Donát

Köszi az őszinte visszajelzést. Nem tudom, nálam működött. Valószínűleg azért, mert ez a vonal tényleg távolabb áll tőlem, és valahogy így képzelem el. Szerintem egy mezei olvasó is így képzeli el. Aki jobban szakavatott a témában, az a fentebbi részleteken abszolút jogosan fennakadhat. Még megfontolom, hogy mi az, ami ezekből alakítható, és mi az, amihez ragaszkodom. Mindenesetre köszi a tételes listát! Ja, és azért remélem folytatod.

Uhh... ez most szíven ütött. A Sztárbox első adásában még ő volt a hang, aztán lecserélték. Könnyen lehet, hogy már az is az egészségi állapota miatt volt. A Tőrbe ejtve első részében is zseniális volt (de persze még hosszan sorolhatnánk, hogy mely egyéb szerepeiben). Ő volt Richard hangja. Nyugodjék békében.

Na az tuti. Mondjuk ennél a szitunál legalább annyira nem tökéletes, mint az irója, aki nem gondolt az általad említett aspektusra. A zűrzavarra alapoz. És igen, nincsenek olyan sokan, a legénység jelentős része a fegyverállomásokhoz vonult (erről lesz majd szó), vagy egyéb teendőit végzi. De amiket írtál alább, itt: és itt: Ezek tök jó ötletek, szerintem alakítom egy picit majd és ezek belekerülnek. Köszi! Ez se rossz, egy 2-1B képbe is kerül majd később érintőlegesen, igaz, nem épp ilyen szerepben. Jó ez igaz, de nem akartam ennyire mélyen belemenni a témában, máshová akartam tenni a fókuszt. Igazából fel sem merült bennem, hogy a személyzet hiánya gond lehet, mert úgy voltam vele, hogy először letudják a biztonsági protokollt és majd utána jön az orvosi téma, ami aztán nem valósul meg a támadás miatt. A valóéletben (a munkában) is van ilyen lépésről-lépésre jellegű megközelítésem, ami bizonyos esetekben lehet hátrány is, és a multitasking annyira nem megy jól. Ettől még Satonak persze mehet, sőt kell is, de alighanem ezért nem merült fel bennem, hogy ez gond lehet. Nyugodtan cincáld szét, nekem megtiszteltetés, ha valaki elolvassa. Nagyon köszi Frenkie! Örülök, hogy csatlakoztál az olvasókhoz és köszönöm a visszajelzést! Remélem a sztori második felében sem csalatkozol majd. Igen, ez jogos. Tervezek egy folytatást a regénynek, ahol a cselekmény egy kitalált bolygón játszódik majd, épp ezért. Azt hozzátenném, hogy a Zeta-5-öt én találtam ki, de az nem egy bolygó, csak egy aszteroida. Remélem tetszeni fog majd! Annyit viszont el kell árulnom, hogy lesz olyan szál, ami a folytatásnak ágyaz meg.

Az nem tudom hogy történt, mert nem tegnap szavaztam, korábban pedig nem olvastam. Mindenesetre most javítottam.

Végre én is elolvastam. Hát finoman szólva sem vagyok elájulva tőle. A könyv sokszor túl csapongó, rohanós és felszínes. Igaz, ez valószínűleg nem az író hanem az eredeti anyag hibája; a filmnél sokszor ugyanezt érzem, nem véletlen, hogy a IX. rész a listám végén kap csak helyet (és nemcsak nekem, lásd Aranyfénykard). Jó lett volna többször is úgy elidőzni, mint amikor Lando belép a Falconba. Annak a jelenetnek súlya van, a többinek sokkal kevésbé. Az utolsó 40-50 oldal viszont erős lett (a filmben is). A szerző stílusa szerintem nem olyan kimagasló, nem egy Zahn vagy Claudia Gray. Egynek elment. A filmhez képest számos fontos plusz infót tartalmazott. Piros pont a könyvnek, de masszív fekete a filmnek, mert olyanok is kimaradtak belőle, ami kötelező lett volna a mozgóképes verzióba. Összességében egy 3-ast tudok rá adni.

