Donát

Anakin IIII Huyang II Ezra I Thrawn I Bo-Katan Kryze I Grogu I Crosshair I Javítva.

Anakin III Huyang II Ezra I Thrawn I Bo-Katan Kryze I Grogu I Baylan I Crosshair I

@MissKarrde neked eddig hogy tetszik a sztori?

Én se.

A jelen idő ott szándékos Ghorn részéről. Lépésről lépésre avatja be Trisht a tervébe és ott még nem fedi fel a lapjait.

Nagyon köszi! Javítottam! A Sienaros szál érthető volt?

Így van.

10. FEJEZET CANTONICA AKKOR Trish a megbeszéltek szerint, időben visszatért az Epoch Swift hangárjához. Ghorn már türelmetlenül várta a hajón, a pihenőhelyiség asztalán dobolva. Csuklyáját ezúttal lehúzta a fejéről, ezáltal felfedve ritkás, sötét haját. Trish megállapította magában, hogy így, csuklya nélkül, Ghorn fizimiskája leginkább úgy festett, mintha egy baltával faragták volna. - Na végre! – A férfi hangja meglehetősen ingerültnek tűnt. – Megvan a pénz? - Kaptam egy lezárt dobozt – válaszolta kimérten Trish. – A Kódtörő mester azt mondta, elküldi magának a nyitókódot, ha minden rendben. Trish elővette a korábban kapott kopottas tárolórekeszt. - Adja ide! – mondta izgatottan Ghorn. A nő átnyújtotta a tárolót. A biztonsági tiszt a bal kezével mohón elvette tőle a tárgyat, majd ügyetlenül beütötte a nyitókódot. A zár egy apró kattanással feloldott. A férfi gyorsan belenézett. A doboz tartalma láttán széles vigyor jelent meg az arcán. - Maga igazán naiv – vetette oda aztán Trishnek. A nő igyekezett ártatlan képet vágni. - Ezt hogy érti? Ghorn összeszűkült szemekkel méregette őt. - Itt ülünk Maz Kanata hajóján, az egyik kezemben ötvenezer kreditet tartok, a másikban pedig épp egy sugárvetőt szegezek magára az asztal alatt. Egy okot mondjon, miért ne lőjem le, vegyem el a hajót, és lépjek meg a teljes fizetséggel? - Hiszem, hogy maga sem akarja úgy leélni az életét, hogy végig célkereszt legyen a homlokán – felelte visszafogottan Trish. Ghorn önfeledten felnevetett. - Ó, maga naiv hülye. A Sienar cégcsoport összes létező anyagi forrása mögöttem áll, amiért segítek nekik ebben az ügyben. Akinek ilyen támogatói vannak, gondolja, hogy Maz Kanata bosszúja miatt fog aggódni? Ne nevettessen… A férfi arcára elégedett mosoly ült ki. - Még most sem érti, igaz? - Mit nem értek, Ghorn? – kérdezett vissza őszinte értetlenséggel Trish. A biztonsági tiszt lesajnáló pillantást vetett a nőre. - Tudja mit tartalmaz a kódhenger? Trish ártatlanul megrázta a fejét. - Bizonyítékot, hogy a Sienar vezetői létrehoztak egy fedőcéget. Hogy miért, az magának most teljesen mindegy – susogta önelégülten a biztonsági tiszt. – Legyen elég annyi, hogy egy csoport a cégen belül hasznot akart húzni az információból, és zsarolásra akarták használni. Felbérelték a kódtörőt, és megbízták a belső ellenőr csapatunkat, hogy csempésszük ki a cégtől a bizonyítékot. A Sienar ugyanis el tudott tüntetni minden nyomot, kivéve azt a kódhengert, amit maga átadott a kódtörőnek. Trish úgy érezte, hogy még mindig sötétben tapogatózik. - De ha a csapatát bízták meg, akkor miért önállósodott? Ghorn tekintete sötéten megvillant. - Amikor a zsaroló csoport megkeresett minket, egyből alkut kötöttem a Sienar vezetőségével. Bolond lettem volna árral szembe úszni – jelentette ki megvető hangsúllyal. – A vezetőség kétszer annyit ajánlott a kódtörőnek, aki készséggel elfogadta a jobb üzletet. Az alkunak egy feltétele volt csupán… - A kódhengert a feltörés után meg kellett semmisítenie – fejezte be megvilágosodva Trish. A biztonsági tiszt