Dzséjt

A mai napig ez volt a leggázabb droid a Star Warsban.

Igen, nekem is ez a vacak ugrott be, pont ugyanolyan gáz és gány mindkettő. Bár dizájnra Robby jobban bejön.

Az ugye megvan, hogy volt Főinkvizítorunk, Tuánk, Areskónk és Grintünk, és ezeket az elmúlt egy évadban mészárolták le. A TCW-ben meg nagyjából a fent említett kettőt tudod felhozni, esetleg még Savage-t, azt csók, akiket mily meglepő, évadok múlva nyírtak ki - nem mellesleg, két epizód leforgása alatt. Az igazi nagyágyúk ott is sértetlenül rohangáltak: Anakin, Obi-Wan, Ahsoka, Padmé, Sidious, ugyanúgy érintethetetlenek voltak, sőt, érinthetetlenebbek, mert sokuk szerepelt a későbbi történetekben. De nem rémlik az sem, hogy Hondo, Bane, Maul vagy Rex elpatkolt volna. A TCW ilyen szinten semmivel sem volt jobb helyzetben, mint a Rebels, sőt, antológia mivolta miatt még rosszabb is volt, mert ugye, megesett, hogy egy már halott karakter ott császkált a háttérben. A Rebels ezen a téren jobban indított. Sokkal jobban. Egyrészt, nincsenek kőbe vésett karakterek a történet középpontjában. Hiába nem izzadunk le most, amikor valaki fénykardot tart hőseinkhez, ettől még bármikor megeshet, hogy hőseink fűbe harapnak. Persze, a Star Wars sosem volt az a nagy hősmészáros, a legnagyobb irtás az ep3-ban volt, amúgy azt leszámítva, a hősök általában konstans biztonságban vannak. Azért ez nem a 24 vagy a Game of Thrones. Aki ilyet vár, az megint annyira érti a Star Warsot, mint az, aki szerint Luke nélkül a Star Wars nem Star Wars... Másrészt, a Rebelsből még le sem futott másfél évad, mégis kicsináltak már négy fontosabb karaktert. A TCW ezzel szemben az ötödik évadban ölte meg az első jelentősebb szereplőt. Elég csak megnézni ezt: a TCW-ben Sidious, Dooku, Asajj és Grievous volt a gonoszok csapata, egy sem halt meg közülük a sorozatban. A Rebels első évadában a Főinkvizítor, Kallus, Tarkin és Tua a négyesfogat, ebből már most halott kettő. Ja, és még valami, nagyon szép, hogy totális magabiztossággal tudsz hat évadot egyhez hasonlítani, de azért várjuk már meg, mi lesz az évad végén. Legalább a második évad végén. Hőseink elhagyták Lothalt, és már most öt fontos szereplővel nőtt a sor: Ahsoka, Rex, Ötödik Fivér, Hetedik Nővér, Jun Sato. Ki tudja, hány leölhető szereplő lesz még az évad végére. Vagy a hatodik évad végére. Mert ugye, Vizsla és Staine is csak az ötödikben patkolt el, addig amit itt a Rebelsről összehordasz, igaz volt a TCW-re is. De ahogy levezettem, látható, hogy a Rebelsre nem is igaz. És hogy megfogsz majd döbbenni, amikor egyszer csak lesz belőle valami. Ezért szólt nagyot, amikor Maul felnyársalta Satine-t. Egészen odáig minden TCW hős biztonságban volt, nem csak a főszereplők, a mellékszereplők is.

Na jó, ez nem tetszik, ez már gázul retro. Az '50-es, '60-as évek sci-fijeiben néztek ki ilyen gányul a robotok.

Rettenetesen, el sem tudom mondani, mennyire. Tíz éve ezen görcsölök, ezt vártam, csak ezért jöttem ide, csak ezért lettem Star Wars rajongó. Most viszont olyan üresnek érzem az életem.

A legelső beírásom érzelemközpontú volt, de az érzelmeimet az idézettben taglaltak váltották ki. Persze azt a szó legszorosabb értelmében nyilván nem tartom, hiszen akkor azt írtam, hogy ott és akkor vége lett a rajongásomnak, de azt hiszem, mivel most is éppen ide írok, és talán aktívabb vagyok, mint valaha, ez erőteljesen cáfolva van. De az érzelmeket úgy feltüzelő mögöttes gondolatokat tartom.

