Dzséjt

Én sem örülnék neki, mert eleve nem díjazom az ilyen komolytalanabb alkotásokat - nem azért, mert nem férnek el, csak nem tetszik, hogy sokszor ezeket is kánonnak veszik. Azt pedig, amit a TCW-ben műveltek Jar Jarral, utálom, mert, hogy írtad, az ep2-ben teljesen normálisan viselkedett, mutatott az ep1 után egy fejlődési irányt, erre a TCW-ben 180 fokos fordulatot vettek és még kreténebbé tették, mint amilyen az ep1-ben volt. Egyedül a hatodik évados szereplésénél érzem azt, hogy próbáltak visszatérni az ep2 által kijelölt útra, ott nem akkora idióta, mint a korábbi TCW epizódoknál. De amilyen szériák manapság készülnek egy franchise-ban, ebben is, nem lepődnék már meg egy bohóckodós Jar Jar animációs szérián. Lehet, hogy az időseket emlékeztetné, miért utálják, de szerintem ez lényegtelen (és a TCW-nél sem foglalkoztak vele, még túl is tolták). Aki eddig utálta, az egy komolyabb szériában sem kedvelné meg, és ezzel sem utálnák jobban (lehet rá sem néznének). Ellenben a gyerekek imádják Jar Jart, és úgy veszem észre, hogy azoknak a mára felnőtt rajongóknak sincs különösebb baja vele, akik gyerekként látták az ep1-et. Lehet, hogy nem a kedvencük, de nem fújnak rá annyira, mint azok, akik az OT-t várták vissza a PT-től. Ennek a közönségnek el lehetne adni, de nyilván főleg a gyerekeknek.

Szerintem jól is állt volna nekem a szerep: Palpatine-nál legalább jobb képűbb vagyok. Azért az nem semmi, hogy Palpatine szerepe az új trilógiában mennyire hasonlít az előzményfilmekben betöltött szerepére. Persze annyi különbséggel, hogy A) itt Palpatine-ként nem vesz részt nyíltan a machinációban és B) csak az utolsó filmben tűnik fel. De mint Sith, nagyon hasonló. Az árnyékban, csak kevesek beavatásával manipulálja az eseményeket, és kreál egy galaktikus konfliktust, amit kihasználva szeretné átvenni az uralmat (újra). És ezúttal is, miközben az utolsó részben (ep3 és 9) minden jófiú őt kajtatja, végül felfedi magát. Csak az ep3-ban nem sült el rosszúl az arcvillámozás. A másik, Sidious dolgozott azon, hogy lecserélje a klón testét egy strapabíróbba. Rey apjáról pedig tudjuk, hogy strand-castként nem egy az egyes klón, vagyis Palpatine nem úgy nézett ki fiatalon, mint a gyereke. Na most, képzeljük el, mi lett volna, ha Palpatine bele tudott volna költözni Rey apjának testébe. Egy teljesen új, fiatal test, ami nem úgy néz ki, mint ahogy ő nézett ki anno. Simán visszatérhetett volna új személyazonosságával a politika nagy színpadára, és senki sem tudta volna, hogy a Szenátusban újra ott csücsül Darth Sidious.

Igazából ezt egy egész sorozatra is ki lehetne teljesíteni. Na nem egy Mando-szerű élőszereplősre, de animációs, viccesebb hangvételű szériára vígan, mint amilyen most a "konkurenciánál" (Star Trek) a Lower Decks. Az is egy fapados stílusú animációs széria, amiben a humor áll a középpontban. Ilyen jellegű sorozatban egy Jar Jar néhány másik, humorosabb karakterrel simán lehetne főszereplő. Nyilván nem ez lenne a Star Wars alfája és omegája, de, ha tényleg Lower Decks szerűen csinálnák meg, simán elférne olyan "opuszok" mellett, mint a Forces of Destiny. És egy ilyen szériának még jobban is illene a dolog, mint a Resistance-nak, amit teljesen elbohóckodtak ahelyett, hogy azzal foglalkoztak volna, amivel kellett.

Hát akkor idén már nem megyek moziba.

Hát igen, így jár az, aki az egész produktum értékelése helyett csak kontextusból kiragadott elemeket nézeget.

