Újabb adalék az Anakin Vader témához:
Ma gondolkodtam kicsit Anakin jellemén, és rájöttem, hogy miért is lett volna sokkal jobb mestere Qui-Gonn Anakinnek, mint Obi-wan.
A tatuinon nevelkedő Anakin egy valamit nagyon megtanult: a szabadságot értékelni kell. Mindig erre vágyott, mindig a szabadság hajtotta: Szabadnak érezte magát, amikor eszkábált, szabadnak érezte magát, amikor a dűnék között száguldozott. Ezért vágyott a csillagok közé is: ha valahol, hát az űrben megadatott volna neki a korlátlan szabadság.
Egy szóval szerintem az ifjú Anakin egyik legnagyobb motivációja a szabadság elérése volt. Persze amellett, hogy másokon akart segíteni.
Éppen ezért, talán úgy hitte, a Jedi-rend és a Jedi eszmék biztosítják számára a szabadságot. 9 év után azt gondolta, végre kiváltotta saját szabadságát, még akkor is, ha az anyjáét nem tudta. A korlátok eltűnését, levetkőzését várta a fogatgyőzelemtől, a Jedi-rendbe való belépéstől, s ezért volt olyan elkeseredett, amikor megtudta, hogy a Tanács nem engedélyezi számára a kiképzést.
Ez a jellemvonása végigüldözi őt egész életében, gondoljunk csak a Naboo-i csatára, a Coruscant-i üldözésre, Padménak ecsetelt Palpatine ellenes terveire, vagy éppen a Jedi visszatér vége felé, amikor Palpatine akarata ellenére visszatért a hajóra, ezzel is érzékeltetvén, hogy ő nem "egy" mestere szolgái közül.
Így aztán én inkább átfogalmaznám a krónikus hatalomvágyat, mint Anakin legfőbb jellemzőjét, és azt mondanám, hogy ő inkább krónikusan szabadságmániás, és ez minden baj forrása. A korlátok levetkezése vezet a halhatatlanság mániákus kutatásához (nekem senki ne szabja meg, kit menthetetek meg és kit nem!), a szabadságmániája engedi meg, hogy Padméval közös jövőt tervezzen (nekem ne mondja meg senki, hogy kivel lehetek együtt!), és végső soron a szabadság krónikus keresése az, amely belesodorja rossz döntéseinek sorába.
El tudjuk képzelni, mennyire frusztrálhatta Anakint, a fiút, akit már Padawanként is idegesített, hogy mestere mindenféle tanácsainak kell engedelmeskednie, tehát el tudjuk képzelni, mekkora gondot okozott neki a Tanács a harmadik részben? Hiszen végig azt kell tennie, amit NEM akar! Végig olyan helyzetekbe kényszerítik, és itt a hangsúly a kényszerítik szón van, amelyet ő sohsem tenne meg. Árulja el egy barátját, kémkedjen utánna, jelentsen róla... s miközben mindenki elfelejti amit eddig véghez vitt.
Ez hatalmas csalódás neki. Eddig a pontig biztos vagyok benne, hogy azt hitte, hogy a hatalmas mentőakciók, a tettek, melyeket véghez vitt, szabadságot juttatnak neki, valamelyest függetlenséget a Rendtől. És most értünk el ahhoz a ponthoz, ahol kicsit fény derülhet Qui-Gonn szerepéhez. Az első IGAZI lázadó Jedihez a köztársaság hajnalán. Qui-Gonn amennyire csak tudta, függetlenítette magát a Tanácstól. A Rend elveit szabadan értelmezte, s Anakin is pont ilyenné válik, csak más indíttatásból. Ő a szabadságkeresési kényszere miatt, Qui-Gonn az újulást kereső kényszere miatt.
Akárhogyan is, Qui-Gonn remek mestere lehetett volna Anakinnek, hiszen végigjárta már azt az utat, amelyen a fiú elindult, méghozzá sokkal kevésbé vészterhes időkben, sokkal kevesebb impulzusok között. S hiába Obi-wan minden tapasztalata, még az EpIII-as Kenobi sem tudná Anakint megmenteni a sötét oldaltól. Obi-wan egyszerűen más természet, ahogyan Yoda vagy Windu is.
És képzeljétek el, képzeljük el, ha ennek a fiúnak a helyében lennénk! Fel tudjuk fogni, hogy egy ilyen természetnek, ennek a lázadó, szabadságmániás természetnek, micsoda SZENVEDÉS lehet egy páncélba, egy börtönbe kerülni?! A sötét oldal börtönébe?! Lelkének mindenegyes porcikája tiltakozik ez ellen a bezártság ellen, hát csoda-e, ha teljesen a sötétségbe vész 20 év alatt? S a sötétségből csak a fia, és az általa felkínált VÉGSŐ szabadság képes kizökkenteni.
Anakinnek meg kellett járnia a pokol legmélyebb bugyrait, sőt, még rosszabb helyre, az üres SEMMIBE kellett süllyednie ahhoz, hogy végre lerázhassa magáról láncait, és a szabadság korlátlan erejét élvezze... immáron az Erő honában.
Donát.