Donát

27. FEJEZET ONDERON MOST Bármennyire is utálta a férfit, Trishnek el kellett ismernie, hogy Ghorn értett a hajókhoz. Mire kiléptek a hipertérből, az Elegant Diplomacy fényalatti hajtóművét sikerült annyira rendbe hoznia, ami elégséges volt, hogy elérjék vele az Onderont. - Egy költő veszett el magában – dörmögte Ghorn, miután kiléptek a hipertérből, és meglátta a bolygót. - Arra gondoltam, hogy eredetileg is itt kellett volna véget érnie az ismeretségünknek – bólintott Trish. - Kiteszem magukat a fővárosban, aztán itt sem vagyok – mondta a biztonsági tiszt. – És akkor kvittek vagyunk. A férfi fürkésző pillantással pásztázta Trisht. A nő bólintott. - Így van. A komlinket is visszaadhatja – tette hozzá, egy fanyar mosoly kíséretében. Ghorn kivette a zsebéből az eszközt, és zsémbesen levágta a kezelőpultra. - A soha viszont nem látásra – morogta az orra alatt a biztonsági tiszt, majd elkezdte sugározni a korvett leszállási kérelmét az izizi űrkikötőnek. - Maga nem is olyan vészes, Ghorn – jegyezte meg félig komolyan Trish. – Mindenesetre kösz, hogy értünk jött. És hogy riasztotta az Új Köztársaságot. - Nem mintha lett volna választásom – válaszolta a férfi, majd felemelte a mutatóujját. – És csakhogy tudja, ha az a felvétel valaha is napvilágot lát, megkeresem magát. És mondanom sem kell, hogy akkor mi fog történni – mondta, reflektálva Trish előző találkozásukkor elmondott monológjára. Trish megadóan felemelte a kezét. - Na jó, visszavonom, Ghorn. Maga pont annyira vészes, mint először hittem – a biztonsági tiszt horkantott, de nem vágott vissza. – Ne aggódjon, az a felvétel velem együtt száll a sírba. - Minél hamarabb, annál jobb – susogta rosszindulatúan a férfi. Ferra, akit a beszélgetés zaja ébresztett fel a pilótafülkében, érdeklődve szemlélte az Onderon kékes-lilás árnyalatú világát. - Remélem itt nem lesz túl hideg – mondta reménykedve a kislány. – Utálok fázni. - Ne aggódj, az Onderon kellemes hely – biztosította mosolyogva Trish. – Remekül megleszünk itt. Zak jókedvűen és elegánsan landolt az izizi kikötőben a Maze-zel. Néhány nap csúszásban volt az eredeti tervhez képest, de nem csinált belőle problémát. A férfi a Zeta-5-ről először egyenesen a Takodanára ugrott, ahol leállította a követőjel sugárzását. Bár elindulhatott volna utána rögtön az Onderonra is, de elővigyázatosságból először egy kis kitérőt tett. Mivel legutóbb meglehetősen viharosan kellett távoznia a Cantonicáról, úgy döntött, hogy megejt még előtte egy villámlátogatást Canto Bighton. - Nem kapkodtad el! – szólt egy ismerős női hang a zsilipek irányából. - Zaaaak! – kiáltotta Ferra, majd a férfihoz rohant és megölelte. Zak elmosolyodott. Nem volt hozzászokva az efféle lelkes fogadtatáshoz. - Képzeld, láttunk fambaast és dalgót, meg felültem egy ruping hátára! – ecsetelte vidáman a kislány. - Ezek állatok? – kérdezte kissé meglepetten Zak, mire Ferra felkacagott. - Persze, te butus! - Látom nem unatkoztatok – mondta Zak somolyogva, miközben üdvözölte Trisht. A nő jókedvűen biccentett. - És gondolom te sem. Sikeres volt a Canto Bight-i kiruccanás? Zak elégedetten bólintott. - Hát, először is, nem köröznek, ami jó hír – mondta kissé megkönnyebbülten. – Aztán Travis úgy tűnik, senkinek sem hiányzik. És végül, megváltam a hangár bérleti jogától, úgyhogy némi pénz is állt a házhoz. - Az nem árt, mert a Maze készletei szinte teljesen kifogytak – emlékeztette Trish. - A fegyverekről nem is beszélve – értett egyet a férfi. - Akkor irány néhány kereskedő, és… Zak megállította Trisht, mielőtt még belelovalná magát a témába. Közelebb lépett a nőhöz, és suttogóra fogta a hangját. - Mi legyen Ferrával? – kérdezte komoran. - Mi lenne? – felelte meglepett hangon Trish. – Velünk marad. Zak megvakarta az orrát. A szeme sarkából látta, hogy a kislány érdeklődve fülel, hátha elcsíp valamit a beszélgetésből. A férfi mélyen Trish szemébe nézett. - Biztos vagy benne? Egyikünk sem nevelt még gyereket. Trish állta a pillantását. Csípőre tette a kezét, majd felemelt hangon válaszolt, hogy Ferra is hallja. - Ferra a legénységhez tartozik. És velünk marad – jelentette ki a nő. Zak fürkészte még pár pillanatig a Maze kapitányának az arcát, majd