Dzséjt

Nem esküszöm meg rá, hogy ha megjelenne nem venném meg, mert tényleg érdekesség és mégis csak az SW része, bármilyen sz*r is. És egyszer mindenképpen meg szeretném nézni... majd... a távoli jövőben... a nagyon távoli jövőben...

Szerintem döntetlen, már csak egy dolog miatt is. Jó nem létezhet rossz nélkül és fordítva. És részletekbe menően is. Míg a Sötét Oldal rövid távon képes győzedelmeskedni, a Világos hosszú távon. A Sötét Oldal a támadásban nagyon jó, a Világos a védekezésben. A rejtőzködésben egyformán jó mindkettő. Az ep1-2-3-ban a Jedi nem látja a Sithet, az ep4-5-6-ban a Sith a Jedit. Egyformán erős mindkettő, ahogy azt Yoda is megmondta. Csak a sötétség útja sokkal könnyebb, de végül ugyan azt érhetjük el.

Az durva lenne :twisted:

Azon túl, amit Ody mondott, még Vader és Shaal Ti esetével ellentétben Palpatine éppen nem ostromolta egy légiónyi klónnal az épületet, amiben tartózkodtak. Ha a Sötét Oldal nem is, a lövöldözések és robbanások zaja azárt feltűnhetett volna neki. Tetszetősek ezek az extrák... csak jönnének már a kiegészítésről hírek.