1. Ez még nem derült ki, de Trish nem tudja, hogy a hajó birodalmi. Sejti, hogy a támadás miattuk van, de azt nem sejti, hogy ezt már Sato is összerakta. 2. Amikor az állomás támadás alatt van, először a tüzeket kell eloltani. A későbbi fejezetben még lesz szó Howler tizedesről és Sato nem felejtkezik el róluk, igaz, alighanem nem fogja annyira sürgetni ezt a szálat, mint ahogy azt szeretnéd. Azért azt ne feledd, hogy ez alapvetően egy orvosi állomás, így nem igazán van tapasztalatuk ehhez hasonló éles helyzetekben. Sato igyekszik majd mindent kontroll alatt tartani, de szerintem nem meglepő, ha ez nem sikerül 100%-osan. Igen, ezek tetszenek, valószínűleg akkor 1-1 mondatot becsempészek a kérdéses helyekre. Nekem nem hiányzik alapból, mert nem kell mindent szájbarágni, de jogos amit írsz. Talán mert fel akar lopózni a hajóra? Trish nem katonai szakértő azért. Szerintem teljesen rendben van az a megerősítő kérdés, ezt nem óhajtom átírni.

17. FEJEZET TAKODANA AKKOR - Ezt mégis hogy képzelted, kölyök?! Maz Kanata a hatalmas szemüveglencséi nélkül, tágra nyílt orrlyukaival leginkább egy kecses, miniatűr, ám de annál idegesebb Krayt sárkányra emlékeztette Trisht. Reménykedett benne, hogy a szabakk parti híre nem jut el Mazhoz, de legbelül mindvégig tudta, hogy ez csalfa remény csupán. A vén kalóznak mindenhol megvoltak a maga informátorai, nem volt ez másként Canto Bighton sem. - Nyertem, Maz. Kockáztattam, de nyertem – védekezett Trish. Maz magánirodájának puha foteljeiben ültek. A szoba tele volt mindenféle egzotikus műtárggyal a galaxis különböző szegletéből. Párnázott ülések ide vagy oda, Trish meglehetősen kényelmetlenül érezte magát. - Csak szerencséd volt – vágott vissza Kanata. Megcsörrentek a karján lévő Sutro karperecek, amint fenyegetően felemelte a mutatóujját. – Az én hajómat tetted kockára. - Mindketten tudjuk, hogy nem hiszel a szerencsében – vágott vissza Trish. – Az Erő akarta így. A kalóz felvonta a szemöldökét. - Az Erő? - Az Erő – ismételte meg Trish. – Tudod mennyi esélye volt, hogy épp azt a kártyát húzzam, amivel nyerhetek? - Nem, az Erő ezúttal nem fog kihúzni a pácból, arra mérget vehetsz! – Maz szemei még mindig szikrákat hánytak. – Az meg pláne nem, ha azt hangsúlyozod, hogy mennyire pengeélen táncoltál. Trish tanácstalanul széttárta a karját. - Akkor mit vársz tőlem? A partit megnyertem. Az Epoch Swift ott áll a hangárban. A szokásos részesedésed megkaptad, sőt a dupláját is. Mit akarsz még? Kérjek bocsánatot? - Azzal semmire sem mennék – jelentette ki csendesen Maz. – Amikor egyedül maradtál, én melléd álltam. Munkát és szállást kaptál tőlem. Rád bíztam a hajómat. Mert megbíztam benned. De a bizalom, akár egy törékeny amfora. Évek munkája elkészíteni, de egy pillanat alatt ripityára törheted. Trish nem akart hinni a fülének. Semmilyen kárt sem okozott Maznak. Kockáztatott… és nyert. Miért érzi magát hirtelen vesztesnek? - Ki vagy rúgva, Trish – közölte Maz halkan, de határozottan. Trish ingerülten a nőre meredt. Sok mindent szeretett volna mondani neki, de végül mégis inkább csendben maradt. Mérgesen felpattant a székéből, majd kicsörtetett az irodából. Ahogy távozott, feldúltan becsapta maga mögött az ajtót. Ki van rúgva? Hát majd meglátjuk Maz miként boldogul nélküle. Immár saját hajója van, úgyhogy semmi szüksége egy többszáz éves kalóz pátyolgatására. Trish felrohant a csigalépcsőn, egyenesen a szobájába, összepakolta a holmiját és elindult a hangárba. Már félúton járt, amikor eszébe jutott, hogy az Epoch Swiftet többé nem