Donát

1. Ez még nem derült ki, de Trish nem tudja, hogy a hajó birodalmi. Sejti, hogy a támadás miattuk van, de azt nem sejti, hogy ezt már Sato is összerakta. 2. Amikor az állomás támadás alatt van, először a tüzeket kell eloltani. A későbbi fejezetben még lesz szó Howler tizedesről és Sato nem felejtkezik el róluk, igaz, alighanem nem fogja annyira sürgetni ezt a szálat, mint ahogy azt szeretnéd. Azért azt ne feledd, hogy ez alapvetően egy orvosi állomás, így nem igazán van tapasztalatuk ehhez hasonló éles helyzetekben. Sato igyekszik majd mindent kontroll alatt tartani, de szerintem nem meglepő, ha ez nem sikerül 100%-osan. Igen, ezek tetszenek, valószínűleg akkor 1-1 mondatot becsempészek a kérdéses helyekre. Nekem nem hiányzik alapból, mert nem kell mindent szájbarágni, de jogos amit írsz. Talán mert fel akar lopózni a hajóra? Trish nem katonai szakértő azért. Szerintem teljesen rendben van az a megerősítő kérdés, ezt nem óhajtom átírni.

17. FEJEZET TAKODANA AKKOR - Ezt mégis hogy képzelted, kölyök?! Maz Kanata a hatalmas szemüveglencséi nélkül, tágra nyílt orrlyukaival leginkább egy kecses, miniatűr, ám de annál idegesebb Krayt sárkányra emlékeztette Trisht. Reménykedett benne, hogy a szabakk parti híre nem jut el Mazhoz, de legbelül mindvégig tudta, hogy ez csalfa remény csupán. A vén kalóznak mindenhol megvoltak a maga informátorai, nem volt ez másként Canto Bighton sem. - Nyertem, Maz. Kockáztattam, de nyertem – védekezett Trish. Maz magánirodájának puha foteljeiben ültek. A szoba tele volt mindenféle egzotikus műtárggyal a galaxis különböző szegletéből. Párnázott ülések ide vagy oda, Trish meglehetősen kényelmetlenül érezte magát. - Csak szerencséd volt – vágott vissza Kanata. Megcsörrentek a karján lévő Sutro karperecek, amint fenyegetően felemelte a mutatóujját. – Az én hajómat tetted kockára. - Mindketten tudjuk, hogy nem hiszel a szerencsében – vágott vissza Trish. – Az Erő akarta így. A kalóz felvonta a szemöldökét. - Az Erő? - Az Erő – ismételte meg Trish. – Tudod mennyi esélye volt, hogy épp azt a kártyát húzzam, amivel nyerhetek? - Nem, az Erő ezúttal nem fog kihúzni a pácból, arra mérget vehetsz! – Maz szemei még mindig szikrákat hánytak. – Az meg pláne nem, ha azt hangsúlyozod, hogy mennyire pengeélen táncoltál. Trish tanácstalanul széttárta a karját. - Akkor mit vársz tőlem? A partit megnyertem. Az Epoch Swift ott áll a hangárban. A szokásos részesedésed megkaptad, sőt a dupláját is. Mit akarsz még? Kérjek bocsánatot? - Azzal semmire sem mennék – jelentette ki csendesen Maz. – Amikor egyedül maradtál, én melléd álltam. Munkát és szállást kaptál tőlem. Rád bíztam a hajómat. Mert megbíztam benned. De a bizalom, akár egy törékeny amfora. Évek munkája elkészíteni, de egy pillanat alatt ripityára törheted. Trish nem akart hinni a fülének. Semmilyen kárt sem okozott Maznak. Kockáztatott… és nyert. Miért érzi magát hirtelen vesztesnek? - Ki vagy rúgva, Trish – közölte Maz halkan, de határozottan. Trish ingerülten a nőre meredt. Sok mindent szeretett volna mondani neki, de végül mégis inkább csendben maradt. Mérgesen felpattant a székéből, majd kicsörtetett az irodából. Ahogy távozott, feldúltan becsapta maga mögött az ajtót. Ki van rúgva? Hát majd meglátjuk Maz miként boldogul nélküle. Immár saját hajója van, úgyhogy semmi szüksége egy többszáz éves kalóz pátyolgatására. Trish felrohant a csigalépcsőn, egyenesen a szobájába, összepakolta a holmiját és elindult a hangárba. Már félúton járt, amikor eszébe jutott, hogy az Epoch Swiftet többé