Egy vörös színű kétsugaras felhőjáró szállt le nem messze Dzséjt űrhajójától. A kabintetők felnyíltak és két merőben különböző alak szállt ki belőlük. Az egyik magas volt és izmos. Vállai szélessége vetekedett a kétajtós kredenc szélességével. Kopasz fejéről visszatükröződött a hold fénye, sebhelyes, mogorva arcáról viszont az értelem csekély jele sem tükröződött vissza. Mélyen ülő fekete szemei vérszomjasan csillogtak. Bő, olajfoltos kék kezeslábast és szerszámtartó mellényt viselt, többfunkciós övéről pedig egy birodalmi E-11-es sugárvető lógott le. Társa szöges ellentétben állt vele. Átlagos magasságát, szénakazalszerű fekete haját és véznaságát ellensúlyozta megnyerő arca, vidám zöld szemei és elegáns ruházata. Halványkék tarelle inget, széles fekete kormányzói övet és nadrágot valamint kézzel készített liwari cipőt viselt. Vállára aeien selyemből szőtt, aranyozott királyi jelképekkel díszített köpenyt terített. Egyvalamiben azért mégis megegyezett társával, az ő övéről is lelógott egy sugárvető, egy DL-44-es pisztoly. Az óvatosságot mellőzve felcaplattak a beszállórámpán. Egy terembe jutottak, ahonnét két ajtó nyílt az elülső karbantartó állomásra és a mentőkabinokhoz. A bejárat mellett egy lift várakozott, hogy a duót a következő szintre szállítsa. Az elevátorból kilépve a fő rakodótérbe találták magukat. Itt műszaki állomás, székek, asztal és a hiperhajtóműhöz vezető akna kapott helyet. A mennyezetről különféle páncélok, a falról pedig szerszámok garmadája lógott le. Innen jobbra a galérián keresztül a legénységi szállásra lehetett eljutni, aminek ívelt falai mentén ágyaknak is alkalmas ülőhelyek voltak, közepén pedig egy dejarik sakktábla állt. Balra a gardróbkonténerekkel és teherládákkal telezsúfolt első rakodótér található meg. A ládák tetején három összehajtott szervizdroid, és egy jelentősen módosított Mark IV járőrdroid, a konténerek mellett pedig két orvosdroid várt az aktiválásra. Innét egy ajtó vezetett a szalonba, ez azonban most zárva volt. A galériában lévő lift ajtaja kinyílt és Dzséjt lépett ki belőle. Fehér tunikáját leváltotta egy homokszínű, fekete szegélyű tunikára. Meglepetten megtorpant a duó előtt, majd egy bólintás kíséretében átment a fő rakodótérbe. Ott letelepedett a műszaki állomás elé, s matatni kezdett a műszerek közt. - Talán zavarunk? – kérdezte az alacsonyabbik férfi. Dzséjt kifürkészhetetlen szemekkel rámeredt, majd zavartan megrázta a fejét és folytatta előbbi ténykedését. A vézna ember értetetlenül felvonta szemöldökét. - Ebbe meg mi ütött? - Fogalmam sincs, Csit. – dörögte az óriás. - Dzséjt, kivágták a nyelved? – masírozott be Csit a fő rakodótérbe. Köpenyét ráhelyezte egy szék háttámlájára, aztán leült. - Majdnem. – morogta Dzséjt. – Ha érdekelnek a részletek, nézz be a szobámba. Csit szótlanul fölállt és a szalonhoz ment. Mikor feltárta az ajtót, két eszméletlen, gúzsba kötött lányt talált egy széles ágyon feküdve. Behemót is bekukkantott. - Nem rossz. – morogta. - Látod Behemót? Minket elküld a városba, ő meg becsajozik. Minden jóból kihagy minket. – sóhajtott Csit, majd visszament Dzséjthez. Behemót bezárta az ajtót, aztán követte társát. - Na? Mit szóltok hozzájuk? – kérdezte Dzséjt, mikor vézna barátja letelepedett mellé. - Nem rossz, bár a beteges hajlamaidról eddig nem tudtam. Dzséjt unott, tettetett gyilkos arckifejezéssel és zölden felvillanó szemekkel meredt Csitre, aki kajánul elmosolyodott. - Bocs. Mit csinálsz azzal? – mutatott egy orvosi műszerre, amivel a Jedi babrált. - Midi-chlorian tesztet végzek. – válaszolt Dzséjt és visszafordult a műszerhez. - Aha. Ez az a… - Pontosan. – bólintott Dzséjt, majd kiegyenesedett ültében. Elgondolkodó pillantást vetett a műszerre. - Ők azok, akikről beszéltél? – zavarta meg Csit barátját. - Igen. Szeláni Jorsz és Mara Jade, két birodalmi bérgyilkos, és… Erőhasználók. – Csit ezt hallva megdöbbenve nézett végig társain, Dzséjt halványezüst szemekkel újra megnézte a kapott adatokat – Mindkettőjükben nagyon magas a midi-chlorian-érték. Jade vére a hatezres értéket súrolja, Jorszé pedig meghaladja a nyolcezret. Tökéletes Jedi lehetne belőlük, ennek ellenére alig tudják befolyásolni az Erőt. - Hogy lehet ez? – vonta fel szemöldökét Csit. – Nem képezték ki őket? - De, kaptak képzést. Apró trükköket ismernek, méghozzá mesterien. És van még egy furcsaság. A midi-chlorianok rendszertelenül viselkednek bennük, mintha… blokkolták volna őket. - Mint az ysalamirik? – mordult fel Behemót az asztalon ülve. - Igen. – fordult felé Dzséjt – De az ysalamirik természetüknél fogva, vagyis inkább a természetes kisugárzásuknak köszönhetően nyomják el a midi-chlorianokat, ebben az esetben viszont pont az Erő az, ami elnémítja őket. Mintha valaki azt akarná, hogy ez a két lány ne tudja használni az Erőt. - De ki? – húzta össze szemöldökét Csit. - Két személy él még ebben a Galaxisban, akik képesek ilyet művelni. Yoda és az Uralkodó. – állt fel Dzséjt – Az előbbi nem tenne ilyet, az utóbbi azonban… - Mit lépünk? – ugrott talpra Behemót. - Kifaggatom őket, aztán majd meglátjuk. – azzal a szalon ajtaja felé vette az irányt. - Javíts ki, ha tévednék, de ezek Birodalmiak. – követte Csit Dzséjtet – Vagyis, csak is Palpatine képezhette ki őket. – Dzséjt helyeslően bólintott. – Tehát Sithek. - Dehogy is. – vetette