Dzséjt

A Lázadók Szövetsége hajói rögzítették az eseményt, és nem sokkal a csata után szét is kürtölték (nem élőben nézték, csak felvételről). Olyan anyag is kikerült, amiben a Halálcsillag II felrobbanását Leia üzenete követte, amiben elmondta, hogy Palpatine is meghalt (lehet ez is az a felvétel volt, csak azt a részt már nem láthattuk). Akadtak olyan rendszerek, mint például az Anoat-rendszer, ahol meg is indult az ellenpropaganda, és a birodalmi kormányzó azt kezdte állítani, hogy a felvétel hamis, az Uralkodó jól van (mondjuk ez nem is volt akkora kamu ), és minden rendben a Birodalomban. A felvételt betiltatta és lezárta a kommunikációs csatornákat. Néhány fejezetenként voltak ilyen "Közjáték" megnevezésű mellék-fejezetek, amik abszolút nem kapcsolódtak a fő sztorihoz, és mindegyik önálló sztorit mesélt el. Cobb Vanth mindhárom részben kapott ilyen Közjáték sztorit. Az első könyvben bővebben is megismerhetjük azt, hogyan tett szert Fett páncéljára. A másodikban beszervezik Jabba rancoridomárját, Malakilit, hogy segítsen felnevelni egy gyermek huttot, a harmadikban pedig a buckalakókkal kooperálva visszaverte az akkor éppen Freetownnak nevezett Mos Pelgóból a Red Key bandát. Mert tényleg minden jel arra utal. Egy random klónt bedobni nem sok értelme lenne. Ha Rexet akarták volna, akkor valószínűleg fehér szakállban látjuk, ráadásul Rexnek nem voltak sebhelyek az arcán. Plusz mit keresne a Tatooine-on buckalakók által használt gaffi-val ls ósdi puskával a hátán (ő eleve mindig pisztolyt használt), köpenyben, mint valami tatooine-i remete? Rexet általában modern fegyverekkel és a legtöbb esetben klón páncélban láttuk. Igaz, ezektől megválhat, ahogy a szakállát is leborotválhatta, de elég durva váltás lenne, főleg, hogy a Rebels-ben már a Lázadók Szövetségének parancsnokaként hagytuk ott. Valahogy nem úgy képzeli az ember, hogy az endori csata után a tatooine-i remeteséget választja. Plusz a rész nagyon finoman és nagyon elegánsan sulykolja azt, hogy az ott Boba Fett. Először is, feltűnik a páncélja egy másik emberen. Maga a páncél emlékeztet minket Bobára, egyúttal jelzi, hogy kijutott a Sarlacc pocijából (hiszen, ha a páncél kint van, akkor a viselőjének is kint kell lennie). Aztán, a Sarlacc-verem felemlegetése is egy finom emlékeztető, ahogy az is, ahogy Mando hátba vágta Cobbot, ezzel ugyanúgy lőtte ki őt, mint anno Han Bobát. Ezek mind arra emlékeztetnek, hogyan érte utol a végzet Bobát. És mindezen finom felvezető után jön az, amit te is említettél: Djarin megmutatta, hogyan juthatott ki Boba a Sarlacc-ból. És végül feltűnik a Jango Fettet és az öregebb klónokat is alakító Temuera Morrison. Szóval mindez után nagyon valószínű, hogy az ott Boba Fett volt. Nem 100%, de szerintem 99%, hogy ő volt. Nagyon meglepne, ha nem ő lenne, hanem csak egy random klón vagy Rex. És csalódnék is, mert szerintem Jon Favreau ezzel baromi elegánsan játszott. Anélkül, hogy valami flashbackben készen átadta volna nekünk Fett visszatérésének mikéntjét, szépen elrejtve és inkább Djarint használva mutatta be a módszert.

Minden ott van Cobb páncélján, ami Bobáén is. Így egymás alatt látszik igazán, milyen autentikusak voltak a készítők: Megvan minden jellegzetesség. A sisak jobb oldalán a horpadás, a mellvért jobb oldalán a ledsor, a bal oldalon az embléma, sőt még a horpadások is ugyanott vannak (az se lepne meg, ha előkotorták volna az ep5-höz vagy az ep6-hoz használt jelmezt). Csak kicsit kopottabb.

Oké, most, hogy újra megnéztem az említett jelenetet, már hallom.