használhatja. Kényszeredetten elhúzta a száját, észlelvén a sors iróniáját. Ezúttal neki lett hirtelen szüksége egy fuvarra. Féktelen düh. Harag. Indulat. Trish megint a Mustafaron járt. Régóta kísértett már az álmaiban. A lába alatt perzselt a forróság. Amerre csak ellátott, lassan csordogáló, olvadt magmát látott mindenfelé. Vastag, páncélozott gépek terelték a lávát az olvasztókohók felé, hogy aztán újabb gépeket gyártsanak belőle. Magas, védőruhában járkáló kecses lények felügyelték a munkálatokat. Pokoli volt a hőség. De Trish érzett valami mást is. Izzó gyűlöletet. Egy borzalmas tragédia árnyéka vetült a helyre. Trish érezte, hogy a hely rá is hatással van. Tombolt benne a harag. A talpát égette a parázsló, hamu színű talaj. Rohanni akart, de úgy érezte, hogy a hamu egyenesen a tüdejébe hatol, és nem kap tőle levegőt. Fuldoklott. Ki akart nyúlni az Erőért. De nem volt ott semmi, ami válaszolhatott volna neki. Tudta az okát. De nem mert szembenézni vele. Trish látta, amint lángra kap a lába. A lángnyelvek égető fájdalommal mardosták a testét. Ordítani akart, de nem jött ki hang a torkán. Tudta, hogy álmodik. A fájdalom már-már elviselhetetlen szintre fokozódott. Fel akart ébredni. Hirtelen újra kapott levegőt. De ez is inkább átok volt, mint áldás. A száján és az orrán át forró levegő áramlott be a testébe. Égette a torkát és az orrüregeit. Úgy érezte, bármelyik pillanatban elszenesedhet a feje. Pánik tört rá. Dühösen csapkodni kezdett maga körül. Gyűlölte az álmot, és gyűlölte a bolygót. Haragjában összezúzta a legközelebbi páncélozott gépet. A duracél gépkar természetellenesen kifacsarodva meredt az ég felé. Trish tudta, hogy az Erőt használta. És gyűlölte magát miatta. A nő izzadtan riadt fel az álmából. Egy teherhajó pihenőkabinjában ébredt. Egy pillanatra nem értette, hogy hol van, aztán rájött, hogy épp a Cantonicára tart egy bérelt hajó fedélzetén. Trish felült az ágyon. Nem emlékezett rá, hogy mikor szundíthatott el, de arra, hogy mit álmodott, annál inkább. Idegesen körbenézett a kabinban. Úgy tűnt, hogy semmiben sem okozott kárt. Ettől egy kicsit megnyugodott. A régi reflexekhez nyúlt. Lelassította a szívverését, és lecsendesítette az elméjét. Biztos, ami biztos, kinyúlt az Erőért. Ezúttal is kongó üresség volt a válasz. Kivételesen nem bánta. Visszafeküdt az ágyra. Megpróbált visszaaludni. Remélte, hogy ezúttal nem álmodik semmit. A Canto Bight-i űrkikötő 26-E platformján veszteglő hajó még mindig inkább tűnt ócskavasnak, mint valódi teherszállítónak, de Trish ennyi idő alatt nem is várt csodát. A hangár főbérlője, Zak Saunders épp valahol a hajó mélyében ügyködött, amikor a nő betoppant. - Egy hónapot mondtam, nem egy hetet – köszöntötte Zak homlokráncolva, amikor nagysokára kidugta a fejét a Maze rámpájának a tetején. - Változott a terv – válaszolta Trish tömören. – Segíteni jöttem. - A munkabérem fix – dörmögte Zak kellemes, bariton hangján. - Ne féljen, megkapja, amit ígértem – biztosította a nő. – Viszont, ha segítek, gyorsabban haladunk. És úgy hallottam, errefelé elég drága a parkírozás. A férfi vette a lapot és elmosolyodott. - Az bizony szent igaz. Mihez ért? - A javításhoz semmit – vallotta be töredelmesen a nő. – De kiválóan tudok tárgyakat vinni innen oda, onnan ide. - Áh, egy született fuvarozó – felelte Zak somolyogva. – Még akár a hasznomra is lehet. És ki tudja? Lehet, hogy a végére még magára is ragad valami hasznos tudás. Trish önkéntelenül is felnevetett a képtelennek tűnő gondolatra. - Arra ne fogadjon nagy összegben!

