Donát

Boldog születésnapot @Kenobi tábornok!

Áh, igen! Jogos, az egy elég rossz döntési helyzet volt a számára.

Yoda!

Lehet a legközelebbi Madnessben Anakin Darth Vaderként indul. Úgy több a hatalma.

Köszi @Rog ezek mind jogosak, javítom az eredetiben! Örülök, hogy tetszett az új fejezet! A Trish jól kitolt magukkal alatt pontosan amúgy mire gondolsz? És hogy tetszik Sato parancsnok karaktere?

Köszi mindenki egyébként. Azért tettem bele energiát, mert szeretem csinálni, úgyhogy összességében win-win mindenkinek! Ha lecsillapodtak a kedélyek és lesz egy kis időm, hozok majd egy-két statisztikát, power rankinget, stb. Az biztos, hogy a Madness most pihen egy kicsit, aztán meglátjuk, hogy hány év után érdemes újra felmérni az erőviszonyokat. Erősen függ az új contentek mélységétől és volumenétől is.

Hivatalos Végeredmény: Luke Skywalker - 12 Obi-Wan Kenobi - 11 A versenyben 270 pontot gyűjtött Luke így, és 13 győzelmen zárt. Obi-wan 218 ponton zárt és 10 győzelme marad. Luke másodjára nyerte meg a játékot, és az Obi elleni párharcok mérlege 2-1.

