Dzséjt

Ma, 2005. augusztus 31-én elhunyt Ozzel admirális megformálója Michael Sheard. Sajnos nem ő az első Star Wars színész, aki távozott e világról. Az idősebb Obi-Wan Kenobit életre keltő Sir Alec Guinness 2000. augusztus 5-én hunyt el. Peter Cushing, alias Tarkin kormányzó 1994 augusztus 11-én halt meg. Sebastian Shaw, aki a Jedi visszatérben játszotta Anakint a sisak levétele után, majd az eredeti és az SE változatban Anakin szellemét is, 1994. december 24-én hagyta el az életet. Jan Dodonát, a Lázadók ep4 beli tábornokát alakító Alex McCrindle 1990. április 20-án hunyt el. Shelagh Fraser, ismertebb nevén Beru néni, 2000. szetember 13-án halt meg.

Elhunyt Michael Sheard, Ozzel admirális megformálója. Nyugodjék békében.

Hát, nagy idióta annyi szent. De hogy elővette az SW-t, az hagyán, azt már úgy megszoktam. De hogy sok mást is... Robert De Niro pl... áh, tiszta dilis az "író".

Nem vagyok benne biztos, de azt hallottam, ezt úgy csinálják, hogy az eredeti angol 5.1 és a magyar sorroundot keverik össze. Ezért van, hogy a jobb lejátszókon a magyar 5.1-es DVD-ken hallatszik az angol hang is, mint valami visszhang.