elmosolyodott, és egyetértően bólintott. Trish lendületesen kerülgette az utcán tivornyázó dugokat a bérelt siklóján a Malastare-i éjszakában, miközben a megbeszélt találkahely felé tartott. Remélte, hogy jó irányba tart. Sötét volt, és bár gyerekként gyakran megfordult Pixeliton, de már nagyon rég nem járt a fővárosban. Nem lepte meg, hogy Porro épp ezt a várost választotta a beszélgetéshez, elvégre itt találkoztak először. A férfi az informátorai révén amúgy is könnyen értesülhetett a Kafrene gyűrűn történt incidensről. Akkor pedig sejthette, hogy Trish nem térhet vissza egy ideig a bolygóra. A nő befordult a siklóval az egyik sarkon, de zsákutcába futott. Bármennyire is zavarta, de be kellett látnia, hogy eltévedt. Leállította a járművet, és egy hordozható adattáblát húzott elő a zsebéből. A kijelző rövid tanulmányozása után rájött, hogy mindössze pár háztömbbel vétette el a cél. Leírt egy gyors fordulót, amivel ugyan felzaklatott néhány zsémbes grant, de végre sikerült a jó irányba navigálnia magát. Néhány perc múlva elérte a megjelölt sarkot. Az utca kihaltnak tűnt. Trish leparkolta a siklót, majd készenlétbe helyezte a sugárvetőjét. Nem voltak fenntartásai Porro kapcsán, de a Ferrával történt találkozás óta senkiben sem bízott. Az utca túlsó oldalán, egy gyéren megvilágított szakaszon Trish mozgásra lett figyelmes. Gyorsan előre szegezte a fegyverét, miközben a másik kezével előhúzott a zsebéből egy villanógránátot. Egy alacsony termetű lény közeledett felé. Trish egyből tudta, hogy az illető nem Porro, így azt is, hogy a találkozó szükségszerűen kelepce. Élesítette a villanógránátot. - Nem akarok megvakulni, kölyök. Úgyhogy inkább tedd el azt – szólt egy ismerős, mély, női hang. Trish megkönnyebbülten deaktiválta a gránátot. - Maz? – kérdezte meglepve. – Te meg mit keresel itt? - Téged – jött az őszinte válasz. Maz Kanata sötét kardigánt viselt, a fején pedig megcsillant a nélkülözhetetlen, ezüstszínű szemüvege. Trish döbbenetét szép lassan felváltotta a csalódottság. - Azt hittem, nem állsz szóba velem – dünnyögte a nő. - Alkalmazottként rúgtalak ki, nem pedig vendégként – mondta lágyan Maz. - Jó tudni – morogta sértődötten Trish. Az idős kalóz színpadiasan széttárta a karjait. - Elmondtam volna, de elrohantál. - Mintha nem lenne komlink a világon! – csattant fel a nő. Maz fürkésző pillantást vetett Trishre. A szája szegletében mosoly bujkált. - Te hagytál faképnél, kölyök. Ne várd, hogy én engeszteljelek – felelte némi gőggel. Kanata tartásából évszázados büszkeség sugárzott. Trish dühösen fújtatott. - Most mégis itt vagy. - Mert a segítséged kell. Trish gúnyosan felkacagott. - Áh, szóval először kirúgsz, aztán meg segítsek? Maz arckifejezése hirtelen megváltozott. Trish mintha az aggodalom árnyát látta volna átsuhanni rajta. - Porro eltűnt. Egy hete bíztam meg valamivel, de nem tudom elérni. - Ő már csak ilyen – vetette ellen Trish. – Bármikor képes akár hónapokra is felszívódni. - Egyetértek – bólintott Maz, majd kimérten folytatta. – Van azonban még valami. Egy nevet pletykálnak a kastélyban. - Kiét? Maz tekintetébe szomorúság vegyült. - Brie Alcyonét – válaszolta komoran. Trish a szája elé kapta a kezét. Ne, ne, csak ne most, gondolta kétségbeesetten. Igazságtalannak érezte, hogy a múltja épp akkor kezdi kísérteni, amikor már nemcsak magáról kell gondoskodnia. Az elmúlt néhány napban minden idegszálával arra összpontosított, hogy megvédje Ferrát. De hogyan tehetné mindezt, ha épp ő jelent rá veszélyt? És Porro… a férfi is nyilván miatta került bajba. Trish kétségbeesetten beletúrt a hajába. Nem állt erre készen. Egy hét leforgása alatt már sokadjára érezte, hogy nincs valódi választása. Tudta, hogy segítenie kell Porronak. Maz összefonta maga előtt a karjait. Trish mélyen a szemébe nézett. A nő ezüstös szemüvegének domború lencséje sokkal nagyobbnak mutatta a barátságos szempárt, mint amilyen valójában volt. Trish érezte, ahogy fokozatosan erőt merít a mindentudó tekintetből. - Mit kell tennem? – kérdezte elszántan. Maz Kanata elmosolyodott, és átható pillantást vetett Trishre. A nő ismerte ezt a nézést. Pontosan tudta, hogy a vén kalóznak már készen áll a terve. VÉGE AZ ELSŐ RÉSZNEK