bólintott. - Így az utolsó tárgyi bizonyíték is megszűnt létezni. - De valamit még mindig nem értek – morfondírozott fennhangon Trish. - Csak egy valamit? – gúnyolódott Ghorn. – Maga sok mindent nem ért, Trish. A nő nem vette fel a kötözködést, inkább a fejével a tárolórekesz felé intett. - Miért kapta a pénzt a Kódtörő mestertől? Nem ő segít magának? Ghorn felhorkant. - Csak nem képzeli, hogy a Sienar olyan ostoba, hogy közvetítők nélkül fizesse ki a jussomat?! A kódtörő az én részemet is megkapta a cégtől, amint bizonyítani tudta, hogy a henger tartalmazza a kérdéses adatokat. Ő pedig pontosan tudta, hogy jobban jár, ha nem próbálkozik semmivel. - Tehát ez az árulása jutalma – foglalta össze tényszerűen Trsh. Ghorn arca eltorzult a szó hallatán. - Árulás? – visszhangozta felháborodottan a férfi. A szeme kidülledt, miközben a nőre bámult. – Talán áruló lennék, mert megvédem a céget? Nem, kislány, nem én vagyok a hunyó ebben az ügyben. De mindegy is, hogy mit hisz… szerencsére a kódhenger megsemmisült, így már csak magáról kell gondoskodnom. Trish felvonta a szemöldökét. - Rólam? Engem is elintéz, mint az aqualish barátját? - Balesetek bárkivel történhetnek – mondta sötéten a férfi. – Maga jelenleg az utolsó elvarratlan szál a történetben. De már nem sokáig. Hamarosan teszek róla, hogy véget érjen a mi kis közös kalandunk. Nem azért ölöm meg magát, hogy enyém legyen a hajója és a fizetség… épp ellenkezőleg. Azért lesz az enyém minden, mert magának meg kell halnia. Trish vett egy mély levegőt, és lassan kifújta. A régi reflexek még működtek, bár az a rutinhoz társuló láthatatlan világhoz többé már nem fért hozzá. Amint végzett a kis rituáléjával, a hangjából mindenfajta bizonytalanság vagy remegés egyszerre tovatűnt. - Azt mondta, egy okot mondjak, miért ne puffantson le. Hát íme. Trish az asztalra helyezte a bal kezét, és felfedte a mindvégig magánál tartott, bekapcsolt komlinket. - Sikerült rögzítenie a fickó szavait? – kérdezte a nő. - Az utolsó mondatig – válaszolta egy rezignált hang a komlinkből. A nő kikapcsolta az eszközt, majd Ghornra mosolygott. A férfi értetlenül a komlinkre meredt. - Tudja mit szeretek Canto Bightban? A kérdést persze csak költőinek szánta Trish, de Ghorn olyannyira döbbent volt, hogy zavarában megrázta a fejét. - Szinte bármilyen szolgáltatást igénybe lehet venni, ha az embernek elegendő pénze van… vagy ha rendelkezik a megfelelő összeköttetésekkel. És Maz Kanata neve bizony elég sok kaput kinyit még a Cantonicán is. - Mit forgat a fejében? – kérdezte a biztonsági tiszt ideges hangon. Trish észben tartotta, hogy a férfi bal keze még mindig az asztal alatt rejtőzött, feltehetőleg továbbra is a sugárvetőjét szegezve rá. A nő igyekezett úgy megválogatni a szavait, mintha csak sárszarvú tojásokon lépkedne. - Rögzítettem a kis csevegésünket. Ha csak a hajam szála is görbül, ez a felvétel bejárja az egész galaxist, Ghorn. És akkor aztán szép kis célkereszt lesz a homlokán. A Sienaré. - Maga bolond! – fakadt ki indulatosan a férfi. – A cég sokkal tartozik nekem, amiért kisegítettem őket ebben az ügyben. A lojalitásuk kitart majd. - A lojalitásuk? Most ki a naiv, Ghorn? A Sienar hűsége éppen addig tart ki, amíg ez a felvétel napvilágot nem lát. Maga szerint mi fog történni, ha a cég titka bejárja a galaxist? Az egyik alkalmazottjuk a nevükben gyilkol, és egy fedőcégre vonatkozó bizonyítékokat tüntet el. Javítson ki, ha tévedek, de az efféle híreket általában a részvényesek