Dzséjt

A miénk, a hófehérke Junior úgy is mászkált kicsit. Miután megszületett, eltévedt az anyja felé menet és a kisszobából egészen a konyháig eltepert a kis pirinyó. Egyszer csak egy nagyon vékony sírásra lettünk figyelmesek. Mázli, hogy egyikünk sem lépett rá.

Odaképzelve Ez egy remek megfogalmazás!

Ortis, jó lehetett a kis kirándulásotok. Régen mennyit sündöröktem Mi-8-asok, 17-esek, 24-esek közelében vagy éppen, bennük. Most meg már tíz éve közelről nem is láttam se katonai, se civil helikoptert (de még repülőt sem). Fenéért kellett bezárni Szentkirályt De jó! Aranyosak lehetnek. Imádom a kismacskákat, mikor olyan kis esetlenkék, picik a füleik és nagyok a szemeik, és nekiindulnak felfedezni a világot. Akkor hál' istennek már ezt sem kell leírnom. A poén az, hogy mögöttük majdnem szó szerint ott állnak puskával. Mondjuk azért van abban valami irónia, ha valaki a gyors sávszélességű neten át, a csúcsszámítógépe segítségével, a TV-vel, mikróval felszerelet lakásban ücsörögve irigyli a Észak-Korea helyzetét, ahol se net, se számítógép, se lakás, se semmi, legalábbis, ha nem születtél a hatalom körébe. És egy költői kérdés: Mi van, ha az az agymosás, hogy az állam mossa az agyad és nem az állam, hanem az állam ellen lázadók követik el?

Milyen türelmetlen emberek vagytok Én kinyírtam! 9999x próbáltam, de kinyírtam. A g*ci beragadt egy bugba a vonat közepén Én el sem tudtam kezdeni. Egyszerűen nem hallottam akkor még róla. Sajnos nekem akkoriban a játékbeszerzőm apám egyik haverja volt, ő meg főképpen Star Wars játékokkal látott el (Jedi Knight, Dark Force, X-Wingek, Rogue Squadron, stb), meg becsúszott ugye a két Quake, a Doomok, a Bloodok, a Duke Nukem, ezek főleg suliból. De valahogy még az iskolában sem nyomatta senki sem a Half Life-ot (így visszagondolva, nem értem, hogy hogyan lehet ez, mert voltak ott nagy FPS guruk). 2000-ben, mikor rendszeresen elkezdtem venni a PCGurut, na akkor kezdtem igazán képbe kerülni a játékok terén és ismertem meg a Half Life-ot a folytatás beharangozása révén. És olyan 2003 környékén, mikor már olyan netünk volt, amivel gyorsan lehetett letölteni, akkor szedtem le. Sajnos későn. A grafikája már nem volt 2003-as szemmel megragadó (bár hozzáteszem, hála a Blue Shift grafikai tuningjának, sokkal szebb lett, mint eredetileg), az MI minden tudása alap volt akkorra, így technikai téren ami megragadó volt új korában, sajnos engem már nem foghatott meg. Viszont a sztori és a hangulat engem is rabul ejtett (pláne a Blue Shifttel és az Opposing Force-sal kiegészítve). De a világa csak a Half Life 2-ben teljesedett ki, nekem ezért is tetszik az jobban.

Hát igen, enyhén szólva sok az ismerős beállítás De mutat csekély hasonlóságot a Ghost in the Shell című mangával is: http://beyondsilence.uw.hu/manimgyok.html

Egyrészt, nem Nolanról beszéltem, hanem a filmről, másrészt, a tűnik rész nem neked szólt, csak összekutyultam az idézést és nem vettem észre (javítva), harmadrészt meg nincsen Azt hittem 13. emelet koppintás Na jó, az az egy biztos nem lehet, mert mindkettő '99-es. A Mátrixban sok minden van, ahogy írod, Dark City is.

Esetleg valami rosszul került bejegyzésre a cím a fórum adatbázisában.

Na ez erőlködéssel sem jutott volna eszembe Inkább a Dark City.