A TCW-ben és a Rebels-ben használták rakéta kilövésekor meg távolba nézéskor, de most először láthattuk "FPS módban" és ez szerintem baromi jó ötlet volt. Mint anno, amikor az ep3 végén először láthattuk, mit lát valójában Vader, most először láthattuk annyi mandis és Fett-es rész után, hogy mit lehet látni eme sisakon át.

OFF Engem is zavar amúgy, most ehhez a poszthoz is matematikáznom kellett, hogy mennyivel Exegol előtt. A matek meg baromira nem az erősségem. Szerintem amúgy a legjobb kiindulópont a naboo-i csata lehetne, mert ahhoz az összes folytatáshoz csak hozzá kéne adni, és nem kéne kivonni. Viszont az SW-n belül van két másik időszámítás is, a lothali (LY) és a hosniani (C.R.C.). Mind a kettő ugyanazt a számítást használja, csak az előbbiben 3277-ben volt, az utóbbiban meg 7977-ben.

Én nem vagyok abban biztos, hogy ő találta meg Shandet.

Citizen, what is your name?

Tehát akkor: A yavini csata után 21 évvel ölte meg Ochi Rey szüleit (14 évvel az exegoli csata előtt), tehát csak ezután halhatott meg. Luke a yavini csata után 28 évvel vonult száműzetésbe (7 évvel az exegoli csata előtt), vagyis onnantól már nem kereshette Ochit Landóval, tehát ez előtt Ochinak már meg kellett halnia. Vagyis Ochi valamikor YU 21 és YU 28 között halt meg.

Csatlakoznék @Bomarr-hoz, ez a The Mandalorian egyik, ha nem A legjobb epizódja. Mozifilm minőség, minden szempontból. Akinek nem kell magyar felirat, ha teheti, azonnal nézze meg, akinek igen, az amint meg van a felirat, ha teheti, azonnal nézze meg. Komolyan. Nem akarom túlhype-olni, de mindaz, amit az első évadban láttunk harmatos lepkefing a második évad nyitásához képest, és mindezt úgy, hogy a sztori tényleg nem haladt egy gyűszűnyit sem. Elképesztő!

Megemlítette az elején, hogy sok időt töltött a Tatooine-on. Elég alapos ember, szóval szerintem önszorgalomból tanulta meg ezt is, meg a jawát is, mert hasznára válhatott.