sem szokták szeretni. A biztonsági tiszt arca teljesen elborult. Trish mélyen a szemébe nézett. - A helyében alaposan megfontolnám a következő lépésem – mondta, majd a komlinkre mutatott. – A barátom utasításai egyértelműek. Ha bármi történik velem, a felvett vallomása nyilvánosságra kerül. Nincs esélye, hogy megakadályozza. Ghorn vicsorított kínjában. Trishnek el kellett ismernie, hogy mulattatja a helyzet. Eddig minden úgy alakult, ahogy remélte. De tudta, hogy elég egy óvatlan pillanat, és az egész romba dőlhet. Gyorsan emlékeztette magát, hogy kizárólag a feladatra koncentráljon. - Mit akar tőlem? – kérdezte dühösen a férfi. - Ne aggódjon, nem akarom tönkre tenni. Annak mi értelme volna? Magasról teszek a Sienar belső ügyeire. Az aqualish halála már más lapra tartozik. Ha jól sejtem, ő is a maga csapatában volt, akkor pedig valószínűleg keresni fogják. De amíg maga tartja a száját, nekem sincs semmi okom nyilvánosságra hozni a felvételt. - Ez egy nem hivatalos megbízatás volt – morogta Ghorn. – A Sienernak sem áll érdekében, hogy nyomoztasson utána, pláne, mivel már tudják, hogy ő is a zsarolókhoz tartozott. - Ezért kellett meghalnia, nem igaz? – kérdezte bólogatva Trish. Végre úgy érezte, hogy mindent ért. – Ő és a trandoshan társai nem akarták eltusolni az ügyet. Magával ellentétben. - Idealista bolondok – morogta a férfi. Trish egy csepp megbánást sem érzett a hangjában a gyilkosság kapcsán. – A trandoshanok pedig mindvégig vakok voltak. Én pontosan tudom, hogy a Sienart nem lehet holmi zsarolással megváltoztatni. De profitálhatunk a hibáiból. - Akkor hát profitáljunk – egyezett bele Trish. – Ha olyan lennék, mint maga, most elvenném az összes pénzét, kidobnám a hajómból, és élvezettel nézném a tehetetlen vergődését. Ghorn szemében gyanakvó fény gyúlt. - De maga nem olyan, mint én. - Nem – hagyta helyben a nő. – Épp ezért csak azt a húszezer kreditet fogja ideadni, amivel amúgy is tartozik. És persze eltakarodik a Swiftről. A férfi szemlátomást megkönnyebbült. Eltette a sugárvetőjét, kivette a saját részét a rekeszből, majd átdobta a maradékot az asztal Trish felőli oldalára. A nő gyorsan eltette a pénzt. De mielőtt még Ghorn ismét nyeregben érezhette volna magát, Trish felfedte az utolsó kártyáját. - Ó, és még valami… – Ghorn testtartása újra megfeszült, és gyanakvóan Trishre meredt. – Tegye el ezt! A nő ezúttal egy másik, nagyobb hatótávolságú komlinket húzott elő a zsebéből. – Egyetlen frekvenciára van hangolva. Ha egyszer szükségem lesz magára, jelentkezem. - Mi? – csattant fel a férfi. – Azt hiszi, hogy innentől a lóti-futija leszek? Maga ostobább, mint hittem! Trish számított erre a reakcióra. Ghorn nem az a típus volt, akit csak úgy következmények nélkül lehetett ugráltatni. - Ne aggódjon... Az a komlink talán sohasem fog megszólalni. Vagy ha igen, akkor az első alkalom után kvittek leszünk. A férfi leeresztette a vállait. - Utána megsemmisíti a felvételt? - Még mindig hülyének néz? – kérdezte megjátszott csalódottsággal a hangjában Trish. – Egyszer már alábecsült és ráfaragott. Tanuljon belőle! Ghorn arca elsötétült a kioktatásra, de nem szólt semmit. - Az a felvétel, mondjuk úgy, hogy az én életbiztosításom. Amíg maga él, nem fog megsemmisülni. És Ghorn… ugye mondanom sem kell… ha nem válaszol a hívásra, mindketten tudjuk, hogy mi következik. A férfi tekintete dühösen megvillant. Felpattant a székből, magához vette a komlinket, és szó nélkül leviharzott a Epoch Swift rámpáján.