Itt és a PCGuru DVD-jén láttam a trailert és nem rémlik, hogy itt lett volna hozzá történet összefoglaló írva (a Gurun meg 100%, hogy nem volt) Filmes oldalakat én egyáltalán nem olvasok De amúgy a sztori a trailerből is kiderül annyira, mint az ilyen összefoglalókból. Amúgy mire gondoltál "másik" alatt? A tűnik szó melyik felét kell elmagyarázni? Szerintem sohasem légből kapott, az más kérdés, kit mennyire zavar. De azért Nolan sem kivétel a szabály alól: minden alkotó csen valahonnan.

Mindenki? Akkor már megint kiesem a mindenkiből, mert én még ennyit sem tudok. Láttam egy trailert aztán csókolom Hozzá teszem, a trailer alapján nekem enyhén Dark City utánzatnak tűnik.

Nálam az a gond, hogy nem tetszett a trailer, nem tudok semmit a filmről (ez mondjuk tényleg nem baj), nem vagyok annyira elájulva Nolantől (de ha el lennék, pusztán a neve akkor sem lenne elég, hogy becsábítson a moziba) és mindez miatt abszolúte nem érdekel a film. Majd meséljétek el, milyen volt

Nem te vagy az egyetlen

Hát olyan NDK-s, csúszkálós ping-pong játéka volt valakinek? Nekem az volt az első és máig egyetlen konzolom, de milyen deathmatchokat és coop modokat nyomattunk

Ez a routeres probléma. Ha routeren keresztül kapcsolódik több gép a netre, akkor kívülről látszólag mindegyik ugyanarról az ip-ről fog csatlakozni. Azonban ez a cím tulajdonképpen nem a gép címe, hanem az egész alhálózaté, illetve azé az eszközé, ami ezeket a gépeket "kijuttatja" az internetre. Az alhálózaton belül az egyes gépeknek NEM lehet ugyanaz az ip-címük. (Ezek a belső címek rendszerint 192-vel kezdődnek.) Vagy egy hálózaton voltak. Vagy még az is megeshet, hogy mindkettejüknek dinamikus IP-je van, és véletlen egymás után megkapták ugyanazt az IP-t. Bár mondjuk ennek a valószínűsége 1 a jó magas számhoz, de megeshet.

Azt én is imádom, pláne, ahogy ki lehet vele szedni a fedezék mögött lapító gazokat. Apám össze-vissza röhögött azon, ahogy szórakoztam a golyókkal. Bebújt a teherautó mögé a csávó? Sebaj, szép nagy ívben beröpítettem. Pajzs mögött sunnyog a disznaj? No problémó, földközelbe viszem a golyót és bokán lövöm. De a kedvencem, golyót kilövöm A jelű tetű felé, de mielőtt becsapódna a golyó, huss, kimanőverezem és B jelűt tetű fejét robbantom le vele. Nem tudom, ki találta ki ezt az irányítható golyót, de nagyon feldobta vele a játékot A Half Life 1 nem tudom miért, engem valahogy nem tudott megfogni. Lehet azért, mert a HL2 megjelenésének küszöbén ismertem meg (láttam a videókat és gondoltam, kipróbálom). A HL2 nekem mai napig nagyon nagy játékélmény, de a HL1 ahhoz képest csak átlagos. De mondom, ez valószínűleg csak amiatt van, mert későn ismertem meg. Na majd ha egyszer elkészül a Black Mesa mod. A HL2 viszont, ajaj Az hihetetlen hangulatú (és olyan jó magyaros, trabik, Keleti pályaudvar, City 17 baromi ismerős lakótelepei - nálunk ilyen a Csolnoki lakótelep ), ráadásul remek a sztorija és szerintem kevés olyan játék van, amiben ennyire élnének a karakterek. A Quake széria nálam különleges helyen van. A Quake 1 volt az első játék, ami telepítve lett az első PC-émre. A Quake 2 volt az első 3D-s játékom (még Voodo 2-es 3D-s gyorsító kártyán) és egyben az első játék, amit megvettem eredetiben. Imádtam, személy szerint jobban, mint a Quake 1-et, pedig azt többször játszottam végig. A Quake 3 volt az első (és azóta is egyetlen) multi játék, amit nem csak kipróbáltam, de huzamosabb ideig játszottam is. A Quake 4 pedig az első játék volt, amit a jelenlegi gépemre telepítettem. A Quake 2 a kedvencem, bár a Quake 1-et többször végigvittük haverral (ő lőtt, én vezettem, jaj a régi szép idők ). Az első résznél fogalmunk sem volt még, mi az a load és save, így minden héten pénteken, mikor haver átjött, elölről kezdtük. És akárhányszor meghaltunk, a pálya elejéről kellett újrakezdenünk (hol volt még akkor a quicksave és quickload ). Így ha egy Quake pályát nem játszottunk végig százszor, akkor egyszer sem, de tuti keveset mondtam, hiszen négy játékszakasza van az első résznek, és ahhoz, hogy előjöjjön a végső pálya, mind a négy szakasznak teljesülnie kell. Szóval minden pénteken végigjátszottuk az előző szakaszokat és mindig csak egy kicsit jutottunk előrébb az új szakaszon. Lehet ezért rögzült belém, hogy gyorsan végigtudok vinni egy játékot. A Quake pályáin a sokadik végigjátszásnál már hardon sem okozott gondot az ellenség letarolása Persze ennek meglett az a hátulütője, hogy a mai napig fejből fel tudom mondani a játékot ellenség hollétre és fajtára, ellenük bevetendő taktikára és viselkedésre pontosan Aztán jött a Quake 2 és felfedeztük a save és load csodáját, s hopp, máris nem kellett ezerszer végigjátszani a játékot. Azok a régi szép idők.