Igen. In universe épp ezért nincs is gondom vele.

Nem de nem is mondtam hogy állítottad. Csak ha már a tényeknél tartunk, ne sikkadjon már el ez a tény se. A Disney óta semmilyen élőszereplős filmben vagy sorozatban nem hangzott el a midi chlorian kifejezés. Még a midik se. Hány percről is beszélünk egyébként? 3 Saga film és 2 spin off (legyen egyesével 120 perc) = 600 perc 3 évad Mando = 24 rész legyen részenként 40 perc, az 16 óra vagyis 960 perc. 1 évad Book of Boba Fett (7 rész), Kenobi (6 rész), Andor (12 rész), Ahsoka (8 rész). Ha maradok a 40 perces átlagnál ez további 33*40 azaz 22 óra tehát 1320 perc. Tehát a nézőkhöz leginkább eljutó 600 perces mozi és közel 2300 perc TV sorozatos jelenet alatt egyetlen egyszer sem sikerült megemlíteni a midiket miközben még arra is volt energia (többek között) hogy megcsodáljunk egy WCt, vagy hogy kiderüljön miért hívja Kenobi Anakint Darthnak. Még akkor sem sikerült nevén nevezni a dolgot, amikor végre szóba kerültek. Pedig volt itt sorozat Jedikről, távoli galaxisról, feltűnt egy Yoda fajú lény (hemzseg bennük a midi) volt szó az Egyensúlyról, Sithekről, Jedikről de hogy hogynem pont a midik valahogy mindig kimaradtak ebből. Nem véletlenül tettem be Leia idézetét fentebb... A midik az átlag nézőkhöz leginkább eljutó formátumokban az elmúlt közel 3000 percben nem szerepeltek. Ennyi idő alatt nyugodtan mondhatjuk, hogy tabunak számítanak. És nem, nem minden formátum egyenrangú. Ezt mind tudjuk, elég csak összeszámolni az elmúlt években elkövetett retkonokat. Vagy megnézni hogy hány emberhez jut el egy könyv vagy képregény vs egy sorozat vs egy mozi film. Tehát abszolút érdemes különbséget tenni a formátumok között out of universe. A Disney szemmel láthatóan jegeli a kifejezést a legtágabb célcsoportot célzó formátumokban. Amíg ez így lesz, addig a témával sem fognak behatóan foglalkozni ezekben a formátumokban. És azért nem használják a kifejezést mert sok felszínes és nem túl okos átlagnéző képtelen volt felfogni Qui Gon magyarázatát az első részben. Elveszi az Erő misztikumát... Hányszor hallottam ezt a bullshitet, miközben abszolút nincs így, épphogy inkább hozzáad. A téma mindenképpen érdekes és a midik bolygója minimum izgalmas. Közük lehet akár a mortisi hármashoz is tehát már csak emiatt is érdemes lenne visszahozni a témát. De hogy épp úgy felesleges tabusitani a kifejezést mint Boba Fett Slave-1-ját, az hót ziher. Attól hogy sokaknál kiverte anno a biztosítékot, higgyük már el hogy legalább ennyi ember meg örömmel venné, ha végre felbukkanna a legnépszerűbb formátumban is a Disney égisze alatt. És ehhez az kell, hogy egyáltalán szóba kerüljenek. Az Acolyte pl kiváló lehetőség lenne erre.

Upsz, nem realizáltam hogy ez most hétvégén volt.

Látom, nem sikerült válaszolni. Kezdjük az alapoknál. Válaszolnál a kérdésemre? Egyszerű igen vagy nem.

