Dzséjt

Én is így tudtam, de tegnap utána olvastam, és már mindenhol csak egy dublőrnek írták. Furcsa, mert emlékszem, hogy anno még Achmed Bestet jelölték meg ebben a jelenetben, mint "áll-Windu."

Sőt, Danny Faytonni az ep3-ban is benne van. Achk Med-Beq viszont oda már nem kísérte el.

Ezt már csak érdkességként: a Nostromónak valójában 11 hajtóműve van. Négy emelő-, három FTL- és négy gyorsítóhajtóművel. És itt a kép a jó öreg USCSS Nostromóról a vontatmánya nélkül: A Prometheus kevés erősségei közé sorolom, hogy magát a USCSS Prometheust baromi jól megcsinálták, nem egy közös jegyet összehozva közte és a Nostromo között. A belső tér, a formák, a híd különleges elhelyezkedése, stb.

Lett volna, de sohasem lett még átlagos Jedi sem!!! Ő egy átlagos, 14 éves padawan volt. Sosem lett Jedi, sosem tette le a vizsgákat, sose tanult meg mindent, hiszen rengeteg tananyagig el sem ért. Képzeld el, ha csak pár hónapig volt Billabával együtt, akkor mit tud átadni Ezrának a mester-tanítvány kapcsolatból, kevés tapasztalatából honnan tudhatná, hogy mit kell átadnia egy mesternek? Így, pláne mindazt figyelembe véve, amit Bomarr is írt, hogy 15 éve már nem is él a Jedik életmódja szerint, ő semmivel sem alkalmasabb tanárnak, mint Luke az ep5-ben.

És mekkora arcok voltak azok.

The Empire Strikes Back Chapter 29: Failure At The Cave Time: 1:01:07-1:03:05 Tartalom Luke lemászik egy fa gyökerei között tátongó, sötét üregbe. A kígyók és gyíkok lakta barlang falati a Dagobah koszos dzsungelét alkotó fák holtnak tetsző gyökerei lepték el, eltakarva a mesterséges megmunkálás jeleit. Ahogy halad a sűrű sötétségben hirtelen figyelmes lesz valamire. Egy emberre, egy fekete ruhát viselő jelenésre, ami kibontakozik a sötétségből és felölti Darth Vader alakját. Felvillannak a mellkaspanel fényei, felcsendül a hátborzongató mesterséges légzés monoton dallama. Luke riadtan hátrál, nem értve, hogyan kerülhetett ide a Sith Sötét Nagyura. Amaz kíméletlenül követi, mígnem Luke megáll és aktiválja fénykardját. A kék penge félbehasítja a sötétséget. Pár pillanattal később megvillan egy vörös penge, és lecsap. Luke védekezik. Egy csapás, két csapás, három csapás. A vörös penge megakad, Luke visszarántja kardját és telibe találja Vader nyakát. A maszk és sisak mögé rejtett fej szikraesőt hányva lehullik, a csonka test eldől, mintha sosem lett volna benne élet. Luke a lábához gördülő sisakra pillant. A maszk sötét lencséi ürese néznek fel rá, majd váratlan az egész szinte felrobban, s Luke mögötte, a füstből kibontakozva megpillantja… A saját arcát. A fiú döbbenten mered saját arca groteszk, csonka mására, míg a felszínen Yoda csalódottan rázza a fejét és R2 értelmetlenül csipog. Fejezet vége ------------------------------------------------------------------------------------------------ És íme, a barlang. A barlang, amiről sokáig csak találgatni tudtunk. A barlang, amiről az EU-nak is megvoltak a maga elképzelései. A barlang, ami egyszerre kapcsolja össze az ep1-2-3-at a TCW-vel és az ep4-5-6-tal. A barlang, ahol Yoda szembesült a borzalmas jövővel, ahol rádöbbent, hogy az utazása az Erő felfedezésének ösvényén még csak most kezdődik, ahol maga is tanítvánnyá vált, ahová Qui-Gon Jinn vezette. És ez az a barlang, ahol Luke is belepillanthatott a jövőjébe, abba a jövőbe, amibe akkor jut el, ha nem fogadja el a lelkében lakó sötétséget. És talán ez az a barlang, ahol először jelzi az Erő Luke-nak, hogy az apja kicsoda valójában. Egy biztos: ez a barlang a Star Wars egyik legfontosabb helyszíne.