A vuki őrök gyorsan rájöttek, hogy jobb lett volna, ha aznap reggel ágyban maradnak. Egy nappal Zen Koon újbóli felbukkanása után egy kétsugaras felhőjáró bukkant elő a felhők közül. Meredek ívben zuhanva lőtte szét a palota előtt álló turbólézer üteget, majd a falakon lévő robotágyúkat. Végül a vuki őrök módszeres legyilkolása következett. Néhányuk kétségbeesetten menekült a közeli erdőbe, mások pedig reménytelenül lövöldöztek a gyorsan mozgó repülőre. Mind hiába. A vörös halál, ha nem is végzet minddel, a legtöbbjüket súlyosan megsebesítette. Ha Dzséjt Ön Frájn Jedi lovag lenne, ezt biztosan nem tette volna meg, de nem volt az. Ő csak egy kalóz, aki rendelkezik az Erő használatához szükséges adottságokkal. Miután tiszta volt a terep, letette az apró gépet, közvetlen a kapu elé. Kiszállt, s köpenyét hátra hagyva, fénykardját aktiválva elindult a főkapu felé. Fegyverét használva vágta át az acéltömböt. A penge úgy hasította át az ajtót, mint kés a vajat. Mikor körbeért, az Erőt használva lökte be a kivágott vaskos lemezdarabot. Az beröppent a mögötte lévő folyosóra, s szétzúzott egy gamorreait. Dzséjt belépett a nyíláson, és szembe találta magát az őrök válogatott hadával. Valamennyit felismerte, Dorrbaz legjobb harcosai voltak. Ezek szerint a hutt már várt rá. - Üdv mindenkinek. Talán rosszkor jöttem? – emelte fel fenyegetően fénykardját. - Sajnálom Dzséjt, de erre a bulira te nem kaptál meghívót. – röppent elő egy vuki mögül Dov Gon, Dorrbaz udvarmestere. - Ilyenkor persze nagy a szád Gon. – mordult rá a garn, és a toydari visszahúzódott a vuki árnyékába. - Sajna, Dorrbaz holtan akar. Viszlát Dzséjt. Pusztítsátok el. – adta parancsba, majd sietősen biztos távolba húzódott. Dzséjtet körülállták a tagbaszakadt lényekből álló őrök. A folyosón félhomály volt ugyan, de Frájn Jedi képességei révén, és kardja ragyogásának köszönhetően jól látta támadóit. Mind a tizenheten jól megtermett személyek voltak. Vukik, gamorreaiak, egyetlen twi’lek, elomik, egy pár iktotchi, egy phui, néhány pacithhip, egy ember és egy ismeretlen fajú, hüllőszerű, karmos élőlény fogta közre. A fegyvereiket illetően is elég vegyesen voltak. Az egyik vuki hátulról neki rontott, ám hamar belátta, hogy ez rossz ötlet volt. Dzséjt fénykardja könnyedén kettészelte. Ez azonban egy jel is volt a többi őrnek, mint később kiderült, intő jel. Az őrök rárontottak Dzséjtre, ő pedig olyan erővel és ésszel vette fel velük a harcot, amilyet még sohasem tapasztaltak. A Jedi könnyedén forgatta, pörgette kardját, használta lábát és karját, mintha csak egész életében ezt csinálta volna. Sebesen aprította az ellent, olyan gyorsan, hogy Dov Gonnak el kellett repülnie erősítésért. A hosszúnyakú, nyúlánk phui eldobta megcsonkított sugárvetőjét, majd zubbonya alól előrántott egy mérgezett hegyű vibrokést. Dzséjt háta felé döfött. A Jedi megérezte a támadást, de szemből egy gamorreai és az emberfajzat is lefoglalta. A garn egyet előre lépett, s feje fölött megpörgette a kardot. Ezzel lefejezte a phuit, és félbe csapta a feléje lendülő súlyos vibrobárdot, majd lefelé rántva a pengét visszapasszolta az ember által kilőtt vörös nyalábot. Az mellkason találta a férfit. Dzséjt ezzel még nem végzett a mozdulattal. Megperdült, és lábával fejen rúgta a kettévágott bárd végét szorongató gamorreait, aki ájultan esett össze. Végül kardélre hányta a gyíklényt is, ami azt hitte, hogy karma erősebb a fénykard pengéjénél. A Jedi beidegződött tisztelgésként megpörgette maga körül kardját, majd körbe nézet maga körül. Egy vuki jajveszékelve szorongatta levágott karját, egy gamorreai vérző fejjel, ájultan feküdt a földön. Több túlélő nem maradt. - Hát ez a buli megdöglött. – jegyezte meg Dzséjt szárazon majd tovább indult. Üresen kongó folyosókat szelt állt. Gyanús volt neki a túlzott csend. Dorrbaz sosem bízott se az őrei becsületében, se a képességeikben. Most pedig csak tizenhét marcona külsejű figurát állított az útjába, holott tudta, hogy mire számítson Dzséjt személyében. Ezenkívül a palota mindig is tele volt vuki és gamorreai silbakokkal. Most azonban sehol egy teremtett lélek. Még Dov Gonba sem botlott bele, aki fejvesztve repült el, közben azt kiáltozta: Őrség! Segítség! Elmélkedése közben elérte a nagyterembe nyíló íves ajtót, ami előtt szintén nem volt ott a megszokott őrség. Lekapcsolta fénykardját s visszaakasztotta övére, de kezét egy pillanatra sem vette le róla. Még ujját is az aktívatoron tartotta. Lenyugtatta feldúlt lelkét, s érzékeit kiterjesztve belépett a terembe. Odabent a megszokott látvány fogatta, de nem gyönyörködhetett sokáig. Az ajtó mögötte bezárult, s fegyverek szegeződtek testére. - Na mi van? A bulinak vége? – kérdezte tettetett szemrehányással. - Épp ellenkezőleg. Még csak most kezdődik. – hallatszott a terem közele felől egy mély, öblös hang. – Gyere ide barátom. Dzséjt kissé elfintorodott a „barátom” kifejezésen, de engedelmeskedett. Dorrbaz elé állt. Most, hogy ilyen közel került a hutthoz, a testőrsök még jobban célba vették. Ha Dzséjt egyetlen rossz mozdulatot tesz, több száz lézernyaláb vágódik a testébe. De egyelőre esze ágába sem volt rossz mozdulatokat tenni. Még akkor sem, amikor meglátta Marát és Szelánit a hutt pocakjánál, a párnákon ülve. Nyakuknál fogva meg voltak láncolva, a láncok végét két megtermett whiphid fogta. A lányok uniformisa is jelentős változásokon ment keresztül. Szeláni ruhának alig nevezhető, bőrszíjakból varrt öltözéket viselt, Mara pedig egy vékony, szinte átlátszó anyagú ruhát hordott. Szerelésük igencsak hiányos volt, olyannyira, hogy akár meztelenül is flangálhattak volna. Dzséjt az Erőnek köszönhetően megérezte szenvedésüket, de csak egy bíztató pillantás erejéig nézett rájuk. Most minden figyelmére szüksége lesz. - Hm. Dzséjt, a Kalóz. Sokat változtál, mióta utoljára találkoztunk. – mérte végig a hutt. - Te viszont semmit sem változtál Dorrbaz. Még mindig az a nagy, zsíros, mocskos, hájpacni vagy, aki hajdan fizetségül feldobott a Birodalomnak. – meredt rá Dzséjt. - Ne sértegess öreg barátom. - Majd akkor leszek a barátod, ha az Executor légköri műrepülésre lesz képes. – szögezte le. – Most pedig térjünk az üzletre. – csapta össze tenyerét, s a mögötte álló hadsereg egyszerre rezzent meg. Dzséjtben egy pillanatra megállt az ütő, aztán magában megszidta önmagát esztelenségéért. - Üzlet? – szűkült össze a hutt szeme. – Aztán miféle üzlet? - Üzletelős üzlet. Te szabadon engeded a barátaimat, én cserében nem öllek meg. - Látom, a humorérzéked még nem vesztetted el. – kacagott fel Dorrbaz – Nézz körül barátom. – vaskos kezével körbe mutatott a termen – Hogy akarnál megölni? - Rosszul fejeztem ki magam. – egy percet várt, mintha újrafogalmazná fenyegetését – Ha nem ereszted szabadon a barátaimat, akkor az Uralkodó megkapja eme csodálatos palota pontos koordinátáit, alaprajzát, az őrök létszámát… és egy listát a tőle eltulajdonított műtárgyakról. Gondolom, tudod, mennyire örülne neki. – kajánul elvigyorodott. - Ha-ha. Miért hiszed azt, hogy el tudod küldeni az üzenetet? Szerinted élve kijutsz innen? – dőlt előre hatalmas testével, arrébb taszigálva nőstény fajtársát, Aljowot. - Megint rosszul fogalmaztam. – kapott a fejéhez Dzséjt. – Jövő időben beszéltem a múlt helyett. Az üzenetet már elküldtem. – e mondata nem csak az őröket, de Dorrbazt és a Császár Kezeit is meghökkentette. – Egy barátom itt volt Borrondán. Tegnap este indult, és miután Csitet a szokásosnál is nyúzottabban találtam meg, - szemgolyója egy fél pillanatra vörösen felvillant – átadtam ezt az üzenetet neki. És milyen meglepő. Éppen Coruscant felé tartott. – egy percig hatásszünetet tartott, s miután kiélvezte az érezhető feszültséget és figyelmetlenségeket, folytatta – Nagyon lassú hajója van. Jelenleg a hipertérben repül. És ha nem veszem fel vele a kapcsolatot, amikor kilép a valóstérbe, bizony teljesíti a kérésemet. - Ügyes próbálkozás ez barátom. De amióta tudomást szereztem az ittlétedről, figyeltetem a bolygó űrkikötőit. Tegnap este egy hajó sem szállt fel a Borrondáról. – mordult rá Dorrbaz. Dzséjtben az ütő újfent kihagyott egy ütemet. Kidolgozott terve első fázisa kártyavárként omlott össze. És a lehető legrosszabb helyen történt mindez. Dorrbaz csatlósainak gyűrűjében. Nem volt más hátra, reménykedett, hogy a második fázis működni fog. Már pedig működnie kell, ha mindent számításba vett. - Igen… de… lehet, hogy ma reggel indult. – a mondat végét elharapta. - Sebaj. Egy próbálkozást megért. – vont vállat a hutt. – És most bemutatnám egy régi barátodat. – egyik húsos karjával intett. A tömegből előlépett egy maszkos rovarszerű lény. Dzséjt lassan megfordult, s a döbbenettől elakadt a lélegzete. - Zen? – lehelte a nevet. – Te meghaltál… - Feltámadtam. – aktiválta fénykardját Zen. - A tisztességes hullák ideje már lejárt? – puhatolta gúnyosan Dzséjt és működésbe hozta fegyverét. Egymással szemben álltak, mindkettő azt leste, hogy mikor támad a másik. Izmaik megfeszültek, kardjaikat elszántan emelték a magasba, majd összecsaptak. A zöld és kék pengék szikraesőt hányva találkoztak. A gyűlölt ellenfelek egymásra meredtek. Vad pillantást váltottak, majd Dzséjt szemgolyója halványkéken felvillant. Csakis az láthatta, aki elég közel volt hozzá, ez esetben Zen. A pengék szétváltak, majd újra összecsattantak, s ez így ment körbe-körbe a termen. A viadal inkább színpadias volt, sem mint