nem használhatja. Kényszeredetten elhúzta a száját, észlelvén a sors iróniáját. Ezúttal neki lett hirtelen szüksége egy fuvarra. Féktelen düh. Harag. Indulat. Trish megint a Mustafaron járt. Régóta kísértett már az álmaiban. A lába alatt perzselt a forróság. Amerre csak ellátott, lassan csordogáló, olvadt magmát látott mindenfelé. Vastag, páncélozott gépek terelték a lávát az olvasztókohók felé, hogy aztán újabb gépeket gyártsanak belőle. Magas, védőruhában járkáló kecses lények felügyelték a munkálatokat. Pokoli volt a hőség. De Trish érzett valami mást is. Izzó gyűlöletet. Egy borzalmas tragédia árnyéka vetült a helyre. Trish érezte, hogy a hely rá is hatással van. Tombolt benne a harag. A talpát égette a parázsló, hamu színű talaj. Rohanni akart, de úgy érezte, hogy a hamu egyenesen a tüdejébe hatol, és nem kap tőle levegőt. Fuldoklott. Ki akart nyúlni az Erőért. De nem volt ott semmi, ami válaszolhatott volna neki. Tudta az okát. De nem mert szembenézni vele. Trish látta, amint lángra kap a lába. A lángnyelvek égető fájdalommal mardosták a testét. Ordítani akart, de nem jött ki hang a torkán. Tudta, hogy álmodik. A fájdalom már-már elviselhetetlen szintre fokozódott. Fel akart ébredni. Hirtelen újra kapott levegőt. De ez is inkább átok volt, mint áldás. A száján és az orrán át forró levegő áramlott be a testébe. Égette a torkát és az orrüregeit. Úgy érezte, bármelyik pillanatban elszenesedhet a feje. Pánik tört rá. Dühösen csapkodni kezdett maga körül. Gyűlölte az álmot, és gyűlölte a bolygót. Haragjában összezúzta a legközelebbi páncélozott gépet. A duracél gépkar természetellenesen kifacsarodva meredt az ég felé. Trish tudta, hogy az Erőt használta. És gyűlölte magát miatta. A nő izzadtan riadt fel az álmából. Egy teherhajó pihenőkabinjában ébredt. Egy pillanatra nem értette, hogy hol van, aztán rájött, hogy épp a Cantonicára tart egy bérelt hajó fedélzetén. Trish felült az ágyon. Nem emlékezett rá, hogy mikor szundíthatott el, de arra, hogy mit álmodott, annál inkább. Idegesen körbenézett a kabinban. Úgy tűnt, hogy semmiben sem okozott kárt. Ettől egy kicsit megnyugodott. A régi reflexekhez nyúlt. Lelassította a szívverését, és lecsendesítette az elméjét. Biztos, ami biztos, kinyúlt az Erőért. Ezúttal is kongó üresség volt a válasz. Kivételesen nem bánta. Visszafeküdt az ágyra. Megpróbált visszaaludni. Remélte, hogy ezúttal nem álmodik semmit. A Canto Bight-i űrkikötő 26-E platformján veszteglő hajó még mindig inkább tűnt ócskavasnak, mint valódi teherszállítónak, de Trish ennyi idő alatt nem is várt csodát. A hangár főbérlője, Zak Saunders épp valahol a hajó mélyében ügyködött, amikor a nő betoppant. - Egy hónapot mondtam, nem egy hetet – köszöntötte Zak homlokráncolva, amikor nagysokára kidugta a fejét a Maze rámpájának a tetején. - Változott a terv – válaszolta Trish tömören. – Segíteni jöttem. - A munkabérem fix – dörmögte Zak kellemes, bariton hangján. - Ne féljen, megkapja, amit ígértem – biztosította a nő. – Viszont, ha segítek, gyorsabban haladunk. És úgy hallottam, errefelé elég drága a parkírozás. A férfi vette a lapot és elmosolyodott. - Az bizony szent igaz. Mihez ért? - A javításhoz semmit – vallotta be töredelmesen a nő. – De kiválóan tudok tárgyakat vinni innen oda, onnan ide. - Áh, egy született fuvarozó – felelte Zak somolyogva. – Még akár a hasznomra is lehet. És ki tudja? Lehet, hogy a végére még magára is ragad valami hasznos tudás. Trish önkéntelenül is felnevetett a képtelennek tűnő gondolatra. - Arra ne fogadjon nagy összegben!