Anakin II Ezra I Thrawn I Huyang I Grogu I Baylan I Crosshair I

Egyet lehet jelölni légyszi döntsd el melyik.

Én a pozitív oldalát domborítanám ki. Ez az oldal még mindig inkább egy rajongói találkahely, egy kis ékszerdoboz, mint egy "igazi" twitter és facebook kommentszekció féle klasszikus értelemben vett fórum. Jó, hogy ez még most is így van.

@Bence1997 sikerült elkezdeni?

Átírtam, köszi!

Átírtam, köszi!

Köszi! Próbáltam úgy megírni hogy átjöjjön a sürgés-forgás, illetve hogy Satonak látható hatása legyen az emberek moráljára. Az apja árnyékában "létezés" valamelyest erre a döntésre is rányomja a bélyegét, de másrészről pedig morális iránytűt ad a parancsnoknak. A darabjait mindjárt javítom, valahogy benne maradt. Köszi!

Huyang I Grogu I Baylan I Crosshair I eddig.

Baylan nagyon jó volt az Ahsokában. Megérdemelten nyerné, ha ő nyeri.

9. FEJEZET ZETA-5 MOST Sato parancsnok bosszankodva nézett végig az irányítóközpont személyzetén. Az emberei kapkodtak, pánikoltak és ennek megfelelően, hibáztak. A máskor gördülékenyen zajló munkafolyamatok ezúttal akadoztak, vagy teljesen darabjaira hullottak. Sato nem tudta hibáztatni emiatt a beosztottjait. Ez egy orvosi állomás volt végtére is, egyikük sem tapasztalt soha még csak hasonlót sem. Ezzel együtt, villámgyorsan rendet kellett teremtenie. - Figyelem! – szólt határozottan, ám a várt hatás elmaradt. Az emberei annyira idegesek voltak, hogy észre sem vették, hogy a parancsnokuk megjelent az irányítóközpontban. Sato kelletlenül kiengedte a hangját. - FIGYELEEEEM! – ordította. Ezúttal már sikerrel járt. Az emberei megdermedtek, és egy pillanat alatt minden szempár ő rá szegeződött. Aztán a beosztottak vigyázzállásba vágták magukat. - Pihenj – jelentette ki gyorsan Sato. – Bryan fedélzeti tiszt, jelentést kérek. A húsz év körüli, pisze orrú férfi engedelmesen belekezdett az összefoglalóba. - Körülbelül öt perccel ezelőtt egy felfegyverzett Gozanti osztályú könnyűcirkáló lépett be a rendszerünkbe. A cirkáló hordoz két Birodalmi TIE vadászt is. Hiába próbálkozunk, nem válaszolnak a hívásainkra. Sato idegesen szűrni kezdte a levegőt a fogai között. A fedélzeti tiszt folytatta. - A parancsnok utasításainak megfelelően felvontuk a pajzsokat elsősorban a hangár és a generátor köré irányítva, de a Gozanti a kommunikációs reléinket támadta meg. Közben kiküldtük a fogadásukra a Kísértet osztagot. A parancsnok ezúttal egy idősebb, szakállas, koréliai férfira nézett. - Pearl kommunikációs tiszt, mi a helyzet a relékkel? - A távolsági csatornák használhatatlanok. Az állomáson belül és a Kísértetekkel működik az összeköttetés. Sato kimérten bólintott. - Kapcsolják a két járőrünket! - Él a vonal, parancsnok. Mielőtt megszólalt, Sato egy pillanatra megpróbálta a két pilótája helyébe képzelni magát. A Zeta-5, orvosi állomás révén, nem igazán volt jelentős védelemmel felszerelve, ennek megfelelően a járőrhajóik sem voltak éppenséggel modernnek nevezhetőek. Az Új Köztársaság kettő, módosított Z-95-ös Incom vadászgépet bocsátott az állomás