Kis korrekció, mert ezt sokszor félreértik. A Nostromónak nincs leszállóegysége, az LV-426-ra maga a Nostromo száll le (ugyanígy le tud szállni a Sulaco is, az ugyanúgy Conestoga-osztályba tartozó Patnát látjuk a földön az Alien3-ban). Az a rész, ami bolygó körül marad, csak a vontatmánya, mondhatjuk úgy is, hogy a kamion utánfutója. Ezt viszont csak a Theduson kapcsolták hozzá a hajóhoz.

Lehetséges, hogy tényleg az, bár szerintem túlzás lenne öt évvel a tervrajzok megszerzése előtt infót szerezniük a Halálcsillagról.

Kinernek ahhoz vajmi kevés köze van, hogyan vágják össze az epizódokat. Ő megcsinálta a fanfárt úgy, ahogy tőle kérték. Az, hogy ezt hogyan használják fel az epizódokban (rosszul), az már nem rajta múlik.

Most megnéztem még egyszer az epizódot, immár HD minőségben, és azt kell mondjam, hogy minden spórolás, ami eddig volt a Rebelsben, valószínűleg erre a részre volt fenntartva. Mert most viszont minden eddig megtakarított centet beleinvesztáltak az epizódba. A látvány valami hihetetlenül pazar, és nem csak úgy magukban. A fénysebességre ugrás úgy, hogy a csillagok mellett még két csillagromboló is látszik, új színt vitt ebbe az "unalomig" ismert effektbe, amit rögvest tetéztek azzal, hogy a Phantom kiesik (kiesik? kivágódik!) a hipertérből. De a legjobb mégsem ez, hanem az utolsó összecsapás. Az valami hihetetlenül frankón megrendezett jelenetsor. Kezdődik azzal, ahogy a Sentinel leszáll, felsorakoznak a rohamosztagosok, méltóságteljesen lesétál a rámpán az Inkvizítor (ilyen hanyag eleganciája még Dookunak sem volt). Az egész jelenet önmagában fenyegető. Aztán jön a kutatás és a kopp. A két Jedi csak térdel, csendben, nyugiban, mellettük meg a kis házi kedvencek. De a dolog nem vált át hirtelen hősiességbe, épp ellenkezőleg, ugyan a fyrnockok lefoglalják a rohamosztagosokat, az Inkvizítort inkább csak mulattatja a két Jedi próbálkozása. Aztán jön a párbaj Kanan és az Inkvizítor között, amely megint gyorsan véget ér, Kanan kiütésével. Ezra megy segíteni mesterének, kézbe veszi annak kardját, de ahelyett, hogy láthatnánk egy újabb párbajt, az Inkvizítor csak kikapja a kölyök kezéből a fegyvert. Ez a jelenet nagyon mellbevágó azután, hogy például Ahsoka játszi könnyedséggel vette fel a kesztyűt Asajj-jal szemben, pedig ahogy láthattuk, a csaj sem volt piskóta az Erőben. Utána meg simán félrelöki Ezrát, sőt, majdnem a mélybe taszítja. Egyszerűen Ezra olyan gyorsan fejlődik, hogy ezzel Kanan nem tud lépést tartani, és olyan veszélyekbe keverik bele a fiút, amikre Kanan még csak meg sem kísérelte felkészíteni. Se fénykardja, se képessége arra, hogy kivédjen egyszerű Erőtámadásokat. Hány Jedit vagy padawant láttunk eddig, akik kezéből csak úgy kikapták egy párbaj előtt a kardot? Eleve,, mi az, hogy Ezrának még nincs saját kardja? Lehet, hogy Kanan a tradicionális utat akarja követni - ami röhej -, de azért na, miután a Stygeonon összefutottak az Inkvizítorral, egy fénykardot forgató, Sötét Oldalt használó, kifejezetten rájuk vadászó alakkal, nem ártott volna erre felkészíteni. És mije van Ezrának? Egy fénycsúzlija, amivel még egy rohamosztagosban sem tud kárt tenni. De vissza az epizódra, az valami fenomenális képi kompozíció, ahogy az Inkvizítor darálja a szövegét Ezrának, az arcán pedig a vörös és a kék fénykard pengéje tükröződik. Mintha csak Ezra vívódása a Világos és a Sötét Oldal között manifesztálódna ezzel a fénnyel, miközben szó szerint a szakadék fölött egyensúlyoz. Ez egy olyan szimbolikus kép így együtt, amilyenekkel az ep1-2-3 előszeretettel operált. És aztán az Erő elszabadul. Ezt korábban nem vettem észre a rossz minőség miatt, de iszonyú hangulatos, ahogy pár pillanattal Ezra kitörése előtt elkezdenek felemelkedni a kisebb kavicsok a földről, és nem csak a közelében, tőle távol ugyanúgy. Aztán a kitörés pillanata, ahogy Ezra felpillant, hát komolyan azt hittem, hogy a szeme besárgul. Nem csoda, hogy az Inkvizítor is megtorpant - pedig ő maga biztatta arra, amit Ezra elért. És ezúttal is megmutatkozott, hogy Ezra micsoda Erők birtokában van. Kíváncsi vagyok, hogy mi lehet ennek az oka. Pár hónapos képzés után - de már a képzése megkezdése előtt is - olyan Erőket tud elszabadítani, amiket Anakin csak már képzett Jediként/Sith-ként tudott, Luke-ot meg sosem láttunk. Szerintem nem túlzás azt állítani, hogy Ezra legalább olyan Erős lesz, ha rendesen kiképzik Jedinek, mint Yoda vagy Sidious.