Itt Trish és Zak logikája annyi, hogy egy kívülről jött fenyegetés esetében a figyelem nem a Maze-re fog terelődni, hanem a támadás forrására, ezért elvileg a zűrzavart kihasználva meg tudnának lépni. Nincs kimondva, de szerintem magától értetődő, hogy ha Zak ellenállásba ütközik a hajóból kilépve, akkor módosítani kell a terven. Az nem túl jó opció hogy a két lelőtt tisztet magukkal viszik, ezért javasolja Trish, hogy a támadás leple alatt tegye ki Zak a testeket a Maze-ből. Itt pusztán arról van szó, hogy az állomás tisztában van vele, hogy nem életveszélyes a sérülés. Egy későbbi fejezetben szóba kerül, hogy Bryan első tiszt Zakkel beszélt alapból. Bár ebben a fejezetben nem tértem ki rá, de ha nem életveszélyes sérülésről van szó, akkor a biztonsági protokoll (t.i. birodalmi hajó) erősebb mint az orvosi. Amint Howler és a társa visszajeleznének Satonak, elviekben mehetne az orvosi csapat, de erre végül nem kerül sor, mert a támadás mindent felülír. Igen, de az ilyen helyzetekben Trish egy kicsit a szokottnál is jobban elővigyázatossá vált, ezért szeretné, ha Zak élőszóban is megerősíteni, hogy minden rendben ment (ha már Trish nem láthatja az eseményeket a saját szemével). A műszerfal ugye csak annyit árul el, hogy a zsilipkapu bezárult, azt nem tudja "elújságolni" Trishnek, hogy Zakkel minden rendben van-e / történt-e bármi említésre méltó, avagy sem. Ha teszem azt, nem Zak jönne vissza, hanem valaki más, akkor Trish értékes időt nyerhetne azzal, hogy már azelőtt gyanakodni kezd, hogy az illető belép a pilótafülkébe. Persze. Minden visszajelzésnek örülök, a legtöbbet el is szoktam fogadni. Egy nyúlfarknyi szerepre nem hoztam volna be, vagy nem így hoztam volna be. Lesz még szerepe bőven!

Javítottam. Sejtettem, hogy belefutok majd ilyen rangjelzések körüli macerába, vagy helytelen használatba, bár igaz ami igaz, próbáltam utánanézni ezeknek. Azt hittem a fedélzeti tiszt jó lesz itt, de átírtam elsőre, a többi fejezetben, amiket innentől berakok, meg majd a végleges, egyben feltöltött verzióban már első tiszt lesz. A többit is javítottam, ehhez viszont lenne egy gondolatom: Szerintem halkabb. Az, ahogy azt a kék karikát kilövik pl. Leiára, az sokkal könnyebben elveszhet az éterben, mint egy "fülsiketítő" halálos lövés És tényleg. Ez az egyetlen, amit meghagytam. Jogos amit írsz, de annyira tetszik így. De, csak a legutóbbi "kilövöm az űrbe a társam" Ghorn féle incidens óta inkább duplán meggyőzödik róla Trish, hogy minden rendben ment-e. Nagyon köszi a javaslatokat!

Ennél viccesebbet nem láttam még idén!

Kitartást @Frenkie! Remélem a 2024-es éved sokkal jobb lesz!

Teljesen logikus feltételezés. Valamiért nekem Qui Gon EpI-es produkciója lebegett a lelki szemeim előtt, bár nyilván az fénykarddal volt.

Ez tök jó párhuzam, eszembe se jutott! Köszi szépen a hibákat is, javítottam őket az eredetiben.