Hűűűűűűűűűűűazanyjáááááááááááátamindenitvaaaaaaaaaaóóóóóóóóóóóóóóóóóóó!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Hát ez a rész egy hálaisten epizód volt. Mintha egy mozifilmet néztem volna. Az egész, az effektektől mindenen át a végéig. A látképek, a robogózás a Dűne Tengeren, a harc a kryte sárkány ellen - basszus, végre láttunk élőben egy kryte sárkányt. Hát odabatyott! És a hangja majdnem teljesen ugyanolyan volt, mint amit Obi-Wan kiadott. Amit nagyon csíptem a részben, hogy szorosan összefonódott regénybeli dolgokkal, nevezetesen Cobb Vanth és Mos Pelgo az Utóhatás-trilógiában kapott nagyobb szerepet és mutatták be, hogy tör ki a település a megszokott tatoone-i sinylődésből. Akkor még nem lehetett biztosra venni, hogy a marsall Boba Fett páncélját használja, bár erősen sejthető volt. Most már ez is egyértelmű. A páncél kijutott a sarlacc-ból, és ha az kint van, akkor Boba Fett is. Amit az utolsó képkocka bizonyított is. Bomarr ennek lehet, hogy nem fog örülni, de én viszont annyiban örülök, hogy mindig is kicsit hihetetlen volt, hogy Fett egy ilyen állig felfegyverzett páncélban meghalt egy olyan lény gyomrában, ami állítólag ezer évig emészti a kosztját - de ha nem is, esélyes, hogy amikor a Kentanna szétrobbant a fejénél, akkor a Sarlacc is megmurdelt. Plusz in-universe az összes eddigi "feltámadás" közül ez az első, amit különösebb magyarázkodás nélkül el lehet hinni. Annak meg külön örülök, hogy Temuerra Morrison játssza. Persze még fontos, hogy hogyan fogják használni. Innét nézve Fett barátunk átment valamiféle tatooine-i remetébe, szóval már nem aktív fejvadász. Mondjuk a rész legnagyobb feltámadója R5-D4 volt. Úgy tűnik, a jawák vagy valaki időközben megjavította a motivátorát, bár így sem túl üzemképes. Ezen kívül volt még rengeteg kellemes dolog az epizódban. Már a korábbi tatooine-os részben is imádtam, hogy a buckalakókat új színben tűntették fel. A filmekben mindig csak lelketlen szörnyekként ábrázolták őket, de most a Mandi árnyalta a tuskeneket és értelmes bennszülött lényekké tették őket. Tetszett a megegyezés Mos Pelgo lakói és a buckalakók között, és ez az együttműködés is talán hozzájárul majd ahhoz, hogy idővel Tatooine sokkal civilizáltabb világgá váljon. Vanth robogója is odavert, nem holmi kis moci, hanem mindjárt egy sugárhajtóműre szerelt masina. Mondhatni szó szerint s*ggrakéta. Ráadásul nagyon hasonlít Anakin fogatának hajtóművére (a hangja ugyanaz volt). Én nem hiszem, hogy ez valóban Anakin fogatának a része volt, inkább egy ugyanolyan Radon-Ulzer hajtómű (talán ugyanúgy 620c), mint amilyet Anakin is használt a versenysiklójához. És az is nagyszerű volt, hogy a buckalakók mellett massiffok is megjelentek, eme kutyuskákat az ep2-ben láttuk először, majd néhányszor a TCW-ben. A scurrierek meg már csak pontocskák voltak az I-ken. És akkor még újra találkozhattunk Peli Mottóval és kiváló droid csapatával. Itt jegyezném meg, hogy elegáns visszautalás az IG-11 önfeláldozására, hogy Djarin már odaengedte őket a Razor Cresthez. Az más kérdés, hogy mindjárt el is kezdték szétbontani, ami meg szép visszatekintés az ep1 humorára. A rész elejéről meg még nem is beszéltem. A világ, ahol Mando és Baby Yoda megfordulnak, eléggé félelmetes. A sötétben villogó vörös szempároktól kirázott a hideg. Tiszta Pitch Black. Az alvilági bunyó is pazar volt, tetszik, hogy ilyen "hétköznapi" helyeket is megnéznek. Amúgy az első évad pár nappal ezelőtti ledarálása közben ötlött fel bennem, hogy a Mando és a Solo milyen szépen összepasszol ezzel az alvilági/pórnép miliővel. Aztán szegény Koresh-sel jól elbánt, de végül is Djarin előre közölte, hogyha elmondja, hol van a mandi ismerőse, akkor elengedi élve. Hát, nem mondta el. De Mando még így is rendes volt, mert megígérte, hogy nem az ő kezétől fog meghalni. A kis gonosz. És itt jegyezném meg, hogy a gamorreai jelmezek mennyivel jobbak már itt, mint az ep6-ban voltak. Ott le sem tagadhatták, hogy egy nagy gumicucc az egész, itt viszont egész élethűek voltak a röfik. Na de most már befejezem. Röviden, ha a második évadnál ez a minőségi szint, akkor nem fogunk unatkozni. Mert szerintem ez a rész majdnem mindent kenterbe vert, amit az első évad felmutatott, pedig az sem sz*rral gurigázott.

Nem tudni biztosan, csak következtetni lehet Rey szüleinek a megöléséből és abból, hogy Luke és Lando együtt keresték, vagyis Luke önkéntes száműzetése előtt kellett Ochinak meghalnia. Szóval a halála legkorábban 14 évvel a hullája előkerülése előtt nyelte el a föld, de 7 évvel azelőtt már biztos halott volt. Szóval a halála YCsU 21 és YCsU 28 közé tehető.

Nekem kellemes meglepetést nyújtott az új rész ezzel a fordulattal.

Boldog születésnapot!

Az nem E-Web. Nincs specifikus neve, csak annyi, hogy "blaster cannon".

Ez talán annak is köszönhető, hogy míg a Jedik egy (galaktikus léptékben mérve) kis létszámú vallási csoport volt, akik ráadásul a Köztársaság területén kívül csak nagyon ritkán fordultak meg (a Star Wars filmek és most a Mandi is jórészt a peremvidéken játszódik), addig a manalore-ok még a Birodalom idején is egy méretes szektort uraló harcos nép volt. Nem csak egy bolygón éltek, hanem volt egy több csillagrendszert átölelő államuk, amit a térképeken Mandalore Űrként jegyeznek.

