Donát

Persze, de nem is azt akartam mondani, hogy nem lehet neki haja, hanem hogy számomra úgy az igazi a karakter, ha kopaszon jelenik meg.

Ha meglenne, szerinted zavarna?

Pont ezt akartam írni én is.

Éjnővér mágia esetleg? Bár engem még jobban zavar, hogy Ventressnek VAN HAJA. Noooooooooo. Amúgy a trailer ütős volt.

De a kezében van. Bőven ismerek ilyen embert, aki imádja kiélvezni a domináns pozícióját, és felnyithatja a másik szemét, hogy mennyire rosszul gondol valamit.

20. FEJEZET ZETA-5 MOST Zak rohant, amennyire csak bírt. Tudta, hogy az egyik támadó követi, de reménykedett benne, hogy elég nagy az előnye ahhoz, hogy ne lepleződjön le Trish terve. Gond nélkül átjutott a hangárajtón, majd gyorsan le is zárta maga után. A Maze továbbra is a komp mellett várakozott a félhomályos platform közepén. Zak a távirányítóért nyúlt, mert eszébe jutott, hogy lezárta a hajót a távozása után, majd aktiválta a nyitó mechanizmust. Már a rámpánál járt, amikor hallotta, ahogy hangos szisszenéssel kinyílik mögötte a hangárajtó. A férfi elmormolt egy imát, és bízott benne, hogy sikerült fenntartania a látszatot. Berontott a pilótafülkébe, és beindította a fény alatti hajtóműveket. A vezérlőt ismerős búgó hang töltötte meg. Zak a komlinkjéhez hajolt. - Központ, itt a Maze. Kikapcsolták a vonónyalábot? - Maze, itt Sato parancsnok. Vonónyaláb kikapcsolva. Kioldottuk a hangár elektromágneses mezejét is. - Vettem, központ! Indulok! Zak ráadta a tolóerőt, és a Maze finoman elrugaszkodott az orvosi állomás 2/A hangárjának padlójától. A férfi a pilótafülke ablakából vetett egy pillantást a hangárban maradt kompra is. Úgy tűnt, hogy a másik hajó szintén induláshoz készül. - Központ, amint elhagyom a hangárat, vissza tudnák kapcsolni az elektromágneses mezőt? – kérdezte, tartva magát Trish eredeti tervéhez. - Sajnos a tartalék generátorunknak van némi holtjátéka – válaszolta Sato parancsnok. – Nem tudjuk azonnal reaktiválni a mezőt. Zak a fogait csikorgatta. - Vettem, parancsnok. A Maze kilép! - Az Erő legyen önökkel, Maze! – köszönt el Sato parancsnok. Zak gyorsan nyitott egy másodlagos sávot, és behangolta a Trish által kért jeladó frekvenciát. Ezután kinavigálta a hajót a hangárból, majd elfordult vele, hogy a tatját mutassa a még mindig a közelben várakozó Gozanti könnyűcirkálónak. A férfi ráadta az összes energiát a hátsó védőpajzsra, majd betáplálta a Takodanát a navikomputerbe. A könnyűcirkáló azonnal mozgásba lendült, és üldözőbe vette a teherhajót. A Maze megrázkódott, ahogy a Gozanti tűz alá vette a hátsó részét. Zak ellenőrizte az energiaértékeket. A pajzsok már csak 65 százalékon voltak. A naviszámítógép még mindig kalkulált. Ekkor egy újabb hajó lépett ki a hipertérből. Zak először nem akart hinni a szemének. Egy krém színű, IPV-2C típusú, lopakodó korvett volt az. A férfi tudta, hogy a klónháború idején a Köztársaság használt ilyen hajókat, és Zak személyes tapasztalatokat is szerzett az egyik ilyen korvettről még a Birodalom regnálása alatt. Ez a hajó ugyanakkor nem a Carrion Spike volt. A Gozanti nekilendült egy újabb támadásnak. A Maze pajzsai már csak 20 százalékon üzemeltek. A navikomputer éles hangon jelezte, hogy végzett a számításokkal. Zak egy kósza pillanatig még figyelte, ahogy az IPV korvett megközelíti a Zeta-5 orvosi állomását, majd sietősen elfordította a Maze hiperhajtómű kapcsolóját, és belépett a hajóval a hipertérbe. Drax tehetetlen dühvel figyelte, ahogy az Allanar N3-as teherhajó belép a hipertérbe. A férfi tudta, hogy milyen súlyos következményekkel járhat, ha szem elől téveszti lányt. Ráadásul, ha mindez nem lett volna elég, a rendszerben megjelent egy új, ismeretlen lopakodó korvett is. Drax elhúzta a száját. A Punisher, amely az imént még a hangár környékét felügyelte, a teherhajó üldözése közben messze eltávolodott a Zeta-5-től, így az ezredesnek jóval hosszabb utat kellett megtennie a kompjával, mint ahogyan azt tervezte. A férfi türelmetlenül beletúrt a hajába. Mindenképpen meg kellett volna tudnia, hogy Ferra pontosan kiknek beszélt az Illumról. Kizárólag így varrhatta volna el az összes megmaradt szálat. De most, hogy az Allanar teherhajó a lánnyal a fedélzetén elmenekült, Drax szívébe egyre erőteljesebb rettegés költözött. Hux világossá tette, hogy mi vár rá, ha elbukik. És jelenleg nagyon közelállt a bukáshoz. - Ezredes, hall minket? A Punisher kommunikációs tisztje jelentkezett. Drax kelletlenül közelebb hajolt a komp komlinkjéhez. - Tisztán, Punisher. Felvették már a kapcsolatot a korvettel? - Negatív, uram. Ismeretlen hajó, és nem reagál a hívásainkra. A férfi agya lázasan járt. A korvett jelenléte semmiképp sem jelenthetett jót. - G’alag’radgas bejelentkezett már? - Nem válaszol a hívásra, uram – válaszolta érzelemmentes hangon a kommunikációs tiszt. – De továbbra is tisztán vesszük a követőjelet a teherhajóról. Drax felkapta a fejét. - A követőjelet? – kérdezett vissza gyanakodva. - Igen uram, a lányba rejtett jeladó továbbra is sugároz. A teherhajó a Takodana felé tart – hangzott a határozott válasz. – Ha bedokkol, szinte azonnal ugorhatunk mi is. Drax értetlenül nézett maga elé. Miközben robotpilótára kapcsolta a kompot, megpróbálta összerakni magában az elmúlt egy óra eseményeit. Biztos volt benne, hogy a nyomkövető, amit a vizsgálóig követett, valóban megegyezett a kislány karjába rejtett eszközzel. Azt viszont Drax sajátkezűleg – egész pontosan a saját lábával – iktatta ki. Akkor viszont mégis hogyan sugározhatja a jelet a teherhajó? A testes férfi úgy tűnt, kimenekítette a lányt, de a gyerekben csak egy jeladó volt, az viszont tönkrement. Drax agyában egy figyelemreméltó gondolat fogant meg. - Amíg az állomáson voltam, nem vesztették el a jelet egy kis időre? – érdeklődött a komlinken. - De, ezredes – jött a vontatott felelet némi szünet után. – Ellenőriztem a naplózott fájlokban, közel tizenöt percre valóban megszűnt a jel. Drax mosolyra húzta a száját. - Ez csak egy csel, Punisher – közölte elégedetten a komlinken. – A kislány még mindig az állomáson van. Sato parancsnok nyugtázta a korvett adását, és bontotta az adást. Trish kapitány terve továbbra is kivitelezhetőnek tűnt. - Pearl kommunikációs tiszt, sikerült elérnie Bryan első tisztet? - Negatív, parancsnok – válaszolta nyugtalanul a férfi. - Azért csak próbálkozzon. Sato idegesen csücsörített. Rájött, hogy hibázott, amikor úgy döntött, hogy az első tiszten keresztül tartja a kapcsolatot a Maze kapitányával. - Pearl, nyissa vissza a korvett sávját! A kommunikációs tiszt eleget tett a kérésnek. - Elegant Diplomacy, itt Sato parancsnok. Értesítené a közös barátunkat, hogy megadtuk Önöknek a dokkolási engedélyt? - Az illető nem a barátom – jött a gúnyos felelet a vonal túlsó oldaláról. – De szólok a nőnek. - Köszönöm – nyugtázta Sato. – Egyúttal megoszthatná vele a frekvenciánkat. - Feltétlenül – vágta rá az Elegant Diplomacy kapitánya némi vitriollal a hangjában. Sato elhúzta a száját. Nem tudta, hogy ki ez a férfi, de egyáltalán nem bízott benne. Amikor Trish beavatta a tervébe, nem konkretizálta, hogy kitől vár segítséget, és azt sem, hogy egy IPV-2C lopakodó korvettre kell számítaniuk. Így, hogy a parancsnok nem tudta közvetlenül elérni a Maze kapitányát, gyanakvó volt az ismeretlen hajóval szemben. Ráadásul a korvett felvetett egy másik aggályos kérdést is. A parancsnok őszintén remélte, hogy a hajónak nem okoz majd gondot a dokkolás, a Zeta-5 hangárjait ugyanis jóval kisebb hajókra tervezték, mint a közel száz méter hosszú lopakodó. - A Maze sikeresen hipertérbe lépett! – közölte a Bryan első tiszt helyét ideiglenesen átvevő Hudson közlegény. A vörös hajú fiú még Bryannél is fiatalabb volt. Sato nyugtázta a hírt, és várakozva összeérintette az ujjait. Ha jól sakkoztak, akkor a Gozanti hamarosan követni fogja a teherhajót. Ha viszont nem… - A Gozanti könnyűcirkáló irányt változtatott – jelentette idegesen Hudson. – A jelek szerint visszatér a hangárhoz. Ennyit a tervről, gondolta bosszúsan Sato. Nem vették be a trükköt. Pedig nem volt rossz elgondolás. Trish eredetileg abban bízott, hogy a komppal érkező támadók átkutatják a lövéseket leadó Maze-t, és jeladót rejtenek el benne. Ám amikor a kapitány rájött, hogy Ferra testében van a nyomkövető, módosította a tervet. Úgy tűnt azonban, a teherhajó hiába sugározta a jeladó frekvenciáját, a Gozanti rájött a cselre. - Hívás a belső csatornán, Bryan első tiszttől – jelentette Pearl. Sato megkönnyebbülten megnyitotta a vonalat. A parancsnok meglepetésére azonban Trish hadaró hangja csendült fel az irányítóközpontban. - Sato parancsnok! Mondja, hogy sikerrel jártunk. - Sajnálom – válaszolta csalódott hangon Sato. – A Gozanti nem követte a Maze-t. A vonal túlsóoldaláról nyomdafestéket nem tűrő káromkodás hallatszott. - Bocsánat – szabadkozott aztán a kapitány. Hangjába a bosszúság mellé jó adag fájdalom is vegyült – Nekem is rossz híreim vannak. Bár az egyik támadó halott, de Bryan első tiszt, Howler tizedes és Cran közlegény is elestek. Részvétem, parancsnok. Egyszerre néma csönd támadt az irányítóközpontban. Sato megint magán érezte az emberei tekintetét. A nő olyannyira lefagyott, hogy hirtelen semmit sem tudott reagálni a hírre. Hosszú másodpercekig néma maradt a kommunikátor. Végül Trish kapitány bizonytalan hangja törte meg a csendet. - Sato parancsnok, hallotta, amit az imént mondtam? - Igen – felelte halkan a nő. – Vettem, kapitány. Satonak fogalma sem volt, hogy mit mondjon a beosztottjainak. Boluba szakaszvezető halálát követően további három embert vesztettek el az ő döntése miatt. Három életerős férfit. Volt köztük odaadó családapa, ígéretes tehetség és ellentmondást nem tűrő harcos. És ami még fontosabb: mind jó emberek voltak. A parancsnok legszívesebben kiviharzott volna az irányítóból, de tudta, hogy továbbra is számítanak rá az emberei. Azok, akiket halálos veszélynek tett ki egy ismeretlen kislány miatt. Sato lenémította a komlinket, miközben megpróbálta összeszedni a hangját. - Tudom, hogy most mindannyian megrendültünk – szólt halkan, miközben végignézett az emberein. – De muszáj a feladatra koncentrálnunk. És ha ennek vége… amikor vége – javította magát – közösen fogunk szembenézni a veszteséggel. A beosztottjai némán tudomásul vették a parancsot, és lassan mindenki visszafordult a saját monitorja felé. Satonak, aznap sokadjára, ismét eszébe jutott az édesapja. Amikor az egész elkezdődött, biztos volt benne, hogy az apja büszke lenne rá a döntése miatt. Őszintén hitt benne, hogy a veszteség ellenére ez továbbra is igaz, de fel nem foghatta, hogy Jun Sato hogy volt képes elszámolni a lelkiismeretével az ehhez hasonló helyzetekben. Mert Arvin Sato parancsnok pillanatnyilag úgy érezte, hogy képtelen rá.