el nyomban a Jedi – A Sithek mindig ketten vannak, mester és tanítvány. - Ők is ketten vannak. – mutatott a feltáruló ajtó mögött lévő lányokra. - Ebben a Galaxisban Darth Sidious és Darth Vader a Sithek. Ők maximum bukott Jedik lehetnének, de ahhoz is túl keveset tudnak. – lépett Dzséjt az ágyhoz. – Vigyáz, ha magukhoz térnek, egyből támadni fognak. - Gúzsba vannak kötve. Mit csinálhatnának? - Majdnem legyőztek fénykardpárbajban. Ezen kívül… – eloldotta a köteleket, majd bal kezét Mara, jobb kezét Szeláni halántékára helyezte. Az eszméletlen lányok néhány pillanat múltán megmozdultak, és mintha álmukban beszélnének, motyogtak valamit. Aztán hunyorogva felnéztek és tekintetük megállapodott egy fiatalos arcon. A beléjük hasító felismerés szinte csodával határos javulást idézett elő állapotukban. Mara gyors mozdulattal fejbe rúgta Dzséjtet, aki fájdalmas nyögések közepette a földre zuhant. Szeláni talpra ugrott, majd a nyitott ajtó felé vette az irányt. Csit ráérősen egy lépést hátrált, mire az ajtóban egy erőtér villant fel, majd vált láthatatlanná. Szeláni túl későn eszmélt rá az akadályra, így egyenesen bele rohant. Mintha csak gumifalba ütközött volna, visszazuhant a szalonba, és elterült a fémpadlón. Mara is az ajtó felé készült indulni, de látva társa malőrjét, inkább visszahuppant az ágyra. Dzséjt szédelegve felállt, felsegítette Szelánit, majd ő is leült az ágyra. Fejét fogva, tompa fehérségben ragyogó szemekkel az Erőre összpontosítva próbálta helyretenni önmagát, s miután úgy érezte, hogy jobban van, megszólalt. - Fém van a csizmádban? - Mondjuk. Ebbe az ütésbe bele kellett volna halnod. – válaszolt Mara komikusan nézve a férfira. - Mondjuk. – mosolyodott el Dzséjt. - Mondjuk, elengedhetnél minket. – köpte Szeláni. - Ha elengedlek benneteket, az akkor lesz, amikor átadlak titeket Dorrbaznak. – mondta Dzséjt a halántékát dörzsölve. - Micsoda? – kapkodott levegő után Szeláni. – Azt mondtad, nem adsz fel minket. - Igen. Ám azóta Dorrbaz értesült az ittlétetekről, és egy fejvadász figyelmét is felkeltetétek, aki pedig rám vadászik. Azzal, hogy ide jöttetek, megtudta, hol vagyok. Nemsokára az egész birodalmi flotta itt fog nyüzsögni, én miattam, az pedig nem tesz jót Dorrbaz üzleteinek. Tehát Dorrbaz is rám küldi a fejvadászait, akkor pedig nagy szarban leszek. Egy dologgal tudom csak megmenteni az irhámat. – egocentrikusan összefonta kezeit – Ha átadom Dorrbaznak azokat, akik rá vadásznak, aztán a lehető legfeltűnőbb módon elhagyom ezt a rendszert. Gondolom, nem kell ecsetelnem, hogy mit tesz egy hutt a rá vadászó szép lányokkal. – a szép szót erőteljesen kihangsúlyozta. - Ki az a fejvadász? Talán beszélhetünk vele, elvégre mi is Birodalmiak vagyunk. – keresett kiutat Mara. - Boba Fettet nem győzi meg senki, talán csak az, aki felbérelte. – csóválta meg a fejét reménytelenül Dzséjt. – Higgyétek el, máshogy tennék, ha lenne más lehetőség. De Behemót, Csit és az én érdekem fontosabb a ti életeteknél. - Hogy lehet egy Jedi ilyen? – kérdezte szemrehányóan Mara. - Talán úgy, hogy nem vagyok Jedi. – vont vállat Dzséjt. Mindkét lány hitetlenkedve rámeredt. – Ezek szerint lenyomoztatok. Hiba volt a teljes nevemen bemutatkoznom. – a nőkre pillantott – A nyilvántartásban találhattok olyan információt, ami nem állja meg a helyét. – mutatta az ujjával – Nem vagyok halott, ahogy azt bizonyára ti is észre vettétek. A Jedi lovag címet pedig sohasem kaptam meg. A mesterem halála után senki sem folytatta a kiképzésem. Végül a Jedik kipusztultak. Most itt vagyok, majdnem úgy tudom használni az Erőt, mint egy képzett Jedi, de nem vagyok lovag, sőt… Starkot leszámítva senki sem tudja, hogy ki vagyok valójában. – Dzséjt szeme hirtelen felcsillant. – Van egy esélyetek. – a lányok szemeiben is megcsillant a szabadulás és a feladatuk végrehajtásának a reménye. – Segítek nektek elkapni Dorrbazt, ha ti segítetek megölni Stark admirálist. - Miért? – csattant fel Szeláni. - Személyes indokom van rá. – mondta további kérdéseket nem tűrően – Vállaszatok. Vagy Dorrbaz kezébe kerültök, vagy Dorrbaz feje kerül a ti kezetekbe. Ebben az esetben viszont el kell tennetek láb alól a Birodalmi Flotta egyik admirálisát. Rövid töprengés után Mara beleegyezett. - Rendben. Stark úgy is a bögyében van sok birodalmi tisztségviselőnek. - Szeláni? – fordult Dzséjt a lány felé. – Te mit mondasz? Szeláni leült Mara mellé az ágyra, és gyanúsan sokáig töprengett egy ilyen triviális kérdéshez mérten. - Szel? – bökte meg ujjával Dzséjt a lányt. Szeláni, mintha álmából verték volna föl, kapta fel a fejét és zavartan társaira bámult. - Oké. Áll az alku. – bólintott. - Szuper. – csapta össze tenyerét Dzséjt, majd fölpattant – Akkor mostantól kezdve szabadon járhattok-kellhettek itt, a Hyperionon. Gyertek, körbe vezetlek benneteket. – intett – Erőtér felold. – parancsolta és az ajtón ismét át lehetett járni. Szeláni továbbra is ült, és töprenget, szinte meg sem hallotta Dzséjt szavait. - Szeláni. Nem jössz? – bökte oldalba Mara. - De, igen. – ébredt fel ismét a lány, majd felállt és Dzséjt után eredt. Mara gyanakvóan nézett utána. Furcsállta, hogy Szeláni ilyen sokáig gondolkodott a Jedi ajánlatán. Az pedig egyenesen meglepte, hogy meg sem szidta Dzséjtet, amikor az Szelnek szólította, pedig őt majdnem lenyelte ugyanezért.