Itt Trish és Zak logikája annyi, hogy egy kívülről jött fenyegetés esetében a figyelem nem a Maze-re fog terelődni, hanem a támadás forrására, ezért elvileg a zűrzavart kihasználva meg tudnának lépni. Nincs kimondva, de szerintem magától értetődő, hogy ha Zak ellenállásba ütközik a hajóból kilépve, akkor módosítani kell a terven. Az nem túl jó opció hogy a két lelőtt tisztet magukkal viszik, ezért javasolja Trish, hogy a támadás leple alatt tegye ki Zak a testeket a Maze-ből. Itt pusztán arról van szó, hogy az állomás tisztában van vele, hogy nem életveszélyes a sérülés. Egy későbbi fejezetben szóba kerül, hogy Bryan első tiszt Zakkel beszélt alapból. Bár ebben a fejezetben nem tértem ki rá, de ha nem életveszélyes sérülésről van szó, akkor a biztonsági protokoll (t.i. birodalmi hajó) erősebb mint az orvosi. Amint Howler és a társa visszajeleznének Satonak, elviekben mehetne az orvosi csapat, de erre végül nem kerül sor, mert a támadás mindent felülír. Igen, de az ilyen helyzetekben Trish egy kicsit a szokottnál is jobban elővigyázatossá vált, ezért szeretné, ha Zak élőszóban is megerősíteni, hogy minden rendben ment (ha már Trish nem láthatja az eseményeket a saját szemével). A műszerfal ugye csak annyit árul el, hogy a zsilipkapu bezárult, azt nem tudja "elújságolni" Trishnek, hogy Zakkel minden rendben van-e / történt-e bármi említésre méltó, avagy sem. Ha teszem azt, nem Zak jönne vissza, hanem valaki más, akkor Trish értékes időt nyerhetne azzal, hogy már azelőtt gyanakodni kezd, hogy az illető belép a pilótafülkébe. Persze. Minden visszajelzésnek örülök, a legtöbbet el is szoktam fogadni. Egy nyúlfarknyi szerepre nem hoztam volna be, vagy nem így hoztam volna be. Lesz még szerepe bőven!

Javítottam. Sejtettem, hogy belefutok majd ilyen rangjelzések körüli macerába, vagy helytelen használatba, bár igaz ami igaz, próbáltam utánanézni ezeknek. Azt hittem a fedélzeti tiszt jó lesz itt, de átírtam elsőre, a többi fejezetben, amiket innentől berakok, meg majd a végleges, egyben feltöltött verzióban már első tiszt lesz. A többit is javítottam, ehhez viszont lenne egy gondolatom: Szerintem halkabb. Az, ahogy azt a kék karikát kilövik pl. Leiára, az sokkal könnyebben elveszhet az éterben, mint egy "fülsiketítő" halálos lövés És tényleg. Ez az egyetlen, amit meghagytam. Jogos amit írsz, de annyira tetszik így. De, csak a legutóbbi "kilövöm az űrbe a társam" Ghorn féle incidens óta inkább duplán meggyőzödik róla Trish, hogy minden rendben ment-e. Nagyon köszi a javaslatokat!

Ennél viccesebbet nem láttam még idén!

Kitartást @Frenkie! Remélem a 2024-es éved sokkal jobb lesz!

