Dzséjt

Hatalmas!

Ez a Castle rész... húha! Az eddigi legizgalmasabb epizód volt a sorozatban.

Én a géppisztoly-shotgun-mesterlövészpuska kombót preferáltam. A géppisztoly jól jött a távol maradó, kisebb célpontok, meg a minigunos és a gránátvetős rohadékok ellen. A shotit előszeretettel használtam a nagydarab, közel merészkedő vagy nehezen sebezhető tetvek ellen (mint a tábornok úr elit harcosai vagy a villámszórós köcsög). A mesterlövészpuskával meg mesterlövészekre vadásztam, illetve azokra, akik túl távol voltak a géppisztolynak. A maradék fegyvereket meg csak kipróbáltam, de nem igazán győztek meg használhatóságukról. Ja, meg ott volt a minigun, na azokat mindig felszedtem és mentem vele aprítani Na meg, kis-RoboGodzilla sem volt rossz fegyver Szerencsére lőszerben nem sűrűn szenvedtem hiányt, hála a pontrendszernek és az elhullottaktól elkobzott célszerszámoknak Egyedül a gaz gizgaznál ürült ki a géppisztoly és majdnem a shoti is.

Hát nem t'om, a szilikonos cicit és a 20 hektoliter vér/kopf pillanatokat azért lehet kicsit hatásvadásznak nevezni, legalább az elején, amikor még a készítők is csak azt tudták, hogy cicit és vért akarnak bele

Ezen most hangosan felnevettem Találó megfogalmazás

Ha tudtam volna, hogy ilyen megosztó slágertémává lép elő ez az Ifjú, már előbb megcsináltam volna a leírást

Yep, Brett feltámadt és végrehajtó lett

6-8 óra, talán. Nem igazán néztem az időt, beszippantott

Frenkie, ha szereted a poénos, karakterekre építő, csavaros sztorijú sorozatokat, akkor hajrá Ody

Kösz Akkor már ketten vagyunk. GYERTEK!

:lol: Lásd kivel van dolgod: Kicsi Yub-yub is back!

Blugy-blugy, glugy-glugy Cameron nem tud elszakadni a víztől? Fogadok, hogy már meghagyta, hogy a hamvait a Titanic fölött szórják szét

Lehet vehemens voltam, ez egy ilyen nap, vagyis napok. Dettó

Ez értve, de úgy jön le az írásod vehemenciájából, mintha ezek miatt az egész sorozat el lenne cseszve számodra, és ezek után mi meg itt dicsérjük össze-vissza. Így meg elcseszték a két karaktert. A nyolcadik évadban már a nézőnek volt kínos az a szórakozás, amit erre a két madárra írtak. És pont ez a jó a Chuckban, szembe megy a módival, ami végtelenül unalmas már. Persze érthető, hiszen sokak pont azt szeretik, hogy össze jönnek-e vagy nem, de személy szerint, engem mocskosul tud irritálni. Abból is lehet érdekes dolgot csinálni, ha a két karakter nem nyolc éven át kerülgeti egymást. Azzal legalább a sorozat is halad, a karakterek is fejlődnek, és nem unja meg az ember.

Akkor ne nézd, ha nem tetszik, hát most erre mit lehet mondani? Marha jól van adagolva a Stargate-ben, össze se jöttek soha a büdös életbe, annyira jól adagolták. A Bones is marha jól van adagolva, a végetelenségig adagolják, míg nem lesz az is cancel és ők sem jönnek össze. Ez aztán a jó adagolás Nuku előrelépés, az nem adagolás, hanem rétestészta effektus: nyújtják, míg vége nem lesz, és mi az eredmény? Egy történet, amiben X évig semmi előrelépés nem volt. Hű de jól volt adagolva a semmi De mint írtam, ízlések és pofonok. A Chuck akkor is egy király sorozat (a nézettsége meg őszintén szólva, magasról és nagy ívben le van tojva - a sorozat milyenségéhez nem sok köze van). És ha már nem tetszik, hát, az első mondatban a megoldás. Mi meg hadd rajongjunk kedvünkre, amíg tetszik. Aztán, ha már nekünk sem fog tetszeni, mi sem fogjuk nézni. Ennyi.

No, elmarad a világvége, Frenkie. Befejeztem a Bulletstormot Remek kis játék volt, remek ötletekkel, csak kár, hogy ezt is úgy hagyták abba, ahogy. Jöhet a folytatás.