Egyszerű kérdés: melyik élőszereplős, Disney érában bemutatott filmben vagy sorozatban hangzik el a midi-chlorian szó?

A TCWben a bolygójuk ígéretesnek tűnt...

Nálam is akadozik az oldal. Amikor posztolni próbáltam a hsz-em: Utána viszont pár másodperccel már megjavult, tehát egy újra és újra előforduló, ideiglenes hibáról lehet szó.

Nem, ő inkább kifigurázza a mondandóm... pedig nehéz lenne elvitatni, hogy eleddig féltek a megnevezéstől, és amíg félnek a megnevezéstől, addig a témával sem fognak foglalkozni. Kicsit Voldemort - Tudjukki 2.0.

Mert egyelőre a nevének a kiejtését is kerülik. Out of universe egyértelmű, hogy miért: Nyilvánvalóan tartanak a témától, ami hatalmas butaság. Nehogy már az egybites PT haterek diktálják a tempót.

Igen.

26. FEJEZET KAFRENE GYŰRŰ AKKOR Trish végre valahára kirakodta az utolsó ládákat is a sullusti kereskedőnek, és megkapta a maradék fizetségét. A nő elrakta a pénzt a kék kezeslábasa felső zsebébe, és elindult vissza az űrkikötő irányába. Alig várta, hogy Zakkel végre feltöltsék a Maze készleteit, beleértve a fegyvereket, az üzemanyagot és a hidraulikus folyadékot, utóbbi kettő ugyanis lassan kritikus szintre apadt a hajón. A galaxis aktuális üzemanyagárait látva a nő tartott tőle, hogy ezen kívül nem sok pénzük marad italra és egyéb bűnös élvezetekre, de igyekezett optimista maradni. Trish egy pillanatra megállt a hatalmas aréna mellett, ahol pár hónapja olyan lelkesen figyelte a fogatversenyt Porróval. Hiányzott neki a férfi. Inkább hagyta volna, hogy levágják a kisujját, semmint, hogy ezt bevallja neki, de volt abban valami bizsergető, ahogy anno egymás biztos pontjaiként meg tudták beszélni a legfrissebb pletykákat Maz takodanai csehójában. És ha már Maz… nem, ezt a gondolatot inkább csírájában elfojtotta. Trish hirtelen egy közeli neszre figyelt fel. Az arénától nem messze, az egyik kereskedő raktárából egy riadt, tejfölszőke hajú kislány osont ki. Nem lehetett idősebb nyolcévesnél. A kislány megbújt a kereskedő egyik letakart asztala mögött. Trish a távolban szintén mozgolódást látott. A kereskedővel szemközti utcában két, sötét tunikát viselő férfi és egy nő csörtetett keresztül a tömegen, látványosan kutatva valaki után. Trishnek nem volt nehéz összerakni, hogy mi történik. A kereskedő épp nem volt az asztalánál, de a kislány bármikor lebukhatott. Trish vacillált egy pillanatig, de tudta, hogy mit kell tennie. Az ideiglenes rejtekhelyén lapuló gyermek az asztal mögül aligha láthatta az őt kutató alakokat, így bármikor elkezdhetett feléjük futni. Trish elindult a kereskedő lerakata irányába. A háta mögött egyre hangosabb hallotta a tömeg elégedetlen morajlását, ahogy a keresők utat vágtak a bámészkodók között. A szőke kislány ekkor kibújt az asztal mögül, és egyenesen Trish felé kezdett rohanni. A nő teste egyelőre takarta a gyereket az alakok elől, de már nem sokáig. - Arra fuss! – kiáltotta a lánynak, az ellenkező irányba, egy néptelenebb környék felé mutatva. A gyerek összerezzent, majd megtorpant. Az arcán rettegés futott végig, ahogy Trishre nézett. – Arra menj! Közelednek! - Segíts! Kérlek! - a kislány hangja kétségbeesett volt. Trishnek hirtelen eszébe jutott Porro pár hónappal azelőtti mondata. Brie Alcyon sosem rejtőzött el a kalandok elől. De ő nem Brie Alcyon volt. Többé már nem. Lám, a kalandok végül mégis megtalálták.

Amikor megtetszik egy szám zongora betétje, de nem akarsz érte fizetni a saját számodban, ezért kicsit módosítod. (kb 15 másodperc mindkét videóban a linkelt időpillanatoktól). Brutál.

Out of universe lett volna fontos, hogy felvállalják és ezáltal utat nyissanak ennek a témának és a midik szerepének a boncolgatásának a későbbiekben. Ez egy baromi izgalmas világ. Ha nevén se mered nevezni, akkor az életben nem fogjuk felfedezni pedig a TCW alapján abszolút érdemes lenne.