taktikus. A küzdő felek forogtak, pörögtek. Elugrottak egymás támadásai elől, vagy átszaltóztak egymás fölött. S néha egy-egy testőr is áldozatul esett a halálos páros figyelmetlensége miatt. Dzséjt egy törzsére mért csapás elől a levegőbe ugrott és átlendült Zen fölött. Ellenfele előző mozdulatát átvitte egy forduló, felfelé csapó támadásba, amit a Jedinek még a levegőben el kellett hárítania. Miután földet ért, kivédte a fejére irányuló, sorozatos függőleges rohamokat. Aztán egy félkörívet leírva pengéjével merő véletlenségből végighasított egy túl közel bámészkodó elomit, és átvette a támadás jogát. Zen hárította ellenfele csapásait, egyiket a másik után. Az egyik pillanatban oldalra sodorta a lesújtó zöld pengét, és kettéfűrészelt egy sebesen hátráló talzot. - Bocs! – sziszegte Zen, majd lehajolt, nehogy elveszítse fejét. A zöld penge elsuhant a kel dor feje felett, s lenyakazott egy phuit. - Pardon! – morogta Dzséjt. - Elég! – kiáltott fel Dorrbaz. – Elég a játékból! – dühös volt, ez látszott rajta – Ez már nem szórakoztat! A küzdő felek beszüntették a harcot. Láthatóan nem tetszett nekik, de nem szóltak. - Mondjátok csak? – röppent Dzséjt és Zen fölé Dov Gon – Ti most egymással harcoltok, vagy velünk? - Hát nem világos? – kérdezte udvarmesterét Dorrbaz. - Ő… nem. – rázta meg a fejét. Aztán, mint aki hirtelen magához tért feljebb emelkedett és elhátrált a küzdő felektől. Dorrbaz, mintha csak egy legyet próbálna elűzni, legyintett a levegőbe, és az őrség fegyvereiket azonnal Zenre és Dzséjtre emelték. Sebesen körbe fogták őket. Az egyik sötét oszlop mögül pedig elő lépett Boba Fett. Sisakja az ellenséges párosra fordult. - Jó volt Dzséjt… - mondta elismerően Dorrbaz, közelebb csusszant a Jedihez, no nem kardtávolságra – sőt mi több, kiváló terv volt. Idejöttél, mint segítő, és a bizalmamba férkőztél. Eljátszottad, hogy tényleg velem vagy, miközben szépen bejutattad minden barátodat a kastélyomba. De egyvalamire nem számítottál. – Fettre mutatott – Hogy ő a nyomodban lesz az én kérésemre. Boba Fettet még te sem veheted észre, akármilyen Jedi képességeid is vannak. – öblösen felnevetett – És érdekes dolgokat látott. Mint például, hogy ha egy épületbe Zen Koon ment be, akkor onnét Dzséjt jött ki. Dzséjt szeme halvány pirosan felvillant, majd kialudt. Lekapcsolta kardját. Elismerően bólintott Dorrbaz felé, majd tiszteletteljesen meghajolt Fett előtt. A fejvadász lassú fejbólintással viszonozta a tisztelgést. - Francba. – sóhajtotta Dzséjt – Mióta követ? - Igazából Zent kezdte el követni… - nem kellett befejeznie a mondatot. Zen is lekapcsolta a fénykardját. Két vuki csak ezt a pillanatot várta. Kitépték a két férfi kezéből a kardokat, és elvezették őket. Mikor Dzséjt elhaladt a rabszolgasorsra ítélt Mara és Szeláni előtt szemgolyója levendulaszínben villant meg. A lányok levegő után kapkodva, könnyes szemekkel és reszkető ajkakkal meredtek rá. - Sajnálom. – lehelte. Szeláni ajka megrándult, mondani akart valamit, de nem értette ezt az egészet. Mara reszkető testtel megpróbálta elszakítani a láncát, de nem sikerült. Aztán a fénykardok után kutatott, de azokat már kivitték a teremből. Mindketten egyszerre döbbentek rá az igazságra. Dzséjt végig a saját feje után ment, őket csak elterelés gyanánt használta. Kihasználta őket, hogy véghez vigye saját tervét, amit elszúrt és most ők ketten rabszolgaként kénytelenek élni. Kiszolgáltatva egy undorító lény kénye-kedvére. Szeláni zokogni kezdett, amit Mara sem tudott visszatartani. Dzséjt és Behemót rabságban vannak, Csit halott, ők pedig rabszolgák. Szeláni egyvalamire azonban rájött. Dzséjt Ön Frájn ugyan olyan, mint a bátyja. A saját céljai elérése érdekében bármit és bárkit képes felhasználni. Dzséjtet és Zent egy tágas, sötét, nyirkos cellába lökték be. Egyetlen lámpa pislákolt a magas mennyezeten, a falak mentén priccsek helyezkedtek el. A falak simák voltak, sehol egy ablak. A Jedi megfordult és megpróbált kitörni, de a vastag acélajtó az útját állta. Öklével dühösen a fémre csapott. - Marhajó! Igazán pompás. – dühöngött Zen. – És most mi a fenét csinálunk? - Én most megöllek. – lépett Behemót az egyetlen, halványan pislákoló lámpa alá. Zen riadtan perdült meg. Az óriás nyúzott volt, arcát és karját a szokásosnál is több heg borította. Bal keze ököl helyett csonkban végződött. Testét szakadt birodalmi rohamosztagos ruha borította, csak a páncél nem volt rajta. Dühösen megragadta a rovarszerű lény nyakát és a magasba emelte. Zen levegő után kapkodott, próbált lazítani Behemót szorításán. - Nehe Behót. – gurgulázta Zen – Ájjj. - Behemót! Tedd le. – parancsolt rá barátjára Dzséjt. Az óriás meglepett arckifejezéssel fordult a Jedi felé. - Egy okot mondj. – kérte, s lejjebb eresztette a vergődő kel dort. - Mert ő velünk van. Amint elereszted, te is meglátod. Behemót egy pillanatig belebámult a maszkos arcba, majd letette áldozatát. Zen levegő után kapkodva rántotta le maszkját és szemvédőit. Azok alól emberi száj és szemek bukkantak elő. - Uh… majdnem megöltél te süsü. – nyeldekelt emberi hangon Zen. - Egy kel dor nem lélegezhet be oxigént. Mi a… ki a fene vagy te? – vonta fel szemöldökét Behemót. Az álkel dor megragadta két érzékelő csápját és húzni kezdte. Az arca groteszk, rémtörténetbe illő módon leszakadt a fejről. Új arca egy jól ismert sovány de megnyerő arc volt, vidám zöld szemekkel és szénakazalszerű fekete hajjal. - Csit! – kurjantotta el magát Behemót, s örömében majdnem összeroppantotta a vézna férfit. - Jól van, jó, hogy örülsz nekem, de mindjárt összezúzol. – nyögte Csit. Behemót elengedte feltámadt barátját. - Az őrök azt mondták, meghaltál. – nézet rá hitetlenkedve az óriás. - Csak egy trükk volt, gyenge energiájú lézersugár. Ami mondjuk még így is fájt. – szemrehányóan Dzséjtre nézett, aki megvonta a vállát – Dzséjt egyéni tervének megfelelő. - Egyéni terv? – élesen a Jedire meredt. – Miféle egyéni terv? És nekem miért nem szóltatok erről? - Mert így hitelesebben játszottad a szereped. Meg aztán, nem igazán bíztam a Birodalmiak képességeiben. – intett Dzséjt a fejével az ajtó felé, mintha Mara és Szeláni ott lennének. – De úgy tűnik, Dorrbaz képességeit is alábecsültem. – sóhajtott. - És ezért most nagyon nagy bajban vagyunk. – tette hozzá lehangoltan Csit, leült az egyik priccsre. - Most mit csinálunk? Gondolom, van egy tartalék terv is. – ült le Behemót is. - Van. – nyugtatta meg barátait Dzséjt. – Várunk a megfelelő alkalomra. - Magasságos. – dörzsölte meg homlokát Csit. Jó néhány nap telt el, bár ezt a foglyok már rég nem érzékelték az ablaknélküli cellában. Mikor kirángatták őket zárkájukból mocskosak és sápadtak voltak. A két ember szeme nehezen szokott hozzá a napfényhez, Dzséjt látószerve azonban egyetlen villanással optimalizálódott. Végigvezették őket egy földalatti folyosón, aminek végén a palota mélygarázsa volt. Ott felrakták őket egy ütött-kopott, rozsdafoltos dereglyére, ami aztán kiszáguldott velük a szabadba. A Gancel tenger partja mentén haladtak, a friss, tengeri levegő nyugtatólag hatott az idegeikre. Dzséjt az Erő segítségével bilincsét próbálta kinyitni, ami a jármű korlátjához kötötte. A különleges karperecet mintha csak neki készítették volna. Nem volt rajta zárszerkezet, se mágneskapocs. Mikor rárakták, még nyúlánk, ragacsos állapotú volt. Aztán a bilincs két szára összeolvadt, s megkeményedett, ekképpen olyan szilárd anyagot képzett, ami egy TIE vadászt is megbírt volna tartani. Az Erővel sem sikerült szétszakítania. - Mi a nyavalyából készült ez? – kérdezte, de senki nem felelt. Őreik csendben álltak, s a tájat fürkészték, mintha attól féltek volna, hogy valaki megtámadja őket. Behemót már rég feladta a küzdelmet a bilinccsel. Inkább az őröket méregette. Az egyik egy majdnem három méter magas, éjfekete szőrű vuki volt, aki a dereglye elejében állt, mint valami groteszk szobor. A foglyok mögött két devaroni szobrozott, lövésre kész puskákkal. A járművet egy 8D8 jelzésű nehézipari droid vezette. Három őr. Mind felfegyverezve, lövésre készen. Plusz egy törhetetlen bilincs. Dorrbaz mindent megtett a foglyok „biztonsága” érdekében. Csit mindig is büszke volt arra, mennyire ért a különleges eszközökhöz, de a bilincs még rajta is kifogott. Megpróbálta megérteni a logikáját, tanulmányozta a felépítését, s tudta, ha elég ideje lenne rá, ki tudná nyitni. - Ez valami szerves fém lehet. – morogta. - Á. Remek. – kurjantotta Dzséjt – És ez hogy segít rajtunk? – kérdezte élesen. Csit nem felelt, csak tovább babrált a béklyóval. Dzséjt megrázta a fejét, s a Gancel tenger kék felszínét nézve próbált valamit kitalálni. Ő maga se tudta mi, de valami az ég felé vonzotta tekintetét. Talán az Erő, talán ösztöne, nem tudni. Először csak a hatalmas gori madarakat látta röpködni, amik le-lecsaptak a tenger mélyén úszkáló halakra. Aztán valami megcsillant a szeme sarkában, s magára vonta tekintetét. Szeme fehérje kéken, szemgolyója kékezüst színben felragyogott, s nem aludt ki. A félelem és a döbbenet olyan erővel tört rá, hogy nem bírta elfojtani. - Uram, atyám. – lehelte elhűlve maga elé. - Mi az? – fordult feléje Csit, arrafelé pillantott, amerre Dzséjt. A hatás, hasonló volt, mint barátjánál. – Uram, atyám. Behemót is felnézet az égre. Döbbenetükben és félelmükben mindhárman a dereglye padlójára rogytak, s úgy nézték a fejük fölött lévő csillagromboló apró, halvány sziluettjét.