Eljutottunk a Mandalore-maraton The Mandalorian előtti utolsó szakaszához, amiben végre visszatértünk Mandalore-ra. Ez már nem Concord Dawn vagy a Krownest, hanem az a bolygó, aminek romokba dőlését évadról évadra követhettük a TCW-ben. Még Sundarit is újra megközelítjük, bár be most nem megyünk. Érdekes, hogy bár ilyen sűrűn jártunk ezen a világon, és annyi mindent megtudhattunk a népéről, most először hallunk arról, milyen volt a bolygó régen. Sabine leírása alapján hasonlíthatott a Lothalra, a kietlen sivatagok helyén ugyanis füves puszták álltak. Belegondolni is szörnyű, hogyha a folyamatos háborúskodás nem teszi tönkre ezt a bolygót ugyanúgy, mint a holdját, a régen szintén mezőgazdasági világként működő Concordiát, akkor talán Satine törekvései is sikeresebbek lettek volna, hiszen nem függtek volna annyira a Köztársaságtól. Ilyen szempontból jó, hogy Satine megpróbálta megreformálni a Mandalore-t, csak túl "erőszakosan" fogott hozzá és túl gyorsan akart eredményt egy olyan korszakban, amikor az ő elképzelése szerint nem lehetett járni az utat. Vajon mi lehet Mandalore-ral a Birodalom után? Talán majd megtudjuk... Az epizódban Bo-Katan is visszatér, akiről kiderül, hogy a mandalore-i csata után mand'alor lett, azaz a Mandalore-szektor uralkodója, de nem sokáig lehetett az övé a trón, mert szembeszegült a Birodalommal. Bár nem vesézik ki, ez mikor és hogyan történt, van egy olyan gyanúm, hogy nem sokkal a 66-os parancs után, amikor is a klón légiók (immár a Birodalom zászlaja alatt) nem voltak hajlandók a korábbi ígérettel ellentétben kivonulni, ráadásul ekkor Bo-Katan csak kevés emberre számíthatott, pusztán azokra, akik mellette harcoltak a mandalore-i ostrom idején. A népet a klónok elzárták menedékhelyekre, Maul embereit meg... Nos, van egy olyan gyanúm, hogy a Birodalom amnesztiát és hatalmat adott nekik, tovább csökkentve Bo-Katan katonai és politikai hatalmát. Azzal is szembesülünk, Satine milyen rettenetet teremtett a Birodalomnak. A Hercegnő a nép ellen fordítja azt, ami számukra a legbecsesebb, a beskárt. A neve valahol találó, hiszen ugyanúgy elveszi a Mandalore kultúra identitásának egyik alappillérét, ahogy azt Satine is el akarta venni. Persze a hasonlóság itt véget ért, mert Satine csak egy jószándékú megszállott volt, a Hercegnő meg a terror egyik rettenetes eszköze. Nagyszerű az is, hogy Sabine vezetői képességét Bo-Katan annak ellenére felismeri és elismeri, hogy a Hercegnő miatt eléggé (jogosan) pipa rá. Van egy olyan érzésem, hogy Bo-Katan és Fenn Rau támogatásával Sabine egy idő után, a Birodalom után akár mand'alor is lehet majd. Ilyen szempontból nem lenne rossz, ha a The Mandalorian ezzel is elkezdene foglalkozni, mármint átfogóbban a mandalore-i néppel. Amire a történet vége jó apropót is adna. Bo-Katan, immár a sötétkarddal megerősítve másodszor is magára vállalta népe vezetését és olyan klánokkal egyesülve, mint a Vizsla, a Rook, az Eldar, a Wren és a Protektorok, valamint persze a saját klánja, a Kryze segítségével harcba vezeti a népét a Birodalom ellen. Azonban mindez előtt tett egy megjegyzést Sabine-nak: "This is only the beginning. The Empire will send everything they have to crash Mandalore." Bo-Katan tehát arra számít, hogy a Birodalom komoly erőket fog bevetni, hogy megtörje Mandalore-t, ami a The Mandalorian alapján ezen a bolygón megtörtént. Azt hiszem, az, amire Bo-Katan ebben a részben céloz, az lehet az, amire majdnem tíz évvel ezután Great Purge-ként utalnak. Szerintem a Birodalom visszajött, és ugyanazt a taktikát alkalmazta, mint a szintén harcos identitással és komoly haditechnikával (ráadásul az embernél nagyobb fizikai erővel) bíró lassatoknál. Majdnem teljesen kiirtotta mandalore népét.