rendelkezésére. Satonak fogalma sem volt, hogy a két klónháborúk korabeli csillagvadász miként kötött ki az állomáson, de azt jól tudta, hogy a veterán hajók a Gozanti ellen aligha tarthatnának ki sokáig, ha bármiféle ütközetre kerülne sor. Épp ezért igyekezett mindent megtenni, hogy ne kelljen a járőreinek az életüket kockáztatni. - Kísértet osztag, itt a Központ. Hallanak? - Sato parancsnok, itt Kísértet-1, tisztán vesszük az adást. - Depro őrmester, tartsák egyelőre a távolságot a könnyűcirkálótól. Ha kiküldi a vadászokat, azonnal jelentkezzenek be. - Vettem parancsnok. - Radarelemzők, kérem az ellenséges hajó jelenlegi pozícióját! Bryan fedélzeti tiszt! Jelentkeztesse be a fegyverkezelőket, szeretném, ha megerősítenék, hogy a helyükön vannak. A beosztottak nyugtázták a kapott parancsokat. Sato a központi kijelzőre nézett, hogy ellenőrizze a pajzsok állapotát. A Gozanti erős fegyverzete ugyan áttörte a kommunikációs reléknél húzódó energiaburkot, de akkor már a pajzs jelentős részét a hangárra és a generátorra koncentrálták. - Pajzsok 85 százalékon – közölte Sato fennhangon a beosztottakkal. Ismét végignézett az emberein. Most, hogy mindenki megkapta a maga utasítását, sokkal kevésbé pánikoltak, ami üdvözítő előrelépés volt a pár perccel korábbi állapotokhoz képest. - Parancsnok, emelkedett energiaszint értékeket veszek a 2/A hangárból – hadarta a fedélzeti tiszt. – Az Allanar teherhajó fel akar szállni. Sato összeszorította a fogait. - Howler tizedes aktiválta a vonónyalábot a protokollnak megfelelően? - Igen, asszonyom – nyugtázta Bryan. – De azóta nem jelentkezett. - Engedélyt adtam neki a fedélzetre lépéssel. Talán lefoglalja az átvizsgálás. Pearl kommunikációs tiszt! Fokozottan figyelje a 2/A hangárból érkező adásokat! A koréliai férfi kimérten bólintott. Aztán váratlanul felélénkült, és szorosan a fülére tapasztotta a fejhallgatóját. - Parancsnok, adást veszünk a Gozantiról! - Hangosítsa ki. Egy csapásra néma csend telepedett a zsúfolt vezérlőre. A falra szerelt hangszórókból egy érdes, rekedtes férfihang szólalt meg. Sato emberei felnéztek a monitorjaikból, és az ismeretlen férfi mondandójára koncentráltak. - Zeta-5 orvosi állomás. Felszólítom önöket, hogy azonnal adják át nekünk a lányt. Ellenkező esetben nemcsak a kommunikációs reléjüket tesszük tönkre. Az emberei várakozva Satora néztek. A nő elgondolkodva összevonta a szemöldökét. - Gozanti könnyűcirkáló, itt Sato parancsnok a Zeta-5 orvosi állomásról – mutatkozott be határozott hangon. – Ismételje meg, vége. A hangszórókból pár rövid másodpercig csak statikus zaj hallatszott. Aztán ismét a rekedt férfi hangja zengett a teremben. A hang dühösebbnek hangzott, mint az imént. - Sato parancsnok, ne húzza az időt. Láttuk, hogy dokkolt maguknál az Allanar N3-as teherhajó. Adják át a lányt, vagy búcsút inthet az állomásának. Sato káromkodott egyet magában. Nyilván a teherhajó miatt volt az egész, ahogy azt sejtette. - Gozanti könnyűcirkáló, adjon 30 percet, beszélek a teherhajó parancsnokával. - 15 percet kapnak – közölte könyörtelenül