16. FEJEZET ZETA-5 MOST Zak alapvetően optimistának tartotta magát, de ezúttal nagyon meglepődött volna, ha időben elkészül. A Maze pilótafülkéjében ügyködött a hajó fegyvereinek újrahuzalozásán, és az idő vészesen fogyott. Zak rányomott az aktiváló gombra, de nem történt semmi. Meg mert volna esküdni rá, hogy a Maze legalább annyira öntörvényű, mint a gazdája. A férfi összeszorította a fogait, majd ismét nekiveselkedett a kapcsolótáblának. Trish terve objektíven nézve jónak tűnt, de az időtényező abszolút kritikus volt benne. És pont ez aggasztotta Zaket. A férfi fájdalmasan felkapta az ujját. A fegyvereket vezérlő kapcsolótáblában megint kóboráram bujkált, ami immár sokadjára rázta meg Zaket. Mintha csak extra ösztönzésre lenne szükség, gondolta bosszúsan, majd lerázta a kezét, hogy mi hamarabb megszűnjön a fájdalom. Zak éles robbanásra kapta fel a fejét. A hangár elektromágneses mezején túl, a lézerütegek által folyamatosan tűz alatt tartó Gozanti fenyegető alakjától nem messze, vörös, vakító fény árasztotta el az űr vákuumját. Az epicentrum közelében sebesen pörgő törmelékek szóródtak mindenfelé. A férfi az ajkaiba harapott. Alighanem az állomás egyik Z-95-ösének befellegzett. Kényszerítette magát, hogy visszafordítsa a tekintetét a munkájára. A támadók bármelyik pillanatban feltörhették a hangár védelmét, és addigra készen kellett állnia. Az időzítő áramkörök pedig még messze nem szuperáltak úgy, ahogy szerette volna. Az állomás ismét megrázkódott. A könnyűcirkáló a Z-95-ös felrobbantása után folytatta a Zeta-5 pajzsainak ostromlását. A vörös sugarak egyelőre eloszlottak a hangárt védő energiaburkon. Zak ezúttal nem hagyta, hogy mindez elterelje a figyelmét, inkább megpróbálkozott egy újabb alternatív huzalozással. Miközben az ujjai vadul dolgoztak a kábelekkel és aljzatokkal, a férfinak akaratlanul is Ferra jutott az eszébe. Ötlete se volt, hogy kit bosszanthatott fel ennyire a kislány, de úgy tűnt, a könnyűcirkáló kérdés nélkül elpusztítaná akár az egész orvosi állomást, csak hogy visszakapja őt. Zak komlinkje vad csipogásba kezdett. - Hogy állsz? – érdeklődött egy kissé hadaró, türelmetlen hang. - Remélhetőleg csak percek kérdése – dörmögte válaszul Trishnek, kincstári optimizmussal. - Nincsenek perceid – közölte a nő idegesen. – Épp most vált le a védőpajzs. Tűnj onnan. - Még aktív az elektromágneses mező. - Már nem sokáig – felelte Trish sötéten. Zak bontotta az adást, hogy minden idegszálával az elvégzendő feladatra tudjon koncentrálni. Megint élesítette a Maze fegyverrendszerét a kezében lévő távkapcsolóval, de a fegyverek alig negyedét sikerült csak aktiválnia. Az is több a semminél, gondolta rezignáltan. Zak felnézett a munkából, és vetett egy pillantást a Gozanti felé. Egy ismeretlen járműre lett figyelmes az elektromágneses mező túlsó oldalán. Egy sötét színű, kis méretű komp tempósan közeledett a Maze hangárja felé. Zak gyanította, hogy a támadók jobbnak látták a könnyűcirkálót a hangáron kívül tartani, nehogy valahogy meglepjék őket az állomáson. A férfi becslése szerint a kompnak mindössze néhány másodpercen kellett, hogy elérje az elektromágneses mezőt. Zak dühösen szitkozódott. Jól tudta, hogy ez mit jelent. A Gozanti ismét aktiválta a lézerfegyvereit, és az energianyalábok kíméletlenül szétzúzták a hangár áramellátását biztosító külső generátort. A dokk világítása azonnal lekapcsolt, akárcsak az elektromágneses mező és a nyomáskiegyenlítő. A hirtelen támadt hatalmas nyomáskülönbség félelmetes hang kíséretében elkezdte kiszippantani a hangárban található apróbb tárgyakat az űr kíméletlen üressége felé. A Maze, tömegénél fogva sokkal lassabban ugyan, de szintén sodródni kezdett a hangár széle felé. Az újonnan érkező komp időközben gond nélkül átrepült a Zeta-5 dokkjának pereme felett. Zak gyorsan felpattant a kapitányi székből, vetett egy lemondó pillantást a félkész munkájára, majd óvatosan egyensúlyozva elindult a Maze zsilipkapuja felé. A hangárban ismét felgyúltak a fények. A vészhelyzeti automatika alighanem átváltotta az áramellátását a tartalékgenerátorra, és beindította az azonnali nyomáskiegyenlítést. Az időzítés ennél jobb nem is lehetett volna: Zak így fennakadás nélkül le tudott mászni a hajó rámpáján. Kapkodva lezárta maga mögött a Maze-t, majd teljes erejéből sprintelni kezdett a Trish által kijelölt irányba. Zak, őszintén remélve, hogy nem látták meg a komp utasai, gyorsan elrejtőzött a legközelebbi számítógépterminál egyik oldalpanele mögött. Óvatosan megkockáztatott egy pillantást a hajó felé. A komp a Maze-től nem messze landolt. Zak előkapta a távirányítót, és megpróbálta megsaccolni a megfelelő szöget és a távolságot. Egy pillanatra elmosolyodott, mert eszébe jutott Canto Bight-i hangárja. Most kimondottan jól jöttek az ott megszerzett tapasztalata. Zak véglegesítette a paramétereket. A komp rámpájának tetején ekkor két, sötét ruhás alak bukkant fel. Zak vetett egy utolsó pillantást a távirányító értékeire. A tökéletestől minden bizonnyal messze voltak, de a célnak remélhetőleg megfeleltek. A két alak, egy férfi és egy nő, elindultak a