Donát

Megnyitom a különdíj topikot. Mindenki egy karaktert jelölhet. Olyas valakit, akire sem a férfi sem a női szekcióban nem szavazott. Az én jelöltem idén Huyang. Nem tudott elindulni sem a férfi sem a női kategóriában (értelemszerűen), de nálam az év meglepetése volt. David Tennant rulez.

Indul a szavazás! Ne feledjétek! Akire nem szavaztok itt, azt jelölhetitek majd különdíjra (ha nem férfit akartok jelölni a különdíjra).

Szép kis lista állt össze idén. Ugye az nem kérdéses, hogy én kire szavazok. Ne feledjétek! Akire nem szavaztok itt, azt jelölhetitek majd különdíjra.

Indul a szavazás!

Hajjaj. Egyharmadnál járunk.

Első az egészség! Gyors felépülést kívánok neked, de nem is azért, hogy folytasd a sztorit, hanem hogy szép karácsonyod legyen!

Kíváncsian várom. @Dzséjt hétvégén egy kis Második esély? Vasárnap jön amúgy a következő fejezet.

Nekem tetszik.

Köszi szépen! A kártya ( ) asztal nem tudom hogy maradt benne mert az én verziómban már szabakk asztal van valahogy. Mindenesetre javítom, és örülök hogy bejött a rész! Örülök, hogy sikerült elcsípnem a kaszinó hangulatát, nem volt könnyű. Rog, szerinted hogy fog végződni Trish és Ghorn közös kis kalandja?

Én is megszoktam már.

Ha a Star Wars univerzumban lenne karácsony, nálam ez a zene állna a legközelebb a mi világunk karácsonyi hangulatú dalaihoz.

Szép teljesítmény!

Ha tippelnem kéne, a fórummotor inkább a gyertyákat támogatja.