7. fejezet ZETA-5 MOST Arvin Sato parancsnok elégedetten rakta félre a javítási munkálatokról szóló állapotjelentést. Az előző napi meteor zápor, amely kárt tett a Zeta-5 kommunikációs reléiben nyilván nem jött jókor, mindazonáltal Sato parancsnok büszke volt az embereire, amiért ilyen gyorsan sikerült kijavítaniuk a problémát. A jelentés elolvasása után a nő engedélyezett magának egy rövid szünetet. Kiengedte a válla fölött hosszú, fekete haját, töltött magának egy csésze cafot, és szórakozottan kibámult az irodája ablakán. No, nem mintha túl sok látnivalóval kényeztette volna a panoráma. A Zeta-5 egy félreeső, sivár kis aszteroida volt, valahol félúton a Kafrene gyűrű és Takodana között, a galaxis Középső Gyűrűjének peremén. Hogy az Új Köztársaság miért pont ezt a poros aszteroidát választotta egy kórházi állomás létrehozására, arról Sato csak találgatni tudott. Azt például sejtette, hogy a döntés hátterében szerepet játszhatott a távolabbi múlt és a hagyományok, ugyanis a Zeta-5 már a klónháborúk idejében is orvosi ellátást nyújtott a közelben harcoló Köztársasági egységeknek. Másfelől azt is rebesgették, hogy az Új Köztársaság megalapításakor a politikusok kiemelt kereskedelmi jelentőséget szántak a térségnek, amely terv aztán szép lassan a fiókba került, és azóta sem porolta le senki. Sato hörpintett egy korty cafot a csészéjéből. Az már érdekesebb kérdés volt, hogy ő személy szerint mit keres itt. Néha eljutott hozzá egy-egy kósza folyosói pletyka, amelyben a tisztjei ugyanezt találgatták. Eme pletykákban a legtöbben arra fogadtak, hogy Sato valamelyik fejesnek tehetett keresztbe valamikor a múltban, és bosszúból száműzték a Zeta-5-re. A nő elhúzta a száját a gondolatra. A valóság ennél jóval prózaibb volt. Évekkel ezelőtt ő maga vállalta a megbízatást, hogy legjobb tudása szerint szolgálhassa azt az Új Köztársaságot, amelyért az apja egykor az életét adta. Szerette volna, ha az édesapja büszke lehetne rá. Ha tudta volna, hogy a döntése majdnem egy évtizedre megpecsételi a sorsát, lehet, hogy jobban meggondolta volna dolgot. Az iroda komlinkjének váratlan riasztása rántotta ki a merengéséből. Sato visszahúzta a székét az asztalához, és fogadta a hívást. - Hallgatom, Bryan fedélzeti tiszt. - Elnézést a zavarásért, parancsnok – a vonal túloldalán egy fiatal, kissé zavarban lévő hang hallatszott. – Egy menetrenden kívüli dokkolási kérés futott be az irányítóközpontba. - A forrása? - Egy jelentősen módosított, Allanar N3 osztályú teherhajó. Egy sérültet jelentettek a fedélzetéről. Sato sóhajtott egyet. Ha egy ilyen egyértelmű kéréshez is az ő jóváhagyását kéri a férfi, akkor aligha fog nagy karriert befutni az állomáson. A nő elszámolt magában háromig, mielőtt válaszolt. - Engedje dokkolni. Ez egy orvosi állomás, fedélzeti tiszt. - Tudom, asszonyom, de a nyilvántartás szerint ez egy birodalmi hajó. Az Új Köztársaság előírása szerint átvizsgálás nélkül nem engedhetjük dokkolni. Amihez az ön jóváhagyása kell. Sato visszavonta az előbbi gondolatát. Másrészről, az Új Köztársaság előírásai néha igazán közel jártak hozzá, hogy az őrületbe kergessék. Ennek a szabálynak legalább volt értelme. - Mi a legutolsó bejegyzésünk a hajóról? A fedélzeti tiszt zavara tovább nőt. - Nem tudom, parancsnok. Titkosított adat. Csupán egy több mint 30 évvel ezelőtti bejegyzést látok, amely szerint a hajó birodalmi tevékenységben vett részt. - Titkosított, hah? – Sato eltöprengett a hallottakon. – 30 év sok idő, Bryan fedélzeti tiszt. Engedje dokkolni. Megadom a jóváhagyást. Küldjön ki egy két fős vizsgálócsapatot a 2/A hangárba. Én is hamarosan csatlakozom hozzájuk. - Értettem, asszonyom. Irányítóközpont kilép. Sato gyorsan felkereste a hajó azonosítóját az Új Köztársaság nyilvántartásában. A Maze névre keresztelt Allanar N3 osztályú teherhajó valóban titkosított birodalmi küldetésben vett részt egykoron. Sato parancsnok beütötte a privát engedélykódját, hogy letöltse az adatokat, de nem rendelkezett a szükséges felhatalmazással a feloldáshoz. A nő összeráncolta a szemöldökét. Tudomása szerint a legtöbb birodalmi titkosítást a jakkui csata után feloldották. De a teherhajóra vonatkozó adatok mégsem voltak hozzáférhetőek. Sato elmélázott a képernyő előtt. Ideje szemügyre venni azt a hajót, gondolta kis töprengés után. Felhörpintette a maradék cafot a csészéből, majd határozott léptekkel elindult a 2/A hangárhoz. A közepes méretű, világosszürke teherhajó a Zeta-5 kijelölt leszállóhelyének szélén landolt. Satonak elég volt egy pillantást vetnie a viharvert jármű külső héjazatára, hogy megállapítsa, a hajó jó eséllyel megegyezik a feljegyzésekben szereplő járművel. A Maze finoman szólva is öregnek tűnt, és számos külsérelmi nyom árulkodott a korábbi kalandjairól. A hajó tatjához illeszkedő tömzsi szárnyakra a típusra jellemző könnyűfegyverzet helyett egyedileg módosított rakétavetőket és nehézlézerágyúkat szereltek. Sato meglehetősen biztos volt benne, hogy a látható módosításokon túl a teherhajó további meglepetéseket is tartogat az ellenségei számára. A parancsnok őszintén remélte, hogy a Zeta-5 állomása nem fog közéjük tartozni, nem szerette volna ugyanis megbánni a dokkolási engedély megadását. A Maze a landolást követően leeresztette a rámpáját, ám a legénysége valamiért a hajón maradt. - Howler tizedes! – fordult a rangidős vizsgálótiszthez a parancsnok. – Kövesse az átvizsgálásra vonatkozó biztonsági protokollt. És rögzítse, hogy engedélyezem a fedélzetre lépést. A tizedes biccentett, és intett a beosztottjának a protokoll megkezdése ügyében. A Sato övére akasztott hordozható kommunikátor időközben szapora csipogással jelezni kezdett. A nő fogadta a hívást. A komlinkben ismét Bryan fedélzeti tiszt