Azért Ghorn nem hülye. Az, hogy Trish csak úgy átadta neki a dobozt két dolgot jelenthet: a) Trish ennyire hülye (amire eddig nem volt jel) b) valamit forral. És ha lelövi, miközben a b) opció játszik be, akkor csúnya meglepetés érheti. Az aqualisht kinyírhatta könnyedén, mert ismerte a fickót és a szándékait is, Trisht viszont még nem ismeri ennyire. Miután Trish előadja a bekészített válaszát (Kanata), utána Ghorn megkönnyebbül, és tudja, hogy innentől kezdve Trish halott, tehát kimutathatja felé a vélt intelligencia fölényét. Ezért árul el némi infót (nem mindent ugyebár) arról, hogy mi is történt a háttérben. Szerintem pont az lenne a gáz, ha egyszerűen csak lepuffantaná a nőt, mert ahhoz még túl keveset tud Trishről, hogy ezt csak úgy megtegye. Pont úgy akartam, hogy az egyik a bal, a másik a jobb, majd átírom, valahogy rosszul maradt benne. A katonai részbe most külön nem megyek bele, látom, hogy itt bőven akad min finomítani (finoman szólva. ) Ugye ez azért fontos, mert ha tudná a férfi beosztását, sejthetné, hogy nem fogják hátrahagyni. Üzenhet, ha eljut hozzá az info, hogy a Gozanti ismét befogta a követő jelet. De igen, ezt a részt lehetne egy kicsit finomítani, mondjuk azzal, hogy kiveszik Ferrából a követőt, de nem hagyják hátra, a követőt odaadja Zaknek Trish, a kislányt pedig még a terv kivitelezése előtt meglátja a Niktó, így besül. Lehet majd átalakítom. Arra gondolt Trish, hogy ha a Maze távirányítással rálő a landolókra, akkor a) ott kezdik el a kutatást (hiszen onnan jöttek a lövések) b) ha átkutatják és nem találnak ott senkit, akkor B tervként a támadók elrejtenek egy jeladót a Mazeben (ha már úgy is ott vannak), arra az eshetőségre, ha esetleg mégis meglógna előlük Trish és Ferra. Amivel Trish nem számolt az az, hogy Ferrában jeladó van ezért 1) nem kutatják át a Maze-t, mert eleve tudják, hogy nem ott van a kislány 2) épp ezért jeladót sem kell elrejteni a hajóban (mert már van egy jeladójuk, a kislányban). Mert rossz vesztes. Zak csak a hangár főbérlője. Erre igyekeztem figyelni. Igen, ahogy haladunk előre, ez majd egyre inkább előtérbe fog kerülni. De nem feltétlenül ebben a könyvben. Köszi a javítást a nehézfiúkra Rog! Ezzel kapcsolatban pedig: A szánakozás azért van ott, mert Zak épp hogy azért tette fel a pénzt, hogy elveszítse. Ugye mondja is, hogy meg akart tőle szabadulni. Nem tudom ismered-e azt az érzést, amikor mindenképpen meg akarsz szabadulni valamitől (mondjuk egy "elátkozott" pénzről), de a sors furcsa fintora miatt csak azért is nyersz. Ezért volt a szánakozás, mert Zak egy olyan élethelyzetben volt, amikor a nyeremény nem siker volt neki, hanem valamilyen szempontból kudarc.