Nem ebben kell, de ebben is megnyilvánulhat. Ha a történet egészébe nem fér bele, tényleg ne erőltessék bele, csak azért, mert a rajongók többsége várja. Bocsánat, de ez a megfelelési vágy az, ami agyonvághat egy történetet. Akkor rossz, egy történet, amikor az író már megfelelni akar, nem mesélni. Inkább meséljenek el egy jó Luke nélküli történetet, minthogy elcsesszenek egyet, mert bele kellett erőltetni a karaktert. Aki csak a Luke-fétisét akarja kielégíteni, annak ajánlom az ep4-5-6-ot, úgy hallottam, abban ő a főszereplő. Esetleg az olyan conokat, amiken megjelenik Mark Hamill, talán akkor még randit is tud kérni tőle az ember.

Touché!

Ez nagyon szép volt, Frenkie!

Csatlakozom, sőt, én még a film után is tartani fogom:

Boldog születésnapot, pb!

Jól hallom, hogy Reyt Ahsoka szinkronizálja? Szerintem annyira nem rossz - hallottam én ennél már sokkal rosszabb szinkronos előzetest is, lásd a b*zi Ultront. Most is attól féltem, hogy Kylo mondjuk egy kislány hangján szólal majd meg, de nem, egész jól eltalálták. Rey hangja is jó, Finné is jónak tűnik ennyi után, Csernák meg... Na, Han Solo valódi hangja Csernák János, csak Lucas újraszinkronizáltatta Harrison Forddal.

100%-osan! És utána/közben még filmelemzésre is tökéletesen alkalmasak vagyunk. Alaposan leteszteltük az elméletet.

Lehet, hogy a 66-os után néhány klón puskával vonta kérdőre a kaminóiakat, hogy mégis, mitől lettek parancsszóra bábok. Az identitásukért is küzdő klónok szerintem zokon vehették, hogy értelemmel nem bíró droidokká avanzsálták le őket, és talán elkezdtek ennek a végére járni. Vagy Rex és mások, akik rájöttek az igazságra, elkezdték terjeszteni az igét. Esetleg ennek a kettőnek a kombinációja. Bár én nem hiszem, hogy a klónok mondták el Kanannek. Eleve, nem hiszem, hogy Kanan beszélő viszonyban volt a történtek után a klónokkal. Azt mondja, hogy "lather they said they had a chip in their heads, that made them do it." A they-be akárki beletartozhat, nem csak a klónok. Mások is megtudhatták az igazságot, akikkel Kanan találkozott az évek során.

De azért így is eléggé tűzbe hozták ahhoz, hogy felkapcsolja a kardját.

De sz*r neki.

Szerintem Ahsokára Vader miatt pályáznak nagyon. Kanan tulajdonképpen a Jedik között egy noname senki volt - még ha a mestere korábban a Tanács tagja is volt -, míg Ahsoka egyrészt Anakin padawanja, másrészt, eléggé belemerült a sűrűjébe. Már az előbbi elég ahhoz, hogy rákattanjanak a Sith-ek, pláne Vader, pláne, ha tényleg hisz abban, hogy Ahsokával előcsalhatják Kenobit. Plusz, valószínűleg a találkozójuk után Vader nem is tartja ellenfélnek Kanant és Ezrát - egy kis szokásos Sith arrogancia. A Hetedik Nővér kardja nekem baromira tetszik. Nem csak kis kunkorok vannak rajta, de gravírozott is. A Rebel Recont megnézte már valaki? Van benne egy rész a Főinkvizítorról, ami érdekesen hangzott, csak nem vagyok benne biztos, hogy jól értettem. Szerintem az Ötödik Fivért hamar bedarálják majd. Amit ebből az epizódból levettem, hogy ő a "tiszta izom, semmi ész" kategória. A Hetedik Nővérnek több esélyt jósolok a hosszabb maradásra. Bár, anno azt sem hittem volna, hogy a Főinkvizítor ilyen gyorsan távozik a színről.

Nem kell ahhoz egy csepp kávé sem. Az ep3-at én is így néztem végig, kijöttünk az éjféliről és már mentünk be a háromórásra. És még azután sem voltam álmos, simán hazautaztam Veszprémbe, és valamikor délután felé feküdtem le kicsit aludni.