Maze felé. Zak tudta, hogy nem várhat tovább. Elszántan aktiválta a távirányítón lévő kapcsolót. A Maze fegyverei – legalábbis egy részük – hatalmas robajjal életre keltek és gyilkos energiasugarakkal árasztották el a komp rámpája alatt húzódó hangár részt. A férfi elégedett volt a becslésével; többé kevésbé sikerült odairányítani a lövéseket, ahová tervezte. Zak megpróbálta felmérni, hogy sikerült-e eltalálni a két alakot, de a lövések helyén szinte vágni lehetett a füstöt. Csalódottan összeszorította a fogát. Szeretett volna jó híreket közölni Trishsel. Még pár másodpercig kémlelte a lövések helyét, ám végül feladta, és szaporán sprintelni kezdett a folyosó felé. Sato parancsnok kitartóan pásztázta a fedélzeti kamerák képét. A 2/A hangárban hatalmas füst volt, így egyelőre nem látta, hogy sikerült-e kiiktatni a komp utasait. - Zárják le a hangárajtókat! – adta ki az utasítást. Nem akart tovább várni. - Várjon még! – ellenkezett Trish. A parancsnok összevonta a szemöldökét. Az emberei bizonytalanul várták a parancs megerősítését. - Trish kapitány, ez az én állomásom – csattant fel Sato. - Ha most lezárja a hangárt, lehet, hogy nem fogják bevenni a csalit – magyarázta a nő. Sato fogait csikorgatva biccentett. - Várjanak még – módosította a parancsot. – De álljanak készenlétben. Sato közelebb hajolt a monitorhoz, hogy jobban lássa a kérdéses pontot a kamerák képén. A hangárban kezdett eloszlani a füst. A kitisztult képen a parancsnok két mozdulatlan testet fedezett fel a padlón. - Sikerült – szólalt meg Trish. A hangja határozottan megkönnyebbülten csengett. A nő elővette a komlinkjét, és a társával is megosztotta az örömhírt. - Parancsnok, további két ismeretlen betolakodó a hangárban! – közölte idegesen Bryan fedélzeti tiszt. Sato ismét a monitorra nézett. A fedélzeti tisztnek igaza volt. Egy karpereces, barna bőrű niktó és egy sötét ruhás férfi jelent meg a két mozdulatlan test mellett. A parancsnok számított erre, de jobb szeretett volna tévedni. - Howler tizedes, mehet a B-terv! A tiszt biccentett, és a társával együtt rohamléptekkel visszaindult a hangár felé. - Lássuk, beveszik-e a csalit – mormogta Sato az orra alatt. A sötét ruhás férfi letérdelt az egyik test mellé, és ellenőrizte a pulzusát. Valamit mondott a társának, majd mindketten a Maze felé fordultak. A parancsnok feszülten figyelte az eseményeket. A két behatoló valamiről vitatkozni kezdett. - Fedélzeti tiszt, működnek a mikrofonok? - A robbanásban megsérült a legközelebbi, asszonyom – jelentette Bryan. – A többit próbáltam, de nem hallani semmit. - Tudjuk esetleg zavarni a kommunikációjukat? – vetette fel Trish. Sato a nőre meredt. - Ez nem egy katonai állomás, kapitány – közölte szárazon. Trish csalódottan leengedte a vállait. A két támadó közben dűlőre jutott, és elindultak a legközelebbi hangárajtó irányába. A parancsnok kifújta a levegőt. - Hangárajtókat lezárni! – adta ki újra a parancsot. Ezúttal már a Maze kapitányának sem volt ellene kifogása. Bryan fedélzeti tiszt azonnal végrehajtotta az utasítást. A vastag, páncélozott ajtók komótosan bezárultak, épp, mielőtt a támadók elhagyhatták volna a hangárt. - Nem vették be a csalit – jelentette ki a nyilvánvalót Trish. – Miért nem próbálták átkutatni a hajót? Sato elgondolkodva ráncolta a homlokát. - Sejtették, hogy nem engednénk olyan közel a kislányt a komphoz – felelte végül. - Sejtették… vagy tudták – válaszolta különös hangsúllyal a nő. Sato felkapta a fejét, és gyanakvóan a kapitányra nézett. - Mi jár a fejében? – A hangja épp olyan ellentmondást nemtűrőnek hatott, amilyennek szánta. Még az árulás gondolatától is megugrott a pulzusa. – Ha azt hiszi, hogy valaki az embereim közül elárult minket, akkor gyorsan gondolja újra! - Nem erre gondoltam – szögezte le Trish. – Csak eszembe jutott egy emlék a múltból. Ott az egyik utastársamon volt egy jeladó elrejtve. A nő elgondolkodva Ferrára nézett. Sato kissé összezavarodott. - Úgy tudtam, hogy a társa már átkutatta a lányt. - Így van, miközben ide tartottak – erősítette meg Trish. – De talán nem volt elég alapos. A parancsnok egyelőre félretette a problémát, és megint a monitorra nézett. A niktó időközben visszatért a komphoz és egy súlyos, nehéz tárgyat kezdett el a hangár ajtaja felé cipelni. Sato bosszúsan figyelte az idegent. - Nos, tényleg felkészültek – jegyezte meg a Maze kapitányának. – Hoztak magukkal lézervágót. Trish szórakozottan bólintott. Sato sejtette, hogy a nő még mindig a jeladón töri a fejét. - Szóljon a társának! – kérte a kapitányt, majd a parancsnok is előhúzta a komlinkjét. – Howler tizedes, vegyék fel a pozíciójukat. A beosztottja nyugtázta a parancsot. Sato visszafordult Trishhez, hogy egyeztessék óráikat, de a nő megelőzte egy kérdéssel. - Van esetleg rezonancia átvilágítóval felszerelt vizsgálójuk? – kérdezte izgatottan. - Természetesen. Végtére is, ez egy orvosi állomás. Miért? - Meg kell vizsgálnunk Ferrát – válaszolta Trish. Satonak rossz érzése támadt a dologgal kapcsolatban. - Azt gondolja… nem a kislányon van a jeladó… hanem benne? A kapitány baljós tekintettel bólintott.