Nekem fel se tűnt a változás, az agyam auto ugrott a régebbi struktúrára. Jó volt amúgy a kronos is, de ez meg évtizedekig volt használva, szóval jöhet bármelyik. Harmadik már ne legyen.

Szerintem sokan vagyunk így! Nincs valakinek fórumon kívüli kontaktja hozzá esetleg?

Nem is tudom, hogy hol lenne a legmegfelelőbb helye ennek... szerintetek az ÚK által képviselt és Mon Mothma által kezdeményezett demilitarista felfogás gúnyolja a pacifizmust? Tekinthetjük úgy, hogy görbe tükröt tart azok elé, akik szerint az a megoldás mindenre, hogy "le a fegyverekkel"? Amerikában amúgy is nagy vita övezi a fegyvertartást, így kívülről sokszor tűnik őrületnek, ami ott zajlik a fegyverekkel való visszaélés kapcsán... szerintetek az ÚK és Mothma post-birodalmi érára datálódó demilitarizációs törekvései adhatnak egyfajta muníciót az USÁ-n belül, hogy "na látjátok, mégis csak jó az, ha nem mondasz le önként a fegyverekről és a fegyvertartási jogaidról"? Persze a Star Warsban Mothma nem a civileket fegyverezi le, de mégis érzek egyfajta áthallást, és rejtett üzenetet itt.