Azt a nyavaja! Ez fel sem tűnt, de nagyon jó húzás! Az nagyon baba volt, ezzel technikailag Williams zenéjét elhelyezték magában az univerzumban is. Szerintem Tua valami arisztokrata család elkényeztetett libája, ami a Birodalomban baromi jól él. Ezért is van vakhűsége. Mondjuk az eddig látottakból ítélve nem az eszéért alkalmazzák, szóval megvezetni sem lehet nehéz. De ez ugyanígy igaz volt Luke-ra is, sőt, ő jóval idősebb volt, mint Ezra. Szóval szerintem itt a legnagyobb baj Kanan felkészületlensége. Kanan voltaképpen annyi idős volt, amikor a Jedi Rend összeomlott, mint most Ezra. Kanan csak annyival tud többet a Jediségről, hogy őt azért gyerekkorától képezték, de ahogy a Rise of the Old Mastersből kiderült, azoknak a tanoknak egy részét nem értette meg. Kanan egyszerűen pocsék mester és egyre biztosabb vagyok benne, hogy nagyfokú felelőtlenség volt tőle elvállalni Ezra tanítását. Amúgy számomra érdekes összevetni Kanant és Ahsokát. Mindegyikük egyidős, ugyanakkor kerültek a Jedi Rendbe, ugyanakkor voltak padawanok. Mégis, Ahsoka sokkal Jedisebb, érettebb, bölcsebb, amikor kirúgják a Jedi Rendből (ami ugye pár hónappal előzi csak meg a Rend bukását, szóval mindketten közel ugyanakkor váltak meg a Jediségtől), mint Kanan most, felnőtt férfiként. Mire gondolsz?

Obi-Wan zaklatott volt és valóban úgy támadott Darth Maulra, ahogy nem szabadna Jedinek, de azért van egy icipici különbség Obi-Wan és Ezra között: Kenobi egy gyerekkorától fogva Jedinek nevelt, a lovaggá ütés kapujában álló férfi volt, amikor egy pillanatra eluralkodott rajta a düh, és ezt tudta kezelni. Ezra egy 15 éves gyerek, akit csak pár hónapja tanítanak Jedinek és nagy valószínűséggel még azt sem igazán tudja, mi az a Sötét Oldal. És emiatt is itt nagyon keményen gyűlölettel és félelemmel nyúlt olyan Erőkhöz, amit már fizikálisan sem tudott elviselni. Kanan nem véletlen kiált rá, hogy ne csinálja. Igenis félteni kell, mert Ezra most használt olyan képességeket, amiket Anakin Darth Vaderé válásának kapujában csinált. Kanan pedig láthatóan semmit sem tud ezzel kezdeni, sőt, szerintem megijedt Ezrától.

Hehe, igen, telitalálat, gratula. Eddig elég kevesen jöttek rá az ismeretségi körömből, hogy mi ez. Sőt, vannak olyanok, akik még azután sem hitték el, hogy elmondtam, mi az - a legőrültebb teória eddig a boiler volt. Ezért is szakad itt az "eső", az LV-426-on rátapadt vastag jég olvad le róla. Érdekesség, hogy a Director's Cutban a fészke is egy ilyenen van kialakítva.