Bár a Mandalore-szálhoz talán csak lazán kapcsolódik ez az epizód, mégis fontos megálló, hiszen ez az első alkalom, hogy a mandalore-iak nyíltan a Lázadók oldalára álltak. Itt már nem egy belügyi polgárháborúról van szó, hanem egy "külhoni" akcióról, amiben Mandalore gyalogosok nem csak besegítenek egy, a Birodalommal nyíltan ellenséges viszonyt ápoló katonai szervezetnek, hanem megsemmisítenek egy birodalmi cirkálót. Vagyis eljött az, amitől szerintem Palpatine mindig is tartott, ami miatt már a klón háborúk korai szakaszában megpróbálta katonai megszállás, így ellenőrzés alá venni Mandalore-t: ez a kulturális szinten is harcias nép több ezer éves harci tudását és magasan fejlett haditechnikáját a lázadók szolgálatába állította. És be is bizonyítják, mennyire veszélyesek, amikor harcba bocsátkoznak. Néhány gyalogos katona szétcincált egy Interdictort és megfordított egy olyan csatát, amiben addig a Birodalom állt nyerésre - persze a végleges győzelemhez Bendu és Konstantine admirális is kellett, de a végső menekülési utat a mandik nyitották meg, hiszen, ha ők nem jönnek, Bendu ide, Konstantine oda, a lázadók nem tudnak a hipertérbe ugrani. Pedig Thrawn terve, hogy végső csapást mér a Lázadók Szövetségére, remekül működött - már azt leszámítva, hogy hitével ellentétben ez nem az egész Lázadók Szövetsége volt, csak két sejt. Ebből amúgy arra tudok következtetni, hogy a Birodalom egészen a scarifi csatáig nem tudta pontosan, milyen méretű és milyen szervezett a felkelés. De visszatérve, ha nincs megint egy elbizakodott, a parancsokat nem felfogó tiszt a flottában, hőseink csúnya véget értek volna. De hála az égnek Konstantine a rendszeres megaláztatásnak és a rossz birodalmi neveltetésnek hála nem maradt a valagán, amikor arra utasították, és el sem tudta képzelni, hogy a Lázadók sorában vannak olyan emberek, akik nem csak a hajójukat, hanem az életüket is hajlandóak feláldozni az ügyért. Valószínűleg ez utóbbi okozta igazán a vesztét, mert erre egyáltalán nem számított. Persze a győzelemhez Bendu is kellett, aki egy olyan erőt képviselt, amire még Thrawn sem számíthatott. Hogyan is tehette volna? Ilyen hatalmas lénnyel még senki sem találkozott és nincs olyan lángelme a világon, aki számolt volna az abszolút váratlannal. Senki sem gondol arra, hogy a csata közben, a győzelem küszöbén egy isten is beszáll a játékba. És végül az utolsó szög az amúgy remek tervben a Mandalore-ok érkezése volt, akik Mon Mothmával ellentétben merték vállalni a kockázatot. Apropó, ha van még egy olyan számomra unszimpatikus jóoldali politikus, mint Satine, akkor az Mon Mothma. Imádom, amikor Kallus beszól Pryce-nak, hogy Thrawn nem fog örülni a rumlinak, meg azt is, amikor a kormányzó már annyira tehetetlen, hogy inkább nem is akarja, milyen új probléma ütötte fel a fejét.