@Dzséjt @Wilde fogok majd reagálni bővebben, csak most nagyon betett a munka eddig a héten. De addig is, jöjjön a következő fejezet. 19. FEJEZET CANTONICA AKKOR - Látja ott azt a vastag kábelkorbácsot? – Zak egy pár méterre lévő drótkötegre mutatott a Maze elülső rakterének az egyik sarkában. Trish kissé fáradtan bólintott. Már egy hete megállás nélkül dolgoztak a hajón, és a nő úgy érezte, sohasem lesz vége a javítási munkálatoknak. - Fogja meg a szabadon lógó végét, és illessze bele a fali panel csatlakozójába! A nő kissé hitetlenkedve Zakre nézett. A férfi intett a fejével, hogy komolyan gondolja. Trish felvette a kábelkorbácsot, és megpróbálta megkeresni a hozzátartozó dugaljat. Némi keresgélés után meg is találta, és beleillesztette a drótköteget. - Ne abba! – fedte meg Zak türelmesen. – A kábelkorbács szabad végének az oldalán van egy kicsi pluszjel, látja? - Persze hogy látom, nem vagyok vak! – bosszankodott Trish. Utálta, ha hülyének nézik. – A csatlakozón, amibe illesztettem, meg egy mínusz van. - Na látja. Ezért nem abba kell dugni. - Tessék? – replikázott kissé idegesen a nő. – A pozitív taszítja a pozitívat, nem? Ezért dugtam a negatívba. Zak sóhajtott egyet. Trish biztos volt benne, hogy előbb-utóbb elfogy a férfi türelme. Egy hét ide vagy oda, ha szerelésről volt szó, még mindig inkább lassította a férfit, minthogy a hasznára lett volna. - Nem, a pluszjel azt mutatja, hogy a kábelkorbácsot a pozitív tengelyen kell polarizálni. - Érthetően mondja! – vakkantotta vissza a nő. - A pozitívba kell dugni – fordította le Zak. Trish kirángatta a köteget a rossz csatlakozóból, és átdugta a mellette lévőbe. A Maze pilótafülkéjében egy csapásra bekapcsolódott a belső világosítás. - Na látja – mondta a férfi, és letörölt egy izzadtságcseppet a homlokáról. A nő fejcsóválva visszasétált Zak mellé. - Nem megy ez nekem – morogta elégedetlenkedve. - Dehogynem – felelte biztatóan a férfi. Trish felvonta a szemöldökét. - Na jó, tényleg nehéz eset, de adjon neki időt – finomította a véleményét Zak. – Van, akinek veleszületett érzéke van hozzá, és rögtön ráérez. Másoknál az alapoknál kell kezdeni. - Maga igazán türelmes ember, Zak – állapította meg Trish. A férfi lebukott az egyik szerelőaknába, és onnan válaszolt. - Én csak… mondjuk úgy, hogy nem szokásom feladni. Trish letérdelt az akna széléhez, és lenézett a lyukba. - Zak, nem akar csatlakozni hozzám? - Azt hittem, maga csatlakozott hozzám – dörmögte a férfi. - Nem úgy értem… ha kész lesz a hajó. Még nincs legénységem. Zak elgondolkodva felnézett a munkálatokból. Meglepett tekintete összeakadt a nőével. - Igazán megtisztelő, hogy rám gondolt, de… - Hagyjuk a mellébeszélést – legyintett Trish. – Maga kiváló ezermester. Én, ha évekig tanulom sem fogom tudni karbantartani a Maze-t. Jól jönne a segítsége. Megfizetném. A férfi nem válaszolt azonnal, helyette visszafordult a kapcsolótáblához, és rögzített rajta egy új panelt a hidrokulccsal. - Engem ideköt az életem – mondta elgondolkodva. – Ez a hangár. A munkám. - De nincs családja. Vagy ha van, hát maga a legrosszabb családfő, akit valaha láttam! – csipkelődött Trish. – Másból sem áll a napja, minthogy a hajómat javítja, aztán Tevraki whiskyt vedel a közeli kocsmában. Utána kezdi az egészet elölről. Nem akar ennél többet? Nem akarja látni a galaxist? Zak megint felnézett az aknából. Trish most először látta, hogy a tekintetébe némi szomorúság vegyül. - Nem – jelentette ki határozottan. – Láttam én már eleget belőle. Trish érezte, hogy a háttérben lapul valami, talán egy kényes téma, amiről a férfi nem szívesen beszél. - Kicsoda maga? – bukott ki a kérdés a nőből. - Jelenleg az, aki megjavítja a maga hajóját – válaszolta egykedvűen a férfi. - Nem így értettem… - Tudom, hogy értette! – szólt közbe erélyesen Zak. A válasz valószínűleg csattanósabbra sikerülhetett, mint amilyennek szánta, mert kissé szégyenkező arcot vágott utána. – Nézze… ne haragudjon. Nem akartam magára ripakodni. De nem dolgozhatnánk inkább? Trish az ajkába harapva bólintott. A kaszinókon kívül rekedt Canto Bight-i csehók mindegyike osztozott egy közös vonásban: tilos volt bárminemű szerencsejáték. A vendégek ezekbe a sötét lebujokba kizárólag azért érkeztek, hogy leigyák magukat, lehetőleg anélkül, hogy bárki is el akarná nyerni az utolsó fillérjeiket. Trish is hasonló céllal lépett be a Kék Oázis névre keresztelt kocsmába. A kora reggeli óráktól folyamatosan dolgoztak Zakkel a hajón, és szinte minden testrésze sajgott már a fájdalomtól. A Kék Oázisnak egy nagy előnye volt a többi kocsmával szemben: közelebb volt a 26-E platformhoz, mint bármelyik másik. Ezt leszámítva, túl sok minden jóra nem számíthatott az ember. Trish rendelt magának egy rumot a helyi pincérdroidtól, aztán leroskadt az egyik hatszemélyes bokszba. Zaket is meg akarta hívni egy italra, de a férfi egyéb teendőire hivatkozva elutasította a meghívást. A droid kihozta a rumot, Trish pedig gyorsan leküldte az italt. Olyan erős volt, hogy szinte szétégette a torkát, de a nőt nem érdekelte; kért rögtön egy újabb kört. Legszívesebben úgy kiütötte volna magát, hogy arra se emlékezzen, hogy hívják, de tudta, hogy a következő nap folytatniuk kell a Maze javítását. Trish már épp kezdte meggyőzni magát, hogy mégis csak ideje mocskosul lerészegedni, amikor meglepetésére egy borostás férfi telepedett le a boksz szemben lévő székébe. Az arca furán ismerősnek tűnt… épp csak ezúttal hiányzott róla valami. Egy kalap. A Maze előző tulajdonosa ült vele szemben. Trish gyomra összerándul. - Maga mit keres itt? – kérdezte kissé kapatosan. - Ezt én is kérdezhetném – válaszolta arrogánsan a borostás fickó. – A legutóbb nem hiszem, hogy bemutatkoztunk volna egymásnak. Travis vagyok. Travis Dale. - Trish – felelte kimérten a nő. - Csak simán Trish? - Csak simán Trish. Travis elmosolyodott. - Maga aztán rendesen beleköpött a levesembe, Trish – folytatta könnyednek szánt hangon. A férfi szája még mindig mosolygott, de a tekintete jéghideg volt. - Ennek igazán örülök – bólintott a nő. – Nem hagyna magamra, Travis? Mint látja, épp próbálom magamat leinni. A férfi arcán a mosoly vicsorgássá alakult. - Mit akar kezdeni a hajómmal, Trish? Miért nem mondott le róla, mint a többiek? Az egy ócskavas. - Már nem a maga hajója – emlékeztette Travist a nő. – Tiszta játékkal elnyertem. - Csalt – sziszegte a férfi, és haragosan rácsapott az asztalra. A csehóban egy pillanatra az összes szempár rájuk szegeződött. Aztán folytatódott minden tovább úgy, mintha mi se történt volna. - Higgyen, amit akar – mondta Trish, majd feltápászkodott az asztaltól. Travis a válla után kapott, és erőszakkal visszanyomta a székbe. - Ezért fizetni fog! – hörögte, és egy pengét rántott elő a zsebéből. Trish reflexszerűen hátrahőkölt a boksz legtávolabbi pontjáig. - Valami probléma van? Trish, akárcsak a támadója, az új hang felé fordította a fejét. Zak állt ott, néhány termetes, helyi nehéz fiúval a háta mögött. Trish még sosem örült ennyire a férfinak. - Maga? – hördült fel Travis, majd egy gyors mozdulattal visszadugta a vibrokést a zsebébe. – Semmi köze ehhez, dokkmunkás! - Ó, de nagyon is van – válaszolta rendíthetetlen nyugalommal Zak. – Látja mögöttem ezeket a srácokat? A hölgynek dolgozunk. Legyen észnél, Travis. Trish próbált úgy tenni, mintha nem most látná először a Zak mögött sorakozó izmos férfiakat. - Az egész a maga hibája! – fortyant fel Travis, Zaknek címezve. – Az volt a dolga, hogy eltántorítsa a tulajdonosokat, nem az, hogy helyrehozza a hajót! - Téved – emelte fel a hangját a férfi. – Az én dolgom mindössze annyi volt, hogy tároljam a hajóját és megmutassam az új tulajdonosainak. - Ezt még megbánja – hörögte Travis, majd gyűlölettől izzó tekintetét visszafordította Trish felé. – És maga is. Travis sarkon fordult, és kirontott a Kék Oázisból. Trish kifújta az addig benntartott levegőt. - Jól van? – kérdezte Zak aggódva. - Persze – vágta rá Trish, de a hangja még mindig remegett kissé. A férfi rendelt maguknak még egy kör italt, majd letelepedett a nő mellé a bokszba. - Örök hálám a haverjainak – dörmögte Trish, miközben a fejével a bárpultnál iszogató nehéz fiúk felé intett. - Nekik? – Zak hátra fordult, és ő is szemügyre vette a nemrég még mögötte álló alakokat. – Hazudnék, ha azt mondanám, ismerem őket. De ha egy nő bajban van, a hozzájuk hasonlókra mindig lehet számítani. A pincérdroid ismét megérkezett az italokkal. Trish ezúttal is egyből ledöntötte a kapott Kowaki rumot. Az italtól kirázta a hideg. - A legjobb szíverősítő – bólintott Zak, majd ő is felhörpintette az italát. – A múltkor kérdezte, hogy ki is vagyok valójában. Még mindig akarja tudni? - Hogyne. Zak megköszörülte a torkát. - Régebben egy szervezetnek dolgoztam. Nem volt éppenséggel legális, de elég jól fizetett. - Egy szervezetnek? - Valószínűleg hallott már róla. Úgy hívták, Vörös Hajnal. Trish kitátotta a száját. Majd becsukta. Mondani akart valamit, de úgy érezte, a torkára fagyott a szó. - Hát igen, ez érthető reakció – szólt komoran Zak. – Elsősorban csempészésben utaztam, de néha más jellegű feladataim is voltak, ha érti mire gondolok. Trish jelezte, hogy érti. - Az egyik alkalommal félresiklott a munka… és hát a Vörös Hajnal sohasem a második esélyről volt híres – a szavak hatására fájdalmas árnyéka vetült a férfi arcára. – Volt egy feleségem, Becca. Elrabolták az otthonunkból, és megölték. - Sajnálom – felelte a nő együttérzően. Egy ideig mindketten hallgattak. - Már nagyon rég történt – mondta végül Zak. – Miután meghalt, egy darabig a nyomomban voltak, én pedig… bosszút akartam állni. De végül meggyőztem magamat arról, hogy az nem hozná vissza a Beccát. Trishnek nem jutott eszébe semmi értelmes mondat, így inkább csak egyetértően hümmögött. Zak sóhajtott egyet, és elrévedt a tekintete a nő feje mellett. - Egy darabig bujkáltam. Elég sokáig, ami azt illeti – magyarázta a férfi. – Aztán a Vörös Hajnalnak befellegzett. Nem maradt senki, akinek fontos lett volna a halálom. Egyre merészebb lettem. A pénzből, amit a munkákkal szereztem, eljöttem ide. Meg akartam tőle szabadulni. Szentül hittem, hogy el vagyok átkozva. A kaszinóba mentem és… - És még többet nyert? – kérdezte szánakozva Trish. Zak bólintott. Szemlátomást kissé mulattatta a helyzet iróniája. - Megszereztem a hangár bérleti jogát. Azóta itt élek. A férfi várakozóan Trishre nézett. - Most maga jön. A nőt váratlanul érte a kérés. - Hogy érti? Zak felhorkant. - Ó, ne kéresse magát. Épp most meséltem el az életem történetét. Maga meg le akar rázni, mint koréliai kopó a vizet? Trish az ajkába harapott. Abszolút nem érezte készen magát ilyesmire. - Én egészen fiatalon a magam ura lettem – válaszolta vontatottan. – Kiderült, hogy elég tehetséges énekes vagyok, amiből egész jól megéltem. Fellépések különböző lebujokban, ilyesmi. Zak meglepetten csettintett a nyelvével. - Aztán… pár éve… elvesztettem a hangom. Azóta keresem a helyem a galaxisban. Fuvarozóként dolgoztam az elmúlt időszakban, főként egy barátom hajóján. Zak összeszűkült szemmel méregette a nőt. - Van bármi, ami igaz ebből? Trish felháborodást színlelt. - Az egész! – replikázott tettetett dühvel. A férfi az üres poharára nézett, majd csóválni kezdte a fejét - Ha legénységet akar, ennél jobban kell hazudnia – dohogott, majd rendelt maguknak még egy kört.