Teljesen logikus feltételezés. Valamiért nekem Qui Gon EpI-es produkciója lebegett a lelki szemeim előtt, bár nyilván az fénykarddal volt.

Ez tök jó párhuzam, eszembe se jutott! Köszi szépen a hibákat is, javítottam őket az eredetiben.

16. FEJEZET ZETA-5 MOST Zak alapvetően optimistának tartotta magát, de ezúttal nagyon meglepődött volna, ha időben elkészül. A Maze pilótafülkéjében ügyködött a hajó fegyvereinek újrahuzalozásán, és az idő vészesen fogyott. Zak rányomott az aktiváló gombra, de nem történt semmi. Meg mert volna esküdni rá, hogy a Maze legalább annyira öntörvényű, mint a gazdája. A férfi összeszorította a fogait, majd ismét nekiveselkedett a kapcsolótáblának. Trish terve objektíven nézve jónak tűnt, de az időtényező abszolút kritikus volt benne. És pont ez aggasztotta Zaket. A férfi fájdalmasan felkapta az ujját. A fegyvereket vezérlő kapcsolótáblában megint kóboráram bujkált, ami immár sokadjára rázta meg Zaket. Mintha csak extra ösztönzésre lenne szükség, gondolta bosszúsan, majd lerázta a kezét, hogy mi hamarabb megszűnjön a fájdalom. Zak éles robbanásra kapta fel a fejét. A hangár elektromágneses mezején túl, a lézerütegek által folyamatosan tűz alatt tartó Gozanti fenyegető alakjától nem messze, vörös, vakító fény árasztotta el az űr vákuumját. Az epicentrum közelében sebesen pörgő törmelékek szóródtak mindenfelé. A férfi az ajkaiba harapott. Alighanem az állomás egyik Z-95-ösének befellegzett. Kényszerítette magát, hogy visszafordítsa a tekintetét a munkájára. A támadók bármelyik pillanatban feltörhették a hangár védelmét, és addigra készen kellett állnia. Az időzítő áramkörök pedig még messze nem szuperáltak úgy, ahogy szerette volna. Az állomás ismét megrázkódott. A könnyűcirkáló a Z-95-ös felrobbantása után folytatta a Zeta-5 pajzsainak ostromlását. A vörös sugarak egyelőre eloszlottak a hangárt védő energiaburkon. Zak ezúttal nem hagyta, hogy mindez elterelje a figyelmét, inkább megpróbálkozott egy újabb alternatív huzalozással. Miközben az ujjai vadul dolgoztak a kábelekkel és aljzatokkal, a férfinak akaratlanul is Ferra jutott az eszébe. Ötlete se volt, hogy kit bosszanthatott fel ennyire a kislány, de úgy tűnt, a könnyűcirkáló kérdés nélkül elpusztítaná akár az egész orvosi állomást, csak hogy visszakapja őt. Zak komlinkje vad csipogásba kezdett. - Hogy állsz? – érdeklődött egy kissé hadaró, türelmetlen hang. - Remélhetőleg csak percek kérdése – dörmögte válaszul Trishnek, kincstári optimizmussal. - Nincsenek perceid – közölte a nő idegesen. – Épp most vált le a védőpajzs. Tűnj onnan. - Még aktív az elektromágneses mező. - Már nem sokáig – felelte Trish sötéten. Zak bontotta az adást, hogy minden idegszálával az elvégzendő feladatra tudjon koncentrálni. Megint élesítette a Maze fegyverrendszerét a kezében lévő távkapcsolóval, de a fegyverek alig negyedét sikerült csak aktiválnia. Az is több a semminél, gondolta rezignáltan. Zak felnézett a munkából, és vetett egy pillantást a Gozanti felé. Egy ismeretlen járműre lett figyelmes az elektromágneses mező túlsó oldalán. Egy sötét színű, kis méretű komp tempósan közeledett a Maze hangárja felé. Zak gyanította, hogy a támadók jobbnak látták a könnyűcirkálót a hangáron kívül tartani, nehogy valahogy meglepjék őket az állomáson. A férfi becslése szerint a kompnak mindössze néhány másodpercen kellett, hogy elérje az elektromágneses mezőt. Zak dühösen szitkozódott. Jól tudta, hogy ez mit jelent. A Gozanti ismét aktiválta a