Na, hál' isten, jött Csak 1 Rajongó (hál' isten csak egy van belőle), hogy megadja a végső lökést ahhoz, hogy én is hozzászóljak a dologhoz. Eddig azért nem tettem, mert amit az eset kirobbanásakor gyomorból írtam volna, az legfeljebb akkori idegállapotomnak használt volna, meg arra lett volna jó, hogy elidegenítsek valakit, akit eddig a barátomnak hittem, és állítólag eleddig ő is annak tartott. Erről a kitételről momentán már nem vagyok annyira meggyőződve, bizonytalanságot érzek az ő és az én részemről is, de ez most mellékes.
Zavarom fő oka, hogy éppen nem tudom, hányadán állok Frenkie-vel, vagy hogyan viszonyuljak hozzá. Egyik héten éppen én vagyok az, aki Ody s*ggét nyalja és mindenben asszisztál neki, a következőben - amikor éppen megkérdem, hogy van-e valakinek valami gondja-é velem - meg barátjának nevez, kiáll mellettem. A következőben kérdésekkel fordul felém, amikre nagyon szívesen válaszolok, azt követő héten együtt sörözünk és jókat beszélgetünk. Aztán az azt követő héten meg hirtelen megint ellenség vagyok, bár legalább elő lettem léptetve s*ggnyalóból társuralkodóvá. Ha ez így folytatódik, lassan én leszek itt az Atyaúristen (bár FlóriBá ezt már megelőlegezte nekem anno). Kérdés: hogy a kénköves ménkűbe döntsem el, hogy hányadán állok veled, Frenkie? Hogy van ez? Ha kérdezni kell valamit, akkor jó az "okostóniságom"? Ha élőben találkozunk (meghívsz!!!), akkor haver vagyok? De ha éppen nem értünk egyet egy játékkal, filmmel vagy valami nyüves, semmit sem számító program működésével kapcsolatban, meg már az az ember, akihez az Antikrisztus is félve lépne oda? Elnézést, de az ilyen hangulatváltozásokkal nem tudok mit kezdeni, nem tudom hová helyezni így az illetőt. Barát, utáló, jó ismerős, ember, akihez többé hozzá sem fogok szólni? Melyik? Itt van Csak 1 Rajongó, róla legalább tudom, hogy konstans rühell. Előző életében biztos nagyon megbánthattam, mert amióta Csak 1 Rajongóvá regenerálódott, egy büdös szót nem szóltam még hozzá. De mindegy, ez legalább értelmezhető, kezelhető, elhelyezhető.
A másik, hogy néz le téged a radai rosseb! Nincs rá semmi okom. Ha ez jön le az írásaimból, ezer és egyszer sajnálom, a legőszintébben mondom, hogy igen nagyon távol áll tőlem az, hogy lenézzelek téged, vagy alapvetően bárkit itt (kivéve csak 1 valakit). Pláne nem azért, mert más a véleményed filmekről, játékokról, stb...-ről. Egyedül a szélsőséges gondolkodásoddal nem tudok kibékülni, de az ilyet senkitől sem tudom tolerálni. De emiatt sem nézlek le. Mire fel tenném ezt? Mert többet tudok filmekről, a hadászatról, könyvekről, játékokról? Cöcc... Kérdezz egyszer fizikáról, kémiáról, földrajzról, matematikáról, gazdaságról, és élőben, hogy esélyem se legyen a googlie-hoz vagy az otthoni könyvtáramhoz kapni. Igen hamar lerombolnám a rólam alkotott elképzeléseidet. Nem vagyok én professzor, legfeljebb tanársegéd lehetek, legalábbis a vicc szerint, mert az egyetlen dolog, amit az iskolában tényleg kitűnően megtanultam, az az, hogy nem lehet mindent megtanulni, de kitartó kereséssel mindent meg lehet tudni.
És pofám sem lenne innen lenézni téged. Ott, ahol most tartok, és ahogy innét látom a jövőm, a felét sem fogom elérni annak, amit te már letettél az asztalra. Ennyit ér a "lángelme", ez tényleg fölérendel bárkinek. Még a húgom csigáinak se, mert nekik legalább van saját házuk.