Ezen nem fogok vitázni, mert alapvetően már nagyon kevésre emlékszem. Egyszerre láttam a két részt itthon, és azt tudom, hogy az első résztől nagyjából agyf*szt kaptam, annyira irritált és annyira untam, míg a második részben ezután nagyon kellemesen csalódtam és remekül szórakoztam. Persze nem egy klasszis film, de szerintem van olyan jó, mint a Far from Home. De, mint írtam, ezt már inkább csak képekre és érzésekre alapozom, mert alsó hangon is 16 éve láttam utoljára, és bár az első részhez képest mélyebb benyomást tett rám, annyira azért nem mélyet, hogy ennyi időn át megőrizzem emlékét. Lehet, ha ma nézném meg, ettől is már agyf*szt kapnék.

Hehe, nekem meg abból a hármasból egyedül az tetszik.

De, indokolta az írói koncepció. Ne vegyük már félvállról ezt. Az egyik legfontosabb eleme a történetírásnak. Lehet, hogy téged ez nem érdekel, de ez a kiindulópontja. És ez a koncepció jóóóóóóóóóóóval túlmutat a színészen, mert az esetek legnagyobb hányadában a karakterhez választanak színészt, és nem a színészre írják a sztorit (ilyen is van, de nem sűrűn). És a koncepcióban itt az is benne van, hogy Tony Peter mentorává, apafigurájává válik, Peter pedig Tony örököséve, afféle "gyermeke" lesz. Egy húszas-harmincas éveiben járó felnőttel ezt már nem lehet eljátszani hitelesen (Lucas anno ezért döntött úgy, hogy nem 14, hanem 9 éves lesz Anakin, mivel egy 14 évesnek már nem olyan nagy dolog hátrahagyni az anyját és új helyre költözni - sőt, anno Luke is idősebbnek lett megírva). Sok, nagyon sok dolog van a Spider-Man: Homecomingban és a Far from Home-ban, amit egy húszas, harmincas éveiben járó Pókemberrel képtelenség megcsinálni. Az első randi terhe, a felelősség terhe ilyen fiatalon, a célkeresés az életben stb. Teljesen más lett volna a karakterdinamika, a sztori. Egy teljesen más sztori lett volna, és őszintén szólva, jellegtelen sztori, mert a két Spider-Manben pont azok a jó elemek, ami Tony és Parker valamint Parker és Keselyű köré épül. Ráadásul ezek egyikével sem foglalkozott ilyen módon az előző öt film, amiből őszintén szólva négy alaul múlja a nem túl erős MCU Pók-filmeket is. Az SP3 és az Amazing 2 lényegében az MCU leggyengébb műveit is alulmúlja. Na ez meg a másik. Peter a képregényekben is 15 évesen lett Pókember, gimnazistaként.

Helyzetjelentés: jelenleg 22 szavazatnál állunk. Ha még nyolcan leadják a voksukat, akkor beérjük a Rebels 4. évadát. Hajár!

Amiért Tony Stark meg nem lehetett gyerek, vagy Thor egy vénember. Volt egy vagy több író, aki így akarta megírni. Mert érdekesebbnek találta ezt, hogy Peter jóval fiatalabb, mint korábban, és nem mesélik el ugyanazt harmadszor is (ezt például a Superman alkotói is megfogadhatnák már). Ennyi erővel akkor amúgy azt sem érted, hogy Luke Skywalker miért fiatal felnőtt, és Anakin miért gyerek? Hiszen simán lehetnének idősebbek is. Vagy Frodo miért hobbit, Harry meg miért nem lehetett felnőtt varázsló? Ez egy nonszensz kérdéskör. Így írták meg, azért ilyen. Ezt a koncepciót akarták követni az új Spider-Manek történetében. Alkotói döntés volt (alkotói szabadság, ugye, amit oly szerfelett védelmeznek a népek, amikor nem rajongásuk tárgyáról van szó), nem a rajongók kielégítésére mentek rá. És szerintem nagyon jó döntés volt, mert Tom Holland messze a legjobb Peter Parker eddig, még úgy is, hogy a saját filmjei elég gyengék - de sidekick-nek remek. Tobey Maguire a SP3-ban pocsék volt, mint minden abban a foshalomban. Nem a legjobb példa.