lézerfegyvereit, és az energianyalábok kíméletlenül szétzúzták a hangár áramellátását biztosító külső generátort. A dokk világítása azonnal lekapcsolt, akárcsak az elektromágneses mező és a nyomáskiegyenlítő. A hirtelen támadt hatalmas nyomáskülönbség félelmetes hang kíséretében elkezdte kiszippantani a hangárban található apróbb tárgyakat az űr kíméletlen üressége felé. A Maze, tömegénél fogva sokkal lassabban ugyan, de szintén sodródni kezdett a hangár széle felé. Az újonnan érkező komp időközben gond nélkül átrepült a Zeta-5 dokkjának pereme felett. Zak gyorsan felpattant a kapitányi székből, vetett egy lemondó pillantást a félkész munkájára, majd óvatosan egyensúlyozva elindult a Maze zsilipkapuja felé. A hangárban ismét felgyúltak a fények. A vészhelyzeti automatika alighanem átváltotta az áramellátását a tartalékgenerátorra, és beindította az azonnali nyomáskiegyenlítést. Az időzítés ennél jobb nem is lehetett volna: Zak így fennakadás nélkül le tudott mászni a hajó rámpáján. Kapkodva lezárta maga mögött a Maze-t, majd teljes erejéből sprintelni kezdett a Trish által kijelölt irányba. Zak, őszintén remélve, hogy nem látták meg a komp utasai, gyorsan elrejtőzött a legközelebbi számítógépterminál egyik oldalpanele mögött. Óvatosan megkockáztatott egy pillantást a hajó felé. A komp a Maze-től nem messze landolt. Zak előkapta a távirányítót, és megpróbálta megsaccolni a megfelelő szöget és a távolságot. Egy pillanatra elmosolyodott, mert eszébe jutott Canto Bight-i hangárja. Most kimondottan jól jöttek az ott megszerzett tapasztalata. Zak véglegesítette a paramétereket. A komp rámpájának tetején ekkor két, sötét ruhás alak bukkant fel. Zak vetett egy utolsó pillantást a távirányító értékeire. A tökéletestől minden bizonnyal messze voltak, de a célnak remélhetőleg megfeleltek. A két alak, egy férfi és egy nő, elindultak a Maze felé. Zak tudta, hogy nem várhat tovább. Elszántan aktiválta a távirányítón lévő kapcsolót. A Maze fegyverei – legalábbis egy részük – hatalmas robajjal életre keltek és gyilkos energiasugarakkal árasztották el a komp rámpája alatt húzódó hangár részt. A férfi elégedett volt a becslésével; többé kevésbé sikerült odairányítani a lövéseket, ahová tervezte. Zak megpróbálta felmérni, hogy sikerült-e eltalálni a két alakot, de a lövések helyén szinte vágni lehetett a füstöt. Csalódottan összeszorította a fogát. Szeretett volna jó híreket közölni Trishsel. Még pár másodpercig kémlelte a lövések helyét, ám végül feladta, és szaporán sprintelni kezdett a folyosó felé. Sato parancsnok kitartóan pásztázta a fedélzeti kamerák képét. A 2/A hangárban hatalmas füst volt, így egyelőre nem látta, hogy sikerült-e kiiktatni a komp utasait. - Zárják le a hangárajtókat! – adta ki az utasítást. Nem akart tovább várni. - Várjon még! – ellenkezett Trish. A parancsnok összevonta a szemöldökét. Az emberei bizonytalanul várták a parancs megerősítését. - Trish kapitány, ez az én állomásom – csattant fel Sato. - Ha most lezárja a hangárt, lehet, hogy nem fogják bevenni a csalit – magyarázta a nő. Sato fogait csikorgatva biccentett. - Várjanak még – módosította a parancsot. – De álljanak készenlétben. Sato közelebb hajolt a monitorhoz, hogy jobban lássa a kérdéses pontot a kamerák képén. A hangárban kezdett eloszlani a füst. A kitisztult képen a parancsnok két mozdulatlan testet fedezett fel a padlón. - Sikerült – szólalt meg Trish. A hangja határozottan megkönnyebbülten csengett. A nő elővette a komlinkjét, és