A csata maga nagyon jó, szerintem itt éri el a legjobb pillanatokat. Bár a CGI tényleg kilóg a tankok megindulásakkor (ettől függetlenül nagyon nagyon nagy jelenet), és Jar Jar ökörködései itt már nagyon sok (a big bumás még tetszik, a többi nem), főleg a tankon, amiről azt sem tudom, miért fordult meg, miután kiesett a toronylövész droid. Az hülye jelenet véleményem szerint. Qui-Gon meditálása számomra először furcsa volt, aztán értelmet nyert. Nagy ötlet, hogy a pillanatnyi szünetben a Sith csak jobbra-balra mászkál, mint egy prédájától elválasztott ragadozó, addig a Jedi türelmesen letérdel meditálni, ezzel pihenve. És mintha ezzel még inkább herrgelné Mault. obi-Wan, a padawan pedig nem is járkál, de nem is meditál, türelmetlenül várja, hogy mestere és ellensége után rohanhasson. Anakin zuhanása nagyon hangulatos, ahogy végigsüvít a hangáron a dolgozó droidok között.

Én is kb 10:00 óra környékén, fél 11kor hívott a csaj, hogy személyesen is bemehetek érte.

Én is megkapta. Nekem Jangos bóritós lett.

- Már rég meg akartam kérdezni, hogy Dzséjtnél mi ez a szemvillogás? – ült le Szeláni a gépészállomáshoz Csit mellé, aki diagnosztikai tesztet végzett a hajó rendszerein. Csit felnézett a műszerekről s a lányra meredt. Aztán barátjára pillantott, aki az asztalnál ülve bütykölte sérült fénykardját. - Dzséjt egy garn. – válaszolt nemtörődöm módon. - Garn. – ismételte korántsem meglepetten, ennek ellenére hozzá tette még – Eddig nem hallottam ilyen fajról. - Ezen nem lepődök meg. Kevesen vannak és azok is inkább a Korrdoron élnek. – visszafordult a diagnosztikai műszerhez. – A klón háború óta kevésbé hagyják el a rendszerüket. - És mi a különbség egy garn és egy ember között? – kérdezte csupán azért, hogy fenntartsa a beszélgetést, miközben végigmérte Dzséjtet. Semmilyen különbséget sem talált. - Külsőleg összesen a szeme. Ha egy ember szemébe nézel, látni fogod, mit érez, mire készül… a szem a lélek tükre. – megnyomott egy gombot a műszeren, majd folytatta – Ha egy garn szemébe nézel, csak az ürességet látod. – a lányra fordította tekintetét. – De bizonyára feltűnt, hogy a szemgolyója, néha meg a teljes szeme világít. Ezt ők úgy mondják… a szem a lélek fénye. Az érzelmeiknek megfelelően villan fel a szemük. – Dzséjtre pillantott – Ha a szemgolyója zölden ragyog jókedvű, ha vörösen, akkor dühös. Mikor valamin meglepődik, ezüstössé válik, mikor pedig érez valamit valaki iránt, akkor kék lesz. Ha pedig ábrándozik, aranyszínűen ragyog. Ha bánatot érez, levendulaszínben villan fel. – egy pillanatra elmélázott, aztán folytatta – Persze, nem csak a szemgolyója képes világítani. A szeme fehérje kék ragyogása félelmet jelent, vagy izgalmat. Ha pedig hirtelen, vakító fehérségbe borul, akkor örül valaminek. Aztán, mikor mind a szemgolyó, mind a fehérje matt fehérségben fénylik, az azt jelenti, hogy valami baja van. Megsérült, vagy ilyesmi. – újra a műszerrel kezdett babrálni. – Minél élénkebb ragyog a szeme, annál erősebb az érzelem, amit érez. - És a ragyogás időtartalma? Az mit jelent? – nézett Szeláni Csitre. - Az égadta egy világon semmit. – rázta meg fejét a férfi. - Ebben tévedsz, de akkorát, mint bantha a basic abc-ben. – szólalt meg Dzséjt, miközben fénykardja alkatrészeit visszahelyezte a hengeres markolatba. – A fénylés időtartalma az érzet időtartalmát jelzi. - Vagyis, te mindaddig érzed azt az érzést, amíg világít a szemed? – vonta fel szemöldökét Szeláni. - Pontosan. – bólintott Dzséjt. - Akkor te egy érzelemmentes élőlény vagy. Legalábbis nem érzel sokáig. Hiszen alig világít a szemed. - Ne felejtsd el, hogy félig Jedi vagyok. Uralkodom az érzéseimen. – összeillesztette fénykardját – Na. Ez készen van. Most ugrik a mynock a vízbe. – megnyomta az aktivátort s a fegyver életre kelt. Azonban a zöld penge nem a megszokott vibrálásban jelent meg. Hol elhalványult, eltűnt, majd újra felbukkant. A megszokott zümmögő hang helyett is csak sztatikus zörejre emlékeztető tónus hallatszott. Dzséjt mérgében behunyta szemét és beleharapott ajkába. Lenyelt egy szaftos káromkodást, aztán kikapcsolta a kardot. – Bantha pudu. - Mi baj? – érdeklődött Csit. - Baj van a fókuszáló kristállyal. Azt hiszem mikroszennyeződés van rajta, vagy megsérült. Inkább az utóbbi. Ki kell cserélnem. – tette le az asztalra a kardot Dzséjt és elindult a hálószoba felé. - Egyáltalán mitől ment tönkre a kard? – követte Szeláni. - Amikor párbajoztunk, én beleestem a vízbe. – Szeláni helyeslően bólintott – A kard be volt kapcsolva, minek folytán zárlat keletkezett a belében. Az általános fényszablyák telepeit mindig újra kell tölteni, a tiéteket is. – Szeláni újra bólintott – Ellenben az enyém saját energiaforrással rendelkezik. A hátuljára egy mikroreaktort szereltem, így nem kell újratölteni. Viszont egy átlagos kard, ha vízzel érintkezik, azonnal elveszti az energiáját. Ellenszer: fel kell tölteni, és meg kell pucolni a penge sugárvédőjét. – a szalonban egy szekrényhez lépett, majd szembe fordult Szelánival – Az enyémből nem szökik el az energia, mert a reaktor folyamatosan adagolja az utánpótlást. Tehát a belső szerkezet kiég. Ellenszer: újradrótozni, kicserélni a megolvadt alkatrészeket, megtisztítani a kristályokat és a penge sugárvédőjét. – széttárta a kezét, majd feltárta a szekrényt. - Ejha! És még aggódsz a kardodért? – tátotta el száját a lány. A szekrény belsejében holoképek, fegyverek és öt fénykard volt a falra akasztva. - Ezek nem az enyéim. - Hát? – lépett közelebb a szekrényhez Szeláni. - Ezek emlékek. A családom tagjainak egy-egy eszköze. Csak ez maradt belőlük nekem. – Szeláni döbbent pillantást vetett Dzséjtre aki levendulán ragyogó szemekkel folytatta – Ez apám pisztolya. Egyszerű teherhajó pilóta volt. Egy kis fuvarozási vállalatot vezetett, a Csillagösvényt. Nem zavart sok vizet. Sajnos éppen a Dorwenen volt, amikor a Kereskedelmi Szövetség megtámadta a bolygót, mert a kormány megszegve a szerződést más cégekkel is dolgoztatott. Dorwen behódolt, de Gunray helytartó kivégeztette az ott tartózkodó cégtulajdonosokat… köztük apámat. – egy pillanatra becsukta a szemét, majd folytatta – Önfejű volt, becsületes… tőle tanultam először űrhajót vezetni. – egy karkötőre mutatott – Az anyám eljegyzési karkötője. A garnoknál ezzel jelezzük, hogy a nő már nem szabad préda. Aki megpróbálja elhódítani, azt akár meg is ölhetik. És csak a Kísérő veheti le. – egy medálra mutatott, melyen egy kép a bolygó mögött felkelő napot ábrázolta. A medált egy sauri lánccal lehetett a nyakba akasztani – A nővérem szerencse talizmánja. – eszébe jutott, hogy aznap, amikor elrabolták, nem volt nála a medál. Kis híján eleredt a könnye – Ezek itt Enolly és Kéler fénykardjai. Jedik voltak. – többet nem kellet mondania – A húgom csörgője. Ő ugyanúgy túlélt mindent, mint mi… mint én. Csak azt nem tudom, anyám hova rejtette. – mutatott egy különálló hengerre – E két kard pedig az enyém. A kicsi egykezeset még növendék koromba készítetem… három évesen, minden szabályt áthágva. A másikat padawan koromban. Mindkettőt le kellett volna adnom, de túlzottan ragaszkodtam hozzájuk. Az ötödik kard pedig egy Andil Tell nevű Jedijé volt. – nosztalgiázva a múltba meredt, a legnagyobb csaták közepére, ahol egy fiatal orgarn megszédítette. – Megígértem neki, hogy megtalálom és visszaadom neki. Szeláni végignézte a kifüggesztett holoképeket. Szép család volt, mind vidámak. - Ő ki? – mutatott Szeláni az egyik képre, ahol egy fiatal, jókedvű ember éppen vele edzett. És aki felettébb ismerős volt neki. - A fiatalabbik bátyám, Kéler. – bökte ki Dzséjt némi habozás után. A hirtelen feltörő emlékek olyan fájdalmasan érintette, hogy arcvonásai kiélesedtek, a szeme tompa, levendulaszínbe kezdett világítani. Félre kellett néznie, nem akarta, hogy a lány lássa. - Sajnálom. – súgta Szeláni. Mikor Dzséjt visszafordult a bánatnak az emléke is elmúlt. Szeme fénytelen barna lett, arcvonásai is megenyhültek. Matatni kezdett a szekrény aljában lévő fémdobozok között. Pár perc múltán kivett egyet, felnyitotta a tetejét. Apró kristályok voltak benne. Szeláni egyet közelebbről is megvizsgált. Egy relacite fajtájú Adegan kristály volt. - A fene. – mordult fel Dzséjt. – Nincs olyan, ami nekem kéne. – hangja inkább tűnt csalódottnak, mint bosszúsnak. - Milyen? - Pontite. - Miért, hányféle kristály van? – érdeklődött Szeláni. Eddig úgy tudta egyféle kristállyal működhet a fénykard. - Sok. Van a mesterséges, amit valószínűleg ti is használtok. Azok erősebbek, de nehezebben kezelhetőek a természetes kristályokkal működő fénykardoknál. A természetes kristályok lelőhelye az Ilum bolygó. Régen a Jedik fennhatósága alatt volt, a Birodalom idején azonban megvette az Adegan család, és most ők árulják rohadt drágán a multimilliomosoknak azzal a szlogennel, hogy értékesebb nincs a Galaxisban. Pedig a valódi értékéből egy lézerstukkert sem vehetnének. – gonoszul elmosolyodott – Persze ha valami a Jediké volt, akkor arról biztos azt hiszi a fafejű újgazdag, hogy értékes… pedig ha kicsit is utána nézne, mire használták. – megrázta a fejét – Na a lényeg, hogy feketén is beszerezhető. A pontite pedig a legdrágább és a legjobb. - És melyik a legolcsóbb? - Ez ni. – kapott ki egyet a dobozból – Kathracite. De a kardom ereje és energiafelhasználása miatt ez nem bírná sokáig. És miután maximalista vagyok, ezért használok pontite kristályt. Drága, még feketén is, és elég nehezen beszerezhető. Úgyhogy be kell mennem a városba. – elgondolkodott – Ott van egy bith, aki Adegan kristályokkal kereskedik. Talán nála találok pontitet is. – bezárta a dobozt – Ezek jók lesznek cserealapnak. Csit! – kiáltott ki az ajtón. - Mi van?! – hallatszott a vézna férfi hangja. - Beugrok Quwanba! - Vissza se gyere! - Oké! – Szelánira nézett – Majd jövök. – azzal kisietett a szobából. Szeláni kisvártatva maga mögött hagyta a szalont és letelepedett Csit mellé. - Érdekes ember… garn. – jegyezte meg, Csit fel sem nézve a műszerről bólintott. Szeláni elgondolkozott azon, hogy Dzséjt mennyire hasonlít valakire, akit ő szeret. Több hasonlóság van köztük, mint ahogy az normális esetbe elvárható. Kis idő múlva hátrament a legénységi szállásra, ahol ledőlt egy kicsit. Órákkal később szirénák zajára ébredt fel. Felpattant, s sugárvetővel a kezében kirohant. A fő rakodótérben félhomály uralkodott. Csitet a gépészeti állomás monitorai mellett találta meg. Közben magában motyogott. - Mi az, mi baj? – lépett mellé a lány. Szeme sarkából még látta, ahogy az egyik monitoron; ami az alsó szintet mutatta; valaki belép a felső fedélzetre vezető liftbe. Csit előrántotta DL-44-es sugárpisztolyát, majd a lifthez sietett. - Ez nem igaz, hisz ez meghalt. – motyogta. Az ajtó kinyílt és egy rovarszerű lény lépett ki a szállítókabinból. Arcát fekete maszk takarta. - Hello Csit. Hiányoztam? – sziszegte mikor szembe került a rá támadó férfival. - Egy csöppet sem. – torpant meg Csit. – Meghaltál. - Feltámadtam. - Igen? – vigyorodott el az kalóz – Akkor most próbálj meg halott maradni. – azzal célra emelte fegyverét, de lőni már nem volt ideje. Szeláni tehetetlenül nézte, ahogy az idegen az Erő segítségével kikapta Csit kezéből a pisztolyt, ami egyenesen az ő kezébe röppent. Célra emelte és lőtt. A kalóz döbbenten meredt a kel dorra, aztán teste a földre zuhant. Szelánin eluralkodott a harag. Kedvelte Csitet. Sugárvetőjét zsebre tette, majd aktiválta fénykardját. Bosszútól fűtve lendült az idegen felé. Azonban Zen Koont nem ejtették a fejére. Minek harcolni, ha egyszerűbben is megoldhatja a problémát. Tenyérrel kifelé felemelte kezét, mire Szeláni átrepült a Hyperion elejébe lévő szalonba. Fejét az ágy szélébe beverve vesztette el eszméletét. Zen kikapcsolta kardját, visszaakasztotta az övére, s a lányhoz lépett. Nagyot sóhajtva guggolt le mellé. - Bocs, de jobb, ha nem tudsz mindenről. – morogta, majd vállára vette a lányt és elhagyta a hajót.