Teljesen jogos felvetés. Amit fontos tisztázni, hogy Trish nem tudja, hogy a támadó pontosan kicsoda, így arra apellál, hogy ha sikerül őket elszeparálni a Gozantitól, talán sikerül rávenni a Gozantit Zak követésére és a támadó hátrahagyására (az időtényező miatt). Ha pedig a Gozanti nem figyelte árgus szemekkel a jeladót, akkor talán nem fog nekik feltűnni a trükk. Szóval a terv annyi, hogy Zak elhúz a kamu Ferrával, a támadót feltartóztatják a hangárban, a Gozanti üldözőbeveszi a Maze-t, és majd követi őket a hiperűrben a jeladó miatt. Azt még hozzátenném, hogy ez csak a nő rögtönzött terve, mert eredetileg nem számolt azzal, hogy Ferrában van a jeladó így azt remélte, hogy alapból tesznek egyet a Maze-be a hangárban, de ez nem történt meg (érthető okokból). Hogy ebből a tervből mennyi fog megvalósulni, az már más kérdés.

Köszi szépen @Rog javítottam ezeket! A niktó neve egy helyen tárgyasan volt ragozva, aztán úgy maradt. Ezeket is átírtam, t nélkül helyes. Ami Trish tervét illeti, a nyomkövető eltávolításával csak időt akart nyerni, hogy Zak beérhesse őket, és elindulhasson az elterelő hadművelet. Ennél fogva a nyomkövetőt a kiszedése után a korábbi orvosi szobában hagyni egy szándékos, időnyerő húzás volt.

Igen, szerintem is reális volt akkor a hozzáállásunk. Anakin tanítványa is nagyon erőltetettnek hatott pl. de most már tök jól illeszkedik; megszoktuk.

Zseniálisak ezek a 2007-es hozzászólások. Szerencsére milyen jól sült el végül, bár tény, hogy nem a mozifilm volt a legerősebb eleme a sorozatnak.

Egy kis crossover.

Na várjunk, akkor én most lehet kicsit lemaradtam. A Celebrationön 3 filmet jelentettek be: Én eddig azt gondoltam, hogy a Mando+Grogu film az a Mandoverse lezárós film a fenti háromból. Ezek szerint ez nem igaz, és ez egy 4. film projekt, a másik 3 mellett? És a Mando lezárós film majd csak ezután jön?