Nem lehetett, mert Andrew Gafrield 2017-ben, 34 évesen bajosan játszott volna el egy 15 éves gyereket.

Szerintem lenne, sőt az utolsó infók szerint a két előkészület alatt álló Trek moziból az egyik a Kelvin-idővonalas folytatás lesz.

Igen, ezen a téren nagyon szépen teljesített ez a játék is. Ami nagyon tetszett, az az ep8-as idézet Leiától.

Laza kilenc óra alatt kivégezve a sztori, ami amúgy nem egy nagy "hűha". Anno az X-Wing Alliance ennél azért (sokkal) jobb történetet mutatott fel. Amit Bomarr a spoilerbe írt, azzal maximálisan egyetértek, ez nem csak felesleges, de baromság is volt. A játék repülési része viszont remek, igazi élvezetet nyújtanak az űrcsaták, pláne, ha az ember azt is kitanulja, mi mire való. De azt hiszem, ezt igazán a többjátékos mókában lehet majd kamatoztatni, ami ennél a játéknál kifejezetten érdekel. De abban most már csak holnap mélyülök el. Illetve az is tetszetős, hogy ez is remekül hozza a Star Wars hangulatot, és egyesíti a világot. Bár értelemszerűen, mivel a sztori az ep6 után játszódik, prequel érás cucc nem sok van (azért előkerül egy-két dolog), de az ep4-6-ból, a Rogue One-ból és a Rebels-ből szép számmal jelennek meg űrhajók. Külön öröm, hogy mozgóképes alkotásban most láthattuk először Sloan admirálist és a Starhawk űrhajót. És Herát és Wedge-et is jó volt viszontlátni. Azért meg külön jár a pacsi, hogy egy rakat X-Wing és TIE Fighter úrhajó megjelent. A tartalomfrissítés viszont szerintem is ráférne erre a játékra. Ez a 8 hajó tényleg irtó kevés, már a kampányban is. Még a klasszikus éra sincs rendesen kiaknázva (sehol egy B-szárnyú, egy TIE Advenced vagy Defender). Szóval azért érződik, hogy a fejlesztőcsapat ezt "kis pénzből" rakta össze. Bár ahhoz képest összességében szerintem remek játék lett, igazi hiánypótló.

Igen, egy öregecske PC-n játszok vele, bár nekem olyan joystickom van, amit PS4-re is rá lehet kapcsolni (direkt így vettem, hátha egyszer azon is lesz olyan játékom, amihez kell - és lesz is, mert ezt valószínűleg az első leárazáskor megveszem PS4-re). Szerintem kifejezetten jól van optimalizálva a játék. Maximális beállítások mellett nagyon ritkán érzékeltem pillanatnyi akadást az átvezetők alatt, de ezt leszámítva folyamatosan és gyorsan fut.

Gyors élménybeszámoló: röpültem vele négy órát, ezalatt megcsináltam a prológust, hat küldetést és még a dogfight-ba is belekóstoltam. Emberek, aki szerette az X-Wing játékokat, ezt imádni fogja. Távolról sincs annyira lebutítva, mint a Battlefrontok röpködős részei. Nekem egy egész komoly HOTAS-om van, de még így is van olyan funkció, ami nem fért fel a gomb a 12-gombos kontrollerre. A pajzs/fegyver/energiamenedzsment meg nagyjából létszükségletes, ha életben akarsz maradni, pláne multiplayerben. Amúgy el is kél egy jó joystick szerintem, mert így minden létszükségletes dolog ott volt kéznél (az energiamenedzselést én hüvelykujjal végezhettem így, ami jó, mert baromi gyorsan kell néha átcsoportosítani az energizert), és nagyon precízen lehetett manőverezni vele. A dogfight-ban kenterbe is vertem az ellenfeleimet és a csapattársaimat is (gyanítom, hogy mindenki más kontrollert használt). Többjátékos módban ekkora sikerélményem még nem volt. Dolgoztak azok az X-Wing Alliance-os izomreflexek. A lényeg a lényeg, hogy az X-Wing játékok méltó örökösem érkezett meg a Star Wars Squadrons képében, aminek szerintem az lesz a legnagyobb baja, hogy a Star Wars széles hajóválasztéka ellenére itt mindössze 8-at repülhetünk meg, ráadásul a legunalmasabbakat, hiszen a TIE Reaperen és az U-szárnyún kívül minden hajóval ezerszer repülhettünk már. Azért ez nagyon karcsú. Nem lenne rossz, ha kicsit felturbóznák az állományt.