8. fejezet CANTONICA AKKOR Canto Bight fényes gazdagsága szinte valósággal elkápráztatta Trisht. Amerre csak ellátott, csillogó játékgépek, tömött szabakk asztalok és önfeledten szórakozó játékosok látványa fogadta. Amikor kiléptek a hiperűrből, a nő pikírten megkérdezte Ghornt, hogy ezúttal is egy orbitális pályán keringő hajót kell-e keresniük, de legbelül biztosra vette, hogy a találka a kaszinóvárosban lesz. A férfi e tekintetben nem is okozott csalódást. Másfelől viszont közölte, hogy addig nem tud – vagy éppenséggel nem hajlandó – fizetni, amíg a maga üzletét nyélbe nem ütötte. Trish így kénytelen volt továbbra is a férfi szabályai szerint játszani, és elkísérni őt a találkára. El kellett ismernie, bármennyire is szeretett volna visszatérni a Takodanára, az elegáns kaszinók mégis valóságos mágnesként vonzva marasztalták. A tágas termek itt is, akárcsak Maz kocsmájában, zsúfolásig teltek a galaxis különböző szegletéből érkező élőlényekkel, de a hasonlóság itt meg is állt a két helyszín között. Maz félhomályos lebujában a felhozatal általában csóró, lepukkant, hétköznapi alakokból állt, akik szerettek volna anélkül üzletelni, vagy jól érezni magukat, hogy túl sok figyelem vetülne rájuk. Ezzel szemben Canto Bighton mindenki dúsgazdagnak, excentrikusnak és kicsit exhibicionistának tűnt. Trishnek az a benyomása támadt, hogy árnyék helyett itt mindenki a fényre vágyik, és az összes jelenlévő, kivétel nélkül, rendkívül sikeres abban, amit csinál. Nem telt el sok idő, és erős kettősség lett úrrá a nő érzésein. Egyfelől, végtelenül vágyott arra, hogy ő is a sikeres tömeghez tartozzon, másfelől legbelül pontosan érezte, hogy ennél jobban aligha lóghatna ki közülük. - Szóval, kit is keresünk? – kérdezte Trish miközben figyelmesen végigmérte a tömeget. Ghorn nem válaszolt egyből, helyette egy apró hengert vett elő a kezéből. - Tudja mi ez? Trish figyelmesen megvizsgálta a tárgyat. - Ez egy exbirodalmi kódhenger. Ha jól sejtem, titkosított. A férfi bólintott. - Akarja tudni, mi ez az egész? - Ez egy beugratós kérdés? – horkant fel Trish. – Minél kevesebbet tudok… A biztonsági tiszt hirtelen karon fogta a nőt, és a terem egyik csendesebb szegletébe húzta. Trish bosszúsan kiszabadította a karját, de nem tette szóvá a dolgot. - Ha segíteni akar, muszáj tudnia pár dolgot. - Csakhogy én nem akarok belekeveredni! – sziszegte a nő. - Ha igényt tart a fizetségére, nincs választása – közölte tényszerűen Ghorn. Trish szentségelt magában. Megfogadta, hogy e perctől fogva a kisujját se fogja mozdítani, amíg az utasa legalább a viteldíj felét előre ki nem fizeti. - Jól tudja, ez valóban egy titkosított kódhenger – ismerte el a férfi. – A fickó, akivel találkoznom kell, pedig egy profi kódtörő. Rendkívül óvatos, és hihetetlenül veszélyes. Ha bármi gyanúsat lát, nekünk lőttek. - Ha átadja a hengert, vége ennek a cirkusznak? – kérdezte Trish, mivel semmire sem vágyott jobban annál, hogy az ő szerepe végre sikerrel záruljon a történetben. - Igen, amint a kódtörő meggyőződik az adatok helyességéről. - Nagyszerű – felelte cinikusan a nő. Ghorn kissé zavartan megköszörülte a torkát. - De van egy aprócska gond… Trish legszívesebben felpofozta volna. Persze, miért is menne bármi simán, gondolta gúnyosan. - Mégpedig? - Amikor megszereztem a hengert, a foglalat egy kissé megsérült. Látja? Itt. Ghorn megforgatta a kezében az adattárolót, és Trish észrevette az apró égésnyomot a felületén. - Tehát lehet, hogy a semmiért tettük meg ezt az egész utat? – fakadt ki a nő. Aztán gyorsan magára parancsolt, vett egy nagy levegőt, és hangszínt váltott. – Engem nem érdekel, honnan keríti elő a húszezer kreditet, amibe ez a kis kalandunk került eddig, de ismerem Mazt, és gondoskodni fog róla, hogy behajtsa a tartozását. - Nyugalom – intette le Ghorn, látszólag ügyet sem vetve a megemelkedett fuvardíjra. – Ha sérült is a henger, ez a fickó annyira jó, hogy minden bizonnyal még így is ki tudja nyerni belőle az adatokat. Viszont magának kell lebonyolítani az ügyletet. Trish ereiben egyszerre meghűlt a vér. Szóval erre ment ki a játék. - Magának elment az esze. - Én egy biztonsági tiszt vagyok! – suttogta indulatosan Ghorn. – Ha együtt látnak egy kódtörővel egy nyilvános helyen, nekem lőttek. Mindvégig az volt a terv, hogy a társam bonyolítja majd le az üzletet. - Amíg maga ki nem nyírta – replikázott Trish, ő is suttogóra fogva a hangját. - Improvizálnom kellett – magyarázkodott a férfi. Trish fel nem foghatta, hogy volt képes hagyni, hogy így, nyakig belerángassák ebbe az egészbe. - Szóval csak úgy odaadná nekem a hengert? – kérdezte szkeptikusan. – Honnan tudja, hogy nem lopom el? - Egyfelől onnan, hogy a henger titkosítva semmit sem ér – felelte higgadtan Ghorn. – Másfelől onnan, hogyha megpróbálja, egész életében célkereszt lesz a homlokán. És vagyok olyan jó emberismerő, hogy tudjam, maga nem az a típus, aki szívesen együtt élne ilyesmivel. Trish nyelt egyet. Valóban nem az a típus volt. De néha az embernek nem volt választása, gondolta keserűen. De Ghornnak erről nem kellett tudnia. A nő bármennyire is utálta a helyzetet, még mindig úgy érezte, hogy a legegyszerűbb módja az ügy lezárásának, ha belemegy a játékba. - Jól van, csináljuk. Mit kell tennem? Trish figyelmesen pásztázta a tömeget, miközben elhaladt a Rizikós Dobás asztalok mellett. Ghorn leírása alapján egy magas, feltűnően jóképű, vékonyra nyírt bajuszú, fekete hajú férfit kellett keresnie. A biztonsági tiszt elmondása szerint a kódtörő kinézeténél csak a sugárzó magabiztossága volt feltűnőbb, így Trish erre is megpróbált odafigyelni. A kaszinó azonban annyira zsúfolt volt, hogy a nő úgy érezte, tűt keres a szénakazalban. Látott iszákos mon calamarit, agresszív dugot, egy betört képű koréliait – már ha valóban koréliai volt, ahogy azt állította –, sőt még egy pantorait is, de a kódtörőnek nyomát sem látta. Trish tett még néhány kört a szabakk asztalok környékén, majd úgy döntött, hogy tart egy kis pihenőt, és letelepedett az egyik közeli bárpultnál. Kért egy