hangja hallatszott, ezúttal azonban sokkal zaklatottabb volt, mint korábban. - Parancsnok, egy ismeretlen eredetű, Gozanti osztályú könnyűcirkáló lépett be a rendszerbe. Egyelőre nem reagál a hívásunkra. Sato idegesen megköszörülte a torkát. Fogalma sem volt, hogy mi folyik a háttérben, de biztosra vette, hogy a két hajónak valahogyan köze van egymáshoz. A nő érezte, ahogy a rettegés nyaldosni kezdi a tudatát, de nem engedett az érzésnek. - Azonnal riadóztassa a járőröket! – adta ki az utasítást a fedélzeti tisztnek. - Már megtettem, asszonyom. Új Köztársasági előírás. Hát persze. Hogyan is felejthette el, gondola fanyarul Sato. Minden bizonnyal elmosolyodott volna, ha épp nem egy ismeretlen könnyűcirkáló tartott volna az állomása felé. - Helyes. Akkor jelentkeztesse be a védelmi ágyúknál szolgáló személyzetet! - válaszolta a nő, majd futva elindult az irányítóközpont felé. - Hamarosan ott leszek önnel, fedélzeti tiszt. Addig is, húzzák fel a védőpajzsot, és koncentrálják az energiát az elsődleges generátor, valamint a hangárak köré. - Értettem, asszonyom – hadarta a férfi. - Nyissanak egy csatornát a Hosnian Prime felé. Mire odaérek… Sato félbehagyta a mondatot, mert a lába alatt megremegett a padló. Az orvosi állomást minden jel szerint találat érte. A fedélzeti tiszt kétségbeesetten kiabált a csatorna túlsó végén. - Parancsnok! Épp most lőtték szét a távolsági kommunikációs reléinket! A nő szitkozódva ökölbe szorította a kezét. Mégis mi a franc történik itt?! - Érezted ezt? – kérdezte Zak, miközben idegesen forgatta a nyakát hol az egyik, hol a másik irányba. Trish és a férfi épp a Maze elülső rakterében készültek a kiszállásra, amikor megremegett a lábuk alatt a padló. - Éreztem – válaszolta baljósan Trish. – Megtámadták az állomást. - Ne hülyéskedj, Trish! – morogta a férfi. – Ez egy orvosi állomás, ráadásul az Új Köztársasághoz tartozik. Mégis ki támadná meg? A nő feldúltan Zakre nézett. Épp azon vitatkoztak, hogy mi legyen Ferrával Trish ellátása alatt, amikor megrázkódott az állomás. - A kislányért jöttek, ahogy azt megjósoltam – mondta Trish, miközben idegesen a még mindig a pilótafülkében gubózó Ferra felé pillantott. – Azonnal el kell tűnnünk. A lábam nem ér ennyit. A férfi elgondolkodva követte Trish pillantását. - Ki ez a lány? - Fogalmam sincs, de olyan messzire kell innen mennünk, amennyire csak lehet. - És ha követnek? – kérdezte sötéten Zak. – Amint dokkoltunk, az üldözők felbukkantak a Zeta-5-ön. Most vagy én vagyok ennyire kiszámítható, vagy egy jeladó van a Maze-en. Trish tanakodva beletúrt a hajába. Egy barna tincs a szeme előtt landolt. - Kifogyunk az időből. Minden itt töltött perccel csak még nagyobb veszélybe sodorjuk az állomást. Kockáztatnunk kell. Egy kis szerencsével… Nem fejezhette be, mert ekkor egy egyenruhás, kékes-szürke zubbonyt viselő férfi bukkant fel a hajó zsilipkapuja előtti belső térben. Trish villámgyorsan előrántotta a sugárvetőjét és az alakra szegezte. Mázli volt, hogy éppen ült, mert állva alighanem összerogyott volna a hirtelen terheléstől. - Álljon meg ahol van! Ne jöjjön közelebb. - Howler tizedes vagyok – válaszolta a sötét, kefehajú férfi, kezeit a fegyver láttán az ég felé emelve – Sato parancsnok küldött, hogy ellenőrizzem a társammal hajót. Howler a mögötte lévő zsilipkapu felé intett, ahol egy másik egyenruhás alak várakozott. Trish fejében csakúgy cikáztak a gondolatok. Ha a férfi igazat mond, akkor időt fognak veszíteni, időt, amivel egyébként is hadilábon állnak. Ha viszont hazudik, akkor lehet, hogy már eleve esélyük sincs a menekülésre. A nő az ajkába harapott. Döntenie kellett, de az opciók egyike sem volt az ínyére. Néhány másodpercig meggondolta a dolgot, majd egy hirtelen mozdulattal kábítólövedékre állította a sugárvetőjét, és gyors egymásutánban kétszer is tüzelt. A két egyenruhás alak tehetetlenül esett össze a Maze rámpáján. - Megőrültél? – hüledezett Zak. Mély baritonja számonkérően visszhangzott az elülső raktérben. – Ez most mire volt jó? - Vidd le őket a hajómról – szólt határozottan Trish, ignorálva a kérdést. Zak megrázta a fejét. - A hangárban épp most hallottak lövéseket a Maze belsejéből! Gondolod, hogy tehetetlenül néznék, amint kidugom a fejem? - Az állomásuk valószínűleg épp támadás alatt áll. Kisebb gondjuk is nagyobb ennél. És csak kábítólövések voltak, tehát aligha hallott bárki bármit. Tedd a dolgod! A férfi mordult egyet, de kelletlenül elindult aztán a zsilipkapu felé. Trish közben a pilótafülkéhez sántikált. Ferra felkapta a fejét, amikor belépett az ajtón. - Baj van? – kérdezte éberen a lány. - El kell innen mennünk – foglalta össze tömören Trish. – Szíjazd be magad. Ez rázós lehet. Ferra engedelmeskedett. Trish ujjai módszeresen végigszántották a kezelőpultot, ahogy a nő aktiválta a hajó indítórendszerét. A műszerfal jelzése alapján Zak végzett a kirakodással és hermetikusan lezárta a külső zsilipkaput. - Zak, kész vagy? A férfi valahonnan a hátsó raktér felől dörmögve helyeselt. - Dobd le magad hátul! – kiáltotta vissza neki Trish, majd ráadta a tolóerőt a fény alatti hajtóművekre. A Maze azonban csak remegni kezdett, de nem indult el a hangárból. – Mi a… Trish gyorsan ellenőrizte az üzemanyag szintet, de a tartály közel a harmadáig volt. A hajtómű teljesítményére vonatkozó műszer értékek is rendben voltak. - Nem tudok felemelkedni! – sziszegte a fogai között a nő. Zak időközben érzékelte, hogy valami nem stimmel, és visszatért a pilótafülkébe. - Vonósugárral rögzítettek minket – morogta a férfi frusztráltan. – Úgy tűnik, addig nem szabadulunk innen, amíg ki nem kapcsolják. - Vagy amíg fel nem robban az állomás – válaszolta sötéten Trish, majd tehetetlen dühvel lekapcsolta a hajtóművet.

