Ha dühös vagyok...
Végtelen düh
Vérvörös ereim forrongó melegsége
Felperzsel mindent, mi útjába kerül.
Testem hideg, számító feszessége
Egy perc alatt jégcsappá szelídül.
Végletek közt leledzem, kezem kötve,
Szemem szemrehányások százait lövelli.
Számat számító szavak hagyják el hörögve
Orromon levegőtlen füst dühösen lövell ki.
Tapintásomat perzselő hőség és fagyosság,
Gondolataimat gyilkos némaság, halál jellemzi.
Hosszú, fekete ruhám, mint kék égen borússág,
S úgy lépkedek köztetek, mint ki halottat jött temetni.
Amerre nézek, életnek minden jele pusztul,
Akihez szólok, többé már nem formál szókat ajkai,
Akihez nyúlok, megfagy, s nem mozdul,
Akiben hiszek, annak többé nincs értelme maradni.
Halálnak utolsó hírmondója vagyok én,
Itt az ideje, hogy pusztítás helyett
Magam pusztítsam el.
Hogy végre más töltse be tisztem e föld peremén.
Donát