Ezt örömmel hallom Priest. Az idei év tényleg nagyon jó filmek szempontjából. És még Star Wars is volt

Folytatódik a csata. Az űrcsatával nekem az a bajom, hogy túl rövid és mindent "madártávlatból" szemlélünk. Nincsenek annyira közelhozva a pilóták, mint az ep4-ben vagy az ep6-ban. Ott hallhattuk a beszélgetéseket, láthattuk az arcukat, itt meg csak egy halálát szemlélhetjük meg. Ez nem tetszik, amúgy látványtanilag nagyon jó. A naboo N-1-eseket elsőre nehezen szerettem meg, de végül megszerettem, és a Rogue Squadron játékban a kedvenc vadászommá vállt. A droid vadászok pedig a film elejéhez képest semmivel sem fejlődtek vissza, szerintem még mindig szuper találmányok (örülök, hogy visszatértek az ep3-ra). A droidok aktiválása viszont szerintem a csata egyik csúcspontja. Nagyon hatásos, és az elején gügyének feltüntetett droidok végre ténylegesen harci gépnek tűnnek (kár hogy ez már nem nagyon menti meg őket az elhülyüléstől). Az is tetszik, ahogy az tűzharc kialakul a két fél között a pajzs mögött, ahogy a lézersugarak ide-oda pattognak a két sor között, néha a füvön kapva gellert, nagyon jó. Jar Jar ökörködése itt viszont nem tetszik, és a csatában kettő ilyet leszámítva kispórolhatták volna az ökörködését. És akkor jöhet a következő.... OFF Hát nem tudom. Elég sötét, de akár nappal is lehet. A fene tudja. Döntse el ki-ki maga: ON

Szerintem hülyeség lett volna, ha a filmben is olyannak láttuk volna Grivit, mint a rajzfilmben. Egyrészt csúnyán ledegradálták volna a Jedik harci képességeit. Másrsészt kicsit sem lett volna terminator feelingje (a Magnáknak már így is az van). Harmadrészt, a Clone Warsra alapból jellemző a túlzás. Grievous téren is. Közel fénysebességgel forgatta azokat a kardokat, marhaság. Ezért nem szeretem a CW sorozatot, alaptalanul túloz. De részemről már azt is ökörségnek tartottam, hogy Grievous előbb jelent meg az EU-ban, mint a filmben. Így az írók csak pletykákra alapozva alakíthatták a figurát, amik arról szóltak, hogy mekkora Jedi gyilkos. Hát azt fabrikáltak belőle. Egy Jedi gyilkoló gépet. Puff neki, a filmben ez sajnos nem jön le. Mondjuk én kifejezetten örülök neki. Sokkal jobban szeretem a filmbéli tábornokot, mint az EU tábornokot.

Bár nem vág teljesen a témába, de nem tudom hova máshova írjam. Feltettem a Screen Themes háttérképek Classic Artwork galériáját a honlapomra. Legallul van a link hozzá. http://www.ep3rajongo.atw.hu/ Szép lassan a többit is felteszem majd.

A történet felett én majd akkor török pálcát, ha láttam a másik felét is. Egyelőre az első fele nem fogott meg. Grievous már megint terminator üzemmódban van, a Jedik meg furábbak, mint a filmben. A padawan új mestere példáúl úgy viselkedik, mintha egyáltalán nem akarná a padawant és lesz*rja mi lesz vele.

Hm... hát én a nézhető B filmeket szeretem, mert jó hangulatuk szokott lenni, pláne a 70-es, 80-as B filmeknek (a 90-eseke és napjainkbeliek már inkább C kategóriásak). The Rockot személy szerint kedvelem. Színésznek nagyon sz*r, nem tagadás, de legalább jó fejnek tűnik képernyőről (Schwarzenegger sem volt egy Oscar-díjas színész, mégis szerettük). Hogy eltérnek a játéktól az baj, a pokol dolog jó volt (jaj de rüheltem a poklos pályákat), ez a genetikai dolog meg már nagyon rég nem jó, mert ugye a Resident Evilben is ez van. Viszont a többi már jól hangzik. Várom, remélem nem lesz bukta.

Megadom magam Igazat kell adnom nektek, más felől már nem nagyon tudom megközelíteni a dolgot. Az biztos, hogy a klónok szerencsétlenek, bármilyen önállóak is, a nagyobb hatalaomnak kénytelenek engedelmeskedni. Az Uralkodónál pedig akkor max az istenek lehetettek hatalmasabbak, de hát azok nem szóltak bele.