McDiarmid ezzel szemben azt mondta, hogy Palpatine-nak is van egy jó tulajdonsága, szereti a művészetet na meg hogy, amikor ledobják akkor is eberi érzést mutat, fél. És szerintem akkor is van egy emberi megnyilvánulása, amikor megérinti údonsült tanítványa homlokát a Mustafaron. Itt a baj velem. Sose bírtam a lovagot, amiért kifilézte a sárkányt

Az, aki rosszat tesz, nem feltétlenül gondolja, hogy azt tesz. Ezért nézőpont kérdése. Egy igen egyszerű példa: én rossznak tartom az alkoholt. Más meg vígan fogyasztja és jónak tartja. Az egyik szemszögből jó, a másikból rossz. A diktátor szemszögéből jó az, amit tesz, az elnyomott szemszögéből rossz. Végletekben persze ez jó és rossz egyszerűen, de a más szemszög kérdésében már korántsem ilyen egyszerű... Mint mese, a Star Wars természetesen a végletekre épít. Így az árulás, gyilkosság, zsarnoskág fogalmak a rossz, a barátság, szabadság, demokrácia a jó fogalmába tartoznak és ez rendjén van, ezzel tanulhatja meg a gyermek mi jó, mi rossz. Ugyanígy a farkassal is. De pl ha már abba belegondolunk, hány ember halt meg a Halálcsillag felrobbanásakkor és azok hány árvát vagy özvegyet hagyott hátra, máris más szemszögbe kerül a jónak titulált Lázadás (mégha tisztességes katonai célpontok is voltak). Vagy mégjobb példa a II. épülő félben lévő halálcsillag. Tekintve, hogy nem katonák építették vajon hány építő ártatlan halt bele a robbanásba? Nézőpont kérdése.

Én is így érzem, bár nekem továbbra is megmaradt a mese, de már nem a végletekig lecsupaszított verzió. Számomra akkor vetett bonyolultabb fodulatot, amikor Palpatine arról beszél, hogy ami jó, az a Jedik szempontja és más szempontból más a jó. A Sithnek és az őket követő Birodalom lakóinak pont az a zsarnokság volt a jó. De pl.: a Lars család nem volt különösebben elnyomva se a Köztrársaságban, se a Birodalomban. Igaz, a Birodalom ölte meg őket, de azt nem is vitatom, hogy a Birodalom gonoszságon alapul. Csak egyszerűen több szempontból vizsgálom a filmeket és egy tágabb világot (nem az EU félét, hanem általánosat) szeretek szemlélni, aminek múltja, jelene és jövője van. Hogy mi rossz, és mi jó, nézőpont kérdése. Hogy melyik az erősebb, attól függ, mennyire tágítjuk ki a világ határait, amit vizsgélunk. Én példáúl a filmben elhangzott múltat és egy általánosan elképzelhető jövőt is figyelembe veszek.

Hm... velem még sosem esett ez meg egy valamiért. A másik kedvenc Sagamat is a Fox jegyzi és ha meghallom a fanfárt rögvest hat különböző zenét várhatnék

Lehet, engem is jobban érdekelnének az Extrák, ha lenne rajtuk magyar felirat, mert így max a szép képeket nézegethetem. De minek nézzek olyat, amit nem értek? (pl emiatt még egyetlen audiokommentárt sem kapcsoltam be).

Nagyon szép, Szisz, nagyon szép. Ody: a Star Wars éppen erről szól, mint minden mese. A jó és a rossz, a fény és a sötétség örök harcáról. Hiába nézzük a teljes filmsorozatot, akkor se vonható le a következtetés 100%-osan, hogy a Világos Oldal végleg győzött, mert az is csak három rész után nyert, akárcsak a Sötétség, és a Világosság is három rész alatt pusztult el, akárcsak a Sötétség. Persze, a mese tanító jellege miatt a kettő nem cserélhető fel, de éppen úgy gőzhetett volna először a Jedi és csak aztán a Sith. Másrészt, ez valaha a film szerint meg is történt. Windu ezt mondja Palpatine-nak: The oppression of the Sith will never return. Soha nem tér vissza a Sith zsarnoksága. Tehát egyszer már uralkodott a Sötétség. Ki-Adi-Mundi pedig maga mondta az ep1-ben, hogy a Sith ezer éve pusztult el. Tehát, ez túlmutat a hat filmen. Azelőtt is győzött már a gonosz, azután is. S le is győzte mindkétszer a világosság, mint ahogy a Sötétség is legyőzte a világosságot. A Star Wars Galaxis élete meg nem szűnt meg a Jedi visszatérésével. És mint annyiszor mondtam már, a filmben benne van a kérdésre a válasz: - Is the dark side stronger? - No, no. Quicker, easier, more seductive.