18. FEJEZET ZETA-5 MOST Zak feszülten figyelte a hangárajtón megjelenő, egyre hosszabb fénycsíkot. Nagyon remélte, hogy a terv ezen részére nem fog sor kerülni, de ahhoz szükség lett volna a Maze összes fegyverének távoli aktiválására. Így is sikerült kiiktatnia két támadót a négyből, ami egész jó aránynak tűnt, de nem elég jónak. Howler tizedes idegesen fogást váltott a karabélyán. A férfi hamu szürke arccal meredt a hangárajtóra. Zak egy biccentéssel megpróbált lelket önteni a férfiba. A tizedes viszonozta a gesztust, majd megtörölte a kezét a kékes-szürke egyenruhájában. A tizedes mögött a beosztottja, Cran közlegény várakozott, aki sokkal kevésbé tűnt zaklatottnak. Zak, neki is küldött egy lazának szánt intést. A férfi egy félmosollyal reagált. Így hárman várakoztak a szűkös keresztfolyosóban, és Zak őszintén remélte, hogy ép bőrrel megússzák az összecsapást. Az állomás fényei a folyosó ezen részén halványan derengtek csak a tartalékgenerátor miatt. A támadók mély, búgó hangú lézervágója lassan egy teljes kört írt le a páncélozott hangárajtón. Zak előre szegezte az A280-as karabélyát és várt. Az eszköz búgása egyszerre abbamaradt, majd a kivágott ajtó darab hatalmas puffanással a padlón landolt. Zak kikémlelt a fedezéke árnyékából. Egy apró gömbszerű testet látott pattogva végiggurulni a folyosón. - Hődetonátor! – ordította a férfi, majd megpróbált olyan gyorsan olyan messzire rugaszkodni, amennyire csak tudott. Gyors reflexei révén a hangárfolyosóra merőleges mellékátjárón jó öt métert tudott távolodni, amikor a robbanás a földre taszította. Az állomás megrázkódott a gránáttól, Zak pedig bebukfencezett egy, a hangárfolyosóval párhuzamos átjáróba. Lövések vészjósló hangjai hallatszottak a távolban. Zak az ugrástól ugyan kissé beverte a fejét, de ezt leszámítva nem sérült meg. Gyorsan talpra állt, és az A280-asát maga előtt tartva közelebb lopózott a hangárfolyosóhoz. A lövések hirtelen elhallgattak. A férfi elővette a rövid hatótávolságú komlinkjét. - Trish, hallasz? - Tisztán, Zak – válaszolta a nő, kissé lihegve. Zak egy kissé elcsodálkozott. - Mentek valahová? Neked nem az irányítóközpontban kéne lenned? - Változott a terv – hadarta a nő. – Nálatok mi a helyzet? - Trish, hődetonátor volt náluk – felelte keserűen Zak. – Esélyünk sem volt. Most próbálom kideríteni, mi történt Howlerrel és a társával. A férfi beszéd közben folytatta a lopakodást a detonáció helyszíne felé. A két támadónak nyoma sem volt. Howler tizedes és Cran közlegény viszont holtan hevertek a folyosó padlóján. Zak dühében beleverte az öklét a falba. - Mi volt ez? – kérdezte idegesen Trish a vonal túlsó végén. - Csak az öklöm – morogta Zak, majd szomorúan beszámolt a fejleményekről. - Dank farrik! – fakadt ki a nő. Egy darabig néma maradt a komlink. Aztán kissé remegő hangon Trish ismét megszólalt. - Zak! Ide kéne jönnöd! G’alag’radgas Rin vérszagot érzett. A mögöttük hagyott két hulla kiváló előjel volt a nap további részére, és biztosra vette, hogy sikerrel járnak ezen az isten verte állomáson. Utálta, ha a bolondját járatják vele, de az a nő csúnyán megfizet majd azért, amit a Kafrene gyűrűn tett. A niktó megigazította a karpereceit, és követte Drax ezredest. Nem kedvelte a férfit, de ebben nem volt semmi személyes. Egyetlen embert sem kedvelt, mert nem bízott bennük. De Drax ebben a helyzetben a szövetségese volt, és a niktó ennek megfelelően kezelte. G’alag’radgas a niktók Kajain'sa’ alfajába tartozott, így már kölyökként megtanulta, hogy kizárólag a sajátjaiban bízhat. A szülőbolygóján, a Kintanon már 5 évesen átesett a beavatási ceremónián, amelynek a lényege a túlélés volt ellenséges vonalak mögött. G’alag’radgas a saját bőrén tapasztalta meg, milyen az, ha olyas valakiben bízik meg, akiben nem lett volna szabad. Drax megállt mellette, és elővette a hordozható konzolját. Egy pár másodpercig a kijelzőre meredt, majd jelezte, hogy balra kell fordulniuk. A niktó vicsorított az izgatottságtól. Egyre erőteljesebben érezte, hogy közelednek a prédához. G’alag’radgasnak nem számított, hogy ki a célpont, csak egy dolog érdekelte: mi hamarabb leteríteni az áldozatot, akinek az elfogásával megbízták. A törzse, amely időtlen idők óta szolgálta a huttokat, már egészen kicsi korában belé nevelte, hogy csak a siker számít, mert az dönti el, hogy életben marad, vagy elpusztul. Az ár mellékes. G’alag’radgast épp ezért teljességgel hidegen hagyta, hogy a célpont egy ember gyerek. A küldetés az küldetés, a préda pedig préda… a vadász pedig vadász. A gyerek és a nőstény, amelyik védelmezte, megszégyenítette őt és az alárendeltjeit a Kafrene gyűrűn. A niktó számára csak egyetlen tett jelenthetett mindezért elégtételt: ha megöli őket. Tudta, hogy a kislány tabu – élve kellett elfogniuk, ezért sem robbanthatták szét az egész állomást – de a nő… nos, ő szabad préda volt, és G’alag’radgast magának akarta a megtiszteltetést. Az ezredes ismét ellenőrizte a kijelzőjét, majd jelezte a niktónak, hogy álljon meg. G’alag’radgast türelmetlenül felhördült. Tudta, érezte, hogy az áldozata valahol a közelben lapul, és rendkívül feszélyezte, hogy várnia kell. - Valaki követ minket – suttogta Drax. A férfi sérült combját egy bakta kenőcs fedte, amit G’alag’radgast már az induláskor gondosan az eszébe vésett. Tudta, hogy az ezredes a szövetségese, de azt is, hogy a szövetségek bármikor felbomolhatnak, és akkor minden plusz információ jól jöhet ellenük. A niktó beleszagolt a levegőbe. Ha követi őket valaki, biztos, hogy megérzi a szagát. Ám végül nem az orra, hanem a füle segítette ki. Óvatos léptek hangját hallotta az egyik merőleges mellékfolyosón. Jelezte Draxnek, hogy honnan hallja a hangokat. A férfi megrázta a fejét. - Nem számít – mondta határozottan. – A lány a lényeg. A niktó bólintott. Bárki mászkált is a háta mögött, nem ő becstelenítette meg a gyűrűn. Neki a nőre és a gyerekre kellett fókuszálni. Az ezredes rámutatott egy távoli ajtóra az egyik átellenes folyosón. - Ott rejtőznek – mondta a férfi, majd puha léptekkel elindult a szoba felé. A G’alag’radgast követte. Idegesen megérintette az egyik homlokcsúcsát. A zsigereiben érezte, hogy valami nem stimmel. A szaglása azt súgta, hogy a célpontok már távoztak a helyiségből. - Nem ott vannak – közölte határozottan Draxszal. Az ezredes leintette, és a kijelzőre mutatott. - A nyomkövető onnan küldi a jelet – válaszolta magabiztosan a férfi, és tovább közelített az ajtóhoz. G’alag’radgas azonban tudta, hogy neki van igaza. Lelassította a lépteit, és hátrafelé figyelve fedezte az ember férfit. Az ezredes elérte a szoba ajtaját. Feloldotta a zárat, és bedobott a szobába egy villanógránátot. Várt pár másodpercet, majd a fegyverét előre szegezve berontott a helyiségbe. A niktó nem követte, mert pontosan tisztában volt vele, hogy felesleges lenne. Drax bő egy percet töltött a szobában, majd a tenyerében egy apró, kissé véres tárgyat szorongatva tért vissza a folyosóra. - Kiszedték a nyomkövetőt! – hörögte, és üvöltve földhöz vágta, majd eltaposta az eszközt. Fekete csizmája alatt a nyomkövető darabjaira tört. G’alag’radgast türelmetlenül megrázta a fejét. Beleszimatolt a levegőbe. A szaglása csalhatatlanul jelezte, hogy a préda merre távozott a helyiségből. - Erre! – morogta Draxnak, majd elindult a szemközti folyosó felé. Trish behúzta Ferrát a Bryan első tiszt által mutatott helyiségbe. A fiatal férfi gyorsan felülírta az ajtó automatikus zármechanizmusát, és halkan, kézzel zárta be maguk mögött a bejáratot. Trish megvizsgálta Ferra kezét. Óvatosan a baktatapasz alá nézett. A kislány csuklóján már hatott a szer: a nyomkövető egykori helyén elállt a vérzés. Hasonlóan gyorsan javított Trish vádliján is az első tiszttől kapott bakta, így a nő végre eldobhatta a mankót. Bár sántított még egy kicsit, de sokkal gyorsabban tudott mozogni, mint előtte. Bryan ideges tekintettel Trishhez fordult. - És most? - Megvárjuk míg ideér Zak – válaszolta a nő, miközben körbenézett a szobában. Egy közepes méretű vizsgáló volt, egy deaktivált 2-1B droiddal a sarokban. A helyiség közepén egy nagy, fém vizsgálóasztal kapott helyet, a falak mellett pedig különböző tárolószekrények sorakoztak. Minden tárgyon vastagon állt a por, a levegő pedig kissé áporodott volt. Az első tiszt követte Trish tekintetét. - Ez egy használaton kívüli helyiség – magyarázta lelkiismeretesen. – Felújításra vár. A nő bólintott. Érdeklődése elsősorban a tárolók felé irányult. Ferrát odahívta az egyik nagyobb rekeszhez, majd leguggolt mellé, és gyengéden megsimogatta a kislány arcát. - Ferra, ide most be kell bújnod! – mondta neki lágyan. - De nem akarok – ellenkezett félősen Ferra. – Ha bebújok ide, talán sohasem látlak többet. Trish magához ölelte a lányt. - Megígértem, hogy megvédelek, emlékszel? – Ferra megszeppenve