Nem tételezem fel, hogy mindenki tudja, de tény, 48 nap van még hátra a VB-ig, és jé, pont ugyanennyi mérkőzésnek a párosítását ismerjük. Ezért én úgy gondoltam, hogy minden nap bemutatnék egy-egy párosítást (lehet, hogy Lokatelli is csatlakozik, még nem tudom), ezáltal ismertetnélek meg benneteket az előttünk álló derbikkel. Hogy pontosan mire is gondolok?
Íme:
A XVIII. Labdarúgó VB.
Németország
Az "A" csoport első meccse:
Németország - Costa Rica
2006. jún. 9. 18:00
Akár merről nézzük, a világbajnokság nyitómérkőzése, legyen az bármilyen két csapat találkozása is, mindig az egyik legnézettebb meccsek közé tartozik. Így volt ez két éve az Eb-n a portugál-görög összecsapáskor (mely, valljuk be, az Európa bajnokság előtt finoman szólva sem számított „rangadónak”), vagy akár négy éve Dél-Koreában, Szöulban, a Franciaország-Szenegál összecsapáskor, melyet talán előre mindenki elkönyvelt magában egy világraszóló egyesnek ( a tippmixen Szenegál győzelmére 8-szoros pénzt fizettek!), aztán mindenki a földre huppant, amikor Papa Diop bevette Fabian Barthez hálóját, és ezzel megszerezte első világbajnoki meccsén az első világbajnoki győzelmét, nem mellékesen a címvédő ellen.
Ennek tükrében talán illik megfontolni, hogy mit hozhat az előttünk álló nyitómeccs, mielőtt bárkire is letennénk a voksunkat. Bár első ránézésre ez a mérkőzés is fix egyesnek tűnik (akárcsak a fent említett két nyitótalálkozó, s tegyük hozzá, mindkettő kettes lett), nem árt, ha egy kicsit közelebbről is szemügyre vesszük a két csapatot.
A németek több szempontból is nehéz helyzetben vannak. A mondás szerint végy egy jó kapust, végy egy jó edzőt, és már nyugodt szívvel kezdhetsz építkezni. A németek a mondás első felénél leakadtak, hiszen elméletben két jó kapusuk van, de gyakorlatban mindkettő enyhén szólva is rapszodikus teljesítményt nyújt (gondoljunk csak Lehmann potyáira tavaly, vagy Kahn idei botlásaira), s bizony egyiküknek sem segített a tény, hogy nincs biztos helyük a csapatban. Végy egy jó edzőt, ugyebár… Nem tudom, hogy Jürgen Klinsmann jó edző-e, de az biztos, hogy a Nationalelf vezetői nagyot hibáztak, amikor nem egy olyan szakembert választottak, aki mögé az egész nép felsorakozik. Mert Klinsmann nem éppen egy ilyen szakember. Ettől függetlenül érhet el sikereket a válogatottal, de az is biztos, hogy amikor a német válogatott kifut a gyepszőnyegre, olyan teher lesz a játékosok vállán, hogy finoman szólva is megfontolandó, bemerjük-e húzni az egyes rubrikát a totóban. Annyi biztos, hogy ha a németek nem nyerik meg az első meccsüket, katasztrofális helyzet alakulhat ki a germánoknál.
Costa Ricában azért más a helyzet. Nem feltétlen az esélytelenek nyugalmával kell pályára lépniük, de tény, hogy sokkal kisebb teher nyugszik az ő vállukon, mint a németekén. Más kérdés, hogy amikor a müncheni Alianz aréna gyepszőnyegére lépnek, és meghallják a 70-80-ezer német drukker füttyét, vajon mennyire fognak megremegni. Mert ez az, amire egyáltalán nem lehet felkészülni.
Mint tudjuk, a németek automatikus részvételi jogot szereztek a Vb-re, nem úgy a Costa ricaiak, akiknek jó néhány előselejtezőn, és selejtezőn kellett végigrágniuk magukat, mire a nemzetközi torna döntőjébe kerültek. A csoportjukban harmadik helyen végző közép-amerikaiak (Mexikó és az Egyesült Államok előzte meg őket) négy éve is sikeresen kvalifikálták magukat, akkor Brazíliával, Kínával és Törökországgal kerültek egy csoportba, és egyáltalán nem szerepeltek rosszul. Kínát megverték, ahogy kell (2-0), a VB meglepetéscsapatával, Törökországgal x-eltek (1-1), ám továbbjutásuk útjába a brazilok álltak, akik 5-2-re elütötték (nem meglepő módon) az amerikai csapatot. Így végül a négy pont kevésnek bizonyult a továbbjutáshoz, bár gyanítom, a VB előtt mindenki aláírta volna a „4 pontról szóló szerződést” az országban. Hozzáteszem, mindösszesen a gólkülönbségüknek köszönhetően estek ki ( a törökök 3-0-ra verték Kínát, és csak 2-1-re kaptak ki a braziloktól.)
Valljuk be, a mostani sorsolás nagyobb eséllyel kecsegtet Costa Rica számára. A német, lengyel, ecuadori, Costa ricai kvartett mindegyik fél számára lehetőséget biztosít a továbbjutásra, kérdés, hogy melyikük tud élni vele.
Eddig csak a Costa ricai szereplésről esett szó, úgyhogy most tekintsünk vissza kicsit a németek távol-keleti fellépésére is. A germánok négy éve Szaúd-Arábiával, Írországgal és Kamerunnal voltak egy csoportban, közülük az elsőt 8-0-ra, az utolsót 2-0-ra páholták el, az írekkel pedig így elég volt az x-is, hogy csoportelsőként jussanak tovább. A nyolc közé jutásért Paraguay-t minimális előnnyel ütötték el, 1-0, (Neville a 88. percben lőtte tovább a csapatot!), majd az Egyesült Államok ellen is egy 1-0 következett – immár a negyeddöntőben –, csak úgy, mint Dél Korea ellen az elődöntőben. Erre mondják, egyenes út a döntőbe, ámbátor láthatjuk, igazán nehéz ellenfeleket nemigen kaptak négy éve. A brazilokig. Akik aztán annak rendje, és módja szerint 2-0-ra elpáholták a germánokat, akiknek így be kellett érniük az ezüstéremmel.
Térjünk vissza a jelenbe, vagyis inkább a közelmúltba. A két csapat felkészülési mérkőzései ugyanis finoman szólva is hagynak kívánni valót maguk után, gondolok itt az olaszoktól elszenvedett 4-1-es német vesszőfutásra, vagy éppen a Costa ricaiak iráni kiruccanására, melynek vége egy gól-gazdag 3-2-es vereség lett amerikai szempontból.
Igaz, a németek bizonyították, hogy fekszik nekik a Concacaf zóna játékmódja, Amerikában 4-1-re elpáholták az USA-t, ezzel is kiengesztelve szurkolóikat. Mindazonáltal a német pesszimisták állítják, amíg a védelmet a „Lahm, Mertesacker, Metzelder, Friedrich kvartett alkotja, addig nem sok esély mutatkozik a sikerre.
A másik oldalon inkább a csatársort bírálják, ám könnyen lehet, hogy ott is a védelem okoz majd gondokat. Ha a Kuranyi-Klose-Podolski trió beindul, szinte biztosan.
Végezetül a két csapat egymás elleni mérkőzéseire kellene vetnünk egy pillantást, ám akármilyen hihetetlenül hangzik, a két csapat még nem találkozott egymással…
Tipp: Németország: 55% Döntetlen: 25 % Costa Rica: 20%
Donát.