Szokatlan stílusú epizód volt, nagyon nyugis, annak ellenére, hogy elég feszült volt az epizód (és csendes, alig volt zene, az is a háttérben maradt). Kanan és Rex szembenállása érdekes, de jobban izgattak az inkvizítorok. Érdekes, hogy Kananékat ennyire meglepte, hogy több van belőlük, mert szerintem evidens, hogy többnek kellett lennie. Egy Galaxisra baromi kevés egy Sith és egy inkvizítor. De szerintem ez a téma elő fog most alaposabban kerülni, sőt, ahogy azt egyszer korábban fejtegettem, szerintem a Rebelsben valamikor tenni is fognak arról, hogy ezek többet ne jelentsenek gondot. Ahogy a végén Kanan elgondolkodott, az volt az egyik érzésem, hogy erre gondol: oké, van belőlük több, akkor meg kell találnunk a forrást és ki kell iktatni. A régi állomáson császkálás nagyon baba volt, baromira hangulatosra sikerült. Mint, amikor a tengerészgyalogosok átfésülték a Hadley's Hope-ot az Aliensben. A két új inkvizítor egyelőre nem mutatott sokat, sőt, kifejezetten érzem, miért nem ők voltak a főmatyik. Szerintem ezekkel még Kanan is el tudna bánni, legalábbis az, hogy egy padawan és két nem Erőérzékeny ilyen simán meglépett előlük, azt jelzi, hogy messze nincsenek képességeik egy képzettebb Jedi megállítására. Apropó, Ezra fénykardjával mi történt? Miért nem használta a tüzelési funkciót, mint anno Kanan a Főinkvizítor ellen? Ok, valószínűleg nem jutott volna előrébb, de azért okozhatott volna pár kellemetlen meglepetést. Összességében jó rész volt, de azért nem lesz benne a top10-ben nálam. A Főinkvizítor belépője hatásosabb volt, de szerintem ennek a kettőnek a társaságát nem fogjuk sokáig élvezni.

Vad teória, de mi van, ha Rex titokban szedette ki a chipet? Láttuk, hogy a klónok is elmennek eltávra, egy ilyen szabadság alatt lehet, hogy Coruscant mélyén talált egy orvost, és először leellenőriztette a chip létezését, majd kiszedette. Egy ilyen alvilági figura amúgy sem kérdezősködne, hogy mi az, el sem árulná valószínűleg - pláne, ha Rex sem közli vele a gyanúját -, és Rex is tovább szolgálhat. A sebhelyet meg el lehet adni akár egy elfajult éjjeli mulatozásnak is. Mondjuk részegen levette az asztal sarkát fejjel. Aztán ezután bevonta valahogy Wolffe-t és Gregort is. Amúgy az is érdekes, hogy miért pont Wolffe és Gregor. Sajnos, a háttérről nem tudtuk meg sokat, de mi van, ha ők ugyanúgy barátok voltak, mint a Domino osztag tagjai. Együtt nőttek fel, jó haverok voltak, csak más-más osztagban szolgáltak. Oké, ennek semmi nyoma a sorozatban, de ettől még nem elvetendő lehetőség.