a férfi. – Utána a saját módszereinkkel fogjuk elintézni a problémát. Sato dühösen bontotta a kapcsolatot. - Pearl kommunikációs tiszt, kapcsolja nekem az Allanar teherhajót! – a férfi nyugtázta a parancsot. – Bryan fedélzeti tiszt, a fegyverkezelők bejelentkeztek már? - Igen, asszonyom. - Elemezzék ki a lőelemképző projektált adatait! Mire befejeztem a beszélgetést a teherhajóval, tudni akarom, hogy mennyit érnek az állomás fegyverei a Gozanti, és mennyit a TIE vadászok ellen. A fedélzeti tiszt jelezte, hogy a fegyverkezelők már dolgoznak az ügyön. Bryan megint előregondolkodott egy lépéssel, ami határozottan tetszett a parancsnoknak. Sato gyorsan elraktározta magában az információt. - Él a vonal a Maze-hez, parancsnok. - Allanar, N3-as teherhajó, Maze, itt Arvin Sato, a Zeta-5 orvosi állomás parancsnoka. Nyugtázzák a vételt. - Itt a Maze kapitánya beszél – válaszolta egy kissé meggyötörtnek tűnő női hang. – Hallgatom, Sato parancsnok. A parancsnok egy pillanatra lenémította a mikrofonját, és a fedélzeti tiszthez fordult. - Vele beszélt korábban? Bryan megrázta a fejét. - Nem, hanem egy bizonyos Zak Saundersszel – felelte határozottan. Sato gyorsan végiggondolta a kapott választ. Mindez alighanem azt jelentette, hogy eredetileg a kapitánya sérülése miatt érkezhetett a Zeta-5-re a hajó. Ezt az információt is feljegyezte magában, majd újra bekapcsolta a mikrofonját. - Értékelném, ha bemutatkozna, ahogy én – mondta higgadtan a Maze kapitányának. Rövid csend következett a vonal túlsó végén. - Szólíthat Trishnek – szólt aztán a kapitány. Sato bosszúsan összeszorította a fogát. Teljes névre számított, de nem akart még több időt erre vesztegetni. - Jól figyeljen ide, Trish kapitány – mondta végül, nyugalmat erőltetve a hangjára. – Az állomásomat megtámadta egy Gozanti osztályú könnyűcirkáló. A támadó azt állítja, hogy az Önök fedélzetén van egy utas, aki hozzájuk tartozik. Igaz ez? - Nem – hangzott a határozott felelet. - Egy lány – pontosított Sato. Ezúttal is rövid csend következett, amit a Maze kapitányának kissé nyugtalan hangja tört meg végül. - Valóban van velünk egy lány. De ő hozzánk tartozik. Sato frusztráltan megcsóválta a fejét. - Idehallgasson, Trish kapitány, a Zeta-5-nek semmi köze a maguk vitájához. Rendezzék a nézeteltérésüket, és távozzanak. - A nézeteltérésünk egy zéró összegű játszma – vetette ellen a nő. – Vagy nálunk van a kislány, vagy náluk. - Akkor adják át nekik a gyereket – kérte Sato határozottan. A Maze oldaláról az eddigi leghosszabb hallgatás következett. Sato már majdnem megkérdezte a kommunikációs tisztet, hogy él-e még az összeköttetés, amikor ismét felcsendült a kapitány hangja. - Van gyereke, Sato parancsnok? Trish kapitány hangjába némi fájdalom vegyült. Sato szívesen ignorálta volna a kérdést, de az ösztönei azt súgták, hogy jobb, ha válaszol. - Nincsen, kapitány – válaszolta elgondolkodva. - Hát nekem sincs – ismerte el a másik nő. – De higgyen nekem, amikor azt mondom… ha lenne gyerekem, ezek az alakok lennének az utolsók, akiknek átengedném őt. A