Szóval, holnap Nóra nap, és a legjobb barátomnak holnap lesz a névnapja, így aztán írtam neki egy verset, aki szeretne tőlem olvasni, az most megteheti
íme:
Ajándék
Eljött hát ez a nap is végre?
Ó, ha tudnád,
Hányszor tekintettem az égre
S kértem, könyörögtem érte
Neki pedig megesett rajtam a szíve
S ő azt mondta: kapsz egy esélyt, íme.
Hát élek az eséllyel, esküszöm mindenre
Anyámra, apámra, ha kell saját életemre
Elszalasztani nem fogom, biztos lehetsz
Erre akár zöldellő, sistergő mérget is vehetsz
Hisz ki szívemnek oly dicső, oly kedves,
Most megmutathatom, nekem mennyire becses.
Tartsd a kezed, hadd adjak én ez egyszer
Hadd súgjam füledbe százszor, ezerszer
Fontos vagy nekem, Hold, Föld, világűr
Nélküled nem lenne semmi, csupán üres űr.
Tartsd a kezed, ne húzd el, még ne
Hadd nézzek végre gyönyörű szemedbe.
Ne csukd be, ne csukd be, nézz reám, nézz reám,
Szép ajándékom neked én így adom ám,
Az ajándékom, mely végre oly sok idő után
Törleszthet valamit a hálám oltárán
Adós vagyok neked: adós, oly sok mindenért
Engedd meg végre, hogy törlesszek ezekért.
Törlesszek a hosszú, gyönyörű percekért,
Szavaim hálásak simuló kezedért
Minden mondatom arcod egy-egy gyöngye
Minden egyes betűm képzeted szülötte.
S annyi szó után, jövök rá: mindegyik hiába
Akár a világ összes rímét befűzhetem verseim sorába
Azért én még adósod sokáig maradok,
Míg élek, míg lélegzek, amíg gondolkodok.
Ezzel együtt is kérlek téged szépen,
Ajándékom úgy fogadd, mint virágom a réten,
S ha arcod csak percnyire mosolyra fakasztom
Versemen megérte egy picit is fáradnom.
Mert bár hálával mindvégig tartozom,
Azért mosolyod még mindig a zálogom,
S ha felragyogni látom csodaszép arcodat,
Rájövök: megbecsülöd szívedben ajándékomat.
Donát.