Öreg kori elhülyülés. Komolyan, szerintem ennek az ürgének vagy nyugdíjba kéne már vonulnia, vagy nem szabadna hagyni, hogy nyilatkozzon. Megjegyzem, majdnem pepitában ugyanezt mondta a Promethetus forgatása előtt is. Nálam majdnem pepitában ugyanez van. Csak annyi, hogy általában megveszem magamnak BD-n/DVD-n, és akkor azon hallgatom, amin urikedvem úgy tartja, apámnak meg letöltöm magyarul - ami kicsit így leírva furcsán hangozhat, hiszen az egy szem Iron Manemet leszámítva minden BD-filmemen van magyar nyelv, de valahogy nem tud rákattanni a lemezekre. Mondjuk most legalább értelmessé válik majd a dolog: én megveszem full angolul külhonból, neki meg letöltöm magyarul. Persze más a tészta a sorozatokkal, azok ennek értelmében vannak meg két nyelven - kivéve, amiknél voltak oly kedvesek, hogy dual hangot tettek. Ejj, azok a régi szép idők, amikor még a feliratokat is azokhoz igazították...

Far Cry 4: Frenkie, ha befejezted a Call of Duty: Advanced Warfare-t, tudom javasolni levezetőnek ezt. Minden benne van, ami a Far Cty 3-ban jó volt, de sokkal egyszerűbb, és nincs benne az az egy óra tökölés, míg minden szutykot betanítanak neked. Viszont iszonyúra be tud szaggatni, nem tudom, hogy ez a játék vagy a törés hibája-e. Simán megy ultrán, de amint tüzet fog, vissza kell vennem high-ra, és még akkor is diavetítést játszik. De még a tűznél sem mindenhol. Egy autó égett, és kiakadt, aztán egy lángoló faluban meg épp csak éreztem, hogy leesett az fps-szám. Mondjuk az Ubisoft idén nincs a toppon optimizáltság terén, a Watch Dogs sem tip-top ezen a téren - legalábbis nem volt az, amikor játszottam vele, azóta elvileg jött erre patch -, az Assassin's Creed: Unity egy hibabemutató, és most erre a Far Cry 4-re is panaszkodnak.

Inkább könyvadaptáció. Szerintem legalábbis nem az '56-os vagy a '84-es filmet veszik alapul, hanem Orwell könyvét.

Lehet be kéne vezetnie az ncore staff-nak, hogy egy ideig nem enged fel Disney HD filmeket az oldalra. Nem tudom, hogy a tilalmaik a cam verziókkal vagy éppen a játékok visszafogása valóban segít-e a magyar üzleteken, de egy próbát megérne. Az ncore nyitott az ilyesmire.

Erre írtam a megjegyzésem a vásárlói kultúráról. Bőségesen lenne mit azon is javítani. Viszont én magamon veszem észre, hogy mennyire nincs pénzem BD-re. 2012-ben még 9 BD-kiadást rendeltem, ebből öt díszdobozos, több lemezes, extra kiadás volt (Alien Quadrilogy, A Sötét Lovag trilógia, a Jurassic Park trilógia - ez egy méretes T-Rex szobrot is tartalmazott -, a Titanic évfordulós kiadása és az Avatar bővített extra változata). Ezek mellé befigyelt még négy sorozatévad DVD-n és egy DVD film. Idén - holott több munkám van (és az egyik ugyanaz, ami 2012-ben is megvolt már), többet keresek és az igényeim sem változtak a filmek terén - már csak hat BD-re és két könyvre futotta. A hetedik BD lett volna a Guardians. És egy deka különleges kiadás sincs köztük, mindegyik fapados változat. Megjegyzem, még a 2013-as felhozatal is jó volt, akkor a 6 fapados BD mellé még befigyelt 2 sorozatévad és egy film DVD-n. Ha többet keresek, elvileg többet kéne tudnom költeni, nem? Ennek ellenére pont a pénzem hiánya miatt csappant meg a költekezésem filmek terén. És lőjenek le, én nem tartozom az "inkább letöltöm" kategóriába.

Csakhogy amikor 2007-ben megjelent, még az ára is olyan volt, 10000-15000 forintért mérték a mezei kiadványokat. Ezek most harmadannyiba kerülnek már. A fizetés akkori értékéből a mai BD-árakat simán ki lehetne fizetni. Sajnos nem így van, hiába kerül harmadannyiba egy szimpla film, az emberek ma sem tudják megvenni. Azért ez elgondolkodtató.

Akkor egy délután alatt lezavarhatod a játékot és a sorozatot is.