Én megveszem mindkettőt, csak hogy a kazetta gyűjtemény is teljes legyen. Aztán felőlem a Fox elfelejtheti a VHS fogalmát, én is így teszek Szerintem Extra az ep2-re se kellett volna. Minek? Kaptunk egy jópofa kis filmet, amit már a tv-ből rég megszereztem akkorra. Meg négy kivágott jelenetet, ami marha jó, bár lusta voltam odatekerni megnézni. VHS-en nem kell extra, szvsz fölösleges (nem mintha a DVD-n annyira érdekelne az extra tartalom, de ott azért sűrűbben nézem meg az ep2-es extra DVD-t, mint a VHS extra tartalmát). De felőlem akár lehet is... bér ha a Fox el akarja felejteni, akkor úgyse töri majd magát érte.

Ha igen, a fogyasztók félrevezetése miatt meg lehet őket szólni

Színtén De többe kerül a postaköltség mint a CD

A Gancel tenger partján fekvő hatalmas épület Dorrbaz a hutt birtokában volt. Előtte egy turbólézer állt, vetőcsöveit tüzelésre készen az égnek emelte. A palota falaira intelligens robotágyúkat szereltek, amik lényegében veszedelmes droidok voltak. A biztonságról nem csak e robosztus szerkezetek gondoskodtak, hanem a környező dombokon, erdőben és parton járőröző félelmetes vukik is, akik kérdezés nélkül agyonlőtték a gyanús látogatókat. Most azonban nem is törődtek azzal a baljós alakkal, aki megállíthatatlanul közeledett a palota ajtaja felé. Az ismeretlen testét köpeny fedte, arcát csuklya rejtette. Úgy haladt előre, mintha szellem lenne, a homokos parton nem maradt utána nyom. Baljós aurája kellemetlen érzéseket keltett azokban a vukikban, akik mégis felfigyeltek rá. Ennek köszönhetően inkább nem álltak az útjába. Mikor az alak elérte az íves ajtót, felemelte egyik kezét és óvatosan bekopogott. A robotágyúk ebben a pillanatban célra álltak, de nem lőttek. A kapu nyekeregve kitárult. Az alak gondolkodás nélkül belépett a feléje ásító fekete ürességbe. Céltudatosan haladt előre, nem törődve a vuki és gamorreai őrökkel, akik először megpróbálták útját állni, majd félelmekkel telien tovább engedték. A nagy csattanással bezáruló ajtó is hidegen hagyta, csak haladt előre, folyosókat szelve át, mígnem egy hatalmas terem bejárata előtt egy kék, repülő lény meg nem állította. - Hi chubba da nago? – csattant fel gurgulázó torokhangon. - Beszélnem kell Dorrbazzal. – válaszolt neki az ismeretlen torz, már-már gépies hangon. A köpcös kis lény szárnyaival hevesen verdesve megfüggött a csuklyás előtt. Bordázott ormánya jobbra-balra mozgott, ahogy végigszimatolta váratlan látogatójukat, majd undorodva felmordult. - Valóban? Ha szabadna tudnom, miért keresed? - Híreket hoztam. Siess, nincs sok időd. – sziszegte a csuklyás alak. A szárnyas lény nyersen felnevetett, majd gúnyosan megjegyezte. - Talán hasmenésed van, hogy így sietsz? – nagy nehezen megfékezte nevetőgörcsét – Ennél beljebb ugyan nem mész, amíg el nem mondod, hogy mit akarsz. - Hosszú. – sziszegte az ismeretlen. - Na és, van időnk. - Ide figyelj toydari barátom. – fordult hirtelen a lény felé, és az csak most vette észre, hogy a csuklya alatt teljes sötétség honol. – Mi a neved? - Ő… Dov Gon. – röppent hátra. - Akkor Dov Gon, Dorrbazt te miattad fogja utolérni a végzete. A rokonai téged fognak okolni a haláláért. – közölte kimért hangon az ismeretlen. Dov Gon néhány pillanatig rémült bizonytalansággal meredt az idegenre, majd megperdült és kinyitotta az ajtót. - Parancsoljon. – intett, majd berepült a terembe. Az ismeretlen követte. Odabent pontosan az várta, amire számított. Az oszlopos termet a galaktika leghitványabb söpredéke töltötte meg. Volt itt minden, ami szem szájnak ingere. Csapzott szőrű vukik, talzok, whiphidek, elomik, baljós kinézetű gamorreaiak, snivviánok, quarrenek, weequayak, veszélyes rodiánok, trandoshanok, gandok, emberek, devaroniak, mocskos saurinok, durosok, lamproidok, bithek, aqulisiak, shistavaniak és ithoriak tivornyáztak az asztalokkal és különféle székekkel meg párnákkal telezsúfolt teremben. Köztük pedig hiányos vagy teljesen meztelen szona, rodián, shistavani, twi’lek és ember rabszolganők rettegtek az életükért, s hagyták, hogy a részeg banditák azt tehessék velük, amit csak akarnak. A terem közepén pedig ott volt az egész társaság feje: Dorrbaz Olivizin a hutt. Hatalmas volt, jóval túlszárnyalta fajtája átlag méretét. Hüllőszerű bőrét vékony zsírréteg borította, kígyószerű teste teljes hosszában elnyúlt az alá terített díszes matracon és puha párnákon. Satnya kezeit tetoválások borították, hurka ujjait arany gyűrűk ékesítették. Sárga szemei majd kifordultak üregükből, széles szájából pedig folyamatosan dőlt a nyál. Rendkívül undorító látványt nyújtott. Mellette nőstény fajtársa, a szintén méretes, de Dorrbaznál sokkal kisebb Aljow nyúlt el, testével a másik huttnak dörgölőzött. Mögöttük pedig a szintén hutt, Nassan Gaj állt. Ő volt Dorrbaz személyi testőre és legjobb barátja. Tetőtől „talpig” fényes vértezet borította, kezében vibrobárdot szorongatott, oldaláról sugárvető lógott le, hátára pedig két jarkai kardot erősített. Dov Gon odaröppent Dorrbazhoz és súgott neki valamit. A hutt felhördült, majd intett az ismeretlen személynek, hogy jöjjön közelebb. Az alak engedelmeskedett, akár egy szellem átsuhant a tömegen, majd megállt a huttok előtt. - Üdvözöllek téged Dorrbaz Olivizin. A nevem Zen Koon. – hajolt meg. - Üdvözöllek Zen Koon. – mennydörögte Dorrbaz – Úgy hallom, híreket hoztál nekem. Aztán miféléket? - Dzséjt, a Kalóz itt van, a Borrondán, sőt mi több, Quwanban. – mondta ki kertelés nélkül. A név elhangzása általános csendet teremtett a teremben. Néhányan sutyorogni kezdtek, mások, főként fegyveresek, közelebb húzódtak Zenhez. Dorrbaz egy percig csendben meredt a köpenyes személyre. - Biztos vagy ebben? – kérdezte végül. - Teljesen, és azt is tudom, hogy ide tart. – e mondata már riadalmat kelltet. Zen folytatta – Szövetkezett azzal a két nővel, akik a napokban érkeztek és felőled érdeklődtek. Ismerem a tervüket, hogy hogyan akarnak megölni. - Akkor mond el. – parancsolta Dorrbaz. Zen csuklyája rejtekében felsóhajtott, majd rákezdett mondandójára. - Röviden. Szép lassan beszivárognak a palotádba. Az egyik nő elaknásítja az épület legsebezhetőbb részeit, míg a másik elpusztít téged. Aztán Dzséjt és Behemót kihozza őket. Végül Csit idejön a Hyperionnal, felszedi a barátait, felrobbantják az épületet, és elhagyják a bolygót. Egyszerű terv, de figyelmeztetés nélkül… - nem fejezte be a mondatot, nem volt rá szükség. - Ho-ho-ho-ho-ho-hóóó, ha-ha-ha-ha-ha-hááá. Nagyon átlátszó ez a trükk. – röhögött gúnyosan Dorrbaz – Tőled többet vártam Kalóz. Azt hittem, benned több kreativitás van. Zen sötét csuklyája alatt felvonta szemöldökét. - Nem értem, miről beszélsz? - Arról, hogy ez a világ legósdibb trükkje. Idejössz, mint egy rejtélyes alak és bebeszéled nekem, hogy Dzséjt, a Kalóz és kis bandája szépen az életemre tör. Én megijedek, és őrök garmadáját állítok minden bejárathoz, védtelenül hagyva önmagamat. - Bökd ki! – sziszegte gépies hangján Zen. - Te vagy Dzséjt. – mutatott rá Dorrbaz – Nassan, öld meg! – parancsolta csatlósának. Nassan Gaj méretét megszégyenítő sebességgel csusszant elő Dorrbaz mögül s vetette magát Zen felé. Vibrobárdjával lesújtott de tökéletesen elhibázta Zent, aki az utolsó pillanatban emberfeletti gyorsasággal oldalra lépett. A bárd akadály nélkül tovább siklott és függőlegesen ketté szelt egy whiphidet. Annak még megijedni sem volt ideje. A következő fél pillanatban Zen tenyérrel kifelé felemelte bal kezét és Nassan a szemközti falnak csapódott. Csontjainak hatalmas roppanása kíséretében terült el a földön, az életből egyetlen halk nyögéssel távozott. A csőcselék dermedten nézte végig a rövid jelenetet, s percek teltek el, mire Dorrbaz elég bátorságot szedett össze, hogy megtörje a csendet. - Most már bizonyos, te vagy Dzséjt. – hangja remegő volt és halk. - Nem, nem Dzséjt vagyok. – Zen előrébb lépett, Dorrbaz pedig ösztönösen hátrált néhány métert. – Bebizonyítom. – négyujjú kezeivel lassan megragadta csuklyáját és hátára ejtette. A sötétség alól egy rovarszerű arc bukkant elő. Fülei helyén rövid érzékelőcsápok voltak, szemét és száját védőmaszk borította. – Kel dor vagyok. Hajdan Jedi lovag voltam, mára a Sötét Oldal szolgája lettem. – fejével a hajdani Nassan Gaj felé biccentett – Úgy tűnik, szükséged van egy új testőrre… aki meg tud védeni Dzséjttől. - Miért teszed mind ezt? – kérdezte Dorrbaz kicsit visszanyerve bátorságát. - Mert meg akarom ölni. – sziszegte bosszútól fűtve, ami sec-perc alatt el is szállt – Igyekezz a döntéssel Dorrbaz. Dzséjt két társa már úton van ide. Az egyik egy hatalmas birodalmi rohamosztagosnak álcázott férfi, a másik egy mandalorián páncélba bújt nő. Az előbbit bizonyára ismered, Behemót. – Dorrbaz lassan bólintott – A másikat Mara Jade-nak hívják. Rendkívüli szépség. – Zen nem volt biztos benne, de úgy látta, mintha Dorrbaz elmosolyodott volna – Fejvadászoknak adják ki magukat, akik ugyanazért jönnek, mint én. Meg akarnak védeni Dzséjttől. Valójában biztosítani akarják a terepet a menekülésre. Hirtelen egy vuki döngetett be a terembe, s majdnem elsöpörte Zent. Morgott valamit főnökének, amitől Dorrbaznak hirtelen nagyon jó kedve lett. - Megjöttek. Igazat mondtál Zen. Jól van, most mit javasolsz, mit csináljunk? - Szórakozzunk. – vigyorodott el gonoszan Zen a maszk alatt – Engedd be őket, hadd adják elő a kis történetüket. Aztán, bíz mindent rám. - Rendben. – egyezett bele Dorrbaz, majd intett a vukinak, az pedig ahogy jött el is tűnt. – És mit kérsz fizetségül? – hatalmas testével közelebb csusszant Zenhez. A kel dor szánalmasan végigmérte a nála sokkal magasabb huttot, majd érzékelő csápjait mozgatva félelmetes hangnemben