Igen, mindkét győztes megérdemelt lett volna. Én reméltem, hogy Anakin behúzza idén, de sajnos nem.

Nem tudom, én csak tiszta VIZET akartam önteni a pohárba.

Mivel nem voltam benne biztos hogy este leszek még, szavaztam egy ideiglenest, ahogy akkor éreztem. Aztán meggondoltam magam. Nem hinném hogy bárki is elszámolással tartozna bárkinek, ha meggondolja magát. Ennyi!

Akartam írni egy összefoglalót, de elment a kedvem. Néhány évig nem lesz folytatás, ennyi biztos.

Luke nyert. Ennyi volt idén.

Én nem akarok veszekedni de miért kell feleslegesnek titulálni egy átszavazást? Mindenki arra szavazzon akit szeretné hogy nyerjen. Nekem ez végül Obi lett. Gondolkodj el szerintem hogy miért b@szogatsz valakit aki arra szavaz, akit szeretne hogy nyerjen. Írtam már az elején is hogy a szavazatom nem végleges. Minek kell kötözködni?

Nem iszom. Te viszont már egy ideje b@szogatod azokat, akik nem arra szavaznak, akit te szeretnél. Ez egy játék. Luke és Obi fej fej mellett volt nálam. Ideiglenesen leszavaztam Luke-ra. Megrágtam a dolgot és Obi nyert végül. Valakinek a szavazata SOSEM lesz felesleges. Úgyhogy BACK OFF!

@Ody Mandrell most komolyan el akarsz számoltatni hogy kire szavazok?!

Hát de ha összességében ő a szimpatikusabb, akkor mégis miért lenne felesleges? Arra szeretnék szavazni, akit győztesnek szeretnék látni. A jelenlegi állást pont lesz@rom.

Mi?

Mivel az EPII rántott be ebbe a fantasztikus világba, végül átszavaztam Obira. Fél óra vissza.

Köszi @Pildi! Berakhatnám az egészet egybe, de szerintem így sokkal hangulatosabb. Plusz addig még én is tudok rajta finomítgatni, amíg eljutunk az adott fejezetig. Viszont ígérem, hogy rendszeres időközönként (kb. 2 naponta) jönnek majd az új fejezetek, hogy ne felejtse el senkise, hogy hol tartunk. Tudtam, hogy tetszeni fog. Anynit elárulok, hogy ez egy kis nyugvópont volt az akciódúsabb folytatás előtt, szóval kellett egy kis áttekintés, hogy hol is tartanak a karakterek, mielőtt felpörögnek az események. Érdekes elképzelés, hamarosan kiderül. Nagy öröm volt olvasni.

@Pildi majd egy szöveges értékelést is szeretnék kérni. Kifúrja az oldalam a kíváncsiság, hogy csapódott le benned az elmúlt pár fejezet.

Luke úgy néz ki eléggé elhúzott. Már csak 6 óra van hátra!

Köszi @Rog! Ezeket általában a forrás fájlban szoktam javítani aztán majd lesz belőle egy kinyomtatott verzió. Iziz Onderon központi városa elvileg, ezért lett izizi, kisbetűvel. A Zak illatú jogos. A neki futottból lemaradt valahogy az f. A száz százalékot is javítom az eredetiben. Köszi!

Egyelőre Luke-ra tettem, de ez még változhat.

@Rog Én is elnézést kérek, ha akaratomon kívül megbántottalak, nem állt szándékomban semmi ilyesmi.