bólintott. – És így is lesz. Nem kell sokáig bent lenned, megígérem. Ez az érvelés hatott. Ferra kelletlenül ugyan, de bemászott a tárolóba. Trish óvatosan becsukta az ajtaját. - Valaki van odakint! – közölte feszülten Bryan, sugárvetőjét az ajtóra szegezve. Trish némán hegyezni kezdte a fülét. Valóban közeledő léptek hangja hallatszott az ajtón túlról. - Gyorsan, fedezékbe! – suttogta az első tisztnek, majd ő maga behúzódott a vizsgálóasztal egyik sarka mögé. Az ajtó sziszegve kinyílt. - Trish? A nő mellkasáról méretes kövek gördültek le a megkönnyebbüléstől. - Zak! – válaszolta, miközben előmászott a fedezékből. A férfihoz lépett, és megölelte. – Ő itt Bryan első tiszt. Sato parancsnok küldte, hogy segítsen nekünk. Zak biccentett, majd a két férfi kezet fogott. Zak ezután homlokráncolva visszafordult Trishhez. - Hol van Ferra? A nő mindent elmesélt, ami azóta történt, hogy szétváltak. Elmondta Zaknek, hogy a kislány elrablói egy jeladót rejtettek el a karjában, és emiatt tudták őket követni a Zeta-5-re. - Szóval kiszedtétek a jeladót, és idejöttetek – bólintott a férfi. – De még mindig nem mondtad el, hogy hol van a lány. Trish rámutatott a tárolóra, amely Ferrát rejtette. - A következő néhány perc kritikus lehet – mondta aztán a férfinak. – Miután kiszedtük a jeladót, Bryan első tiszt megvizsgálta a frekvenciát, amin sugároz. A fiatal férfi elővette az adattábláját, és akkurátusan megmutatta az adatokat Zaknek. Trish folytatta a terve felvázolását. - A jeladó kiszedésével nyertünk egy kis időt, de nem sokat. Amikor a támadók ideérnek, azt akarom, hogy játsszuk el, hogy magaddal viszed Ferrát. Anélkül, hogy megláthatnák a kislányt persze. - Mégis hogyan? – dörmögte bizonytalanul Zak. - Látod azt az oldalajtót? Azon keresztül kell majd távoznod, amikor berontanak ide. A többit bízd rám. Amikor pedig felszállsz a Maze-zel, kezd el sugározni a jeladó frekvenciáját. Zak elgondolkodva végigsimította az állát. - Ha A Gozantiból nem követték folyamatosan a jelet, akkor ez működhet – mondta bizonytalanul. Trish egyetértően meglapogatta Zak vállát. Ekkor azonban kintről ismét lépések zaja szűrődött be. - Gyorsan! – utasította a másodpilótáját, és az oldalajtóra mutatott. Zak felvette a pozícióját. Bryan első tiszt villámgyorsan lekapcsolta a világítást. Trish visszahúzódott a vizsgálóasztal fedezékébe. Az ajtó sisteregve szétnyílt. - Nézz szét! – szólt egy kellemetlen, agresszív hang. A nő gyanította, hogy a niktót hallja. - Ez csak egy poros vizsgáló – válaszolta a másik támadó. Trish ezt a rekedtes hangot már ismerte, ugyanaz a fekete hajú férfi volt, akivel a Kafrene gyűrűn, a sikátorban találkoztak. - Érzem, hogy itt vannak! – válaszolta a niktó. A hangjából sütött az izgatottság. Trish nem várt tovább. Akármennyire is kockázatos volt tűzharcba keveredniük a támadókkal, szükség volt rá, hogy működjön a terve. A nő kidugta a fejét a fedezékéből, és a sugárvetőjével megeresztett egy lövést a közeledő férfi felé. Elvétette, de ez is elég volt ahhoz, hogy mozgásba hozza az eseményeket. A férfi a lövés hatására gyorsan kihátrált a teremből, és a folyosó falának fedezékéből tüzelni kezdett Trish felé. - Zak! – kiáltotta az oldalajtó mellett lapuló társának. – Most! Vidd ki Ferrát! – tette hozzá jó hangosan, hogy a támadók is biztosan hallják. Zak becsapta maga mögött az oldalajtót, és távozott a vizsgálóból. Trish fedezőtűz alá vette a folyosót, hogy időt nyerjen a férfinak. - Te kapd el a nőt! – adta ki az utasítást a rekedt hangú támadó a niktónak, miután Trish fegyverében túlhevült az energiacella. A férfi ezt követően Zak után sietett. - Örömmel! – válaszolta vérszomjas hangon az idegen. Tehát a támadóik szétváltak, gondolta bosszúsan Trish. Számított erre, de nagyon remélte, hogy sikerült elég időt nyernie Zaknek. És persze azt is, hogy a férfinak nem lesz baja. - M'dweshuu kegyes ma hozzám – hörögte a niktó, miközben megeresztett egy lövést a vizsgálóasztal Trish felőli vége felé. – Imádkoztam hozzá, hogy én kaphassam el magát, és lám, megadatik a kérésem. - Még nem kapott el! – vágott vissza Trish. - Percek kérdése… A niktó ekkor megtántorodott, mert Bryan első tiszt váratlanul tüzelni kezdett az irányába. A sugárnyaláb centikre haladt csupán el az idegen testétől. - Szóval ketten vannak – mormogta a niktó. – Még több áldozat M’dweshuunak! Trishnek fogalma sem volt, hogy ki, vagy mi lehet az a M’dweshuu, de sejtette, hogy csak rosszat jelenthet rájuk nézve. - Egy hődetonátorral darabokra szaggathatnám magukat – susogta a támadó. Trish úgy érezte, mintha kirántották volna a talajt a lába alól. Eddig fel sem merült benne, hogy a niktónál akár bomba is lehet. – De mi lenne abban az élvezet? Én vadász vagyok, nem terrorista. Trish ismét lövések hangját hallotta az asztal túloldaláról. Az első tiszt megint tűz alá vette az idegent a sugárfegyverével. A nő kipillantott az asztal mögül, de csak a folyosó falába becsapódó lézerlövedékeket látta. Bryan fegyvere egyszerre elhallgatott – alighanem túlhevült a sugárvető – mire a niktó kiugrott a fedezékéből és a férfi irányába lőtt. Trish megpróbálta eltalálni az idegent, de elhibázta. A nő fogait csikorgatva megszidta magát a pontatlanságáért. - A társa halott – kiáltotta kéjesen a niktó. – És most maga jön. Trishsel forogni kezdett a világ. Nem, ez képtelenség, az idegen nyilván csak blöfföl. - Bryan! Hall engem? Mondjon valamit! Nem jött válasz. Trish ordítani tudott volna dühében. - Azt hiszi, hazudok? – kérdezte elégedett hangon a támadó. – Értelmetlen volna. M’dweshuu úgy is látja az áldozatokat. Trish épp eleget hallott M’dweshuuról az elmúlt percekben ahhoz, hogy máris elege legyen belőle. Kibukfencezett az asztal mögül, és leadott egy sorozatot a folyosó irányába. A niktó azonban nem mutatkozott. A nő kihasználta a pillanatnyi holtidőt, és pozíciót váltott a szobán belül. A Ferrát rejtő tárolótól nem messze talált magának új fedezéket. Nem messze a rejtekétől, Trish meglátta a földön az első tiszt mozdulatlan testét. A férfi rémült, üveges tekintete a plafonra szegeződött. A nő kényszerítette magát, hogy elfordítsa a fejét és kizárólag a niktóra koncentráljon. Jó fél percig néma csend honolt a helyiségben, majd ismét felbukkant a támadó. Megváltozott pozíciójából Trish félig-meddig rálátott a niktóra. Tüzelt, de a lövés ezúttal is elkerülte az idegent, cserébe felfedte a nő új pozícióját. - Bújócskázunk? – hörögte a niktó, majd tűz alá vette Trish fedezékét. A nő bal vállába éles fájdalom hasított bele. Trish önkéntelenül is felkiáltott. Rájött, hogy óvatlan volt, és nem húzta be az egész testét a rekesz mögé. - Trish! Ferra kétségbeesett hangja volt az. Trishben meghűlt a vér. A lány minden bizonnyal meghallotta az iménti kiáltását, és nem tudott uralkodni magán. Trish keresztbe tette az ujjait, és remélte, hogy a niktó nem hallotta meg. - Áh! – mormogta izgatottan az idegen, miközben egyre közeledett az asztal vége felé. – Szóval mégis csak itt van a lány! Trish dühösen átkozta magát. Az óvatlanságának hála, oda lett a terve. Gyorsan megvizsgálta a vállát. A lövés csak súrolta. Bár a bőrét egy sötét égésnyom csúfította el, továbbra is tudta mozgatni a karját. A Ferrát rejtő szekrény ajtaja megmoccant, és előbukkant belőle az aggódó tekintetű kislány. Trish ingerülten megrázta a fejét. Ferra azonban a kérése ellenére zajtalanul kimászott a szekrényből, és odamászott négykézláb a nőhöz. A niktó mindebből úgy tűnt, semmit sem vett észre. - Azt hittem meghaltál – suttogta Ferra kétségbeesetten. - Jól vagyok – egyelőre, tette hozzá gondolatban Trish. – Bármi történjék is, ne mozdulj el innen, érted? A lány bólintott. Trish tudta, hogy csak egy esélye maradt. Egy pillanatra megérintette a nyakában lévő medált, majd magabiztosan Ferrára mosolygott. - Nem lesz semmi baj! – hazudta halkan, majd kigurult a fedezékéből. Trish tudta, hogy a kétségbeesett próbálkozása milyen veszélyekkel jár. Azzal, hogy előbújt, felfedte magát, de egyúttal megereszthetett egy sorozatot a vizsgáló azon pontja felé, ahonnan a legutóbb a niktó hangját hallani vélte. Trish tüzelt, a lövéseit követően pedig különös hörgés töltötte be a helyiséget. A nő sértetlenül feltápászkodott. A barna bőrű, karpereces idegen a földön feküdt, és sötét folyadék bugyogott ki a száján. A niktó keze kétségbeesetten a levegőt markolászta fájdalmában. Trish a fejére szegezte a sugárvetőjét. Ferra a rejtekéből előmászva, riadt tekintettel figyelte a mozdulatot. - Ferra, ne nézz ide! – parancsolta a nő. - Trish… ne… gondolj a csillagokra! – nyöszögte a kislány halkan. A niktó még mindig a fájdalmas haláltusáját vívta. - Muszáj megtennünk – jelentette ki Trish. – Fordulj el! Ferra nagy nehezen engedelmeskedett. - Még több áldozat M’dweshuunak – suttogta Trish, majd meghúzta a ravaszt.