Hát, nálam ez egy eléggé többrétegű kérdés. Epizódokra lebontva a kedvenc karaktereim: ep1: Qui-Gon Jinn ep2: Jango Fett ep3: Grievous tábornok vagy Bail Organa, még nem tudtam dönteni ep4: Wedge Antilles ep5: Lando Calrissian és Wedge Antilles (fej-fej mellett) ep6: Lando Calrissian és Wedge Antilles (fej-fej mellett) Trilógiákra lebontva: ep1-2-3: Obi-Wan Kenobi ep4-5-6: Han Solo És a teljes sagara viszonyítva: ep1-2-3-4-5-6: Yoda De pl a Sitheket is nagyon csípesm Darth Sidioussal és Darth Maullal az élen és Anakin Skywalker sem közömbös figura. De most Yodára szavaztam

És pl az adott bolygó katonái? A vukik jól láthatóan a Jedik mellett voltak. Ők is kérdezősködhetnek. Vagy Utapau katonái. (bocs a kötözködésért, de a 66-os parancs számomra nagyon lényeges rész és kíváncsi vagyok a véleményetekre ezekben a kérdésekben)

- Halott? – döbbent meg Mara. – Nekem nagyon is élőnek tűnt. Biztos jól olvastad? – hitetlenkedet. - Biztos, ezt nem lehet csak úgy félreolvasni. Dzséjt Ön Frájn egy halott Jedi lovag, aki valószínűleg mostanában egyszerűen csak Dzséjt néven körözött bűnűzőként éldegél. Tipikus Jedi mi? - Ez furcsa. – morogta Mara. - Az, de több, mint amire számítottunk. Mi van, ha mégis túlélte a solomini mészárlást, de ezt senki nem tudta meg. A holtest végül is nem került elő. Aztán elhagyta az Ön Frájn nevet és kalózként kezdett tevékenykedni, így olyan életmódot élhet, ami egyáltalán nem jellemző egy Jedire. Senki sem gondolná, hogy ki ő valójában, tehát tökéletes az álca. Ha ezzel nem bírjuk szóra, akkor semmivel sem. - Igen. – Mara előtt kezdett összeállni a kép – És mi van a testvérével. Valószínűleg ő is potenciális Jedi. Lehet Dzséjt jóvoltából tűnt el. - Nem hiszem. – vágott közbe Szeláni – Mármint, nem úgy tűnik, mintha tudna a testvére hollétéről. - Ezt a rövid beszélgetésünkből szűrted le? – gúnyolódott Jade. – Vagy az óta már találkoztál vele és megkérdezted? - Ez csak egy megérzés. Tudom, számodra idegen ez a fogalom. – vágott vissza – Visszatérve, szerintem fel lett volna tűntetve, ha tudná hol a testvére. Mint Jedi felkereshette volna, hogy kiképezze. - És ha már meg is tette? - Ugyan már! Ha két Jedi kalózkodna a Birodalomban, Vader vagy az Uralkodó már rég eltakarította volna őket. De legalábbis Stark admirális. – Mara felvonta a szemöldökét – Te nem is hallottad a pletykát? - Azt a pletykát, hogy az admirális megszállottan üldöz egy kalózt, aki már többször gúnyt űzött belőle? – mosolygott Mara – Ez a Dzséjt lenne az? – újra átgondolta az egészet és vigyor ült ki az arcára – Képzeld el, ahogy kiszedjük belőle a Dorrbazra vonatkozó információkat, aztán dolgunk végeztével átadjuk a császárnak. - Az Uralkodó repesni fog a boldogságtól, minket pedig bizonyára megjutalmaz. – ábrándozott Szeláni. - Főleg, ha ezt az apróságot is megemlítjük a testvéréről. – tette hozzá Mara fondorlatosan. - Szerintem ezt nem kéne. – lohadt le Szeláni jókedve – Az egész csak egy feltételezés. Ha nem igazolódik be, megüthetjük a bokánkat. - De ha igazunk van? – vonta fel szemöldökét Jade. - Akkor természetesen már más a helyzet. Ha Dzséjt mellett a testvérét is megtaláljuk, mindkettőt átadjuk az Uralkodónak. – Mara egyetértően bólintott – És te, jutottál valamire? – váltott témát gyorsan. - Apróságokra. Kérdezősködtem a kikötőben, de az ottani főnök szerint Dzséjt Ön Frájn – hangsúlyozta – nem ott szállt le, sőt, hónapok óta nem is hallott róla. Ezután a városban is kutattam utána…eredménytelenül. Azonban gondolkodtam. – mondta Mara és Szeláni hitetlenkedve felvonta szemöldökét. Jade tudomásul sem véve folytatta. – Mikor megmentett minket, azt mondta, a felhőjáróját próbálta ki. De mi van, ha nem? Lehetséges, hogy a feltűnést kerülve a városon kívül landolt, és éppen ide tartott, amikor meglátta azt a trozt. – mindketten elfintorodtak az állat nevének hallatán – Ha pedig ez így van… - Akkor a part környékén kell lennie. – fejezte be a mondatot Szeláni. – Szerezzünk egy siklót és menjünk, nézzünk körül. - Aha. És szerinted adnak azután, amit műveltünk a másikkal? – kérdezte Jade. - Hiszen vissza sem vittük. Azt sem tudják mi lett vele. – vont vállat Szeláni. - Hát ez az. – bólintott Jade melankolikusan. A nap alacsonyan járt, mire elérték azt a helyet, ahol találkoztak Dzséjttel. A troz teteme még mindig a part menti úton feküdt. Testéből madarak, rovarok és különböző dögevők táplálkoztak. Körülötte elviselhetetlen bűz terjengett. Mara a siklójuk roncsaiban kutatott pisztolya után. Pár perc alatt meg is találta. Övébe csúsztatta és a parton álló Szelánihoz sietett. - Meg van? – kérdezte társa mikor Mara odaért. - Meg, mehetünk. Elindultak a part mentén. Minél lejjebb járt a nap, a vízszint annál jobban emelkedett, végül már az utat nyaldosta. A lányok úgy vélték, hogy Dzséjt hajója egy közelben lévő domb mögött lesz, ám amikor felértek annak tetejére belátták, hogy tévedtek. - Erről ennyit. – legyintett Szeláni és elindult visszafelé. – Gyere, menjünk haza. - Várjál. – utasította Jade keményen. – Nézd. – mutatott egy távolabbi bucka felé, ami mögül halvány fény szivárgott ki. – Mi a véleményed? - Tábortűz. – mondta Szeláni a fényt fürkészve. - Inkább egy hajó reflektorai. – helyesbített Jade. – Menjünk oda. Elindultak a bucka felé. A nap már félig eltűnt a horizonton, mikor elérték a domb tetejét. A szürkület védelmében meglapultak, felmérték a terepet. A homokos part szélén egy méretes hajó állt. Leszállótalpai eltűntek a sekély vízben, csillogó felszíne pedig visszaverte a nap vörös fényeit, ezzel uralkodói aura vette körül az íves vonalvezetésű, hosszú orrú űrjachtot. Fényszórói megvilágították környezetét, ezzel elvetette annak lehetőségét, hogy észrevétlenül a közelébe lopakodjanak. Egyáltalán nem ilyen hajóra számítottak, sokkal inkább egy kivénhedt ócskavasra, ami a kalózokra leginkább jellemző. - Ez milyen típus? – kérdezte halkan Szeláni. - Fogalmam sincs. Sose láttam még ilyet, de az biztos, hogy nagyon drága lehetett. Ez a Dzséjt vagy dús gazdag, vagy nagyon, nagyon jó tolvaj. – súgta a választ Mara. – Szerinted otthon van? - Valószínű, különben nem lenne nyitva. – mutatott a leeresztett beszállórámpára. – Menjünk közelebb és kopogjunk be. – elindult de egy kéz megragadta a vállát és megállította. - Várj. A mérete alapján ez egy jacht. Egy embernél több kell az irányításához. Tehát vannak társai. – figyelmeztette Mara. - Na és? Azokat is elkaphatjuk. – vont