válaszolt. - Csak meg akarom ölni Dzséjtet, semmi mást. - Ha ez az óhajod, részemről rendben. – azzal visszafeküdt helyére, Zen pedig undorodva a huttok mögé állt, egy sötét sarokba. Kezét övén lógó fénykardjára helyezte, s meggyőződött róla, hogy mindent látni fog, de őt csak akkor veszik észre, amikor már nincs menekvés. Pár perc elteltével meg is érkeztek a várva várt vendégek. Az egyik egy fehér mandalorián páncélba bújt, karcsú teremtés volt. Hatalmas társa pedig a birodalmi rohamosztagosokra jellemző páncélt viselte, kezében a Blastech DLT-20-as lézerpuskáját tartotta. Megálltak Dorrbaz előtt, tiszteletteljesen meghajoltak, majd a mandalorián torzított hangon megszólalt. - Üdvözöllek hatalmas Dorrbaz. A nevem Noan Migh, ő a társam Blon Sad. Azért jöttünk, hogy felajánljuk szolgálatainkat neked. - És miért tennétek ilyet? – kérdezte Dorrbaz rendkívül jó kedvűen. - Bizonyára tudomásodra jutott már, hogy Dzséjt, a Kalóz itt van, Quwanban. – a teremben általános motyogások keltek életre, de túl kevés a hitelességhez. A birodalmi Blon Sadnak ez fel is tűnt, s feltűnésmentesen úgy helyezkedett, hogy szükség esetén azonnal akcióba léphessen. Közben Noan Migh kicsit nyugtalanul folytatta mondandóját. – A Tatooine-on hallottam a balul sikerült üzletről, amivel magadra haragítottad Dzséjtet. - Balul sikerült üzlet? – mordult fel kedélyesen Aljow – A kedvesem elvette az árút, majd fizetés helyett átadta a Kalózt a Birodalomnak. - Hiba volt. – szólalt meg Zen Koon az árnyékban. Megelégelve a színjátékot kilépett a sarokból, hogy a látogatók is jól lássák. – De egyben szerencsés is. Nekem szerencse. Dorrbaz feldühödött azon, hogy Zen ilyen gyorsan megszakította a játékot, mégis haragját magába fojtva figyelte az eseményeket. Blon Sad elképedve meredt a kel dorra, aki lassan eléjük ballagott. Csodálkozásában még környezetéről is megfeledkezett, s csak a felé közeledő alak maszkja létezett számára. - Zen, hisz te meghaltál. – nyögte ki végül. – Dzséjt kivágott az űrbe… azt nem élhetted túl. - Feltámadtam. – köpte a rovarlény. - Akkor most újra meghalsz! – ordította el magát Blon és célra emelte fegyverét. Két lövésre volt ideje. Zen villámgyorsan aktiválta egykezes fénykardját, és kékszínű pengéjével elhárította a sugarakat, amik ártalmatlanul a falba csapódtak. Aztán előre ugrott, meglendítette fegyverét s Blon fegyvere, valamint bal csuklója a földre hullott. Üvöltve, megcsonkított végtagját szorongatva a földre rogyott. A seb helyén nem volt vér, de még csak sebnek sem lehetett nevezni az olvadt acélból, elszenesedett műbőrből és összeéget drótokból álló sérülést. Zen egy pillanatig sem pocsékolta idejét a sajnálatra. Sebesen lecsapott Noan Migh fegyverére is. Az olvadt EE-4-es karabély csörömpölve fogott talajt. Noan kezét csak mandalorián vasból készült csuklóvédője mentette meg. A kék ragyogású penge úgy találkozott a fémdarabbal, mintha egy másik fénykard lett volna. Zen megdöbbenve meredt Noan páncéljára. - Valódi mandalorián vas. Elismerésem. – biccentett. - Nem tudom ki maga, de engem nem fog tudni legyőzni. – köpte a szavakat Noan. - Ne becsülj le engem Mara Jade, többet tudok, mint a barátod, Dzséjt. - Ezt honnét tudja? – döbbent meg Mara a saját neve hallatán. - Ahonnét sok minden mást is. – sziszegte Zen majd hátra lépett és újra lecsapott. Mara csuklóvédőit használva védte a sötét oldali csapásait. Ennél többre azonban nem volt képes. Sugárvetője ott lógott oldalán, mint ahogy vibrokése a csizmájában lapult. De nem volt elég ideje ahhoz, hogy elővegye és használhassa azokat. Páncélja pedig nem rejtett titkos fegyvereket, mint Boba Fetté, legalábbis Dzséjt azokat a tartozékokat nem adta oda neki. A Jedi féltette a ritka mandalori felszerelést. A párbajnak alig nevezhető csatározás a vártnál tovább tartott, de még így sem volt hosszú. Zen a szemközti fal felé kényszeríttette az egyre fáradó Marát. A lány a végkimerültség határán volt már, néha elvétette a mozdulatot, ilyenkor a sisakján vagy a mellvértjén érte el a ragyogó penge. Zen még csak most lendült bele a harcba. Régen volt alkalma ilyen kaliberű ellenféllel harcolnia, de ez csak gyakorlás volt Dzséjt Ön Frájnhoz képest. Mellőzve az egyszerű mozdulatokat, inkább színpadias figurákat használva csapott le újra és újra a lányra. Végül elérték a falat és Marán erőt vett a fáradtság. Térdre rogyott, a sisak mikrofonja sistergett zihálása miatt. Zen diadalittasan megpörgette maga körül fénykardját, majd deaktiválva visszacsatolta övére. A mozdulat végeztével elismerően meghajolt. - Öröm volt veled küzdeni. – vigyorgott a maszk alatt. – Kettő megvan, maradt három. – fordult Dorrbaz felé. – Most ők következnek. - Nagyon szép volt, nagyon jó volt! Gratulálok, éljen! – tapsikolt Dorrbaz, miközben újdonsült testőre mellé csúszott. – Most mi következik? - Most Dzséjt vár pár napot, talán egy hetet, aztán útnak indítja a másik lányt is. Mint táncos lányt, olyan helyre küldi, ahol biztosan van beszerződ, aki aztán elrabolná, és ide hozná neked. Mindenki tudja, hogy nem tudsz ellenállni a gyönyörű táncosoknak, s meg kell hagyni, Szeláni Jorsz tényleg gyönyörű. – jegyezte meg csendes célzásként – Ezt kihasználva jutna be ide, aztán a közeledbe férkőzve megölne. - Nem fér a fejembe, hogyan akarja ezt megtenni. – vakarta meg fejét Dorrbaz, mire egyik zsíros tincse alól egy apró bogár röppent ki. - Egy hajtűvel, aminek a hegye zyon méregbe lett mártva. Ismered? - Igen. A legerősebb idegméreg a Galaxisban. A másodperc ezred része alatt hat, gyorsabban, mint ahogy az agy továbbítja az ingert. – mondta kesernyésen a hutt. Szörnyű lenne, ha így végezné. - Halott vagy, még mielőtt megéreznéd a tű hegyét. – mondta kíméletlenül Zen. – Azonban ezt megakadályozom. – pillanatnyi szünetet tartott, hogy kiélvezhesse Dorrbaz hálás tekintetét – Szeláni Jorszot tényleg elrabolják, de nem a tervüknek megfelelően. – számítóan összefonta kezeit – Még jól is jársz velem. - Ezt hogy érted? – kérdezte Dorrbaz. - Megmentem az életed, megszabadítalak három veszélyes ellenségedtől, tetejébe még meg is ajándékozlak két csodaszép rabszolgalánnyal. És még csak fizetned se kell értük. Dorrbaz jókedvűen felnevetett, majd elismerően bólogatva Zen maszkjára bámult. - Igazad van barátom, teljes mértékben jól járok veled. Ekkor egy vörös lézernyaláb szántotta keresztül a levegőt, s majdnem mellkason találta Dorrbazt. Az utolsó pillanatban azonban Zen fénykardjával eltérítette a sugarat, ami belevágódott Mara pisztolyába. A lány fájdalmasan felszisszent és eldobta az olvadt fegyvert. Aztán felpattant, kézbe vette kését, majd az Erőt használva a kel dor felé hajította. Zen szembenézett a felé száguldó gyilkos eszközzel, tenyérrel kifelé felemelte a kezét, mire a penge alig pár centire a marka előtt megállt a levegőben. Mara jobban összpontosított az Erőre, a halef megingott, egy kicsit közelebb suhant Koon kezéhez. - Ne próbálkozz ósdi trükkökkel. – sziszegte Zen majd az Erővel kinyúlva megfordította a kést és visszalökte gazdája lábába. A vibropenge úgy állt bele a húsba, csontba, mint kés az olvadt vajba. Mara fájdalmasan felsikított és összerogyott. Azaz csak rogyott volna, mert láthatatlan ujjak fonódtak nyaka köré, halálos szorításba fogva. Lábai elemelkedtek a talajról, s vonagló testtel, levegő után nyeldekelve próbált szabadulni. Hallani lehetett a porc ropogását, az életmentő oxigénhez jutás elhaló próbálkozását. Aztán egy kegyetlen, örömteli hang megmentette az életét. - Ereszd el! – parancsolta Dorrbaz Zennek, aki vonakodva ugyan, de teljesítette a parancsot. Mara tehetetlenül zuhant a földre, levegő után kapkodva próbált felállni, de a lábából kiálló kés ezt erősen gátolta. Egy elomi és egy bith átkarolta, s megpróbálták elvonszolni a teremből. Mara egy ideig küzdött ellenük, aztán kénytelen volt feladni. Behemótot két vuki vezette el, feltehetően a fogda felé. Az ő sérülése nem szorult sürgős ellátásra. - Javaslom, hagyd életben Behemótot. – mondta Zen. Dorrbaz gyanakvó pillantást vetett rá. – Ha véletlenül elbuknék, az egyetlen menekvést számodra Behemót jelenti. Dzséjt nem távozik a bolygóról, amíg a barátja fogságban van. Állítsd mellé a második legkiválóbb őreidet. - Miért a másodikakat? - Mert a legjobbakat úgy is magad mellett fogod tartani. – válaszolt kicsit bohókás hangnemben Zen. Eddigi kimért beszédéhez viszonyítva ez felettébb szokatlan volt. – Most elmegyek. Mikor visszatérek már négy lesz meg, és egy marad hátra. – lekapcsolta fénykardját, s visszaakasztotta övére, aztán elindult a terem kijárata felé. Az időközben kijózanodott csőcselék sietősen utat nyitott neki, sőt még Dov Gon is elkísérte a főkapuig. Közben be nem állt a szája. Mikor Zen Koon és a toydari udvarmester eltűnt a bezáródó ajtó mögül, Dorrbaz intett egyet a levegőben. Az egyik oszlop takarásából előlépett egy zöld mandalorián páncélt viselő férfi, a legendás Boba Fett. Ráérősen a hutt mellé ment, közben végig az ajtót figyelte, s az elmúlt percekben lejátszódott eseményeken töprengett. - Kövesd. Rendesen megfizetlek érte. – súgta oda Dorrbaz a fejvadásznak. - Ahogy óhajtja. – bólintott Fett, majd akár egy szellem távozott a teremből. Az élet lassan de biztosan visszatért a normális kerékvágásba. A csőcselék újra lerészegedett, a rabszolgák ismét retteghettek az életükért, s mindeközben csak két személy vesztette életét. Dorrbaz személyi testőre Nassan Gaj és egy talpnyaló whiphid. A holttesteiket már el is tűntették, s az emlékük is tovaszállt. Dorrbaz helyére való visszatérése közben meggyászolta legjobb barátja halálát, majd amint kényelembe helyezte magát, a nevét is elfelejtette.