Kudar (4. évados Chuck) Persze, ízlések és pofonok, de szerintem a Chuck ezerszer jobb, mint a Lost, a Spartacus, a CSI vagy a Stargate (ahol meg ugye O'Neil és Carter szenvedett 8 éven át -> ez a szenvedés). De hát kinek mi tetszik. Szerintem a Lost rajongás van enyhén szólva túllihegve ezen a fórumon

Most tényleg ezen fogtok lovagolni? A leglényegesebb része az egész epizódleírásnak, de komolyan

Bezony, és még milyen csavarokat visznek bele. Emellett meg a humor és a karakterek azok, akik viszik. Az utóbbiak nem csak szerethetőségében, de fejlődésében is. Nem csak Chuck és Sarah, de még Morgan is sokat fejlődött a négy évad alatt. Na meg az is egy előnye, hogy itt nem sz*rakodnak a két főszereplő viszonyával, mertnek előre lépni. Ez sajnos a Castle-ről és a Bonesról, ami még hasonló széria, nem tudom elmondani Hiába no, imádom ezt a Chuckot Csak kár, hogy most már csak heti egy új részt láthatok Spartacus: Gods of the Arena Én is letudtam. A 4-5, részt tegnap bepótoltam, és most este letudtam az uccsó részt is. Jó volt. Ez a kis mini ugyan nem tetszett annyira, mint a Blood and Sand, de ennek ellenére tetszett. Főleg, hogy az elején több karakter is igen szokatlan pozícióból indult, homlokegyenes másból, mint ahogy azt az elődben megismerhettük. Az egyetlen, ami visszafogta a dolgot, az az előzmény jellegben keresendő. Mivel mindenkinek ismertük a sorsát, az ármánykodások nem voltak olyan súlyosak. Így elmaradtak a nagy meglepetések, de szerencsére ezt a készítők is tudták, így inkább a szereplők jellemére hajtottak rá (bár ezen a téren szerintem Crixusszal még foglalkozhattak volna, kicsit kevésnek éreztem a jelenlétét). Ami jól sikerült. Csak kár, hogy nem minden tetű feje hullott a homokba, de még ott lesz az alkalom a következő évadokban. Azt a két retardáltat, akik annyira élvezték a Batiatus ház nyújtotta örömöket, igazán kinyírhatnák. Ami a Blood and Sand második évadát illeti... Nagyot kell ütnie a sztorinak, ha át akarják vészelni Andy Whitfield lecserélését. Most, ahogy hallgattam az utolsó percekben, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy más játssza Spartacust. A megjelenése, a hangja, ő így maga Spartacus, és most valaki más lesz. Szerintem ezzel még bajok lesznek

Én most hagytam abba kicsit (lehet még játszok vele majd később). Állati játék! Baromi jó ötletek vannak benne (mikor a Godzilla robotot kellett irányítani, az fergeteges ). És a szövegek, amiket levágnak. Némelyiktől gurulni lehet

Hát nagyon remélem. Pedig tényleg jó fejnek tűnt az ex-Superman. Bírom, ahogy változnak a karakterek ebben a szériában.

Nemtől független, ha gyűjtőnév (pl.: ifjú írók). Bár lehet még ifjú lány is, de akkor pont így szokás írni: ifjú lány. Mivel önmagában az ifjú mindig fiatal férfit jelöl. Nem véletlen nincs ott a lány szinonimái között És csak jelzőként használjuk? Na akkor ide süss: Az ifjú kiment a roskadozó pajtába, felnyergelte deli paripáját és kivágtatott a végtelen pusztába. (Megjegyzem, ez egy ritka randa mondat a felesleges jelzőkkel. ) Itt mintha nem jelző lenne Persze a fiúval sincs semmi baj, csak ritka snassz nekem. Magamban én lendületből ifjúnak fordítottam. Na, erre nem találtam rá. Kösz a kiegészítést.

A son azt is jelenti, hogy valakinek a fia (sőt, inkább ebben az értelemben használják, a másik meghatározásra inkább a boy az elterjedt). Itt meg aztán pláne azt fejezi ki, hiszen az Atya fia. A Fiú snassz, nem is passzol ehhez a misztikus fantáziavilághoz. Viszont, ha felcsapsz egy szinonima szótárat, akkor a fiú alatt megtalálod ezeket: ifjú, fiú, srác, fiatalember, siheder, legény. Ezek közül szerintem az ifjú passzol a legjobban ehhez a sztorihoz. Kifejezi, hogy egy fiatal fiúról van szó, és azt is, hogy az Atya fia, ráadásul nem is olyan snassz, mint a szimpla fiú.

Bunkó vagyok, vállalom

Nálunk is verőfényes napsütés volt egész nap, hónak még hamva sem volt, nemhogy híre (még a Bakony sem havas). Ha nem lett volna mínusz három fok, azt mondtam volna, hogy itt a tavasz. Így viszont csak a radiátor innenső oldalán volt kellemes meleg