vállat Szeláni, majd elindult a hajó felé. – Az Erő miatt legyőzhetetlenek vagyunk egy egyszerű ember számára. - Na ja, de Dzséjt Jedi lovag. Sokkal jobban uralja az Erőt, mint mi. – emlékeztette társát Mara. - A meglepetés előnye viszont nálunk van, és ha a gyengeségeit is kihasználjuk nem lesz probléma vele. - Ha egyáltalán meglepődik. – morogta Jade és követte Szelánit. Lesiettek a domboldalról, majd hangtalanul a hajó beszállórámpája mellé lopakodtak. Kézbe vették sugárvetőiket majd az Erővel kiterjesztették érzékeiket. - Fedezz. – mondta Szeláni és a rámpára lépett. Ebben a pillanatban egy zöld sugár függőlegesen áthasította a levegőt a lány előtt, akit csak éles reflexei mentettek meg a biztos pusztulástól. Leugrott a rámpáról és fegyverével rálőtt a támadóra. A zöld lézersugarak besuhantak a hajóba, majd egy negyed pillanattal később kivágódtak onnan. Az egyik Szeláni pisztolyába csapódott, megolvasztva az ívelt fegyvert. A lány fájdalmasan felszisszent és eldobta az olvadt fémkupacot. Mara döbbenten nézte végig a pár pillanatig tartó jelenetet, majd feleszmélve előre szökkent, megperdült s tüzelésre készen felemelte fegyverét. Szeláni is előkapta a csizmájába rejtett birodalmi sugárvetőt és térdre ereszkedve a hajó belseje felé célzott. Ám még mielőtt lőhettek volna egy fénykardot szorongató férfi vetődött ki a hajóból és lesújtott a fegyverekre. A lányok hátra ugrottak ijedtükben, majd elhajították a sugárvetők markolatait s fényszablyát ragadtak. A kék és lila pengék fénysebességgel vágódtak ki a hengerekből, a levegő pedig megtelt jellegzetes zümmögő hangokkal. - Szasztok. Szerintem ezekkel nem kéne játszanotok. – mutatott Dzséjt zölden fénylő szemekkel a kardokra. - Szerintem neked nem kéne játszani azzal. – vágott vissza Mara és az Erő segítségével megpróbálta elragadni Dzséjt fegyverét. - Ó. – lepődött meg a férfi, s szemgolyói máris ezüstösen kezdtek fényleni – Többre is képesek vagytok? Például, tudtok azokkal játszani? - Mindjárt megtudod. – sziszegte Szeláni élesen, szemei gyilkosan felcsillantak. - Akkor játszunk. – vigyorodott el Dzséjt, s szemgolyója égővörösen felvillant. Azonban nem sokáig volt jó kedve, mert a következő pillanatban Mara felszökkent, egy szaltóval átröppent a férfi fölött közben lefelé döfött. Dzséjt hárította a szúrást, de már pördülnie is kellett, nehogy Szeláni kettéhasítsa. A két penge sisteregve ért össze, de ekkor Marától újabb támadás érkezett a Jedi felé, amit alig tudott elhárítani. A két lány sebesen, egymás után sújtott le. Dzséjtnek minden tehetségét be kellet vetnie, hogy ki tudja védeni azokat. Minden csapás kemény volt és haragtól fűtött, amire a megkopott vívótudással rendelkező Dzséjt nem igazán számított. Bár ő maga Jedi képzésben részesült, a két lány kezdte legyűrni. Túl jól működtek együtt, szinte tudták mire készül a másik, amit Dzséjt nem mondhatott el magáról. A lemenő nap fényében a kecses, lágy de gyors támadások sorban záporoztak a férfira, aki rájött, hogy csak úgy győzheti le a lányokat, ha szétválasztja őket. Ehhez azonban ki kell szabadulnia a satuból, amibe befogták. Villámgyorsan Mara felé perdült, és elhárított egy nyaka felé sújtó, vízszintes csapást. Majd kardját függőlegesen háta mögé rántotta, és védte Szeláni támadását. A lányok egy pillanatra meglepődtek ezen a mozdulaton, ezt a pillanatot pedig Dzséjt ki is használta. Követhetetlen sebességgel, függőlegesen Mara felé sújtott, aki ösztönösen hátra vetődött. A Jedi nem állította meg kardját, hanem megperdítette és vakon hátra döfött. Szelánit váratlanul érte a támadás, és kénytelen volt egyet hátra lépni, nehogy felnyársalja a zöld penge. Dzséjt maga elé rántotta fegyverét, majd kiugrott a lányok közül, és egy fordulattal szembe került velük. Átható tekintettel mérte végig ellenfeleit, ítélte meg saját helyzetét. Marán és Szelánin a fáradtság legapróbb jelei sem látszódtak, ellenben Dzséjt teste kezdett gyengülni. Ellenfelei kiváló vívók voltak, mint régen ő. Ha továbbra is hagyja, hogy egyszerre támadjanak rá, hamarosan legyőzik, tehát szét kellett választania őket. Ám ezt elérni elég nehéz lesz. Az Erő és az eszed, ezeket használd csatában. Az Erő legyen a szövetségesed, az eszed pedig a legjobb barátod. Mindkettő szükséges a győzelemhez. Ha ezeket együttesen használod, nem találsz legyőzőre az egész Galaxisban sem. – csengtek agyában mestere szavai. Hajdan Dzséjtet a Jedi Rend egyik legjobb vívójának tartották, és nem a technikája miatt. Hanem az esze és az Erőre való fogékonysága miatt. Ne támadásra, védekezésre használd az Erőt. Ezt vésd jól az eszedbe. – jutottak eszébe Yoda szavai. Dzséjt lazított izmain, lejjebb engedte kardját és behunyta szemét. Hagyta, hogy az Erő, amit nagyon régen használt, átáramoljon a testén. Érezte a mindent összekötő energiát, a végtelen óceánt és annak minden rezdülését. Szemei felpattantak, lábait megvetette, kardjával pedig maga előtt, függőlegesen egy félkört írt le, elkaszálva Szeláni lila pengéjét. Aztán megállította Mara pengéjét, nem sokkal a nyaka előtt. Szeláni ismét támadásba lendült, egyenesen Dzséjt feje felé suhintott. A Jedi kis félkört leírva kardjával beakasztotta Mara pengéjébe saját pengéjét, majd megtaszította a fegyvert és megállította Szeláni támadását. Dzséjt Mara kardjával védte ki Jorsz csapását, de ezzel még nem fejezte be. Visszarántotta szablyáját, ezzel majdnem fejét szegte Jadenek, akinek hídba kellett lemennie, hogy elkerülje végzetét. Dzséjt megperdült s egy felfelé irányzott csapással kizökkentette Szelánit egyensúlyából. Jorsz hátratántorodott, de sikerült talpon maradnia. Végül Dzséjt kirúgta a még mindig hídban lévő Mara lábát. A lány tehetetlenül a vízbe rogyott. Dzséjt megperdül, ellépet Jade közeléből és szembe fordult Szelánival. A lány meglepetten nézte a férfit, akinek elszánt tekintete a lány szemébe mélyedt. - A játéknak vége. – jelentette ki a férfi higgadtan, ennek ellenére piros szemekkel, majd támadásba lendült. Hirtelen Szeláni előtt termett, aki alig bírta feje fölé emelni fénykardját, nehogy megváljon skalpjától. Dzséjt sebesen sújtott le egyre beljebb kényszerítve a lányt a vízbe. Derékig jártak a vízben, csapást csapás követett és nagyon úgy tűnt, hogy a Császár Keze elbukik, mikor a Jedi hibázott. A lány nyaka felé suhintott és védtelenül hagyta derekát. Szeláni ezt látva lebukott a zöld penge elől, majd vízszintesbe rántva kardját lecsapott a