Az egyik legjobb játék volt 2013-ban, már jó párszor kijátszottam, de még mindig nem tudom megunni. Bár megvan az összes korábbi Tomt Raider játék, egyiket sem voltam képes végigjátszani, annyira idegesítő, annyira nincs bennük értékelhető sztori és annyira érdektelen karakter Lara. Na, ezt ez a játék megváltoztatta. Iszonyú jó hangulat, könnyen megszerethető és nem a mellbősége miatt emlékezetes Lara, remek mellékkarakterek, nagyszerű sztori és egy igazán remek kis kaland. Én kifejezetten élveztem ezt a játékot, amikor végigjátszottam. Nem egy nagy durranás, az tény, de arra a 4-5 órára, amíg tart, spec jobban lekötött. Mint egy új Call of Duty. Bár kategóriájában (időmanipulálós FPS) van egy sokkal jobb játék, a Singularity. Na, az sem találta fel a spanyol viaszt, de sztorira és hangulatára sokkal jobb, plusz az időt is jobban lehet benne manipulálni. Megvan, egyszer végigjátszottam, aztán el is felejtettem. Sajnos a grafikáján kívül nem volt olyan benne, ami mély nyomot hagyott volna bennem. A negyedik rész sokkal jobban bejött. A Bioware mélypontja, pont. A Treyarch CoD-jai sajnos nem jönnek be. Ez sem, bár jobban tetszett, mint a Black Ops. De igazán csak azért emlékezetes a számomra, mert ez volt az utolsó második világháborús CoD. Ha ez a játék nem a Dragon Age: Origins és a The Witcher 1-2 után jelenik meg, nagyot szólhatott volna. Így viszont sajnos lemaradt a korától pár évvel. Egyik haveromnál kipróbáltam. Nagyjából tíz percig volt érdekes. Annyira tetszett ez a játék legelőször, és annyira nem bírtam soha többé végigjátszani. A hangulat és a látvány még mindig remek, de talán a világ legunalmasabb játéka. Ezzel ugyan nem játszottam (ha nem jön ki PC-re, soha nem is fogok), de a Youtube-on végigsasoltam egy végigjátszást, és az alapján talán ez lenne az első Halo, ami le tudna kötni. Az első kettőről ezt ugye nem lehetett elmondani (az elsőt harmadszori nekifutásra sikerült végignyomnom, a másodikkal máig küzdök). A vége nagyon ütős volt. Folytatnom kéne az AC-sorozatot. A másodikat befejeztem, aztán megszakadt, pedig tetszett. Ráadásul momentán a Black Flagig bezárólag minden AC megvan a Steamen - a Unity és a Syndicate hiányzik csak. Hehe, nekem a befejezés tetszett a legjobban. Nálam szerintem a Crysis 2 vége benne van a top10 befejezésben. Amúgy tényleg remek játék, bár szerintem az első (és annak kiegészítője) jobban sikerült. Ott sokkal szabadabb volt az ember, a sztorit is jobban átgondolták. Ennek ellenére a második részt is szeretem. A Crysis 3 sajnos elég gyenge lett ezek mellett (is). Megvan, de még nem vitt rá a lélek, hogy kipróbáljam. Nekem a második rész kifejezetten tetszett, még ha lebutított változata is volt az elsőnek. Kedvünkre rombolhattunk az Erővel, csapkodhattunk a fénykarddal, remekek voltak az átvezetők, marha jó a sztori és a látvány. Nálam az egyik legjobb SW-játék ez a kettő. Csak kár, hogy sosem tudjuk már meg, hogyan akarták feloldani a második rész végén hagyott cliffhangert. Bár az röhej, hogy az első rész még a mostani gépemen is be tud szaggatni. Amin maxon megy a Witcher 3... Bugyuta története ellenére nagyon szeretem, bár nem annyira, mint a San Andreast (még nem játszottam igazán az öttel, így egyelőre az SA a kedvencem). Hatalmas, élő város, rengeteg kikapcsolódási lehetőség, stb. Nagyon jó kis game. Na, ez nálam anno akkorát ütött, mint a Tomb Raider. Erős sztori, remek hangulat, Max karaktere meg mindent visz. És bitang jó tűzharcok. Szintén jó párszor kijátszottam már és nem tudom megunni. A villódzás alatt mire gondolsz? Tény és való, hogy a Witcher 3 után már a kettő is fapadosnak tűnik, ami a világot illeti, de engem ez a játék lenyűgözött. Szerettem az első részt is (na, az még fapadosabb, de az minden téren), ám az Assassins of Kings miatt szerettem bele a Witcher-világba. Meg úgy alapvetően ez lett nálam az RPG-ék mércéje, míg el nem készült a harmadik rész. Apropó, nem is írtam még arról, milyen iszonyú jól sikerült a Hearts of Stone. Na majd mindjárt. Hála a magasságosnak, a horror-franchise átkéredzkedett az akció.kaland szekcióba. Bár a Resident Evil 5-öt sokan szidják emiatt, én nagyon szeretem, főleg azért, mert Afrikában játszódik és emiatt nem csak elüt a többi résztől, hanem egyedi hangulattal bír. Ha nem lenne a hatodik rész, ez lenne a kedvencem a franchise-ból. Elismerem, hogy jól összerakott játék, de engem nem tudott megragadni. Száz órát öltem bele és bár nem tartom ezt elpazarolt időnek, azért jobb játékokra is el tudtam volna ütni. A vége meg fenomenálisan kiábrándító volt. A világa viszont valóban pazar, de hát ez a minimum egy Bioware-játék esetén. Szegény Inquisition. Az első rész nálam szódával elment, a második sz*r, ezután annyira már nem voltam kíváncsi a harmadikra. Amikor mégis lehetőségem lett volna játszani vele, meg... Nos, megjelent a The Witcher 3: Wild Hunt. Az AC2 nagyon-nagyon jó játék, pláne az első tükrében. Valami fenomenális, ahogy élettel töltötték meg a játékot, plusz a helyszín is igazán pazar. A Brotherhood... Nos, igen, annak kéne jönnie. Folyatás? No... Akkor, The Witcher 3: Wild Hunt - Hearts of Stone. Úgy ültem neki, hogy biztos nagyszerű lesz, elvégre, ezt elrontani már nem lehet, de nyilván nem lesz olyan jó, mint az alapjáték fősztorivonala. Nos, nagyobbat talán nem is tévedhettem volna. Bár ezúttal a dolog nem oly epikus, hiszen nem kell a háborúba beleavatkoznunk, királygyilkosságokban részt vennünk, a világ sorsáról döntenünk, de ez a személyesebb, karakterközpontúbb sztori, pláne, hogy rövidebb, mint az alapjáték fősztorija, egy sokkal feszesebb, izgalmasabb és meghatóbb küldetéssorozatot prezentált. A térképen új helyszínként jelenik meg egy falu és egy tavacska, meg néhány birtok, és persze ezúttal Oxenfurtban is többet kelebólálhatunk. Spoilerezni nem akarok, fedezze fel mindenki maga, hogy milyen hihetetlen dolgokat tudnak kitalálni a CD Projekt RED szakija. Annyit elmondhatok talán, hogy felül tudták múlni azt a jelenetet, amiben Geralt lerészegedik witcher-kollégáival. Nem hasfalrengetőbb mód, hanem úgy összességében, fun szinten. Tales from the Borderlands: a Telltale játékaival kapcsolatban sem kell sosem csalódnom, bár inkább nevezzük őket interaktív mozinak. A Jurassic Parkot és a Back to the Future-t méltó folytatásoknak tartom, a The Walking Dead mindkét évada benne van a legnagyobb élményt biztosító játékok ötös listájában, ami pedig a Tales from the Borderlandsot illeti... Nos, vegyük a Telltale mesélési stílusát, drámai érzékét, és kombináljuk a Borderlands játékok világával. Az eredmény: fekete humorral megáldott önfeledt kaland egy vidám Mad Max világban és a fejlesztők eddigi legjobb akciószekvenciájával. Csak két negatívumot tudnék mondani. 1. Nincs benne egyetlen Claptrap sem. 2. Volt pofájuk cliffhangerrel befejezni, ráadásul nem is akármilyennel, így most lehet izgulni, hogy lesz-e második rész.