Igen, és az ország lakóinak átlagkeresete még véletlen sincs összefüggésben a politikával. Az embereknek alig van pénze a jelenlegi helyzet miatt, naná, hogy évek óta inkább kajára költik, semmint BD-re. Az ugyanis nem valami tápláló. A Disney meg naná, hogy kivonul, hiszen szórakoztató cikkeket, azaz filmeket árulnak, nem élelmiszert. Az átlagembernek, akikből jóval több van ebben az országban, mint tehetősből, már luxuscikk a BD, és nem telik rá. És ennek bizony keményen politikai okai vannak. Ha mindig is így lett volna, a Disney nem most vonul ki, hanem mondjuk öt évvel ezelőtt, vagy eleve, be sem jön. Persze van még az is, hogy a magyar ember jobb szeret ingyen élni, mint fizetni, tehát nálunk a vásárlói kultúra is a béka hátsója alatt van, de azon elsősorban jobb fizetésekkel lehetne segíteni.

Dehogy nem, megtettem. Természetesen 100%-ig szubjektív és csak az én egyéni ízlésemet tükrözi, nem a sorozatok egymáshoz mért minőségét.

Egyrészt, a k*rva anyjukat. Másrészt, éljen az internet, amíg nincs netadó. Már így is szemezgettem pár sorozattal (TCW, Chuck, Firefly) Azért én is írok majd erre a címre, csak, hogy érezzék a törődést. De tényleg, ha nem vagyunk elég nagy piac a BD-hez egy-egy filmre, hogy-hogy megéri behozni hozzánk a negyedik(!!!) Alien díszdobozos BD-t, nem beszélve a folyamatosan a piacon lévő filmenkénti példányról? vagy a harmadik Jurassic Park díszdobozt?