férfi derekára. Dzséjt hallgatva az Erő figyelmeztetésére hátraugrott, de a lila penge hegye még így is megperzselte tunikáját. Ám azzal, hogy hátraugrott hibáit egy újabbal tetézte. A víz ereje és az iszap instabilsága miatt elvesztette egyensúlyát és hanyatt vágódva a víz alá zuhant. Szelánin úrrá lett a győzelem mámora, s újra elfogta a jól ismert kéjes gyilkolási ösztön. Lila pengéjével újra és újra belecsapott a sistergő vízbe, pont oda, ahol Dzséjt egy pillanattal azelőtt elmerült. Egyre gyorsabban és hevesebben csapkodott, mígnem egy kék fénykard meg nem állította. - Szeláni! Higgadj le! Higgadj már le! – rivallt rá Mara dühösen és egy kicsit megtaszította kardjával. – Élve kellett volna, nem darabokban! Szeláni eszelősen csillogó szemekkel nézett fel, ami aztán minden átmenet nélkül megszűnt, ahogy a düh köde szerteoszlott tudata körül. Szédelegni kezdett a felismeréstől, hogy lekaszabolta az egyetlen esélyüket feladatuk teljesítésére. - Ó ne, ezt elcsesztem. – nyögdécselte ijedten. - Hát ezt el. – értett egyet vele Mara és dühösen a csillogó víz felszínét kezdte figyelni. Pár méterre Szeláni háta mögött Dzséjt ugrott ki a vízből és az Erővel kinyúlva elragadta a fénykardját. Aztán mikor a fegyver a kezében volt újra az Erőhöz folyamodva megtaszította a lányt, aki szinte kivágódott a partra. Eszméletlenül terült el a homokos talajon. Mara elég gyorsan kapcsolt ahhoz, hogy ne jusson Szeláni sorsára. Fénykardját megszorítva támadásba lendült. Dzséjt kivédte az első csapást, de kis híján levágta önmagát. Új fegyvere kisebb és könnyebb is volt saját kardjánál, ami most az övén száradt. Ám hamar megszokta a markolatot, és bár a lila penge még mindig zavarta, a harmadik vágást már zökkenésmentesen elhárította. Mara olyan kecsesen és lágyan mozgott, mint egy angyal, bár egy kicsit színpadiasan harcolt. Jól forgatta a fényszablyát, de néha elhamarkodott egy-egy szúrást vagy vágást, Dzséjt pedig ezeket kihasználva szép lassan átvette a támadó szerepét. A küzdelem elhúzódott, a vízben elég nehézkesen lehetett a gyors lábmozdulatokra számítani. Végül a Jedi sorozatos függőleges és vízszintes vágásokkal kiterelte a lányt a szárazföldre, ahol megkezdődött a végső összecsapás. Mara fél másodperccel később indította rohamát, mint Dzséjt, így védekezésre kényszerült. A férfi rohama gyors volt és erős. Vágást szúrás, cselt csel követett. A sötétben a kék és lila pengék beragyogták a küzdő feleket. Dzséjt túlzottan ráhangolódott az Erőre, minek folytán Mara számára legyőzhetetlenné vált. Aztán az egykori Jedi függőlegesen lecsapott Jade fejére, aki lábait kitámasztva vízszintesbe rántotta kardját és védte a felé sújtó lila pengét. A szablyák sercegve egymásnak feszültek, és Dzséjt saját testsúlyát kihasználva elkezdte lenyomni a lányt. Mara alig bírta tartani magát, izmai megfeszültek az erőfeszítéstől. Ha elengedi magát, mindkét penge a nyakába váj. Nem volt más választása, tisztességtelen eszközökhöz kellett folyamodnia. Kinyúlt az Erővel és Dzséjt nyakába vájt vele. A férfi fuldoklani kezdett, de hamar legyűrte Mara támadását. Hamar, de nem elég hamar. Jade kihasználva a Jedi pillanatnyi figyelmetlenségét, térdével a gyomrába rúgott. Dzséjt fájdalmasan felnyögött és hátra tántorodott. Mara elvesztette egyensúlyát, minek folytán hanyatt esett, ám a következő másodpercben újra talpon volt. Dzséjt is legyűrte fájdalmát és hirtelen lobbant haragját, majd támadásra készen maga elé tartotta kardját. Jade támadt, egyetlen hatalmas erejű, gyűlölettel teli csapással sújtott le Frájn mellkasára. A férfi függőlegesbe rántotta kardját, hárított. A kardok olyan erővel ütköztek össze, hogy Dzséjt újfent elvesztette fegyvere fölött az uralmat és az kirepült a kezéből. De még le sem ért a szablya a földre, megragadta Mara karját, megcsavarta, majd a mozdulat végeztével átdobta válla fölött a tehetetlen testet. Mara nagyot huppanva esett a homokos talajra, hátába tompa fájdalom hasított, tüdejében elakadt a levegő. Fénykardja, akárcsak Szelánié, az ütközés pillanatában kikapcsolt. Dzséjt a lány vállára tette tenyerét, mire Mara elvesztette eszméletét. Dzséjt zihált és izzadt, izmai égtek. Régen kellett ennyit ugrálnia és kijött a gyakorlatból. Lerogyott a lány mellé, engedett izmai feszülésén, hagyta, hogy teste természetes módon nyerje vissza erejét. Közben Szeláni kardja felé nyúlt, hogy jobban szemügyre vegye a fegyvert, amivel eddig küzdött. Ám még mielőtt megmarkolhatta volna a hengert, az felröppent a levegőbe és zümmögve életre kelt Jorsz kezében. Dzséjt szembe fordulva a csitrivel felpattant. Az Erővel kinyúlt Mara fénykardja felé, ami a levegőben aktiválódva, szinte beleugrott tenyerébe. Az ujjai ráfonódtak a markolatra, kitapintották az aktiválómátrixot, a penge hossz és erősség szabályzót. A kapcsolók kiosztása szokatlan volt, ugyanígy a méret és a súly is, de mégis könnyebb volt megszokni, mint Szeláni kardját. A kék penge is jobban tetszett neki. Próbaképen háromszor megforgatta maga mellett. - Nem unjátok? – kérdezte, az egész szemürege tompán fénylett a sötétségben, aztán, mintha csak egy lámpát kapcsoltak volna le, kihunyt. – Mert én már igen. Kapcsold ki a kardot és szívjuk el a békepipát. – Szeláni szemei szikrát szórtak a dühtől, és ezt látva Dzséjt jókedve alább hagyott – Akkor folytassuk. – lombozódott le. Szeláni gyilkos gyűlölettel ugrott előre, kardjával oldalra kaszálva. Dzséjt oldalra lépett és hárította a támadást, majd ő sújtott le. Nem akart hosszú küzdelmet, így hát minden idegszálával az Erőre összpontosítva győzelemre tört. Addig akart támadni, amíg ellenfele annyira el nem fárad, hogy feladja a küzdelmet vagy összerogyjon. Sorozatos vízszintes vágásokkal ostromolt, s közben hajója felé terelte a lányt. Mikor elérték, Szeláni megpróbált jobbról lesújtani Dzséjt nyakára, de hiába. A Jedi védte. Egy percig a pengék sercegve egymásnak feszültek, majd Szeláni erejét vesztve engedett Dzséjt erejének. A kardok a hajó burkolatának vágódtak, ami szikrákat hányva engedett a fegyvereknek. Dzséjt a következő pillanatban belerúgott Szeláni csuklójába, aki kénytelen volt elengedni fegyverét és az kikapcsolva a vízbe esett. A férfi vállával megtaszította a lányt, majd öklével kaszált egyet, arcon vágva ellenfelét. A csitri az ütés erejétől és a fáradtságtól elterült a bokáig érő vízben. Dzséjt kikapcsolta kardját, majd elkábította a lányt. - Na végre vége. – zihálta.