Köszi! Valami ideiglenes dolog lehetett mert most már nálam is jó.

Nektek telefonról nem romlott el az oldal szélessége? Iphone és Chrome:

Abszolút egyetértek. Ez a férfi-női rendező dolog számomra olyan, mintha egy sakk nagymester megkérdezné tőlem, hogy melyik bábut preferálom (gyalog, huszár, futó, bástya, vezér, király), én meg erre azt válaszolnám, hogy a "fa bábukat". Nézőként totálisan irreleváns, kéne legyen hogy a rendező nő, férfi, vagy épp nemváltó, mint a Mátrix rendezői, fekete, fehér, hetero, vagy homoszexuális, egy a lényeg: a minőség! Ha az megvan, akkor teljesen mindegy. Kívülállóként fontosnak tartom, hogy mindenki a fenti szempontoktól függetlenül megkaphassa az esélyt, HA tehetséges. Egyéni szinten viszont nyilvánvaló, hogy a hölgy BÜSZKE arra, hogy rendezői jogot kapott, nyilván ennek az az előzménye, hogy korábban a nők hátrányból indultak a rendezői székekért. Ilyen szempontból érdemes vizsgálni Sharmeen Obaid-Chinoy nyilatkozatát. Az persze jó lenne, ha ez a büszkeség nem csapna át olyasmibe, amit leginkább a sztori "öncélú megerőszakolása"-ként lehetne aposztrofálni. Tehát ne próbáljanak nem organikusan beleerőltetni olyan mondandót, ami az írásból amúgy nem fakadna és erőltetett. De ez nálam már a minőség kritériuma. Merthogy a nap végén úgy is csak az számít, hogy a film tartalmas, értékes és profi legyen.

Boldog születésnapot @Adrián és @ati neked is utólag!

Reméljük nem! A Skeleton Crew elvileg ott lesz még konkurenciának az élőszereplős felhozatalból. De látatlanban egyértelműen az Acolyte a nagy esélyes!

2024-ben felkészül az A betűs Acolyte?

Ebben a topikban fogjuk összegyűjteni a győztesek névsorát. Legjobb sorozat: 2022: Andor (20 szavazat) 2023: Ahsoka (24 szavazat) 2024: Skeleton Crew (14 szavazat) Legjobb női főszereplő: 2022: Mon Mothma (12 szavazat) 2023: Ahsoka (14 szavazat) 2024: Omega (14 szavazat) Legjobb férfi főszereplő: 2022: Obi-Wan Kenobi (15 szavazat) 2023: Baylan Skoll (14 szavazat) 2024: Sol mester (8 szavazat) Legjobb karakter különdíj: 2022: Kino Loy és Leia Organa (5-5 szavazat) 2023: Anakin Skywalker (5 szavazat) 2024: SM-33 és Jod Na Nawood (5-5 szavazat)

Oh, bocsi az lemaradt. Az szándékos volt.

Szerettem volna, ha a fenyegetés kézzel fogható és valóságos, ezért lett vége a fejezetnek úgy, ahogy. Örülök, hogy sikerült átadni az űrfogócskát! Javítva! Ez is. És ez is, köszi! Ez szándékos és így helyes: https://iromuhely.com/parbeszed-helyesirasa-dialogus-kozpontozasa.html A dőlt betűk általában hajóneveket és hívójeleket jelölnek. Vagy néha különös hangsúlyt, bár ezeket szerintem már kiszedtem, vagy csak elvétve szerepelnek.

Köszi Rog, javítottam!