Plusz a legutóbbi SW film óta a streamingek is előretörtek, kérdés, hogy ez mennyire befolyásolja majd a mozis bevétel potenciált.

Ne őt korholld az író miatt.

Köszi az őszinte visszajelzést. Nem tudom, nálam működött. Valószínűleg azért, mert ez a vonal tényleg távolabb áll tőlem, és valahogy így képzelem el. Szerintem egy mezei olvasó is így képzeli el. Aki jobban szakavatott a témában, az a fentebbi részleteken abszolút jogosan fennakadhat. Még megfontolom, hogy mi az, ami ezekből alakítható, és mi az, amihez ragaszkodom. Mindenesetre köszi a tételes listát! Ja, és azért remélem folytatod.

Uhh... ez most szíven ütött. A Sztárbox első adásában még ő volt a hang, aztán lecserélték. Könnyen lehet, hogy már az is az egészségi állapota miatt volt. A Tőrbe ejtve első részében is zseniális volt (de persze még hosszan sorolhatnánk, hogy mely egyéb szerepeiben). Ő volt Richard hangja. Nyugodjék békében.

Na az tuti. Mondjuk ennél a szitunál legalább annyira nem tökéletes, mint az irója, aki nem gondolt az általad említett aspektusra. A zűrzavarra alapoz. És igen, nincsenek olyan sokan, a legénység jelentős része a fegyverállomásokhoz vonult (erről lesz majd szó), vagy egyéb teendőit végzi. De amiket írtál alább, itt: és itt: Ezek tök jó ötletek, szerintem alakítom egy picit majd és ezek belekerülnek. Köszi! Ez se rossz, egy 2-1B képbe is kerül majd később érintőlegesen, igaz, nem épp ilyen szerepben. Jó ez igaz, de nem akartam ennyire mélyen belemenni a témában, máshová akartam tenni a fókuszt. Igazából fel sem merült bennem, hogy a személyzet hiánya gond lehet, mert úgy voltam vele, hogy először letudják a biztonsági protokollt és majd utána jön az orvosi téma, ami aztán nem valósul meg a támadás miatt. A valóéletben (a munkában) is van ilyen lépésről-lépésre jellegű megközelítésem, ami bizonyos esetekben lehet hátrány is, és a multitasking annyira nem megy jól. Ettől még Satonak persze mehet, sőt kell is, de alighanem ezért nem merült fel bennem, hogy ez gond lehet. Nyugodtan cincáld szét, nekem megtiszteltetés, ha valaki elolvassa. Nagyon köszi Frenkie! Örülök, hogy csatlakoztál az olvasókhoz és köszönöm a visszajelzést! Remélem a sztori második felében sem csalatkozol majd. Igen, ez jogos. Tervezek egy folytatást a regénynek, ahol a cselekmény egy kitalált bolygón játszódik majd, épp ezért. Azt hozzátenném, hogy a Zeta-5-öt én találtam ki, de az nem egy bolygó, csak egy aszteroida. Remélem tetszeni fog majd! Annyit viszont el kell árulnom, hogy lesz olyan szál, ami a folytatásnak ágyaz meg.

Az nem tudom hogy történt, mert nem tegnap szavaztam, korábban pedig nem olvastam. Mindenesetre most javítottam.

Végre én is elolvastam. Hát finoman szólva sem vagyok elájulva tőle. A könyv sokszor túl csapongó, rohanós és felszínes. Igaz, ez valószínűleg nem az író hanem az eredeti anyag hibája; a filmnél sokszor ugyanezt érzem, nem véletlen, hogy a IX. rész a listám végén kap csak helyet (és nemcsak nekem, lásd Aranyfénykard). Jó lett volna többször is úgy elidőzni, mint amikor Lando belép a Falconba. Annak a jelenetnek súlya van, a többinek sokkal kevésbé. Az utolsó 40-50 oldal viszont erős lett (a filmben is). A szerző stílusa szerintem nem olyan kimagasló, nem egy Zahn vagy Claudia Gray. Egynek elment. A filmhez képest számos fontos plusz infót tartalmazott. Piros pont a könyvnek, de masszív fekete a filmnek, mert olyanok is kimaradtak belőle, ami kötelező lett volna a mozgóképes verzióba. Összességében egy 3-ast tudok rá adni.