a társával is megosztotta az örömhírt. - Parancsnok, további két ismeretlen betolakodó a hangárban! – közölte idegesen Bryan fedélzeti tiszt. Sato ismét a monitorra nézett. A fedélzeti tisztnek igaza volt. Egy karpereces, barna bőrű niktó és egy sötét ruhás férfi jelent meg a két mozdulatlan test mellett. A parancsnok számított erre, de jobb szeretett volna tévedni. - Howler tizedes, mehet a B-terv! A tiszt biccentett, és a társával együtt rohamléptekkel visszaindult a hangár felé. - Lássuk, beveszik-e a csalit – mormogta Sato az orra alatt. A sötét ruhás férfi letérdelt az egyik test mellé, és ellenőrizte a pulzusát. Valamit mondott a társának, majd mindketten a Maze felé fordultak. A parancsnok feszülten figyelte az eseményeket. A két behatoló valamiről vitatkozni kezdett. - Fedélzeti tiszt, működnek a mikrofonok? - A robbanásban megsérült a legközelebbi, asszonyom – jelentette Bryan. – A többit próbáltam, de nem hallani semmit. - Tudjuk esetleg zavarni a kommunikációjukat? – vetette fel Trish. Sato a nőre meredt. - Ez nem egy katonai állomás, kapitány – közölte szárazon. Trish csalódottan leengedte a vállait. A két támadó közben dűlőre jutott, és elindultak a legközelebbi hangárajtó irányába. A parancsnok kifújta a levegőt. - Hangárajtókat lezárni! – adta ki újra a parancsot. Ezúttal már a Maze kapitányának sem volt ellene kifogása. Bryan fedélzeti tiszt azonnal végrehajtotta az utasítást. A vastag, páncélozott ajtók komótosan bezárultak, épp, mielőtt a támadók elhagyhatták volna a hangárt. - Nem vették be a csalit – jelentette ki a nyilvánvalót Trish. – Miért nem próbálták átkutatni a hajót? Sato elgondolkodva ráncolta a homlokát. - Sejtették, hogy nem engednénk olyan közel a kislányt a komphoz – felelte végül. - Sejtették… vagy tudták – válaszolta különös hangsúllyal a nő. Sato felkapta a fejét, és gyanakvóan a kapitányra nézett. - Mi jár a fejében? – A hangja épp olyan ellentmondást nemtűrőnek hatott, amilyennek szánta. Még az árulás gondolatától is megugrott a pulzusa. – Ha azt hiszi, hogy valaki az embereim közül elárult minket, akkor gyorsan gondolja újra! - Nem erre gondoltam – szögezte le Trish. – Csak eszembe jutott egy emlék a múltból. Ott az egyik utastársamon volt egy jeladó elrejtve. A nő elgondolkodva Ferrára nézett. Sato kissé összezavarodott. - Úgy tudtam, hogy a társa már átkutatta a lányt. - Így van, miközben ide tartottak – erősítette meg Trish. – De talán nem volt elég alapos. A parancsnok egyelőre félretette a problémát, és megint a monitorra nézett. A niktó időközben visszatért a komphoz és egy súlyos, nehéz tárgyat kezdett el a hangár ajtaja felé cipelni. Sato bosszúsan figyelte az idegent. - Nos, tényleg felkészültek – jegyezte meg a Maze kapitányának. – Hoztak magukkal lézervágót. Trish szórakozottan bólintott. Sato sejtette, hogy a nő még mindig a jeladón töri a fejét. - Szóljon a társának! – kérte a kapitányt, majd a parancsnok is előhúzta a komlinkjét. – Howler tizedes, vegyék fel a pozíciójukat. A beosztottja nyugtázta a parancsot. Sato visszafordult Trishhez, hogy egyeztessék óráikat, de a nő megelőzte egy kérdéssel. - Van esetleg rezonancia átvilágítóval felszerelt vizsgálójuk? – kérdezte izgatottan. - Természetesen. Végtére is, ez egy orvosi állomás. Miért? - Meg kell vizsgálnunk Ferrát – válaszolta Trish. Satonak rossz érzése támadt a dologgal kapcsolatban. - Azt gondolja… nem a kislányon van a jeladó… hanem benne? A kapitány baljós tekintettel bólintott.