jéghideg jawa koktélt - amit rögtön meg is bánt, amint meglátta az árát –, majd némán iszogatva, távolról pásztázta a vendégeket. Azt szerette az ehhez hasonló kaszinókban, hogy minden asztalnak, minden játékosnak megvolt a maga kis története. Az egyik kártyaasztalnál például egy tehetősnek tűnő, bajszos ungrilai férfi játszott, ám miközben árgus szemekkel az ellenfeleit és azok lapjait kémlelte, a mellette unatkozó kísérőjét épp sejtelmes érintésekkel csábította egy jó vágású, kalapos férfi. A terem átellenes sarkában pedig az egyik nyerőgép meghibásodhatott, mert ontani kezdte magából a korábban elnyelt, apró érméket, nem kis izgatottságot okozva ezzel a körülötte álló vendégeknek. Trish eleresztett egy keserédes mosolyt az érmékért tülekedő játékosok kapzsisága láttán. - Jól szórakozik? A nő felkapta a fejét. Oldalra pillantott, és azt hitte, menten lefordul a székről. A Ghorntól kapott leírás alapján ugyanis alighanem épp a kódtörő ült le mellé. Roppant elegáns szmokingot és hozzáillő, méregdrága bőrcipőt viselt. Tényleg jóképű volt. A férfi épp akkor kapta meg a rendelését, egy egzotikus, gőzölgő italt, amihez foghatót Trish még sohasem látott. A nő igyekezett annyira higgadt maradni, amennyire csak tudott. - Mulatságos, nem gondolja? – kérdezte, miközben a fejével az érmékért hadakozó vendégek felé intett. - Mindig is lenyűgözött az emberi kapzsiság – helyeselt a kódtörő. – De ne legyünk álszentek, végtére is, kegyedet is a kapzsiság repítette hozzám, nemde? Trish pulzusa kilőtt. Sejtette, hogy a kódtörő nemcsak véletlenül telepedett épp mellé – sosem hitt a véletlenekben – de most már bizonyítéka is volt rá. - Én nem vagyok kapzsi – ellenkezett finoman. - Egy szóval sem mondtam, hogy a saját kapzsisága – vetette ellen a kódtörő. – Ghorn mennyit árult el magának? - Ghorn? – kérdezett vissza óvatosan a nő. - Ó, nem kell megjátszania magát! – A kódtörő felnevetett, de a tekintete hideg maradt. – Láttam magukat vitatkozni. Aztán kicsivel később kegyed feltűnően keresett valakit. Legközelebb talán egy virágot kéne tűznöm a szmokingomra – morfondírozott, majd kissé színpadiasan végigsimította a zakója felhajtóját. - Rendben – bólintott Trish. Amúgy sem volt ínyére a játszadozás. – Ghorn küldött. Át kell adnom egy kódhengert. Trish előhúzta a belsőzsebéből az adattárolót. A kódtörő kinyújtotta a bal kezét. Trish gyengéden belehelyezte a hengert, a férfi azonban gyorsan összezárta a tenyerét és egy pillanatra csapdába ejtette a nő ujjait. - Üzent Ghorn bármi mást? – kérdezte a kódtörő, átható tekintetével Trisht fürkészve. - Három betűt. S-F-R. A kódtörő csettintett a nyelvével, és elengedte a nő ujjait. - Stimmel. Örülök, hogy nem kell megölnöm magukat – tette hozzá elégedetten. Megforgatta a kódhengert az ujjai körül. – Úgy látom, átélt egy s mást, mire hozzám került. - Így kaptam Ghorntól – válaszolta Trish szárazon. - Természetesen – jegyezte meg egy fanyar mosoly kíséretében a kódtörő. A férfi szórakozottan folytatta a henger vizsgálatát. – Úgy látom, a lényegi része ép. Felteszem, tudja, hogy mit jelent a három betű? Trish maga is gondolkodott már ezen. - Nyilván egy rövidítés. - Nyilván – bólintott a kódtörő. – Én biztos nem fogom felfedni, de ettől teljesen függetlenül annyit mondhatok, hogy a maga helyében óvatosan vennék mostanában Sienar részvényeket. Úgy hallottam, a befektetők általában érzékenyek a belső hatalmi harcokra. A kódtörő kacéran Trishre kacsintott. A nő összeráncolta a homlokát. Hát persze. Sienar Flotta Rendszerek. Ezt jelentette a rövidítés. Trish hallott már a cégről; fegyvereket és különféle katonai járműveket gyártottak a galaxis különböző pontjain. - Megfontolom a tanácsát – felelte némi szünet után. – Csak még meg kell szoknom, hogy a pénzügyi tanácsaimat egy kódtörőtől kapom - tette hozzá, enyhe szarkazmussal a hangjában. A férfi felemelte a mutatóujját. - Kódtörő mester – helyesbített. – Sok kódtörő flangál a galaxisban. Mester? Nos, annál kevesebb. - Kódtörő mester – visszhangozta Trish, megnyomva a második szót. A fickó arroganciájához aligha tapasztalt foghatót, de el kellett ismernie, volt benne valami megkapó. - Ezt adja át Ghornnak – mondta aztán a férfi, és egy közepes méretű, kopottas tárolórekeszt csúsztatott Trishhez. A nő megpróbálta kinyitni, de a doboz kóddal le volt zárva. – Hamarosan megvizsgálom a kódhengert. Ha az van rajta, amire számítok, Ghornnál jelentkezem a nyitókóddal. A Kódtörő mester felemelte a poharát, és ledöntötte a gőzölgő ital maradékát. Trishnek nem tetszett ez az egész. - Ha maga tesz szívességet Ghornnak, miért az övé a pénz? – kérdezte gyanakodva. A Kódtörő mester széles mosollyal kivillantotta a fogsorát. - Ezt talán a társától kellene megkérdezni, nem? Apropó… ha rám hallgat, csak azután adja át Ghornnak a rekeszt, miután elvette a részét. Kár lenne egy ilyen vonzó tekintetért – tette hozzá különös hanghordozással, majd teátrálisan búcsút intett Trishnek. A nő szórakozottan forgatni kezdte a kezében a tárolót. Messziről bűzlött az egész ügy. Trish szíve szerint mindenféle játszmázás nélkül átadta volna a dobozt, de egyáltalán nem bízott Ghornban. Pláne azok után, amit az aqualish-sal tett. Igaz, nem bízott a Kódtörő mesterben sem. Viszont utóbbi legalább bizonyos részleteket hajlandó volt elárulni. Talán épp azért, hogy segítsen. És aztán ott volt még a férfi utolsó megjegyzése is. Trish az ajkába harapott. Mégis hogyan vehetné el a saját részét a dobozból, ha Ghornnál lesz a kód? A nőnek fogalma sem volt mit tegyen. Ha tartani akarja magát a tervhez, most vissza kell térnie a biztonsági tiszthez. De ha Ghorn megkapja a kódot és a ládát, semmi sem fogja megakadályozni, hogy egyszerűen lepuffantsa őt, és magához vegye a teljes fizetséget. Az Epoch Swiftről nem is beszélve. A nő felidézte magában a Kódtörő mestertől kapott információkat. Hirtelen egy merész ötlet suhant át az agyán. Volt benne rizikó, de akár be is válhatott. Trish még egyszer végiggondolta a dolgot, majd elindult, hogy mozgásba hozza az eseményeket.