Csak ha ugyanarról a gépről írnak vagy ugyanaz a router osztja meg őket, amúgy nem.

Na ja, csakhogy mi, akik ilyen személyes körben találkoznak, mint egy lakás vagy ház, már több éve, nem egy néhányunk esetében több, mint öt éve ismerjük egymást, napi szinten kommunikálunk itt és többünk msn-en is, és még így is az első ilyen találkozót csak tavaly rendeztük meg, amit sok-sok nyilvános helyen találkozás előzött meg. Azaz az ismerkedés. Normális esetben először ismerkedik az ember és csak aztán megy "szobára". Egy lakásba/házba történő betorpanás az ismerkedés szakasz illetlen mellőzése. Gondolom megérted, hogy az, aki meghív a saját otthonába, meg akar ismerni, hogy megbízhasson benned. Te sem hiszem, hogy beengedsz vadidegeneket az otthonodba. Szóval, szerintem érthető, hogy ezúttal elutasítást kaptál, de hidd el, szívesen látunk nyíltabb találkozókon (olyat is rendezünk eleget), ahol hipp-hopp össze lehet velünk haverkodni. Amúgy Llew nem volt túl jó példa, mert lehet, hogy nem ír sokat, de sokunk már több, mint öt éve ismeri. Ebből is látszik, hogy nem a hozzászólások száma a lényeg, hanem, hogy ismerjük valami úton-módon.

Igaz, ami igaz, én sem voltam éppen mesterlövész állapotban Amúgy majdnem úgy van, ahogy írod. Ebéd után ülök le általában játszani, ha időm engedi. De legfeljebb csak négy órát játszok, az ülepem erre van szabadalmaztatva Illetve, ha érzem, hogy már jön a vége, akkor kitolom, de az ritka. Meg néha, ha olyan a játék, este is játszom még egy-két órát, ilyen volt most a Singularity. Akkor van baj, ha eme délutáni négy óra alatt kipörgetem a játékot, mint a Modern Warfare 1-2-t Illetve szoktam kivételt tenni kolosszális játékokkal, amik tényleg nagyon sok időre oda tudnak szegezni (na már, ha nincs dolgom) a monitor elé. De az ilyen ritka, mint a fehér holló, és voltaképpen csak négy van: Half Life 2, Mass Effect 1-2, The Witcher. A HL2 előtt egyszer több, mint tizenkét órát töltöttem el úgy, hogy észre sem vettem. Kilenckor neki álltam és este tízkor arra lettem figyelmes, hogy sötét van. Na ilyen se előtte, se utána nem volt. Még egy hozzátétel ehhez a gyors végigjátszáshoz. Az Assasin's Creed 2-t már napok óta játszom (bár most úgy két hete nem nyúltam hozzá az elfoglaltságaim miatt), és még mindig nem hiszem, hogy a vége felé járnék. Az megfelelően hosszú játék, ráadásul hatalmas játéktérrel. A Singularity-nek és társainak (Modern Warfare 1-2, hogy mást ne mondjak) az is a baja, hogy lineáris, kis játéktérrel (jószerivel bunkerek, faluk lezárt utcái), így még a mászkálás és a nézelődés is erősen korlátozott. Kösz, bepróbálom.