parancsnok felvonta a szemöldökét. - Kik vannak a Gozantin, kapitány? - Olyas valakik, akik gyerekeket rabolnak el, kínoznak meg és tartanak fogva – válaszolta a nő. A hangjából szinte sütött az indulat. Sato leült a parancsnoki ülésbe és kifújta a levegőt. Hirtelen eszébe jutott az apjával töltött kevéske idő az otthonukban, a Mykapon. Felrémlett előtte az a feltétlen ragaszkodás és szeretet, amit kapott tőle. Aztán elképzelte, hogy mit tett volna az apja, ha ő került volna hasonló helyzetbe. A nő megrázta a fejét. Kizárt, hogy Jun Sato átengedett volna egy védtelen kislányt ilyen alakoknak. Még akkor sem, ha a döntésével az állomást veszélyeztette volna. - Sato parancsnok, ott van még? - Itt vagyok – válaszolta a nő, miközben a szeme sarkából az embereit figyelte. Vagy tönkreteszi egy ártatlan kislány életét, vagy kockára teszi az állomás teljes személyzetének a sorsát. Nem létezett jó döntés. Sato kelletlenül megköszörülte a torkát. – Egyetértek, Maze, ebben az esetben nem adhatjuk át a kislányt a Gozantinak. - Köszönöm! – hangzott a megkönnyebbült felelet a másik oldalról. A parancsnok elhúzta a száját. A Maze kapitánya még nem volt tisztában az összképpel. - A gond az, Trish kapitány, hogy nem tudjuk megvédeni magukat. Ez egy orvosi állomás. - Vettem, Sato parancsnok – jött a diplomatikus válasz. A parancsnok újfent lenémította a mikrofonját. - Bryan fedélzeti tiszt, megjött már a lőelemképző összefoglalója? - Igen asszonyom – sietett a válasszal a beosztott. – A könnyűcirkálóban nem tudunk kárt okozni, de a vadászokat pontos találattal ki tudjuk iktatni. Micsoda meglepetés, gondolta magában Sato ironikusan. Biccentett Bryannek, majd visszakapcsolta a mikrofont. - Kikapcsoljuk a vonónyalábot, Maze. Távozhatnak a kislánnyal együtt. - Várjanak – jött a bizonytalan válasz némi hallgatás után. – Valamit meg kell beszélnem a legénységemmel. - Siessenek, Maze – felelte Sato türelmetlenül. – Öt percünk maradt, mielőtt a Gozanti újra követelné a kislány átadását. - Hamarosan jelentkezünk! A Maze kilép. Sato fáradtan végig simította a haját a halántékánál. Csak remélni tudta, hogy nem fog az egész állomás a végzetébe rohanni a döntése miatt.

Ne felejtsetek el itt is jelölni. Ha olyas valaki kapná a legtöbb szavazatot, aki egyébként is nyer díjat, akkor a 2. legtöbbet szavazatot kapó karakter lesz, és így tovább.

Nálam egyértelműen az Ahsoka viszi idén a prímet.

A különdíj nominálásokat dec 31 23:59:59-ig lehet megtenni.

Megnyitom a különdíj topikot. Mindenki egy karaktert jelölhet. Olyas valakit, akire sem a férfi sem a női szekcióban nem szavazott. Az én jelöltem idén Huyang. Nem tudott elindulni sem a férfi sem a női kategóriában (értelemszerűen), de nálam az év meglepetése volt. David Tennant rulez.

Indul a szavazás! Ne feledjétek! Akire nem szavaztok itt, azt jelölhetitek majd különdíjra (ha nem férfit akartok jelölni a különdíjra).

Szép kis lista állt össze idén. Ugye az nem kérdéses, hogy én kire szavazok. Ne feledjétek! Akire nem szavaztok itt, azt jelölhetitek majd különdíjra.