Ezt Erdélyben írtam, már egyszerűen nem bírtam elviselni a románok köcsögségét...
Elnyomottak elnyomója
Most örültök mind, nem igaz?
Ti, kik oly sok évtized alatt
Megtanulhattátok, milyen nyomorban élni
Most végre ti sanyargathattok.
Ti, kiknek vére minden évszázadon ott ragad,
Most ti ontatjátok a vért, míg végül nem marad.
Hát emberek vagytok ti, elnyomók?
Van nektek szívetek? lelketek?
Mint legvadabb tenger tajtékai
Lelketeknek úgy kéne háborogni
S méltó büntetés gyanánt?
De miket is beszélek!
Düh, gyűlölet, megannyi megvetés,
A halál számotokra nem szenvedés,
S ha büntetésetekre gondolok egy percre
Rájövök: túl gyalázatosak vagytok erre.
Elnyomók, szavamra jól figyeljetek,
Mert jaj nektek, ha tanácsaim eleresztétek.
Bár most ti vagytok az élen
Nem véletlen hullott annyi ember vére.
És hiszem, hogy egyszer,
Mikor minden ember egyszerre jajdul,
A templomokban az igazság percének
Harangja kondul.
Donát.