Ez jó nagyon.

Mindig öröm a téli special designt látni.

Köszi! Sato parancsnok karaktere fontos lesz a későbbiek során, és személy szerint fontosnak éreztem egy kis plusz jelentőséget adni Jun Sato áldozatának a Rebelsből. Úgy érzem, hogy azok, akik ilyen előzmények után kell hogy helytálljanak a világban, simán szenvedhetnek imposztor szindrómában, és sokszor megkérdőjelezhetik magukban, hogy a felmenők vajon hogyan cselekednének a helyükben. Ez a történetben többször előkerül majd. Ti amúgy mit tettetek volna Trish helyében, mikor megjelent Howler tizedes és a társa?

Igen!

Szerintem hétvégén indulhatnak majd a topikok. @Ody Mandrell mit gondolsz?

Boldog születésnapot @Kenobi tábornok!

Áh, igen! Jogos, az egy elég rossz döntési helyzet volt a számára.

Yoda!

Lehet a legközelebbi Madnessben Anakin Darth Vaderként indul. Úgy több a hatalma.

Köszi @Rog ezek mind jogosak, javítom az eredetiben! Örülök, hogy tetszett az új fejezet! A Trish jól kitolt magukkal alatt pontosan amúgy mire gondolsz? És hogy tetszik Sato parancsnok karaktere?