El is ismerem... csak ha már elsőre elismerem, akkor miről beszéljek Viszont azért én nem vagyok 100%-ig meggyőződve arról, hogy ezt a topic csak a filmekre lekorlátozva értendő. S ott vannak Yoda szavai is, ami pedig színtén film. E szerint hiába győz a jó a gonosz akkor is ugyan olyan erős.

Ez igaz, ha szűken az SW-re és azon bellül is csak a filmekre koncentrálunk, akkor valóban a Világos oldal győz. De a győzelem sem jelenti feltétlenül az erősebb mivoltot, mert ha példáúl csak az első három részre szűkítem a kört (ami színtén SW és film), akkor a Sötét Oldal győz Sőt, ha a filmben elhangzottakat veszem alapul (tehát nem EU), akkor a Világos oldal is győzött már egyszer 1000 évvel azelőtt. De azt megelőzően is ott kellett lennie a Sötét Oldalnak, amit le kellett győzni. Tehát, a filmek eseményei előtt is zajlott ez a harc (ahogy mondják a filmben) és ebből következtethetünk arra, hogy az után is fog. De a fimekben feltétlenül a Világos Oldal győz.

Derb: azaz. Ody: ezaz.

John Knoll az a nabooi pilóta, aki felrobban a lézerágyúk tüze miatt. Mellesleg az ep1-2-3 egyik főguruja. Pontosan nem tudom mi a munkája, de azt hiszem a spec effektek részlegének vezetője vagy valami ilyesmi. Kisegítést kérek.

Végletekben a Sötét Oldal is egyszer felül kerekedett. Később a Világos ugyan azon a módon győzte le. De ezért mondtam, hogy a Sötlétség Rövid távon képes győzedelmeskedni, a Világos hosszú távon. De mindkettő képes a győzelemre, csak a Sötétség önmagát pusztítja el, míg a Világos önmagát élteti. Ily módon tényleg a Világos az erősebb, de láthattuk, hogy kölcsönösen képesek legyőzni egymást. Végső soron ez a döntetlen okozza azt, hogy a jó és a rossz harca örök.

Nagyszerű párbaj, nagyszerű látvány, nagyszerű csata. És a párbaj legszebb motívuma, hogy nemcsak a kardokat használják, hanem a kezüket, lábukat püfölésre, az Erőt csalásra, tárgyakat ajtónyitásra. És ahogy azt megszoktuk, innentől kezdve a párbajok mind sötét háttér előtt játszódnak. A Sith megjelenésével megkezdődtek a Jedik élethalál harcai. Az űrcsata rárepüléses manővere pedig szerintem tökéletesen idézi az ep4-es hasonló jelenetét, kár hogy ilyen személyes jellegű motívum nincs több Anakinon kívül (kivéve a végén). John Knoll szétszálása nagyon király