Köszi! Valami ideiglenes dolog lehetett mert most már nálam is jó.

Nektek telefonról nem romlott el az oldal szélessége? Iphone és Chrome:

Abszolút egyetértek. Ez a férfi-női rendező dolog számomra olyan, mintha egy sakk nagymester megkérdezné tőlem, hogy melyik bábut preferálom (gyalog, huszár, futó, bástya, vezér, király), én meg erre azt válaszolnám, hogy a "fa bábukat". Nézőként totálisan irreleváns, kéne legyen hogy a rendező nő, férfi, vagy épp nemváltó, mint a Mátrix rendezői, fekete, fehér, hetero, vagy homoszexuális, egy a lényeg: a minőség! Ha az megvan, akkor teljesen mindegy. Kívülállóként fontosnak tartom, hogy mindenki a fenti szempontoktól függetlenül megkaphassa az esélyt, HA tehetséges. Egyéni szinten viszont nyilvánvaló, hogy a hölgy BÜSZKE arra, hogy rendezői jogot kapott, nyilván ennek az az előzménye, hogy korábban a nők hátrányból indultak a rendezői székekért. Ilyen szempontból érdemes vizsgálni Sharmeen Obaid-Chinoy nyilatkozatát. Az persze jó lenne, ha ez a büszkeség nem csapna át olyasmibe, amit leginkább a sztori "öncélú megerőszakolása"-ként lehetne aposztrofálni. Tehát ne próbáljanak nem organikusan beleerőltetni olyan mondandót, ami az írásból amúgy nem fakadna és erőltetett. De ez nálam már a minőség kritériuma. Merthogy a nap végén úgy is csak az számít, hogy a film tartalmas, értékes és profi legyen.

Boldog születésnapot @Adrián és @ati neked is utólag!

Reméljük nem! A Skeleton Crew elvileg ott lesz még konkurenciának az élőszereplős felhozatalból. De látatlanban egyértelműen az Acolyte a nagy esélyes!

2024-ben felkészül az A betűs Acolyte?

Ebben a topikban fogjuk összegyűjteni a győztesek névsorát. Legjobb sorozat: 2022: Andor (20 szavazat) 2023: Ahsoka (24 szavazat) 2024: Skeleton Crew (14 szavazat) Legjobb női főszereplő: 2022: Mon Mothma (12 szavazat) 2023: Ahsoka (14 szavazat) 2024: Omega (14 szavazat) Legjobb férfi főszereplő: 2022: Obi-Wan Kenobi (15 szavazat) 2023: Baylan Skoll (14 szavazat) 2024: Sol mester (8 szavazat) Legjobb karakter különdíj: 2022: Kino Loy és Leia Organa (5-5 szavazat) 2023: Anakin Skywalker (5 szavazat) 2024: SM-33 és Jod Na Nawood (5-5 szavazat)

Oh, bocsi az lemaradt. Az szándékos volt.

Szerettem volna, ha a fenyegetés kézzel fogható és valóságos, ezért lett vége a fejezetnek úgy, ahogy. Örülök, hogy sikerült átadni az űrfogócskát! Javítva! Ez is. És ez is, köszi! Ez szándékos és így helyes: https://iromuhely.com/parbeszed-helyesirasa-dialogus-kozpontozasa.html A dőlt betűk általában hajóneveket és hívójeleket jelölnek. Vagy néha különös hangsúlyt, bár ezeket szerintem már kiszedtem, vagy csak elvétve szerepelnek.

Köszi Rog, javítottam!