Jó, de legkésőbb az Ahsokában erre nyugodtan ki lehetett volna térni és akkor nincs ilyen probléma. Ehelyett még csak szóba sem kerültek, pedig ha valamikor, hát Sabine kapcsán százszor előkerülhetett volna. Ha az átlagnéző nem érti, akkor tessék edukálni, mert a midik nem holmi mellékes érdekesség a galaxisban. Nélkülük nincs élet, és az Erőről is csak sejtései lehetnének a galaxis lényeinek, így a Jediknek is. Ezt nem lehet csak úgy a szőnyeg alá söpörni, ahogy Filoni nem is tette a TCW-ben. Akkor szerintem jogos elvárás, hogy foglalkozzanak ezzel a témával a későbbi érákban is. A Mandoban még megértem, hogy nem forszírozták, de az Ahsokában ezt illett volna helyretenni.

Én le is egyszerűsíteném. Ismerjük @Dzséjt fétisét de nem biztos hogy ennyire el kell vinni a szavazást a technológia irányába. Lehet a kevesebb több lenne néhány ütős kategóriával. Legjobb női karakter, legjobb férfi, legjobb idegen lény, legjobb epizód, legjobb akciójelenet aztán jó éjszakát. Persze lehetne más kategória is, lényeg hogy ne vesszünk el a részletekben. Lehet a kevésbé hardcore rajongókat eltántorítja a túl sok kategória.

Mert vállalják fel! Nincs értelme titkolni mivel tök jó gondolat volt Lucastól. Ne próbáljanak meg ilyen szervilisen a gyűlölködők kedvében járni. A midik az univerum részei, és in és out of universe egyaránt tessék a megfelelő néven illetni őket.

Igen, én is szavaztam, de sok esetben már nem nagyon emlékeztem hogy pontosan mi mikor történt. A képek és a videók azért segítettek.

Ne már Pont hogy ködös volt, hiszen szándékosan kerülik a filmekben és az élő szereplős művekben a midi chlorian megnevezését. Tessék felvállalni név szerint.

Már csak 2 fejezet maradt!