Ebben a Middle-Earth: Shaddow of Mordorban több orkot és urukot lehet kinyírni egy óra leforgása alatt, mint amennyi az egész Gyűrűk Ura-trilógiában összesen meghalt. Amúgy marha jó játék, bár az eredetiséggel véletlenül sem lehet meggyanúsítani, sőt, simán lehet lopással vádolni. Olvastam olyan "védőbeszédet", hogy ez a játék csak hasonló elemeket használ, mint bizonyos másik játékok. Nos, ez nem igaz, a Monolith Productions konkrétan egy az egyben lenyúlt elemeket, és még csak azt a fáradtságot sem vette, hogy ezt leplezze. Ha a falmászásról az Assassin's Creed jut eszedbe, ne lepődj meg, onnan van. Nem törték magukat Talion mozgáskultúrájának átdolgozásával, simán felismerhető Altair, Ezio és a többiek mozgása. Sőt, a fejlesztők még arra sem vették a fáradtságot, hogy az épületeket összekötő kábeleket, amiket végig lehet araszolni, átdizájnolják, az utolsó pixelig ugyanazok, mint amiket az AC-játékokban megtalálhatunk. Ha úgy érzed, hogy a harcrendszer ismerős a Batman: Arkham... játékokból, az sem a véletlen műve. Batman mozgáskultúráját 100%-osan átvették, épp csak annyira változtatták meg, hogy kardot raktak Talion kezébe, így ő nem leüti, hanem levágja az ellenfelet. Ez persze főleg fejek hullásában jelenítődik meg, illetve az AC-ből átvehették a különféle leszúrási metódusokat. Ezt leszámítva, ha játszottál az Arkham... valamelyik részével, zsigerből hozni fogod a Shadow of Mordor harcait. Semmi újdonság nincs benne, az egyszerű ütésektől kardcsapásoktól a leütéseken kivégzéseken át a visszatámadásokig minden benne van. Természetesen ez azt jelenti, hogy az ellenfelek is Batman egykori ellenféltípusai, csak orkosítva, urukosítva. Természetesen a világ sem eredeti, és nem azért, mert ez a Gyűrűk Ura világa. Az egész úgy fest, mintha az Arkham City-t keresztezték volna az első Assassin's Creeddel. Tehát alkalmas tetőn ugrálásokra, falmászásokra, de viszonylag sok a nyíltabb terep, ahol most nem repülni, hanem lovagolni lehet óriási, patkány szerű akármiken. De itt is vannak tornyok, amiket meg lehet mászni, aztán... Nem, nem nyílnak meg új területek, csak felfedi, hol vannak a rejtett tárgyak, mellékküldetések. Igen, ez a Batman elrejtett térképeinek keresztezése az AC tornyaival. Slusszpoénnak pedig kapunk adatbázist, ahol mindenfélét olvashatunk. Szerencsére ez sem eredeti ötlet, ezúttal a Far Cry 3 volt az áldozat. Majdnem ugyanúgy néz ki ez az adatbázis, csak hát ez Mordoros, azaz sötét. Ide is úgy kerülnek be a dolgok, hogy learatod a növényt, lelövöd az állatkát, harcba keveredsz az aktuális ellennel. Ja igen, lehet gazokat gyűjteni, meg állatvilágot ritkítani - nem vadászat, mert nem kötelező, csak hobbi, de azért ez is mintha az FC 3-ból lenne. A Shadow of Mordor egyetlen eredeti pontja a Nemesis-rendszer. Ennek lényege, hogy ritkítva a kapitányokat eljuthatunk a warchiefekig, akik megritkításával eljuthatunk a nagyfőnökig. Lehet viszályt kelteni (valahogy, nekem igazán ezt még nem sikerült szánt szándékkal kieszközölnöm), saját orkot az ellenség vonalai mögé juttatni, és így elvileg gyengül Szauron serege. Elvileg, mert gyakorlatban ebből semmit nem láttam még érvényesülni a játék eddig kipörgetett 25%-a alatt. Az orkok és urukok konkrétan végtelen számban vannak jelen Mordorban, szó szerint nem lehet őket kiirtani egyik területről sem. Ez roppant szórakoztató az első ezer-kétezer orkig, aztán az ember rohadtul megunja őket, és inkább elszalad mellettük. Merthogy Talion simán lesprinteli őket. Harcolni persze jó dolog velük, az Arkham-játékok harcrendszere itt is remekül szuperál, csak mondjuk amikor már a harmadik kapitány esik be abba a csatába, amiben csak egyet akartál eliminálni, és hozza magával a komplett pereputtyát, kicsit frusztráló tud lenni. Mert azért ork kapitányt ölni nem egyszerű - warchiefet meg még nehezebb. És elég kellemetlen tud lenni, ha annyi másik randaság próbálja elválasztani az okosabbik feled a testedtől, mint amennyi megostromolta a Helm-szurdokot. Ez egy olyan cucc, amit talán nem kellett volna teljes egészében átvenni az Arkhamból és/vagy az AC-ból. Azokban szinte az egész pályát végig lehetett repülni és/vagy a házakon ugrálni, itt viszont nincsenek városok, és batwing sem, szóval a föld közelben kell maradnunk. Az újratermelődő ellenfelek ezért válnak aztán frusztrálóvá, mert nem lehet úgy eljutni A-ból B-be, hogy közbe ne kelljen levágni száz orkot. Oké, elfuthatunk mellettük, de ha legalább a küldetési területen nem ritkítjuk meg az utánunk araszolók sorát, akkor a küldetés alatt lehetnek gondjaink. Ennek ellenére orkokat ölni élvezet, és hála istennek, halállal akkor sem lakolunk, ha az utolsó pillanatban mégsem sikerül kivédenünk a halálos csapást. Ekkor ugyanis egy földöntúli toronyban térünk magunkhoz (a játékban a dinamikus időjárás amúgy azt jelenti, hogy ha nappal meghalunk, akkor éjjel - esőben - ébredünk, és vica verza; természetesen a napszak nem változik, míg élünk). Szóval nincs baj, ha a ránk rontó ötezer orkból csak kétezer-ötszázat tudunk levágni, pár perccel később folytathatjuk ott, ahol abbahagytuk. Annyi változás történik, hogy a minket kinyíró orkot előléptetik, aztán ha újra megjelenünk előtte, kicsit morcibb lesz. Ami a sztorit illeti, nagy fordulatokra nem kell számítani. Talion mellett ugye van egy szellem, aki besegít nekünk, és részben azt kell kinyomoznunk a történet során, ki is ő valójában, mert hát nem emlékszik önmagára. A dolog azért poén, mert már azelőtt tudni fogjuk, ki ő és miért hozzánk csatlakozott, mielőtt egyáltalán megjelenik. Konkrétan a tutorial alatt rájön az ember, elég, ha látta az ember valamelyik Gyűrűk Ura vagy Hobbit filmet, és azonnal összeáll a kép. Szóval eddig ennyi a tapasztalatom a Middle-earth: Shadow of Mordorral kapcsolatban. A fejlesztők legalább négy játékból loptak, de azokból legalább a legjobb dolgokat. Többnyire jól is helyezték el őket a játékban. A legjobb persze végig az, hogy orkokat kaszabolhatunk ezerrszámra (kár, hogy nincs statisztika ) és kalandozhatunk Mordorban. Mert a Gyűrűk Ura világát remekül adobtálták, legalább olyan jól, mint Batman világát az Arkham...-játékokban. Szóval még a minőséget is másolják.

