2000-es évek talán legjobb horrorja, zombifilmek közül meg mindenképpen az utóbbi évek legjobbja (már csak azért is, mert ezen kívül nem sok készült, azok is inkább paródiák). Sokan szőröznek azon ennél a filmnél is, hogy hogyan bírhatja ilyen sokáig a kamera, na meg, hogy miért vesz akkor is az operatőr, amikor a normális emberek kisebb gondja is nagyobb lenne a filmezésnél. Hát kérem, ez olyan, mint mikor az akciófilmekben képtelenek eltalálni a főhőst, vagy a sci-fikben van hang az űrben. A valóság kreatív elferdítése. És jót tesz a filmnek ez a különös kamerakezelés (szánom, bánom bűnömet, nagyon bejön ez az fps mód). Jobban beleélhetjük magunkat, amit az is nagyban segít, hogy olasz film révén kicsit közelebb áll a mi világunkhoz, mint egy amerikai film. Az amerikai remake-je, a Karantén már nem is lett olyan ütős (bár az sem feltétlen rossz).
-La Horde (2009 ? Franciaország)
Ez is kimaradt, bevallom azért, mert nagyon nem szeretem a francia filmeket. Taszít az a sajátos francia hangulat, ami árad belőlük (nagyon kevés kivétel van).
-Zombieland (Zombieland ? 2009 ? USA)
Mestermű! Mondom ezt úgy, hogy a téma jobb paródiájának tartom a Hullajót, de mint írtam, ott van egy tisztességes nosztalgiafaktor. De ez a film nyugodtan osztozhat a trónon a Hullajóval, mivel baromi jól ráéreztek a témában rejlő összes blődségre, és azt tisztességesen, nem undorítóan, nem bántóan, nem túljátszva figurázták ki.
És én még megemlítenék egy filmet. A holtak földje. Ennek nézőit szerintem két részre lehet csoportosítani: aki szereti, azaz én, és aki nem, vagyis mindenki más. Nekem ez a film az okos zombi ötlettel, a hagyományos sétálgatásukkal és az emberek zombilendben történő éldegélésével nagyon bejött. Semmi plusz nincs benne és az sem lett túl jól kivitelezve (változó fertőzési sebesség, logikát mellőző szereplők, még az apokalipszis közepén is csak a pénzzel foglalkozó gonoszok, stb), mégis, valahogy bejött.