15. FEJEZET ZETA-5 MOST Depro őrmesternek egyáltalán nem tetszett a csata alakulása. Ott volt Endornál, és részt vett a jakkui ütközetben is, de ott nem ezeréves Z-95-ösökkel kellett felvennie a kesztyűt birodalmi TIE vadászok ellen. És pláne nem egy zöldfülűvel az oldalán. Jobban örült volna egy fordított felállásnak: modern géppel és veterán harcostárssal nekiveselkedni az ellenségnek. De ez nem kívánságműsor volt. Az őrmester bosszúsan összeszorította a fogát, és egy éles fordulóval megpróbált az egyik TIE mögé kerülni. Boluba, azaz Kísértet-2 azonban ezúttal is túl kényelmesen próbálta követni a manővert, így ismét jelentősen eltávolodott az őrmester hajójától. - Kísértet-2, zárkózzon fel Kísértet-1-hez. Túl nagy a távolság a hajóik között! – hallatszott Sato parancsnok szigorú hangja a kommunikátorból. Depro elmormolt az orra alatt egy káromkodást. - Kísértet-2, próbáld meg a stabilizátorokat 2-1-0-ra állítani. A tolóerőt pedig 60-40 arányba oszd meg a baloldali hajtóművek javára. - Vettem – jött az ideges válasz Bolubától. Depro tudta, hogy a fiatal pilóta még alig ismerkedett meg a hajójával. Pár hete érkezett csupán az állomásra, a nyugdíjba vonult Harkiv százados helyére. Az igazat megvallva, a százados reflexei már nem voltak a régiek, de Depro még így is rendkívüli mód örült volna most a támogatásának. Az egyik TIE átsuhant a két Z-95-ös közötti résen, agresszíven lebukott, hogy kikerülje az állomás legközelebbi lézerütegjeinek optimális tüzelési szögét, majd egy szűk fordulóval célba vette a fegyverállomást. - Na abból nem eszel! – sziszegte a fogai között Depro, majd irányt változtatott, és elvágta a TIE vadász útját. Az egykor szebb napokat is megélt ex birodalmi hajó gyorsan reagált, de így pontos találat nélkül volt kénytelen felhagyni a támadással. - Rám tapadt a másik! – nyöszögte pánikolva Kísértet-2. Az őrmester ellenőrizte a kijelzőjét. Boluba ismét jelentősen eltávolodott Depro hajójától, és jó pár klikkel arrébb cikázott a másik TIE vadász előtt. - Irányítsd az összes energiát a hátsó pajzsokra! – válaszolta gyorsan Depro. – A hirtelen tolóerő csökkenés miatt úgy fog elhúzni melletted, ahogy egy Jawa homokfutó hagyna ott egy kifosztott vándort. Boluba követte az utasításait. A TIE vadász nem számított a húzásra, és valóban elszáguldott a Z-95-ös hasa alatt. A vadászpilóta minden bizonnyal túlságosan is a saját prédájára fókuszált, így nem kalkulált Depro hajójával, akinek viszont épp a látószögébe került. Az őrmester élesítette a célzórendszerét, majd tüzelt. A lövések nem sokkal ugyan, de elkerülték a mozgékony vadászt. - Karabast! – fakadt ki dühösen Depro. Az igazat megvallva, a saját reflexei sem voltak már a régiek, gondolta keserűen. Nyugdíjas állásnak tervezte a Zeta-5-ös munkát, de a sorsnak, mint mindig, persze ezúttal is más tervei voltak vele. A TIE köszönte szépen az egérutat, és tűz alá vonta az állomás egy másik lézerütegjét. A vadászból zöld energianyalábok törtek ki és szóródtak szét a Zeta-5-öt vékony hártyaként körülölelő elhárítópajzson. A TIE egy újabb sorozatot is meg tudott ereszteni, amely viszont már áthatolt a túlterhelt energiamezőn, és egyenesen a fegyverállomásba csapódott. Sárgás fény villant, ami után már csak egy sötét égésnyom éktelenkedett a korábbi ütegek helyén. - Már csak hét maradt – szólt egy hang az irányítóközpontból. Depro felismerte Bryan fedélzeti tiszt ideges hangját. Kedvelte a fiatal férfit, mert amikor kellett, mindig gyorsan kapcsolt. – Kísértet-osztag, átküldök egy elemzők által kalkulált, optimalizált pálya alternatívát. Ha legközelebb magukra tapad egy TIE, próbálják a javasolt irányba terelni őket. Depro vetett egy pillantást a kapott útvonalra. Ingerülten megrázta a fejét. - Központ, ha minden energiát a pajzsokra irányítok, a TIE-ok az útvonal felénél le fognak hagyni. - Próbálja kevesebb pajzzsal – vetette fel a fedélzeti tiszt. - Akkor szitává lőnek, a szentségit! – hördült fel Depro. - Találja meg az egyensúlyt – javasolta higgadtan Bryan. Az őrmester lenémította a mikrofonját, mert amit erre felelt, azt nem akarta jegyzőkönyveztetni. Miután kidühöngte magát, visszakapcsolta a komlinket. - Vettem, központ. Most, hogy némiképp lecsillapodott, eszébe jutott egy ötlet. - Kísértet-2, nyisd a távolságot, és próbáld elcsalni az egyik vadászt 3-5-2 felé. Boluba, aki nagy nehezen