25. FEJEZET VALAHOL AZ ISMERETLEN RÉGIÓBAN MOST Drax gyomra görcsbe rándult, amint a Punishert egy láthatatlan erő kirántotta a hipertérből. A koordinátákat Huxtól kapta, de halvány gőze sem volt, hogy hova érkezett. A térkép szerint közel, s távol egyetlen lakható bolygó sem keringett a megadott koordináták környékén. A könnyűcirkáló fényalatti hajtóműi életre keltek, és immár a valóstérben közeledtek tovább a randevúponthoz. Drax gyanakvóan pásztázta a sötétséget. Az űr üresen ásítozott az ablakon túl. A pilóta jelezte, hogy elérték a megadott koordinátákat. Drax tudta, hogy nem tehetnek mást, minthogy várnak. A percek csigalassúsággal teltek. Az ezredes erős kísértést érzett, hogy egyszerűen csak meglépjenek, de tudta, hogy onnantól kezdve élete végéig a háta mögé kellene tekintgetnie. A nem túl hosszú élete végéig. Az Első Rend sohasem tolerálta a hűtlenséget. Ugyanakkor, a kudarcot sem, ami rettegéssel töltötte el Draxet. Jól tudta, hogy milyen következményei lehetnek a bukásának – Hux ezt pontosan felvázolta –, de volt még egy ki nem játszott Sylopja. A Punisher műszerfalán az egyik riasztó villogni kezdett. - Egy hajó lép ki a hipertérből, ezredes – közölte a pilóta. - Mekkora méretű? A pilóta szája egy pillanatra tátva maradt. - Uram… ha pontos a műszer, akkor csillagromboló méretű. Drax nyelt egyet. Néhány pillanat múlva egy hatalmas, sötét szürke, Resurgent osztályú csillagromboló jelent meg a semmiből. - Punisher, megkapják az engedélyt a dokkolásra! – hallatszott egy szenvtelen női hang. A pilóta visszaigazolta az üzenetet. Drax szemügyre vette az újonnan érkezett hajót. Nem ez volt az első alkalom, hogy megcsodálhatta a Finalizer névre hallgató csillagrombolót. A könnyűcirkáló lassan beúszott a romboló hasa alá, és megközelítette a landolásra kijelölt dokkot. Az ezredes visszavonult a kabinjába, és gyorsan felvette az egyenruháját. Drax szíve a torkában dobogott. Amennyire csak telt tőle, megpróbálta elővenni a leghatározottabb fellépését. Az utolsó aduját, egy gondosan őrzött adathengert a belső zsebébe tette, majd lesétált a rámpán. A hangárban egy rohamosztagosokból álló kisebb kontingens várta. A katonák fehér páncélja úgy csillogott, mint a legszebb Nubian jachtok. Tükröződő fényük szinte elvakította Drax szemét. Noha járt már a Finalizeren – igaz, csak egyszer – de még így is be kellett vetnie minden önfegyelmét, hogy kontroll alatt tartsa az érzelmeit. A támaszpont, amelynek a létrehozásán az Illumon dolgozott hosszú évek óta, méretben messze túlszárnyalta a csillagrombolót, de egy bolygón állva könnyedén elfelejtette az ember, hogy lényegében egy óriási katonai létesítményen tartózkodik. A Finalizer viszont pontosan azt sugallta a rajta tartózkodóknak, ami valójában volt: elképesztő katonai fölényt. Drax ellenben mindig is az árnyékban érezte otthon magát, és hozzá hasonlóan az Első Rend is jellemzően a háttérből irányított eddig. A romboló által közvetített nyers, hivalkodó erőt az ezredesnek még szoknia kellett. A rohamosztagosok parancsnoka, egy vörös váll-lapos katona, közölte, hogy elkísérik Draxet a találkozó helyszínéhez. A férfi némán bólintott. A parancsnok hosszú, sötét csempével kikövezett, félhomályos folyosókon vezette keresztül. Az ezredes gondosan memorizálta magában az útvonalat. A rohamosztagosok egy rosszul megvilágított, kis méretű terembe kísérték, majd távoztak. Az ezredes próbálta minél gyorsabban hozzászoktatni a szemét a gyér fényhez, hogy mielőbb kiismerhesse magát a helyiségben. A szoba közepén egy székekkel körülvett fekete asztal kapott helyet, rajta egy sötét monitorral. Drax leült az egyik székre. A szemközti falon egy készenléti üzemmódra állított kezelőpult vörös fénye pislákolt, baljós derengésbe vonva a körülötte lévő teret. Az ezredes egyelőre nem jött rá, hogy pontosan mit is lehet vele irányítani. A szoba ajtaja hirtelen kinyílt, és egy magas, sovány, vöröses-barna hajú férfi lépett be rajta. Drax pontosan tudta, hogy kit tisztelhet a személyében. Az Első Rend valaha volt legfiatalabb tábornokát, Armitage Huxot. - Hux tábornok – köszönt pedánsan tisztelegve Drax, mélyen eltemetve a belsőjét uraló rettegést. - Ezredes – biccentett Hux. A tábornok arca, akár egy szobor, érzelemmentes maszkba burkolózott. - Megvan a lány? Sikerült eltakarítani a nyomait? Drax gyanakodva fürkészte a tábornokot. - Mindketten tudjuk, hogy a kémei már jelentették a legfrissebb fejleményeket. Hux cinikus mosolyra húzta a száját. - Milyen igaz. Én mégis magától akarom hallani, ezredes. - A lány elmenekült – felelte kimérten Drax. Az ezredes lélegzetvisszafojtva várt. Meg kellett találnia a megfelelő alkalmat, hogy kijátssza a kártyáját. - Kár – összegezte a véleményét Hux. Minden további nélkül megfordult, és a kijárat felé indult. Mikor elérte az ajtót, Draxnek még mindig a hátát mutatva folytatta. – Botorság volt nyílt összetűzést kezdeményeznie az Új Köztársasággal. A