Ez most elgondolkodtatott. 0. The Clone Wars - Spark of the Rebellion A The Clone Wars epikusabb volt, több szereplőt mozgatott, teli volt csatákkal, több bolygót látogattunk meg és emellett is bedobált rengeteg újdonságot. Azonban igencsak érezhető rajta, hogy négy epizódot vágtak össze egybe, a gügye humor talán kicsit túl fajsúlyos, Rotta akármennyire is aranyos, azért még nekem is nyelnem kell rá egyet, és - bár ez már utólagos - még csak nem is a történet eleje. A Spark of Rebellion nem foglalkozik galaktikus dolgokkal, nincsenek benne nagy csaták, de csak új szereplőkkel dolgozik - akik miatt lehet izgulni -, bővít egy olyan érát, amit a filmekből nem ismerhettünk meg, és ami nagy szó a szememben: ez nem négy összevágott rész, hanem egyetlen egységes kisfilm. Viszont a beszűkült nézőpont és az ismert szereplők hiánya azért elsőre nagyon furcsa 15 évnyi köztársasági éra után, ráadásul látványban is érezni a visszafejlődést, még ha technikailag itt azért jobban kivitelezettek a dolgok. Dönteni nem tudnék, melyik tetszett jobban, melyiket tartom jobbnak, a Spark of Rebellion összeszedettebb, de a The Clone Warsnak is van egy sajátságos gyermeki bája. Utóbbi a későbbi TCW epizódokhoz képest persze nudli, de most nem azokhoz hasonlítjuk őket. The Clone Wars - Rebels: 1:1 1. Ambush - Droids in Distress Na, itt egyértelműen az Ambush-ra szavazok. Remek epizód a Droids in Distress, kapunk három ismerőst is, már pedzegetik a galaktikus dolgokat, de mindezzel együtt is egy könnyed kaland marad. Persze nagy erénye, hogy Zeb karakterét szépen elmélyítik fajának tragédiájával, és ismét megtudhatunk pár dolgot a Birodalomról. Mindennek ellenére nem tud versenyezni azzal, hogy az Ambushban Yoda parádézik, ráadásul ez az első alkalom, hogy a klónokat emberszámba vesszük, és nem ugyanazokat a fehérpáncélos névtelen céltáblákat látjuk bennük, mint amik az egész Sagaban úgy hullanak, mint a legyek - még ha a végén nem is mind klón. És ezen még az idétlen harci droidok sem tudnak változtatni. The Clone Wars - Rebels: 2:1 2. Rising Malevolence - Fighter Flight Ha a Fighter Flight minden erényét egybegyűjtjük, akkor sem tudná legyűrni a Rising Malevolence szuperfegyverét: a hangulatot. A Fighter Flight amúgy is a Rebels eddigi leggyengébb része, ami amúgy szerintem nagy erénye, hiszen még ezt az epizódot is igen szórakoztató, frappánsan megcsinált kalandnak tartom. De csak egy kaland, míg a Malevolence elleni küzdelem felvezetője a nagy betűs Star Wars. Egy fenyegető csodafegyver, keresgélés a bajtársak után, Anakin és Ahsoka kapcsolatának szövögetése, Grievous életében talán először, de innentől kezdve majdnem utoljára komolyan vehető vezér, és persze csodás látványvilág. The Clone Wars - Rebels: 3:1 3. Shadow of Malevolence - Rise of the Old Masters Amilyen egyértelmű volt számomra az előző páros, most olyan egyértelmű ez: Rise of the Old Masters. A Shadow of Malevolence valójában a TCW Fighter Flight-ja, inkább egy kaland, mint valami, ami annál több. Ráadásul az egész TCW-ben ez hajaz a legjobban az ep4-5-6 hangulatára, kezdve az Y-szárnyúakkal, folytatva a pilóták fókuszba helyezésével, befejezve a Malevolence elleni nagy hajrával. Technikailag az egész epizód a yavini csata újrafeldolgozása klón háborús környezetben. Persze ez önmagában is olyan, amivel engem kilóra megvettek anno, ráadásul Grievous még itt is komolyan vehető, és a kórházhajók elleni támadás sem egy salambalam