Bezony, azok is csaták. Nem olyan heves, mint amikor sok-sok hajó van, de az is csata.

Érdekes dolgok ezek. Alig lepődnék meg, ha mindezek után kiderülne, hogy Poe az Erőérzékeny, nem Rey és Finn.

És nem is idéztelek téged. Pb, bocs, de nem tudom megállni. Nem személyeskedtem. Nem kérdőjeleztem meg annak a rajongói mivoltát, aki nem küld be teljes listát, csak annyit kérdeztem, hogy milyen rajongó az, aki összebarmol (ez a te szavad volt) valamit a rajongása tárgyával kapcsolatban. Feltételezem, hogy egy rajongóban van legalább annyi becsület, hogy a rajongása tárgyát nem veszi félvállról, és ha már összeállít mondjuk egy listát, nem ad-hoc csinálja meg. Akik meg egyáltalán nem játszanak, azzal semmi bajom sincs. Azzal van bajom, aki csak fél lábbal játszik. Tudod, hányszor kellett az első Aranyfénykardnál, vagy a TCW szavazásoknál ezt már lefutni? Amikor befutott egy szavazólap, csak éppen mindenhol egy jelölt volt, vagy csak három, és az az indok, hogy ő nem állít többet, mert nincs neki ehhez kedve. Vagy ideje. Vagy éppen, őt ez nem érdekli. Ezzel van teli a tököm. (Látod, Fulcrum, nem egy szavazólapról van szó, hanem az elmúlt években hozzám befutott ÖSSZES hiányos szavazólapról. Nem egy volt, nem is kettő. ) És most még el sem kezdődött, de már itt a kérdés: azt szabad, hogy én nem csinálom meg a teljes listát, mert van, ami nem érdekel? Ezzel nálam betelt a pohár, még ha ártatlan kérdés is volt. Korrektnek mondjuk korrekt, mert te legalább megkérdeztem, bár én mindig is azt tartottam ezzel kapcsolatban korrektnek, ha az egyetlen dolog, ami felmerül, hogy rendesen megcsinálom a listát. Szerintem legalábbis az a korrekt egy játékban, ha rendesen játszunk, de lehet, hogy velem van a baj. Ha nincs időd, kedved vagy nem érdekel, ne játssz! Senki sem kötelez rá és senki sem fog emiatt kitiltani innen, de ne félj, még a rajongói mivoltodat sem fogja senki megkérdőjelezni. Csak ha csinálsz valamit, azt rendesen csináld meg. Ne félig, ne csak azt, amihez kedved szottyan, hanem rendesen, az elejétől a végéig. Tudod, tedd vagy ne tedd, de ne próbáld. Szerintem.

Oké, akkor küldjetek féllistákat, negyedlistákat, küldjetek olyat, amin minden kategóriában csak egy van, stb. végül is csak ezekből jutott ki az évek során. Úgyse az én dolgom most az összesítés - és ezek után úgy érzem, nem is lesz.