Jobban, mint gondolod, de rosszabbul, mint hiszed.

Én sem lepődöm meg az univerzális jolie joker kifogás használatán. Végül is, ha érvek már nincsenek, b*szogatni még mindig lehet az embert...

Szóval Luke esetébe bármilyen sosem látott dolog lehet magyarázat, Rey esetében viszont csak és kizárólag az lehet magyarázat, ha láttuk. Nincs itt kettős mérce, áááááá... Mert te ugyanezt kérted: Ha mi nem érvelhetünk valamivel, amit nem láttunk, akkor te se kezdj el olyannal érvelni, amit nem láttunk. Az úgy unfair és értelmetlenné teszi a beszélgetést. Ha te jöhetsz azzal, hogy Luke bármikor gyakorolhatta, mert eltelt néhány év, én ugyanúgy jöhetek azzal, hogy Obi-Wannak ugyanúgy elsőre sikerülhetett az elmetrükk, mint Rey-nek, mert ő sem volt salambalam Jedi lovag. Vagy egyikünk sem érvel olyannal, amit nem láttunk, vagy mindketten érvelhetünk fantazmagóriákkal.

Ha nem hivatalból kapnám meg, szerintem már nekem is meglenne. Sajnos az EA manapság nem töri össze magát azért, hogy tesztpéldányokkal szolgáljon a kritikusoknak. Így könnyebb elkerülni az előrendelések visszamondását. Az persze őket már nem érdekli, hogy ezzel hátrányba hozza a profi magazinokat, amik ebből élnek az amatőr influencerekkel szemben. Mire a mi videotesztünk elkészül, Gipsz Jakab és John Smith már öt videót kiposztolhat róla, és három cikket dobhat ki, mire én egyáltalán nekiállok a játéknak. EA Forever!

Megjegyzem, hogy még én sem szavaztam.

Nekem sem. Még a Rogue Squadront és belső nézetből nyomtam. Az úgy az igazi feeling. A Battlefront 2-ben mondjuk külső nézetből nyomtam, de az egy teljesen más jellegű játék, az még annyira sem volt "űrhajós szimulátor", mint a Rogue Squadron. Elvileg ma megkapom a tesztpéldányt, majd írok róla, hogy milyen.

Szintén zenész.

Szó-szó. 15 szavazatunk van, ez kettővel több, mint amivel Resistance első évada zárt, és fele a Rebels negyedik évadának.

Lehet, hogy a Rebels utolsó évadában látott lázadás volt az oka. Lothal lakóival ellentétben a mandalorie-ak elég komoly fenyegetést jelenthettek a Birodalomra, hiszen fejlett, harcos nép. A bolygójukon is komolyan hátsón tudták billenteni a birodalmiakat, és az Atollon ostrománál is komoly fejfájást okoztak, hiszen lényegében néhány gyalogos-jettpackos mandi elpusztított egy egész Interdictort, ezzel utat biztosítva a lázadóknak a meneküléshez. Szóval esélyes, hogy a mandik lázadása ellen a Birodalom nagyon keményen, népirtással lépett fel, mint anno a szintén eléggé harcias és dacos lassatokkal szemben. Emellett az se lehetetlen, hogy ezek teljesen más mandik, mint amiket a TCW-ben és a Rebelsben láttunk. A legszembetűnőbb, hogy az út miatt ezek a mandik nem veszik le senki előtt a sisakot. Korábban még a keményvonalas Pre Vizsla is simán lekapta bárki előtt a sisakját, de ugyanígy Gar és Tiber Saxon, Bo-Katan Kryze, Sabine, Ursa és Tristan Wren is simán lekapta a sityakot idegenek előtt is, pedig ők is hagyományőrzőbbek voltak, mint Staine Kryze vagy Almec. Eleve, azt, hogy "this is the way" csak most hallottuk először, a korábban látott mandalore-iak egyike sem hivatkozott semmiféle útra.