Legfőbb Vezér utasításai egyértelműek voltak. Az ezredes idegesen megigazította az egyenruhája gallérját. - Találtam mást. Egy nőt! – hadarta, miközben próbált uralkodni az érzésein. Hux tábornok megtorpant, de nem fordult vissza. A fejét kilencven fokban elfordította, és a szeme sarkából az ezredest figyelte. - Amíg a Csillagpusztító Bázist a lelepleződés veszélye fenyegeti, minden más információ értéktelen. - Ez nem – jelentette ki magabiztosan Drax. – Hívja ide Cardot. Hux aktiválta a helyiség bejárati paneljét. Az ajtók hangos szisszenéssel a falba csúsztak. - Milyen különös, hogy szóba hozta – felelte a tábornok, miközben kilépett a teremből. Hux ismét szembe fordult Draxszel. Az arcán sötét mosoly terült el. – Egyébként is őt hívtam volna. Drax szívébe jeges félelem markolt. Lendületesen elindult Hux felé, de a tábornok villámgyorsan lezárta az ajtót. Az ezredes megpróbálta működésre bírni a berendezést, de a zár nem engedett. Drax dühösen rácsapott a kontrollpanelre. Az ezredes gondolatban megfedte magát. A pánik kizárólag ronthat a helyzetén. Vett egy mély levegőt, és megpróbált nyugalmat erőltetni magára. Cardot már régóta ismerte, és biztosan tudta, hogy érdekelni fogja az általa hozott információ a Ren lovagot. Az, hogy az utolsó mondatával Hux is belengette a nevét, talán semmit sem jelent. A szeszélyes férfinál semmit sem lehetett biztosra venni. Drax kényszeredetten visszasétált az asztalhoz. Ezúttal volt alkalma közelebbről is megvizsgálni a szobát vöröses fénybe burkoló irányítópultot. Az ezredes szórakozottan megpiszkálta az egyik kapcsolót. A helyiség egyik sötétebb sarkában megmozdult valami. Drax közelebb sétált a tárgyhoz. Egy fekete, szarkofág szerű foglalat volt. Egész pontosan, egy vallatószék. A terem ajtaja ismét aktiválódott. A bejárat túloldalán egy szürke ruhás, alacsonyabb alak állt, akinek az arcát egy egybeöntött fém maszk takarta el. A férfi szemeinél egy vékony rés húzódott a sisakon. - Ezredes! Milyen rég találkoztunk! – köszönt derűsen Cardo. A hangját egy beépített modulátor torzította el. Drax sohasem látta még sisak nélkül a férfit, így az igazi hangját se hallotta még soha. - Cardo, örülök, hogy… Drax elhallgatott, mert a Ren lovag lendületesen megindul felé. Megpróbált kitérni az útjából, de Cardo elkapta, és az asztalhoz vágta. Drax hátába belehasított a fájdalom. - Én is örülök, hogy látom, ezredes! – morogta Cardo. Az ezredes a sisak vékony kivágásában meglátta a Ren lovag sötéten csillogó szemét. – Mégis mit képzelt? Mindent tönkre tesz, aztán kedélyesen csevegünk majd? Drax válaszolni akart valami frappánsat, de Cardo újra felkapta, és hatalmas erővel nekinyomta a vallatószéknek. Az ezredes tüdejében bennrekedt a levegő. Fuldokolva csapkodni kezdte Cardo maszkját. A Ren lovag eszelősen felkacagott. - Nem mondanám, hogy ez lenne a szék rendeltetésszerű használata, de igaz, ami igaz, nem is vallatni akarom magát! – sziszegte élvezettel. Drax pár másodperc múlva végre megint kapott levegőt. Pánikszerűen próbálta beszívni az oxigént, hogy végre közölhesse Cardoval a mondandóját. A Ren lovag viszont fogást váltott, és Drax torkára kulcsolta a kezét. Az ezredes megint levegőért kapkodott, miközben megpróbálta lefejteni a nyakáról a férfi kesztyűs ujjait. - Br… - hörögte Drax, ami újfent nevetést váltott ki Cardoból. - Szeretne valamit mondani, ezredes? – kérdezte gúnyosan. – Hát hadd halljuk azokat a híres utolsó szavakat! Szövegével ellentétben a Ren lovagnak esze ágában sem volt levenni a kezét Drax nyakáról. A szorítása viszont valamelyest enyhült. - Brie… - Mit mondott? – kérdezte Cardo. A hanghordozása egyszerre megváltozott. - Brie… Alcyon… henger… belső… zseb – hörögte Drax. Cardo elengedte Drax nyakát. Benyúlt a férfi zubbonyának belsőzsebébe, és kikapta belőle a adathengert. A mozdulatai némi izgatottságról tanúskodtak. - Nagyon ajánlom, hogy igazat mondjon! – dörögte Cardo, miközben a hengert csatlakoztatta az asztalba rejtett terminálba. Az addig sötét monitor hirtelen bekapcsolt. Drax önkéntelenül végigtapogatta a nyakát, majd megpróbált életet lehelni a hangjába. - A Kafrene gyűrűn rögzítette a biztonsági kamera – suttogta elhaló hangon. – Ő segített megszökni a lánynak. Idefelé jövet vetettem össze az adatbázissal. Cardo végignézte a felvételt a monitoron, majd megnyitotta az Első Rend által listázott Erőhasználók adatbázisát. Drax tudta, hogy a lista szigorúan titkos és csak alezredesi rangtól hozzáférhető, de nem lepte meg, hogy Cardonak van elérési jogosultsága. A Ren lovag egymás mellé tette a felvétel egy kimerevített pillanatképét és az adatbankban tárolt profilt. Alcyon kinézete jelentősen megváltozott – ami várható volt, elvégre a központi adatok már meglehetősen régiek voltak – de nem volt nehéz felismerni a nőt. Cardo kifújta az addig visszatartott levegőt. - Lehet, hogy nyert magának néhány napot, ezredes! – jelentette ki aztán elégedetten.