momentum. Ami viszont a Rise of the Old Masterst illeti, nos, az legalább olyan nagybetű Star Wars, mint a Rising Malevolence. A kezdés, a levezetés és a tárgyalás, az Inkvizítor, Luminara, és felsorolhatnánk talán az epizód összes pillanatát. Eddig szerintem a Rebels legjobb epizódja volt. Még a TCW epizódjai között is csak kevés jobbat tudnék találni. The Clone Wars - Rebels: 3:2 4. Destroy Malevolence - Breaking Ranks A Malevolence-trilógia lezárása már nyomába sem ért elődeinek, persze még így sem volt rossz rész, de itt már azért voltak dolgok, amik rontották az összképet. Ez is inkább szórakoztató kaland, csak itt a harci droidok idétlenkedése már inkább irritáló volt. Kicsit a sztori is furcsa, de ennek ellenére, szórakoztató. Ennyi. És a Breaking Ranks sem tűnt sokkal többnek, annak ellenére, hogy komolyabb epizód, de az előző rész után ez sokkal visszafogottabb volt. Viszont rengeteg érdekes dolgot tudtunk meg a Birodalomról, amit aztán alaposan átcsócsáltunk, érdekes dolgokat nyitott meg a jövőre vonatkozóan, és még parádés űrcsatánk is volt, így összességében nekem nagyobb élmény volt, mint a Destroy Malevolence. The Clone Wars - Rebels: 3:3 5. Rookies - Out of Darkness Szintén egy olyan páros, ahol nem tudnék dönteni, melyik tetszett jobban. A Rookiesban a klónokkal, az Out of Darkness-ben a csajokkal foglalkoztunk, mindkettő hiánypótló epizód a maga módján. Pláne, hogy azóta a Rookies felértékelődött, mivel később ugye megtudtuk, hogy a Domino-osztagnak (aminek itt még a nevét sem hallani) van egy remek előzménye és egy annál is jobb utózmánya, sőt, eme csapat "szemén át" ismerhetjük meg a klón háborúk nem egy aspektusát. Persze már eme ismeretek nélkül is iszonyúan tetszett ez az epizód, az első évad egyik legjobbja volt. Igen jól megismerhettük a klónokat, láthattuk, hogy nem üresfejű katonák, megszerethettük őket, megsirathattuk egyiküket, szóval az egész nagyon egyben van. Az Out of Darkness-ben pedig nemcsak főszerepet kapott végre a Rebels addig kicsit kevésbé előtérben álló női párosa (pláne Sabine), hanem még egy remek, a TCW-vel lazán kapcsolódó, kicsit horrorisztikus történetet is kaptunk, amely újabb érdekességeket nyitott meg a jövő felé. The Clone Wars - Rebels: 4:4 6. Downfall of a Droid - Empire Day A Downfall of a Droid nem csak az évad, de az egész TCW egyik legrosszabb része. Máshonnan csaklizott zene, pocsék animáció, kissé abszúrd, de legalább kidolgozatlan sztori. Egynek elment, de ennél még a folytatása is sokkal-sokkal jobb volt. Ellenben az Empire Day, ihaj-csuhaj! Komoly spoilerek nélkül nem is tudnám felsorolni minden érdemét, szóval nem is kezdem el. The Clone Wars - Rebels: 4:5 7. Duel of the Droids - Gathering Forces Míg a Downfall of a Droidot jó indulattal is csak gyenge közepesre tudnám értékelni, addig a folytatása engem anno nagyon megfogott. Az a hősiesség, ami árad ebből az epizódból, megragadott. R2 parádézik, Ahsoka Grievousszal küzd, Anakin és Rex párosa verhetetlen. Az egész, akármilyen hihetetlen is kicsit a sztori egyes szegmense, nagyon jól össze lett dobva, és nekem az egyik kedvencem lett az első évadból. Ami pedig a Gathering Forcest illeti, csak ismételni tudom magam: "ha ezt így fokozzák tovább, a Rebels lemossa a filmeket." Ezután az epizód után tényleg komolyan el kellene gondolkodnom azon, melyik TCW epizód lehetne jobb nála. The Clone Wars - Rebels: 5:6 Az amúgy érdekes, hogy mindkét sorozat egy filmmel kezdődött, és