Nem is igaaaaaz Na jó, tényleg nem igaz, én nagyon sokat nézelődöm, keresgélem a felvehető cuccokat (muszáj is, különben nem lehet fejleszteni a fegyvereket, képességeket), sőt, még fölöslegesen szórakozom is, ha adódik rá lehetőségem. Ebben az időmachináló kütyünek hála bőven akadt lehetőségem, és csak nagyon kevés olyan ellenfél volt, akit színtisztán lelőttem. De sajnos ezek a játékok akkor is rövidek, és a sok szórakozással sem lesznek hosszabbak. Kellemes csalódás, hogy ezt nem négy órába telt végigvinnem, hanem két délutánba, meg egy kicsi esti lődözésbe. Szóval durván 8-12 óra. Ha viszont csak végigrohannék, akkor lenne szerintem 4-6 óra a tiszta játékidő. Ráadásul a játék maga nem is nagyon nehéz, normál fokozaton körülbelül hatszor, talán hétszer haltam meg. Anno a Half Life 2-t minimum 24 órába telt végigjátszanom, réges-régen pedig a Quake 1-et és az első Aliens vs Predator játékot hetekbe tellett végigvinnem. Az mondjuk más kérdés, hogy most az előbbit kettő, az utóbbit négy óra alatt kivégzem a legnehezebb fokozaton Összességében ja, a rutin azért visz előre (az biztos, hogy nem állok le, még nézelődés közben is mozgok, szóval a folyamatosság tényleg meg van), de sajnos a játékok is, különösen az FPS-ek mocskosul rövidek. Amúgy Frenkie, te már láthattad, hogy hogyan játszom. Más, ajánljatok valamit. Valami jó lövöldözőset (lehetőleg olyat, amivel még nem játszottam ), mert most olyan hentelős hangulatban vagyok, de amióta nem veszem a PCGurut, kiestem kicsit a képből (ha Frenkie nem szól, erről a Singularity-ről is megfeledkezem).

Akkor nem ez lenne kiírva, és nincs minden nap razzia. Nem ez az első eset, hogy egy napig áll (még nincs két napja, tegnap délután állt le).

Nem többet, mint ami ki van írva az oldalra.

Lost ideiglenesen félre rakva. Valahogy kiestem a hangulatból, bár az is igaz, hogy rajtam részben kívül álló okok miatt voltam kénytelen abba hagyni. Addig is, amíg nem kap el újra az érdeklődés, előkaptam két régi, nagyon régi nagy kedvencemet. Seaquest és ALF Az előbbi talán tizenhárom évvel ezelőtt ment az RTL-en, az utóbbi meg száz évvel ezelőtt az HBO-n (arra nem emlékszem, hogy adták-e máshol is). Hatalmas széria mindkettő. Abba meg durva belegondolni, hogy bár a Saequest '93-tól '96-ig futott, de már hárman is halottak a főszereplők közüll: Roy Scheider (Nathan Bridger kapitány), Jonathan Brandis (Lucas Wolenczak) és Royce D. Applegate (Manilow Crocker főnök).

Singularity kivégezve Pro: - Utóbbi idők legjobb sztorija FPS-ben (szerintem a Half Life 2 óta nem csináltak ilyen jó sztorit). - Frenetikus hangulat. - TMD szerkentyű és fegyverek. - Nem csak darálni kell, hanem néha gondolkodni is. - Több befejezés és mindegyik ütős. - Jó seggű társcsaj Kontra: - Rövid. - Kettőnél lehetne több fegyver is nálunk. - No gránát, pedig kellene. - Lineárisabb, mint egy vonalzó és még irányjelző is van, nehogy véletlen eltévedjen a játékos az egyfelé vezető úton. - Mentés hiánya, dugják fel mélyre a chackpointot.

Az lehet, de a második coolabb

Éspedig? (Válaszban figyelembe venni, hogy én mindig csak a 2x10-nél járok Losban )