Sabine visszatér a Madnalore-ra... Jobban mondva, a Krownestre, a Wren-klán ősi otthonába. Ez szintén egy olyan rész, ami a TCW 7. évadával kicsit többet kapott, mint amennyi volt benne anno, hiszen míg korábban itt láttuk először Ursa Wrent, most már láthattuk harcolni Mandalore-ért is a klón háborúk alatt. Azért időrendben nézve a dolgokat tetszetős, hogy milyen szépen terebélyesedik ki ez az egész, ahogy egy névtelen mandalore-i harcosból végül a bolygó egyik vezetője lesz (Bo-Katan), ahogy Maul egyik jelentéktelennek tűnő csatlósa Sidious fő bábja lesz a bolygón (Gar Saxon), vagy ahogy egy Bo-Katan melletti, túl sok vizet nem zavaró mellékszereplőből nem csak fontos karakter válik, de mint kiderül, ő az anyja az egyik sorozat egyik főszereplőjének (Ursa Wren). Ilyenkor látszódik igazán, milyen szépen épül fel a Star Wars világa, hogyan hatnak egymásra a szereplők, hogyan bontakoznak ki. Ebben a részben végre pont kerül Gar Saxon Mandalore-t tönkrevágó karrierjének. Ez a figura, aki egy névtelen senki volt a Death Watch-ban majd Maul hadnagya és végül Sidious helytartója lett, túl sokáig szipolyozta ki eme jobb sorsa érdemes népet. Itt végül utoléri a végzett Ursa által, aki bár igyekezett Sabine miatt a Birodalomhoz, így Saxonhoz bújni, hogy védje klánját, a lánya védelme érdekében vállalta a polgárháború kirobbantását. És ezzel Mandalore újra polgárháborúba süllyedt, pedig alig 16 éve, hogy az előző véget ért. Ahogy Sabine mondta az előző részek egyikében (és ahogy említi később is), a mandalore-ik a legjobban a mandalore-ikkal szeretnek harcolni. A sötétkard pedig visszatért a mandikhoz, de jogos tulajdonosát még nem találta meg. Amúgy szerintem kár, hogy Sabine le akarja passzolni a kardot, mert a Rebels tükrében úgy gondolom, hogy ő az a vezető, akire szükségük lenne. Az, aki tiszteli a hagyományokat, de nem feltétlen keresi a harcot. Aki talán képes lenne úgy új korszakba vezetni Mandalore népét, hogy nem próbálja meg eltörölni a teljes kultúrájukat és egy, ahhoz képest teljesen új identitást ráerőszakolni a népre, s nem száműzi azokat, akik ezt nem fogadják el, inkább megpróbál alternatívát kínálni neki. Mert hát végül is Sabine egy Jedi lovagtól és lázadó tábornoktól tanulta a diplomácia csínját-bínját.

Személy szerint ez az egyik kedvenc epizódom az egész Rebelsben. Eleve Sabine a kedvenc karakterem, aki itt úgyszólván kiteljesedik. Hosszú utat járt be, hogy eljusson ide, ráadásul lassan is haladtunk, de ennek az epizódnak a vége nálam egy nagyon erős Star Wars momentum. A sötétkard ekkor már a Star Wars egyik jellegzetes szimbolikus tárgya, hiszen ilyenből tényleg nem láthattunk egynél többet, szóval, ha feltűnik, arra komolyan felfigyel minden rajongó (amit ugye egy bizonyos élőszereplős sorozatban sokan megtapasztaltunk). Így a tény, hogy most Sabine kezébe került, nagy szó, pláne annak tükrében, hogy a fénykard jellemzően a Jedik fegyvere, akikkel a mandalore-ok anno hadban álltak. Most mégis egy Jedi lovag fegyverét forgatja egy mandalore-i és egy Jedi lovag képzi ki arra, hogy hatékonyan használja. Apropó, történelem, nagyon jól sikerült a Fenn Rau narrálásával lezavart történelmi lecke, ami megmutatja, hogy a Vizsla Ház igen komoly hatalommal bírt a történelemben, így azért nem véletlen az, hogy amikor alkalom kínálkozott, a sötétkardot forgató Pre Vizsla oldalára állt a senyvedő nép Satine-nal szemben. Hiszen ezer évvel ezelőtt ugyanezt a fegyvert forgatta Tarre Vizsla, aki egyesítette a folyton civakodó mandalore-i házakat a Vizsla Ház égisze alatt és lett az egyik legdicsőbb mand'alore. Sabine vonakodása, hogy népe élére álljon mélyen gyökerezik, és főleg a személyéből fakad. Végre felfedi, miért menekült el Mandalore-ról, és mit tett a Birodalmi Akadémián, bár pontos részleteket még nem tudunk. Mégis, egy hithű mandalore-inak nagy fájdalmat okozhat a tudat, hogy ő teremtette meg azokat az eszközöket, amikkel a Birodalom lényegében kordában tudja tartani ezt a harcias népet. Ahogy maga is mondja, Sabine segített leigázni Mandalore-t. A releváció nagyon erős, a zene és a párbaj minden annyira harmonikus, hogy ez az epizód a Rebels egyik legjobbja lett, és amúgy meglepően fontos mérföldkő a Mandalore-szálban.