Szerintem borzalmas a rajzok, főleg Yoda. Úgy néz ki, mintha a Szörnyecskékből szökött volna, de nem a kis aranyos szőrös, hanem a randa éjjfél után - három kiló kokaint - zabált verzió.

Ezért mondtam, hogy olyan riporter, akit nem ellenőriznek Hm... KalózHoloNet adók lehetnek? Ezzel tényleg az a baj, hogy nem csak a Templomnál kérdezősködhetnek. Bárhol. És ha egy egyszerű ember már nem azt a teóriát halja, akkor tovább adhatja egy másiknak, aztán ők tovább adják még kettőnek, aztán így tovább. Végül már túl sokan tudnak róla, és ráadásul egy ilyen szájról-szájra terjedés ellenőrizhetetlen is. Túl nagy kockázat egyetlen klón miatt elbukni, egyszerűbb, ha az összes klón ismeri ezt a hazugságot (és még jobb, ha őszintén hiszi is azt). Bár ki tudja, talán éppen így tört ki a lázadás.

És mi van, ha egy kóbor Holonet riporter, akit nem ellenőriz a Birodalom a Maygeeton kérdez meg egy klónt, és az elmondja a 66-os parancsot, amit az Uralkodótól kaptak mielőtt Uralkodó lett, és semmilyen indokot nem tud mondani, egyszerűen csak agyon kellett lőniük azt a sok klónt, és erre a riporter azt közkincsé teszi a HoloNeten? A Birodalom likvidálja a riportert, a Lázadók meg Szövetséget kötnek

Lehet nálam az a baj, hogy klón párti vagyok, vagyis nem szeretem őket üres fejű balfékeknek látni. És szerintem nem is azok. Azt belátom, hogy a parancsot minden körülmények között, legyen az bármilyen parancs is, végrehajtják. Ez olyan, mint az Asimovi három törvény. Megszeghetetlen. De azért maradjunk kicsit a realitás talaján, néha az SW-ben is van olyan Kizárt, hogy genetikailag beléjük kódolják, hogy ha valaki kérdezősködik, miért írtják ki a Jediket, azt mondják, hogy mert lázonganak. Szvsz meg se taníthatják őket, mert elfelejthetik. Parancsot kaphatnak a hazudásra, de baj van, ha mind mást hazud (vagy ha már egy mást mond). Tehát nem előttük kell igazolni, hogy amit tesznek az jó, hanem mindenki más előtt. Nem emlékszem ilyen mondatra. Csak annyit mondanak, hogy "... így kevésbbé önállóak, mint a mintaegyed." Egy papucs férj is lehet kevésbé önállóbb Jangonál

A Jedik is a vezetőik voltak mégis ellenük fordultak. Mi van, ha jön valaki, aki még magasabban ül, mint Palpatine? Teszem azt két Galaxis felett Uralkodik és ő csellel kinevezteti magát Uralkodónak aztán parancsot ad a klónoknak, hogy öljék meg Palpatinet Na jó, ez elég extrém helyzet.

Hm... ez az Organás dolog érdekes és kicsit alátámasztja az én elméletem, vagyis hogy a 66-os parancs védelmi parancs. Lássuk csak miért: 1. Palpatine mindenre készült, ezt láttuk. Ahogy tervei haladtak előre, egyre több dolgot lehetett tudni a Sithről. Mi van ha egy balszerencse, véletlen vagy akármi idő előtt felfedi Sidioust. Akkor valószínűleg a Jedik azonnal az életére törnek (ahogy azt láttuk is). Ennek elkerülésére tökéletesen kapóra jön a 66-os parancs. Ha a Jedik az életére törnek a közvetlen támadókat ő, míg a többit a klónok takarítják ki. 2. Persze ez nem olyan egyszerű dolog. A Szenátust Palpatine tartja kézben, de ha a tervei idő előtt lelepleződnek a Jedik előtt az eliminálásukra hathatós indokot kell adnia. Nevezetesen árulók. Másrészt, ott a közvélemény is. Palpatine-t nem az egyszeri emberek tették Kancellárrá majd később Uralkodóvá, hanem a megvezetett politikusok. A közvélemény szemében a Jedik még mindig a béke bajnokai lehetnek, hiszen a háborúban is ők vezetik a seregeket. Ők jófiúk. Ha váratlanul kiírtanák őket minden ok nélkül kérdések merülnének fel, majd lázadás törne ki. És még ott vannak az akadékoskodó politikusok. Mindet nem lehet eliminálni, mert abból is csak lázadás lenne. Tehát ezen személyek és a köznép beetetésére a 66-os parancs úgy kerülhetett be a szabálykönyvbe, hogy a lázadások elfolytására létrehozott parancs, ami az Köztársasági hadseregre egyedül potenciálisan veszélyes fél, a Jedik felől érkezhet. A klónoknak is ezt adták be, ők így is hiszik, és ha bárki ellenőrizetlenül megkérdi őket, egyből őszintén azt válaszolják, hogy lázadás tört ki a Jedi Rendben. Erre ott van még Palpatine megtámadásának és megsebzésének látható jelei, különböző bizonyítékok és lám, az akadékoskodó politikusok és a nép is kushad, mert bekajálta mindazt, ami Palpatine kieszelt és még a klónok is őt igazolják. De a klónoknak éppen az az egyik előnye a droidokkal szemben, hogy gondolkodnak és önállóak. Egyedüli korlátjuk, hogy a parancsot mindenképpen végrehajtják, de ettől még tudnak gondolkodni. Ha megkérdezik őket, hogy mi folyik a Jedi Templomban nem azt mondanák, hogy zavargás tört ki, hanem hogy parancsot kaptunk a Jedik kiírtására. Egész mondatokat nem táplálhatnak beléjük. Parancsot kaphatnak a hazudásra, viszont akkor fenn áll a veszély, hogy mind mást mond. Mondatot megtaníthatnak nekik, de három év kemény háborúban egyetlen mondatot gyorsan elfelejthetnek, akár milyen klónok is. Egyetlen lehetőség, a parancs meghatározása, vagyis hogy a 66-os Jedi zavargás elhárítására való. A klón nem kérdőjelezi meg ennek lehetőségét, főleg, ha magától az Uralkodótól kapják az infót. Azt viszont nem tudom, miért szólították a klónok azonnal Nagyúrnak... :39:

Yodának és minden Jedinek első sorban az életet kell szolgálnia. Minden életet. Kiválasztotatt, egyszerű embert, amőbát, bármit. Ezért is folyamodnak csak és kizérólag önvédelemből ölésért, akkor is már csak a legvégső esetben. Tehát nem politikai csoportosulást szolgálnak, mert akkor ezek szerint ha a Kamino kérne tőlük segítséget a kisujjukat sem mozdítanák, mert nem része a Köztársaságnak. Anakin és Obi-Wan élete ugyan olyan fontos, mint több millió másiké. Ha hagyja, hogy ez a két élőlény laposra préselődjön ("Laposra préselődni nem a legszebb halál.") miközben megmenthette volna őket, egyáltalán nem Jedi szokás. Dooku elfogására volt még lehetőség, Yoda is tudta, hogy lesz még alkalom. Ha az a két ember akkor ott meghal, nem lesz egy alkalom sem visszahozni őket az életbe. A háború kitörése pedig Dookuval vagy anélkül, de mindenképpen bekövetkezett. Sidious tett volna róla (és EU szerint Grievous már a Geonosison is rendezgetett).

Hát ez agybeteg

Nagyon jó. Az FPS nézet kicsit szokatlan, de a játékban már megszoktam Priest, szerinted milyen film lesz? A díszletek remekek, a szörnyek nagyon jók, de arról véletlenül nem tudsz, hogy a történet milyen? Remélem nem szúrják el, mint ahogy azt mostanában szokás (Resident Evil, Alien vs Predator, BloodRayne - bár ez még nem készült el, de a rendezője eddig csak xar filmet csinált). Várom ezt a filmet, remélem nem lesz elcseszve.

Nah, nem tudom mi okozta a változást (nem én, az biztos, nem nyúltam hozzá semmihez), de ha most kilépek a tartalomjegyzékbe megjelenik az ikon, bárhol máshol eltűnik. De ne legyek telhetetlen alapon nekem ez is elég, legalább látom.