Köszönöm
Krande: Ígérem folytatni fogom, de most - ahogy az versemből is ki fog tűnni - szerelmi bánatban vagyok
Tűzhányó
Tüzet hányok. Okádok a világra.
Ügyet sem vetek a lávafolyamra.
Parázslok, égek, füstölök,
Képzelt démonokat ölök.
Végzek velük egytől egyig, örökké,
A felhőket elváltoztatom sötét körökké.
Vörös patakom csak folyik, csorog le,
S én kiadom a mérgemet? örökre.
Hörögve okádom haragom,
A Föld is háborog, ha úgy akarom,
Szavamra megmozdulnak a hegyek,
Ha azt kívánom, hogy tűzokádó legyek.
Nem számít ki hal meg, s mikor,
Haragom kegyetlenebb, mint bármikor.
Pompeyi sikolyok fülembe eljutnak,
De érdekelni többé már nem tudnak.
Pusztulj emberiség, takarodj örökre,
Hadd kerüljön valami dicsőbb helyedre,
Lávafolyamom égessen el végleg,
Nyeljen el titeket a tűzforró méreg.
Fulladjatok meg a sötét porfelhőben,
Tűnjetek el az égető lélekvesztőben.
Eljött számotokra a vég, mely már úgy kijárt,
Időtök e Földön immáron lejárt.
Nincs több figyelmeztetés, emberek,
Gondolkodni hamarabb kellene,
S bosszúnk oly kegyetlen lesz most,
Mint amily kegyetlenek ti voltatok.
Készüljetek, s imádkozzatok,
Hamarosan mind elkárhoztok.
Pokolra veletek, földünk torz szülöttei,
Pokolra, pokolra mindenki?
"Kicsit" depis
Donát.