Imáim meghallgatásra kerültek. Új karakter lett a Rebels-ben és ott volt a TCW eseményeiben, bár addigra már nevesített karakter lett. Na, ez a rész is odabatyott most. Sok mindent elárul a Birodalomról, hogy Gar Saxont utoljára bilincsben láttuk és árulásért vezették el, most meg ő Mandalore helytartója. És Maul egykori csatlósa nem is hazudtolja meg magát. Simán kiirtotta a Protektorokat. És nem azért, mert a Birodalom így kívánta, hanem csak mert aznap éppen ez esett jól neki. Mondjuk ez a csávó amúgy sem semmi. Immár a harmadik Sith Nagyúr ülepét nyalogatja. Mondjuk ilyen hátszéllel nem is csoda, hogy fölvitte az isten a dolgát. Szegény Raut azért sajnálom, elég sokat vesztett itt. Az átállása szerintem szépen le van vezetve, nekem teljesen átjött, miért fordult meg a végén és tért vissza Sabine-ért és Ezráért. És tetszetős, hogy már itt elkezdett egyfajta tisztelet kialakulni benne Sabine felé, aki annak ellenére, hogy Mandalore árulójának lett kikiáltva, még mindig ezerrel teper a népe szabadságáért. És akkor hol vannak még a jövőbeli események?

Ma hajnali kettőkor fejeztem be, és mivel egyben, szünet nélkül daráltam le, így nem volt már hozzá erőm. Plusz a Mandalore-maratonom rebelses pillanatairól még nem írtam. Azt épp most pótlom.

Bár a Rebels majdnem mindegyik részében szerepel egy bizonyos mandalore-i, ez az első eset, ami magával a néppel foglalkozik. Mandalore-maratonom első rebelses állomása tehát ez lett, és meg kell hagyni, a TCW záróepizódjai után átcsöppenni ide igen érdekes élmény. És most nem csak a visszafogottabb és más stílusú vizuális megvalósításra gondolok, hanem arra is, hogy míg a TCW a prequelhez hasonlóan nagy távlatú sztorikat mesél el, addig a Rebels drasztikusan leszűkítette a nézőpontot és kisebb léptékű sztorikkal operál. És azért ez így elég hirtelen váltás, ha a Mandalore-ral kapcsolatos szálat követjük nyomon. Ami a részt magát illeti, anno olyan "egynek elment" kategória volt nálam, de most különösen felértékelődött bennem. Egyrészt, az itteni Protektorok azok, akik anno Satine-t is védték. A lenti képen látható mandi testőrök szintén a Mandalore-i Protektorok közé tartoznak. Ez az összekapcsolódás a TCW-vel már jó alap, hát még az, amikor Sabine bejelenti, hogy a Wren klán és a Vizsla ház tagja. Anno, amikor először láttam ezt a részt, ezek még tartalom nélküli szavak voltak, hiszen semmit sem tudtunk a Wren klánról (ezen a ponton még magáról Sabine-ról sem sokat), s bár a Vizsla ház nem volt ismeretlen előttünk, nem tudtuk, milyen kapcsolat volt Sabine anyja és Pre Vizsla között. Azóta persze jóval okosabbak lettünk minden téren. Most már láthattuk Ursa Wrent, azaz Sabine anyját a mandalore-i csatában Bo-Katan mellett, és így már nem nehéz elképzelni, hogy ott volt, teszem azt, a Carlacon is, amikor Ahsoka és Lux ott jártak. Így Sabine szavai plusz tartalommal töltődtek fel, képeket és eseményeket csatolhatunk hozzá, és azt is tudjuk, hogy a Protektorok miért reagálnak ilyen ellenségesen a Vizsla ház említésére. Ráadásul ez a rész az első olyan, ami bemutatja, hogy a Birodalom tart a mandalore-i harcosoktól. A Protektorok bár kis számú csapat, Concord Dawn-t nem cseszegeti a császárság, éppen ellenkezőleg, még ők fizetnek a Protektoroknak. Rex még meg is jegyzi, hogy a Birodalom kétszer is meggondolja, hogy ujjat húzzon a Concord Dawn mandijaival. Pedig az csak egy kolónia, szóval nem csoda, hogy Palaptine annyira égett a vágytól, hogy még a háború lezárása előtt klónok biztosítsák a mandik anyavilágát. Ami még nagyon tetszett a részben, hogy a mandi-Jedi barátság folytatódik. Ahsoka barátsággal vált el Bo-Katantól, és bár Rau nem fogadta Kanant lelkesen, kellemesen elbeszélgetett vele és végül élt azzal a kiskapuval, amit Kanan kínált neki.