Akkor ez tényleg mindenidők egyik legrosszabb filmje lehet. Pedig hogy ki voltak bukva erre a titulusra a női influenszerek twitteren.

Sajnos nem megoldás, mert backspace-szel törlődött, ezért lenne jó egy visszavonás a hozzászólás szövegszerkesztő opciói közé. A laptopon néha a touchpad tud meredek dolgokat, így amikor az ember törölni akar egy karaktert, de közben véletlenül a touchpad révén egy egész bekezdés kerül kijelölésre, akkor miután véletlen kitöröltem a bekezdést, már sehogy se tudom visszahozni...

Na jó hát ezzel semmilyen szinten nem értek egyet. Hozzáteszem, én nem is a Kiválasztottat írtam, hanem az első részt, ami igen, E/I, és igen, más megközelítést igényel, ezzel együtt kb. szerintem akkora a különbség a stílusa és kiforrottsága terén aközött a könyv között, meg eközött a könyv között, mint amit tapasztaltam kb. az EpIX-es regényváltozat és a mostani könyv között. Tehát ordító. És igen, jelentős különbség van a Bölcsek köve és a Halál ereklyéi között is, de írói stílust és kiforrotságot tekintve Rowling tokkal vonóval hozta a stílusjegyeit az első könyvben is, és létrehozott egy tömegek számára letehetetlen könyvet. Na itt a párhuzam véleményem szerint el is hasal. Nem rossz persze az első Éhezők sem, de tényleg ég és föld a különbség a kettő között. Sőt, továbbmegyek. Az első könyvből készült film sokkal-sokkal erőteljesebbre sikerült, mint maga az alapmű. A címről sem győztél meg. Baromi hosszú és suta. Értem, hogy allegória, értem a jelentését is, de a címeknek ennél jóval lényegretörőbbnek kellene lenni. A kevesebb több, ez meg terjengősebb, mint egy lányregény. Ennél 100x jobb lett volna még annyi is, hogy Snow felemelkedése, de majdnem szinte bármi. Ami még Snow-val kapcsolatban eszembe jutott, hogy igen, ahogy írtad is az E/III perspektíva miatt sokkal kevésbé látunk bele a fejébe, mint Katnissnek, de a filmhez képest itt is hatalmas az előrelépés. Sajnos a narráció hiánya miatt a mozgóképes alkotásban sokszor tényleg vakon tapogatózik a néző, hogy pontosan mi is jár Snow fejében. Tipikus példa a Sejanus-szal való kapcsolata, ahol a filmben tényleg úgy tűnik emlékeim szerint, hogy a barátság kölcsönös, a könyv alapján azonban ez sokkal-sokkal árnyaltabb. A könyvben E/III ide vagy oda azért elég jól átadta az írónő, hogy Snow mit miért tesz, milyen személyiségjegyek jellemzik a tartása, a bizalmatlansága, a féltékenysége és birtoklási vágya (!!!) kapcsán, amik a filmből kevésbé jöttek át nekem emlékeim szerint. Ah, már nagyon megnézném újra, mert lassan 4 hónapja láttam, de egyelőre egyik streamingen sincs fent. És a végére még egy gondolat, kitérve az összecsapottságra is:

Nagyon nagyon nagyon jó könyv! Úristen, az elmúlt pár könyvhöz képest amit olvastam (EpIX, Sith-ek árnyéka) már az első oldal után konkrétan felüdülés volt olvasni a könyvet. Stílusban, ötletben, karaktervezetésben, mindenben elképesztő és a film is kiválóan visszaadja ezt! De továbbmegyek: még az első Éhezők viadala könyvhöz képest is ég és föld a különbség. Komolyan elgondolkodtam hogy Collins elkezdett szellemírókra támaszkodni, vagy elvégzett egy írói tanfolyamot, mert ezután elolvasni az első éhezőket, hát mit ne mondjak, kissé csalódást keltő. Stílusában és kiforrottságában Rowling HPjéhez tudnám hasonlítani, az előzmények kreatív felvázolásában pedig a SW prequel trilógiához. Aki szerette a HP könyveket és legalább egész jól elvan az Éhezők filmekkel azoknak komolyan mondom: kötelező olvasmány!!! Egy dolgot változtatnék csak rajta, ami pedig a címe. Suta cím szerintem és túl hosszú. Valami frappánsabb, hó szójáték vagy akár csak annyi hogy Snow, sokkal ütősebb lett volna. De ez legyen a legnagyobb baja.