épp most zárkózott fel, ugyan kissé bizonytalanul, de követte az utasítást. Irányt változtatott, és elindult a megadott koordináta felé. Kis hezitálás után az egyik TIE vadász követte. - Jól van, akkor most jöhet a tánc – morogta az orra alatt Depro, és játszott egy kicsit a pajzs energiaszint csúszkájával. A másik vadász rajta maradt, és minden jel szerint a fejébe vette, hogy megsemmisíti az őrmester hátramaradt Z-95-ösét. Depro érzékelte a közelgő veszélyt, és orsózásba kezdett a hajó hosszanti tengelye körül. Épp időben: a hátulról érkező TIE kíméletlen energianyalábjai így elkerülték a Z-95-ös pajzsait. - Megint rám tapadt! – szólalt meg kétségbeesetten Boluba. - Mennyire vagy a lézerütegtől? - Nagyjából 125 klikkre! – hangzott a türelmetlen felelet. - 15 klikk távolságnál rántsd fel élesen a botkormányt – tanácsolta Depro. - Addig szitává lő! Boluba szavait alátámasztandó, zöld fény villant a távolban; a TIE vadász lézersugarait azonban egyelőre elnyelte a Z-95-ös hátsópajzsa. - Bízz bennem, kölyök! Depro kényszerítette magát, hogy a saját küldetésére fókuszáljon. Az őt üldöző TIE is egyre jobban közeledett, és alighanem egy újabb rohamra készült. Az őrmester vetett egy pillantást a kijelzőjére. A monitoron pöttyözött vonal jelezte a központ által javasolt pályamódosítást. Az állomás kiszemelt lézerütegjei pedig már csak 50 klikkre voltak a Z-95-östől. A TIE agresszíven tüzelni kezdett. Depro érezte, amint a hajója megrázkódik a találatoktól. A pajzs felfogta a lövések nagy részét, de az energiaszintje kritikus értékre esett. Az őrmester bosszúságára a műszerfalon az egyik szenzor vad csipogásba kezdett. Depro kinézett a jobb szárnyra: a Z-95-ösén egy friss találati nyom füstölgött. - Levált a pajzsom! – ordította a kommunikátorba hisztérikusan Boluba. - Üdv a klubban! – dünnyögte az őrmester a bajusza alatt. Bármennyire is szeretett volna segíteni, muszáj volt a saját feladatára összpontosítani. A hátsójára tapadt TIE már szinte felnyársalta a Z-95-öst, amikor Depro végre elérte a központ által pályamódosításra javasolt koordinátát. Az őrmester szinte teljes erejéből belekapaszkodott a botkormányba, és élesen felhúzta a gép orrát. Az időzítés tökéletes volt. Az eredeti pályája meghosszabbított vonalában zöld energianyalábok csapódtak be a Zeta-5 burkolatába. - De nem ma…! – dörmögte elégedetten Depro, majd átirányította a maradék energiát a hajtóművéről a hátsó pajzsára, amivel ugyan lelassult, de ismét nyert magának némi időt. A TIE a trükk miatt rövid időn belül két pályamódosításra kényszerült. Először azért, hogy lekövesse Depro irányváltását, másodszor pedig azért, hogy ne öklelje fel a hirtelen lelassult Z-95-öst. Az őrmester épp erre számított. A második, kapkodó változtatással a TIE éppen a közeli lézerüteg optimális tüzelési szögébe került. A Zeta-5 fegyverzetének vörös sugarai felvillantak, és telibe találták az ex birodalmi vadászgépet. A TIE egy hangos robbanás kíséretében ezernyi darabra szakadt. - Erről van szó! – kiáltott fel diadalittasan Depro. – Kísértet-2, merre vagy? A komlink azonban néma maradt. Az őrmester rosszat sejtett. - Kísértet-2, vétel! – szólt feszülten Depro. A távolban egy újabb fényes robbanás látszott. - Sikerült! – harsogta önfeledten Boluba. – Bevált a javasolt pálya, Kísértet-1! Depro megkönnyebbülten felsóhajtott. - Így kell ezt csinálni, kölyök! – dicsérte meg büszkén Bolubát. - Kísértet-2, azonnal távolodjon el a hangártól! – az utasítás ezúttal egyenesen Sato parancsnoktól jött. – Túl közel sodródott. Az őrmester a kijelzőjére nézett. A parancsnoknak igaza volt. Boluba nem figyelt a pozíciójára, így a hangárak energiapajzsait tűz alatt tartó Gozanti közvetlen közelébe került. - Menj onnan, kölyök! – kiáltotta Depro sürgetően. Ekkor azonban vörös fény villant, majd a Zeta-5 hangárjaitól nem messze egy baljós robbanás világította meg az állomás dokkjait. Törmelékek és gázok szóródtak szét az űr hideg vákuumjába. Depro kétségbeesetten a kijelzőjére nézett. A Kísértet-2 nem volt többé.

A jelölések alapján az idei különdíjas szereplő Anakin Skywalker lett, 4 jelöléssel!

A 2023-as legjobb női főszereplő Ahsoka lett, 14 szavazattal!

A 2023-as legjobb férfi főszereplő Baylan Skoll lett, 14 szavazattal!

Toronymagasan, a leadott 25-ből 24 szavazatot begyűjtve, a 2023-as legjobb SW sorozat az Ahsoka lett.