Szóval nem nézlek le, isten őrizz. Aláírom, ez talán nem jön le az írásaimból, de te magad írtad és mondtad: élőben nem vagyok ilyen. Nem ennyire - bár valószínűleg sokat elvesz az éléből a tény, hogy ott nem csak a szavak vannak pőrén pucéran. Moderálnom kéne magam, de őszintén szólva, ez nem igazán jön össze, bár rengetegszer törlöm az első, második, harmadik gondolatom, és csak a negyediket posztolom, és sokszor utólag is szerkesztem a hozzászólásaimat (isten áldja a gyors szerkesztést!), ha úgy látom, hogy még senki sem olvasta. Csak ezeket általában ti nem látjátok. De ez sajnos már egy kiforrt jellem, kiforrt stílus, ez vagyok én, ugyanúgy nem tudok vele mit kezdeni, mint te azzal, hogy egy talibán felrobbantja magát egy kávézóban, erre te beírod, hogy irtsák ki az egész Közel-Keletet (no offense, szándékos a túlzás). És ez igaz bárkire. Legfeljebb megjátszhatom magam, de akkor meg én nem érezném jól magam, ami meg ne szülne sok jót.
És egy huszárvágással visszatérve a gondolat elejére, nem nézlek le, csak szeretem hangoztatni a véleményem, grafomán vagyok, így jó bő lével szeretem azt hangoztatni, szeretem a hideg, logikus gondolkodást és érvelést, valamint igen, van bennem nem csekély arrogancia és szarkazmus is. Ennyi jellemhiba nekem is kijár, ha nem lenne, tökéletes lennék, és azt már nem bírná elviselni a szerénységem.
Szóval le ne merj innen lépni, csak azért, mert ez a kergemarhakóros, szarkasztikus, arrogáns idióta jártatja a bagólesőjét, mert tudom hol laksz. És ez azt jelenti, hogy ha lelépsz, odamegyek, viszek egy jó nagy rekesznyi sört, és addig iszunk, amíg ki nem békülünk.
Persze viccen kívül, a döntés joga a tiéd. A fentiekben vázoltam, mi merre hány lépés a részemről. Sajnálom, ha miattam ide jutottál, én biztos nem akartam ezt, de ahogy nem várom el senkitől, hogy az én lelki nyugalmam miatt megváltozzon, én sem akarok erőszakot venni magamon azért, hogy más elfogadhatóbbnak találjon. Annyit ígérhetek, hogy nem a negyedik, hanem a hatodik, hetedik gondolatomat fogom csak posztolni.
Na, most először és utoljára, leírom azt, ami gyomorból jön, egyben utoljára szólok hozzá nyílt fórumon (PM-ben is csak akkor, ha az a tévképzete támad, hogy érdemes nekem bármit írnia -> nem, ez nem felhívás keringőre, nehogy azt hidd!). Tudom, hogy nem kéne, de k*rvára kezd elegem lenni a csávóból.
Te egy kis görcs vagy itt, lehetne ez is a neved, Csak 1 Görcs. Nem tudom, mikor és hogyan kúsztál be erre a fórumra, de amióta itt vagy, csak panasz van rád, és mást sem olvasok tőled, mint uszítást. Sosem tudhatjuk meg, hogy te vagy-e Ben. Ha nem, akkor sz*r a világnak, mert az azt jelenti, hogy képes a szaporodásra, márpedig abban reménykedtem, hogy nő csak akkor szól hozzátok, ha a McDonaldsban rendel. Bár lehet, hogy csak szimplán hímnős vagy, mint minden gerinctelen féreg, a kutya tudja, de az megmagyarázná, hogyan tudtok fajon belül fennmaradni. De ezt ne vedd sértésnek, mert őszintén szólva, dicsértelek, a férgeket sikerült éppen megsértenem. Bár megjegyzem, egész biztos vagyok benne, hogy Ben vagy, mert csak a stílusod, a fogalmazásod, és az a tény ugyanaz, hogy ugyanazokra fújsz, mint ő (ja, és ugyanazokkal a hülyeségekkel traktálod a népet). Micsoda véletlen...
Akárhogy is, egy baráti javaslat, a többiek finoman már éltek vele, de úgy érzem, ezt nem lehet finoman megfogalmazni: fogd meg a jobb kezeddel a bal csuklódat és vezesd el magad! Nem kötelező ide járni, sőt, te ne is járj ide. Meg voltunk, vagyunk és leszünk is nélküled.
